Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-29 / 22. szám - Artner Tivadar: Egy nagy művész tárlatán • képzőművészet-kritika • Ferenczy Béni művei a Nemzeti Szalonban (9. oldal) - Ferenczy Béni: Fiú-akt • kép (9. oldal) - Ferenczy Béni: Haját igazító • kép (9. oldal) - Gyöngyösi Nándor: Öt szovjet grafikus kiállítása • kiállítás • Kultúrkapcsolatok Intézete: E. A. Iljina, I. J. Nyekraszov, B. A. Szemjonov, I. P. Rejner, N. J. Ceitlin (9. oldal) - Feleki László: Az alkotás (9. oldal)
Egy nagy művész tárlatán Ferenczy Béni művei a Nemzeti Szalonban Ferenczy Béni műveinek jó része külföldön szóródott szét s ezért a Nemzeti Szalonban megrendezett tárlata csak töredékesen mutatja be életművét. Ki ennek tudatában lép munkái közé, fájlalja a távollevő alkotásokat, de hiányérzete már az első mű birtokbavétele után megszűnik. Mert Ferenczy Béni ahhoz a ritka művészfajtához tartozik, akinek oeuvre-je minden darabjában egyenlő szintű, művészetének szellemiségét, formai erényeit egyformán közvetíti. Pályája: lassú érlelődés, minőségi váltások nélkül. Bármilyen kifejezőeszközökkel próbálkozott is munkássága során, stílusa határain belül teljeset adott. „Mindennek mértéke az ember” — az igazi művészet ez évezredes alapigazsága volt útmutatója Nagybánya óta — Bécsben, a forrongó Párizsban, az új világot építő Moszkvában és hazatérése után is napjainkig. Fogékony szelleme ráérzett századunk majd minden jelentős újítására. Magába itta Maillol, Bourdelle, Arhipenko útkeresésének lényegét, birtokba vette életképes eredményeiket, megértette a kurizmus formaakarását, s mind e tanulságokkal felvértezve alakította ki a nagy korok hagyományaihoz szorosan kapcsolódó plasztikai világát. Útja — visszakanyarodás a régi nagyokhoz, elsősorban a görögöktől való tanulás — különösen Hildebrandt óta, általános európai jelenség. Ferenczy Béni szélesebb tekintettel vette számba az elődök hagyatékát. A szépségtermésben pazarló antik görögség tanítása művészetének csupán egyik tényezője. Inkább olyan jellegű felismeréseket nyújtott neki, amelyek a plasztikai kultúra egyetemes alapigazságaihoz tartoznak s legtisztábban az ókori Hellasz márványaiban, bronzaiban öltöttek testet. Egyik férfiük,Tálián'' < Micfiélángéló Haldokló rabszolgájának tát tás-motívumára ismerünk, némely grafikájának póza a Sixtina grandiózus titánjait juttatja eszünkbe. Emberpórja a német reneszánsz ötvös-gonddal kidolgozott Ádám—Éváit idézi, ágaskodó lovasait meg közvetlenül Leonardo ihlette. De ezek a tudva-tudatlan szobraiba lopódzott rokonságok szembetűnően a mester világához hasonultak. Ferenczy Béni a művészettörténet nagy korszakainak és mestereinek hagyatékát átélte s bensőleg vette birtokába. A magában őrzött motívumok, alkalomadtán, spontánul kínálkoznak, mint a hasonló megoldás különböző változatai, hogy alátámasszák, igazolják a művész egyéni koncepcióját, segítség a minden eddigitől különböző mű létrejöttét. Ferenczy Béni oly módon fordult a nagy elődökhöz, ahogy Michelangelo zarándokolt a Brancacci kápolna Masacciofreskóihoz: áhítattal, csodálva járult hozzájuk, hogy tanuljon tőlük, hogy segítségükkel minél tökéletesebben elmondhassa egyéni gondolatait a maga századáról. Az archaikus kor Apollóit