Élet és Irodalom, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-08 / 36. szám - Somogyi Sándor: Dienes András • nekrológ (10. oldal) - Feleki László: Szökőár (10. oldal) - Lukácsy András: Két hangjáték • A rádiókészülék mellől • Mocsár Gábor: Ördögdomb, rendező Bozó László | Marcel Achard: Az ostoba lány, rendező Ádám Ottó (10. oldal)
DIENES ANDRÁS író és „filosz” volt, tehát egyfelől ember- és cselekményálmodó, kinek mi sem természetes, minthogy olvasóinak éljen. Kivált az ifjúságnak, mert igazi elemében akkor érezte magát, ha nekik írhatott. Akár Petőfiről, akár 1848/49-ről, a csodálatos másfél esztendőről, melynek eseményrendjét tenyereként ismerte. Legutóbb azt is tervezte, hogy Kossuthról ír — szintén ifjaknak —, s oly buzgalommal nyomozott hőse után, hogy néha már élteltünk vele. Ilyenkor mélyen szemünkbe nézett és hamiskásan, de erős öntudattal ránk replikázott: „miért, tán szerettek füllenteni? Én nem akarok. Azt regényben sem szabad, csak mesélni.” Vagy inkább „filosz” volt, csak kissé különc? Meglehet, mert tevékenységi köre a szorosan vett irodalomtörténetírással soha sem azonosult. Mindenesetre anyagát gondosan rendszerezte, és szorgosan gyűjtötte az apróbb adatokat is, hogy tárgyilagos vallatójuk s ítélőbírájuk lehessen. Volt benne valami kivételes képesség a múltba merevült események újraidézésére s a régenholt emberek írásos feltámasztására. Kutatásaiban egyedül az igazság felderítése izgatta. Bár nem volt marxista, eredményeiben a mi igazságunkhoz közel járt. A legendák Petőfijénél kezdte — e témáról könyvet is írt, majd egyszer csak nyomozni kezdte Petőfiben a rendkívüli ember kibontakozását, noha sajátos módon, főképp a katonaköltő alakja s az eltűnés rejtélye foglalkoztatta. Emigy kerekedett példás egésszé Petőfi a szabadságharcban című, e nemben egyedül álló munkája, melyért az irodalomtudomány kandidátusává habilitálták. Végül újabban — első szívrohama után —, élete legjelentősebb vállalkozásába fogott. Elhatározta, hogy többedmagával tető alá hozza Petőfi Sándor modern felfogású, tüzetes életrajzát. Magához illő részfeladatnak az ifjúkor és a szabadságharc rémkörét érezte; írás közben halt meg oly váratlanul, ötvennyolc éves korában. Életművének koronája így torzóban maradt, ám az elkészült fejezetek híven sejtetik az eltervezett egész kimagasló értékeit. Legyen e töredékül hagyott, de napvilágot látó munkája maradandó emlékjele és végbúcsúja az élettől. SOMOGYI SÁNDOR Megjelent az Olcsó Könyvtár sorozat 400. kötete Jubileumot ünnepel az Olcsó Könyvtár sorozat: megjelent Katona József Bánk bán című műve, amely a népszerű sorozat 400. kötete. A művek példányszáma az új könyvvel meghaladja a 22 milliót. A magyar könyvkiadás történetében példa nélkül álló vállalkozás 1954-ben indult. A sorozat nagyon gyorsan népszerűvé vált és az új olvasók százezres tömegeit nevelte nemesebb igényekre, ismertette meg velük a magyar és a világirodalom maradandó értékű, haladó szellemű irodalmi alkotásait. Az első kötetek 30 000-es példányszámából az elmúlt nyolc esztendő alatt százezres példányú kiadványok születtek és keltek el — például Tolsztoj, Maupassant, Mark Twain, Zola, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és több mai magyar író alkotásából. Az