Élet és Irodalom, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-04 / 9. szám - Mándy Iván: Egy mozigépész emlékeiből • széppróza (10. oldal) - Sikó Zsuzsa: Ekg • vers (10. oldal) - Szenes Zsuzsa: rajza • kép (10. oldal)

MÁNDY IVÁN: EGY MOZIGÉPÉSZ EMLÉKEIBŐL Lilian Gish mosolya A lány pomponos sapkában volt és kötényben, a fiú ki­nőtt, bokáig érő nadrágban, és vállára szíjazott iskolatáská­val. Vastag törzsű, öreg fák között álltak, a napfény megvi­lágította a sétányt. Nem lehetett valami előkelő sétány. Alig pár lépésre egy telek, futballkapuval, arrébb gyárkémények. Iskola után találkozhattak. A fiú azt mondta a lánynak, hogy hát akkor hazakíséri. Elindultak egymás mellett. Le­het, hogy beszélgettek, de az is lehet, hogy egy szót se szól­tak egymáshoz. Aztán egyszerre csak megálltak. A lány el­mosolyodott. Úgy, ahogy csak ő tudott mosolyogni: Lilian Gish. Lilian Gish játszotta a lányt, Robert Harron játszotta a fiút. Akkor már több filmben szerepeltek együtt, és én mon­dom neked, hogy kedvesebb fiatal párt el se lehetett képzelni. És azt is én mondom neked, hogy senki a világon nem tudott úgy mosolyogni, mint Lilian Gish. Ettől a mosolytól a zsöllye tizenhetedik sorában is elpusztultak. Pomponos sapkában és kötényben, a fiú meg kinőtt nad­rágban, vállára szíjazott iskolatáskával. Fák között álltak egy üres telek közelében, és csak nézték egymást. Mindenki úgy találta, hogy ez aztán az igazi szerelmi jelenet A forgatócsoport el volt bűvölve. Kivéve egy embert, D. W.-t, a rendezőt D. W. egyáltalán nem volt elbűvölve. Egyre csak azt ismételgette, hogy Robert Harron úgy áll ott, mintha botot nyelt volna, el se lehet képzelni, hogy egy lány beleszeressen. Félretolta a fiút, és ő állt oda Lilian Gish elé. Tudnod kell, hogy D. W. csupa szenvedély volt. Rendezés közben szinte önkívületbe esett, és színészeit is magával ra­gadta. És azt is tudnod kell, hogy Lilian Gisht ő fedezte fel, minden filmjében főszerepet adott neki. Lilian partnereinek nem volt könnyű dolguk. D. W. hat­van­szór is elismételtetett velük egy-egy jelenetet. És közben hogy lehordta őket! „Uram, magánál tehetségtelenebb alak nem született! Meg vagyok én áldva, meg vagyok én áldva...” Robert Harronnak mondhatott akármit. Robert Harron csak Lilian Gish mosolyát látta. Újra és újra elindult a lánnyal, újra és újra elindult a lány mosolya felé. — Ne vágj olyan bárgyú képet! — harsogta D. W. — Itt már beléd esett a féreg... te itt már féltékeny vagy. A lány mosolya nem téveszthet meg. Ilyeneket mondott. Hogy Lilian mosolya nem tévesztheti meg a fiút. Mert akkor már tudja, hogy a lány valaki más­sal jár. Mégpedig a városka polgármesterének a fiával. Igen, igen, a polgármester fia szemet vetett a lányra. — Szemet vetetitek a szerelmedre! Érted? D. W. mondhatott akármit. A fiú újra és újra elindult a lány mosolya felé. És mit csinált akkor D. W.? Revolvert nyomott a fiú kezébe! — Te már revolvert ragadtál! Te már ott tartasz, hogy agyonlőnéd azt a teremtést, aki neked a legdrágább a világon! Robert Harron bólogatott. De közben olyan