Irodalmi Ujság, 1951. július-december (2. évfolyam, 14-26. szám)

1951-08-16 / 17. szám

12 Irodalmi Újság A könyv ünnepének előkészületei AZ IDEI KÖNYVNAPOK — különösen falusi viszonylat­ban — minden eddigi könyv­napnál nagyobb szabásúak lesznek. Budapesten az Állami Könyv­terjesztő Vállalatnak körülbe­lül 60 utcai sátra lesz, egy­­egy sátrat állít az írószövet­ség, az Országos Békebizott­ság, a Honvédség, a Rendőr­ség, az MSZT, az MNDSZ, a MTESZ, a DISZ, az Úttörők, a Szikra, az Új Magyar, a Szép­­irodalmi, az Ifjúsági, a Művelt Nép Könyvkiadó és a Sport Könyv- és Lapkiadó Vállalat. A sátrak az előző éveknél fo­kozottabb mértékben a mun­káskerületekben lesznek felál­lítva. (Csepelen például 4 sá­tor is lesz.) A fővárossal egy­idejűleg, augusztus 31-én és szeptember 1-én lesznek a könyvnapok a főváros mező­­gazdasági területein és a fővá­rosi termelőszövetkezetekben is. Ezeken a helyeken — ugyanúgy mint vidéken — a SZÖVOSZ szervezi a könyv­napot. Igen élénk a könyvnapi ké­szülődés a fővárosi üzemek­ben, vállalatoknál. 420 buda­pesti üzem és vállalat állít kü­lön könyvsátrat. többi, mintegy 800 Ezenkívül a budapesti üzemben úgy szervezik meg a könyvnapokat, hogy az üzem dolgozói saját könyvnapi ün­nepségeiken kívül kollektíven látogatják az utcai könyvsát­rakat. A szépen díszített sátrak kö­zül az Állami Könyvterjesztő Vállalat 53 utcai sátrában hangszórókon közölnek majd részleteket az egyes könyvek­ből és zenét közvetítenek. A tömegszervezetek maguk állít­ják fel és dekorálják saját sátraikat a szervezet jellegé­nek megfelelően. Színpompás látvány lesz a Honvédség és az Országos Békebizottság November 7. téri nagyméretű sátra. A központi ünnepélyes meg­nyitó a Nemzeti Színháznál, a­z írószövetség könyvsátránál lesz, augusztus 31-én délelőtt 11 órakor. Minden kerületben és nagyüzemben egy-egy sá­tornál a kerületi tanács, illet­ve nagyüzemi pártbizottság ugyancsak ünnepélyes meg­nyitót tart. A tömegszerveze­tek sátrait is ünnepélyes kere­tek között nyitják meg. Vidéken az idén a legkisebb faluba is eljut a könyv. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat rendezésében vidéken 1479 he­lyen lesz könyvsátor. Ebből 138 sátrat tömegszervezetek, 906-ot vidéki üzemek, 178-at az ÁMG, 132 sátrat az AG, 113 sátrat az Állami Könyvter­jesztő Vállalat fiókjai állítanak fel. Ezen az 1479 sátron kívül 1100—2000 faluban közvetle­nül a SZÖVOSZ végzi könyvnapok szervezését és le­­­bonyolítását. A vidéki könyv­­napok rendezésének nagy része tehát a földművesszövetkezeti boltokra hárul, amelyek egyre szélesebb körben és egyre jobb eredménnyel végzik a könyv­terjesztést. Az idei könyvnapok méreteit tán azok a számok fejezik ki legjobban, amelyek azt jelzik, hány lelkes szervezet, társa­dalmi aktívát mozgósít a könyv ünnepe már most, az előkészü­letek során is. Az ország minden területén könyvnapi bi­zottságok alakulnak, egy-egy bizottságnak 4—6 tagja van, ezenkívül sátranként legalább hat, de néha húsz személy is társadalmi munkával végzi az árusítást, a sátorlátogatás szer­vezését, a sátor építését. A kultúrgárdák 20—30 főnyi cso­portokkal műsort adnak a könyvsátraknál. INDIAI IRÓ KÜLDÖTTSÉG látogatott el a közelmúltban a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Harindranat Csato­­pathharia drámaíró és költő. A Szovjet Írók Szövetsége ba­rátsági estet rendezett az in­diai vendégek tiszteletére. Az esten az indiai írók és művé­szek Szovjetunióbeli benyomá­saikról beszéltek. „Sok, szá­munkra új dolgot láttunk, de sehol sem láttuk azt a vasfüg­gönyt, amelyről nálunk oly so­kat