Élet és Irodalom, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 2. szám - Hámos György: Csak játszani ne engedd… • televíziókritika • Szilveszteri műsor (13. oldal) - Kroó György: Bartók életműve hanglemezen • hanglemez-kritika (13. oldal) - Szalay Edit: rajza • kép (13. oldal)
HÁMOS GYÖRGY: Televízió Csak játszani ne engedd... Felfoghatatlan, milyen gyorsan tékba. Most nem a teke segít akarnak játszani, ügyesen megmúlik az idő. Mintha csak teg bennünket, hanem egy rulett- szerkesztett számok (Balla Katanap este lett volna, s nem egy korong, melyen számok helyett Unt Kaposy Miklós) jó ritmusú esztendeje, hogy a tévé minden lábas, öntözőkanna, seprű, kan- rendezésben (Horváth Ádám) tudó kis főriportere ott állt a cső stb. láthatók. A telefonon keperegtek előttem. Mintha hirtekó zivatarban a Parlament előtt, s vesztül versengő néző —,akárcsak len egy más szilveszteri műsorútnak indította a versenyző gép tavaly — ezúttal is elkiáltja ma- ha cseppentem volna, melynek kocsikat, melyeknek az volt a gát: most! A korong megáll (né- elkészítői jól tudják, hogy a vifeladatuk, hogy a szilveszteri mű- mi késéssel) a kancsón, a seprűn, tág megváltása már karácsonykor sorhoz az alapizgalmat szolgál- a kannám a virágcserépen stb. A elkezdődött, szilveszterkor tehát lassák. Emlékszem, a közönséget „játékba bekapcsolt” nézőnek pe felesleges ilyen gondokat mais belevonták a játékba. Kis szódig be kell hoznia a Vörösmarty gukra vállalniuk. Könnyű szívvel bal tekepályák rémlenek fel cukrászdába a fent felsorolt tár- mulattak a világon, a politikán előttem az ország minden részén,gyak közül egyet vagy kettőt, a televízión. A szellemes Gevalamelyik versenyző elkiáltotta (Gépkocsi száguldott értük a bines híradó (Kaposy Miklós) fel magát, most! — mire a kugligo megadott címre.) Röviddel ez is derített, el is csüggesztett. Mint lgó nekilendült s leütött bizonyos után a játékba bevont kedves kéz, nagyon jól mulattam önirószámú bábut. Ahány bábut lenéző húsz, huszonöt gyerek máján, mint kritikus viszont ütött, annyi kilométert mehetett e megfejthetetlen rendeltetésű megértettem, teljesen felesleges előre a versenyzők által kivá- eszközökkel a hóna alatt, a hó- dolog hírközlésünk némely sátalasztott autó. Akkor sem értet- fútta utcáról berohant a cukrászságára felhívni a tévé figyelmét, nem, most sem értem, miféle dába, majd egy vezetővel újra ki ők ezt éppen olyan jól tudják, autóverseny az, melyen a gépko- az utcára: Vitray és Szepesi fel- mint mi. De hát a humort kocsik csak annyit futhatnak, ahány kutatására. Szerencséjük volt, kevésbé kötik a protokolláris szembábu kidől a sorból. Az volt ahány perc múlva találtak valahol pontok. Talán helyes lenne idénszerencse, hogy végül is mindkét lángoló kukát, melyből nyö ként humoros formában előadott egyik autó visszaérkezett a fővászörgés hallatszott. Beléjük pis-hírekkel jelentkezni. Kern Andrásba. Utasaik besiettek a szalantra, szomorúan állapították rá, és Verebes István Színházi dióba, és mindenki nagyon jeked meg, hogy sajnos mindkét köd- körkapcsolás című műsora valóvá vált. Ki törődött már ebben vencünk úgyszólván teljesen előszínűleg meglepte a színházi kria nagyszerű hangulatban azzal: hamvadt. Arra még homályosan tiltusokat: hogyan lehetséges, mi célból mentek el az autók, emlékszem, hogy az eloltott ku- hogy ez a két fiatalember mindmerre jártak, melyik győzött, és kákát feldobálták egy teherautó- azt tudja a színházakról, amit ők miért kellett mindehhez a kuglira,és arra is, hogy a Metró lép- nem írtak meg. Hát érdemes ak- Mondom, mintha mindez tégcsőjén egy véget nem érő tűzkor titkolózni? S még sorolhatnap történt volna. S már megint áltó fúvószenekar jött fel teljes n ám egy ideig a felszabadítóan itt ülök a képernyő előtt, megint hangerővel az utcára; talán, hogy vidám produkciókat, melyeknek nézem a szórakoztatásomra kita eloltsa a hatalmas szemetesvedre- legnagyobb érdemük, hogy értellált szilveszteri játékot, s megint két, talán, hogy végtisztességet mes és felnőtt nézőket szórakoznem értek belőle semmit. Úgy szolgáltasson az ily méltatlan vétatnak, szemben a nagy munkalátszik, az elmúlt évben szellemi- Let ért játékvezetőknek. Azután val megkomponált szilveszteri keleg nem sokat fejlődtem. Csak a részvéttel vagy a megerőltetés- rét