Élet és Irodalom, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-06 / 14. szám - Feledy Gyula: Bányában • kép (2. oldal) - Hermann István: A hős: A szovjet nép. Szimonov háborús riportjai: Híd a víz alatt • Szimonov: Híd a víz alatt (2. oldal) - - dor: Kalandverkli • glossza | Visszhang (2. oldal) - U.: Apróság… • glossza | Visszhang (2. oldal) - Bucsány György: A fogalmazástan védelmében • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Irodalmi elvonókúra? (ÉS 1963. március 23.) (2. oldal) - Kibővítette vezetőségét a fiatal írók munkaközössége (2. oldal) - Az 1963. évi művészeti és irodalmi díjak (2. oldal)

Feledy Gyula: Bányában Szimonov háborús riportjai: Híd a víz alatt A HŐS: A SZO­VJET NÉP Sose érzek diadalt, ha apró elírással találkozom. Egyet­len szerző feje se káptalan, tévedni emberi dolog. Legfeljebb ak­kor áll rosszul a tévedés, ha szerzőnk fölényes. Ha kioktat. Az „Élet és irodalom” legutóbbi számában H. J. igencsak vállon veregeti Mary Chase-t, a „Barátom Harvey” íróját Hogy csak szerző és nem író, hogy szerzőnek se az igazi. De mégis darabot írt, sőt, mindenfélét belezsúfolt. „EddigA kötet Szimonov háborús riportjainak gyűjtemé­nyét foglalja magában. Az Orosz emberek, a Nappalok és éjszakák és az Élők és holtak írójának pályakezdetét. Fejlő­dését, egy jelentős és érdekes író kialakulását figyelhetjük meg a kötet riportjaiban, no­velláiban. . A felületes olvasó csak arra figyelne fel, hogy ezek az első riportok számot adnak valami halhatatlan hősiességről, önfeláldozásról, mely a szovjet harcosok jó részét jellemezte a második Világháború idején. Pedig már ezeken a látszólagos szokvá­nyos harctéri tudósításokon átüt valami, ami túlmutat a puszta riportázson. Nemcsak önmagában a helytállás, a hősiesség érdekli az írót, ha­nem az is, hogy a háború megváltoztatja az emberi reflexrendszert. Mikor repü­lőkről ír, kiderül: az, amihez­­, béke idején sok gondolkoz­­nak és nem tehetnek máskép­pen. Az a felejthetetlen kép, amikor egy belgrádi öregasz­­szony a németek golyózáporá­ban is eltemeti az egyik el­esett, számára ismeretlen szovjet katonát és meggyújt­ja sírján a halotti gyertyát, ezt a felismerést erősíti meg. S ez az alapja annak is, hogy az író nagy rokonszenvel rajzolja meg az Ismeretlen Katona sírjának őrét, aki úgy érzi, hogy a fia sírját védi akkor, amikor kéri, hogy a szovjet csapatok kíméletesen harcoljanak a sír körül. így ábrázolhatja hűen honfitár­sunkat, a partizánorvos Ber­­náth doktornak alakját is, aki a Magas Tátra egyik el­ős idő volt, amit józan meg­fontolás alapján kellett eldön­teni, ahhoz a háborúban ti­zed másod­percek állnak ren­delkezésre. Egy pillantás alatt kell dönteni, merre vezetik a gépet, pillanatok alatt kell megváltoztatni a repülés irá­nyát, vagyis minden a ref­lexen múlik. Az egyik riport főhőse csö­könyösen hajtogatja: a bátrak ritkábban esnek el, mint a gyávák. Valószínűleg igaza is van. A bátorság két­ségtelenül inkább tehermen­tesíti az emberi lelkivilágot azokra a feladatokra, melyek­ben az egész idegrendszer igénybevétele alapján kell dönteni, mint ha valaki gyáva és lelkét önmaga védelme töl­ti el. Így látjuk, milyen sajá­tos dolog a háború. A béké­ben a meggond­olts­ágnak van nagyobb szerepe, a háborúban a hirtelen jóérzékű reagálás­nak, a békében hibáinkat sok­szor nem fizetjük meg és Szinte minden jóvátehető, a háborúban vérrel kell fizetni és