Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-06-24 / 25. szám - Hajdu Miklós: A világhírű ismeretlen. Kicsoda B. Traven? • A világ minden tájáról (12. oldal) - Abdul-Sukur Rasád: Bujdosó partizán üzenete • vers • Franyó Zoltán fordítása. (12. oldal) - K. Zs.: Egy jelentős afrikai regény • A világ minden tájáról • Emile Cissé: Assiatou de Septembere (12. oldal)
0 • Marutai ind mithológiába a vihar istene. B. TRAVEN MŰVEIT a világ minden táján olvassák, számos regényéből filmet készítettek, a legtöbbször a mexikói indiánok életéről, elnyomóik elleni küzdelmeiről szóló történetei a magyar olvasó és mozilátogató közönség körében is népszerűek. Régebbi könyvei közül A gyapotszedők, A halálhajó, A fehér rózsa voltak kedvenc olvasmányaink, a legutóbbi években a hat kötetből álló Mahagóni-sorozatot fordították le magyarra. (Befejező kötete, a Dzsungelből jött generális ez évben jelenik meg.) A művek világszerte ismertté váltak, az író személyét azonban máig is titokzatos homály veszi körül. Hiába nyomoztak utána detektívek és szenzációéhes riporterek, hiába kutatták a dokumentumokat buzgó irodalmárok, fáradozásuk nem hozott kielégítő eredményt. A nyugati sajtóban annyiszor szenzációként tálalt „felfedezések” legendáknak, a riporteri fantázia szüleményeinek bizonyultak. Elég, ha csak néhány példát említünk a számtalan változat közül: Szökött matróz, emigráns orosz nagyherceg, trockista politikus, faj elleni bűncselekmény miatt üldözött színesbőrű, a Kapp-puccsban résztvett német tiszt, a müncheni tanácsköztársaság kivégzés elől elmenekült minisztere, egy volt mexikói elnök, vagy éppen Jack London —, aki 1916-ban csak színleg lett öngyilkos, valójában a mexikói ősvadonba menekült hitelezői elől — írja e „felfedezők” szerint a Traven-regényeket. EZEK A MESÉK nem vittek közelebb a megoldáshoz, de nem derítettek fényt a titokra a találgatások ellen élesen fellépő úgynevezett BT Mitteilungen (B. Traven közlemények) sem, amelyeket a Mexico Cityben, illetve Zürichben levő Traven-képviseletek adnak ki 1950 óta különböző időközökben. Az ezekben közölt Traven-életrajzok is csak igen keveset árulnak el az író személyéről: valahol az Egyesült Államok középnyugati vidékén, a századforduló táján született, anyanyelve angol és könyveit angolul írja. Szülei skandináv származásúak, de már Amerikában születtek, ősei hajósok voltak. Hétéves kora óta maga keresi a kenyerét, iskolába sohasem járt, „az élet, a kegyetlen, kemény élet” volt az iskolája. Tízéves korában már hajósinas egy holland gőzösön, melyen bejárja a Csendesóceánt. Negyven éve Mexikóban él... Nem lebbentik fel a rejtélyről a fátyolt Traven állítólagos saját megnyilatkozásai sem, melyek egykori német kiadója, a Büchergilde Gutenberg útján kerültek nyilvánosságra. Ezekben maga Traven is tagadja német származását, de hozzáteszi, hogy származásáról senki sem tehet, egyedül az a fontos, hogy mivé válik a saját akaratából. Egy helyen azt fejti ki, hogy élettörténetét magánügyének tekinti, nem egoizmusból, hanem azért, mert maga akar a maga bírája lenni. „Az alkotó ember élettörténetének — írja — semmiféle fontossága nincs Ha az embert nem lehet műveiből megismerni, akkor vagy az ember, vagy a mű értéktelen. Ezért az alkotó embernek ne legyen más élettörténete, csak a művei. Műveiben bocsátja bírálatra személyiségét és életét.” FELTŰNŐ EZEKBEN / PUBLIKÁCIÓKBAN az szinte görcsös erőfeszítés amellyel mindenképpen cáfolni akarják Traven német származását. Annál furcsább ez, hiszen a Traven-regények német nyelven jelentek meg először, németből fordították magyarra is. A berlini szociáldemokraták lapja, a Vorwärts, közölte 1925-ben elsőként A gyapotszedőket folytatásokban és a német nyomdászok szövetségének, a Büchergilde Gutenbergnek kiadásában jelent meg 1928-ban az első Traven-könyv, A halálhajó. Angliában és Amerikában csak 1934-ben adták ki Travent először. A gyapotszedőket 1928-ban hozta ki a Büchergilde és utána a művek egész sora következett egészen 1939-ig. (1933 után a náci uralom idején a Büchergilde Zürichben működött.) 1939-ben jelent meg a Mahagóni-sorozat utolsó kötete, A dzsungelből jött generális, melyet húszéves hallgatás követett, s csak 1960-ban látott újra napvilágot Traven nevével fémjelzett új mű, az Aslan Norval című regény. A NEUE DEUTSCHE LITERATUR (NDL) című keletnémet folyóirat idei 2. és 3. számában Rolf Recknagel terjedelmes cikkben foglalkozik a Traven-rejtéllyel és cáfolva a különböző találgatásokat, a saját kutatásai alapján, adatokra, tanúkra és szövegelemzésekre hivatkozva olyan megoldását adja a titoknak, amely az eddig publikáltak közül a legelfogadhatóbbnak tűnik, már csak azért is, mert nincs benne semmi szenzációs vagy fantasztikus. Recknagel szerint B. Traven Rét Marut egykori német publicistával azonos. Rét Marut ugyancsak fedőnéve, viselője az első világháború idején igen sokoldalú publicisztikai és irodalmi tevékenységet fejtett ki Németországban. Személyéről, akárcsak Travenéről, igen hiányos adatok vannak. Recknagel főleg műveiből állította össze biográfiáját. Eszerint először teológiát tanult, de az előadásokon feltett „illetlen” kérdései miatt, melyek főként az egyháznak a pusztító háborúkat szentesítő magatartását firtatták, hamarosan el kellett hagynia a főiskolát. Ezután a szociáldemokrata mozgalom felé fordult, de gyorsan rájött, hogy a szociáldemokraták pápasága még a katolikus egyházénál is rosszabb. Egyre inkább forradalmárrá érlelődött, felfogását azonban zavaros, idealista filozófia jellemezte, írói eszményképe Shelley, filozófiai nézeteiben az újhegeliánus Max Stirner követője, ebből ered anarcho-szindikalista politikai álláspontja. RECKNAGEL a Marut szerkesztette Der Ziegelbrenner című folyóirat cikkeiből vett bőséges idézetek és Traven-szemelvények összevetésével igyekszik bemutatni a művekben megjelenő nézetek azonosságát, a közös ideálokat, a politikai és filozófiai megnyivánulások egyezőségét, az azonos írói kézre utaló nyelvi és stiláris sajátosságokat, és ezekből teljes határozottsággal vonja le azt a következtetést, hogy B. Traven nem más, mint Rét Marut, aki 1920-ban, a müncheni tanácsköztársaságban vitt szerepe miatt, a Noske-csapatok elől először illegalitásba vonult, majd végleg elhagyta az országot. Marut Gustav Landauernek, a tanácsköztársaság propagandaügyi népbiztosának barátja és belső munkatársa és az államosított sajtó egyik irányítója volt. Folyóiratát, s Ziegel brennert ,illegalitásban is kiadta és az utolsó számokban megjelent cikkei valóban megerősítik azt a feltevést, hogy leszámolva eddigi életével és a meggyűlölt „civilizált” világgal, üldözői elől a mexikói ősvadonba, a primitívségükben és vadságukban is becsületesebb indiánok közé költözött. 1920-TÓL 1925-iG, az első Traven-regény, A gyapotszedők megjelenéséig eltelt időben Recknagel sem sokat tud mondani Marut sorsáról. Traven-művekben talált célzásokból következteti, hogy pénz és papírok nélkül hányódott Nyugat-Európában, s végül mint egy tankhajó fűtője jutott el Közép-Amerikába, ahol egy ismerős családnál házitanítói állást vállalt. Hogyan került innen a mexikói vadonba, arra már nem kapunk választ. További életéről is csak annyit tudunk meg, amennyit maga néhány levelében elárul és amire műveiből vett idézetekből következtetni lehet. Ezekben pedig konkrétum édes-kevés van. Traven hű maradt elvéhez: élettörténetét művei testesítik meg. MA MÁR ABBAN SEM VAGYUNK BIZTOSAK, él-e még Traven, vagy már csak a Traven-ügynökségek, amelyekhez a jogdíjak még ma is befolynak, igyekeznek ennek látszatát saját hasznukra fenntartani. Recknagel egyes adatok és jelek alapján valószínűnek tartja, hogy Traven még 1950. táján meghalt. Erre mutat szerinte az is, hogy éppen ez idő tájt indult meg egy olyan jellegű reklám és propagandatevékenység, amely távol áll Traven puritán elveitől és ugyancsak akkor kezdték megfilmesíteni regényeit, amihez korábban sohasem járult hozzá. A húsz évi pauza után, 1960-ban, Aslan Norval címen megjelent új Traven-regényről Recknagel tartalmi és stiláris elemzés alapján azt állítja, hogy minden valószínűség szerint hamisítvány, amelyet Bendrich Torsvan, a Mexikó City-beli Traven-ügynökség jelenlegi vezetője az ügynökség lektorának társaságában írt és üzleti érdekből használta fel hozzá Traven világszerte elismert írói nevét. Bendrich Torsvant, vagy más néven Hal Crowest is több újságíró gyanúsította már azzal, hogy ő rejtőzik Traven inkognitója mögött, ő ezt a nyilvánosság előtt cáfolta, sőt 1948-ban egy mexikói lapban nyilatkozatot tett közzé, melyben maga sem tartja lehetetlennek, hogy Traven már nem él.Másfelől viszont éppen ő kelti Travennal való azonosságának látszatát, amikor egyes esetekben a Bendrich Traven-Torsvan nevet használja. Torsvannak jelentős szerepe volt a Travenfilmek elkészítése körül, ő szerepel Az akasztottak lázadása forgatókönyv írójaként is. A TRAVEN-REJTÉLYT minden kétséget kizáróan Recknagel kutatásai sem derítették fel. Ténybeli bizonyítékokat ő sem tud produkálni, következtetései pedig, bármennyire rokonszenvesek is, a teljes bizonyossághoz nem elég meggyőzőek. Traven személyének titka titok maradt, de az elnyomottak, a sanyargatottak, a kizsákmányoltak érdekében felemelt szavát sokan hallották meg szerte a világon. HAJDÚ MIKLÓS ilfldakjnt ismeretlen KICSODA B. TRAVEN? ABDUL-SUKUR RASÁD*: Bujdosó partizán üzenete A sivatagban éjszakázom ébren. Szívem parázs, mint izzó tőr hasit. A vackom száraz szakszaulfa tövében. Tövis szaggatja arcom izmait. Kunyhóm körül, tudom, hogy bomba vár rám, De lelkemet más láng emészti el. Még hogyha szénparázs is volna párnám, E harcban nem törődöm semmivel. Gúnyám széttárom, úgy kiáltom innen, Csak szúrjanak felém a kardhegyek! A mellemen feltépem ócska ingem, A puskatűztől meg se rezzenek. Bősz leopárd torkába nyúl az öklöm. Oroszlánmancsra lépek vakmerőn. — Ki vagy te, hogy gyötörni mersz örökkön És álnokul kiszívod ép erőm? Ezerszer jobb, ha ifjan vérzek én el,’ Ha tank tipor, vagy gépfegyver fogad, Jobb, hogyha kis porontyaim kezével Tömöm be mind az ágyutorkokat; Jobb, hogyha célbavesznek és utánam Éhes hiénák százát kergetik, — Feláldozom magam kemény tusában, Védem hazámat végső percemig. Ha hóhérkézre jutva, tán halálom Homokba ásott verméhez megyek, Ha holnap kell a vesztőhelyre állnom, Pillám egyetlen szála sem remeg. — Hazátlan légiós, csak lőj kacagva Belém — jutalmat nem zsebelsz te sem. De tudd meg, én a végső pirkadatba Sugárzó arceal lépek — győztesen! FRANYÓ ZOLTÁN fordítása • Mai algériai küllő. . 12 . A nyugati értelmiség a spanyol hazafiakért Néhány nappal ezelőtt a „Kultúra Szabadságáért Küzdő Kongresszus”, mely hangzatos nevének leple alatt általában a legszélsőségesebb hangon szokta egymás ellen uszítani a népeket, s mely inkább a Ford-alapítvány dolláraira, mint magára a kultúrára függeszti szemeit, megkísérelte, hogy „kifogja a szelet" a spanyol demokraták érdekében indított mozgalom vitorláiból. Tiltakozást juttatott el a spanyol kormányhoz, s úgy vélte, ezzel menlevelet szerezhet a szocialista országok elleni újabb manővereihez. A „Kongresszus” feltűnő, ám senkit meg nem tévesztő sakkhúzása azonban nem érte el a kívánt hatást: Nyugat- Európa igazi értelmisége elhatárolta magát e gyanús testülettől. Tettekkel mutatja meg, hogy nem a „Kongreszszus” ügynökségének csalóka jelvényei mögé sorakozik: március 25—26-ára Párizsba hívták össze azt a konferenciát, mely a haladó értelmiség nevében amnesztiát követel a spanyol politikai foglyok és száműzöttek részére. A megbeszélésen megvitatják a spanyol hazafiak helyzetét és megvizsgálják azokat a lehetőségeket, melyekkel az ibériai félsziget demokratáinak nehéz helyzetén segíthetnek. A konferencia összehívását felhívás előzte meg s a felhívás első aláíróinak névsora önmaga magyarázza meg, kinek van joga ma Nyugat- Európában a kultúra szabadságáért fellépni. Vincent Auriol, Jean Cassou, Aragon, Mauriac, Maurois, Picasso, Thorez, Salacrou, Louis Maile, lord Beveridge, Malcolm Arnold, Luigi Longo, Pietro Nenni, Renato Guttuso, Luchino Visconti, Michelangelo Antonioni, Roberto Rossellini, Alberto Moravia, Italo Calvino és Carlo Levi vállaltak (több tekintélyes folyóirat — például az Il Contemporaneo — mellett) védnökséget a konferencia felett. Reméljük, hogy a párizsi megbeszélés — mely Nyugat-Európa különböző értelmiségi köreinek tanulságos aktivitását is bizonyítja — eredményesen felléphet majd a fasisztákkal szemben a spanyol demokraták érdekében. (sz) Francia művészek a Szovjetunióban Marie Bell, a világhírű francia színésznő teljes színtársulatával a Szovjetunióban szerepel. Hat előadást tartottak zsúfolt nézőtér előtt Leningrádban, majd sikeres szereplésüket Moszkvában folytatták. Műsorukon a francia klasszikusok, többek között Racine művei szerepelnek. Ugyancsak a Szovjetunióban töltik a nyár nagyobb felét M. Marceau és társulata, Colette Renard francia énekesnő, Michel Legrand és zenekara, valamint S. Francois zongoraművész. A művészek előadásokat tartanak Moszkva, Leningrád, Riga, Kijev és Tbiliszi hangversenydobogóin. 2000 holland forint kártérítés plágiumért Kétezer holland forint kártérítésre ítélte az utrechti bt- Nagyon keveset tudunk a felszabaduló Afrika most formálódó, új irodalmáról. Ezért tölt el a felfedezés örömével bennünket minden egyes hír, mely — sajnos, gyakran több közvetítőn keresztül —, jut el hozzánk egy-egy afrikai nép kialakulóban levő nemzeti irodalmának első lépéseiről. Emile Cissé fiatal guineai író regénye, a guineai irodalomban alighanem a regényműfaj egyik legelső termése. A regény 1958 lázas napjait örökíti meg, azokat az időket, amikor Francia-Afrika függetlenségének sorsa forgott kockán, s amikor a történelmivé vált népszavazás eredményeképpen megszületett az azóta nagy szerepet betöltő állam, Guinea. A regény cselekménye a harc legfeszültebb pillanataiban, 1958 szeptemberében kezdődik. A De Gaulle meghirdette népszavazás előkészületeinek utolsó szakaszában vagyunk. A demokratikus erők Szudán fővá- jelentős afrikai i recsenis Emile Cissé: Assiatou de Septembre rosában megszervezik az első afrikai ifjúsági konferenciát. Szokatlan expressz halad Guineából Szudán felé. Az ifjúsági konferencia delegátusai utaznak rajta. Cissé kitűnő képet rajzol a vonat utasairól. Milyen különböző