Élet és Irodalom, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-02 / 1. szám - Sobor Antal: Villámfényben vadgalamb (2. oldal) - Kónya Kálmán: fotója: Háromkirályok. (A pécsi Székesegyház kőtárában) • fotó (2. oldal)

ÉLET ÉS IS IRODALOM Megjelenik minden szombaton 11 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY főszerkesztő- helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., alpári Gyula u. 22 * Telefon: * 1, V 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VII., Lenin krt 9/11. Tel: 221—286 felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Ten­esz ii a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bp., V., József nádor tér 1.). Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 82. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 60 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. Kéziratokat és rajzokat NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 TOLNAI GÁBOR 60 ÉVES Veres Péter és Szabó Pál kö­zött ültem fl Fészekben, ahol va­lamilyen előadás után nyolc-tíz asztalt összetoltak írók, kritiku­sok számára. Több magyar írót ekkor láttam legelőször, többet legutoljára. Egy fiatal fiút be­mutattak: Tolnai Gábor. Nem sejtettem, hogy ez lesz az az író, akitől egy negyedszázad folya­mán legtöbbet tanulok. Ekkor hal­lottam először, hogy 1929-ben önképzőköri dolgozatot írt a ma­gyar líráról: Vajda, Reviczky, Komjáthy, Ady, Babits, Juhász, Tóth Árpád, Kosztolányi Fur­csa eredményt ért el, mert a magyar új líra mellett állást fog­lalt, ezért nem találták jónak a dolgozatát De mert a nyelve új­szerű volt, modern, bátor, szép — első díjat nyert. Azóta sok minden történt. Tíz könyve jelent meg. A régi magyar irodalomról, az öreg er­délyi irodalomról komoly ta­nulmányokat irt, s azokból nőtt ki számos magyar irodalmi dol­gozat. Mint mondottam, Szabó Pál és Veres Péter között ültem. Min­denkiről tudtak adni valami jel­lemzőt. Az egyik: „Jól tud ma­gyarul”, a másik: „Szépen tud magyarul”, írt García Lőrédről, s ezzel he­lyet foglalt a nemzetközi iroda­lomban is.­ Rákócziról, Bethlen Miklósról is írt, így a mai magyar irodalmat összekapcsolta a törté­nelmi magyar irodalommal. Az elmúlt 25 év alatt egyik leg­fontosabb és legértékesebb neve­lő volt a magyar irodalomban. Mi, akik tőle tanultunk, ezt so­hasem felejtjük el. Tíz könyv! És most, akik beszélünk vele irodalomról, lát­juk, hogy megszületik a tizen­egyedik. Nagyon várjuk. [ÉLET és\®\ I irodalom] SOBOR ANTAL: Villámfényben vadgalamb Hol volt, hol nem volt, volt egy erdő. Nem sűrű, nem rengeteg, nem rézerdő, csak olyan rendes, kicsi és kerek erdő. Amint megy, mendegél ebben az erdőben, egyszeresük kiér belőle. Nincs tovább. Kopár dombokra süt a nap, sanyargatja rajtuk a gyöpöt, apró darabokra gyötri a sziklát. Lehajol a fehér kövekhez, fölvesz néhányat, hajigálja őket, miközben egyre távolodik az erdőtől, de a dombok, közé. A teljes erőből dobott kövek közel hulla­nak le. Ezen elcsodálkozik. Odalent a fa­luban, az