játékokkal. Szerencsére a véannyit vagyok képes felfogni, tőt, hogy megértsem, mi történik: gére, hála a páratlanul tehets,hogy a Szepesit meg a Vitrayt ki elvesztettem az eszméletem. (Vages és újszerű Hofi Gézának és kell szabadítani valahonnan,lószínűleg akkor álmodtam, hogy remek partnerének, Koós János- Hogy miért nem az Isten szaba- kitűnő művésznőnk, Galambosnak — már régen elfelejtettük, dítja ki őket rettenetes helyre- Eras!, hajadénnak öltözve, kör-~hogy.. . mi ' tulajdonképpen' a tűkből — egy elegáns, telefonos szeretetnek örvendő miniszterünk:Null , nulla című nagy szilvesztróasztalnál ülnek, pálmafák közelébe ült.) téri vetélkedőt néztük végig, jött —, akit csak az imént inter- Nagy nevetésre eszméltem fel, melyben a magyar rádió és a jóvoltak meg igen barátságos kö- Társaságom elmondta, hogy magyar televízió vívott egymásrülmények között, nem lehet tud- amint elájultam, a műsor egy sál fogcsikorgató küzdelmet. Neni. Valószínűleg, hogy bekapcsol- szerre megjavult. Most már nekem legalábbis sejtelmem sincs hassanak minket, nézőket is a já-L künk játszanak, és nem velünk róla, melyikük győzött. 1971. JANUÁR 9. Szalay Edit rajza MŰVÉSZET 13 KROSZ GYÖRGY: Zene a Bartók életműve hanglemezen A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat eddigi legnagyobb szabású és legjelentősebb vállalkozását néhány héttel ezelőtt egyik nagydíjával tüntette ki a Francia Nemzeti Hanglemez Akadémia. Századunkbeli zeneszerző teljes életművének lemezkiadása önmagában nem példa nélküli. Az elvégzendő munka jellege, mennyisége,' a kiadás tudományos előkészítésének' igényessége és mindenekelőtt az a tény, hogy a Bartók-oeuvre az elmúlt negyedszázadban zenei nagyhatalommá érett, kivételes rangot ad a magyar hanglemez-sorozatnak.★ A sorozattal a magyar zenebarát először jut teljes hangzó életmű birtokába. .Most már együtt lehet Bartókkal otthonában, elkísérheti népdalgyűjtő útjain, tanúja lehet elindulásának, betekinthet műhelyébe, meglesheti élete nagy fordulópontjain, beleszédülhet művészete örvényeibe, és — ha tud és akar — vele kapaszkodhat a ritka levegőjű magas csúcsokra is. Az összkiadás természetesen nem hangversenyműsorok sorozata. Természeténél fogva, egymás mellé sorolja egy mű két-három változatát, formáját, amelynek meghallgatása, összehasonlítása inkább a muzsikus, mint a hangverseny-közönség öröme. Vagy — a tudományos igény elkerülhetetlen merev,ségével — zárt egészként mutat be olyan hatalmas sorozatokat, albumokat (Gyermekeknek, Mikrokozmosz stb.), amelyekből zongoraestjein maga a szerző is csak válogatott kis ciklusokat adott elő. Az össz-kiadás a gondolkodó, jóízlésű és fantáziadús lemezgyűjtő kezében száz meg száz kis hangverseny összeállítására ad lehetőséget, de felfedezése, birtokbavétele csak sokéves és egyre bensőségesebb kapcsolat során valósulhat meg A kiadás zenetudományos hitelét a háttérből, szinte észrevétlenül, lényegében a Magyar Tudományos Akadémia korábban Bartók Archívumnak nevezett Zenetudományi Intézete biztosítja. A felvételek közvetlen irányításában a Hanglemezgyártó Vállalatnak egy szakemberekből álló bizottság (szerkesztőség és kritikus testület) nyújt segítséget. Évekkel ezelőtt Kodály Zoltán vezetésével alakult, sokáig aktívan közreműködött tevékenységében Denijs Dille, ma is tagja Bartók Béláné Pásztory Dutrca, ifjú Bartók Béla, Szabolcsi Bence, Ujfalussy József, a fiatalabbak közül Kárpáti János, Somfai László és e sorok írója is. A több mint 35 lemezt felölelő műből, csaknem öt esztendő terméséből eddig 19 került a közönség kezébe, zenekari alkotások, zongorakompozíciók, kamaraművek, énekes darabok és — a vállalkozás legérdekesebb fejezeteként — a posthumus művek sorában, kiadatlan és ifjúkori darabok között, olyan ritkaságok, mint például a II. Suite zongoraátirata, a fiatalkori Hegedűverseny, vagy a három-négy évvel ezelőtt is szinte ismeretlen, úgynevezett Kis Suite A fából faragott királyfi című táncjátékból A változatok közötti válogatás, a különböző befejezések problémája, az ismertetőszövegek elkészítése a színvonalas kiállítású tasakok képanyagának biztosítása, mind-mind olyan feladat, melynek ellátására, megoldására ebben a pillanatban, azt hiszem, leginkább Budapesten, és talán csak Budapesten vállalkozhatnak. Nemcsak azért, mert a Bartók-kutatás európai centruma Bartók hazájának fővárosa. Mint ahogy a kitüntetés sem csak a magyar hanglemezgyártást,rendezőket, hangmérnököket, technikusokat, a közreműködő előadóművészeket és a magyar Bartók-kutatást, vagy tágabb értelemben a magyar zenetudományt illeti meg, hanem általában a magyar Bartók-kultuszra veti fényét, és betekintést enged világszerte a magyar művelődéspolitikába. Mint egy francia újságíró megjegyezte, ilyen vállalkozás nehezen jöhetett volna létre más országban. S ebbe az is beleértendő, hogy azt a Bartókot, aki a Horthy-Magyarországot elhagyni kényszerült, a mai Magyarország egyik legfőbb szellemi kincseként becsüli meg.★ E jóleső ünnepélyes alkalommal is szembe kell azonban néznünk mindazokkal a problémákkal, amelyekkel a Bartók összkiadás szembesített bennünket. Valljuk be, rendkívüli merészség volt annak idején azt képzelni, hogy minden Bartók-műnek akad majd ideális de legalábbis megfelelő magyar előadója. Az összkiadás koncepciójának ugyanis szerves része volt: magyar zenei anyanyelvű művészek tolmácsolják Bartók műveit, hogy — ha interpretációjuk technikailag le-lemarad is a világszínvonaltól —, előadásuk az értelmezés, a magyar dikció, a ritmus tekintetében legyen példamutató. Azóta kiderült, hogy a Bartók-stílus tisztaságáért, hiteléért, erejéért az elmúlt 25 év során nálunk is csak nagyon kevesen küzdöttek meg. Kiderült, hogy a Bartók-művek előadásának egyes esetekben ki sem alakult, ki sem alakulhatott a hazai előadói hagyománya, hiszen Bartók életében alig, az 50-es években még kevésbé játszották sok opusát; más művek viszont, amelyek esetleg éppen a zeneszerző zongorajátéka nyomán nagyon is erőteljes, intenzív tolmácsolások során vésődtek belénk, e hagyomány halvány és hamis kópiáiként éltek tovább a pódiumokon. Kár lenne tagadni, hogy énekeseink többségükben ma éppoly messze vannak Bartók énekes-stílusától vagy szabadabban fogalmazva, éppoly idegenül éneklik a magyar népdalt, mint annak idején 30—40 évvel idősebb pályatársaik. Kár lenne elhallgatni, hogy egyik-másik Bartók-mű hangfelvétele azért késik mind a mai napig, mert nem szerepel a magyar előadóművészek repertoárján, és első vagy második „nekifutásra” ezeket nem lehet lemezre játszani. És talán azt is szabad bevallani — magunk között, egy pillanatra lesütve szemünket a nagydíj fényében —, hogy az Összkiadás egyik-másik felvétele csak azért kerülhetett lemezre, mert meg kellett alkudni a lehetőségekkel. A világjáró magyar előadók szerepeltetése az eredeti tervtől sem volt idegen, de jelenlétük, esetleg más külföldi művész felkérése végül is nem egy esetben hézagpótló lett a sorozat számára, így vált a Bartók összkiadás az egész magyar zenei előadóművészet nagy vizsgájává, az 1965— 70-es évek reális önportréjává, e szerencsétlen szerencsés nemzedékváltó korszak tükrévé, elgondolkoztató tanulsággá sok résztvevő előadóművészünk ésegész zenepedagógiánk számára. ★ Természetesen naivitás lenne egyenletesen magas, szinte ideális színvonalat várni egy ilyen sokágú, különlegesen nehéz és egyúttal úttörő vállalkozástól. Történelmi feladata, szerepe, úgy érzem, nem is ez — inkább a probléma felvetése, az első erőpróba, a magyar Bartók interpretáció új, erjedő-kereső korszakának megnyitása. Szervezőmozgósító szerepe felbecsülhetetlen, fiatal művészeink tucatját állította és állítja csatasorba, készteti munkára. Ha ma többen és másképpen játszanak Bartókot nálunk, mint öt-hat évvel ezelőtt, jórészt ennek a vállalkozásnak köszönhető. S itt-ott a sok átmeneti, jó produkció között boldogan figyelünk fel néhány hivatottra, kiválóra, olykor-olykor a kivételes ígéretére is. — A sorozat jótékony hatása magán a sorozaton, újabb s egyelőre még kiadatlan felvételein is érezhető. Vagy, csak annak a magyar zenei tavasznak az illata tévesztene meg bennünket, amit a Bartók Vonósnégyes és a Kocsis— Ránki nevével jellemezhető pianista nemzedék friss produkciói árasztanak? Az igazság az, hogy mire befejezzük ezt a sorozatot, kezdhetnénk elölről Új csillagok, új ígéretek, egy-két sokat fejlődött szolid tehetség biztató színvonala máris reményteli perspktíváon állítja a nagy mű, a Bartók-lemez összkiadás jövendő sorsán túl az egész magyar zenei előadóművészet útját. ELET ÉS# irodalomI