fiatalok, különböző szokások, műveltség, nézetek, erkölcs! A delegátusok között vannak európai műveltségű fiatalok — mint például a regény egyik főhőse, Bangura — s vannak, a szerző szavaival élve, „majdnem vadak”. Tetovált, gyöngyfüzéres lányok mellett nylonruhás, modern frizurás hölgyek ülnek. Egy csoport félmeztelen fiatal tam-tam zenére táncol. Mellettük mások az Internacionálét éneklik. A többség még sohasem látott vonatot. A száguldó expressz szimbólummá változik. Ez a fiatal Afrika, amely a szabadság, a fény felé halad. Ezen a vonaton találkozik egymással a regény két fő hőse, Assziatu, egy guineai törzsfőnök lánya és Bangura, a demokrácia és szabadság egyik fiatal harcosa. Assziatunak tulajdonképpen semmi köze sincs a szabadságmozgalomhoz. Inkább a kíváncsiság s a szórakozás vágya juttatja a szabadságvonat utasai közé. De megismeri és megszereti Ban Agurát, s eleinte az iránta érzett rokonszenvből, majd később tudatos meggyőződésből követi azokat a célokat, amelyekért a fiú harcol. A kongresszus után Nigériába utazik, hogy ott segítse a függetlenségi mozgalom munkáját. Cissé regénye tragikusan végződik. A szenvedélyes küzdelem hónapja után elérkezik a népszavazás, amelyen Francia-Afrika többsége még nem meri a függetlenséget választani. Egyedül Guinea mond „Nem”-et a francia gyarmatosítóknak és nyeri el a teljes függetlenséget. Szeptember 28- án Conacry-ban, Guinea fővárosában nemzeti ünnepet ülnek. Itt van Bangura is, idevárja Aassziatut. Csupán távirat érkezik: „Szeptember27- én, az ellenforradalmárok által provokált összeütközésben Aszsziatu Ba elesett a becsüllet mezején. Afrika hálával őrzi meg emlékét.” Cissé könyvének előszavát Sekou Touré elnök írta. Az előszó hangsúlyozza az önálló afrikai kultúra kialakításának fontosságát. A gyarmati iskolákban a tankönyvek — írja Sekou Touré —, „mindenről szóltak, csak Afrikáról nem. Mintha Afrikának nem is lett volna saját történelme, földrajza, kulturális élete...” „Bármilyen tehetséges legyen is a mi társadalmunkban valaki — írja később az előszó —, munkásságának nincsenek értéke, ha nincs szoros kapcsolatban a nép életével, nem tükrözi a nép érdekeit, vágyait, törekvéseit...” Szinte szimbolikus jelentősége van annak, hogy Cissé francia, nyelvek írott művét Csehszlovákiában nyomtatták ki. K. Zs. róság Theo de Nessen, Párizsban élő holland írót, azért, mert 1958-ban megjelent regénye Francoise Sagan Un certain sourire című munkájának „utánérzése”. A kártérítést Francoise Sagan és brüsszeli kiadója kapja. A hosszú idő óta húzódó plágiumper minden eljárási költségét is Theo de Nessen köteles fizetni. Lorca-ünnepség az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Frederico Garcia Lorca halálának 25. évfordulója alkalmából június 26-án du. 6 órakor a Tudományos Akadémia II. emeleti nagy előadótermében felolvasó ülést tart. Tolnai Gábor levelező tag Frédérico Garcia Lorca Siratója címen tart előadást. Nagy László József Attila-díjas költő Lorca műfordításaiból olvas fel. Élet és Irodalom A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA Felelős szerkesztő: SZABOLCSI MULLOS Szerkesztőség: Budapest. V., Nádor u. SI. Telefon: Ml—VM. Kiadja: Lapkiadó Vállalat. Lenin károta—11. Telefon: MI— .M. Keirins kiadó: Sala Sándor. Nyomta: szikra Lapnyomda. Bpest.. VTII.: Rökk Szilárd u 8. Terjeszti a Magyar Posta. Külföldiek részére a KULTÚRA Könyv, és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. — Előfizetés negyedévre Ft 18.—. félévre Ft 35.—. Megjelenik minden pénteken. KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA!