Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-04-21 / 16. szám - Nazim Hikmet: A világegyetem nevében • vers • Rónay György fordítása. (1. oldal) - Darázs Endre: Uránia • vers (1. oldal) - Atilano Armenterose (Kuba): A föld: élet • kép (1. oldal) - Csanády János: Fidel Castro • vers (1. oldal) - Simai Mihály: Kubaiak • vers (1. oldal) - Komlós János: Egy szokatlan pozitív hős • Gagarin (1. oldal)
— A TARTALOMBÓL: Fodor József, Hubay Miklós, Somlyó György: Emlékezés Sarkadi Imrére Boldizsár Iván és Vidor Miklós elbeszélése Fábián Zoltán, Illés Béla, Köpeczi Béla, Nagy Elemér, Passuth László cikke Berda József, Hegedűs Géza, Tornai József, Tóth Eszter versei V__________________________ NAZIM HIKMET: A világegyetem tevében Szóval a világegyetemben senki sincs Rajtunk kívül gondolkodó lény? De van. Azt nem tudom Hogy hasonlít-e ránk Talán szebb nálunk Példának okáért Olyan, mint egy bölény, csakhogy fűszál-kecses bölény Olyan talán mint patak-csillogás Vagy talán rútabb nálunk? Példának okáért Olyan, mint egy hangya, de traktornál is vaskosabb Olyan talán, mint az ajtó-nyikorgás Vagy tán se szebb, se rútabb, mint mi A kiköpött másunk talán az egyik csillagon Nem tudom melyiken Az egyik csillagon követünk beszélgetni kezd vele Nem tudom milyen nyelven Az egyik csillagon követünk azt mondja neki Azt mondja neki: Tovaris Tudom, hogy így kezdi a párbeszédet Azt mondja neki: Tovaris Nem azért jöttem csillagodra Hogy támaszpontot létesítsek rajta S olaj- vagy termény-koncessziót kössek Nem akarok coca-colát árulni sem Azért jöttem, hogy üdvözölelek földünk reményének nevében ! Az ingyenes kenyér És az ingyen szegfű nevében A boldogság, a munka és szabadidő S minden dolgok közössége nevében Kivéve szerelmesünk arcát Házak, hazák és világok testvérisége A világegyetem nevében. RÓNAY GYÖRGY fordítása DARÁZS ENDRE: Urania Törékeny, kisember, ahogy ágaskodsz a teleszkóp keresője előtt, nyugati széltől cibáltatva kalapod. Ebben a korai sötétben, a tejjel leöntött Buda Tetői fölött, csillagok élő katalógusa, kozmoszunk képzett őre, azt várom mindig, hogy mikor ragyog Denevér-kabátodon át, bőrödön, húsodon keresztül — Amit viszel állandóan magadban — a szép tudás Mikor fénylik elő belőled, a fentiek pontos mása, Míg te végül eltűnsz s helyeden nem marad más, Csak szikrázó csillagaival egy lekicsinyített, de pompás ég. 1 A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA V. ÉVFOLYAM 16. SZÁMom 1961. ÁPRILIS 21. mmmmmmmmmmn EGY SZOKATLAN POZITÍV HŐS , mikor szemtől szembe ül-éttem vele a moszkvai sajtóértekezleten és a szavait lestem, a gesztusait, a hangját, a mosolyát, hirtelen azon kaptam magam, hogy aggódom érte. Féltem őt a leendő portréitól. Vajon hányan tudják majd olyannak ábrázolni, amilyen a valóságban. Nem torzítják-e embertelen monumentummá, nem lett-e belőle bron,frázis, márvány közhely, dagály és semmitmondás? Vagy nem, töpörítik-e kisszerűvé, amolyan filiszteri módon értelmezett „nagyon emberi“ figurává, amelyről mindent tud a néző, ami lényegtelen és mindent ért, ami érdektelen, csak éppen azt nem, hogyan került ez a kedves fiú a kozmoszba? Gagarin bonyolult ember. Rendkívül gazdag egyéniség és rendkívül egyszerű. Minden mozdulatán, egész magatartásán érződik, hogy a népből jött. Arca jellegzetesen paraszti, fumora egészséges, bővérű,népi humor, megtűzdelve remek csattanókkal, ízes kiszórásokkal. Mokány emberke, vasakaratú, acélos fegyelmű, ízig-vérig katona. Emellett tudományos képzett, világos gondolkodású, szabatos beszédű, rendkívül intelligens, kiművelt emberfő. Okos, éber diplomata és gazdaglelkű, forró szenvedélyű férfi. A kozmosz színeiről, az elé táruló látványról szinte költői áhítattal és