évforduló alkalmából a Szépirodalmi Könyvkiadó —a sorozat vásárlóinak kívánságára — megjelenteti az eddig kiadott kötetek teljes jegyzékét. A sorozatban — a 400. kötet után — továbbra is értékes művek látnak napvilágot. Még ez év végéig kiadják Defoe: Moll Flanders, Nagy Lajos: Razzia, Maupassant: A rondoli lányok, Maltz: Simon: Mckeever utazása, Jókai Mór: Gazdag szegények, Swift: Gulliver utazásai, Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek, Zola: A zöld szörnyeteg, Thomas Mann: Mario és a varázsló és Balzac: A Nuncingen ház című művét. 1963-ban az Olcsó Könyvtár sorozatban előreláthatólag 50 kötet jelenik meg. Az olvasók bizonyára örömmel fogadják majd Homéros Odisszeáját, Szimonov Élők és holtak című regényét, Bates Bíborsivatag című művét, Brecht: A háromgarasos regény, Scott: Talizmán, Zola: Hölgyek öröme című könyvét és a magyar klasszikusok Jókai Mór, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán alkotásait. i manilai öböl világító torír nyáriak őre rémülten látta, hogy a Dél-kínai-tenger felől óriási szökőár közeledik. Mivel a szökőár óránként 800 kilométeres sebességgel száguld, a toronyőr egy másodpercet sem veszítve közölte a Fülöp-szigetek szökőárvédelmi főbiztosával az ijesztő újságot. A főbiztos azonnal érintkezésbe lépett a miniszterelnökkel, a miniszterelnök összehívta a minisztertanácsot, ott azonban az a felfogás alakult ki, hogy a szökőárvédelmi gátak építési munkálata túlságosan sok energiát vonna el a lakosságtól, holott az északborneói kérdés békés rendezése most éppen a nemzeti erők összpontosítását teszi szükségessé. Közben a szökőár egyre közeledett. A főbiztos a sportszövetségekhez fordult, a sportvezetők azonban közölték vele, hogy most az Ázsiai Játékokra készülnek, s az edzőtábort gátépítés címén sem szakíthatják félbe. A szökőár még közelebb ért. A főbiztos ekkor rádiószózatot intézett a lakossághoz, a rendkívüli műsorszám azonban nagy felháborodást keltett a lakosság körében, mivel emiatt a műsorban hirdetett vidám est elmaradt. A szökőár egyre közelebb ért. A főbiztos ekkor kis népszerűsítő dalokat talált ki, ezeket ő maga énekelte utcaszerte gitárkísérettel. Az egyiknek ez volt a refrénje: • Szökőárnak ne fordítsál hátat. Hanem inkább építs védő gátat! SZÖKŐÁR A daloknak nem volt sikerük, hiányzott belőlük a szerelem és a ritmusuk is eléggé elavult volt. Közben már hallani lehetett a szökőár félelmetes robaját. A főbiztos ekkor elhatározta, hogy jó példával jár elől, ő maga kezdett hozzá a gátak építésével, arra számítva, hogy az emberek majd lelkesen követik, mint Napóleont Lodinál. Hiába ásott azonban, az emberek ügyet sem vetettek rá. Közben a szökőár szédítő sebességgel közeledett. A főbiztos látta, hogy ennek fele se tréfa, de látva a hazai részvétlenséget, elhatározta, hogy a nemzetközi közvéleményhez fordul. Először az ENSZ székházát kereste fel, de U Thant székházon kívül volt, helyettesei közölték a főbiztossal, hogy Katanga visszacsatolása előtt ne is zavarja a főtitkárt. Az angolok azzal tértek ki a segítség alól hogy még nem döntöttek a Közös Piac ügyében, emiatt sem éjjelük, sem nappaluk, s különben sem tehetnek semmit a nemzetközösség miniszterelnökeinek őszi értekezlete előtt. Kennedy az űrkutatás