Élet és Irodalom, 1957. március-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-12-13 / 24. szám - Janisz Politisz: A görög nép gyásza • nekrológ • Nikosz Kazancakisz (2. oldal) - Röviden • Röviden (2. oldal) - F - y: Visnyevszkij az optimista tragédiáról (2. oldal) - A. Boszulajev diszlettervező makettje az Optimista Tragédiához • kép | illusztráció | grafika | rajz (2. oldal)
A görög nép gyásza . 1957. november 4-én Heraklion krétai város népe elkísérte utolsó útjára nagy szülöttjét, Nikósz Kazancaíkiszt, a világhírű írót, aki műveiben megörökítette népe szenvedéseit és harcait, megmutatta szenvedélyes szabadság- és igazságszeretetét, s megismertette a világgal a harcoslelkű Görögországot. Az a részvét, amely más népek, köréből a görög nép felé száll, elárulja, mily fájdalmasan érinti őket is e nagy író elvesztése, aki munkásságát, gyötrelmes és nehéz ideológiai fejlődésen át, mindinkább a haladó és a békeszerető emberiség szolgálatába állította. Kazancakisz halála félévszázados, termékeny és változatos írói életpályát zár le. Egész életében két nagy szenvedélynek áldozott: az írásnak és az utazásnak, ő volt az első görög intellektuel, aki meglátogatta a Szovjetuniót, s egyidőben úgy tervezte, hogy végleg ott telepedik le. Két leghíresebb művében, a „Kapetan Mihalisz“-ban és „Az újra megfeszített Krisztus“-ban gyakran idézi a nagy szovjetországot, a görög népi legenda „Moszkovosz“-át, a népek szabadságának szószólójáts bajnokát. Kazancakisz több műfajban alkotott kiválót. Irt drámai műveket, epikus költeményeket, filozófiai tanulmányokat, útleírásaikat, s végül regényeket. Tragédiái, epikus költeményei, nevezetesen az „Ulysses“, a,Konstantin Paleolog“, a „Capodistria“ figyelemre méltó alkotások. Filozófiai művei közül legismertebb az 1927-ben írt „Aszketika“, amely az író intenzív belső életéről, ellentmondásairól, lelki vívódásairól tanúsíkodik. Nem volt hívő abban az értelemben, ahogy azt némely kritikusa „Assisi szegénye“ című regényének (Assisi Szent Ferenc életregényének) megjelenése után állította. A beszélgetésben, amelyet Renaud de Jouvenel-lel folytatott, azt mondja e művéről, hogy az voltaképp „a vallási síkon kivívott szabadság története“, s megmutatja, hogyan „valósíthatja meg az ember erős akarattal a lehetetlent is“. Ám az a mű, amely a leghívebben tükrözi a Kazancakisz gondolkozásában rejlő ellentmondást, s egyszersmind eszmei fejlődésének legújabb szakaszát, kétségkívül a már idézett „Újra megfeszített Krisztus“ című regénye, egyik legutolsó műve. E regényben Kazancakisz két Krisztust állít szembe, a gazdagok Krisztusát és a rongyosokét. Az elsőt a nagyhatalmú, jóllakott, konformista , „Akinek meg kellett halnia” címen nagysikerű film készült belőle. Grigorisz pópa, a török aga és Patriarcheász, görög nagybirtokos támasza képviseli, a másikat Fotisz pópa, a lázadó, a „bolsevik“, az éhező, elűzött szaraikinai parasztok pópája, aki földért vívott harcukat vezeti, s azt hirdeti: „Az élet nem poshadó mocsár, az engedelmesség és a türelem nem a legférfiasabb erény ... A becsületes ember nem nézheti, hogy gyermekei éhenhaljanak, talpraáll, s ha kell, Istent is kérdőre vonja.“ Másutt, a görög földesurakról szólva, akik ellen a Szarakinabelieknek harcolniuk kell, azt mondja: „Rosszabbak a töröknél, de a mezítlábas Krisztus velünk van. Harcolni fogunk.“ S ez a harc, amelyet Fotisz pápa vív a regény éhező hősei élén az álmodozó, misztikus, életét áldozó Manoliosszal vállvetve, nagyon is földi harc, a földi igazságért, az élethez szükséges javak igazságos elosztásáért vívott harc. Az író központi eszméje, a regény vallási leplen átcsillanó, valódi értelme: együtt kell harcolnunk, küzdenünk az igazságért. Ha „Az újra megfeszített Krisztus“ jellege szerint társadalmi mű, másik híres regénye, a „Kapetan Mihalisz — szabadság vagy halál“ hazafias regény, a krétai szabadságharcok himnusza. Kazancakisz, aki saját szavai szerint „a szabadság szenvedélyes szerelmese“, s egyszersmind szülőföldjének, Krétának is szenvedélyes szerelmese volt, erkölcsi kötelességének tartotta, hogy népe életéről és harcairól írjon. Erősen hitte, hogy élete végén felelnie kell a kérdésre: „Mit tettél Krétáért?“, s ezért regényét az 1889. évi, a törökök ellen kirobbant felkelésnek szentelte. A regénynek mind az 500 oldala, az egymást követő epizódok, a bennük szereplő férfiak és nők, gyermekek és öregek (s nemegyszer száz éves aggastyánok) a krétai nép hősiességét és szabadságszeretetét példázzák. Nem csoda, ha bizonyos körök műveit „veszélyeseknek“ és „felforgatóknak“ minősítették. Kazancakisz bűne nemcsak az, hogy felmagasztalja a szabadság és a függetlenség eszméjét, hanem az is, hogy regényeiben utalásosait találni arra a szerepre, amelyet az oroszok és a „nyugatiak“ Görögország és Kréta felszabadításában játszottak. S a görög reakció valóban nem csalatkozott: az orthodox egyház Szent Szinódusa vallásgyalázásért anatémával sújtotta műveit, gyűlölködő és rágalmazó sajtóhadjárat indult ellene, s megvonták tőle a Nobel-díjra jelöléshez szükséges hivatalos támogatást. JANISZ POLITISZ A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE januárban tartja kongresszusát. A közgyűlésen megvitatják a művészek életkörülményeit, munkavédelmi problémáit és más, esztétikai kérdéseket is. ★ SZAMUIL MARSAKOT, a szovjet ifjúság egyik legkedveltebb íróját, az OSZSZK Népművelési Minisztériuma 70. születésnapja alkalmából az ifjúság nevelésében szerzett érdemei elismeréseként az Usinszkij-érdeméremmel tüntette ki. Ezt az érmet a legkiválóbb gyakorlati pedagógusoknak és a pedagógiai tudományok legkiemelkedőbb művelőinek szokták adományozni. ★ AZ ÚJÉV ELSŐ BEMUTATÓJA a Nemzeti Színházban január 23-én lesz. Ekkor mutatják be Krlezsa „Glembay-ház”című trilógiájának első részét, melyet dr. Stupica Boján, az ismert jugoszláv rendező állít színpadra. Dr. Stupica, a „Glembay-ház”-at eddig a Szovjetunióban, Párizsban és Prágában rendezte. A Nemzeti Színház előadásának főszereplői: Tőkés Anna, Major Tamás, Básti Lajos, Várkonyi Zoltán, Somló István és Kálmán György. TOMBOLÓ SIKERT ARATOTT a bécsi jégrevű társulat a berlini Sportpalastban. A negyvenöt tagú társulat bemutatta „Sylvia, egy táncosnő története“ című jégrevűjét. A címszerepet Hannerl Eigel kétszeres Európa-bajnoknő korcsolyázta, aki első bajnokságát Pesten nyerte. ★ A SZOVJET FILMMŰVÉSZETI DOLGOZÓK Szövetségének kritikai, történelmi és filmelméleti szakosztálya nemrégiben a moszkvai újságok munkatársaivl közösen megvitatta az újságok filmkritikáinak problémáját. A tanácskozáson számos érdekes határozatot hoztak. Elhatározták pl., hogy versenyt indítanak a legjobb filmkritikák írására. A vidéki és a központi újságok munkatársai részére szemináriumokat indítanak, ahol a filmek és a filmkritika problémáit tárgyalják majd meg. A 1.KORTÁRSAK SZERKESZTŐSÉGE klubesten látta vendégül azokat az írókat és kritikusokat, akik írásaikkal már szerepeltek a folyóiratban. A jövőben minden hónapban rendeznek hasonló klubestet.