megilletődöttséggel vall. Kitűnő szónok, a mozgalomban nevelkedett remek agitátor. Emberfeletti bátorsága, bizakodása és optimizmusa három forrásból táplálkozik. Bízik a pártban, a szovjet társadalomban és a tudományban. Mélységesen hitt a vállalkozás sikerében, tudta, hogy nem hagyják magára. Olyan ember Gagarin, aki a népből emelkedett a világűrbe és lelki, fizikai, világnézeti, társadalmi kötelékeit egy percig sem lazította meg. Kommunista. Bonyolult karakter, teljes ember. Nem szorítható sémákba, sem régi polgári kategóriákba. Megérteni, jellemének látszólagos ellentmondásait egységben megragadni csak a jövő felől lehet. Hőstette új korszakot nyitott a történelemben. De egyénisége is a jövő emberét idézi, fír jelzők kellenének, azok méltók hozzá és másfajta versek, új ritmussal és új gondolatokkal. CSANÁDY JÁNOS: A miniszterelnök, a nép küldötte, a felhullámzó tömeg előtt, a repülőtéri gép fokán állva — még mielőtt lelép, megigazítja a karabélyt, — amelyet vállán a hegyekből máig, e baráti látogatásig legmegbízhatóbb barátként hozott, — összeigazítja szívét s a karabélyt, komor arcán a felderülő lélek fényével a forró betonra lép, — s elárasztják baráti ölelések Fidel Castro szivét, mely élő golyóként dobog. Egy végsőkig megkínzott kis nép világraszóló önérzetét hozva, — a miniszterelnök ismét széttekint megnyugodva, visszamosolyog már az őt ünneplő mosolyokra. Atilano Armenterose (Kuba): A föld élei SIMAI MIHÁLY: Az égbolt léptei alatt mindig vadabbul dong és mindig hatalmasabbakat kiált a föld Csak a villámok érhálózata a sugarakban felszökő vakító égi vér világít s a szél kidőlt faóriásai zuhannak zuhannak a tájra A tájra hol félelmek gyökereztek ahol korbácsok lombosodtak a víz emlékezete óta a szigetre amely a tenger föltartott tengere az utakra, amelyek véres csíkok esztendők ütlegeitől a harapott partokra és a cápa kikötőkre az édes nádra a haragra a kézre és a bátorságra Kubaiak az ágyútörzsű fákra a szuronylevelű fákra a galamboknak fészek ligetekre az elnyomásnak-rejtek városokra mindenre, ami anyánk mindenre ami ellenségünk A másoknak-arany föld nekünk-arany föld barátaim Házakat, cukrot, ember-örömöt kiált a Forradalom öble a Forradalom tengere a Forradalom katonája! Harcunk a hajnal torkolattüze virrad már megvirradt a bőrünk S az égbolt léptei alatt mindig vadabbul dong és mindig hatalmasabbakat kiált a föld. Pozitív hős, de nem a szokványos drámai „receptek" szerint. Hős is, ember is, de nem ingadozik. A drámája is szokatlan. Nem került konfliktusba sem a közösséggel, sem önmagával. Nem érzett magánosságot, szkepticizmust, nem csalódott a szerelmében nem keseredett meg a szívében. Szenvedélyesen szereti hivatását, a hazáját és a családját. És e sokféle szenvedélyben lobogim, szilárd hittel okos józansággal, mély felelősségtudattal és sűrű életörömmel eltelve legyűrte félelmét, ösztönei gyengeségét és felszállt a kozmoszba. Drámát élt át, hatalmas, megrázó drámát, de valahogy más tartalommal és a szokásostól eltérő indokkal. A felesége is csodálatos drámai hős, az ő drámája is rendkívüli. Egyszerű szovjet aszszony, családanya, szereti a férjét, tudta, hova indul, és nem tiltakozott. Az öntudata nem tűrte volna a szerelmét? Nem hiszem. Inkább a két érzés egymást erősítve gyűrte le a kisszerűséget és az önzést. Ilyen gondolatokon tépelődtem, amikor szemben ültem vele a Tudósok Házában. Hogy milyen érdekes művészi problémákat, ábrázolási gondokat és elveket kínál ez az ember. A világűrbe sikerült feljutnia, a történelemben már kivívta méltó helyét. De vajon hogyan jut be a képzőművészetbe, a költészetbe, a drámába, az irodalomba? Bízom benne, hogy Gagarinunak ez is sikerülni fog. Komlós János Ára: 1,50 Ft