egy világ választja el a formaviláguk szellemében felépített remek Juhász-portrétól, akárcsak a meghatóan asszonyi Charitasz részbeni inspirálóitól, a Parthenon oromzatának földien fönséges istenszobraiig. Ferenczy Béni modern művész. Korszerűsége azonban nem a meghökkentő, ötletekkel kápráztató dőké. Nem töri moderneskéa formát, nem torzítja az embert, nem absztrahál. Abban, hogy az ifjúkori keresések után töredékül eljutott a maga nemes realizmusához, közvetett módon a szélsőséges formalizmus művekkel való, tehát legfrappánsabb tagadása is megnyilvánul. Foglalkoztatták őt is statikai problémák. Kevés olyan merész és újszerű mozdulatmotívumot találunk szobrászaink termésében, mint nála. Mozgó figurái meggyőző erejének és jóságának titka: — maga az élet szülte őket. Sohasem elvont módon vállalkozott hasonló feladatokra, mint az egyensúly-helyzetekkel l’art pour l’art kísérletező kortársai. Ritka műgonddal és művészetünkben páratlan érzékkel építi fel mozgó alakjait. A Boreas és Psychében például a mozgás lendületét, irányát is felhasználja a mű statikájának kialakításához. Koncepciói általában nagylélegzetűek, ha — rajta kívül álló okokból — kisplasztikában valósultak is meg. Műveiből kristálytisztán kiolvasható a monumentalitás lényege: a mérettől és a részletezés fokától való függetlenség. Erőteljes idomú figuráinak ősi tömbformáit szerkesztő akarat a körvonal a szigorú rendjébe zárja; az árnyalati finomságú felületkezelés ugyanakkor mintegy rácáfol súlyokra és lüktető életet visz beléjük. Az így adódó belső feszültség — párosulva a mozdulatbeszéd feszítőerejével — a pillanatnyiság varázsát lopja időtlen nyugalmú kompozícióiba. Ifjúkorának fő műve, Matisse és a hazai avantgar ade, a Nyolcak hatására valló, fából faragott Fiú-akt megdermedt izmai, vékonyikrájú tagjai, félrehajtott feje és tétova tartása fájdalmas bánatot sugároz. Ez a borongós alaphang később meditáló ernyedtséggé változik, majd mindinkább a szépséges formák férfiasan komoly örömének ad helyet. Törékeny testű gyermek-figuráinak kiegészítő ellentéteként mintázódtak a művész erőteljesizmú atlétái és robusztus asszony-figurái. Mintha az ősanya mítosza elevenednék meg formáikban, annyi bennük az egészség és erő. Eszménnyé nőtt asszonyainak ihlető modellje földi lény, a mester élettársa; — hűségének talán legszebb emléket a Géniuszban állított a művész. Témavilága nem sokrétű. Oeuvre-jét variációk sorozatának is felfoghatjuk, néhány számára kedves motívum különböző érzelmi, formai síkon való megoldásának. A kapott ösztönzések, művi gondolatok hosszas érlelő munkával magasztosulnak műalkotássá mesteri ujjai alatt. Meglátásainak szellemi izgató ereje oly nagy, hogy sokszor évekig foglalkoztatja ugyanaz a koncepció, arra késztetve, hogy más-más méretben és műfajban — reliefben, sőt még grafikában is — nüansznyi változtatásokkal alkossa. (A Miklós-aktok, újrajátszó fiúk.) Még portréiban a is a modell több oldalú, minél teljesebb birtokbavételére törekszik. Legszebb példája ennek a három Noémi-fej. Egyszer érzékeny felületi mintázással, rodini fény-árnyék hatásokkal örökíti, aztán megpróbálkozik a quatrocento rajzos részletezésével, majd pedig stilizáltan leegyszerűsítve rögzíti a modell