Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-27 / 22. szám - Gárdonyi Béla: A legkisebb emberek • riport (8. oldal)
sunni IRODALOMI I asn . Hivatalos nevük vállalati belső kézbesítő, de a munkahelyi köznyelv küldöncként, kifutóként emlegeti őket. A küldöncség nem szakma, ilyet nem tart nyilván a fiataloknak ajánlható szakmák közt a Munkaügyi Minisztérium Országos Pályaválasztási Szolgálata, de nem említi a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási osztályának egyéni foglalkozási jegyzéke sem. A „vállalati belső kézbesítő” e pillanatban egy kódszám csupán, amely a népszámlálás összeíró lapjáról az elektronikus számológépekbe kerül, hogy majd visszanyerve eredeti szóalakját, helyet kapjon egy később elkészülő, tíz-tizenegyezer foglalkozási címszót rögzítő kataszterben. A nagy gépgyártó üzemiben tízezer ember dolgozik, hétezernégyszáz munkás, hétszáz adminisztrátor, ezernégyszáz műszaki és ötszáz úgynevezett egyéb. Ez utóbbiak közül nyolcvan a kézbesítő. Öt fiú, hetvenöt lány. Feladatuk az egyes osztályok, üzemrészek, gyáregységek közti ügyiratforgalom lebonyolítása. Napi munkaidejük reggel hattól délután kettőig tart, fizetésük nyolcszázötven forint. Hogyan lesz valaki kézbesítő? Általában fiatalok jelentkeznek, olyanok, akik a nyolc osztály elvégzése után sikertelenül pályáztak valamelyik középiskolába, vagy az általános iskola hatodik, hetedik osztályából kibuktak, kimaradtak, és gyenge fizikumuk miatt nem tudnának másutt elhelyezkedni. A jelentkezők többnyire sokgyerekes, a keresetre igencsak rászoruló szegény családokból származnak, vagy pedig sokgyerekes, gyakran nem is alacsony jövedelmű családokból; ezekben a kislány elvárt és elszedett pénze italra kell. A kézbesítője közt nincs albérlő, legtöbbjük helyben lakik, mások bejárók. A munkaügyi osztály a felvételnél előnyben részesíti a gyárban dolgozók és a nagy családosok gyerekeit. Milyen készségek kellenek a kézbesítő munkához? Mindenekelőtt szükség van jó lábra, mert napi tíztizennégy kilométert kell gyalogolni télben, nyárban, esőben. Kinek két-három könyv van a hóna alatt, kinek hatalmas táska a nyakában, kerékpárt csak kevesen kaphatnak. A kézbesítőnek jó fejre, megfelelő tájékozódási képességre is szüksége van, hogy a gyári hivatalok bonyolult és állandóan változó, duzzadó rendszerében eligazodjék. Megkívántatik bizonyos minimális udvarias, tisztelettudó magatartás és nagyfokú fegyelem, mondhatnánk: hivatástudat. Hogy a kézbesítő érezze munkájának jelentőségét, egy-egy levél késedelmes átadása mekkora kárt okozhat. Akit mulasztáson érnek, az fejmosást kap, súlyosabb esetben másik osztályra helyezik vagy elbocsátják. Mi a jövője a tizennyolc-húszéves korára „kiöregedett” kézbesítőnek? Aki akarja, befejezheti addig a tanulmányait a gyári dolgozók iskolájában. A továbbtanulók: a létszám kisebbik fele. Közülük a legtöbben gépíró iskolát végeznek, és feliratkoznak a munkaügyi osztályon, hogyha megürül egy adminisztrátori állás, elfoglalhassák. Ezekre a helyekre viszonylag sokan várnak. A hivatalos gyári tájékoztatás szerint a kézbesítők előnyt élveznek ebben az előléptetésben; a sorban álló (gyakran egy éve sorban álló) lányok szerint azonban kívülről is vesznek fel gépírónőt, ha van a gyárban pártfogójuk. Megesett már, hogy az itteniek — megunva az ígérgetést — máshová mentek dolgozni. Nyomában jobb beosztást kapnának a helybeliek, ha közgazdasági iskolai végzettségük lenne, de ezt a nagy megterhelés miatt csak kevesen vállalják. Néhány kézbesítőlány marósnak, esztergályosnak ment valamelyik üzembe. Némelyek, minden ok nélkül odébbállnak — vándormadarak itt is vannak. Mindezek a változatok csak a lányokra érvényesek. A fiúk nem sokáig maradnak kézbesítők, nagy a szak- és segédmunkáshiány. A kézbesítők közt van jó munkás, rossz munkás, rendes és fegyelmezetlen, mint mindenhol másutt. Náluk kisebb ember azonban nincs a gyárban. A kézbesítőnek nő is parancsolhat. Edit tizenhét éves, három éve kézbesítő, ismeri a gyárat, mint a tenyerét. Négyen vannak testvérek, a többiek is keresnek. Anyja motorszerelő, apja postaműszaki tiszt. Kerékpárja is van. A lányok igyekeznek jó viszonyban lenni vele, ugyanis Edit T. elvtárs mellé, a kézbesítők vezetője mellé van beosztva, s hajlandó közbenjárni, ha valamelyik lány valami apró disznóságot csinált. — Én nagyon szeretem ezt a munkát — mondja. — Egy riporter az üzemi újságtól egyszer megkérdezett: tudom-e, mit viszek, megmondják-e, ha valami fontos dolog van a levélben? Minden levél fontos, mondtam, így mi is fontosak vagyunk. Csak mások másként érzik. — Kik? — Megmondom: a gyári közvélemény. Lógósoknak néznek bennünket, olyanoknak, akik nem dolgoznak, csak sétálnak. Lenéznek bennünket, durván beszélnek velünk. A múltkor is el kellett mennem panaszra az egyik lány helyett, azt mondták neki: fogd be a szád, te taknyos. — Talán okot adott rá. — Nem mondom, van egy-két szemtelen lány köztünk. De a többség rendesen viselkedik és rendesen dolgozik. A maszek ügyeket is szó nélkül elintézzük. — Például? — Reggel hatkor a dolgunk — nekem is, mert állandó kilépőm van — kimenni a boltba reggelit vásárolni. Az osztályvezetők elég rendesek, de a csoportvezetők meg a beosztott adminisztrátorok nem szégyenkeznek elküldeni cigarettáért vagy egy doboz gyufáért, még akkor sem, ha ők maguk újságot olvasnak. És amikor a szokások mellett van még külön megbízatás is: az egyik otthon hagyta a kulcscsomóját, a másik a takarítónőjét értesítteti velem, a harmadiknak elviszem a cipőjét a suszterhez. — És ha nem vinné el? — Jogunk van nem elvinni, természetesen. De akkor előfordulhat, hogy két óra előtt tíz perccel kapok levelet, vigyem a legmesszebb levő irodába, oda félóra az út. Ha nem viszem el, munkamegtagadás. Ha elindulok, mire odaérek, már senki sincs ott. Három óra, mire blokkolok a kapunál, a vonatom is elmegy. Ha azt a levelet másnap reggel viszem, a két osztály együtt bizonyítja, hogy elkésett az irat. Szóval választhatunk. Ja, igen, és lehet fordulni a KISZ-hez és a szakszervezethez. Volt itt egy érettségizett kislány, aki odafordult a panaszával. Már nincs nálunk. Végeredményben nem járt rosszul, most képesítés nélküli pedagógus. — Én ügyes voltam, minden maszek munkát el tudtam intézni. És bent a gyárban is megcsináltam, amit kellett. Először a titkárságra osztottak be, ott szerettem is lenni, golyóstollat is kaptam. Kezdetben hordtam a leveleket, később a kávéspoharakat mosogattam, meg főztem a kávét. Aztán felszolgáltam. Ezt csináltam a kereskedelmi irodán is. Amikor küldöttség jött, csak engem hívtak kávéval és Colával. — Egyébként nagyon lenézett beosztás a kézbesítés. Miért? Mert van egy-két lány, aki ráhajt a férfiakra. Sokat láttam a három év alatt. Voltak tizenöt-tizenhat évesek, ha megláttak egy srácot az udvaron, megszólították valamilyen kifogással, és felajánlották, hogy elmennek vele táncolni. Egy másik meg csak hordta némán a kávét az egyik nős embernek, és bámulta, amíg az rá nem jött, miről van szó. Aztán bentmaradtak délután, három óra felé már elég néptelenek az irodák. Nem mondhatom, hogy a főnökség elnézi az ilyesmit, mert ha például észreveszik, hogy valamelyik lány sokat ugrál egy férfi körül, hívatják és elbeszélgetnek vele. Persze olyan is volt, hogy a férfi kezdte. Az egyik hozta a lánynak először a csokoládét, aztán a külnit meg a baby dollt. Végül csak elérte, amit akart, pedig nős volt az illető. Lettek házasságok is. — Nekünk senki se mondta, kihez mehetünk, ha valami panaszunk van. A régiek azonban mindig felvilágosítják az újakat: munkaügyi osztály, KISZ, szakszervezet. Mindenen azok se tudnak segíteni. — Akkor léptem ki, amikor a névnapom volt. A kereskedelmi irodán a dolgozóik meg szokták egymást ajándékozni. Én is fizettem majdnem egy évig az öt-öt forintokat. De nekem nem gyűjtöttek, én semmit sem kaptam Katalinkot. Nagyon bántott, de nem mutattam, csak a vécében sírtam. Egész nap nagyon ideges voltam. Délután vendégek jöttek, és amikor bevittem a tálcát, eltörtem egy toláspoharat. Az osztályvezető kartárs azt mondta, meg kell fizetnem a kárt. Akkor fogtam magam, és kikértem a munkakönyvemet. Most tanítok képesítés nélkül. És most meg tetszik írni az újságba, hogy küldönc voltam? Minden ismerősöm rajtam fog nevetni. B. L.-né a könyvelésből. — A múltkor megyek hátra az öntödébe, hát látom, hogy az útkanyarulatban egymásra rakott kockaköveken egy csomó kézbesítőkönyv. Odalopódzam, látom, hogy három lány hűsöl a fal tövében három nyári gyakorlatban levő diákkal. Vagy: találkozom a főrendészszel, nagy halom könyvet cipel.. Kérdem, hova viszi? Be az irodába, feleli, gazdátlan kézbesítőkönyvek ezek, az alagsorban találtam. Megtalált ott két fiút, két lányt, ingben, glóriában, ott, ahol a meleg jön a kazánházból. Sokszor elgondolkodom, hogy mennyire nem szégyenlősek, ha akarnak valamit, egyszerűen felhívják a férfit telefonon. És járnak a bizottság elé, vagy egyre-másra szülik a gyerekeket, hogy aztán a szakszervezet — ha jól meggondolom, az én pénzemből is — agyonsegélyezze őket. A kézbesítők külön KISZ-szervezete állítólag akkor alakult meg, amikor egyetlen héten hét lány ment el szülni, s az illetékesek a fejükhöz kaptak: többet kellene foglalkozni velük. Megalakult a KISZ, munkatervet, akcióprogramot állítottak össze, kirándulásokat, klubnapokat szerveztek, többkevesebb rendszerességgel gyűléseket tartanak. Néhány tagot beírattak az alapfokú szemináriumra, ezek közül néhányan járnak is. A KISZ-titkár harmincéves aszszony. — Kérem szépen, a KISZ-szervezet a szakszervezettel karöltve mindent megtesz a kézbesítőkért mondja. — Vannak ugye, problémás gyerekek, rossz családi környezet stb. Ilyenkor a szakszervezettel együtt felvesszük a kapcsolatot a gyámügyi osztállyal, amely ha tud, segít. Kapnak segélyt időnként, van, akit elhelyeztünk nevelőotthonban. Rendeztünk egészségügyi felvilágosító előadást. Nagyon érdekelte őket, azt mondja az üzemorvos, sokat kérdeztek. Hát persze, a politikai nevelésükkel is próbálunk törődni, ez nagyon nehéz, mert nagy részük most végzi a hetedik, nyolcadik osztályt. Klubnapokat rendezünk, kirándulásokat szervezünk nekik, hogy jól érezzék magukat együtt. — Bocsásson meg: nem idős egy harmincéves asszony tizennégytizennyolc éves lányok KISZ-titkárjának? — Ezen a poszton tárgyalóképes embernek kell állnia. Gyakran úgy kell kiharcolni a gazdasági vezetőktől valamit az ifjúság részére. Ezt egy tizenhét éves lány aligha tudja. Nekem tizenötéves gyakorlatom van ebben. Négy szinopszis lemásolva T. R.né, szakszervezeti szociálpolitikai felelős „Problémások” feliratú füzetéből. Sz. Erzsébet. Szül. 1954. Apja meghalt, anyja nyugdíjas. 1971-ben szült. Apja felderítve, a gyereket vállalta. Házasságkötés 1971 május. Segély háromszáz, segély ezerkétszáz. Segély hatszázötven. „Unja a patronálást” (!). Szept., kilép, Szegedre költözik. Okt., levél: visszajönne, de nincs pénze. Munkatársai összegyűjtik az útiköltséget, visszaveszte volt műhelyébe. A gyereket bölcsődébe elhelyezik. Albérletet szereznek neki, ágyneműt vesznek, de el kell számolni a pénzéről. „K kéri’ magának”, kilép 1971. dec. R. Kati. Szül. 1957. R. Nándorné, nagymamája a tmk-ból takarítónőként ment nyugdíjba 1971. júl. kéri, Katit vegyük fel kézbesítőnek. A szülők elváltak, az apa új felesége nem szíveli a gyereket, Kati a nagymamához menekült, de ő nem tudja a nyugdíjból eltartani. Kati elintézve, felvéve, sportosztályon kézbesít. Kati édesanyját felkerestük, vegye magához a gyereket, elintézve, apa átadta, nov. 12. Dec. 1. az édesanya és nagymama beteg. Kati ápolja őket. Segélyek hatszáz, illetve nyolcszáz. T. Eszter, szül. 1955. Szervi szívbaj. Apa kőműves, anya segédmunkás. Rossz családi élet. Személyes látogatás kétszer. Segély kétszer háromszáz-háromszáz. Eszter: öngyilkossági kísérlet kétszer. F. Klári. Szül. 1954. Apa segédmunkás, anya segédmunkás. Nyolc gyerek, kettő állami gondozásban. Egy szoba. Apa kétszer kényszerelvonó kúrán. Segélyek az apa miatt ruhaneműben és konzervben kiadva, összesen kétezernégyszázhatvan forint értékben. Klári 1971. júl.-ban a vállalati leányszálláson szobalány. Szeptembertől nevelőotthonban. Földszintes ház a külvárosban, a mosókonyha ablakán kopogtatok, hátul az udvarban. Szőke, szép arcú lány nyit ajtót. Leány? Asszony? A kályha mellett vesszőkosárban alszik a gyerek. — A szüleim nem váltak el és nem iszákosak. Sőt, nagyon rendes, művelt emberek. Az apám tisztviselő az OTP-ben, anyám kivarrónő a Textilben. Elvégeztem egy gimnáziumot is. De nyáron egy nappal tovább maradtam lent a Balatonon, és anyámék megtudták, hogy fiúkkal laktam sátorban. Nagyon megvertek, pedig akkor még nem történt semmi sem. Elszöktem a nagynénémhez, ő váltott nekem munkakönyvet, így lettem kézbesítő, a nyolcszázötven forint nem volt sok, de anyámék is segítettek, mert közben megbékéltek, bár nem költöztem haza. A munkát szerettem. Gyakran hallottam, hogy az emberek általában nem sokra tartják a kézbesítőket, de én nem tapasztaltam közvetlenül. A mi osztályunkon a kéréshez mindig hozzátették: légy szíves. Ezért nagy büntetés volt, hogy amikor egy levelet késve vittem el, máshova, helyeztek. Ott kezitcsókolomot köszöntek a férfiak, nem tegeztek, de félrehívtak, és azt kérdezgették, mit csinálok délután. Ez ott mintha szokás lett volna. Akkoriban sokat nyüzsögtem a KISZ-ben , minden gyűlésen és kiránduláson ott voltam. Szórakoztam is eleget, igaz, főleg a fiúk fizették. Egyszer megbíztak, hogy válaszoljak a mi, lányos KISZ-szervezetünk nevében a vasasok kollégiumának, ahol csupa fiúk voltak, és levelet írtak nekünk, mert ismerkedni akartak. Hát nekem sikerült az ismerkedés. — Közben elvégeztem a gép- és gyorsíró iskolát. Feliratkoztam a várakozók közé. Két hónap múlva szóltak a munkaügyről, nemsokára előlépek. Akkor már terhes voltam, csak még nem látszott. Amikor kitudódott a dolog, nem esett több szó az áthelyezésről. Kézbesítőként vett gondozásba a szakszervezet a szülés előtt, és úgy tagadtak ki a szüleim is. — Kislányom apja elvállalta a gyereket, elvenni nem akart, én sem erőlködtem. Szerettem ugyan, de ha ő nem, hát nem. A pénzt küldi rendesen, igaz, még csak négy hónap telt el. A „bajban” már megint a nagynéném meg a szakszervezet segített, aztán, amikor anyámék látták, hogy megállok a magam lábán is, megint megbékéltek. Haza nem mehettem, de az albérletért ők fizetnek. Tisztességgel fel tudom, nevelni a gyerekemet. — Nemsokára visszamegyek, a szakszervezetiek megígérték, elintézik a bérelszámolóban a gépírást. Csakhogy én kézbesítőnek akarok visszamenni, és újra beállni a sor végére. Ennyivel tartozom magamnak. Tizenkilenc éves vagyok, kézbesítőnek már öreg, de tudok várni még egy kicsit. Gyerekkel is. — A kézbesítő a legkisebb ember a gyárban — mondom. Határozottan felel: — Azért lehet szeretni ezt a munkát. És nincs is igaza. Az udvarsepregető a kézbesítőnél is kisebb ember. De nélküle se gyár a gyár. * GÁRDONYI BÉLA RIPORTJA: — —--------------------------------------------A legkisebb emberek Könyvet mindenki kezébe! AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE AJÁNNAK: i.. pld. Illyés Gyula: KORA TAVASZ - MINT A DARVAK 30.- Ft Az életmű sorozat legújabb kötetében két mű található. Az első 1939-41 között íródott regénye, míg a második a szerző visszaemlékezései 1942-ről. pld. ÍRÓSZEMMEL 1971 .................................................. 25,- Ft A kötet szerkesztője Nemes György arra törekedett, hogy a mai magyar valóság sokszínű, érdekes képét tárja az olvasó elé... . pld. Pándi Pál: „KÍSÉRTETJÁRÁS” MAGYARORSZÁGON ......... 69,- Ft A kétkötetes munka a múlt század huszas éveitől kezdve követi nyomon az utópista szocialista, a szocialista és a kommunista mozgalmakat Magyarországon... . pld. RIVALDA 70-71 ........................................ 38,- Ft Könyvhéten 19,- Ft A kötet a könyvheti hagyományokhoz híven a 70-71-es színházi évad legsikeresebb magyar darabjait tartalmazza. . pld. Szabó Pál: A NAGY TEMETŐ............................... 30,- Ft A nemrég elhunyt író Dózsa György életéről és koráról írt történelmi regénye, mely a Dózsaévforduló alkalmából most új kiadásban jelent meg.pld. SZÉP SZÓ Antológia ............................................. 22,50 Ft A Népszava hasonló című mellékletéből válogatott legszebb prózai írások, versek, tanulmányok gyűjteményes kiadása. .... pld. Váci Mihály: TOLDI FELTÁMADÁSA.................... 44.- Ft Szerk. Simon István Az 1970-ben elhunyt Kossuth-díjas költő posztumusz kötete prózai írásait tartalmazza. Tanulmányok, esszék, irodalomtörténeti munkák, szociográfiák gyűjteménye. ... . pld. Veres Péter: ASZÁLY - GYEPSOR - NAPSZÁMOS ÉNEKEK. 25,- Ft A kötetben Veres Péter egy eddig ismeretlen regénye az Aszály, továbbá elbeszélései és fiatalkori versei találhatók. A felsorolt könyvek egyenként is megrendelhetők. 100,— Ft felett nertó- és költségmentes szállítást, 160,— Ft felett négyhavi részletfizetési kedvezményt biztosítunk. Kérjük a hirdetést kivágni és kitöltve bélyeggel ellátott szabványméretű borítékban címünkre feladni szíveskedjék. címünk : könyvet - postán Budapest 4. Postafiók 103. MEGRENDELŐ NEVE: ........ ............................................................ ... PONTOS CÍME: ........................................................................................... SZEMÉLYI IG. SZÁMA (csak részletrendelés esetén): ..................... 1972. MÁJUS 27.