Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-13 / 11. szám - Bölöni György: Új március (1. oldal) - Bernáth Aurél: Petőfi földjén… • kép • A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezendő képzőművészeti kiállítás anyagából. (1. oldal) - W. S. Landor: Kossuth és Bem | Batthyány képmására • vers • Latinból fordította Geréb László. (1. oldal)
III. évfolyam 11. szám Főszerkesztő BÖLÖNI GYÖRGY Felelős szerkesztő MESTERHÁZI LAJOS 1959. márc. 13. Ára: 1,50 Ft A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége Magyarországon A magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából, március 10-én hazánkba érkezett az SZMBT delegációja, élén Leonyid Szoboljev vel, az OSZSZSZK írószövetsége vezetőségének elnökével. Szoboljev elvtárs március 12-én Szegedre utazott, 13-án Pécsett vesz részt a helyi ünnepségeken, 14-én pedig Sztálinivárosba látogat el. Az Irodalomtudományi Intézet munkatársaival 16-án délelőtt találkozik, 17-én délután pedig Csepelre látogat. Az Irodalmi Tanács 18-án délután látja vendégül a szovjet írót Érdekesnek ígérkezik a 19- én délután rendezendő beszélgetés és vita a Kiadói Klubban. írókkal, lektorokkal, kritikusokkal, műfordítókkal a szocialista realizmusról, továbbá 20.-i találkozása a írókkal, költőkkel és a fiatal Kortárs, a Nagyvilág és az Élet és Irodalom szerkesztőségének munkatársaival. A szovjet delegáció tagjai 23-án búcsúznak, Leonyid Szoboljev előreláthatólag 28-ig tartózkodik hazánkban. Újra itt van Petőfi Márciusa. Alkalom, hogy körülnézzünk hazánkban, portánkon, hogy vajon dolgozik-e bennünk, amint kellene. Március szelleme? Nagyobb erejű szabadító gondolatokat számunkra nemzeti történelmünk nála nem adhat. Nem vagyunk optimisták, ha elismerjük: csodálatos újjáébredésben van az ország. A társadalom átformálódásának már nemcsak vágya mutatkozik, hanem ennek a vágynak természetes kivirágzása, a Magyarország felszabadulása óta lefutott esztendők munkájának valósággá válása. Az októberi ellenforradalom rombolhatott pillanatnyilag, zilált rendet, széttört politikai, társadalmi, gazdasági összetartozásokat, de a huligán szellem rajtaütésére jött megtorpanás után fejlődés új és új lökéseket kapott Ha csak kissé is szétnézünk az országban, lehetetlen nem a meglepődés, az öröm, a megelégedés nagy élményével térnünk haza. Milyen pezsgés, milyen munka, mennyi kezdés, fejlődésnek, a megújhodásának mennyi jószándéka, lendülete és eredménye. Hol van az én nemzedékem álmos országa, hol az érdeklődéstelen, lusta magyar föld? De hol van már a háború előtti rosszemlékű Magyarország, de hol van a felszabadulás utáni esztendők országa, a fordulat évének népe? A földeken és üzemekben, szőlőhegyeken, helyekben, kertekben és műfalusi iskolákban és egyetemeken a változásoknak, a haladásnak olyan követelő vágya van, mint sohasem. A kulturális érdeklődésnek csodavirága bimbódzik és nyílik mindenfelé. Mintha a dolgozók becsületbeli kötelességből igyekeznének behozni, amit az október utáni zökkenők hónapjai alatt gazdasági téren, de művelődésben is elmulasztottak. A szociális átváltozásnak, az új társadalomnak most érezni igazán előrelökő hajtóerejét. Most látni, hogy megszűnt a régi, elmúlt a múlt és csaknem mesebeli mérföldjáró csizmákkal beléptünk az új világba, kinyitottuk a dolgozók előtt az új élet csodás, kakassarkon forgó várának kapuját. LJ őst már ütni, hogy a széttört feudalizmusból hogyan kelt életre a magyar paraszt, a széttört kapitalizmus helyén hogyan formálódik a dolgozók boldog világa. Ott tartunk, hogy a mai nemzedék számára már történelmi írások Mikszáth elbeszélései, történelmi regényekké válnak Móricz Zsigmond társadalmi regényei, annyira átváltozott, elsüllyedt az a világ, melynek pár évtizeddel előbb még ők időszerű írómesterei voltak Mindenfelé újszerűt látunk, érdekes újat fedezünk fel. Falvakban végtelen sora a tetszetős, csinos, ízléses új házaknak. Üzemek mutatós modern épületei nőnek ki a földből, gyárak kéménye tör az ég felé, a szántókon gépek hadserege vonul hódító csatasorban. A szövetkezetekbe tömörülő gazdák forrongó készülődése, parasztok és munkások, férfiak és nők, az ifjúság csodálkozó érdeklődése a technika kérdései, a haladás vívmányai, a művelődés újságai iránt, valósággal lázas állapotban tartják az országot. Az olvasók tábora hatalmassá nőtt. Léptennyomon irodalmi körök alakulnak, irodalmi színpadok igyekeznek kielégíteni a közönség, elsősorban az ifjúság kíváncsiságát, művelődési vágyát. Eltűnt szemünk elől az a régi embertípus, akit megváltozhatatlannak hittünk, s aki megváltozhatatlannak hitte a világot. Bármerre nézünk, a haladás vágyából kibontakozik a nép dinamikus cselekvő ereje és alkotó tehetsége. Az államosított üzemek és állami gyárak, a szaporodó szövetkezetek dolgozói és egységesebb egyformább életformákat és életigényeket teremtettek és kezdik kiküszöbölni a hajdani kirívó, nemcsak gazdasági és társadalmi, hanem kulturális ellentéteket. Mérhetetlenül közelebb került egymáshoz — már csak a technika rohamos fejlődésével és a műveltség szétáradásával is — a falu és a városok társadalma. Ne csak a szembetűnő külsőségeket, új szokásokat, a változott ruházkodást nézzük, ne csak a nylon blúzt és nylon harisnyát, a falusi eszpresszókat, a rádiók, televíziós készülékek térhódítását, a vásárlót és olvasót találó könyveket, de ami mindezt megelőzi és ami mindezt kiváltja: a gondolkozást, a világnézet átformálódását, a művelődés áldásainak gazdag beszívódását. De ne menjünk túlzásba: ne adjuk át magunkat a szocialista építés romantikájának — akkor is azt kell megállapítanunk, hogy tizenöt év múltán ma már a dolgozók ténylegesen hatalmukba kerítették a magyar világot s élnek is a hatalmukkal, az ósdi világ cölöpjei is alig látszanak ki az új áradatból. Előttünk varázslatra átformálódott egy ország. Sokszázados elmaradottságának, anyagi és szellemi koldusságának bilincseit verte le a nép, új alakot öltve telik meg új tartalommal, veti meg szociális világnézetének alapjait. A grófi nagybirtokokat, a terpeszkedő parasztgazdaságokat szövetkezeti gazdaságok váltják fel, basáskodó alispánok és szolgabírák helyén jóindulatú tanácsok intézkednek és igazgatnak. Nemcsak az életből, hanem már a mindennapi nyelv szótárából is kikopott a herceg és a báró, az ispán, gyártulajdonos, a hajcsár, a Bizonyára vannak hibák és vannak túlzások, lesznek hibák és lesznek csalódások. De mindez nem változtatja meg a tények realitását, azt valóságot, hogy 1959. márciusa Magyarország gyorsütemű szocialista átformálódásának példás hónapja, csaknem ünnepe. Petőfi Márciusában forradalmi hullám sepert át Európán. Ma alkotási láz száguld végig a föld jobbik felén, Pekingtől Moszkváig, Iofszkvától Budapestig. Ez is forradalom, a Nagy Októberi Forradalom nagy beethoveni akkordja és nálunk valahogy a Magyar Tanácsköztársaság 40. éves évfordulójának ünnepi nyitánya. Az ember kitört elnyomatásának gazdasági és szellemi kereteiből és a felszabadult ember arcára formálja a világot. Felsőbb parancsra? Nem. Saját ösztönzésére, az előbbre, a jobbra, a tökéletesebb élet vágyától űzve. Hatalmas átalakulásban van a szocialista világ, nem remélt távlatok nyílnak meg az emberiség előtt. Ebben világ újjáteremtésében benne vagyunk mi is országunkkal és népünkkel akácfás síkjainkkal, bükkös erdőinkkel, Dunánkkal és Tiszánkkal, Balatonunkkal, Pécsünkkel és Sztálinvárosunkkal, Miskolccal és Komlónkkal. Benne vagyunk minden idegszálunkkal, minden izommozdulatunkkal, minden csepp vérünkkel. Itt füstörög és születik előttünk a vajúdó anyag. Érzik ezt és látják ezt az egyszerű emberek. Kérdem: hát csak az író ne látná és ne érezné? Ne látná, hogy szeme előtt folyik a modern történelem leghatalmasabb csatája, melyet az emberiség vív a boldogabb jövendőért? Ha pedig látja mindezt, maradhat-e érzéketlen a hatalmas színjáték előtt? S ha hisszük és valljuk, hogy elérkezett az idő az irodalmi élet mély, tartalmas újraindulására, teremtő renaissance-ára, e világ változásaiból, forrongó mélységeiből, izgalmas hullámzásaiból, megszámlálhatatlan új és új problémájából, embersorsából és konfliktusaiból műveknek kell születniük. UJ MARCIUS írta: BOLONI GYÖRGY Bernáth Aurél: Petőfi A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából rendezendő képzőművészeti kiállító?, anyagából. W. S. LANDOR: Kossuth és Bem Nagyhir nevű nép él Duna partjain. Királyait ki mindig is tisztelé, Szolgálta gyakran orv uralmuk. Végre megint kitörés erénye. Ki mondhat arról zengve dicséretet, Hányszor kitűnt ott nagy diadalmakon: A szűkszavú Camaena mellett: Ö, ki sorolhat el ennyi tettet! Hisz 5 se tudja s szedheti sorra mind Históriába. Hunyadit egymagát is aggodalmasan követte Ezrek között szeretőn a Múzsa. De nem csekélyebb az se, ki támadón A bősz királyra tört ki ma — látom is: Kettő sisakja fénylik íme Fergeteges diadalmon által. Kossuth az első hely teneked kijár: Polgári és a harci ügyekben is Ki nagytudó vagy. És közelben Látni Bemet lovagolva fennen. Megáldjon ég, a szürke babok felett Harcok sugárzó, szép ikercsillagi. Szerezve győzedelmet, adja Nektek a béke dicsőbb jutalmát. Batthyány képmására Mind közt csupán Kossuth nagyobb tenál ad Dunának szerte tájain, Batthyány! Szemlélem én a képedet borongva. De szobrodat ki tudja megfaragni? Csak Attikán Athéné templomának S talán Zeuss Periklész alkotója. Minő halál veszett el, ó, nagy ember! Szemérmetes lévén, adott bakónak A csalfa császár nője szégyenetlen. 1849. Latinból fordította: GERÉB LÁSZLÓ Walter Savage Lander (1775—1864) angol költő, író. Oxfordban végezte tanulmányait. 1898-ban maga szervezte önkéntes csapattal vett részt a spanyolok Napoleon-ellenes harcában. 1815 után Itáliában, főleg Firenzében élt, összes művei 1876-ban jelentek meg. Latin verseiket is irt, igy a magyar szabadságharcra vonatkozóikat. ' xzJ