a hibák nagy része jóvá­tehetetlen. S ez az a kiindulópont, melyből Szimonov meg­érti a rendkívüli helyzetet. Az emberek rendkívüli feladatok elé kerülnek, de csak a leg­rendesebb emberek tudnak megoldani rendkívüli felada­tokat. A nehéz helyzetben vá­lik el, hogy milyenek az em­beri erők, az emberi tartal­mak, így lesz a háború az emberség sajátos próbája, egyszersmind nagy értékek te­metője. Szimonov riportázsai ennek a felismerésnek a je­gyében fejlődnek. Egyre ke­vesebb bennük a hősiesség külsődleges leírása s egyre inkább középpontba kerül­nek azok az emberek, akik egyszerűen azért hősök mert Luther szavaival élve: itt áll— hagyatott kunyhójában rende­zi be a partizánkórházat és mind a veszélyek leküzdésé­ben, mind pedig az orvosi ne­hézségekkel szemben helyt­áll. M­­indehhez Szimonov még hozzáfűzi Az elbeszélést az elbeszélésekről, s feltárja, mennyi volt a nyersanyag és mennyi a fantázia szülötte műveiben. Így valóban alkal­munk van arra, hogy ne csak az író fejlődését, hanem az egyes elbeszélések születését is megismerjük, beletekint­sünk az írói műhelytitokba. S innen világlik ki leginkább, milyen nagy szolgálatot tett a szovjet '­irodalom a háború idején. A háborúban a szemé­lyi kultusz ellenére is — ta­lán éppen azért, mert egyéb­ként a harcot nem lehetett volna eredményesen folytatni —, az írók a nép hősiességét írták meg, az egyszerű szovjet emberek szenvedéseiről vál­lalt és átélt szenvedéseiről nyújtottak képet. A háború, mely áttörte a szokványos hétköznap erkölcsi normáit, áttörte az emberi lelkivilág korlátait, áttörte a személyi kultusz esztétikáját is. Hős­ként a szovjet nép jelent meg, és az írók a háború ese­ményeinek ábrázolásából épí­tettek .,hidat a víz alatt”, egy a személyi kultuszról megtisz­­tultt igazibb irodalom felé. HERMANN ISTVÁN Kibővítette vezetőségét a fiatal írók munkaközössége A fiatal írók munkaközös­sége megbeszélést tartott március 27-én az írószövetség klubjában. Az írószövetség elnöksége nevében Simon Ist­ván Kossuth-díjas költő, a szövetség titkára tartott beve­zető előadást; egyrészt a Mun­kaközösség eddigi tevékeny­ségét értékelte, másrészt ele­mezte a fiatal költők pécsi találkozójának tanulságait. E tanulságok egyike: növelni kell a fiatalok eszmei felké­szültségét — mondotta—, ezért a Munkaközösség ez évi programját bővíteni kellene alapvető világnézeti kérdése­ket tárgyaló vitákkal. Java­solta, hogy nagy felkészültsé­gű előadók vezetésével a na­cionalizmus, a modernség, a marxista tudományos világ­kép és a szocialista gazdaság­fejlődés kérdéseiről rendezze­nek vitákat. A szervezeti megerősödés érdekében a Munkaközösség KISZ-szerve­­zetének megalakítására és a vezetőség kibővítésére tett ja­vaslatot. A vitában Gyürkó László, Hárs György, Kerékgyártó István, Lukácsy András, Mor­­vay István, Nádor Tamás, Salamon Pál, Solymár József, Tasnádi Attila és Tóth Dezső szólalt fel, majd megválasz­tották a Munkaközösség új vezetőségét. A vezetőség tag­jai a következők: Ágh István, Csanády János, Csukás Ist­ván, Farkas László, Gerelyes Endre, Gyurkó László, Ke­rékgyártó István, Maróti La­jos, Soós Zoltán és Szakonyi Károly. HOZZÁSZÓLÁS AZ Élet és Irodalom CIKKÉHEZ A fogalmazástan védelmében Az Élet és Irodalom 1963. március 23-i számában „Iro­dalmi elvonókúra?” címmel anyanyelvünk középiskolai ok­tatásáról olvashattunk néhány észrevételt. Egyetértek a cikk ama állí­tásával, hogy technikumaink­ban és szakközépiskoláinkban a közismereti tárgyak — így a magyar nyelv és ir­odalom — oktatása hovatovább második helyre került. Egyetértek az­zal is, hogy a középiskola első osztályos tanulói nem érettek meg irodalomtörténeti ismere­tek megemésztésére. A Fogalmazástan című tan­könyvön azonban nem ver­ném el úgy a port, amint azt Ágotai László teszi. Mert igaz, hogy irodalmi szemelvények­ben kiáltóan szegény ez a tan­könyv, másfelől azonban eré­nyekben gazdag. Hosszú idő után (1934. óta nem tanítunk Stílustant a középiskolában!) az első olyan vállalkozás, mely a stílus kérdéseit a napi gya­korlat oldaáról közelíti meg. Szükséges-e ez az anyanyel­vi oktatásban? A köznyelvben jelentkező gyors és nagyfokú romlás sür­gető igennel válaszol. De he­­­­lyet követel a fogalmazástan­i középiskoláinkban azért is, mert az általános iskola nem öszegez ilyen ismereteket. (Re­méljük az iskolareform után igen.) S azt is gondoljuk meg — nem utolsó helyen —, mennyit kamatozna a fogal­mazástannal egybekötött stí­luselemzés a felsőbb oszályok korszerű irodalom óráin, ahol az „irodalomtörténeti eszenciá­kat tartalommal töltené meg BUCSÁNY GYÖRGY tanár Kalandverkli A televízió hosszú hetek óta minden vasárnap a Tell Vilmos című angol filmet vetíti. Ha van történelmi giccs, ha van bárgyú kaptafamunka, ez az. Gessler nemcsak vér­szopó zsarnok, de gyáva is, kövér is, és a tetejébe olyan osto­ba, katonáival együtt, hogy már több mint tizedszer járnak túl az eszén, minden folytatásban újra és újra. És micsoda ötletekkel! Ha Telit az emeleten kergetik, ő — bizonyosra vehetjük — a pincéből dugja elő a fejét, de az is lehet, hogy megfordítva, ha felesége, ez a tűzről pattant görlöcske, aki egy közepes magyar filmben statisztaszerepet sem igen kap­na, csapdába esik, mi sem egyszerűbb, mint kiszabadítani: a hűséges férj és egy személyben jeles íjász egy automata biztonságával már kötözi is az álomporral teli zacskót a nyíl­vesszőre, belövi, be­ö, a börtönablakon, az asszonyoknak csak­ le kell nyelnie, holttá merevednie, aztán valami ellenszertől fölébredni, eljátszani egy kis szellem­járás-komédiát, mire mindenki eszétvesztve menekül előle, és máris otthon lát­,­juk őt, szerettei körében. És ez így megy fejezetről fejezetre, dőre kaland, kaland után, unalmas egyformaságban, mint a sorba rakott szalámiszeletek, kaland-verkli, nem lehet meg­állítani, Schiller forog a sírjában, Teli nemzeti hősből átala­kul heccmesterré, egy kakukkosórával bosszantja Gesslert, közben úgy mellékesen feltalálják a puskaport is, álompor már volt, most várjuk a tüsszentőport, jó murit lehet csinálni vele! Azt tartja a közmondás: ajándék lónak ne nézd a fogát! De ezt a Tell Vilmost nem ajándékba kaptuk — vet­, tűk! Pénzt adtunk érte! —dar Az 1963. évi művészeti és irodalmi díjak Április 2-án, a Parlament Munkácsy-termében adták át a munkásságukért kitüntetett művészeknek a kiváló és érde­mes művészi címek dokumen­tumait A Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Bős­­i Lajos színművész, Sulyok Mária színművész és Páger Antal színművész. A Magyar Népköztársaság érdemes művésze: Balázs Samu színművész, Sárdy János színművész, Pa­lotai Erzsi előadóművész, Egri István színművész, rendező, Kása György zeneszerző, Rán­ki György zeneszerző, Forrai Miklós karnagy, And­or Ilona karnagy, Sallai Zoltán balet­­táncos és Sándor Judit énekes. Április 