beszélnek — mondotta többek közt Drang Buc­adu Szingh­ — ez a vasfüggöny csak azoknak a képzeletében létezik, akik feladatukká tet­ték, hogy rágalmak és hazug­ságok esőjét szórják a Szov­jetunióra.” A küldöttség veze­tője így nyilatkozott benyomá­sairól: „Úgy tűnik előttem a Szovjetunió, mint egy anya, amely e végtelen földön lakó valamennyi nép boldogságáról és javáról gondoskodik. A népeknek — fejezte be — nagy múltúk, gyönyörű jele­nük és még gyönyörűbb jövő­jük van.” • „a. sz. puskin Életének és munkásságának KRÓNIKÁJA” az A szovjet irodalomtudomány utóbbi években számos Puskinról szóló értékes mun­kával gazdagodott. Ezek közé sorolhatjuk A4. Csavlovszkijnak napjainkban megjelent köny­vét, amely egy jelentős össze­foglaló mű — Puskin életének és alkotásának kalauza — el­ső része. Az egész kiadvány három részből fog állni. Az első könyv magában foglalja a Pus­kin születésétől mihajlovszko­­jei száműzetésének végéig (1826. szept. 4.) tartó idősza­kot. Az „A. SZ. Puskin életének és munkásságának krónikája" alapvető tájékoztató munka, rendkívül sokat segít minden kutatónak, aki a nagy életével és művészetével költő fog­lalkozik. De még ennél jóval nagyobb jelentőségű az, hogy dokumentumszerűen visszatük­röződik benne Oroszország társadalmi és irodalmi élete a XIX. század első évtizedeiben. „A VILÁG KÖLTŐI HARC­BAN A válogatott BÉKÉÉRT" címmel gyűjtemény jelent meg Moszkvában a világ ha­ladó irodalmából. A kötet öt világrész költőinek műveit fogja át. A gyűjteményt, amely két kötetből áll, Konsztantyin Szimonov, Alekszej Szurkov és Szamuil Marsok kiváló szovjet írók szerkesztették. Az első kötetben szovjet költők versei vannak, a másodikban külföldiek, többek közt Pablo Neruda, Nazim Hikmet, Jorge Amado béke és szabadság dalai s Korea, Olaszország, Spa­nyolország, Amerika és más országok haladó költőinek művei. A KAZAH SZÉPIRODALMI KIADÓVÁLLALAT most ké­szíti elő Nazim Hikmet kazah­­nyelvre fordított verseinek gyűjteményes kiadását. * GABRIELA MISTRAL chilei költőnő, aki 1945-ben Nobel­­díjat kapott, izzó hangú cikk­ben emelt szót a békeharc mel­lett. A költőnő felhívásnak szánt írásműve egész Latin- Amerikában nagy feltűnést keltett. • ALGÍRBÓL körülbelül száz fiatal vesz részt a VIT-en. Az algíri fiatalok művészegyüt­tese rendkívüli körülmények közt készült sére. Elzártak berlini fellépé­előlük minden próbálásra alkalmas helyisé­get, így nedves pincékben gyűltek össze a próbákra és készültek a nagy találkozóra. m A MUNKA FIATAL KÍNAI HŐSE, Szu Kuo-ju üdvözlőle­velet intézett a VIT berlini irodájához, amelyben többek közt ezeket írja: „Nemrég tér­tem vissza a koreai frontról, ahol tanúja voltam az ameri­kai banditák hallatlan gaztet­teinek. Egyúttal tanúja voltam annak a hősi harcnak is, me­lyet a kínai önkéntesekkel együtt a koreai nép folytat. Ezért felszólítalak titeket, fia­tal barátaim az egész világ­ból, harcoljatok állhatatosan ,s siettessétek az amerikai ag­­resszorok vereségét, hogy béke egyen Ázsiában és az egész világon. Sikert és győzelmet kívánok nektek.” * A KANADAI VIT KÜL­DÖTTSÉG művészi műsorában eszkimók és indiánok zene és énekszámai is szerepelnek. Ezeket a dalokat az ismert ka­nadai zeneszerző, John Wein­­zweig állította össze. HósaiUnvk színházainb­an új évadra A volt Belvárosi Színház, amely most a Nemzeti Színház Katona József Kamara Szín­háza, október 12 én tartja első bemutató előadását. A kamara­­színház Cach neves csehszlo­vák író drámájával a „Via­dukt” tál mutatkozik be. A Madách Színház a volt Magyar Színház épületében kezdi működését. Szeptember 