Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-21 / 16. szám - Nazim Hikmet: A világegyetem nevében • vers • Rónay György fordítása. (1. oldal) - Darázs Endre: Uránia • vers (1. oldal) - Atilano Armenterose (Kuba): A föld: élet • kép (1. oldal) - Csanády János: Fidel Castro • vers (1. oldal) - Simai Mihály: Kubaiak • vers (1. oldal) - Komlós János: Egy szokatlan pozitív hős • Gagarin (1. oldal)

— A TARTALOMBÓL: Fodor József, Hubay Miklós, Somlyó György: Emlékezés Sarkadi Imrére Boldizsár Iván és Vidor Miklós elbeszélése Fábián Zoltán, Illés Béla, Köpeczi Béla, Nagy Elemér, Passuth László cikke Berda József, Hegedűs Géza, Tornai József, Tóth Eszter versei V__________________________ NAZIM HIKMET: A világegyetem t­evében­ Szóval a világegyetemben senki sincs Rajtunk kívül gondolkodó lény? De van. Azt nem tudom Hogy hasonlít-e ránk Talán szebb nálunk Példának okáért Olyan, mint egy bölény, csakhogy fűszál-kecses bölény Olyan talán mint patak-csillogás Vagy talán rútabb nálunk? Példának okáért Olyan, mint egy hangya, de traktornál is vaskosabb Olyan talán, mint az ajtó-nyikorgás Vagy tán se szebb, se rútabb, mint mi A kiköpött másunk talán­­ az egyik csillagon Nem tudom melyiken Az egyik csillagon követünk beszélgetni kezd vele Nem tudom milyen nyelven Az egyik csillagon követünk azt mondja neki Azt mondja neki: Tovaris Tudom, hogy így kezdi a párbeszédet Azt mondja neki: Tovaris Nem azért jöttem csillagodra Hogy támaszpontot létesítsek rajta S olaj- vagy termény-koncessziót kössek Nem akarok coca-colát árulni sem Azért jöttem, hogy üdvözöl­­elek földünk reményének nevében ! Az ingyenes kenyér És az ingyen szegfű nevében A boldogság, a munka és szabadidő S minden dolgok közössége nevében Kivéve szerelmesünk arcát Házak, hazák és világok testvérisége A világegyetem nevében. RÓNAY GYÖRGY fordítása DARÁZS ENDRE: Urania Törékeny, kis­ember, ahogy ágaskodsz a teleszkóp keresője előtt, nyugati széltől cibáltatva kalapod. Ebben a korai sötétben, a tejjel leöntött Buda Tetői fölött, csillagok élő katalógusa, kozmoszunk képzett őre, azt várom mindig, hogy mikor ragyog Denevér-kabátodon át, bőrödön, húsodon keresztül — Amit viszel állandóan magadban — a szép tudás Mikor fénylik elő belőled, a fentiek pontos mása, Míg te végül eltűnsz s helyeden nem marad más, Csak szikrázó csillagaival egy lekicsinyített, de pompás ég. ­1 A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA V. ÉVFOLYAM 16. SZÁM­o­m 1961. ÁPRILIS 21. mmmmmmmmmm­n EGY SZOKATLAN POZITÍV HŐS , mikor szemtől szembe ül-ét­tem vele a moszkvai sajtó­­értekezleten és a szavait lestem, a gesztusait, a hangját, a mo­solyát, hirtelen azon kaptam magam, hogy aggódom érte. Féltem őt a leendő portréitól. Vajon hányan tudják majd olyannak ábrázolni, amilyen a valóságban. Nem torzítják-e embertelen monumentummá, nem lett-e belőle bron,­frázis, márvány közhely, dagály és semmitmondás? Vagy nem, tö­­pörítik-e kisszerűvé, amolyan filiszteri módon értelmezett „nagyon emberi“ figurává, amelyről mindent tud a néző, ami lényegtelen és mindent ért, ami érdektelen, csak ép­pen azt nem, hogyan került ez a kedves fiú a kozmoszba? Gagarin bonyolult ember. Rendkívül gazdag egyéniség és rendkívül egyszerű. Minden mozdulatán, egész magatartá­sán érződik, hogy a népből jött. Arca jellegzetesen paraszti, fu­­mora egészséges, bővérű,­­népi humor, megtűzdelve remek csattanókkal, ízes kiszórások­­kal. Mokány emberke, vasaka­­ratú, acélos fegyelmű, ízig-vé­­rig katona. Emellett tudomá­nyos képzett, világos gondol­kodású, szabatos beszédű, rendkívül intelligens, kimű­velt emberfő. Okos, éber dip­lomata és gazdaglelkű, forró szenvedélyű férfi. A kozmosz színeiről, az elé táruló látvány­ról szinte költői áhítattal és megilletődöttséggel