3-án, a Magyar Sajtó Házában osztották ki a művé­szeti és irodalmi díjakat. Balázs Béla-díj I. FOKOZAT Révész György filmrendező II. FOKOZAT Kolonits Ilona kisfilmrende­ző Herskó Anna kisfilm opera­tőr Purcel Miklós filmoperatőr Mihályfi Imre TV-rendező III. FOKOZAT Csermák Tibor rajzfilmren­dező Takács Gábor kisfilmrende­ző Czabarka György TV opera­tőr Liszt Fe­erenc-díj 7 FOKOZAT Zempléni Kornél zongora­művész Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja Róna Viktor, a Magyar Ál­lami Operaház balett-táncosa Bródy Tamás karmester II. FOKOZAT Blum Tamás karmester Hankiss Ilona, a Debreceni Csokonai Színház operatársu­latának művésze III. FOKOZAT Palcsó Sándor, a Magyar Ál­lami Operaház tagja Révész László karmester, Harmath Éva operaénekes­­nő, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja Erkel Ferenc-díj I FOKOZAT Petrovics Emil zeneszerző II. FOKOZAT Békés András, a Magyar Állami Operaház rendezője Kroó György zenetörténész József Attila-díj I. FOKOZAT Garai Gábor költő Fejes Endre író Rákos Sándor költő Kálnoky László műfordító Rényi Péter kritikus II. FOKOZAT Fekete Gyula író Jobbágy Károly költő III. FOKOZAT Ladányi Mihály költő Pákolitz István költő Rab Zsuzsa műfordító Munkácsy Mihály-díj I. FOKOZAT Makriz Zizi grafikus művész Bertha László festőművész Gabriel Frigyes belsőépítész II. FOKOZAT Kunt Ernő festőművész Sinka Mátyás grafikus mű­­ész Szurcsuk János festőművész Konyorcsik János szobrászmű­vész Csernus Tibor festőművész III. FOKOZAT Miskolczi László festőmű­vész Csekovszky Árpád kerami­kus művész Jászai Mari-díj I. FOKOZAT Márkus László, a Madách Színház művésze Keres Emil, a Jókai Színház igazgatója Olsavszky Éva, a Győri Kisfaludy Színház művésze Vass Éva, a Madách Színház művésze Berek Kati, a Nemzeti Szín­ház művésze Feleki Sári, az Állami Déry­né Színház művésze II. FOKOZAT Avar István, a Madách Szín­ház művésze Garas Dezső, a Vígszínház művésze Földi Teri, a Szegedi Nem­zeti Színház tagja Gumik Ilona, a Debreceni Csokonai Színház művésze Komor István rendező, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Szabó Ottó, az Egri Gárdo­nyi Géza Színház művésze Zsurzs Éva TV-rendező Nyilasi Judit, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője ITI. FOKOZAT Hacser Józsa, a Jókai Szín­ház művésze Kamilly Judit, az Állami Déryné Színház művésze Gyólay Viktória, a Kecske­méti Katona József Színház tagja Máriáss József, a Győri Kis­faludy Színház művésze Ambrus Edit a Pécsi Nem­zeti Színház művésze Kátay Endre, a Szegedi Nemzeti Színház művésze ___2 . Apróság... juthatott Mary Chase, mikor is kezébe kerülhetett a New Hungarian Quarterly valamelyik száma, melyben is elolvasta egy magyar esztéta írását. Innen ráébredt arra, hogy vala­milyen eszmei mondanivalónak is kell lennie egy vígjáték­ban.” Mary Chase a ki­tűnő Quarterly­ azonban a darab írásá­nak idején nem olvashatta. Ugyanis a „Barátom Harvey”-t 1944. november elsején mutatták be New Yorkban, ahol is 1949. január tizenötödikén 1775 előadást ért meg. Az „Élet és Irodalom” cikkírója őszintén azt hiszi, hogy a darab mai. S így az egész kritika. Én legalábbis nem ol­vastam egyetlen célzást se a bírálatokban erről, hogy itt 19 esztendős műről van szó. A New Hungarian Quarterly­ viszont Mary Chase leg­feljebb újabb műveihez használhatta útmutatóként, mert a Quarterly 1944-ben még nem jelent meg — mai formájában. .I.

Next