Élet és Irodalom, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám - T. Nagy Sándor: Himnusz az új esztendő kapujában • vers (2. oldal) - Toncz Tibor: rajza • kép (2. oldal) - Jobbágy Károly: „Vak író nincs!” (A Homérosz Irodalmi Kör estjéről) • színikritika (2. oldal)

T. NAGY SÁNDOR: Himnusz az új esztendő kapujában A hátsó kapun jött, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül, cifra lampionok és hangos pohárköszöntők között, amit az emberek készítettek az ő fogadására; egyszerűen jött, kimérten, mint az óramutató; új naptárlapokat levelez az aggodalom és a remény, megfoghatatlanságát anyaggá próbálja gyúrni az ész, eldobván a vakhit jóslatait; itt vagy hát, új esztendő! az Idő állomásait számolgatom s a vonat robog tovább, egyenes vágányokon, kemény küzdelmek váltóin, tilalmas szemaforok előtt. Vidám szilveszterezők! táncléptű jókedvet kortyolgatok! érzitek-e a jövendő munkálkodását a jelenben s a jelen igyekezetét a jövendőért? száguldanak a politika fényes autóin a Megoldás képletei, felröppennek az emberi szívek remény­hajtású űrhajói a boldogulásért, megszeppenve áll a Fegyver, elveszítvén a célzás biztonságát. A hátsó kapun jött az idő, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül; elrepült az ó­év, mint éjfélkor az órakondulás; szilveszterezők, írjuk az új évtized naptárlapjaira pirosbetűs ünnepeinket, mert a vonat robog tovább, egyenes vágányokon, kemény küzdelmek váltóin, tilalmas szemaforok előtt. Megnövekedett alkotókedv, érdekes új művek, figyelemreméltó írói tervek a szovjet irodalomban Az óév lezárása és az új év kezdete mindig a számvetés és az előretekintés időszaka. S mivel a szovjet irodalom új termése, a szovjet társa­dalomban végbemenő új fo­lyamatok irodalmi ábrázolása iránt egyre növekvő érdeklő­dés tapasztalható, igen érde­kes számunkra Leonyid Szo­­boljevnek, az OSZSZSZK író­szövetsége elnökének ebből az alkalomból írt cikke. Szo­­boljev, hangsúlyozva a III. írókongresszus jelentőségét és különösen Hruscsov beszédé­nek az írókra gyakorolt nagy hatását, egyben felsorolja cik­­ében a szovjet-orosz iro­­alom. 1959-es termékének legsiekrültebb darabjait Első helyen emeli ki M. Bubennov Végtelen sztyeppe című regé­nyét, a szűzföldeket meghódító ifjúságról. A prózairodalom­ból felsorolja még K. Szedih Szülőföld című új könyvét, amely a szovjethatalom szü­letésének idején a Bajkál­­vidéken játszódik és G. Kono­valov Források című regény­­ciklusának első részét. A drá­mairodalom sikeres alkotásai közül A. Szofronov falusi tár­gyú színművét és Kuprianov A század fia című Moszkvá­ban és Leningrádban egyaránt bemutatott darabját emeli ki. Szoboljev megállapítja, hogy az elmúlt esztendőt az írók­nak a mai kor, a dolgozó em­berek iránti növekvő érdeklő­dése és az élettel való szoro­sabb kapcsolata jellemzi. Sok író utazott el hosszabb időre az Altáj-vidékre, a szibériai, távol-keleti új építkezésekre, hogy onnan merítse művének témáját. A Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa néhány neves szovjet írót keresett fel ezek­ben a napokban, hogy mun­kájukról, terveikről nyilatkoz­zanak. A dráma­ trilógiájáért 1959- ben Lenin-díjban részesült Nyikolaj Pagogyin elmondotta, hogy új fába vágta fejszéjét, prózai műfajjal kísérletezik: regényt ír A borostyán nyakék címmel. A regény napjaink­ban játszódik fiatal építőmun­kások között és ugyancsak a mai szovjet ifjúság élete ihlet­te az írónak regényével pár­huzamosan készülő új színda­rabját is.