★ SARKADI IMRE „Szeptember” című drámája megjelent Moszkvában orosz nyelven. A könyvhöz Szabó Pál írt utószót. YEHUDI MENUHIN értesítette a Filharmóniát, hogy 1958 első nemgyedében Budapesten vendégszerepel. A művész két vagy három koncertet tart a magyar fővárosban. A HAMBURGBAN KONFERENCIÁRA jöttek össze nemrégiben a tánctanárok. A tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy Nyugat- Európában egyre jobban szűnik a Robit and Roll őrület. Mind kevesebbet táncolják a Calypso-t is. A tánctanárok megítélése szerint az idei báli szezon legtöbbet járt szalontánca a cha-cha-cha lesz. SEHOL A VILÁGON nem szervezték meg a főiskolai levelezőoktatásnak olyan széles hálózatát, mint a Szovjetunióban. Az elmúlt tanévben a szovjet egyetemeknek és főiskoláknak nyolcszázezer levelező-hallgatójuk volt. Számuk 1960-ra eléri, de valószínűleg meg is haladja az egymilliót. KODÁLY ZOLTÁN 1 3-ik születésnapján sorra kerülő Háry János c. művét a magyar rádión kívül az alábbi adók közvetítik: Berlin, Jamaica, Lisszabon, Injuhiam, Párizs, Peking, Prága, Rodézia, Róma, Szófia és Tanger. A DOMBÓVÁRI KISZ-szervezet a tanáccsal karöltve rendszeresítette a dombóvári pécsi színheázvonatokat. Havonta vagy kéthavonta külön vonaton, mennek be a dombóvári fiatalok Pécsre, ahol a színház csak részükre játszik. Az első színházi utazás alkalmával az Ember tragédiáját tekintették meg. ★ JÁVOR PÁL KÖNYVET ÍR Sopronkőhida—New York—Budapest címmel. A könyvet 1958 elején a Kossuth Kiadó adja ki.★ KÜLÜGYMINISZTERHELYETTES MINT ÍRÓ. — Dr. Sík Endre, a külügyminiszter helyettese „Húsvéti vacsora“ címen írt könyvet, mely az 1920-as évek Szovjetuniójáról szól. Az igen érdekesnek ígérkező könyv az Európa Kiadónál lát napvilágot. leningrádban az elmúlt két év alatt :6 millió példány könyvet és brosúrát vásárolt a lakosság. A városban 100 ezren fizettek elő az orosz és külföldi írók műveinek sorozataira. A SZOVJET POLITIKAI ÉS TUDOMÁNYOS Ismeretterjesztő Társulat eddig 15 ezer előadást tartott a mesterséges holdakról a Szovjetunió különböző városaiban és falvaiban. • ANNA SEGHERS, a kiváló német írónő a jövő év elején befejezi „Döntés“ című új regényét a háború utáni Németországról. Arnold Zweig befejezte a Grisa őrmesterről szóló ciklus új kötetét és a „Megérett az idő“ című regényt, két értelmiségi szerelmének történetét az első világháború előtt. Johannes R. Becher a „Nyár derekán“ című „költői vitairat“ mellett új versköteten dolgozik. „ALBERT SCHWEITZER HÁROM VILÁGA” címmel megjelent az Egyesült Államokban az első komoly, igényes mű a hírneves orvos, zenész és teológus-filozófus életéről. Az életrajz Robert Payne műve. A FRANCIA TUDOMÁNYOS AKADÉMIA után a Szépirodalmi Akadémia is tiltakozott a tudományos kutatásra előirányzott összegek elégtelensége miatt. Figyelmeztette a hatóságokat arra, hogy a pénzhiány kedvezőtlen hatással lehet a klasszikus tanulmányokra, még középiskolai színvonalon is. ★ FRANCOISE SAGAN BALETTJÉT, amelynek „Az elmulasztott találka“ címet adták, január 3-án mutatják be a montecarlói Operában. Michel Magne és Francoise Sagan új műve nagy jövő elé néz: Párizsban rendszeresen fogják játszani a Champs Elysées Színházban és tavasszal Moszkvában is előadják. PÁRIZSBAN HOSSZÚ IDŐ ÓTA HÚZÓDIK az állami színházak dolgozóinak sztrájkmozgalma. Már szeptember elején kellemetlen meglepetést okozott a Párizsi Opera látogatóinak, hogy a versaillesi kis operaházban el kellett halasztani Cocteau ,,A hölgy és az egyszarvú”-jának bemutatóját. Később a központi állami színházak előadásainak meglepetésszerű elmaradása okozott estéről estére kínos feltűnést. Legutóbb december 2-án is elmaradtak a Comédie Francaise és a Nagy Opera előadásai, mert a műszaki személyzet nem elégedett meg a felajánlott 10 százalékos béremeléssel: 30 százalékot követel.A MAGYAR FILMEK újabb sikere külföldön: a Körhintát Görögországban, a Hannibál tanár urat pedig Észak-Írországban mutatták be nagy sikerrel.