Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-12 / 24. szám - Káldi János: Fiatalasszonyok, délelőtt • vers (2. oldal) - Vargha Balázs: Fazekas Mihály ismeretlen verse Csokonai Vitéz Mihályhoz (2. oldal) - Hatvany Lajos: Levél Szabó Pálhoz (2. oldal) - Komját Irén: A „Csodagyerekek” - nem csoda • filmkritika (2. oldal)

KÁLDI JÁNOS: Fiatalasszonyok, délelőtt Tavasz lesz lassan, fény zizeg, Gyerek van otthon, futni kell, s mennek a kicsi asszonyok, s majd vinni még a rossz cipőt, Virágok ők mindannyian, — s feladni még a házadót, — nagyon­ szép szemük mosolyog olyan rövid a délelőtt.­­ Mennek, kopognak szüntelen, arany­ csípőjű, ifjú nők, ibolyák, rózsák, rezedák, tele velük a délelőtt. Futnak a boltba sietőn, kell a burgonya, kell a mák, rezegnek, ingnak, s tűnnek is, nárciszok, szegfűk, violák. Aradnak, folynak, omlanak, süt belőlük a nyár, a nyár, lobogó hajuk oly arany, az is egy köteg napsugár. Mennek, mennek a kicsi nők, tele velük a járda, tér. Őrizd, világ, a mosolyuk, ne érje soha téli dér. Fazekas Mihály ismeretlen verse Csokonai Vitéz Mihályhoz Mélly hallgatás van a hideg Ég Már megfakult a rét puszta alatt barázdáin Haldoklik a Természet a Munka után pihenésre nagy készül Hol nagynak a víg erdei Lantosok ’s Bubos patsirták hajnali éneki? Meg szűntek. A Dér zuzma~ ráz? s hó Jég Lakatot vete ládd e’ rajok. A csorda, mely bem rég szaba­dos mezőn Tépázta a rét tarka virágait Most zárva kérődzik fanyar mája, tsuhéja sovány szal­korójára. Ez a vers két formában ma­radt fenn. Kézirata a Magyar Tudományos Akadémia kéz­irattárában található, a Csóko­lt­ai­ levelezés című gyűjte­ményben. Nyomtatásban meg­jelent a Magyar Kurír 1805- 06 évfolyamának március 29-én kelt Iv. Toldalékéban- Mindkét szöveg névtelen. A kézirat kétségtelenül Fazekas Mihály írása. Ez egymagában is erős bizonyí­ték lenne az ő szerzősége mel­lett. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanazon a papíron ugyanis másik két vers is olvasható, szintén Fazekas kézírásával: Kovács Sámuel latin és magyar gyászverse Csokonai halálára. Kovács két verse szintén a Magyar Kurír IV. Toldalékban jelent meg. A közös megjelenés és közös másolás, ha nem mond is el­lent Fazekas szerzőségének, mindenesetre óvatosságra int. Miért másolt ki Csokonairól szóló verseket Fazekas a Ma­gyar Kurírból? Az akadémiai Csokonai-gyűjtemény történe­tének ismeretében felelhetünk erre a kérdésre. Csokonai halála után édes­anyjánál maradtak a kéziratok és levelek. Fia halála után öz­vegy Csokonai Józsefné maga is levelezett a versek kiadása ügyében, megpróbálta gyűjteni a barátoknál össze­tévő kéziratokat, relikviákat. Cso­­konainé halála (1810. május 25.) után egyik kosztosdiákja, Gaál László őrizte meg az egész kéziratos hagyatékot, s jó har­minc év után adta át Toldy Ferencnek. Fazekas nyilván Csokonainé számára másolta le ezeket a verseket, talán azért, mert az A­lomha télnek zordonos éjjele s’ Álomhozo Jég szőnyege bé feds Mindent szemed bár­merre vessed Egy örök éjtszaka álma borzaszt Úgy van Barátom! ’s mind ezek azt teszek Hogy egy örök tél várakozik