Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-31 / 31. szám - H. T.: Hány nyelven ismerik? • Száztíz esztendeje… (3. oldal) - Fülöp János: Az új Petőfi-kiállítás • kiállítás • Petőfi Múzeum • Száztíz esztendeje… (3. oldal) - Gy. N.: Sándor Petőfi: Denn mein Herz ist heiss • Petőfi válogatott versei (Reclam kiadó, Leipzig) • Száztíz esztendeje… (3. oldal) - Kocsis András: Petőfi • kép (3. oldal) - Hatvany Lajos: Ez a nap Petőfié • Száztíz esztendeje… (3. oldal)

SZÁZTÍZ ESZT END ! Hány nyelven ismerik? Petőfi versei a világnak csaknem minden tájára eljutottak, óceánokon át hullámzott híre-neve, az ezer tó országától az arab sivatagokig, Izlandtól a felkelő nap országáig, Moszkvától New Yorkig. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen nyelveken tolmácsolták költészetét, máris hosszú listába kell fognunk: angol, arab, bolgár, cseh, dán, eszperantó, észt, finn, flamand, francia, ógörög, újgörög, grúz, héber, holland, horvát, japán, izlandi, jakut, kínai, kirgiz, latin, lengyel, litván, német, moldvai, olasz, örmény, orosz, perzsa, portugál, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, török, türkmén, ukrán, volapük fordításokat ismerünk — és az adatokat még bizonyára ki lehetne egészíteni. A korabeli külföldi sajtóban talán a bécsiek közölték legkorábban verseit: 1846-ban, 1848-ban jelentek meg Bécsben Petőfi-költemények. Még a múlt században eljutott az óceánon túlra, New Yorkba, Philadelphiába, olvasták Londonban, északon a finnek, a dánok, ismerkedtek vele a franciák. Orosz nyelven 1872-ben közlik Petőfi verseit először, a Gyelo című lapban. A Szovjetunióban 1945 óta orosz nyelven 14 Petőfi-kötet jelent meg, közte az 1952—53-ban kiadott nagy gyűjtemény 4 kötetben, a legnevesebb szovjet költők és fordítók tolmácsolásában, mint Tyihonov, Marsak, Martinov, Csukovszkij, Iszakovszkij, Inber, Levik. A kiadványok példányszáma összegezve meghaladja a félmilliót! A fentiken kívül megjelent Petőfi-kötet a Szovjetunióban ukránul, örményül, grúzul, gruzinul, litvánul, moldvai és jakut nyelven. Kínában 1930-ban jelent meg az első Petőfi-vers, Japánba 1936-ban jutott el Petőfi. Találomra kikeresünk egy verset a forrásanyagból: — az Egy gondolat bánt engemet — hány nyelven jelent meg az ország határain túl? Először angolul 1881-ben adják ki New Yorkban, majd arabul jelentetik meg (1900 Kairó), ezután közlik bolgár, cseh, eszperantó, finn, francia, grúz, héber, holland, horvát, japán, jakut, kmeri, lengyel, litván, német, moldván, orosz, olasz, örmény, perzsa, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, ukrán, volapük és türkmén nyelven. H. T. Sándor Petőfi: Denn mein Herz ist heiss Csaknemháromszáz oldalas népszerű kötetet állított c.-h óza a leipzigi Reclam kiadó Petőfi válogatott verseiből és prózai írásaiból. A válogatás alapja az az 1955-ben megjelentetett reprezentatív Petőfi-kötet, mely négy és félszáz oldalon a költő majdnem valamennyi versének német fordítását tartalmazza. A hatalmas munkát Gerhard Steiner, Túróczi-Trostler József és Gáspár Endre végezte el. Az új német kiadásban számos, eddig le nem fordított költemény szerepel , az elavult fordításokat a szerzők újrafordították. Az új Petőfikötetben a gyenge fordításokat mellőzték és helyettük új, vonzó átültetéseket adtak. A kiöregedett, elavult fordítások megfiatalodva kerültek ki a háromtagú szerkesztőbizottság tollából. Az új Petőfi-kötet a költő igazi hangját viszi el a német olvasóközönséghez. Gy. N. Részlet a kiállításból • • • AZ ÚJ PETŐFI-KIÁLLÍTÁS Az Irodalmi múzeum új Petőfi-kiállítása a szó szoros értelmében méltóságteljes. A relikviák, a kéziratok varázslatos harangjátéka alatt korabeli metszetek, pályatársi emlékezések, korfestő történelmi anyag orchestere muzsikál himnuszt a költőhöz. Sehol a kötelességszerű lelkendezés lehangoló verkalizenéje, sehol egy reklámos vásári disszonancia. A feliratok, az elrendezés arányos és szerényen céltudatos. Csak talán az útirányt változtattam volna meg, hogy Petőfi hazai és világirodalmi hatása a kiállítás végére kerüljön. Azt az igényt, hogy legyen egy vékonyka, csupa adat Petőfi-életrajzunk, eddig egyszerűen utószó-problémának tekintettem, hiszen van Illésünk, Ferenczink, Hatvanyak, hogy csak a legismertebbeket említsem — akinek ez sok, elégedjék meg az iskolával — de most belátom, hogy nem volt igazam, s beláthatnák a kiállítás szervezői is: most, itt, egy katalógus ürügyén alkalom lett volna kicsiny zseb-Petőfi-életrajzot adni, vezetőnek a kiállítás illusztrációihoz, emlékeztetőnek, az összes Művek elválaszthatatlan társának, az otthonok könyvtáracskáihoz... A tárlók felett egy-egy összefüggő idézet s a tárlókban adatok, évszámok — de hiányzik az összekötő szöveg: egy-egy hangulatot adó jelző, értelemirányító határozószó, hitelesítő ige, írásjel. Pedig ilyen teljes anyag alig hiszem, hogy eddig egybegyűlt volna a költőrel. A keresztelői bejegyzés a kiskőrösi anyakönyvben, az évkezdő ünnepélyesség meg a virilis szülők s komák felől ígérkező áldomás nagy, lelkes betűket vettetett a bejegyzői tollal... A kis Petrovics Sandri rajza, a lónak mókás, pici a feje adja, nem i volt mihez viszonyítani, mert a törzset eltakarta az iróntartó kéz... Szemből már az aszódi tanár, Koren István nyugodt és szigorú tekintete pihen rajtunk, mögötte pedig a katonáskodás nyomasztó emlékei: a törzslap, a betegségi igazolás, keresztben egy régimódi puska. Aztán a pápai ,,képző-társaság” érdemkönyvének cirkalmas lapjai, melyeken versek és bírálatok Petrovich Sándortól megörökíttettek. Az első nyomtatásban megjelent vers. A színmű, melyet — az igazgató igazolja — „Rónay” másolt. Versek, versek, versek, folyóiratok, kisebbfajta vihar a Helység kalapácsa körül, nagyképűsködő bírálatok. Evőeszköz-ajándék Nagy Zsuzsának, Csapó Etelka cipőcskéje, Mednyánszky Berta nyaklánca, a medaillonban a porladó, barna virágszirmok, melyeket még Petőfi tépett neki. Az első kötet, a János vitéz, a felvidéki út relikviái. A Pilvax-beli „közvélemény-asztala” sárkánykörmű vaslábaival, egy rendőrkém-jelentés. A szerelmek szerelmének, Júliának képe, erszénye kesztyűje s a mogorván vicsorító öreg Szendrey egy sikerült portrén. Petőfi fokosa, kanala, közös háztartási füzetük, a szivarszipka, a gyufatartó, az inas kis termetre szorosan feszülő dolmány, a pesti lakás vitrinje, a borjádi íróasztal, a pipa, a sakkkészlet, a Nemzeti Dal fogalmazványa, a harci emlékek, kitüntetésemtől... ... s egy fényképsorozat az utolsó út állomásairól. Úgy hallani, dokumentumfilm készül róluk — vajha az is ilyen mértéktartó s a költőhöz méltóan frázistalan lenne! De felsorolhatatlanul sok, ezernél is több a Petőfit környező alakokról és eseményekről összehordott anyagmennyiség is, mágneses erővonalakhoz hasonlóan a költő köré rendeződve — az apai orvaszártól a halálhírben első érzésként őszintén kételkedő újságcikkig, s azontúl Táncsics, Ady, Kun Béla cikkeiig, tanulmányaiig, a rengeteg idegennyelvű fordításig és megemlékezésig. Ami örvendetes: Itt se találkozhatni a frázisok üres kongásával. Szebben beszél az anyag. Az Irodalmi Múzeumnak ez az új, állandó Petőfi-kiállítása méltán lesz zarándokhelye gyermekeknek és felnőtteknek. A két szobor — az előcsarnokbeli, meg a belsőtermi, a híres Ferenczy Bénikészítette — mintha a látogatók lelki mozgását szimbolizálná fel, egyre feljebb — s előre, csak előre! Akár a versek... Miért nem árusítanak Petőfi-versesköteteket a múzeumban? Hisz megtelünk a felrebbentett emlékekkel, verscímekkel... A kiállítás — szép előszó Petőfi összes költeményeihez. FÜLÖP JÁNOS Kocsis András: Petőfi. Ez a nap Petőfié írta: Hatvany Lajos A magyar vers vájtafülű megértője, az én hajdani s nagy, jó, keservesen megsíratott Karinthy Frigyes barátom, a Petőfinek derékba tört költői pályafutását találóan hasonlította a sixtusi kápolna mennyezetének hajlatába festett próféták összecsuklott alakjaihoz, akiknek láttára a néző lélekzetét az ijedelem állítja el, hogy ez az óriás egyszeresen megunja a görnyedést, föltápászkodik és a kápolna falát veti széjjel. A magyar történelmi osztályok tévedhetetlen osztályöntudata mellett szól, hogy — az 1918—19-es forradalmak évének forradalmáraival együtt — nemcsak Adyt, hanem Petőfit is száműzték a hazából. Mert Szabó Ervin sírontúli könyvét, mely Petőfinek a marxizmus szempontjából vizsgált forradalmi jelentőségét valósággal fölfedezte a számunkra, az emigráns bécsi kiadó adta ki. Aminthogy sorstársam, Beregi Oszkár és jómagam szereztük meg s Petőfi bosszús szellemének — mintegy sírontúli elégtétellül — hogy csakazértis a Habsburgok bécsi Burgjának a márványtermében ültük meg Petőfi születésének centenáriumát. Mialatt a költő külföldön bolygott a száműzöttekkel, azalatt a hazának bennmaradt s állítólag nemzetileg felbuzdult fiai úgy viszolyogtak a forradalmár költészetében lekötött népi erőktől, hogy azokat, mint a revíziós hűhó nagyszájú vállalkozói, még az utódállamok magyar kisebbségeire sem merték rászabadítani. S ezért súgtak öszsze a Horthy-korszak félrenevelt fiai, akiknek egy része elhitte Babits Mihálynak, hogy Petőfi az életet és annak bonyolult jelenségeit leegyszerűsítő, sekély gondolkodó volt. S a másik része pedig egyik vezető szellemtörténé°zünk után szurkolta, hogy Petőfi a magyar, ősi hagyományt sértő, királyellenes verseit csak mint olyan félbemaradt színész írhatta, aki a színpadon ki nem élt becsvággyal csupán játszotta a jakobinus szerepét. Ezért kuncogtak, mondom, a hátam mögött, de a fülem hallatára az elleni forradalom ifjai, ha azt magyaráztam nekik, hogy Petőfinek a „Kommunista Kiáltvány’’-nyal egyidőben megjelent verseskönyvét felmutatva, a magyar nép létjogának követelésével bízvást állhatunk ki a népek hazája, a világ elé. Az a magyarkodó nemzedék, mely Petőfit megtagadva, a magyarságát tagadta meg, a mestereivel és a Führereivel megbukott. Ezentúl éppoly kevéssé lehet Petőfit a szláv vérsége ürügyén a magyarságból kivenni, mint ahogy nem is lehet a világszabadság fogalmát befoglaló népiességet, a faji kiváltságot jelentő népiség számára kisajátítani. Annak a szellemtudománynak is befellegzett, amely Petőfi nevét a történelmi osztályok nemzete ellen vívott küzdelmeiért, a reformkorszak óta eltelt három nemzedék nagy, nemzeti nevelői közül — nem szándéktalanul — kitörölte. Ma már azokkal a kényes finomkodókkal is tisztában vagyunk, akik Petőfinek és Adynak is forradalmi költészete elől, állítólag „művészi okokból’’ való jó idegenkedésük mögé voltaképpen a maguk durván osztályönző hajlandóságaikat rejtették. Az emberfejekkel labdázó rész után fájdalmas elégtételünk, hogy Petőfi halálának 110. fordulóján, egy nemzet s annak minden igaz fia együtt gyászol velünk.