★ MAGYAR MŰVÉSZEK KÜLFÖLDÖN: Bárdy György, Vándor József és Zembe Ferenc, a Madách Színház tagjai Pozsonyba látogattak el tapasztalatcserére. — Fehér Imre filmrendező Párizsba utazott, ahol tanulmányozza készülő filmjének, az „Yvonne“-nak külső felvételeit. A film forgatókönyvét a fiatal Fejes Endre írta. ★ BUDAPESTRE LÁTOGAT februárban a görög balettegyüttes. A külföldön is jól ismert művészek két előadást tartanak az Erkel Színházban.★ A ZÁGRÁBI OPERAHÁZ balettegyüttese Bartók „A csodálatos mandarin“ című művének bemutatójára készül. K A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES tánckara január 19-én több új kompozíciót mutat be az Erkel Színházban, így Rábai Miklós alkotását Kodály Zoltán Háry-intermezzójára; Vujicsics—Rábai „Kalotaszegi leánytánc”-át; Gulyás„Rábai „völgységi táncok”-ját, valamint Vujicsics— Látai „Pásztorbotoló”-ját. SERGE LIFAR, a párizsi Opera híres koreográfusa, új balettet készít a brüsszeli világkiállításra. Az új táncalkotást a párizsi Opera együttese mutatja majd be. Visnyevszkij az optimista tragédiáról Visnyevszkij Optimista Tragédiájának előadása nagy eseménye kulturális életünknek. Ez az ízig-vérig szocialistarealista színpadi mű olyan magas irodalmi színvonalat képvisel, hogy semmiféle „diszkrét” ellenséges propaganda nem tudja hitelét lerontani. Van is sikere. A közönség tódul az előadásokra. Érdekesnek tartjuk ezzel kapcsolatban a Theater c. német lap nyomán ismertetni Visnyevszkij jegyzeteit a drámairodalomról és az Optimista Tragédiáról. A kéziratot az író özvegye bocsátotta a német színházművészet rendelkezésére abból az alkalomból, hogy az Optimista Tragédiát Berlinben is nagy sikerrel játszszák.« A mi drámairodalmunk egyelőre még formalista elemektől terhes, ezeket a múlttól kaptuk örökségbe, közéjük tartozik a pszichologizmus. A jelent, ezt a bonyolult, szenvedélyes korszakot sokszor még zárt, körülhatárolt folyamatként ábrázolják. • Az a véleményem, hogy a régi, naturalista színjátszásnak befellegzett. Az a színház, amely ezt nem ismeri fel, az ügyes kézművesek epigonjátékát űzi, erre pedig semmi szükségünk.• Elképzelhető-e egyáltalán, hogy a bevált sablonok, amelyek azonban teljesen elöregedtek és természetszerűen a régi talajból nőttek ki, használhatóak legyenek egy társadalmi átalakulás sodrában? * Nem vagyok hajlandó szokványos darabokat írni. Csak olyat írok és fogok mindenkor írni, amelyben magam is az utat keresem, új formák felfedezésére.• Visnyevszkij az Optimista Tragédia előtt is írt színdarabokat (Az első lovashadsereg, A döntő elhatározás), ezeket, sajnos, nem ismerjük. Az előbbi jegyzeteket ebben a korábbi korszakban írta. A következőkben már a nagy műnek, az Optimista Tragédiának születésével való írói küszködés mozzanatai tárulnak elénk. * A régi irodalomban az életnek a vak sorssal való küzdelmét ábrázoltuk. Ez a tragikus elem erős hangsúlyt kapott. Én azonban egy optimista tragédiát akartam írni. Most, az első szovjet tragédián dolgozva, ki kellett dobnom egy sor kölöncöt, amit eddig a múltból magammal cipeltem. Ilyen lépés volt egy új cím keresése. Eredetileg azt a címet akartam adni a tragédiának, hogy „Éljen az élet!” Rájöttem azonban, hogy ilyen cím már van, ezért hát eldobtam ezt az ötletet. • A belső folyamatokra figyeltem. Mi adott tartalmat az emberek életének, milyen gondolatok foglalkoztatták őket, hogyan szerettek, hogyan harcoltak, s mindezt miért? Könnyű volt-e az első kádereket szervezetten előteremteni, hogyan teremtették elő, milyenek voltak? Érdekelt ezeknek az embereknek a magatartása, az első bolsevik tapasztalatok megszerzése, az a mód, ahogyan a Vörös Hadsereget, a volhovi és dnyeperi villamos