Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 1. szám - Anders Zorn: Anya és gyermeke • kép (2. oldal) - Takáts Gyula: Gyülekező fecskék • vers (2. oldal) - Karel Čapek: Tóni • széppróza (2. oldal)

Takáts Gyula: Gyülekező fecskék . Lebontott pince sarjú gyepén állva, mályvákat ringató hűvös tavába­n két gesztenye szárnyát kitárva fölvillant ezer fecske szárnya. C sütkérezett. Tüskés gyümölcsüket Mint nyílzápor elől húzódozva, a szellő pengette és a szürkület néztünk az égi támadókra. Acélkék, sűrű záporuk fölöttünk elsuhanva zúgott az őszi nádasokba. Ezernyi tüzes lövedék titkos parancsra húzva fénylett a piros sugarakba. ­ (Folytatás az 1. oldalról.) Kétségtelen, de nem forgathatja ki igazi mivoltából. És ami a lényeg: nem törheti meg a kommunizmus győzelmébe vetett hitét. Aki ezt a hitét elveszti és a törvénytelensége­ket elítélve nem tud újabb erővel dolgozni a szocializmus érdekében, az soha sem hitt eléggé a mi ügyünk­ben. (Érdekes meggondolni, hogy eze­ket az írókat többek között a Kádár és Marosán elvtársat ért igazságta­lanság háborította fel, ugyanakkor ma szemben állnak ezekkel az elv­­társakkal.)­­ — A válságban levő kommunista írók annak idején maguk is hozzá­járultak a személyi kultusz elhara­­pódzásához, bár munkásságuknak nem ez volt a lényege,­­bennük ter­mészetesen felnagyítódnak az álta­luk elkövetett hibák és ez óvatos­­sabba­kká teszi őket. Ez az egyik oka a tartózkodásuknak. Másrészt ezek az emberek nagy ambícióval vetet­ték bele magukat a hibák kiküszö­böléséért indított kampányba, elfeled­kezve a szükséges elővigyázatosság­ról, a kedvező alkalomra leső külső és belső ellenségről. Meggyőződésem, hogy ezek az emberek eredetileg csu­pán a hibák ellen indultak harcba, nem akartak ellenforradalmat csi­nálni, de az eseményeik bebizonyítot­ták, hogy a jó szándék kevés az üd­vözüléshez. — Személyesen nem ismerem eze­ket az írókat, de nagyra becsültem őket, mint harcos, fiatal kommunis­ta embereket. Most mégis azt kell mondanom, hogy csalódtam bennük, mert nem volt annyi politikai érzé­kük, amennyi egy harcos írónak el­­engedhetetlenül szükséges. Ez a reá­lis politikai érzék azokból is hiány­zott, akik köré csoportosultak az írók, s akik politikusoknak tartották ma­gukat. . . Ha lett volna politikai érzékük, akkor nem örültek volna a Petőfi­kor és a Kossuth-klub bomlasztó munkájának, vagy éppen az Irodal­mi Újság kétes népszerűségének. Azt is tudniok kellett volna, hogy az egyetemisták utcai tüntetése magá­ban rejti az ellenforradalmi elemek fellépésének csíráját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Nagy Imréék ir­reális kül- és b­elpolitikáj­ukat egy ostoba tévhitre építették. Erről csak november 4-e után tájékoztatott a Nagy Imre kormány egyik embere. Szerintük a genfi értekezleten a nagyhatalmak között holmi „titkos megállapodás“ jött létre, s Nagy Im­réék az ezzel kapcsolatos különféle pletykákat sorra készpénznek vet­ték, minthogy — úgy látszik — vágyálmaiknak megfelelt. Elgondolni is borzasztó, hogy egy kormány ilyen ostoba és kétes érte­sülésekre alapozza az ország sorsát. A politika, melyet ilyen vágyálmok­ra alapítottak, szükségszerűen omlott szét, mint a kártyavár.) — Nagy Imréék politikájának te­hát volt egy irreális, egy