Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 1. szám - Anders Zorn: Anya és gyermeke • kép (2. oldal) - Takáts Gyula: Gyülekező fecskék • vers (2. oldal) - Karel Čapek: Tóni • széppróza (2. oldal)

A ROMÁNIAI KÖNYVHÉTÉN közei kétszáz új szépirodalmi, poli­tikai, tudományos, technikai, művé­szeti és gyermekkönyvet hoztak forgalomba. ★ LEONYID LEONOV: HÓVIHAR című drámájának ősbemutatója cseh nyelvű fordításban Prágában volt. A Drágái sajtó elismerő hangon ír a szovjet író drámájáról, s kiemeli, hogy ez volt az első szovjet irodalmi színmű, melyet nem orosz, hanem egy baráti állam nyelvén mutattak be először. ★ A BARTÓK BÉLA ÉLETÉT és munkásságát bemutató kötetről, melyet a Corvina jelentetett meg — 13 oldalas, fényképekkel illusztrált méltatást !közölt a Le journal musi­cal francais. SZAMUELY TIBOR Riadó és Len­­gyei József Visegrádi utca című köny­vét a berlini Dietz Verlaggal közösen jelenteti meg a Corvina. ★ PÁRIZSBAN MINDENRE VÁL­LALKOZNAK a művészek. Deko­rációt, színpadi díszletet áltálában minden nevesebb alkotó készít, de sokkal érdekesebb ínyencségekre is vállalkoznak alkalomadtán. Mint az együk francia lap hirdetésében olvastuk. Picasso és Cocteau — mintás nyakkendőket is terveznek. * KONECSNI GYÖRGY Kossuth­­díjas festőművész nagyméretű mo­zaikot készít a győri pályaudvar ré­szére. A két, mintegy négyméteres figurát ábrázoló alkotás a pályaud­var belső csarnokát fogja díszíteni. Anders Zorn: Anya és gyermeke (Szépművészeti Múzeum) Takáfs Gyula: Gyülekező fecskék > Lebontott pince sarjú gyepén állva, mályvákat ringató hűvös tavába >két gesztenye szárnyát kitárva fölvillant ezer fecske szárnya. > sütkérezett. Tüskés gyümölcsüket Mint nyílzápor elől húzódozva, £ szellő pengette és a szürkület néztünk az égi támadókra. Acélkék, sűrű záporuk fölöttünk elsuhanva zúgott az őszi nádasokba. Ezernyi tüzes lövedék titkos parancsra húzva fénylett a piros sugarakba. A. KORNEJCSUK: Miért moso­lyogtak a csillagok? című komédiá­ját nagy sikerrel mutatták be Moszkvában. ★ JOSEPH CONRAD KORZE­­NIOWSK1 lengyel származású an­gol iró születésének századik év­fordulóján közös lengyel—angol ün­nepségeket tartottak, A lengyel posta Conrad-emlékbélyeget bo­csátott ki, a British Council pedig kiállítást rendezett a világhírű író műveiből. ★ BENTI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ. mű­vészeti író Koszta József életét és mű­vészetét ismertető monográfián dolgo­zik. ★ PAUL VALÉR Y KIÁLLÍTÁS nyílt meg a párizsi pedagógiai mú­zeumban „A- ifjú párka és a költői alkotó» cir'-.r- ★ - * — A MOSZKVAI NÉPSZERŰ-TV­­DOMANYOS filmstúdióban elkészült a „Drága föld, szülőhazámnak föld­je” című egész műsort betöltő első szovjet panorámafilm, amely a Szov­jetunió legszebb városait, ipari köz­pontjait, erőmüveit, kulturális kin­cseit, a megművelt szűzföldeket, a szovjet emberek életét és munkáját, n szőriét hatalom ereiét, mutatia be. GORKIJ NOVELLÁJA NYOMÁN ké­szített táncdrámát mutat be a Duna Művészegyüttes. A Csudra Makar tán­cait tervezte, rendezte és betanította Náfrádi László, zenéjét Vujicsics Tiha­mér komponálta. ★ G. JUGYIN SZOVJET ZENE­SZERZŐ szatirikus zenés komédiát írt V. Majakovszkij: „A poloska” cí­mű darabjából. ★ KAIRÓBAN MEGRENDEZTÉK az arab országok íróinalt