nagy költségeire hivatkozott, de felajánlotta a hadsereg úszónadrágfölöslegének egy részét. Ausztria és Svájc semlegességére hivatkozott, Algéria a vilaják közötti sajnálatos ellentétekre. De Gaulle korainak tartotta a francia segítség felvetésének kérdését és azt ajánlotta, hogy várjanak a legközelebbi merényletig. Közben a szökőár egyre közeledett. Ekkor a főbiztos Magyarországra ért, s itt véletlenül összetalálkozott egy sokat szidott, tehát sikeres íróval. Elpanaszolta neki a világszerte és odahaza mutatkozó teljes részvétlenséget a szökőárvédelem kérdésében. Az író mosolyogva nyugtatta meg a főbiztost, érintkezésbe lépett társszerzőivel, nekiültek írógépjüknek, szorgos kezekkel fogalmaztak, s rövidesen, mialatt a szökőár egyre közeledett a manilai partokhoz, ez a néhány szó hangzott el a rádióban a Szabó-család előadása közben: SZABÓ NÉNI: Már megint hova megy? SZABÓ BÁCSI: Megyek védőgátat építeni Manilába, mert az a fránya szökőár minden pillanatban a nyalkánkon lehet! SZABÓ NÉNI: Nem engedlek én egyedül, megyek én is, de szólok Icukáéknak, meg a Péteri úrnak is. Miközben a szökőár egyre közeledett, az árvízvédő gátak ügyében döntő változás állott be. Megmozdult a rádióhallgatók végeláthatatlan izmos tömege. Kemény kézzel ragadták meg a csákányt, a lapátot, és olyan gátat emeltek, hogy a szökőár lesunyt hullámokkal kullogott vissza a tenger fészkes fenekébe. Mindenki örült, olyan volt az egész világ, mint egy nagy Szabó-család. Feleki László fts. * dbm* aJSSm 5“""®»" S m SS SS S SS Két hangjáték ÖRDÖGDOMB Egy idős parasztemberre tisztítás közben rászakad a kút fala, s a kövek maguk alá temetik. Hogyan fognak össze a szomszédok, majd a falu, aztán — erős csekélynek bizonyulván —, a társadalom messzebb fekvő rétegei is: katonák, tűzoltók, bányászok, hogy reménytelen helyzetéből az életnek megmentsék? — erről szól Mocsár Gábor drámája. A szerzőnél a tétel alighanem hamarabb volt meg, mint maga az élmény. Azaz: lehet, hogy találkozott hasonló szituációval, mégis a mondanivaló a maga spekulatív logikájával sokszor háttérbe szorította az életszerűség másfajta jegyeit, melyek pedig a drámaépítésnél nélkülözhetetlenek. _ Mert tipikus ugyan, hogy a katonák szolgálat után feláldozzák pihenőidejüket a mentés sikere érdekében, tipikus, hogy üdülő öreg bányászok, reumájukról elfelejtkezve verejtékeznek az éjszakai hidegben, de a drámaépítésnek ez a vázát mutogatóan szabályszerű menete, a fordulatok túlolajozott egymásutánja, mindez együtt kissé kiagyaltnak és szekundernek hat, és az összhatást gyengíti. Jól nyomon követhető azonban mindaz, ami a szerzőnek elsődleges élménye volt. A játék ott hiteles igazán, ahol jól ismert embereket vagy viszonylatokat tud beleépíteni. A falu átalakulóban levő morális rendjének és tudatvilágának tág skáláját képes bemutatni néhány jól eltalált portréban: paraszt-individualizmus lidérceivel küzdő Szűcs Pál szomszéd (Gyenge Árpád alakítja), a legkritikusabb pillanatokban is múltjával előhozakodó jószándékú, de bőbeszédű vasutas (Gázon Gyula remek), vagy Páger finom lélektani árnyalatokkal formált hadirokkantja, mind múltjukat cipelő, de nagyon is a mában élő és éppen az effajta próbákban még előremozdulni is tudó, élő parasztkarakterek. Aztán van