­­ Valentyin Katajev, aki írói munkája mellett a Junoszty (Ifjúság) című folyóirat szer­kesztője, nagyszabású hatköte­tes regényciklusának előreha­ladásáról számol be A ciklus első három kötete már koráb­­­ban elkészült, közéjük tartozik sok nyelvre lefordított, rendkívül népszerű A távol­ban egy fehér vitorla c. regény is. Elkészült már a ciklus hatodik része, A szov­jetek hatalmáért című regény is. Ezt az utóbbit azonban — mint mondotta — szeretné kissé átdolgozni. Jelenleg negyedik részen, a Pjotr Ba­ a­csej című regényen dolgozik, melyből a közelmúltban a Lityeraturnaja Gazeta is kö­zölt néhány részletet. — Szemben azzal a feltéte­lezéssel — mondja Katajev —, hogy a szerző nem szíve­sen tér vissza régi, már elis­mert könyveihez, én kedv­telve dolgozom át az egyes fejezeteket. Jelenleg írom a negyedik és befejezem ötödik könyvet, de egyidejű­az leg­végső simításokat végzem az egész cikluson. Ezenkívül már régen szeretnék írni a már Moszkváról, ifjú embe­reinkről, munkájukról és vá­gyaikról. S ha befejezem a ciklust, feltétlen írok egy el­beszélést a moszkvai lányról. Az elmúlt évek szovjet regényirodalmának egyik leg­érdekesebb és legsikeresebb alkotása Vszevolod Kocsetov könyve, A Jersov-testvérek. A Szovjetunión kívül meg­jelent az összes népi demok­ratikus országokban és ki­adásra készül Franciaország­ban, Olaszországban és Finn­országban is. Kocsetov az új­ságíró kérdésére elmondta, hogy jelenleg egy régi tervét a valódija meg, amellyel már háború óta foglalkozik, Leningrád védőiről ír re­gényt. A könyv egyes rész­leteit már közölte is az Ogo­­nyok című folyóirat. Mint mondotta, a közelmúltban a regény mellett néhány kar­colatot és elbeszélést írt, melyekben múlt évi kínai utazásának élményeit dol­gozta fel. A filmet bemutató budapesti mozik a premiert követő négy nap minden előadásán 1 db. meghívót sorsolnak ki a január 16-án tartandó közönség— művész találkozóra. XJj magyar lélektani filmdráma Széles változatban is. 14 éven alul nem ajánlott. Bemutató: január 7. PICASSO „Guernica” című festménye alapján komponált zongoraművét Paul Dessau, az NDK állami díjas zeneszerzője. A SZÜRREALISTÁK 8. Nemzetközi Kiállítását ezúttal az erotika égisze alá helyez­ték. A kiállítást Marcel Du­champ és André Breton ren­dezte. Az első, testbársony színű, fekete csipkével díszí­tett terem a „Vágy előszobá­ja”, azután egy jelképszerű félhold alakú nyíláson át a lá­togató egy titokzatos, félig bar­lang, félig erdő külsejű terem­be lép, ahol az ismert szür­realista festők képei láthatók (Miro, Dali, Tanguy, Brauner, Matta, Lam, Svanberg stb.). Ebből egy fekete szőrmével bevont fülkébe lehet jutni, amely az erotikus fetisizmus kápolnája, hol cipellők, kesz­tyűk, alsóruhák lógnak a fa­lon. Az utolsó, vörös bárson­­nyal bevont teremben Sade öltözéke lóg a falon. Az ez alkalomból megjelent kataló­gus közli Fourier eddig kiadat­lan elméletét