23-án nyitja meg az évadot Romasov „Égő híd” című da­rabjával. A darab első része a Nagy Októberi Forradalom idején játszódik le, második része tíz évvel később. A Madách Színház eddigi épületében a most alakult Falu Színház központja működik. A színháznak tizenegy társulata van. A népművelési miniszté­rium kilenc kultúrautóján járja majd be az ország falvait, a tszcs-ket, az állami gazdasá­gokat. Elsőnek Moliér „Tar­­tuffe" című darabjával készül­nek el, majd Urbán Ernő „Gál Anna diadala” című színművét mutatja be a Falu Színház. Irodalmi Újság BÖLÖNI GYÖRGYNÉ (írói néven Kémeri Sán­dor) augusztus 13-án, 78 esztendős korában elhunyt. Bölöniné Ady szűkebb baráti Sokban köréhez tartozott, volt segítőtársa Adynak a párizsi eszten­dőkben. Mint Anatole France titkárnője, hosszú éveken át aktív szerepet vitt a francia írók és mű­vészek politikai harcaiban. Barátja és munkatársa volt több francia szocialista írónak és művésznek. 1919- ben és 20-ban széles saj­­tóharcot folytatott a ma­gyarországi ellenforrada­lom és fehérterror ellen. Több könyve jelent meg francia nyelven. Néhány magyar nyelven is meg­jelent. Lelkes híve és ak­tív harcosa volt a béke­­mozgalomnak. ... A széles Gorkij­­utcán sétáltam. Ilyenkor mindig hatalmas fognak el s valahogy érzések egész közel érzem magamhoz a kommunizmus építkezéseinek gigantizmusát. Nem győzöm újra meg újra megcsodálni a házóriásokat, a forgalmat, az embereket. Egy kirakat előtt álltam meg. Az új metróállomások tervrajzai ve Azokban voltak kifüggeszt­gyönyörködtem, őszies szél fújt, hűvös, de nem hideg. Hajadonfőt vol­tam, szél lobogtatta hajamat. Valaki hirtelen a vállam­­a tette a kezét. Megfordultam. Egy ismeretlen nő állt femn. Nem idős, de már előt­t ül az ifjúkoron — ön mért nem vesz sap­kát? Megfázik a feje, — mondta kedves szigorral. — k­érem — dadogtam a meglepetéstől — én nem szoktam sapkát hordani. — De csak vegyen, aztán maga bánja meg, mert — mondta — aztán láthatta za­varomat s magyarázólag hoz­zátette. — kötelességem Én orvos vagyok, az emberek egészségére vigyáznom — Megigértette velem, hogy ez­után sapkát viselek, bocsána­tot kért és elment Ez egy volt a sok közül Hivatását teljesítő szovjet dolgozó. Orvos, aki nemcsak a kórte­remben, rendelőben, de talán még álmában is az emberek felelős őre. Napok óta bosszanko­dom. Kitágult a szemüvegem szára, mindig az orromra csú­szik s furcsán, kilesve az üveg fölött nézek mindenkire. A sors ma S tás­kához ve­zényelt. Itt lakik a szomszéd szobában, hosszú, szőke szi­bériai fiú, tervgazdásznak készül. Ahogy meglátta mi­lyen szokatlanul ül az orro­mon a szemüveg, fejcsóválva elvette tőlem. Megdörzsölte százait, néhányszor rálehelt, aztán egy kicsit behajlította. Pompásan simult a fülemhez. Mi az, te szemüveget is gyár­tottál valaha? Kérdeztem. (Tudtam, hogy sok mindennel foglalkozott már) Nem, felel­te, csak egy évig kémiát is tanultam az egyetemen. Na, én tanulhattam volna öt évet is, soha nem jutott volna eszembe, hogy a kau­­csuk felmelegítésének tör­vénye a szemüveg keretére is alkalmas ... Lám, ha az em­ber összeköti az elméletet a gyakorlattal Hazafelé tartottunk a trolibuszon iskolatársammal, Molnár Lacival. Hátunk mö­gött egy idősebb munkás ült, karján egy ötéves kisleány csicsergett. Az apja az ablak­ból mutogatta neki a neveze­tesebb épületeket, a hidat, me­lyen áthaladtunk. Egyszer­csük a kislány felfigyelt a mi beszédünkre. Ti milyen nyel­ven beszéltek — fordult hoz­zánk. Magyarul — feleltem. Ó, én láttam Budapestet, mondta rögtön lelkendezve az apjának. No és mit