értekezletét. Az érte­kezlet Imunitájában Egyiptom. Szíria. Libanon. Szudán. Szaud-Arábia. Irak. Marokkó. Jemen. Tunisz és Líbia írói vesznek részt. A lapok arról adnak hírt. hogy a jordániai hatóságok megakadá­lyozták a jordániai íróküldöttség eluta­zását az értekezletre. Az Írók az arab országok együttműködésének erősítését és az íróknak az arab országok nemzeti mozgalmában való részvételét vitatják meg. ★ BRÓDY TAMÁS, a spliti fesztivá­lon Verdi Otellójának négy előadását dirigálja; Desdemcma szerepét Ta­kács Paula énekli. ★ RENÉ JOUGLET, az 1956-ban ha­zánkban is megfordult francia író megírta a magyarul is megjelent Arany és kenyér című regény foly­tatását. A hajnal első fényei címmel. ★ AZ UTÓBBI ÉVEKBEN jelentősen megnövekedett a magyar rádiókészülé­kek exportja. A kitűnő Orion-márka ..behatolt” a legigényesebb európai pia­cokra is. Legutóbb például Svédország vett 1500 készüléket, s a közismerten nagy követelményekkel fellépő belga piac is 7000 rádiót vásárolt. Ebben a ne­gyedévben 2000 rádiókészüléket szállítot­tak Dél-Afrikának. s rövidesen újabb 4000 rádió összeszereléséhez szükséges alkatrészt is útnak indítanak. Irakban is jelentős számú magyar rádió talált vevő­re és a Dél-Amerikába küldött több száz mintadarab szintén sikert aratott. Ennek alapján várható, hogy hamaro­san megrendelést kan a magyar ipar Kubából és Costa-Ricából is, ★ AZ ÁLTALÁNOS FELHÁBORO­DÁS következtében egyelőre elejtet­ték Bécsben azt a tervet, hogy az osztrák főváros történelmi nevezetes­ségű opera- és operett színházát, a Theater an der Wient, nagygarázs­­zsá alakítsák át. Ebben a színházban volt Beethoven Fidelio című operájá­nak ősbemutatója és innen indultak világhódító útjukra Lehár Ferenc és Kálmán Imre híres operettjei, ★ JEAN-PAVL SARTRE „NYEKRA­­SZOV” című művét, amelyet Ma­gyarországon „Föbelövendöjc Klub­ja" címmel látott.a,közpngép, bemu­tatják a müncheni drámai fesztivá­lon. • ■ ★ A LÜNEBIJRGI SZENT MIHÁLY TEMPLOM irattárában dr. Koppén göt­­íingeui levéltári tanácsos igen értékes anyagot talált Johann Sebastian Bach­­ról. aki 1701 és 1702 között a Szent Mi­hály templomban énekelt. ★ A THIBAULT-CSALÄD, Roger Martin du Gard Nobel-díjas regénye 1958. első negyedében ismét megje­lenik magyarul az Európa Kiadónál.- (Folytatás az l. oldalról.) kétségtelen, de nem forgathatja ki igazi mivoltából. Es ami a lényeg: nem törheti meg a kommunizmus győzelmébe vetett hitét. Aki ezt a hitét elveszti és a törvénytelensége­ket elítélve nem tud újabb erővel dolgozni a szocializmus érdekében, az soha sem hitt eléggé a mi ügyünk­ben. (Érdekes meggondolni, hogy eze­ket az írókat többek között a Kádár és Marosán elvtársat ért igazságta­lanság háborította fel, ugyanakkor ma szemben állnak ezekkel az elv­­társakkal.) i — A válságban levő kommunista írók annak idején maguk is hozzá­járultak a személyi kultusz elhara­­pódzásához, bár munkásságuknak nem ez volt a lényege, öbennük ter­mészetesen felnagyítódnak az álta­luk elkövetett hibák és ez óvatos­­sabbalkká teszi őket. Ez az egyik oka a tartózkodásuknak. Másrészt ezek az emberek nagy ambícióval vetet­ték bele magukat a hibák kiküszö­böléséért indított kampányba, elfeled­kezve a szükséges elővigyázatosság­ról, a kedvező alkalomra leső külső és belső