formáit. Ferencsik feje szinte az idegvégződések érzékenységével vetíti az arc formáira az interpretáló művész bonyolult lelkivilágú karakterét. Életnagyságénál kisebb, nyakékes Vilmorin-portréjával az érett szépségű asszony tágranyitott szemű, arisztokratikus finomságú arcában korunk Nofre tete-jét alkotta meg. Hasonló beleérző készséggel mintázza plakett-arcmásait. A kor atmoszférája és az ábrázolt lelkisége szuggesztív tömörséggel rögződik kis kerek lapjain. Az extatikus Greco riadt szemekkel, a reformkori Pest-Budát fölépítő Pollák Mihály a szelleme értékére ébredt, öntudatos civil büszkeségével tekint ránk plakettjéről, Tizian pedig, a nagy velencei, öregkori önarcképének rezignált bölcsességével. S milyen találóak a hátlap-reliefek Adria egykor gőgös pompájú királynőjének, Velencének érmén a hatalmas dogé és a bizánci kupolás Szent Márk boltívei láthatók, Goyáén a kivégzés drámai mozzanata. A művész nagyszerű atyjának, Ferenczy Károlynak emlékérmét a derengő-atmoszférás, lovagoló Három királyok díszítik, Nagybányát a Festőnő poétikus figurája szimbolizálja, a lehunyt szemű Ady hátlapját pedig egy hatalmas, komor gyászt kongató harang tölti be egészen. E műfajnak Ferenczy Béni vitán felül legkiválóbb művelője a magyar szobrászatban. Eredeti megoldásokkal gazdagította érmészetünket, akárcsak sajátos szépségű grafikáival rajzkultúránk műfaját. Sajnálatos, hogy generációjában , Medgyessy mellett legnagyobb élő szobrászunk művei közül oly kevés áll köztereken. Gyönyörű asszonyfigurái, atlétái, gyermekszobrai vajon hány alkalommal lettek volna méltóbbak nem egy, már néhány év múlva minőségükben elavult köztéri munkáknál És vajon miért nem juthat el Petőfije a milánó Ambroziana könyvtárába irodalmunk és művészetünk dicsőségére? A Kossuth-díjas kiváló művész életművének súlya jogán megérdemelné, hogy szobrászati közkinccsé váljék. A holnap nemzedéke jogosan kéri majd számon tőlünk nagy méretben álmodott alkotásait, amelyekkel többnyire csak a múzeumban fog találkozhatni. (A tárlatot Genthon István és Kisdéginé K. Irén rendezték odaadó gonddal.) ARTNER TIVADAR Fiú-akt Ferenczy Béni: Haját BALÁZS ANNA: ÉJJEL Kötve 20,_ ILLÉS BÉLA Anekdoták könyve Kötve 20,— MESTERHÁZI LAJOS: Pokoljárás Kötve 20,— ÜNNEPI ÚJDONSÁGOK! A kiváló írónő novelláskötetében olyan megtörtént eseményeket ábrázol, melyek egy kalandregénynél is izgalmasabbak. - A derűs, olykor nevettető, máskor megható történetek szereplői sorában korunk számos hírességével, nagy emberével találkozik az olvasó és közvetlen közelségből ismerheti meg őket. - Az izgalmas, eseményekben gazdag, mindvégig rendkívül feszült történet Saly Kati szerelmét Miklós és Nónay mondja el. Különösen érdekessé teszi a regényt, hogy a nagy szerelem 1956 nyarán kezdődik és az októberi ellenforradalom alatt teljesedik be és erősödik meg. Az Ünnepi Könyvhét összes újdonságait május 30-tól kezdve árusítják a Könyvsátrak és az ÁLLAMI KÖNYVESBOLTOK • • Öt szovjet grafikus kiállítása A Kultúrkapcsolatok Intézetében rendezett kiállításnak külön érdekessége,hogy ezúttal nem a „nagy ágyúkat”, hanem — legalábbis nálunk — ismeretlen szovjet művészeket, a „derékhad” képviselőit ismertük meg. E kiállítással tájékozottabbak lettünk