légből ka­pott „alapja“. Viszont az írók — azt gondolom — sem együtt, sem külön­­k­ülön nem tudnák bizonyítani, hogy az ő szándékuk meg volt alapozva, át volt gondolva. „Valamit" akartak csinálni, a,maguk ködös elképzelések szerint. Az események azután bebi­zonyították, hogy a társadalom tör­vényei igen kemények, nem lehet csak úgy önkényesen játszani velük. — Mi legyen a válságban levő kommunista írókkal? Úgy vélem, vissza kell őket adni a tisztességes­ munkának, az emberi életnek. Nem szabad, őket eltaszítani magunktól. Amit rosszul tettek, azt a fejükre olvassuk, de nem hagyjuk rajtuk a szégyenbélyeget. Nekik azonban szembe kell nézniök a gonddal és fe­lelősséggel, hogy minden jó szándé­kukkal együtt is súlyosan vétettek. Figyelembe véve, hogy sok régi író­­ember becsületesen dolgozik és az iro­dalom területén újabban feltűnt te­hetségek jelentkeznek — arra a gon­dolatra is juthatnánk, hogy hulljon a férgese, megteszünk nélkülük is. De kézlegyintéssel nem oldhatjuk meg ezt a kérdést. Minden emberre szükség van. Nekik is helyük lehet a mai magyar irodalomban, és az irodalmi lapok szerkesztőinek fel­adata, hogy ezeket az embereket nem holmi széptevéssel, de embersé­gesen bevezessék a munkába. A beszélgetés ezzel véget ért. Dobi elvtárs boldog új esztendőt kívánt a magyar íróknak és hozzátette: — Az 1957-es év nehéz, de ered­ményes munkával telt el az irodalom­politika területén éppúgy, mint az ország­építés egyéb területein is. El­bizakodottság nélkül remélhetem, hogy a következő, 1958-as év még eredményesebb lesz. 2 ÉLET ÉS IRODALOM A ROMÁNIAI KÖNYVHÉTEN közel kétszáz új szépirodalmi, poli­tikai, tudományos, technikai, művé­szeti és gyermekkönyvet hoztak forgalomba.★ LEONYID LEONOV: HÓVIHAR című drámájának ősbemutatója cseh nyelvű fordításban Prágában volt. A Drágai sajtó elismerő hangon ír a szovjet író drámájáról, s kiemeli, hogy ez volt az első szovjet irodalmi színmű, melyet nem orosz, hanem egy baráti állam nyelvén mutattak be először. ★ A BARTÓK BÉLA ÉLETÉT és munkásságát bemutató kötetről, melyet a Corvina jelentetett meg , 13 oldalas, fényképekkel illusztrált méltatást­­közölt a Le journal musi­cal francais. SZAMUELY TIBOR Riadó és Len­­gyel József Visegrádi utca című köny­vét a berlini Dietz Verlaggal közösen jelenteti meg a Corvina. ★ PÁRIZSBAN MINDENRE VÁL­LALKOZNAK a művészek. Deko­rációt, színpadi díszletet általában minden nevesebb alkotó készít, de sokkal érdekesebb ínyencségekre is vállalkoznak alkalomadtán. Mint az egyik francia lap hirdetésében olvastuk, Picasso és Cocteau­x mintás nyakkendőket is terveznek. * KONECSNI GYÖRGY Kossuth­­díjas festőművész nagyméretű mo­zaikot készít a győri pályaudvar ré­szére. A két, mintegy négyméteres figurát ábrázoló alkotás a pályaud­var belső csarnokát fogja díszíteni. A. KORNEJCSUK: Miért moso­lyogtak a csillagok? című komédiá­ját nagy sikerrel mutatták be Moszkvában.★ JOSEPH CONRAD KORZE­­NIOWSKI lengyel származású an­gol író születésének századik év­fordulóján közös lengyel—angol ün­nepségeket tartottak. A lengyel posta Conrad-emlékbélyeget bo­csátott ki, a British Council pedig kiállítást rendezett a világhírű író műveiből.★ BENTI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ, mű­vészeti író Koszta József életét és mű­vészetét ismertető monográfián dolgo­zik.★ PAUL VALÉR­Y KIÁLLÍTÁS nyílt meg a párizsi pedagógiai mú­zeumban „Az ifjú párka és a költői alkotó» c­r'-.r - ★ - * — GORKIJ NOVELLÁJA NYOMÁN ké­szített táncdrámát mutat be a Duna Művészegyüttes. A Csudra Makar tán­cait tervezte, rendezte és betanította Náfrádi László, zenéjét Vujicsics Tiha­mér komponálta.★ G. JUGYIN SZOVJET ZENE­SZERZŐ szatirikus zenés komédiát írt V. Majakovszkij: „A poloska” cí­mű darabjából.★ KAIRÓBAN MEGRENDEZTÉK az arab országok íróinak­ értekezletét. Az érte­kezlet Imunitásában Egyiptom. Szíria. Libanon. Szudán. Szaud-Arábia. Irak. Marokkó. Jemen. Tunisz és Líbia írói vesznek részt. A lapok arról adnak hírt, hogy a jordániai hatóságok megakadá­lyozták a jordániai íróküldöttség eluta­zását az értekezletre. Az írók az arab országok együttműködésének erősítését és az íróknak az arab országok nemzeti mozgalmában való részvételét vitatják meg.★ BRÓDY TAMÁS, a spliti fesztivá­lon Verdi Otellójának négy előadását dirigálja; Desdemema szerepét Ta­kács Paula énekli. ★ RENÉ JOUGLET, az 1956-ban ha­zánkban is megfordult francia író megírta a magyarul is megjelent Arany és kenyér című regény foly­tatását, A hajnal első fényei címmel. ★ AZ UTÓBBI ÉVEKBEN jelentősen megnövekedett a magyar rádiókészülé­kek exportja. A kitűnő Orion-márka ,,behatolt” a legigényesebb európai pia­cokra is. Legutóbb például Svédország vett 1500 készüléket, s a közismerten nagy követelményekkel fellépő belga piac is 7000 rádiót vásárolt. Ebben a ne­gyedévben 2000 rádiókészüléket szállítot­tak Dél-Afrikának, s rövidesen újabb 4000 rádió összeszereléséhez szükséges alkatrészt is útnak indítanak. Irakban is jelentős számú magyar rádió talált vevő­re és a Dél-Amerikába küldött több száz mintadarab szintén sikert aratott. Ennek alapján várható, hogy hamaro­san megrendelést kap a magyar ipar Kubából és Costa­ Ricából is. ★ AZ ÁLTALÁNOS FELHÁBORO­DÁS következtében egyelőre elejtet­ték Bécsben azt a tervet, hogy az osztrák főváros történelmi nevezetes­ségű opera- és operett színházát, a Theater an der Wient, nagygaráz­­­­sá alakítsák át. Ebben a színházban volt Beethoven Fidelio című operájá­nak ősbemutatója és innen indultak világhódító útjukra Lehár Ferenc és Kálmán Imre híres operettjei, ★ JEAN-PAUL SARTRE „NYEKRA­­SZOV” című művét, amelyet Ma­gyarországon „Főbelövendölő Klub­ja" címmel látott.a,közöngép, bemu­tatják a müncheni drámai fesztivá­l RÉGI PRÁGAI POK­TRNY­­CSALÁD emléktárgyai közötti egy aranyórát találtak, amely valamikor Mozarté volt. Az órát Moz­art, 1871- ben G. Pokorny zeneszerzőnek, a csa­lád egyik ősének ajándékozta, ezzel fejezve­­d köszönetét baráti segítsé­géért.★ DUGYINCEV, A „NEMCSAK KE­NYÉRREL ÉL AZ EMBER“ című, sokat vitatott regény szerzője beje­lentette a szovjet írók legutóbbi moszkvai összejövetelén, hogy új hosszabb lélegzetű művön dolgozik. Ebben az újabb regényében a szov­jet értelmiségnek és a szovjet tudo­mánynak az akadályok és nehézségek ellenére elért sikereivel foglalkozik. ★ CHICAGÓBAN MEGALAKULT a Mai Művészet Nemzetközi Intéze­te. Az új intézmény a nemzetek kö­zötti művészeti cserét kívánja elő­mozdítani és fejleszteni. Picasso, Le Corbusier, Sir Herbert Read, Lord Harewood, Darius Milhaud, Max Ernst és Hans Arp bejelentették az intézettel való együttműködésüket. ★ A NÉMAJÁTÉK VILÁGHÍRŰ francia művészét, Marcel Marceau­t, vendégsze­­replésre hívták Moszkvába. Marceau és társulata januárban utazik a Szov­­jetu­nióba, hol Moszkvában és Lenin­­grádban tart előadást. ★ GALINA ULANOVA londoni nap­lóját folytatásokban közölte a Ballet of to­day című ar­jjdi táncszaklap. Ulanova naplója a Moszkvai Nagy­színház balet­tegy ütésének londoni vendégszerepléséről s személyes ta­pasztalatairól számo be. ★ MEGJELENT FRANCIÁUL a Korán. Régis de Blacherenek, a Sorbonne ta­nárának fordításában. Blachere arab eredetiből fordította és bő jegyzetekkel látta el a muzulmánok szent szövegét.­­ A ROMÁN Állami Művészeti és Szépirodalmi Kiadónál most jelent meg Balázs Bélái,A film művészete” (Arta Filmului) művének román nyelvű kiadása. Sorban Raoul fordí­tása. S' é * AZ IRODÁD. '.I TANÁCSOT az új év alkalmából prosszabb táviratban üdvözölte Phenjanból a koreai író­szövetség vezetősége. Bukarestből a Román Népköztársaság írószövetsége, Berlinből a Német írószövetség. Po­nyvái a Csehszlovák írószövetség. ___■ , __]' A IRODAL.Ni TANÁC ' Gyula, művelődésügyi­­ írókkal egészí­ette ki és nacs tagjai : Köveik György, Danas József Földeák Jnáts Goda Béla, Illés E­idre, Jan Kárpáti Aurél, Könecz­terházi La­jos, Sándor ,­mon István.­ Szabó Pál, Szi­zsef. Tolnai Gábor. Anders Zorn:Anya és gyermeke (Szépművészeti Múzeum) A MOSZKVAI NÉPSZERŰ-TU­­DOMÁNYOS filmstúdióban elkészült a „Drága föld, szülőhazámnak föld­je” című egész műsort betöltő első szovjet panorámafilm, amely a Szov­jetunió legszebb városait, ipari köz­pontjait, erőműveit, kulturális kin­cseit, a megművelt szűzföldeket, a szovjet emberek életét és munkáját, a szem­ét hatalom erejét, mutatja be,­lon. • ■★ A LÜNEBIURGI SZENT MIHÁLY TEMPLOM irattárában dr. Köppen göt­­tingeni levéltári tanácsos igen értékes anyagot talált Johann Sebastian Bach­­ról, aki 1701 és 1702 között a Szent Mi­hály templomban énekelt. ★ A THIBAULT-CSALÁD, Roger Martin du Gard Nobel-díjas regénye 1958. első negyedében ismét megje­lenik magyarul az Európa Kiadónál. Tóni dolga így esett: Eljön egyszer a nőnénk, a fele­ségem édesnővére, adjak már ne­ki tanácsot, lovat venne, aztán én mint vasutas, ismerős vagyok mindenfele, hátha tudnék valami kupecfélét, aki lóval utazgat a vá­sáraikra. Szaporítjuk a szót, gazdaságról, erről-arról, csak nézem, a táská­ja valami eleventől duzzadozik. No, mondok magamba, a vasárna­pi ebéd megkerült, mert ez nem más, mint egy jó kövér liba, zsír­ja is lesz jócskán. Derék asszony ez a mi nőnénk, mitagadás. Mondja is mindjárt: — Hoztam én néktek valamit, ne mondjátok, hogy üres kézzel jövök. — Azzal húzkodni kezdi az elevenséget a táskából. Az meg visít, mint a fába szorult féreg. Ijedtemben talpra szökkentem. Hát ez bizony malac, ici-pici kis malac. Igazán kedves dolog a né­ninktől. Nem mondom, az is ben­ne van ebben, hogy nagy a res­­pektusom a családban, mert hogy van ez a hivatalom a vasútnál. Az már úgy van, hogy a falusi szemében a bakter is nagy úr. De az is igaz, hogy a mi nőnénk úgy szereti a gyerekeinket, akár a sa­játját. Egy szó, mint száz, igen örültünk a malacnak. No, szóval, ahogy ez nekikez­dett a sivalkodásnak, menten oda­futott az asszony, a gyerekek. Azt a vircsaftot, amit ezek örömük­ben csaptak! A fiú megragadta szegénykémnek a farkát és nem tudott vele betelni, mekkorákat visít. Andula ölébe vette s babus­gatta, akár egy csecsemőt; a ma­lac elcsendesedett, elégedetten rö­fögni kezdett és elaludt, a gyerek még mozdulni se mert, ült, mint egy szobor, kötényébe csomagol­va a csepp jószág. Egyem ezt a pisis lányt, amilyen áhitatos szó­ KAREL CAPEK, meket ez meresztett, hogy honnan veszi ezeket a pillantásokat, már benne van a tömény anyai ösztön. Nos, nincs mit tennünk gyere­kek, helyet kell szorítanunk a fáskamrában, összeütünk ott egy ólacskát a Toncsikának. Mert Toncsikának neveztük el a mala­cot, magam se tudom már, miféle ötletből. Elég az hozzá, hogy e ne­vet viselte, míg csank családunkba tartozott. Igaz, hogy a tíz kilo­gramm súlyt átlépvén, Toncsi lett belőle, majd később egyszerűen csak Tóni. A mi Tónink. Az em­ber nem is hinné, mily gyorsan nő egy disznó. Számítgattam, ha majd eléri a hetven kilót, disznó­tor lesz, megeszünk egy kevéskét belőle, némi kis zsírt is kisütünk, oldalasskát füstölünk télire. Egész nyáron hizlaltuk, nevel­tük a kedves jószágot, s előre örültünk a disznóölésnek. Tóni meg utánunk jött még a szobába is, hagyta, hogy vakargassuk, olyan aranyos volt, éppen csak meg nem szólalt. Ne mondja ne­kem senki, hogy buta állat a disz­nó. Karácsony táján mondom az asszonynak, tán hívhatnánk a hentest. Hát csak rám néz: — Miért?­ — Hogy leszúrja a Tónit — mondom én. Az asszony egészen meglepő­dött. Magam is éreztem, hogy furán áll a szó a számban, ki is igazítottam nyomban: — Akarom mondani, a disznót. — Tónit? — szólt halványan ez asszony és igen furcsán nézett. — Hát nem azért nevettük? — Legalább ne adtunk volna keresztény nevet neki! — fakadt ki az asszony. — Falat nem sok, annyit se tudnék számba venni belőle. Hogy is gondolod? Májas­hurkát a Tóniből! Vagy meg tud­nád enni a fülét!? Nem, nem, és a gyerekektől se kívánhatod, nem vagyunk emberevők! Hát most szóljatok hozzá. Nem bolondok ezek az asszonyok? Meg is mondtam neki, ne kérdezzétek, hogyan. Csak aztán valahogy ma­gam is elgondolkoztam felette, mit tagadtam, furcsa érzés kez­dett engem is környékezni, ör­dögbe is: leölni Tónit, felnégyel­ni Tónit, füstölni Tónit, ez vala­hogy nem megy, aligha ennék ma­gam is jó falatot belőle. Az em­ber azért mégse annyira ember­telen, no nem? Mert ha nincs egy disznónak neve, hát akkor egyik olyan, mint a másik, de ha egy­szer Tóni, az egészen más eset. Mit is szaporítom a szót: eladtam Tónit a hentesnek s még így is furdalt belül, hogy emberkeres­kedő vagyok, a pénznek se tud­tam valahogy örülni.­­ Nem gondoljátok, hogy az em­berrel az úgy van, hogy addig tudja csak gyilkolni azt a mási­kat, míg előtte annak neve nincs. Mert ha tudná, hogy akire mor­­dályát fogja, az Novák Ferenc vagy Franz Huber, vagy valami­féle Tóni, vagy Vaszil, bizton hi­szem, a lelkében megszólalna va­lami: a mindenit, ne löjj, hiszen ez Novák Ferenc! Úgy bizony, mert ha a világon minden ember igaz keresztény nevén szólítaná egymást, alighanem sok minden másként lenne. Ám manapság az emberek és a népeik valahogy nem tudnak ráhibázni egymás nevére. Itt a baj, barátom.

Next