ellenségről. Meggyőződésem, hogy ezek az emberek eredetileg csu­pán a hibák ellen indultak harcba, nem akartak ellenforradalmat csi­nálni, de az eseményeik bebizonyítot­ták, hogy a jó szándék kevés az üd­vözüléshez. — Személyesen nem ismerem eze­ket az írókat, de nagyra becsültem őket, mint harcos, fiatal kommunis­ta embereket. Most mégis azt kell mondanom, hogy csalódtam bennük, mert nem volt annyi politikai érzé­kük, amennyi egy harcos írónak el­­engedhelettemül szükséges. Ez a reá­lis politikai érzék azokból is hiány­zott, akik köré csoportosultak az írók, s akik politikusoknak tartották ma­gukat. . — Ha lett volna politikai érzékük, akkor nem örültek volna a Petőfi­kor és a Kossuth-klub bomlasztó munkájának, vagy éppen az Irodal­mi Újság kétes népszerűségének. Azt is tudniok kellett volna, hogy az egyetemisták utcai tüntetése magá­ban rejti az ellenforradalmi elemek fellépésének csiráját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Nagy Imréék ir-2 ÉLET ÉS IRODALOM reális kül- és iielpolitikái ukat egy ostoba tévhitre építették. Erről csak november 4-é után tájékoztatott a Nagy Imre kormány egyik embere. Szerintük a genfi értekezleten a nagyhatalmak között holmi „titkos megállapodás“ jött létre, s Nagy Im­réék az ezzel kapcsolatos különféle pletykákat sorra készpénznek vet­ték, minthogy — úgy látszik — vágyálmaiknak megfelelt. Elgondolni is borzasztó, hogy egy kormány ilyen ostoba és kétes érte­sülésekre alapozza az ország soriát. A politika, melyet ilyen vágyálmok­ra alapítottak, szükségszerűen omlott Gzét, mint a kártyavár.) — Nagy Imréék politikájának te­hát volt egy irreális, egy légből ka­pott „alapja“. Viszont az írók — azt gondolom — sem együtt, sem külön­­lcülön nem tudnák bizonyítani, hogy az ő szándékuk meg volt alapozva, át volt gondolva. „Valamit" akartak csinálni, a,maguk ködös elképzelésed szerint. Az események azután bebi­zonyították, hogy a társadalom tör­vényei igen kemények, nem lehet csak ügy önkényesen játszani velük. — Mi legyen a válságban levő kommunista írókkal? Ügy vélem, vissza kell őket adni a tisztességes* munkának, az emberi életnek. Nem szabad, őket eltaszítani magunktól. Amit rosszul tettek, azt a fejükre olvassuk, de nem hagyjuk rajtuk a szégyenbélyeget. Nekik azonban szembe kell nézniök a gonddal és fe­lelősséggel, hogy minden jó szándé­kukkal együtt 1— súlyosan vétettek. Figyelembe véve, hogy sok régi író­­ember becsületesen dolgozik és az iro­dalom területén újabban feltűnt te­hetségek jelentkeznek — arra a gon­dolatra is juthatnánk, hogy hulljon a férgese, megteszünk nélkülük is. De kézlegyintéssel nem oldhatjuk meg ezt a kérdést. Minden emberre azükség van. Nekik is helyük lehet a mai magyar irodalomban, és az irodalmi lapok szerkesztőinek fel­adata, hogy ezeket az embereket nem holmi széptevéssel, de embersé­gesen bevezessék a munkába. A beszélgetés ezzel véget ért. Dobi elvtárs boldog új esztendőt kívánt a magyar íróknak és hozzátette; — Az 1957-es év nehéz, de ered­ményes munkával telt el az irodalom­politika területén éppúgy, mint az ország-építés egyéb területein is. El­bizakodottság nélkül remélhetem, hogy a következő, 1958-as év még eredményesebb lesz. A RÉGI PRÁGAI POK'TRNY­­CSALÁD emléktárgyai közötti egy aranyórát találtak, amely