a szovjet művészet fejlődéséről. E. A. Iljina színes linóleummetszetei nemcsak technikai felkészültségükkel, hanem érzelmi tartalmukkal is megfogják a nézőt. A kigiz nép élete, belevett jelenetekből kiérezhető a művész mély együttérzése, kiérezhető — minden irodalmi kölcsönzés nélkül —, hogy az ábrázolás lendülete az együvé tartozás érzéséből fakad. Ugyancsak a linóleummetszés mestere I. J. Nyekraszov. Nála Iljina lírai lágysága a pátosz monumentális kifejezésére erősödik. A fekete-fehér foltok drámai erővel idézik a cári elnyomás alatt szenvedő orosz nép hősiességét és forradalmi elszántságát. „A múlt képei” egyenletesen színvonalas sorozatából is kiemelkedik monumentális jelképességével az „1917” és dinamikus drámaiságával az „Átok a hóhérokra” című metszet. Az akvarell kitűnő értőjeként mutatkozik be B. A. Szemjonov. Látásmódja hagyományos kifejezési foramában érvényesül, de érzékenysége az artisztikus benyomásokra megóvja a sematikusságtól. Épp ezért utcaképeinél mélyebbről jövő művészetet érzünk azokban a vízfestményeiben, melyekben a finom atmoszférikus hatásokra lírai hangulattal reagál. Megint más festőegyéniség I. P. Reiner. Temperával dolgozik, de a nagy építkezések témájához kifejezőbb eszköznek találta az akvarell kiegészítésit krétával. Az egyesített technikát a messzi távlatok érzékeltetésére használja. Térhatásai monumentálisak. Az öt szovjet művész közül talán N. J. Ceitlin lép fel legtöbb művészi igénnyel. A köznapi szovjet élet egyszerű eseményeit jeleníti meg akvarellel, tussal, vagy a kettővel együtt. Formában a leegyszerűsítés, színhatásiban a dekoratív nagy foltok és a színek erejének felfokozása jellemzi látásmódját. A tus- és a vízfesték összedolgozása kedvez a színhatások fokozásának. Az öt szovjet grafikus kiállítása nemcsak a szovjet— magyar barátságot szolgálta eredményesen. Közönségünknek és művészeinknek egyaránt fontos tanulsággal szolgált. Meggyőződhettünk róla, hogy bár a legkülönbözőbb formanyelven beszélnek — a hagyományos kifejezési módtól a dekoratív expresszionizmusig —, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy a szovjet föld, a szovjet nép életéből Vegyék témáikat és azokat a szocialista realizmus szellemében dolgozzák fel. GYÖNGYÖSI NÁNDOR Lihegve rontott be a barlangomba egy szélesarcú, izgatott fiatalember, akiről csak annyit tudtam, hogy a szomszéd völgyben tanyázó törzshöz tartozik. Látszott rajta, futott, alig tudott hogy idáig szóhoz jutni, annyira zihált. Végre nagy nehezen kinyögte, hogy egy kőbaltát szeretne nálam rendelni, nagyon sürgős lenne, ezért is gondoltak rám, tudják, hogy ha valamihez hozzáfogok, nem sokat pepecselek vele, amellett jó munkát végzek. Hogy nyomatékosabbá tegye kérését, külön hangsúlyozta, magának az öregnek hogy van szüksége a baltára. Kért, hogy ne hagyjam őket cserben, egyedül bennem bíznak. Tudatában vannak annak, hogy az a fél mammutagyar, amelyet fel tudnak ajánlani munkám fizetségeként, meg sem közelíti azt, amit megérdemelnék, de ők tudják, hogy engem elsősorban az alkotás értéke és nem az ellenértéke érdekel. Végül letérdelt és meg akarta csókolni a lábamat. Ezt természetesen nem engedtem meg, ellenben megígértem, hogy elvállalom a munkát, noha rengeteg