udvarban elhajított kövei mesz­­szebb röpülnek. Magasan, messzire száll­nak. Itt talán nincs is messze, amerre el­lát, mindenütt domb és domb. Magas sin­csen, csak fönt van, föl, egészen az égig. Sehol egy fa, sehol egy madár. Sehol egy teremtett lélek. Dombról dombra fut, de sehol senki. Dombok között, egek alatt egyedül fut. Hallja dobogni a szívét. Dombra föl, dombról le, egyikről fut a másikra. Csak ez a nagy futás mind a nagy csönd, benne a semmi kis szívverése. Hol van már az az erdő? Csúfondáros dom­bok vannak, egymásnak adják, kézről kéz­re dobják. Adják, veszik, hogy egészen el­vesszen közöttük. Legalább harangoznának! Vagy öregapa jönne erre! Vállán a nagy gereblyével, ereszkedne szépen lefelé. Odaszaladna hoz­zá, megfogná a kezét, úgy mennének ha­za. „• V • Vagy valaki, csak jönne! Pedig valakinek jönnie kell! Mert aki megy, mendegél, egyszeresen találkozik valakivel. Várni kell, majd jön valaki. Egy hangya, egy bogár, egy ló, egy ember. Csak le kell ülni a dombra, és várni. Már nem is hallja a szívét, nyugodtan ül, és vár. És egyszer valóban jönnek. Hárman jön­nek ott! Erre nem gondolt, pedig adódik úgy, hogy hárman jönnek: három vándor, három szegény szabólegény... Messze vannak még, három fekete pont, de szépen nőnek, növögetnek. Lehasal a dombon, majd megnézi, kifélék ezek hár­man. Nem szól, ha ők sem szólnak. Lesi őket, ahogy közelednek, tartanak errefelé, de nem egészen ide, jó három dombbal odébb elmennek mellette. -- — Nicsak! Micsoda három fekete szerzett Három futballbíró. Középütt a kövér já­tékvezető, jobbról-balról a két partjelző, szikár, csontos alakok. Fekete ingben, rö­vidnadrágban, fekete sportszárral, fekete cipőben. Az arcuk meg a térdük fehér. Dombról dombra mennek, fölbukkannak meg eltűnnek. Tempósan, egyszerre lép­nek, szigorúan előre tekintenek. Biztosan, céltudatosan járnak, mint akik valahonnan jönnek és valahova majd megérkeznek. Nyomukba szegődik, követi őket, egy dombtal mindig mögöttük szökell, hogy ne vegyék észre. Olyan nyomot hagynak, mint a lovak patkószegei, amint a kiégett gyö­pöt járják, néhol száraz tehénganéjra lép­nek, így lábalja meg velük a dombokat sor­ra,­ elfogy valamennyi, és itt, a lejtőn, azok hárman már a faluba ereszkednek. És itt már harangoznak, öregapa is föl­tűnik a nagy gereblyével. A kaszáló szé­lében lépdel, oda kell csak szaladni hoz­zá, megfogni a kezét. öregapa int a fejével a három fekete szerzet után. — Lám, labdázás készül odalent. Me­gint jádzanak a Vízároknál. Ezek hárman a labda kedvéért járnak át a szomszéd fa­luból. Hát te nem megy el megnézni el­­? Nem megy el a Vízárokhoz, inkább itt időzik majd öregapával, ameddig lehet. Ez az öregember nem kedveli a labdá­­zást, hiábavalóságnak véli. Ő inkább a ré­teket szereti, de azért nem haragszik a labdázásra sem. Legyint és mosolyog raj­ta, hagyja csöndesen, hogy mások szeres­sék — hadd menjenek nézni a Vízárok­hoz. Hamarosan beborult az ég körbe, för­geteg támadt, s olyan sötét lett