a „Tengely­­szerelemről”, amely elképzelé­se szerint minden férfinak és nőnek 7—7 nemi partnere van. A PÁRIZSI ALBIN MI­CHEL KÖNYVKIADÓ kiadá­sában megjelent Kedves Zsó­fia címmel Romain Rolland le­veleinek gyűjteménye, melye­ket a Jean-Christophe írója huszonnégy éves korában írt egy Sofia Guerrieri-Gonzaga nevű olasz lányhoz, első sze­rencsétlen, válással végződő házassága után. BUSTER KEATON, aki há­roméves korában kezdte szí­nészi pályafutását és a néma­filmek egyik legnagyobb ko­mikusává lett, könyvében be­számol életéről. Sokat foglal­kozik a huszas évekkel — kar­rierjének virágzó éveivel — és érdekes anekdotákat me­sél Chaplinről, és a kor több más nagy komikusáról. 1902-BEN JELENIK MEG az Egyesült Államok és a Szov­jetunió egyazon kötetben meg­írt története, melynek megírá­sát Acevedo, Ecuador ENSZ- képviselője kezdeményezte. Az USA történetét André Maurais, a Szovjetunió jóriá­t nevét Aragon írja meg, az előszavak megírására Eisen­­howert, illetve Hruscsovot ké­rik meg. A könyvet már ti­zenhét ország kiadója kötötte le eddig. BLAISE CENDRARS kapta az idén a „költők postautal­ványát”, amelyet 272 író adott össze. A nehéz anyagi viszo­nyok közt élő világhírű író és költő támogatására 440 000 frank (kb. 22 000 forint) gyűlt össze. LENINGRÁDBAN 135 szov­jet költő tanácskozott arról, hogy a költészet eszközeivel hogyan ábrázolhatják legjob­ban, leggazdagabban a mai éle­tet, a kommunizmust építő szovjet embereket. VERA PANOVA „Szerjózsa” című elbeszélése alapján film készül a Szovjetunióban. A címszerepet Borisz Barbatov, ötéves fiúcska játssza, a fősze­repet pedig Szergej Bondar­­csuk alakítja. A RÁDIÓ MŰVÉSZETE a címe Donald Me Whinnie most megjelent könyvének. A szer­ző, aki a BBC egyik legfiata­labb, de már jelentős sikereket elért rendezője, a rádió és te­levíziós játékok műhelytitkai­ról és új művészeti formáiról számol be olvasóinak. A FRANCIA ADÓK ,*új árut KÖNYVEI­bocsátottak piacra, a neve könyvjáték. A kartonborítékban egy könyv, éspedig Verne 80 nap a Föld körül című regénye van, mel­lette vízumok, csekkek, térké­pek stb., amelyekkel a 10—14 éves fiúk Philéas Fogg szere­pét játszhatják. CHOPIN tizenkilenc levelét, amelyet 1847 májusa és 1849 júliusa között Solange Clésin­­gerhez, George Sand lányához írt, mintegy 4 865 000 frankért elárverezték Párizsban. Közöt­tük volt Chopin 1848. márc. 5-én írt híres levele is, amely­ben leírja George Sand-al való találkozását, valamint 1848. november 22-én Londonból írt négyoldalas levele, amelyben a zeneszerző tragikus hangon beszámol betegségéről. EGY GÖRÖGORSZÁGI MÚ­ZEUM lomtárában, ahol a mú­zeumból kiselejtezett „értékte­len” tárgyakat tartották, nem­rég egy több mint kétezeréves sárgaréz készüléket fedeztek fel. Az oldalára vésett ábrák­ból megállapították, hogy a ké­szülék a bolygók pályájának kiszámítására szolgált. EGY NYUGAT-BERLINI ÁRVERÉS alkalmával tízezer márkáért kelt el hat eredeti Goethe-levél, 4400 márkáért egy Scarlatti-partitúra és 3000 márkáért a világhírű fizikus, Heinrich Hertz egyik levele. Egy 1477-ből való pergamenre nyomtatott „corpus iuris civi­lis” (polgári törvénykönyv) 4600 márkáért talált gazdára. A SZLOVÁK ÍRÓSZÖVET­SÉG hétfőn tartotta teljes ülé­sét Bratislavában. Az ülésen megvitatták a szlovák iroda­lom jelenlegi helyzetét és fel­adatait. A szövetség tevékeny­ségére vonatkozó beszámolót a Klement Gottb­ald államdíjas Vladimir Minác, a Szlovák Írószövetség elnökségének tagja adta elő. A beszámoló megvonta a szövetség és szer­vei, valamint a kiadóvállalat tevékenységének mérlegét. A szövetség fő feladata a legkö­zelebbi időben is, hogy elmé­lyítse az írók és a mindenna­pi élet közötti kapcsolatokat, jelenlegi életünk problémáira irányítsa a figyelmüket. el ÖT ÉVVEL EZELŐTT hunyt Dimitrij Nyikolajevics Medvegyev író, a Szovjetunió Hőse. A szovjet olvasók nagy­ra értékelik Medvegyevnek a partizán-mozgalomról írott könyveit. A volt partizánok, katonai alakulatok és szovjet polgárok azzal a kéréssel for­dultak a moszkvai városi ta­nácshoz, hogy nevezzenek el utcát Medvegyevről. KAREL ZEMAN, a világhí­rű cseh filmrendező e napok­ban fejezi be Münchhausen bá­ró című új színes filmje első jeleneteinek forgatását. A film jövőre készül el. A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUM Színházi és Ze­nei Főigazgatósága nyilvános­ságra hozta az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére hir­detett drámapályázat eredmé­nyét 1. A zsűri az I. díjat nem c­dt­a­ ki 2. II. díjjal (12 000,— Ft) ju­talmazta Sándor Ivánt bekül­dött három pályaművéért, kü­lönös tekintettel az „R. 34-es repülőjárat” című drámájára. 3. III. díjjal (8000,— Ft) ju­talmazta Cserhalmi Imrét „„Virág az asztalon” c. drámá­jáért, valamint Örsi Ferencet „A hurok” és „A fekete ven­tillátor” c. darabjáért. 4. A zsűri külön elismerését fejezi ki Felkai Ferenc, Szé­kely Júlia és Szirmai Rezső íróknak a pályázatra benyúj­tott műveikért. 5. A zsűri úgy döntött, hogy az ifjúsági pályázat dí­jait nem adja ki, mert erre érdemes munka nem érkezett be. AZ ÉLET ÉS IRODALOM ANKÉTJA „Élet és Irodalom”-ankétra­­ kerül sor 1960. január 8-án, 19 órakor a Kossuth Klubban. Az ankéton Kossuth-díjas, Kardos László a Nagyvilág főszerkesztője elnököl, elő­adó: Szabolcsi Miklós. Az Írószövetség hívei Az írószövetség tagjai kö­zül 1955. december 31-én Illés Béla, 1960. 7-én Jankovich Ferenc január tart fogadóórát. A fogadóórák idő­pontja minden alkalommal, délelőtt 11—1 között. Az írószövetség választmá­nyi ülését január 6-án, szer­dán délelőtt fél 10 órakor tart­ja. Napirendi pontok: 1. Beszámoló az elnökség ed­dig végzett munkájáról. Elő­adó: Darvas József. 2. Tagfelvételi ügyek. Elő­adó: Földeák János. VÁRNAI ZSENI költőnőnek több évtizedes irodalmi mun­kássága, valamint békeharcos tevékenysége elismeréséül a Hazafias Népfront budapesti bizottsága ünnepi ülésén át­nyújtotta a Béke-Világtanács elismerő oklevelét. SZILVESZTERI TUDÁSSZOMJ A művészet nem szórakozás, nem időtöltés és nem játék. Küzdelem az anyaggal, harc az örökkévalóságért. Mert nem könnyű dolog a formálás. Lé­nyegében ezt legjobban a nagy márványszobrot faragó szob­rász alkotó perceiben láthat­juk, akinél még sokszor testi erő is szükséges a munkához; nagy kődarabok pattannak le a tömbről, s ha letette a vésőt, keze még akkor is remeg. Hol van még a látás, az akarat harca? Pedig ettől függ az eredmény. Az író, a költő legalább ilyen küzdelemben szüli művét. Jó megfigyelő készség kell, hogy ne keltsen hamis hangulatot, hogy mindent olyannak ábrá­zoljon , amilyen. Ehhez sok­szor már kevés is a szem, a lélek tapogatja körbe a tárgya­kat, figyeli az eseményeket. Akárhogyan magunkba véstük is, hányszor vissza kell térni a modellhez, az eredeti látvány­hoz, hogy mellé ne fogjunk. Ezen az estén az emlékezet, a képzelő erő mindent legyőző erejének dokumentumait hall­hattuk. Olyan művek hangzot­tak el, melyeknek írói már ré­gen nem láthatják azt, amiről írnak; napsugaruk fénye ki­tudja hány évvel ezelőtt káp­ráztatta a szemüket s most mégis vakító erővel tudott ki­törni a sorok közül. Gabossy József erdejének zöldje szinte harsogott, villámai úgy cikáz­tak a borús égen, mintha mos­tani nyári emlék lenne. Mol­nár Gábor viaskodása közben ezer színben villantak fel a kí­gyó pikkelyek ... Hány éve? Az éveket nem érzi az ember, csak az élményt. Mikor látott Szántó György utoljára oltár­­térítőt? S lám az emlékezet a bársonyt tapinthatóan vará­zsolta elénk. S a drága hajdú­sági táj, de régen remegett Gá­bor József recehártyáján, még­is most ott érezhettük magun­kat ezen a vidéken, a klasszi­kusan hömpölygő, erőteljes so­rok nyomán. Ezek a színek szinte még szebbek, mint az azon nyomban felrajzoltak. A naponkénti lá­tás tompít, de az emlékezés le­mossa a megszokás szürkítő le­pedőket s eredeti élményfé­nyükben szédítenek meg ben­nünket, a hallgatókat. Igen, megcsodáltam ezeket a műveket. De a két valójában, születésétől vak költő, Greizin­­ger István és Zólyomi Erzsé­bet néhány írása szívetszorí­­tó volt. őnáluk a szakvaknak olyan mélységből kellett feltörni, amit gondolattal kísérni is ne­héz. Számukra nem volt ott vezető zsinórként az elmúlt kor, ha csak a gyermekkor em­lékeinek vékony sugara is; a teljes sötétség birodalmából nyújtották fel jelentkező ke­züket. Igaz, hatott rájuk a „lá­tók” irodalma, szóhasználata; így kerülnek színek a verseik­be, de ezek szerepét átveszik a hangok. Greizinger István „őszi eső”-je ütemes, csapkodó ritmusával az eső hangulatát árasztja s teljesen befelé for­duló költemények a „Leszámo­lás” és a „Két kívánság’. Talán a fiatalság duzzadó életereje és az emiatti nagyobb elégületlenség az oka, hogy rám — s amint észrevettem, a hallgatóságra is — a legna­gyobb hatást Zólyomi Erzsé­bet versei tették. A „Lépések zenéje” már tipikusan vak vers s nem tudom, van-e a vi­lágirodalomnak hasonló köl­tője, s összeszedte-e már vala­ki az ilyen költeményeket, de úgy érzem, hogy ezek, ennek az irodalomnak kiemelkedő al­kotásai. A „Tükröm, tükröm” egy felhördülő, a lélek mélyé­ből kiszakadó kiáltás, nagy fellobbanó vágy a látásért s egyben végső lemondás róla. Bár ezek a művek, egy-egy darabjukon ott viselték a sors bélyegét, mégis az est után iga­zolva éreztük Fodor József Kossuth-díjas költő megnyitó szavait: „Vak író nincs!”. Nem vakok ezek a szépség és az igazság meglátására. Örökre lezárult szemgolyójuk mögött a fantázia néha olyan eget ra­gyogtak amelyen több a csil­lag, mint az éjszakánként ránkboruló végtelen menny­bolton. JOBBÁGY KÁROLY „VAK ÍRÓ NINCS!“ (A Homérosz Irodalmi Kör estjéről)

Next