dolgom van. A fiatalember sírva fakadt a meghatottságtól, és a boldogságtól részegen távozott tőlem. Sokáig láttam, amint imbolygó táncléptekkel keringett, majd eltűnt a láthatáron. Hozzáláttam a kőbaltához és alig ötször telt meg a Hold, már készen is lettem vele. A fiatalember, aki mindennap kétszer is ott volt nálam, hogy sürgessen, földre borulva köszönte meg, hogy csodát tettem, ügyesen elvégeztem azt, amire kegyesen vállalkoztam. Elfúló hangon dicsérte munkámat, majd a kőbaltát a Az alkotás vállára véve, vidáman szőkelt tova. Megjegyzem, tényleg nagyon szép kőbalta volt, hát még ha egy kicsit több időt szentelhettem volna neki. Néhány nap múlva újra megjelent a fiatalember és közölte többeknek velem, hogy már megmutatta kőbaltát, tetszett is, egyika másik egyenesen elragadtatva kiáltotta, hogy ez az, de megmondja őszintén, mert nem akar áltatni, hogy illetékes még nem látta. A fő, hogy ne legyek türelmetlen, bízzam benne, ő azon lesz, hogy a kőbaltát mielőbb elbírálják. Csak azért jött, hogy megnyugtasson, nehogy azt higgyem, hogy nem tetszett a balta. Egy hét múlva ismét meglátogatott és elmondta, hogy még nem tud semmi újat mondani, de ő nem az az ember, aki csak akkor jelentkezik, amikor már valami konkrét eredmény van, ő nem szereti, ha az emberek minden tájékoztatás nélkül, süketen várakoznak, az ilyesmi nagyon kellemetlen érzés lehet. Kért, hogy legyek türelemmel, az illetékesek nagyon elfoglaltak, de amint lehetséges, előveszik a kőbalta dolgát. Neki változatlanul nagyon tetszett a kőbalta, örül, hogy hozzám fordult, nem is csalódott bennem. Jólesett figyelmessége, mert ha nincs is eredmény, legalább becsületesen megmondja az embernek, nem hagyja kétségek között. Néhány nap múlva újra eljött és azt mondta, hogy csak legyek türelemmel, még nincs ugyan semmi, ezt jött megmondani, hogy ne aggódjak. Közben keserűen legyintett, hogy milyen nehéz dolga van, nem olyan könnyű az illetékesekkel valamit elintézni, amint én azt naivul hiszem, különben sem érzi jól magát mostanában. Az a fontos, hogy bízzam benne, ő nem hagyja elaludni a dolgot, rajta tartja a kezét, és amint valami van, azonnal jelentkezik, de ha nincs semmi, arról is tájékoztat. Két nap múlva egy fiúcska egy kőtáblát hozott tőle. A sebtiben odavésett jelekből azt vettem ki, hogy a fiatalember megfázott a legutóbbi vadászaton, azért nem tud személyesen eljönni. Még nincs semmi a kőbalta ügyében, ezt kötelességének tartja közölni velem, mert nem akar áltatni, csak legyek türelemmel, rövidesen előveszik az ügyemet és biztos lehetek benne, hogy ő minden erejével harcol értem, bár az ellentábor erejét hiba lenne lebecsülni. Másnap újra hozott üzenetet a kisfiú. Még mindig nincs semmi, csak legyek türelmes, ő minden emberit elkövet. Néhány nap múlva a fiatalember felgyógyult, ő maga látogatott meg, s nagy örömmel újságolta, hogy a dologban ugyan még semmi érdemleges nem történt, de rövidesen sor kerül rá, neki legalább is az az érzése. Hivatalos biztatást még nem kapott, ő azonban kötelességének érezte, hogy tájékoztasson, ezt becsületesebb dolognak tartja, mint a hallgatást. Megveregette a vállamat, majd eltávozott. Ez még a paleolit-kor végefelé történt. Azóta nem láttam. FELEKI LÁSZLÓ