szelíd képet vágott, hogy D. W. valósággal dührohamot kapott. Lepocskon­diázta a fiút, hogy soha nem volt benne szenvedély, és azt se tudja, mi a féltékenység. — Pedig már kezedben a revolver! Az apádtól loptad. Hogy fogod, te szerencsétlen! D. W. megmutatta, hogy kell egy revolvert meg­fogni. Az apja ezredes volt a déliek seregében, és hát ő is ér­tett a fegyverforgatáshoz. Egyáltalán, mihez nem értett? — A lány mást szeret! Vagy el se tudod képzelni,, hogy mást szeret? Kivette a fiú kezéből a revolvert, újra belenyomta. Aztán egy dörrenés. És a fiú ott feküdt a sétányon. Lilian Gish arcán még ott volt a mosoly, de aztán rá­borult a fiúra. D. W. mellettük — mozdulatlanul. A revolver a földön. Akkor már többen odarohantak, operatőrök, asszisz­tensek, statiszták. D. W. ott állt, és a revolverre bámult. Robert Harront föltették egy hordágyra. Lilian Gish ha­jolt föléje. Lilian Gish beült a mentőkocsiba, és aztán el se mozdult az ágya mellől. Virágok borították Robert Harron ágyát. Virágok és koszorúk borították Robert Harron kopor­sóját. A legszebb koszorút Lilian Gish küldte. Mindenki ott volt azon a temetésen, aki csak számított a Film Városában. Színészek, rendezők, producerek. De egy valakit hiába kerestek: D. W.-t. D. W. egy időre elhagyta a Film Városát. Egy kis kültelki műterembe húzódott. Véletlen szerencsétlenségnek minősítették az esetet. A lapok gyorsan napirendre tértek fölötte. Nem lett rendőrségi ügy. Ki mert volna D. W.-hez nyúlni? Hiszen akkor D. W. fénykorában volt. Véletlen szerencsétlenség... De a beavatottak mást mondtak. Ezek az emberek, akik mindenhol megfordulnak, másról suttogtak. D. W.-t nem annyira a munka heve ragadta el. A féltékenység. Igen, talán inkább féltékenységről lehetne beszélni. D. W. fedezte fel Lilian Gisht. Minden filmjében fősze­repet adott neki, parádés főszerepet. Az egyik beavatott emlékezett rá, hogy D. W. egyszer azt mondta: „Lilian Gishnek csak egy igazi partnere lenne — én magam.” Lehet, hogy tréfából mondta, lehet, hogy ko­molyan, de a beavatott nagyon is jól emlékezett ezekre a sza­vakra. A lány pomponos sapkában volt és kötényben, a fiú ki­nőtt, bokáig érő nadrágban, és vállára szíjazott iskolatás­kával. Lilian Gish játszotta a lányt, Robert Harron játszotta a fiút. Akkor már több filmben szerepeltek együtt. Ez volt az utolsó. És ez volt az utolsó film, amelyikben Liliant mosolyogni láttad. Most már akármelyik filmjét megnézheted, akár­melyiket! " Lilian Gish elvesztette a mosolyát. Farkasvér — Nem látod te már többé Rin-Tin-Tint! Az Örök ba­rátok óta nem látod te már semmiben. Az új filmje fel­vételei közben történt, hogy ... De hát először is tudnod kell, hogy Rin-Tin-Tin nem volt kutya, hanem farkas, igazi farkas. Még kölyök korában akadt rá egy híres prémvadász. Az anyját ledurrantotta, őt pedig magához vette. Később egy barátjának ajándékozta, áld segédrendező volt a Warneréknél. A kis Rin-Tin-Tin mindenhová elkísérte gazdáját, még a filmgyárba is. A gyár­ban rövidesen mindenkinek a kedvence lett. Egyszer felvé­tel közben odarohant a női