Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-27 / 22. szám - Gárdonyi Béla: A legkisebb emberek • riport (8. oldal)

sunni IRODALOMI I­ asn . Hivatalos nevük vállalati belső kézbesítő, de a munkahe­lyi köznyelv küldöncként, kifutóként emlegeti őket. A kül­­döncség nem szakma, ilyet nem tart nyilván a fiataloknak ajánlható szakmák közt a Munkaügyi Minisztérium Orszá­gos Pályaválasztási Szolgálata, de nem említi a Központi Sta­tisztikai Hivatal népszámlálási osztályának egyéni foglalkozá­si jegyzéke sem. A „vállalati belső kézbesítő” e pillanatban egy kódszám csupán, amely a népszámlálás összeíró lapjáról az elektronikus számológépekbe kerül, hogy majd vissza­nyerve eredeti szóalakját, helyet kapjon egy később elké­szülő, tíz-tizenegyezer foglalkozási címszót rögzítő katasz­terben. A nagy gépgyártó üzemiben tíz­ezer ember dolgozik, hétezernégy­­száz munkás, hétszáz adminisztrá­tor, ezernégyszáz műszaki és ötszáz úgynevezett egyéb. Ez utóbbiak közül nyolcvan a kézbesítő. Öt fiú, hetvenöt lány. Feladatuk az egyes osztályok, üzemrészek, gyáregysé­gek közti ügyiratforgalom lebonyo­lítása. Napi munkaidejük reggel hattól délután kettőig tart, fizeté­sük nyolcszázötven forint. Hogyan lesz valaki kézbesítő? Általában fiatalok jelentkeznek, olyanok, akik a nyolc osztály el­végzése­­ után sikertelenül pályáz­tak valamelyik középiskolába, vagy az általános iskola hatodik, hetedik osztályából kibuktak, kimaradtak, és gyenge fizikumuk miatt nem tudnának másutt elhelyezkedni. A jelentkezők többnyire sokgyerekes, a keresetre igencsak rászoruló sze­gény családokból származnak, vagy pedig sokgyerekes, gyakran nem is alacsony jövedelmű családokból; ezekben a kislány elvárt és elsze­dett pénze italra kell. A kézbesítője közt nincs albérlő, legtöbbjük hely­ben lakik, mások bejárók. A mun­kaügyi osztály a felvételnél előny­ben részesíti a gyárban dolgozók és a nagy családosok gyerekeit. Milyen készségek kellenek a kéz­besítő munkához? Mindenekelőtt szükség van jó lábra, mert napi tíz­­tizennégy kilométert kell gyalogol­ni télben, nyárban, esőben. Kinek két-három könyv van a hóna alatt, kinek hatalmas táska a nyakában, kerékpárt csak kevesen kaphatnak. A kézbesítőnek jó fejre, megfelelő tájékozódási képességre is szüksé­ge van, hogy a gyári hivatalok bo­nyolult és állandóan változó, duz­zadó rendszerében eligazodjék. Megkívántatik bizonyos minimális udvarias, tisztelettudó magatartás és nagyfokú fegyelem, mondhat­nánk: hivatástudat. Hogy a kézbe­sítő érezze munkájának jelentősé­gét, egy-egy levél késedelmes át­adása mekkora kárt okozhat. Akit mulasztáson érnek, az fejmosást kap, súlyosabb esetben másik osz­tályra helyezik vagy elbocsátják. Mi a jövője a tizennyolc-húsz­éves korára „kiöregedett” kézbesí­tőnek? Aki akarja, befejezheti ad­dig a tanulmányait a gyári dolgo­zók iskolájában. A továbbtanulók: a létszám kisebbik fele. Közülük a legtöbben gépíró iskolát végeznek, és feliratkoznak a munkaügyi osz­tályon, hogyha megürül egy admi­nisztrátori állás, elfoglalhassák. Ezekre a helyekre viszonylag so­kan várnak. A hivatalos gyári tá­jékoztatás szerint­ a kézbesítők előnyt élveznek ebben az előlépte­tésben; a sorban álló (gyakran egy éve sorban álló) lányok szerint azonban kívülről is vesznek fel gépírónőt, ha van a gyárban párt­fogójuk. Megesett már, hogy az it­teniek — megunva az ígérgetést — máshová mentek dolgozni. Nyom­á­ban jobb beosztást kapnának a helybeliek, ha közgazdasági iskolai végzettségük lenne, de ezt a nagy megterhelés miatt csak kevesen vállalják. Néhány kézbesítőlány marósnak, esztergályosnak ment valamelyik üzembe. Némelyek, minden ok nélkül odébbállnak — vándormadarak itt is vannak. Mindezek a változatok csak a lá­nyokra érvényesek. A fiúk nem so­káig maradnak kézbesítők, nagy a szak- és segédmunkáshiány. A