Élet és Irodalom, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-06 / 1. szám

Az Európai íróközösség ■ összejövetelén (Folytatás az 1. oldalról.) Egy északolasz, kevésbé ismert fürdőhely, Saint Vincent évi ötmillió lírás díjat alapított, melyet csak Comeston kaphat meg s a közösség zsűrije dönt a díj felett. Ennél a pontnál alakul ki a legszélesebb körű vita. Chamson azt javasolja: osszák meg a mintegy kétszázezer forintot képviselő díjat: nagyobbik része, 3 millió líra, a „No-21” rendszer szerint egy időbb író egész életművét koronázza. Kisebbik hányadánál a „Goncourt" legyen a példa: fiatalabb író egy megjelent művét jutalmazzák. Remény van arra, hogy a Saint Vincent-díj összegét újabb felajánlásokkal növelni lehet. Piovene javasolja, hogy a díjnak odaítélése, kiosztása az európai élet nagy irodalmi ünnepsége legyen. Sem a zsűri, sem a megosztás körül még nem alakul ki végleges kép: a márciusi közgyűlés előtt kell mindennek formába érnie. Márciusban Firenzében lesz a Comes „nagyhete”. A tanács és a bizottságok ülése után következik a tisztújító közgyűlés, majd ezt követi az a kongresszus, melynek témája az író, valamint a film, rádió és televízió viszontya. Vigorelli bejelenti, hogy erre az összejövetelre meghívják a nemzetközi filmvilág legnagyobb elméleti és gyakorlati szakembereit is s kívánatos lenne, ha a nemzeti delegációk egy tagja is ilyen specialista lenne. A Comes operatív ülésrendjét a műfordítói kongreszszus problémája zárja le. Ennek megrendezésére alighanem 1963 elején kerül sor, előreláthatólag Leningrádban. A Comes egyik alaptétele az izolált nyelvű irodalmak termékeinek elhelyezése a világnyelvek irodalmi és kiadói világában. A kongresszusig ki kell dolgozni azokat a szempontokat, melyek a célt megközelíthetik s ugyanakkor figyelemmel kell lenni a nemzetközi fordítószervezetnek s a nemréglezajlott Pen műfordítói konferenciának eredményeire is. Hosszabb vita után a tanács négyes előkészítő bizottságot választ: Bazsan alelnök, az ukrán írószövetség vezetője, John Lehmann angol delegátus, a flamand Abe és e szorok írójalesznek tagjai. Február közepéig javaslatot kell mindegyikünknek küldeni Rómába, ahol igyekeznek majd egyeztetni a szempontokat. A búcsú szertartásai francia formák közt zajlanak. A francia Comes-szekció ad ebédet s utána Chamson, aki a Francia Levéltárak főigazgatója, fogadást ad ennek az intézménynek gyönyörű, háromszáz éves palotájában. Közös színházi este s a vasárnap reggelben már sietős búcsúzók emlegetik a firenzei márciust. A fényes szálló után egy hétre a Pen-házba költözöm: kedves, egyszerű otthona, a messziről jött Pen-tagoknak, akik e néhány vendégszobában a Champs Elysées közvetlen közelében élvezhetik ennek az intézménynek vendégszeretetét. Kedves gondnoka, Mile Contensou jeles művészettörténész — a Penházban mindig szívesen fogadja a magyar Pen-tagokat. Kedves rítusa a francia Pen-nek, hogy összejöveteleire meghívja az épp ott tartózkodó külföldi Pen-tagokat, így ülhettem le az évzáró Pen-vacsora asztalához, egy jellegzetes elzászi vendéglőben. Yves Gandon, a francia Pen elnöke s Jean de Berré főtitkár voltak a házigazdák. Ünnepélyes felköszöntés következett s viszontválasz, így elmondhattam: a decemberi közgyűléskor csaknem kétszáz magyar Pen-tag szakította meg vasárnapi pihenőjét. Nyolc nap Párizsban. A világosságban főként képeket néztem, délután az utcát és a modern élet múzeumait, a nagyáruházakat; este, ha lehetett, színházba mentem. Különösen szívemhez nőtt a Modern Művészet Városi Múzeuma, mely néhány hónapja nyílt meg a Chaillot-palotában. A legszebb Modiglianik, Rouault-k Braque-ok, Dufyk, Picassók, Chagalle-ok, Matisse-ok kaptak benne helyet. Ennek az új múzeumnak egyik vezetője a Pen-ház gondnoka, Bernadette Contensou. Három nagy kiállítás karjai álltak nyitva. Picasso mellett Braque-ot tartják a franciák legnagyobb élő mesterüknek. Több mint hat évtized élő oeuvre-katalógusa volt ez a kiállítás, melyben a képek mellett grafikák, szobrok, iparművészet is szerepelt. A hét eseménye volt az eddig leggazdagabb Goyakhármas. Az életmű, mely a zsúfoltságig megtelt termekben a néző elé tárult, félelmes sokoldalúságával egyre újabb és újabb oldaláról mutatta be, ugyancsak legalább hat évtizedet átölelve, a múlt század elejének talán legnagyobb festő-géniuszát. A képeket nem időrend szerint függesztették ki-a sinusok oiozása a fejlődés, az emberábrázolás elmélyülésének folyamata így talán még izgalmasabban hatott. Irán hétezer éves múltjának művészetét mutatta be a harmadik kiállítás. A törté- nelem előtti időktől napjainkig terjed, a climax, Persepolis, a Darius-kor klasszicitása. Félelmet gerjesztő művészet pusztába meredő romvárosaival, sivatagi oszloprenddel, a zichyei kincsleletek aranyözönévé. A Louvre-ban a Mona Lisától néhány lépésnyi távolságban függenek a francia földön maradt Leonardók. Nem fiatalítottak meg egyetlen képet sem, számos európai képtár mai szokása szerint. A téli derengő fényben tökéletes, talán még megmagyarázhatatlanabb a leonardói varázs. S mindenki mily fiatal a képeken: a madonnák, apostolok, maga a Gioconda is. Átható fiatalság igézete a legnagyobb mágusban. A színházak viszonylag kevesebb élményt tartogattak. A Chaillot-palota hatalmas, modern színpadán nagyszabású musicalt láttam, nagyszerű rendezés, kitűnő színészek, jó zenekar. Talán csak ,a műfaj nem egészen tökéletes. Két vígjáték, pergő, sikamlós, párizsi. Egyikben egy nagyszerű néger színésznő exponálja a „fekete”kézdést, a boulevard-vígjátékok enyhébb problémafelvetésével. Sokat vitatott filmet láttam, címe: Múlt évben, Manenbadban. Alain Resnais n éve,hez fűzödik- írója Robbe Gallet, a rendező szava szerint (a La Nouvelle Revue Francaise nagy tanulmányából idézem) „e film tekintetében végtelen sok megoldás lehetséges Azt szeretném, ha mindenki megtalálná benne saját élettől teljes interpretációját s ez mentené meg a filmet attól hogy megmerevedett műalkotás legyen”. A közelmúlt és jelen szüntelen, montázsszerű összekapcsolása, a geometriai rendbe formált emberkeret, szobrok és vízesések funkciója, szürrealista máskor meg szinte prerafaelita részletek, ködös, két ember közt lejátszódó, bizonytalan kontúrú történet. Vita hulláma csap fel körülötte. Talán eljön ide is. A karácsonyi fehér-ezüstfény girland-csillogás áruházi káprázatában szerényebben húzódnak meg a könyvesboltok. Majdnem minden kirakatban, csodálatos albumok, művészeti monográfiák kapnak első helyet. Nagy szintézisek, az emberiség őskorszakainak feltárása, távoli népek művészete. Hogy hogyan, mily körülmények között s mily eredménnyel dolgoznak az írók, arról többet hallottam a Pen-klub vacsoráján. Sokat beszéltek az éjszakába nyúló szorgalmas mindennapokról. NÁDOR TAMÁS: Újévi csodálkozás Akár a sivatagi szikkadttorkú vándorok, Térdre bukjunk a világ tajtékos partja előtt, S úgy iszunk barbár örömmel, barbár csodálkozással. Mint a gyermekek és mint az első emberek. Szemünkben kinyílnak a legősibb füvek és fák. Lábukhoz tolakodnak a pogány állatok S nincs bennünk más, csak a harmat varása. Csak a napfény hívása, s a véresajkú történelem: Kékrefagyott lovak nyerítése a sápadt mezőben, Kardok szürke vijjogása, bombák turbékolása A levegő messzi koronájában, s az isten Szomjas sírása egy tücsök-hegedű mélyén. Mi láttuk már a halál apró babonáit Rettegve kimúlni sudár asszonyok ölében. És hangos villámlással, vulkán-torkát kitátva Szilaj örömre, sóvár ragyogásba fakadt a reggel. Leomlottak már rajtunk a rabság kínai falai, S a modern bábelek kakofóniájából is kifutottunk. Olyan bálványok dőltek össze szívünkben, akik látták a rettegve hízelgő csillagokat. Bennünk a sarjadó szédület felhőkarcolói S a botrányos háborúk gombái egyszerre nyíltak. Rakéták arcára rajzolódtak a fák és füvek. S a szerelem ösztönös szertartásai. Népdalok balladás egyszerűsége ajkunkon mégis. Fenyvesek illata táncol orrunkban, s fülünkben már A jövő ezred simán olajozott gondjai járnak. Csodálkozunk és látva látunk. BERDA JÓZSEF: Baleseti szomorúságom szakaszaiból — különféleképp 1. Aludni, sokat aludni volna jó ... Hát hol késik az a hajó, melyen meghalni volna jó?! 2. Gyáva, gyalázatosan gyáa vagyok s ezért jár bennem hálni a lélek. — Csodálkozom, hogy még mindig —élek.' / * SZALADSZ IDŐ ♦ Bárhogy védekezek, bármit ellenkezek: — engem már mindennap temel! EGY GYÓGYTANÁRNŐRE Szoknyás szentlélek az én Gyógytündérem; legyen bármily furcsa titulus ez. Én furcsa „bolond” vagyok, de ő az idegeimet is gyógyító szellemi szesz. FANYAR MOSOLYKÉNT Nevetek a nyavalyámon, — mit tehetek egyebet?! Csak azért se hurkolok a nyakamra kötelet! NOSZTALGIA Hiányoztok, hegyek! Árva vagyok nélkületek! Mikor markolhatlak meg harmadik lábam, hűséges meggyfabotom, mely nem mankó, inkább életkedvemet visszasugárzó, szárnyat adó, végtelen öröm." VÁLASZKÉNT VALAKINEK Még akkor se különülj el, ha durván megbántanak! Éljen az ember emberek között, szeresse-keresse bennük azt, ami jó, bírálja azt, ami rossz, de azt is a győzelemig szárnyaló szeretettel! (Folytatás az 1. oldalról.) lélek dialektikájának feltárását.” Többen szólottak arról, hogy az irodalmi műveket igen gyakran elszegényíti az író szűklátókörű aggályoskodása. Vannak írók, akik valósággal patikamérlegen méricskélik: mennyi pozitív, s mennyi negatív tényező szerepelhet egy-egy írásukban. Sza- Unszkij, Szmirnov, Szucskov, Markov és mások is hangoztatták: nem lehet megelégedni a fél-igazságokkal. Nevetséges, ha egy író nem mer fenntartás nélkül írni az élet szépségeiről, mert attól tart, hogy ezért esetleg a „lakkozás” vádjával illetik. De nem hallgathat az irodalom az élet árnyékos oldalairól, az emberek bánatairól, a visszahúzó tényezőkről sem. Egy mű társadalmi hasznosságát nem a pozitív és negatív jelenségek gondos „adagolása” dönti el, hanem az író állásfoglalása, az élet igazságának a valósághoz hű, optimista ábrázolása. Sok szó esett az írószövetség vezetőségének plénumán a fiatal írókról is. Ezúttal nem annyira a költőkről, mint inkább a fiatal prózaírókról beszéltek. Fegyin rámutatott, hogy a szovjet irodalom mindhárom nemzedéke más és más történelmi körülmények között lépett az irodalomba, s a most felnövekvő fiatal nemzedék is keresi a maga útját, a maga kifejezési formáit. „Természetesen — hangsúlyozta Fegyin —, az irodalomban nem a nemzedéki probléma a fő. A mai életről — mint ezt számos példa bizonyítja —, írhat magas színvonalon, szépen, egy idősebb író, és írhat hűvösen, unalmasan sok fiatal is.” A fiatal tehetségek jelentkezése azonban — különösen, ha ez olyan nagy számban tapasztalható, mint a szovjet irodalomban az utóbbi években —, kétségtelenül nagy pozitívum, és nagy feladatokat hárít az idősebb írói nemzedékekre, az írószövetség egészére. A plenáris ülésen sokan emlékeznek meg elismeréssel a fiatal prózaírókról, különösen sok dicsérő szó hangzott el Rekemcsuk, Kuznyecov, Ajtmalov, Lipatov és Szkumnya írásairól. Nagyon dicsérték a felszólalók Akszjonov „Kollégák” című kisregényét is, egyszersmind élesen bírálták — Rozov: „A, b, c, d, e.” című film forgatókönyvével együtt —, a fiatal szerző legújabb, „Csillagos jegy” című munkáját. „Vannak, akik azt hiszik — mondotta G. Markov —, hogy Akszjonov és Rozov műveinek bírálatával el akarjuk téríteni az irodalmat az élet bonyolultságának, ellentmondásosságának ábrázolásától, s a konfliktusmentesség elméletének valami új variánsát akarjuk életre hívni. Ez nem igaz. Az említett műveknek az a hibájuk, hogy a rendezetlen életű, útjukat vesztett fiatalok alakját a mai fiatalság középponti figurájává akarják emelni A helyüket nem lelő fiatalok ábrázolása mindkét műben eleven színekkel, érdekesen történik — az igazi mai fiatalok alakja pedig szürke, jellegtelen, jelentéktelen bennük. Ez pedig nem felel meg az élet igazságának. Ezért bíráljuk elsősorban ezeket az írásokat. Másodszor pedig azért, mert a céltalan, utat vesztett emberek ábrázolása, a kispolgári, az öncélú pszichologizálás egy kissé kezd irodalmi divattá válni”. A fiatal írókkal való törődés fő feladataként a gondos, figyelmes, szeretetteljes bánásmódot jelölte meg a plénum. Sem agyondicsérni, sem ledorongolni — ez legyen velük kapcsolatban a kritika fő jelszava. Egyszersmind azt is elhatározták, hogy még 1962-ben öszszehívják a fiatal írók értekezletét, melyre az egész Szovjetunióból meghívják a legtehetségesebb fiatal írókat és költőket. Nagy hangsúllyal szerepelt az értekezlet anyagában a kritika kritikája, az irodalomkritika munkájának, fogyatékosságainak bírálata, valamint a soknemzetiségű, szovjet irodalom egységének és nemzeti sajátosságainak problémája is. Az Írószövetség vezetőségének plénuma végül levelet intézett az SZKP Központi Bizottságához, s kifejezte az írók egyetértését a XXII. kongresszus határozataival és készségét a határozatok végrehajtásáért végzett munkában való lelkes, aktív részvételre. K. Zs. A Szovjet Írószövetség vezetőségének plenáris ülése KÓNYA LAJOS: Kis Aagyarország Pár percre egy falat téren a városi tanács előtt megállt remegve mint az állat a hajszolt gépkocsi Cigánynő könyökölt az ablak peremére hogy megmutassa mellét Oly pergőnyelvű volt kék volt szeme fehére kéretlenül jövőt mondott nekünk szegény Akkor jött a napszállat a gyűrt homlokú égbolt sárga volt mint a sáfrány lengtek-lobogtak a lila füstszalagok a jegenyék sovány kezüket fölemelték s elénk szórták remegve a vacsoraszagot De a motor begyújtott Indult velünk tovább Kétoldalt falvak úsztak mint füstölgő hajók A kocsonyás eget traktorral szelte szét s egy perle mint pegazus szállt árkon-bokron át f elszegte szép fejét homlokán hordta az est első csillagát A gazdász ült a hátán egy messzi üzemegység terveivel fejében Lányok ballagtak a készülő vers határán maradék sugarát rájuk szórta az ég Fűz-s nyitrajok között ólak és gépszínek mértani rendje készült s a láthatárra büszkén állt egy kémény de épp egy szil két ága közt Korunk méhe akit megtermékenyített álmunk s akaratunk ontsd a gazdag jövőt Gondok kolonca nélkül szorongás kínja nélkül álljon a sore előtt e vasszorgalmu nép Ijégy hű anyánk s tüzes szivünk szerelme végül kis Magyarország E lélekindító órán társak között íme kibontják szárnyaikat hitem fecskéi körbeszállnak E frissen készülő földet tudom hazámnak A TÉLI KÖNYVVÁSÁR KÖNYVEIBŐL Amado J.: GABRIELLA Ady Endre összes novellái Gyurkó László: BŰNÖSÖK Horatius összes költeményei Krúdy Gyula: ÉJI ZENE Prometheus tüze Sásdi Sándor: A HARMADIK ELMEGY Walter von der Vogelweide Félvászonkötésben 33,— Egész vászon kötésben 85,— Félbőrkötésben 119,— Fűzve 7.50 Egészvászonkötésben 75,— Egészvászonkötésben 40,— Egészvászonkötésben 13.53 Fűzve 8,— Félvászonkötésben 27,— Félbőrkötésben 70,— Egészbőrkötésben 120,— Kaphatók az Állami könyvterjesztő vállalat boltjaiban!