vall. Kitű­nő szónok, a mozgalomban ne­velkedett remek agitátor. Em­berfeletti bátorsága, bizak­odá­­sa és optimizmusa három for­rásból táplálkozik. Bízik a pártban, a szovjet társadalom­ban és a tudományban. Mély­ségesen hitt a vállalkozás sike­rében, tudta, hogy nem hagy­ják magára. Olyan ember Ga­garin, aki a népből emelkedett a világűrbe és lelki, fizikai, vi­lágnézeti, társadalmi köteléke­it egy percig sem lazította meg. Kommunista. Bonyolult karakter, teljes ember. Nem szorítható sémák­ba, sem régi polgári kategó­riákba. Megérteni, jellemének látszólagos ellentmondásait egységben megragadni csak a jövő felől lehet. Hőstette új korszakot nyitott a történelem­ben. De egyénisége is a jövő emberét idézi, fír jelzők kelle­nének, azok méltók hozzá és másfajta versek, új ritmussal és új gondolatokkal. CSANÁDY JÁNOS: A­ miniszterelnök, a nép küldötte, a felhullámzó tömeg előtt, a repülőtéri gép fokán állva — még mielőtt lelép, megigazítja a karabélyt, — amelyet vállán a hegyekből máig, e baráti látogatásig legmegbízhatóbb barátként hozott, — összeigazítja szívét s a karabélyt, komor arcán a felderülő lélek fényével a forró betonra lép, — s elárasztják baráti ölelések­ Fidel Cast­ro szivét, mely élő golyóként dobog. Egy végsőkig megkínzott kis nép világraszóló önérzetét hozva, — a miniszterelnök ismét széttekint megnyugodva, visszamosolyog már az őt ünneplő mosolyokra. Atilano Armenterose (Kuba): A föld­ élei SIMAI MIHÁLY: Az égbolt léptei alatt mindig vadabbul dong és mindig hatalmasabbakat kiált a föld Csak a villámok érhálózata a sugarakban felszökő vakító égi vér világít s a szél kidőlt faóriásai zuhannak zuhannak a tájra A tájra hol félelmek gyökereztek ahol korbácsok lombosodtak a víz emlékezete óta a szigetre amely a tenger föltartott tengere az utakra, amelyek véres csíkok esztendők ütlegeitől a harapott partokra és a cápa kikötőkre az édes nádra a haragra a kézre és a bátorságra Kubaiak az ágyútörzsű fákra a szuronylevelű fákra a galamboknak­ fészek ligetekre az elnyomásnak-rejtek városokra mindenre, ami anyánk mindenre ami ellenségünk A másoknak-arany föld nekünk-arany föld barátaim Házakat, cukrot, ember-örömöt kiált a Forradalom öble a Forradalom tengere a Forradalom katonája! Harcunk a hajnal torkolattüze virrad már megvirradt a bőrünk S az égbolt léptei alatt mindig vadabbul dong és mindig hatalmasabbakat kiált a föld. P­ozitív hős, de nem a szok­ványos drámai „receptek" szerint. Hős is, ember is, de nem ingadozik. A drámája is szokatlan. Nem került kon­fliktusba sem a közösséggel, sem önmagával. Nem érzett magánosságot, szkepticizmust, nem csalódott a szerelmében nem keseredett meg a szívé­ben. Szenvedélyesen szereti­­ hivatását, a hazáját és a csa­ládját. És e sokféle szenve­délyben lobogim, szilárd hittel okos józansággal, mély felelős­ségtudattal és sűrű életöröm­mel eltelve legyűrte félelmét, ösztönei gyengeségét és fel­szállt a kozmoszba. Drámát élt át, hatalmas, megrázó drámát, de valahogy más tartalommal és a szoká­sostól eltérő indokkal. A felesége is csodálatos drá­mai hős, az ő drámája is rend­kívüli. Egyszerű szovjet asz­­szony, családanya, szereti a férjét, tudta, hova indul, és nem tiltakozott. Az öntudata nem tűrte volna a szerelmét? Nem hiszem. Inkább a két ér­zés egymást erősítve gyűrte le a kisszerűséget és az önzést. Ilyen gondolatokon tépelőd­­tem, amikor szemben ültem vele a Tudósok Házában. Hogy milyen érdekes művészi prob­lémákat, ábrázolási gondokat és elveket kínál ez az ember. A világűrbe sikerült feljutnia, a történelemben már kivívta méltó helyét. De vajon hogyan jut be a képzőművészetbe, a költészetbe, a drámába, az iro­dalomba? Bízom benne, hogy Gagarinunak ez is sikerülni fog. Komlós János Ára: 1,50 Ft

Next