főszereplőhöz. Valami olyan je­lenetet forgattak, ahol a nőt éppen el akarják rabolni. Ször­nyű kavarodás lett, amikor Rin-Tin-Tin belerohant a fel­vételbe. De aztán a rendező azt mondta, hogy így sokkal jobb, és az egész filmet átdolgozták Rin-Tin-Tin kedvéért A többit már te is tudod. Egyik filmet a másik után forgatták Rin-Tin-Tinnel. Most pedig éppen a Hűséget. Rin-Tin-Tinnek szembe kell szállnia a farkasokkal. Ez a film nagyjelenete. Rin-Tin- Tin öreg gazdáját megtámadja egy kiéhezett farkas­csorda, és akkor Rin-Tin-Tin egymaga száll szembe a farkascsordával. Már minden elő volt készítve, de Rin-Tin- Tin egyszerre csak, mintha megmerevedett volna. Belesza­golt a levegőbe, és elkezdett vonítani. De olyan panaszosan... Azt mondják, nem is vonítás volt az, hanem valami ének. A felvétel leállt. Nem volt más hang, csak Bin-Tin-Tin pa­naszos éneke. Egyszerre elhallgatott Megfordult. Nekiugrott egy asszisztensnek. Majd széttépte. És akkor már nem lehe­tett mást csinálni... Egy golyó nem végzett vele. Két golyó nem végzett vele, ötöt kellett beleereszteni. És ami aztán történt! Te még olyat nem láttál! A rendező kezéből ki kellett csavarni a revolvert.. . agyon akarta magát durrantani. És a temetés...! Kutyaszánra tették Rin-Tin-Tin tete­mét, tizenkét fogatú kutyaszánra, úgy vitték. Emlékművet kapott. Ott állt Rin-Tin-Tin márványból ki­faragva a film városának temetőjében. És ha azt mondom, hogy tömegesen zarándokolnak el hozzá, akkor még nem mondtam semmit. De a Vérebekben már Alex játszik. „Végre megtalálták Rin-Tin-Tin méltó utódját!” Így hirdetik. Dehogy találták meg. Nem, még egy Rin-Tin-Tin nem lesz. Sztár volt. Igazi sztár. Csakhát kitört belőle a farkasvér. Szenes Zsuzsa rajza . ............—-—■'.........1 ’-i i v?-..! ' 'Vi yHSSiH-lHSfSJ fii pliitícs SIKÓ ZSUZSA: Ekg Kis pont lövell kis fény: felfénylő csöppnyi Napként ^ Kis zöldes tűzgolyó egy elfulladt mezőn El-elmerül s alulról újra útra­ szállva Cikáz rejtett erőket sejtetőn Színes­ bőrű drót hálót most át fülelve S a lüktetőn-vörös s ezer-bogy izom Halk áramát sugárzón önti rajta széjjel: Jelét tágult pupillákkal iszom Ez hát a szív:­erőműként a nyughatatlan Vad léten át mi ver­s utakra ver­gél itt — Óh ernyedés, élő izoelektromosság Kerüljél el utolsó percemig. KERESZTREJTVÉNY Persze most már aztán, amidőn a kereszt­rejtvényfejtő emberiség ilyen­formán a műveltség minden ágában szinte hihetetlen tudásra tett szert, kénytelen a keresztrejtvényalkotó iro­dalom bizonyos új fogásokhoz folya­modni. Teszem azt, ilyeneket ír, hogy: betűcsoport, megfelelő magánhangzók betoldásával finn költő neve, hátulról visszafelé olvasva, fonetikusan. Vagy mondjuk, azt írja, hogy 25, 92, 63 any­­nyi, mint 39, 42, 79, 65, és aztán a végül kisül, hogy nem is igaz, csak sajtó­hiba. Vagy azt mondja: görög rom és amikor az ember megfejti, az jön ki, hogy akvárium. Igaz viszont, hogy a halastó helyett az jön ki, hogy Trója, ami nem volt ugyan görög rom, csak a görögök ostromolták rommá, azon­ban ezzel szemben azt is meg kell gon­dolni, hogy az akvárium se egészen halastó, hát valami igazuk azért nekik is lehet. Na de hiszen ez mind csak azért van, hogy nehezebben lehessen kita­lálni. Elvégre a keresztrejtvény nem­csak tanítani akar, hanem rejteni is. És mindenki úgy rejt, ahogy tud. Hadd törje az a fejtő egy kicsit a fejét! Hadd sportoltassa kicsit az agyát! 