reánk Mellyet ki kell meg tudd aludnunk A Uybitina setét üregébe. Meg hát az Ifjú vér pe’seg és öröm Órákat igéz, mit zsugorogsz fer egy palatzk édesigyunk Tokájert Majd eleget nem iszunk ha nem. élünk özvegy nem kapta meg a Ma­gyar Kurír példányát. Kovács Sámuel két verse megközelítőleg pontos másolat Fazekas kézírásában; a névte­len vers írásmódja azonban számos kisebb eltérést mutat az újságban megjelent szö­vegtől. Hogy Fazekas Mihály­ szuverénül kezelte a vers sző­­­vegét, ez megint azt gyaníttat­­­ja, hogy az ő műve. Mindezeknél a külső je­­­gyeknél lényegesebb hogy a­ névtelen költemény igen jól­ beleillik azokak a verseknek/ sorába, amelyeket Fazekas/ Csokonainak írt. Nem is roko­ t­na, hanem egyenesen ikertest­ y­vére a Csokonai nevenapjára/ írt versnek, amely így kezdő­­­dik. Már a tanka mezők illatos Udvarlásra magát nemasszonya­ piperézheti •. . Mindkét vers természetle­írással kezdődik,és borozgatás­­­ra való felszólítással végződik.* Mindkét versiben megtaláljuk] Fazekas jellemző mitologizálá­­­sát és kedves provincializmu­sait. A klasszikus időmérték,­ amely igen jellemző Fazekas-­ nak erre a korszakára, szintén közös vonása a két versnek. Még egy érvet számításba vehetünk: Fazekason kívül egy költőt sem ismerünk ezidőtájt, aki ilyen hangon, ilyen szépen,, verselt volna. A Csokonai tisz­­­teletére írt nagyszámú vers­­ nem ű fogható azokhoz, ame­­­­lyek­et Fazekas írt kedves dru­­s­ szójának. V Végezetül megköszönöm Ju­­­­­low Viktornak, hogy feltevé­seimet megerősítette és bizo­­­nyos* ággá avatta. " VARGHA BALÁZS y*^*. Levél Szabó Pálhoz Kedves Barátom! Dutka Ákosról, kor- és kartársamról szeretett írott cikkedben azt olvasom, hogy. ..Vannak nevek, mint például Palásthy Marcell, akinek ne­vére valamilyen akkori írás­ból én is emlékszem, s most szeretnék többet tudni róla, hiába. Különböző idők lexi­­konát lapozgatom, nem talá­lom meg. S ez olyan szomo­rú, hogy az emberek így tűn­nek el névtelenül, nyomtala­nul a süllyedő időben." Nos hát, ez adott esetben nem is olyan szomorú. Mert néhai Palásthy kollegánk semmilyen művével sem szol­gált rá az utókor emlékezésé­re. Ő csak egy különc volt, aki betévedt az irodalomba, s kinek furcsaságait minden irodalmi lexikonnál alaposab­ban, a legélesebben megfigye­lő szemmel, a legjobban hal­ló füllel és főként kitűnően iró­ tollal még csak tavaly, „író a toronyban" című könyvében Kellér Andor írta meg. Te, kedves barátom, aki annyit, s oly megérzéssel ol­vasol, vedd kézbe ezt a köny­vet a kedvemért, hogy aztán a magad kedvére élvezd ezt a kis remekbe készült iro­dalmi arcképet. Hiszem, honi dicséretet kapok, amiért fi­gyelmedet fölhívtam erre a kuriózus könyvre. Igaz, jó híred. HATVÁNY LAJOS WILLIAM DUBOIS nem­zetközi Lenin-békedíjas ame­rikai néger író Haiti című színdarabját bemutatta a te­mesvári Állami Színház. A si­került előadást Taub János, a magyar színház tagja rendezte. MARK TWAIN alakjával foglalkozik most megjelent művében Philip Fawner is­mert nevű haladó szellemű amerikai irodalomtörténész. Vitába száll mindazokkal, akik elsikkasztják Twain társada­lomkritikáját és tagadják hu­morának célzatos voltát. Faw­ner Jack London, az ameri­­­kai lázadó című előző könyve is nagy sikert aratott. 25 ORSZÁG FŐVÁROSÁ­BAN, köztük Moszkvában és Pekingben egyidőben ták be Stanley Krammer mutat­ós filmjét, amely 1964-ben játszó­dik és az atompusztítás tragé­diáját eleveníti meg. Fred As­taire filmszínész, aki atomtu­dóst alakít a filmben, így nyi­latkozott: „Mi, színészek ezzel a filmmel harcolunk a háború ellen: követeljük az atomfegy­verek betiltását.” A men BÖLCSESSÉG­ÉVEL cí­adta ki Gordon Ray Thackeray monográfiájának második kötetét, amely a Hiú­ság vására megjelenésétől ha­láláig tárgyalja a nagy angol író munkásságát. Thackeray végrendeletében kérte, ne írjanak róla könyvet, hogy így a család csak száz évvel az író halála után adott engedélyt az amerikai Illinois Egyetem ta­nárának a monográfia megírá­sára és rendelkezésére bocsá­totta a családi irattár anyagát. A mű első kötete 1955-ben lá­tott napvilágot Oxfordban, Kedvezőtlen körülmények haszna címmel. PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL című elbeszélő köl­teményét a Filmspiegel hír­adása szerint megfilmesítik kö­zös olasz és jugoszláv vállalko­zásban. IGEN ÉRTÉKES ANYAGGAL GYARAPODOTT a Magyar Nem­zeti Múzeum ásványtára. Dr. Mün­­nich Ferenc, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány Mi­nisztertanácsának elnöke a Tárnak ajándékozta azt az értékes, 25 da­rabból álló ásványgyűjteményt, amelyet a kormányküldöttség mongóliai útja alkalmával a Mon­gol Tájmúzeum dolgozói nyújtot­tak át. A gyűjtemény rendkívül szép és értékes mongóliai ásvá­nyokat tartalmaz — különösen említésre méltó az uránt tartal­mazó schröckingerit-példány. A PRÁGAI SMETANA HANGVERSENYTEREM­BEN szerdán került sor az idei zenei fesztivál záróhangverse­nyére. A Cseh Filharmónia Zenekara, a Cseh Énekkar és a Nemzeti Színház operájának szólistái Beethoven IX. szim­fóniáját adták elő Száll György­­ vezényletével. A nagysikerű hangversenyt csütörtökön meg­ismételték. A 14. Prágai Ta­vasz huszonöt napos műsorán 40 hangverseny és 14 opera­­előadás szerepelt. A legjobb csehszlovák zenekarokon és szólóművészeken kívül 15 or­szág kiváló előadóművészei, zenekarai, művészegyüttesei léptek fel. AZ 1958-AS ÉV LEGJOBB KULTURÁLIS PLAKÁTJA címet Máté András grafikus­­művész Gyávaság című művé­nek ítélték. Görög Lajos Aki­nek­ meg kell­ halnia és Zele­­riák Crescencia Ünnepi könyv­hét 195S című munkái a kul­turális plakátok versenyében második helyezést értek el. Tovaska Irén Zizi című műve az év legjobb kereskedelmi plakátja, Sinka Mátyás Éle­tet ment, aki vért ad és Lot­tó, a nyár kedvence című munkáinak az év legjobb gaz­dasági plakátja címet ítélték oda. Zala Tibor Tíz éves a ter­melőszövetkezeti mozgalom cí­mű műve a politikai plakátok kategóriájában dicséretet ka­pott. PÁRIZSBAN KIOSZTOT­TÁK a tavaszi irodalmi díja­kat. Az idei Albert Londres­­díj nyertese Jean-Marie Theolleyre volt szabadsághar­cos, akit náci-ellenességért a háború­ alatt Buchenwaldba in­ternáltak. A „népszerű re­gény’’ díjával Liliomé Robin svájci származású író Álllása ellenére című könyvét tüntet­ték ki, míg a Rivarol-díjat, amellyel egy külföldi író fran­cia nyelven írott művét jutal­mazzák, José-Luis de Vilal­­lenga emigrált spanyol író kapta. A RÁKOSKERESZTÚRI TEME­­TŐBEN vasárnap művészek, írók és újságírók sírköveit avatták fel. Reinitz Bélának, a kiváló zene­szerzőnek, az Ady-versek híres megzenésítőjének sírkövénél Sza­bolcsi Bence akadémikus mondott beszédet, kimelete Reinitz Bé­lának a Magyar Tanácsköztársa­ság idején végzett úttörő munkás­ságát. Jób Dánielnek, a Vígszínház egykori igazgató-főrendezőjének sírjánál Vázsonyi Endre író beszélt, hangoztatva, hogy Jób Dániel a realista színjátszás megalapozói, Sztanyiszlavszkij magyar tanítvá­nyai közé tartozott. Molnár József­nek, a Nemzeti Színház egykori tagjának érdemeit Tompa Sándor Kossuth-díjas művész, Balassa Emilnek, az ismert kabaré- és san­zonírónak munkásságát Boross Elemér író, Tímár Szaniszlónak, a századforduló ismert publicistájá­nak tevékenységét Roóz Rezső szerkesztő, dr. Kenéz-Kurlander Ede szerkesztőnek az életútját pe­dig Endrei S. Henrik méltatta. AZ ANGOL ALSÓHÁZBAN egy munkáspárti képviselő tör­vényjavaslatot terjesztett be arról, hogy a képzőművészeti iskolában ezentúl meztelen női modellek helyett felfújható plasztik-aktokat kell használni. Javaslatát egyrészt a várható évi négyezer fontos megtakarí­tással indokolja, másrészt az­zal, hogy a plasztik-modell nem fog ülés közben megállás nélkül csacsogni és főleg nem fog időnként megszökni a nö­vendékekkel. A BOLGÁR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA irodalmi intéze­tében Waldapfel József akadé­mikus, egyetemi tanár. Kom­ját Aladárról és a magyar for­radalmi proletárköltészetről előadást tartott. 11 ROMÁNIAI SZÍNHÁZ jelentette be a bukaresti mű­velődésügyi minisztérium színházi főosztályán, hogy a­­ jövő évadban bemutatni óhajt­­j­­a Fehér Klára „Nem va­­­­gyünk angyalok” című vígjá­­tékát. A darabot Horia Lovi­­nescu román író közreműkö­désével Díez Imre fordította román nyelvre. JAPAN volt a világ legnagyobb filmgyártója az UNESCO most köz­zétett jelentése szerint 1958-ban. Ebben az évben 433 játékfilmet állí­tottak elő — az Egyesült Államok­ban csak 378-at. Becslések szerint az elmúlt évben világszerte 10 mil­liárd nézője volt a világ filmgyár­tásának. A JELENKORI SZÍNHÁZ címmel fesztivált rendeztek Nürnbergben. Az ünnepi hetet kizárólag a XX. század szín­padi alkotásaiknak szentel­ték és bemutatták — a többi között — J. Osborne, Otto L. Fischer, Paul Vincent Caroll, Jean Anoilh színműveit, vala­mint Alban Berg és a nálunk is ismert szlovák zeneköltő, Eugen Suchon operáját. DOSZTOJEVSZKIJ levele­zését négy kötetben kiadják Moszkvában. A gyűjtemény 900 levelet tartalmaz. CHAPLIN, mint ismeretes, már jóideje emlékiratait írja. A nagy filmművész a napokban kijelen­tette, hogy az év végéig befejezi emlékiratait. A könyv felöleli majd Chaplin életét és művészi pályafutását, első filmjétől kezdve napjainkig. Az emlékirat terjedel­me körülbelül 1000 oldal lesz. A MOSZKVAI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ legközelebb bemu­tatja Schüler „Stuart Mária“ című drámáját, Borisz Pasz­ternák fordításában.