valamikor Mozarté volt. Az órát Moz-arf; 1871- ben G. Pokorny zeneszerzőnek, a csa­lád egyik ősének ajándékozta, ezzel fejezve }d köszönetét baráti Segítsé­géért. ★ DUGYINCEV, A „NEMCSAK KE­NYÉRREL ÉL AZ EMBER“ című. sokat vitatott regény szerzője beje­lentette a szovjet írók legutóbbi moszkvai összejövetelén, hogy új hosszabb lélegzetű művön dolgozik. Ebben az újabb regényében a szov­jet értelmiségnek és a szovjet tudo­mánynak az akadályok és nehézségek ellenére elért sikereivel foglalkozik. ★ CHICAGÓBAN MEGALAKULT a Mai Művészet Nemzetközi Intéze­te. Az új intézmény a nemzetek kö­zötti művészeti cserét kívánja elő­mozdítani és fejleszteni. Picasso, Le Corbusier, Sir Herbert Read, Lord Harewood, Darius Milhaud, Max Ernst és Hans Arp bejelentették az intézettel való együttműködésüket. ★ A NÉMAJÁTÉK VILÁGHÍRŰ francia művészét, Marcel Marceau.t, vendégsze. replésre hívták Moszkvába. Marceau és társulata januárban utazik a Szov. jetu-iióba, hol Moszkvában és Lenin, grádban tart előadást. ★ GALINA ULANOVA londoni nap­lóját folytatásokban közölte a Ballet of to day című ar.jjdl táncszaklap. Ulanova naplója a Moszkvai Nagy­színház balét tégy ütésének londoni vendégszerepléséről s személyes ta­pasztalatairól számú be. ★ MEGJELENT FRAfCIÁUL a Korán. Réqis de Blacherenek, a Sorbonne ta­nárának fordításátan. Blachere arab eredetiből fordította és bő jegyzetekkel látta el a muzulmáiok szent szöveqét. k A ROMÁN Állami Művészeti és Szépirodalmi Kiadónál most jelent meg Balázs Bélái,A film művészete” (Arta Filmuluif művének román nyelvű kiadása. Sorban Raoul fordí­tása. S' é * AZ IRODÁD. '.I TANÁCSOT az új év alkalmából piosszabb táviratban üdvözölte Phe.janból a koreai író­szövetség vezei'sége. Bukarestből a Román NépköZ[ársaság írószövetsége, Berlinből a Német írószövetség. Po­nyvái a Csehszlovák írószövetség. ___■ , __]' A IRODAI.Ni TANÁC ' Gyula, művelődésügyi m írókkal egészí ette ki és nacs tagjai f köveik György, Danas József Földeák Jnáts Goda Béla, Illés E.idre, Jan Kárpáti Auícl, Könecz terházi La.jrs, Sándor k mon István.. Szabó Pál, Szl zsef. Tolnai Gábor. Tóni dolga így esett: Eljön egyszer a nőnénk, a fele­ségem édesnővére, adjak már ne­ki tanácsot: lovat venne, aztán én mint vasutas, ismerős vagyok mindenfele, hátha tudnék valami kupecfélét, aki lóval utazgat a vá­sáraikra. Szaporítjuk a szót, gazdaságról, erről-arról, csak nézem, a táská­ja valami eleventől duzzadozik. No, mondok magamba, a vasárna­pi ebéd megkerült, mert ez nem más, mint egy jó kövér liba, zsír­ja is lesz jócskán. Derék asszony ez a mi nőnénk. mitagadás. Mondja is mindjárt: — Hoztam én néktek valamit, ne mondjátok, hogy üres kézzel jövök. — Azzal húzkodni kezdi az elevenséget a táskából. Az meg visít, mint a fábaszorult féreg. Ijedtemben talpra szökkentem. Hát ez bizony malac, ici-pici kis malac. Igazán kedves dolog a né­ninktől. Nem mondom, az is ben­ne van ebben. hogy nagy a res­­pektusom a családban, mert hogy van ez a hivatalom a vasútnál. Az már úgy van, hogy a falusi szemében a bakter is nagy úr. De az is igaz, hogy a mi nőnénk úgy szereti a gyerekeinket, akár a sa­játját. Egy szó, mint száz, igen örültünk a malacnak. No, szóval, ahogy ez nekikez­dett a sivalkodásnak, menten oda­futott az