egyszeri­ben, mintha este lett volna. Álltak a ka­száló szélében, nézték a villámlást. Mint­ha megnyíltak volna az egek ott, hátul, a dombok fölött. És ebben a nagy világos­ságban vadgalamb húzott el fölöttük. Búg­va szállt a dombok felől, csak villanásnyit látszott a káprázatos fényben. Aztán sötét lett megint, és megeredt az eső. De a dombok fölött megmaradt az a fé­nyesség, benne a madár. Behunyt szemmel látja már mindig, ahogy a villámot átszel­ve, egy vadgalamb száll... Hárnkirályok. (A pécsi Székesegyház kőtárában.) - Kónya Kálmán fotója A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK JOBBÁGY KÁROLY: PAPÍR­­SZÁRNYAK. Versek. (Szépiro­dalmi) HOLLÓS KORVIN LAJOS: A VÍZBEFÜLT HAL. Versek. (Mag­vető) SZÉPPRÓZA BOR AMBRUS: GENEZÁRET. Novellák. (Magvető) ERICH KUBY:­­ SIEG! SIEG! Regény. (Zrínyi) GEORGES WALTER: ATTILA FIAI. Regény. (Európa) AL­AN SILLITOE: A HOSSZÚ­­TÁVFUTÓ MAGÁNYOSSÁGA — SZOMBAT ESTE, VASÁRNAP REGGEL. Két regény. (Európa zsebkönyvek) MOLDOVA GYÖRGY: IDE­GEN BAJNOK. Elbeszélések. (Magvető) RIPORTOK, ÚTLEÍRÁSOK GALGÓCZI ERZSÉBET: NÁD­TETŐS SZOCIALIZMUS. Irodal­mi riportok. (Szépirodalmi) GYÁRFÁS ENDRE:PAZARLÓ SKÓTOK. Útleírás. (Táncsics, Útikalandok) JEAN VILLAIN: FRANCIA­­ORSZÁGI RIPORTOK. Útleírás. (Gondolat, Világjáróst) TANULMÁNYOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK SÍK ENDRE: VIHAR A LE­VELET ... »Visszaemlékezések. (Zrínyi) TÖRÖK ENDRE: OROSZ IRO­DALOM A TIZENKILENCEDIK SZÁZADBAN. Tanulmányok. (Gondolat) HÉDERVÁRI PÉTER: A HOLD­R ÉS MEGHÓDÍTÁSA. Tanul­mányok. (Gondolat) Filmbemutatók A GYILKOS A HÁZBAN VAN. Magyar bűnügyi film. Bemutató: január 7-én. LUCIA: Kétrészes kubai Hím. Bemutató: jan­uár 7-én. AZ ÉLET DOLGAI. Színes francia film. Bemutató: január 7-én. Színház BECKETT: ÓH, AZOK A SZÉP NAPOK! Bemutató a Madách Stúdióban, január 6-án. ERKEL FERENC: SAROLTA. Bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban, január 8-án. CSEHOV: IVANOV. Bemutató a Nemzeti Színházban, január 8-án. VÁLASZÚTON. Két egyfelvo­­násos (Anouilh: Medea, Bajd­­zsiev—Akszjonov: Párbaj) be­mutatója a veszprémi Petőfi Színházban, január 8-án. SHAKESPEARE: II. RICHARD. Bemutató a békéscsabai Jókai Színházban, január 8-án.­­ Hangversenyek KISTÉTÉNYI MELINDA orgo­naestje a Zeneakadémián, január 3- án. KÖRMENDI­ KLÁRA zongora­estje a Zeneakadémia kistermé­ben, január 3-án. A MAGYAR ÁLLAMI HANG­VERSENYZENEKAR hangver­senye a Zeneakadémián, január 4- én. Vezényel: Breitner Tamás. Közreműködik: Ivry Gitlis. A MAGYAR VONÓSNÉGYES hangversenye a Zeneakadémián, január 5-én. MATUZ ISTVÁN és NAGY VIDOR hangversenye az Orszá­gos Filharmónia kamaratermé­ben, január 5-én. A MAGYAR ÁLLAMI HANG­VERSENYZENEKAR hang­versenye a Zeneaka­démián, január 7-én. Vezé­nyel: Borbély Gyula. Közremű­ködik: Perényi Eszter és Pertis Péter. A BACH-CSALÁD FUVOLA­MUZSIKÁJA. Hangverseny az Országos Filharmónia kamara­termében, január 8-án. Közre­működik: Pröhle Henrik, Szabó Antal, Mező László, Sebestyén János. 1971. JANUÁR 7

Next