­ ­ 2 - MÁSODIK KIADÁS Megjelent a Tűz-tánc má­sodik kiadása, fél évvel az első kiadás után. Még könyvkereslet műfaji megosz­a­tásában kevéssé járatos olvasó is azonnal belátja, mennyire fontos eseménye kulturális életünknek az a tény, hogy fiatal, induló költők közös kötete ilyen visszhangra ta­lál a közvéleményben! És ha tudná, hogy a könyvfogyasz­tás állandó emelkedése és ki­elégítő eredményei mellett is folytonos panasza volt könyv­tárosoknak, boltosok­ iuik, nem fogynak — elenyészően kevés kivétellel — az élő költők verseskönyveiHát még kezdőké, hát még az új ter­a­mést bemutató antológiák! Ez utóbbiak aztán végleg eladha­tatlannak látszottak napjaink­ig. És íme, megtört a jég. Mit jelent ez? Sok együttható közrejátszásának eredményét, természetesen. Mégis leglé­nyegesebbnek az az összetevő tűnik, hogy az olvasók felfi­gyeltek az ellenforradalom utáni időkben bátor, friss, ke­mény hangon a közéletbe robbanó új költőkre, politikus magatartásukra erkölcsi ere­jükre, művészi szándékaik igényességére. Épp ezért reá­lis reményekre jogosít a Tűz­­tánc sikere. Ha a közvéle­mény szerető és követelő ér­deklődése a jövőben is kísér­ni fogja e fiatal költők mű­ködését és ha a költőket — mint várható — egyre jobb, egyre közérdekűbb művek megalkotására sarkallja ez a követelés, jelentős, gazdag szocialista magyar költé­net születhet meg most, a mi időnkben. A Csodagyerekek kiváló filmalkotás, magas mű­vészi színvonalú nyugatné­met produkció és — antifa­siszta film! Hősei — egy fia­tal értelmiségi szerelmespár, majd házaspár — végig szen­vedik a német militarizmus és hitlerizmus által a népre zúdított szerencsétlenségeket, bátran megőrzik humaniz­musukat, megvédik családi boldogságukat. Sorsuk átso­dorja őket a szennyes és vé­res náci áradaton, a világhá­borún, s partra veti őket eb­ben a bonni Nyugat-Német­­országban, ahol az amerikai megszállók nem éppen ön­zetlen jóvoltából látszat­­bérke és talmi jólét honol , ahol újra a régi antiszemita tökfilkók, kardcsört­ető gyászvitézek, politikai bank­­rottőrök és SS terroristák ütik fel a fejüket. Igaz film, bár­ nem a teljes igazság filmje. Létrejöttének feltételei folytán hiányzik belőle a kommunista, még csak harcos munkást sem ál­lít elénk, holott ezek nélkül semmilyen antifasiszta ellen­állás nem létezett­­ volna és nem létezhetne Nyugat-Né­­metországban. A film kiutat sem mutat, mégis nyíltan és véres szigorral bélyegzi meg a nácizmust és közvetve az imperialista megszállókat is. Hogy lehetséges, hogy ilyen filmet készíthetnek Adenauer birodalmában? So­kan teszik fel a kérdést, amely mögött valami gya­nakvás-féle húzódik meg: nem propaganda célzatú túl­zás-e, amikor szóban és írás­ban a Német Szövetségi Köz­társaságot az új német impe­rializmus militarista államá­nak nevezzük, amikor a bon­ni fasizálásról, sőt olykor fa­sizmusról beszélünk. Íme, mindenki láthatja: vannak ott demokratikus szabadság­­jogok: lehet ott antimilitaris­­ta filmet is alkotni, ami Hit­ler birodalmában elképzelhe­tetlen lett volna. E film létrejöttét megma­gyarázni azonban nem olyan nehéz. Nyugat-Németország kormányzata, tudjuk, egé­szen más fegyverkezik feltételek közt a revan­sra, mint Hitler a 30-as években. Azóta az erőviszonyok óriásit fejlődtek a szocializmus és a haladás javára és a világ népei egyet-mást tanultak. Nemcsak a maga belső ellen­zékére kell Adenauernak te­kintettel lennie, hanem a nyugat-európai kormányok bel- és külpolitikai szükség­leteire is, amelyek megkí­vánják a látszat fenntartá­sát, annak a látszatát, hogy Nyugat-Németországban van demokrácia. Erről a demokráciáról az 50-es évek folyamán egy könyvtárra való kötet jelent már meg az USA-ban, Ang­liában és Nyugat-Németor­szágban. „De ezeket a könyve­ket nyilván nem sokan ol­vassák. Mutatni kell ezt a demokráciát, így történt nemrég, egy szép májusi va­sárnapon, hogy több nyugat­európai ország hivatalos kép­viselőinek jelenlétében alap­kő-letételt ünnepeltek Wup­­pertal-Langerfeldben. Egy Anna Frankról elnevezett „Európa falui’ alapkő-letéte­lét. Ez már csak igazán anti­fasiszta demonstráció! És hi­vatalos! Sajnos, egy kis szép­séghiba csúszott a felemelő ünnepségbe: dr. Polzer, aki a bon­i­nisztérium menekültügyi mi­üdvözletét adta át, egy kis rögtönzött nyilat­kozattal toldotta meg hivata­los mondókáját: ebben a ná­cik hatalomra jutását igyeke­zett megmagyarázni és a hit­leristákkal szemben 1945-ben elkövetett „igazságtalanságo­kat” meggyászolni. A beszé­det többször félbeszakították a fokozódó felháborodás ki­törései és az ünnepség bot­rányba fulladt. Dehát „Eu­rópa falu”, „Anna Frank fal­va“ — mégis csak gyönyörű antifasiszta gesztus, ugye­bár?... Ide sorakozik tehát az olyan film engedélyezése is, mint a Csodagyerekek De az effélék ne tévesszenek meg senkit. Egy-egy film s holmi „alapkő-letétel” nem borítja fel a nyugatnémet rendszer csontig reakciós politikáját, nem csökkenti annak a milita­rista jellegét, hanem csak fedezi azt. Mert az ilyesmi­vel lehet a NATO-országok­­ban illúziókat táplálni, a né­met militarizmus elleni moz­galom terjedését gátolni és azoknak a NATO-politiku­­soknak bűnét leplezni, akik a potsdami egyezmény meg­szegésével ezt az új német militarizmust felnevelték. A nyugat-németországi „de­mokrácia” nem fog soha el­menni olyan intézkedésekig, amelyek agressziós program­ját tényleg veszélyeztetnék; a kommunista pártot a föld alá nyomták, a békemozgal­mat üldözik, az iskolai tör­ténelem-oktatást soviniszta szellemmel itatják át és a gen­fi tanácskozásokat szabotál­ják. Mert Nyugat-Németor­­szágnak most legfőbb gondja a hadseregének atomfegyve­rekkel való felszerelése. Itt-ott egy kis jól adagolt­­ „demokrácia” megkönnyíti­­, mind a bonni kormány, mind­­­ a NATO-szövetségesek dol­­­­gát, akik felkarolták és to­vább istápolják ezt az annyi­­­­ra „európai” nyugatnémet ál­­­­lamot.­­ „Az ördög — mondja Bau­ /I Q delaire — akkor a legrava­­vaszabb, amikor elhiteti, hogy ő nem is létezik.” KOMJÁT IRÉN A „Csodagyerekek“­­ nem csoda „La plus grande ruse du diable est de faire erőire qu’il n’existe pas”. (Baudelaire)

Next