műveket, a keletitengeri fehér-tengeri csatornát és egyebeket létrehívták. Elérkezett az ideje, hogy mélyebben elemezzük az osztály, a párt fogalmát, a pártét, mint egészet, és benne az egyes embereket. Lenint tanulmányozom. Beleélem magamat az idézetek értelmébe, munkájának a magját keresem. Minden lehetőségünk adva van, hogy megteremtsünk egy nagy művészetet. Érdemes ezen munkálkodni. Az anyag, amely rendelkezésünkre áll, alkalmas rá, hogy egy ilyen művészetért küzdjünk. Ez a művészet oktatja az embereket, „Építsetek így, éljetek így!” Igen, ennek a mi osztályharcunknak a története tele van tragikus elemekkel, de ez nem a régi, sötét, ijesztő tragédia, a cári Oroszország tragédiája. Van a mi életünkben tragédia, de ne tévesszétek ezt össze egy hanyatló osztály egyetemes tragédiájával. * Bármilyen különösnek látszik, felmerül az a kérdés, szükség van-e egyáltalán tragédiára vagy sem. Ezt a kérdést nem fogja sem a művészettörténet, sem a kritika megoldani, csak azok maguk, akik írnak. Az élet igazságát, a történelem igazságát sohasem lehet kiirtani — ez él és élni fog továbbra is. Vannak emberek, akik ilyen tragédiák színpadára vetődnek, ezeknek a száma növekedőben van, eziránt semmi kétségem. Hiszek ebben. Nem szabad feltételezni, hogy a szocializmus fejlődésével a tragédia megszűnik. Ellenkezőleg: vessünk számot azzal, hogy a kapitalista világgal való összeütközés lehetősége nagy tragédiákat rejt még magában, a mi országunkban is, hiszen a kapitalizmus maradványai még itt sem semmisültek meg. Naponta felbukkan előttünk az a hatalmas, tragikus anyag, amit a kommunista testvérpártok, Nyugat és Kelet proletariátusának élete vet fel. Nagyon fontos, hogy azt a kérdést se kerüljük meg: lesz-e tragédia az osztály nélküli társadalomban is? Vagy lesznek-e tragikus elemek ebben az új társadalomban? Azt gondolom, feltétlenül lesznek. Azokat a páratlan tragédiákat, amelyeket a görög, német, angol művészettörténet tart számon — csak az új társadalom új művészetének optimista tragédiái fogják szépségben felülmúlni. És a jövő új renaissance-korszaka lesz, egy általános és összemberi, összszocialista élet renaissancea. Ez így lesz, bármilyen messzi is vagyunk még ma ettől, s bármekkora akadályok állnak még előttünk a jövőhöz vezető úton. Nem, az élet nem lesz az osztály nélküli társadalomban sem puszta nevetgélés. Az élet — élet. Szenvedélyek mindig lesznek. * Sokszor arra gondolok, talán , mégis inkább a filmé a jövő?! Igen, szükségünk van filmre, de nem mondhatunk le a színházról sem. Ám meg kell keresnünk a színház megújulásának módját. Ezt teszem én is. Meg akarom kísérelni a munka eszméjét a honvédelem eszméjével egybevetni, ha az események ezt lehetővé teszik számomra. Ez lesz aztán a Tragédia! — bárhogyan vitatják is egyesek: „nincs többé tragédiákra szükségünk!“ Az ördögbe is, én bizony még egészséges fickónak érzem magamat. Ami pedig a művészetet illeti, meg fogom tenni a magamét! Éljen a forradalmi tragédia! Éljen az optimista tragédia!* A továbbiakban elmondja Visnyevszkij, hogyan született meg az Optimista Tragédia témája, hogyan ismerte meg a tragédia alakjait, miképpen szőtte életüket, végzetüket az élet, a forradalom sodra. Hónapokat töltött a tengeren, matrózok, búvárok között. Másfélesztendei előtanulmány után azután mindössze négy napba telt a dráma megírása, annyira készen élt akkor már benne az egész mű. Gondolatai, problémái, amelyeket a fentebb közölt műhely-vallomások feltárnak, okulásul és bíztatásul szolgálnak íróink, színházaink és mindazok számára, akik hisznek a szocialista realizmusban. Fey A. Boszulajev díszlettervező makettja az Optimista Tragédiához