egy igazán szép jelenete, amelyben a rendező, Bozó László is remekelt. Az életét kockáztató árvagyerekkiskatona gondolkozás nélkül ereszkedik le a kútba, hogy az öreget, ha még él, kiszabadítsa és felhozza. De nem biztos, hogy sikerülni fog, a szerencsétlen nagyon beszorult a lezuhant kövek közé. Minden rossz mozdulat végzetes lehet, ám a sérültnek nem szabad észrevennie, hogy ő ezt tudja, és ettől fél. S mert nem lehet várni, hogy a magatehetetlen ember segíteni tud, vagy akár csak kapaszkodni is: összeszíjazza magát vele — így, ha pusztulnak, együtt pusztulnak el. A becéző szó nélkül felnőtt árvagyereknek és a hajdani paraszti életben bizalmatlanná és rideggé vált vénembernek szép és meghitt egymásratalálása ez a jelenet, melyben Bihari József és Szabó Gyula is alkalmat kapnak egy percre, hogy művészetük csúcsait megcsillantsák. (Kár, azonban, hogy ezt a néhány mondatot is megzavarja kétkedésünk, hiszen valószínűtlen, hogy egész éjszaka kövek között sínylődő vénember reggelre ilyen bőbeszédűen friss és érdeklődő legyen.) Szokolay Sándor nyugtalanító és zaklatott elektromikus kísérőzenéjét sem fogadtuk itt egyetértéssel, mert olyan életérzésre utal, amilyet falun ma még hiába keresünk. AZ OSTOBA LÁNY Marcel Achard vígjátéka típusa lehetne a rádiószerű színműnek. Maga a drámai mondanivaló —, hogyan kerül szembe egy emberséges bíró igazságszeretete egy hazug társadalom önző érdekeivel, s hogyan húzza végül a rövidebbet — szinte a háttérben marad. Az előtérben izgalmas bírósági vizsgálat folyik egy gyilkosság körülményeinek kiderítése céljából. A cselekménynek ez a külsődleges érdekessége nagyon lényeges a hangjátékban, hiszen azzal, hogy a folytonos figyelmű biztosítja, megnyitja a hallgató fülét a közvetett mondanivaló, a dráma társadalmi tételei felé. A darab középpontjában egy szolgáló áll, akit azzal gyanúsítanak, hogy megölte volt szerelmét, a házhoz tartozó sofőrt —, s a dráma végére, egy bravúros, lélektani motívumokra épített vizsgálat során kiderül, aminek nem szabadna, hogy nem a nagv szókimondásával magamagát majdnem bajba keverő leány a gyilkos, hanem az úrnője, a gazdag bankáré. A társadalmat és úri társaságot képviselő ügyésznek jól jönne, ha a szolgáló bűnössége volna bizonyítható, a bíró azonban, megküzdve a könnyű karrier csábításaival, kiáll a lány mellett, megküzd igazságáért és emelt fővel viseli „nyakassága” következményeit. A hangjáték kivételes sikere a színpadról is ismert kiváló francia szerző világos drámaépítő készségének tudható be, de mindjárt utána Ádám Ottó sallangmentes és lényegre törő rendezésének, amely friss tempójával, a feszültség mesteri fokozásával és azzal a ténnyel, hogy állandó hidat tudott verni a külső cselekmény és az intellektuális mondanivaló között, rádióban is bebizonyították kivételes erényeit. Újszerű megoldásaival, pszichológiai biztonságával nem egy rádiós kollégájának példát mutatott. Egy dolog azonban elkerülte a figyelmét. Ha már a dramaturgnak nem tűnt fel, neki kellett volna észrevennie, hogy a darab megengedhetetlenül hosszú. Azok az utólagos fordulatok, amelyek egy bűnügyi regényt érdekesebbé tesznek, és amelyek még egy látványos színpadi játék feszültségét is fokozni képesek, rádióban (minthogy nincs idő a