asszony, a gyerekek. Azt a vircsaftot, amit ezek örömük­ben csaptak! A fiú megragadta szegénykémnek a farkát és nem tudott vele betelni, mekkorákat visít. Andula ölébe vette s babus­gatta, akár egy csecsemőt; a ma­lac elcsendesedett, elégedetten rö­fögni kezdett és elaludt, a gyerek még mozdulni se mert, ült, mint egy szobor, kötényébe csomagol­va a csepp jószág. Egyem ezt a pisis jányt, amilyen áhitatos sze-KAREL CAPEK: meket ez meresztett; hogy honnan veszi ezeket a pillantásokat, már benne van a tömény anyai ösztön. Nos, nincs mit tennünk gyere­kek, helyet kell szorítanunk a fáskamrában, összeütünk ott egy ólacskát a Toncsikának. Mert Toncsíkának neveztük el a mala­cot, magam se tudom már, miféle ötletből. Elég az hozzá, hogy e ne­vet viselte, míg csőik családunkba tartozott. Igaz, hogy a tíz kilo­gramm súlyt átlépvén, Toncsi lett belőle, majd később egyszerűen csak Tóni. A mi Tónink. Az em­ber nem is hinné, mily gyorsan nő egy disznó. Számítgattam: ha majd eléri a hetven kilót, disznó­tor lesz; megeszünk egy kevéskét belőle, némi kis zsírt is kisütünk, oldalaslkát füstölünk télire. Egész nyáron hizlaltuk, nevel­tük a kedves jószágot, s előre örültünk a disznóölésnek; Tóni meg utánunk jött még a szobába is, hagyta, hogy vakargassuk, olyán aranyos volt, éppen csak meg nem szólalt. Ne mondja ne­kem senki, hogy buta állat a disz­nó. Karácsony táján mondom az asszonynak, tán hívhatnánk a hentest. Hát csak rámnéz: — Miért'/ — Hogy leszúrja a Tónit — mondom én. Az asszony egészen meglepő­dött. Magam is éreztem, hogy furán áll a szó a számban; ki is igazítottam nyomban: — Akarom mondani, a disznót. — Tónit? — szólt halványan ez asszony és igen furcsán nézett. — Hát nem azért nevettük? — Legalább ne adtunk volna keresztény nevet neki! — fakadt ki az asszony. — Falat nem sok, annyit se tudnék számba venni belőle. Hogy is gondolod? Májas­hurkát a Tóniből! Vagy meg tud­nád enni a fülét!? Nem, nem, és a gyerekektől se kívánhatod, nem vagyunk emberevők! Hát most szóljatok hozzá. Nem bolondok ezek az asszonyok? Meg is mondtam neki, ne kérdezzétek, hogyan. Csak aztán valahogy ma­gam is elgondolkoztam felette; mit tagadjam, furcsa érzés kez­dett engem is környékezni, ör­dögbe is: leölni Tónit, felnégyel­ni Tónit, füstölni Tónit, ez vala­hogy nem megy; aligha ennék ma­gam is jó falatot belőle. Az em­ber azért mégse annyira ember­telen, no nem? Mert ha nincs egy disznónak neve, hát akkor egyik olyan, mint a másik; de ha egy­szer Tóni, az egészen más eset. Mit is szaporítom a szót: eladtam Tónit a hentesnek s még így is furdalt belül, hogy emberkeres­kedő vagyok, a pénznek se tud­tam valahogy örülni. : Nem gondoljátok, hogy az em­berrel az úgy van, hogy addig tudja csak gyilkolni azt a mási­kat, míg előtte annak neve nincs. Mert ha tudná, hogy akire mor­­dályát fogja, az Novak Ferenc vagy Franz Huber, vagy valami­féle Tóni, vagy Vaszil, bizton hi­szem, a lelkében megszólalna va­lami: a mindenit, ne löjj, hiszen ez Novák Ferenc! Úgy bizony, mert ha a világon minden ember igaz keresztény nevén szólítaná egymást, alighanem sok minden másként lenne. Am manapság az emberek és a népeik valahogy nem tudnak ráhibázni egymás nevére. Itt a baj, barátom.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék