Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-27 / 4. szám - Tassy Klára: Vázlat • kép (8. oldal) - Ladányi Mihály: Ázott földek (részlet) • vers (8. oldal) - Kardos Pál: Három költő • könyvkritika • Gereblyés László: Volt-van-lesz (Szépirodalmi) | Keszthelyi Zoltán: Visszatért évek (Magvető) | Várnai Zseni: Békét! (Szépirodalmi) (8. oldal) - Kopré József: • könyvkritika | Olvastuk • Benedek Marcell: Kis könyv a versről (Gondolat) (8. oldal) - Radnóti Zsuzsa: • könyvkritika | Olvastuk • Vercors novellái: A tenger csendje (Európa) (8. oldal) - B. A.: • könyvkritika | Olvastuk • Győry Dezső regénye: Gömöri rengeteg (Zrínyi) (8. oldal) - N. I.: • könyvkritika | Olvastuk • Vang Si-fu drámája: A nyugati szoba (Európa) (8. oldal)

Tassy Klára: Vázlat LADÁNYI MIHÁLY: Ázott földek (Részlet) Arcomat ég felé fordítom, akár a zörgő fák E késő őszben levélként csapódnék a tűz tócsáiba. A sárban lovak gőzölnek, leszegett fejű bálványok. Izzadtan és riadtan tépik a szekeret. Szőrükön káromkodás csattan. Nézz hát a pengerésnyi szembe, melyből a jól megfizetett vasárnapi fuvar kemény kegyetlensége süt ki! Hol láttad e véraláfutásos dühöt? A költők ilyennek mondták-e a férfit, aki izzadtan jár a dűlőn, mögötte a harangszóval és ünnepekkel? Énekükben madarat hintett az égre és danolt a fáknak és a földnek, ő volt az Erő aratáskor s az Ágyék háború után, hogy legyenek nők jóságra újra s kegyetlenségre férfiak. Nekünk a mélység nem az ösztönök kútja. A domboldalról letéptük a mezsgye szögesdrótját s most a telkekről is lekerül. Mi olyanok leszünk, hogy megsímogatjuk a gépeket is, akárcsak a gyermekek haját. HÁROM KÖLTO Gereblye* László: Voltvan-lesz (Szépirodalmi) — Keszthelyi Zoltán: Viszi eltért évek (Magvető) — Várnai Zseni: Békét! (Szépirodalmi). Három verskötet, egyazon év termése, egy világnézet vallói, témáik közt is sok a közös. Nemegyszer még azonos élményekből is táplálkoznak, s kettő közülük — Gereblyésé és Keszthelyié — javakorabeli férfi érzésvilágát szólaltatja meg. A közös témák: a hitvesi szerelem, a béke vágya, az űrbe röppenő szovjet rakéták világra szóló diadala. Mindhárom költő beszámol úti élményekről a nyugati világból, kettejük szovjetunióbeli utazásról is, noha valóban csak Gereblyés szól a maga tapasztalatáról, Várnai Zsenit csupán képzeleteröpíti a szocializmus hazájába. Az ő „hitvesi” költeményei is más forrásnak, mint amazoké, hiszen már csak gyászát énekelheti nemrég elvesztett kedvese fölött. De nem is ez a fő különbség. Hiszen Gereblyés és Keszthelyi ilyen tárgyú versei számos mozzanatban egyeznek, mégis alapvető eltérés van közöttük. Keszthelyi magát emésztő lélek. Bár egy-egy versében (Mit adjak néked?, Te vagy a tükröm) himnuszi hangon zengi szerelme, szerelmük múlhatatlan ifjúságát, a test, a lélek s az összefüggő szenvedély ellankadásától, elévülésétől való rettegés mégis egy egész kis drámai költemény alkotásaira készüi. Tündérjátéknak nevezi ezt a művét (Visszatért évek), amely nagyobb felét teszi, s címét is adja a kötetnek. Sajnos e „tündérjáték”, meg sem közelíti kisebb költeményeinek színvonalát, s terjengőse égéért, fölöslegesen ismétlődő fordulataiért szép rímei csak kevéssé kárpótolnak. De ezekben és más hasonlókban sem az erejében bízó férfi hangja hallak, inkább a támaszt keresőé. Keszthelyi nem harcos lélek. Meg-megcsukló lírájában ha akad is nyoma annak az erő-harsogtatásnak, amely valaha, az „izmusok” virágkorában oly divatos volt, az már csak tűnt ifjúságát idézi. Hatalmas voltam, Tavasz ha nyílt... e verseimekben sokat elárul a múlt idő, s a költő jelenére jobban rávallanak az ilyenek: Köszönök csendesen, Őszi ember sóhaja. Keszthelyi szívesen réved múltjába, akár gyerekkorába is (Dal édesanyámról, Mézzel telt korsó), s amit onnan fölidéz, az stílszerűen hangolódik hagyományosabb dallamokra. Nem véletlen, hogy ilyenkor — az eredetiség kára nélkül — juhászgyulai gondolat vagy kissjózsefi ritmus bukkan föl, viszont József Attila szava („dolgos elmém”) üti meg fülünket, ahol Keszthelyi a jövőbe vet kutató pillantást. Nem, nem utánzás érzik itt, inkább líránk szerves folytonossága. Tettől az egészében elégikus költészettől a Gereblyésé főleg törhetetlen bizakodásával különbözik. Ének a két hangra című versében a „mély hang” panaszos kételyén győzelmeskedő „magas hang”-ot érezzük igazán az övének. Szerelmes verseiben nem oltalomért simul kedveséhez, inkább karjára fűzve viszi őt is magával új meg új küzdelembe. De küzdelmüket is átsugározza a költő optimizmusa. Ez szólal meg vigasztalón, ha úgy véli, hű helytállásáért neki, a költőnek nem jutott illő elismerés. Van úgy, hogy árnyékká válsz napjainkban. keresztülnéznek rajtad a társaid. (Ne bánd, meglátod tán még napjainkban, Ámulva nézik széttárt szárnyaid.) (Van) A jövő különben is sokat foglalkoztatja (Kétezerben, Jövendő századok elé, Lesz), és mindig csupa ragyogást lát benne. Boldog lírikus, a kétkedés kínját nem ismeri. (Sajnos, a maga eredményeiben való kétkedés ösztökélő erejét sem.) Keszthelyi nem bízik oly magától értődően a jövőben, mint Gereblyés, neki le kell előbb győznie magában a kételyt (Halál, vagy béke). Föltétlen bizakodásra csak a holdba érő szovjet rakéta ihleti (A teremtés kapui), bár ez a verse is tele van kérdőjellel. Mégis a közel hozott hold reményt kelt benne, hogy mérnökké lehet, „aki megrajzolja A térképet embertől emberig”. Minden magyar versolvasó ráismer itt Tóth Árpád „Lélektől lélekig” című versének fő gondolatára, de a mai költőnek nemcsak joga, kötelessége is volt megújítani e témát, hirdetni, hogy oly korban, mikor csillag s csillag közt „a roppant, jeges űrt” az ember áthidalja, lélek s lélek közt sem lesz reménytelen messziség. (Más kérdés, hogy Keszthelyinek sikerült-e tóthárpádi szépséggel szólni erről.) A holdrakéta fölröppentése Gereblyést is versre ihleti. Közös téma, közös élmény itáliai utazásuk is. A mondottak után azonban nem meglepő, hogy nem ugyanazt formálják belőle. Keszthelyi is meglátja ugyan a napban ragyogó délszaki táj sötét árnyékait, márványpaloták mögött a nyomor sikátorait, csakhogy ő nem emeli róluk tekintetét a biztató jövőbe. Az ínséges olasz munkásokkal csak „árva eszményeiből készült kenyerét” osztja meg, majd eszébe véve, hogy ő „örülni jött” ide, menekül tőlük. A kikötői pénztárhoz szaladtam. Hajóra szálltam s fortyogott alattam A víz, a mélység rendületlenül. (Nápolyi sztrájk) Ez is átlátszó motívumismétlés, de ez is többet mond mintájánál. Illyés Gyula híres „Nem menekülhetsz” című versében csak a múlt s a költő önvádja dohog föl a fedélzet alól, itt fojtott forradalmi vágy „fortyog” a mélyben, a hajó alatt. Gereblyés olaszországi benyomásaiban is szocialista tanulságot keres, az antik Róma roppant építkezésének példájával biztatva időtálló alkotásokra az „új ezredévet” (Jövendő századok elé). Hát még milyen lelkesedésre gyújtja, amit a Szovjetunióban lát! A téma itt beírná a legmagasabb pátoszt is, de a költő hangja bizony el-elfillad. Közvetlensége meg itt-ott köznapisággá szürkül. Pedig Gereblyés talán ebben a kötetében találta meg a maga bizakodó szemléletének a legjobb kifejezését: valami vígan zizzenő zenét, mely könnyedségében sem éppen súlytalan. Ritmusérzéke, rímgazdagsága mindig is megvolt ehhez, ma már nyelve, stílusa is hozzáízesül, színesül olykor a mondanivalóhoz. De éberebben kell vigyáznia, hogy könnyedségből laposságba ne csússzon, mint még ma is egy-egy nagyszándékú versében (Kantáta a Rica-tóról, Veteránok). Keszthelyit ilyenféle veszély kevésbé fenyegeti. Már az említett párhuzamok vallják: sokat tanult századunk nagy lírájától. Nyelvben, stílusban a Nyugat legjobbjainak öccse. Komponálni is tud; nemcsak szonettjeiben, ahol a zárt forma szinte kényszeríti, hanem — még művészibben — olyan verseiben, amelyek egész pályáját pillantják át, annak egy-egy szakaszát, egy-egy strófába tömörítve (Köszönök csendesen, Tavasz ha nyílt, Őszi napok). Szabadabban formált, hosszabb lélegzetű versei (Születésnapra — gyermekemnek, Nem voltam) azonban nem mentesek a laza szófecsérléstől. Fájdalmas, már-már törtzengésű lírája persze nem szökellhet oly könnyedén, mint Gereblyés egyik-másik verse, de alaphangjában van valami, ami — a legjobb pontokon — Juhász Gyula bánatának mély zsongására emlékeztet. ■párnái Zseni a maga félszázados pályáján mindig az egyszerű ember érzéseit érezte, az egyszerű ember gondolatait gondolta. „Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek” — írja a századeleji munkástüntetések idején, s vajon lehet-e megkapóbban kifejezni annak a tragikumát, hogy a nép elnyomására a nép fiait fegyverezte föl a hatalom? A jelképes beszéd szépségét ízlelgető ínyenc irodalmár mélyebbnek, finomabbnak érezheti, ha Szabó Lőrinc ezt úgy fejezi ki, hogy a „vasbilincset a testvér vasszurony” őrzi, de ahol tömeget kell a szó erejével mozdítani, nem Várnai versét választanák-e inkább? (Zárójelben jegyezzük meg: a Békét! című kötet borítólapján történelmi tévedéssel s a szöveget is félreértve szólnak erről a versről az ismertető sorok.) Várnai Zseni máig sem felejtette el, amit akkor tudott. Nincs új kötetének egy sora sem, amelyben ne a maga eszményeinek, vágyainak kifejezését találná bárki becsületes ember, ha aggódik a békéért, ha szívén viseli a szocializmus ügyét. Még ahol férjét gyászolja, ahol anyjára emlékezik, ahol a fiával való találkozásnak örül a költőnő ott is anynyira közemberi hangot üt meg, hogy hatása a legszélesebb olvasóközönségre alig lehet kisebb mint közösségi témájú verseiben. Az ilyen széleskörű hatásnak azonban ára van. A költő nem bocsátkozik olyan mélységbe, nem tárhat föl olyan bonyolult érzésvilágot, ahová az érzelmileg, esztétikailag még kevésbé művelt olvasó nem tudná követni, vagy amelynek útvesztőjében könnyen eltévedne. Várnai Zseni a könynyebb módszert választja olvasói lelkesítésére: legáltalánosabb, legegyszerűbb érzéseikhez szól. Néhol a közhely, a hatásvadászó szólam határán jár, de aki hallotta már, hogyan tolmácsolják Várnai verseit munkásközönségnek munkásszavalók, az nem kétkedhetik, hogy az ilyen költészetnek is van hivatása. Ez a kezdettől fogva vállalt hivatás határozta meg s hagyta egy félszázadon át változatlanul Várnai Zseni nyelvét, stílusát, verselését. Indulásakor