láttál? Mit? Hát a nagy folyót Dunát, meg új nagy hidakat, a meg parkokat, színes utcákat, villamosokat. Mi nem tudtuk elképzelni, hogy ez a kislány mikor jár­hatott Budapesten, s azt hit­tük, füllent. Aztán az apja megkérdezte: S mondd mikor láttad te Budapestet? — Hát nem együtt láttuk a moziban a Világ Ifjúsága című filmet? Kétszer is megnéztük. Nem emlékszel? • * Raidot mentem vásá­rolni. Izgatott voltam, soha nem volt rádióm, falusi­ gyerek vagyok, hallani is ritkán hal­lottam. Az üzletben csak en­­­nyit mondtam: egy jó rádiót kérek. A szüleimnek szeret­­ném hazavinni, Magyaror­szágra. Ebibém tettek hat készüléket. Én nem vagy tud­tam, melyiket válasszam. Egy­szer csak észrevettem, hogy a vevők felfigyelnek körülöt­tem ,pillanatok alatt gyűltek a pult előtt és össze­nagy vita kerekedett arról, hogy melyik készüléket vegyem meg. Végül is két­féle rádión állt a vita. Volt, aki az egyik mellett szavazott, a többiek a másikat tartották jobbnak. Én már bele sem avatkozhattam a vitába, hisz nem is engedtek volna beleszólni. Mindenki oly lelkesen, oly buzgón odázott,­­ hiszen nagy dologról volt szó: egy nemrég felszabadult ország parasztjai fogják hall­gatni ezen a rádión a híreket, zenét, egyszóval kultúrát. Nem mindegy az, milyen lesz az a készülék.­­ Ekkor egy magas férfi jött be az üzletbe, egy ideig hallgatott, aztán ő tett pontot a vita végére. Rádióm­érnök volt, így meg tudta győz­ni az embereket az egyik ké­szülék kiválóságáról. Az em­berek megnyugodtak. Én csak kifizettem, a rádiót becsoma­golták, ketten megfogták és kihozták nekem a trolibusz megállóig. Nagy rádió volt s elég nehéz. Megköszöntem. „Aztán hallgassák meg majd a mi Moszkvánkat is rajta" — búcsúztak. Meghallgatjuk, ígértem. FARKAS ATTILA MOSZKVAI EMBEREK — Egy magyar diák naplójegyzeteiből — 1951 AUGUSZTUS 16. Műemlékeink Népi demokráciánknak a lerombolt lakóházak, gyárak újjáépítése, hatalmas új épít­kezések megindítása mellett arra is gondja volt, hogy or­szágszerte megindítsa a műem­lékek helyreállítását. A műemlékek helyreállítása kényes kérdés különösen ak­kor, ha olyan mértékben hiányzanak a részletek, mint egy lebombázott, kiégett, dí­szeitől jóformán teljesen meg­fosztott régi épületnél. Itt az eltűnt rész pótlása különösen alapos tudást kíván. A műem­lék hiányzó részeinek újjáala­kítása, tönkrement homlokzatá­nak visszaállítása két véglet között mozog. Vagy minden volt részletet igyekeznek hely­reállítani, persze meghamisít­va, vagy pedig lelkiismeretes gonddal elhagynak mindent, amit másolni, pótolni kellene — de ezzel a műemlék el­veszti eredeti szépségét. Az eddigi helyreállítá­sok igazolják, hogy a legtöbb esetben sikerült nemcsak meg­őrizni a műemlék eredeti szépségét, hanem sokszor újra felidézni olyan művészeti jegyeket, amelyeket a későbbi, hozzá nem értő hozzát­ordások, erőszakos átalakítások elta­kartak, megváltoztattak. A legelső helyreállítások egyike volt a honvédelmi mi­nisztérium honvéd utcai épüle­te, amely nagyszabású klasszi­cista palota, hatalmas oszlop­sorral, a régi Valero selyem­­gyár épülete, a XIX. század első feléből és a Vármegyeház épülete, Pest nagyarányú fel­lendülését kísérő stílus remek példája. klasszicista A korai helyreállítások közé tartozik még az Országos Tervhivatal Nádor­ utca 9. számú palotája, amit mintaszerűen tettek, min­den jellegzetes finomságának meghagyásával a hivatal cél­jaira alkalmassá. Különös gonddal indult meg a legjobban elpusztult város­rész, a Vár helyreállítása — ahol, a hivatalos adatok sze­rint, egyetlen ház sem maradt épen. Külön erre a célra léte­sült szervezet és építési válla­lat gondoskodik arról, hogy minden megőrizze a történelmi hangulat egységét ezen a zárt, körülhatárolt területen. Már befejeződött a volt helyőrségi templom tornyának tudomá­nyos pontossággal végzett helyreállítása, mely a torony is­mert gótikus részletei mellett új leleteket is hozott napfényre. Most állítják helyre a régi bu­dai Városházát (Szenthárom­­ság­ u. 2.), melynek egyik szár­nya sérült meg. A pénzügymi­nisztérium épületének harma­dik emeletét lebontották, feltű­nő, tolakodó homlokzatát le­ helyreállítása lőtte lévő történelmi épületek­nek jobban alárendeljék. A volt egyszerűsítették, hogy a körű­­királyi várnak műemléki hely­reállítása most indult meg, a középkori Mátyás-palota rom­jainak feltárása után. Vidéken is megkezdő­dött ez a munka. Győr főterén a múzeumépü­let, egy régi gazdag barokk­ház helyreállítása folyik. Ugyanitt a városkép műemléki egysége érdekében megkezdő­dött a SZOT-székház homlok­zatának átalakítása. Ómassán az első vashuta romjainak helyreállítása indult meg! Ez az ipari műemlék új fogalom a magyar műemlékek védelmében, de a dolgozó nép szívéhez közel álló. A gyö­nyörű tájban a kirándulók szá­­zait fogja emlékeztetni arra a fejlődésre, amely ettől a kezdő lépéstől máig, a miskolci ne­hézipari egyetemig vezetett. Kiskunfélegyházán a volt Hattyú-fogadó épületét az ere­deti, nemrég felfedezett tervek szerint állítják helyre. Ez az épület nemcsak azért neveze­tes, mert egy ideig itt volt Pe­tőfi édesapjának mészárszéke, hanem épülettervei a maguk józan egyszerűségével és gya­korlatiasságával a magyar klasszicizmusnak azokat a ha­ladó hagyományait idézik, amelyekhez a mai építészet fordul. Sopron városában, ha­zánkban szinte egyedülálló gó­tikusház helyreállításához fog­tak hozzá. G. L. PAUL ROBESON, a világ­hírű békeharcos énekes fiát az amerikai hatóságok nem en­gedték a VIT-re utazni. Az Associated Press hírügynök­ség tudósítása szerint Paul Robeson fia sajtónyilatkozatá­ban kijelentette: „Véleményem szerint csak olyan kormánynak juthat eszébe megakadályozni az amerikai ifjúságot abban, hogy saját szemével és fülével győződjön meg arról, mit tesz és mit gondol más ország ifjú­sága, amely háborúra készül és elnyomó politikát folytat. A külügyminisztérium kétségkí­vül attól fél, hogy ha az ame­rikai fiatalok részt vennének a VIT-en, akkor megtudnák, mit tesz más országok ifjúsága a béke megvédésének érdeké­ben." A fiatal Robeson közölte az újságírókkal, hogy üdvözlő táviratot küldött a VIT-nek, amelyben kifejezi szolidaritá­sát a Találkozó résztvevőivel. • ALBÁNIÁBAN tízezer pél­dányban jelent meg az „Új albán költészet“ című antoló­gia. Amikor az imperialisták a békéről beszélnek... (A France Nouvelle rajza) Irodalmi Újság a Magyar írók Szövetségének lapja Megjelenik kéthetenként, csütörtökön Szerkeszti: Illés Béla Szerkesztőség VI., Gorkij Fasor 10, L emelet Telefon: 42á—305, 425—545 Szerkesztőségi fogadó­órák: csütörtökön 12—8-ig, szombaton 12—3-ig. A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Kiadóhivatal: V­I. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—285 Előfizetési ügyek levélben: Posta Központi Hírlap Irodája, V.. József nádor­ tér 1. Telefon: 180—850 Személyes ügyfélszolgálat V., Roosevelt-tér 5—6 Egyes szám­ára 1.— forint Előfizetés egész évre 24.— forint, félévre 12.— forii negyedévre 6.— forint Postatakarékpénztár­ csekkszámlaszám: 61.210 Nyomatott a Szikra Lapnyomda körforgóképein Budapest VII., József­ körút 5 Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály

Next