hosszas lélektani indoklásra) nehezebben követhetőek, és így hatástalanok, ha éppenséggel nem csökkentik a feszültséget. A rendezés egyebekben anynyiban volt jó, amennyiben a színlapon jelzett vígjáték műfajától eltért, érthetetlen, hogy egy több vonatkozásban is tragédiára utaló cselekményt miért szorított a szerző ilyen skatulyába? Dicséret illeti a színészek megválasztását és majd mindegyik alakítást is. A naivul szókimondó, teljes érzelmi oldottsággal fellépő primitív lány szerepe nem Vass Éva egyéniségére szabott, ő mégis — egy csepp stilizáció árán — hiteles alakot formált, aki a maga természetes felfogásával és elementáris életszeretetével egy álszent társadalom méltó drámai ellenpontja is tudott lenni. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy Avar István mint rádiószínész is igen jó. Tolnay Klári és Újlaki László a bankár-házaspár szerepében szuverén jellemeket formáltak és nem maradt el mögöttük kisebb szerepében az ügyészt alakító Greguss Zoltán sem. Egyedül Szénási Ernő régimódi beporosodott írnoka ütött ki az együttesből: egy alapvetően tragikus szituációban ő képviselte — helytelen túlzásokkal — az oda nem illő vígjátéki elemet. LUKÁCSY ANDRÁS a immuuuhfíM * mim ILYENEK VAGYUNK A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátosságai; van jó és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen, és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször jó, mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint teheteten vagy megfordítva; de nem lehet igaz, ha az egyik emberről azt állítjuk, hogy jó vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó . .. 5., 13. és 27. vízszintes — 30. függőleges. (A rejtvény négy sorában elrejtett idézet megfejtését kérjük beküldeni, 1962. szeptember 17-ig. ) A megfejtők között tíz példányt sorsolunk ki Lev Tolsztoj „Feltámadás” című regényéből.) ★ VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: LM, DI. SS, VS. AS, EK.) 1 1. Égtáj. 5. és 13. Az idézet első és második része. 14. vércsatornája. 15. A foghúsa. 16. Cselekvő. 17. Andersen szülővárosa. 10. A legfőbb katonai parancsnok rangja volt Japánban. 21. Időmérő. 22. Menetrendi rövidítés. 24. Hátvéd. 26. Amerikai női név. 27. Az idézet harmadik része. 29. Albert...: Pest megyei falu. 31. Farengeteg. 32. Honfoglalóink. 34. Majdnem óvni. 36. Tuberkulózis elleni gyógyszer. 37. vajon,ád? 39. Egy terület benépesítői. 40. Menotti operája. 41. Félig zsíros. 42. Vízforrás. 43. Módhatározó. 44. Velünk született hajlam. 46. Kapocs. 49. Az író szerszáma. 52. Névelő, személyes névmás. 55. Az angol „ride” (lovagolni) ige múlt idejű alakja. 57. Idegen névelő. 58. Termelőszövetkezet. 59. Imádkozzatok latinul. 61. Zenei tempónerzés. 64. Háziállat. 65. Világhírű olasz tenorista. 66. Életkor, angolul (skálahangok is!) 67. Virágtalan növények szaporító sejtje. FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: TI. IA. AE, ET. AA, HS.) _ 1. Elektród. 2. Az Imre név idegen alakja. 3. Tűzhányók tartalma. 4. Meteorológiai fogalom. 6. Tenger, hollandul. 7. Lankadás. 8. Mélyített skálahang (idegenesen). 9. KZS. 10 ... -hír: kellemetlen értesülés. 11. Szerény személyemet. 12. Sérült. 16. Tedd vissza! 19. Magával csalt. 23. Tenger, oroszul. 