még a legfinomultabb ízlésű olvasók körében is folyt a harc Ady és a Nyugat művészi forradalmának elismertetéséért, új formanyelvük megértetéséért. Az agitátor-költő, akinek a mozgalom érdekében azonnal kellett hatnia, nem várhatta ki e harc eldőltét. Itt azon a nyelven, olyan formában, amelyet már mindenki ismert, értett. Hány stílusforradalom győzött s bukott azóta, és Várnai Zseni ma is úgy ír, hogy stílusán, nyelvén a hajdani akadémikus konzervativizmus sem találna kivetnivalót. És ma is hát... Ő volna hát a példa? Nem. Ha kultúrforradalmunk majd fölnevelte már azt az egész népet magába foglaló új nemzedéket, amely Adys József Attila költészetét anyanyelveként érti, bizonyára el fog halványulni a Várnai Zsenik jelentősége. De a nagyobbakhoz ők nyitottak utat a népnek. És ez szerény, de felfedhetetlen érdem. Kardos Pál - 8 - Kis könyv a versről Benedek Marcell munkája Egy zsebnotesz nagyságú könyvecske húzódik meg szerényen a könyvkereskedések vaskos kötetei mellett. Nem kínálja magát hivalkodóan. Olyan szerény, hallgatag, mint szerzője, a 75 éves, híres tudós, esztéta, jelestollú író: Benedek Marcell. Úgy vall a költőkről, formákról, a nyelv, a stílus, a képzelet, a költői világ csak kevesek számára érthető műhelytitkairól, s olyan biztos kézzel vezet az alkotás lázas folyamatában, hogy öröm és élmény vele menni! Az olvasó bepillanthat költők és korok sajátos formanyelvébe; ismert, nagy költők hatásának kerül bűvkörébe. A fejtegetésekből ezútal nem a tudós, az alapos, pontos meghatározásra törekvő esztéta szól hozzánk, hanem a versolvasó, aki maga is új élményre friss és frissítő gyönyörűségre szomjas, s mindezt a kíváncsi utazó módján akarja elérni és másokkal is megismertetni. Ez a legbensőbb vallomás teszi Benedek Marcell könyvét hitelessé, ez fokozza szomja mindazoknak, akik a versei iránt napjainkban érdeklődnek Olvasni, érteni, tanítani, gondolkodni, érezni akar a mi korunk embere; ahogy a költői éreztek, gondolkodtak különböző korokban, hogy művészetükkel a társadalmi haladást az ember nemesebbé válása szolgálják. Ez a kis könyv hézagpótló útikalauz, hiszen ma már milliók áhítják felhasználni a verset, az ember érzelem világának legszebb művész megnyilatkozását. Méltó a műhöz Richter Ilona művészi de Kopré József a rajz és a szín nem takar egymást. Vercors elegáns sz szavúsággal kezeli a tollat, mikor helyzetei a legfeszülbek, bőbeszédűvé válik. Ilykor nem bízik hősei önálltsában és a tömör párbeszt két színpadias környezeti szal lazítja fel. Piene megi önvallomását például még teátrális viharral és egy együtt kunyhó-díszlettel próba fokozni. A kötet ford Rubin Péter, Balázs Gy. Hegedűs Zoltán híven tolcsolták Vercors stílusát. A tethez Rubin Péter írt utókár volt néhány koráb szintén megjelent és jól szült novellát kihagyni a vgatásból. (Európa) Radnóti Zsuzs A tenger csendje Vercors novellái Vercors a háború moralistája. Novelláiban a megszállás létrehozta új erkölcstant a maga bonyolultságában ábrázolja. A kötet művészileg legizgalmasabb és legszebb írásában „Az éjszaka fegyvereidben az író a humanista ember teherbírását elemzi. Pierre-t, a főhőst, a francia ellenállás bátor harcosát a Gestapo elfogja és hónapokig tartó vallatás után koncentrációs táborba veti. Az embertelen kínzások között sem adja ki ellenálló társainak nevét, meg tudja őrizni emberi hitét és mivoltát. Ereje fogytán azonban meginog és a német puskacsövek előtt a krematórium tüzébe dobja haldokló barátját és ezzel megsérti saját erkölcsi rendjét. A háború befejezése után hazatérve ezért hagyja el barátait, szerelmét és egy puszta szigetre menekül. Vercors kegyetlen kíváncsisággal keresi azt a pontot, ameddig az ember meg bírja őrizni önbecsülését. Pierre-nek sokáig sikerült, csak a végső próbát nem állta ki. Az író elismeréssel és csodálattal hajol meg e hősies egyéniség előtt. Megérti ezt a tragikus tettet, de felmenteni mégsem tudja. Mert Vercors erkölcsi tétele szerint: a legreménytelenebb helyzetben sem szabad megtántorodni, helyt kell állni az utolsó pillanatig, mert csak így tudjuk embervoltunkat és erkölcsi egyensúlyunkat megőrizni. Ezt a tételt azonban még az élet világos és egyszerű helyzetében is nehéz végrehajtani, nemhogy azokban a mesterségesen bonyolított és szélsőséges helyzetekben, amelyeket az író teremt, s amelyekben ugyanazt a helytállást követeli hőseitől, mint az egyértelmű, esetekben. (Ilyen kivételesen, egyértelmű szituáció a Cáfolat című novella). Ebből adódik, hogy nagyon sokszor az élet erkölcse és az író erkölcsi tételei nem fedik egymást. Ez a kettősség például ..A tenger csendjében már olyan zavaró, hogy olvasásakor az az érzésünk, mint a rosszul sikerült nyomatok láttán, ahol Gömöri rengeteg Győry Dezső regény 1944 októberének zűrzsros napjait idézi fel a rég. A háborútól messze eső ledéki kisváros lakóit nyíltlásfoglalásra kényszeríti magyarországi fasizmust a telenre vetkőztető Szá puccs. Két testvér a törts hőse. Szerelmes fiatal diái egyik, gyűlöli a némete Szajrést, a horthysta hanradőrmestert, aki évekkel előtt internáltatta apját gyűlölete, fiatalos tettvágó rimavölgyi partizánok, ír állítja. Bátyja a városkúzeumának igazgatója. Hunistának vallja magát, de ő későn érti meg, hogy a bárság ellen a szép szó sem ér — az igazi hummor tettekkel kell igaz* Gyáva tétovázása menyasnya és önmaga halálát oke A regény eseményei zsúfolt izgalmas olvasó Sajnos, a riportszerű feldolgozással megelégedve szerző lemond a műmegjelenítés számos eszkről. Alakjai egysíkúak, a ténet előre kiszabott menhez igazodik minden molatuk, ahelyett, hogy egységük reakciója lenne az a történelmi pillanatban,lönösen érzékelhető ez a zeumigazgató rosszul siki figuráján. Ha más romantika tör el a két fiatal kamasz számú históriáját. Ennek esre mégis ők a regény legéletesebb szereplői. (Zrínyi). A nyugati szobi Vang Si-fu drámái A kínai drámaírás kiásió korszakában, a XIII. század született ez a munka, amely dráma, epika, líra fejez együttesen a gyönyörű szmet, a szépség hatalmát. A miniszter lánya, Jing s a szegény diák Csang Dzsuj lelket és testet gyötrő bák kiállása után lehetnek másé, mint a mesékben. Szműk segítője a furfangos gála, a derék tábornok, a bölcs apát. Társuk a holda a fehér szirmú szilváié! őszi víz meg a dér. Kise kecses énekek, bájos, naiv székseiések. A nyugati szoba nemes diák kolostori szállása, ha szimbóluma a szerelemne jóságnak, a tisztaságnak lányrabló zsiványvezér, armánykodó férjjelölt, a szsarnokság és hitszegés elli Az utóbbi években a klasszikusok egész sora jö meg. A fordításokban, a kesztérben jelentős szerepe Tőkei Ferencnek. Ma már a nai versfordításnak is hamánya van. Megszületett a lusztrációk jellegzetesett is Tőkei Ferenc fordítása. Jolyi Amy versfordításai. Inár Ágnes illusztrációi ez a hagyományokat köve (Európa) .