6. és 43. vízszintes. 1. függőleges. Az idézet harmadik mondatát az alsó háló­zatban rejtettük el. VÍZSZINTES: 1. Filmszakmai dolgo­zók. 6. Az idézet kezdetének első része. 16. Attól fogva mostanáig. 17. Testőr­ség. 18. Megszünteti a tagságát. 19. Köz­ség a bajai járásban. 20. Kiejtett betű. 21. Skálahangok. 23. Vajon zokog? 24. Meggylében van! 25. Gyógymód. 27. He­ves megyei község. 29. Indulatszó. 30. Mészdarab! 31. Páhol. 32. ...fa, női arany ékszer. 34. Taszít. 36. Hangtala­nul olt! 37. Festékanyag. 30. Nem attól. 41. Megvéd. 43. A 6. vízszintes folyta­tása. 44. Őszülő. 40. Fermentum. 47. Európai főváros. 49. Hangtalanul jár! 50. Ital. 52. Lányok, asszonyok. 53. Te­niszkellék. 54. Kettős betű. 55. Kamcsat­ka­ kikötőhely. 57. Trombitaféle hang­szer. 59. Spanyol folyó. 61. Gyulladás. 63. Gabonaköteg. 65. Hélium. 67. Kiüt magánhangzói. 68. Találja. 69. Megve­hető. 71. Hármas korona. 73. Kis folyó­víz. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet második mondata. 2. Vízzel felöntött szerves anyag. 3. Kis kunyhó (tájszó). 4. Név­utó. 5. Kicsinyítő képző. 7. Rágcsáló. 8. Igekötő. 9. Három — oroszul. 10. Juttat,­s 11. Növényi kapaszkodó. 12. Hangtalan őrök! 13. Fagylalt — néme­tül. 14. Bőrcsík. 15. Becsukódó. 20. Tész­tát készít. 22. Vízkorda. 25. Beadvány valamely bírósághoz. 26. Popov talál­mánya. 27. Bevezett lánynév. 28. Nyom­dász — ritka szóval. 31. Irányít. 33. (Kelmét) beleszövéssel tarkít. 35. Egy­szerű gép. 38. Végtag. 39. Mutató név­más. 40. Kacat. 42. Skálahangok. 45. Épületrész. 48. Főzési kellék. 51. Házi­állat. 53. Heresz­kos. 56. Hegy Miskolc déli szélén. 58. A beszédhang jele. 60. Franciaországi helység. 61. A Szovjet­unió egyik népe. 62. Az Állatöv egyik csillagképe. 64. Tréningezik. 66. Léte­zik. 63. Iráni város. 70. Róbert magán­hangzói. 72. Iréné határbetűi. 73. Olasz folyó. ALSÓ HÁLÓZAT: Az idézet harma­dik mondata. Bíró Zsolt Megfejtés után írjuk át a rejtvény­ből a megjelölt számú szavak kezdő­betűit az alsó hálózat megfelelő számú négyzeteibe. Az idézetet 12 napon belül kérjük megírni. A megfejtésekre írandó: „REJTVÉNY”. A megfejtők között tíz példányt sor­solunk ki Zágon István: „Minden más­képp van” c. kötetéből. Megfejtés a 7. számból: Róna Tibor: Pesti kellemetlenkedők — Az állam fedezi — Pest megér egy es­tet — Csak férfiaknak — Pesti kör­hinta — Felnőtt játszótér — Fedezzük fel Pestet — Koblencz néni — Majoros bácsi. JUTALMAZOTT­AK: Róna Tibor: „Több nyelven beszé­lünk” c. kötetét nyerték: Farkas Ágnes, Ferenczi Erzsébet, Horváth Péter, László Zoltán, dr. Pol­­csán Mihály budapestiek. Annus Józsefnél Nagylak — Domon­kos Tibor, Aszófő — Erdei Antal, Ba­lassagyarmat — Pajor Klára, Szombat­hely — Suska Ferenc, Velence. A jutalomkönyveket postán küld­jük el.

Next