25. Bánt. 28. Egyiküket sem. 30. Az idézet negyedik része. 32. Fordított skálarészlet. 33. Rárohanó. 35. Fém. 36. Szalag. 38. Angol kutya. 40. Hórövidítés. 42. Befejezted a munkád. 45. „LT”. 47. Skálarészlet. 46. Gólya, németül. 50. Francia filmkomikus. 51. Volt sakk-világbajnok. 53. USA-állam. 54. Illata. 56. Az éter és az alkohol gyöke. 58. Két szolmizációs hang. 60. EPL. 62. Török földrajza nevekben jelentése: hegy. 63. Görög szóösszetételekben: föld. 64. A szputnyik hangja. (Fenyősy Antal) ★ Megfejtés a 34. számból: Elveszik kincseiket, lerombolják házaikat, feldúlják földjeiket, halálra korbácsolják őket. JUTALMAZOTTAK: Rónaszegi Miklós „A királynő kalóza" című regényét nyerték. Molnár Frigyes, Kecskemét; Szatmári Katalin, Mátraháza; Dévényi József Sátoraljaújhely; Simon Balázs, Balotaszállás; Lengyel Gábor, Nógrád. Dr. Fajcsek Magda, Nógrádi Jánosné, Csohány Katalin, Weisz Sándor és Jakab Ferenc, budapestiek . A jitalomkönyveket postán elküldjük. 10 K. J., Ménfőcsanak. Köszönjük eredeti hozzászólását „Légy fegyelmezett!" című vezércikkünkhöz. Igaza van: meg sem fordult fejünkben, hogy a kulturális forradalom gyakorlati hatását figyeljük „a gyalogosközlekedés terén.” Valóban: a fegyelmezettségre nagy szükség van a közlekedésben is. És ki tudja, hol érheti több baleset az embert, amikor az Irodalomban vagy amikor a közlekedésben vesz részt? • „Emlékeztető” jeligére. Verseiben költői tehetséget sejtünk. Szeretnénk személyesen is megismerni. Kérjük, alkalomadtán látogasson el szerkesztőségünkbe és hozza magával újabb verseit is. N. M. Kaposvár: Továbbra sem merjük arra biztatni, hogy az irodalmat válassza élethivatásának. Verseiben rengeteg a közhely, a sablon, eredeti tehetséget nem mutatnak. K. J.: Budapest, VII. Ironiákus hangú versei, paszkvilljei sikerültebbek, mint szerelmes versei. Ezeket a verspróbálkozásait máskor is szívesen látjuk. S. T. T., Ipolyság: Elbeszélését érdeklődéssel vettük kézbe, de úgy látjuk, a beküldött nem tartozik a legsikerültebbek közé, témája eléggé szokványos, keretét is feleslegesnek éreztük. M. J. Debrecen: A .:Megbánás’* arányaiban elhibázott, amellett vázlatos, kidolgozatlan. O. M., Budapest, II.: Versének minden sora Ady-utánzat, továbbra sem biztatjuk. P. I. Miskolc: A „Három forint’’ című elbeszélésében a mondanivaló túlságosan direkt módon jelentkezik, próbálja meg ábrázolni elképzeléseit. A „Naplórészlet’’ teljesen szubjektív, irodalmi értelemben értéktelen írás. Nem közölhető kéziratokat küldtek: Sz. Gy., Almáskamarás, N. L., Kömörő, N. L., Hódmezővásárhely, T. O., Bakonybánk, ,,Zsók” Budapest, III., V. A. Pusztamonostor, P. A. Ács, K. B. Budapest, II. A Magyar Helikon új bibliofil könyvei A Magyar Helikon Könyvkiadónál lát napvilágot, egy kötetben Heine: Németország, téli rege című műve, Kardos László frissen átdolgozott tolmácsolásában. A nagy romantikus angol költő, John Keats versei minden eddiginél gazdagabb, a költő csaknem teljes életművét tartalmazó kötetben jelennek meg. A Helikon Klasszikusok sorozat új kötete Rousseau Vallomások című műve, amely a századforduló óta most először jelenik meg magyarul. Újra kiadja a Magyar Helikon Madách művét, Az ember tragédiáját. A kötet az album alakban, Zichy Mihály rajzaival megjelent mű utánnyomása.