kézbesítők közt van jó mun­kás, rossz munkás, rendes és fe­gyelmezetlen, mint mindenhol má­sutt. Náluk kisebb ember azonban nincs a gyárban. A kézbesítőnek nő is parancsolhat. Edit tizenhét éves, három éve kézbesítő, ismeri a gyárat, mint a tenyerét. Négyen vannak testvérek, a többiek is keresnek. Anyja mo­torszerelő, apja postaműszaki tiszt. Kerékpárja is van. A lányok igye­keznek jó viszonyban lenni vele, ugyanis Edit T. elvtárs mellé, a kézbesítők vezetője mellé van be­osztva, s hajlandó közbenjárni, ha valamelyik lány valami apró disz­­nóságot csinált. — Én nagyon szeretem ezt a munkát — mondja. — Egy riporter az üzemi újságtól egyszer megkér­dezett: tudom-e, mit viszek, meg­mondják-e, ha valami fontos dolog van a levélben? Minden levél fon­tos, mondtam, így mi is fontosak vagyunk. Csak mások másként ér­zik. — Kik? — Megmondom: a gyári közvéle­mény. Lógósoknak néznek bennün­ket, olyanoknak, akik nem dolgoz­nak, csak sétálnak. Lenéznek ben­nünket, durván beszélnek velünk. A múltkor is el kellett mennem pa­naszra az egyik lány helyett, azt mondták neki: fogd be a szád, te taknyos. — Talán okot adott rá. — Nem mondom, van egy-két szemtelen lány köztünk. De a több­ség rendesen viselkedik és rende­sen dolgozik. A maszek ügyeket is szó nélkül elintézzük. — Például? — Reggel hatkor a dolgunk — nekem is, mert állandó kilépőm van — kimenni a boltba reggelit vásárolni. Az osztályvezetők elég rendesek, de a csoportvezetők meg a beosztott adminisztrátorok nem szégyenkeznek elküldeni cigarettá­ért vagy egy doboz gyufáért, még akkor sem, ha ők maguk újságot olvasnak. És amikor a szokások mel­lett van még külön megbízatás is: az egyik otthon hagyta a kulcs­csomóját, a másik a takarítónőjét értesítteti velem, a harmadiknak elviszem a cipőjét a suszterhez. — És ha nem vinné el? — Jogunk van nem elvinni, ter­mészetesen. De akkor előfordulhat, hogy két óra előtt tíz perccel kapok levelet, vigyem a legmesszebb levő irodába, oda félóra az út. Ha nem viszem el, munkamegtagadás. Ha elindulok, mire odaérek, már senki sincs ott. Három óra, mire blokko­lok a kapunál, a vonatom is el­megy. Ha azt a levelet másnap reg­gel viszem, a két osztály együtt bi­zonyítja, hogy elkésett az irat. Szó­val választhatunk. Ja, igen, és lehet fordulni a KISZ-hez és a szakszer­vezethez. Volt itt egy érettségizett kislány, aki odafordult a panaszá­val. Már nincs nálunk. Végered­ményben nem járt rosszul, most képesítés nélküli pedagógus. — Én ügyes voltam, minden ma­szek munkát el tudtam intézni. És bent a gyárban is megcsináltam, amit kellett. Először a titkárságra osztottak be, ott szerettem is lenni, golyóstollat is kaptam. Kezdetben hordtam a leveleket,­ később a ká­véspoharakat mosogattam, meg főztem a kávét. Aztán felszolgál­tam. Ezt csináltam a kereskedelmi irodán is. Amikor küldöttség jött, csak engem hívtak kávéval és Co­lával. — Egyébként nagyon lenézett beosztás a kézbesítés. Miért? Mert van egy-két lány, aki ráhajt a fér­fiakra. Sokat láttam a három év alatt. Voltak tizenöt-tizenhat éve­sek, ha megláttak egy srácot az ud­varon, megszólították valamilyen kifogással, és felajánlották, hogy elmennek vele táncolni. Egy másik meg csak hordta némán a kávét az egyik nős embernek, és bámulta, amíg az rá nem jött, miről van szó. Aztán bentmaradtak délután, há­rom óra felé már elég néptelenek az irodák. Nem mondhatom, hogy a főnökség elnézi az ilyesmit, mert ha például észreveszik, hogy vala­melyik lány sokat ugrál egy férfi körül, hívatják és elbeszélgetnek vele. Persze olyan is volt, hogy a férfi kezdte. Az egyik hozta a lány­nak először a csokoládét, aztán a külnit meg a baby dollt. Végül csak elérte, amit akart, pedig nős volt az illető. Lettek házasságok is. — Nekünk senki se mondta, kihez mehetünk, ha valami panaszunk van. A régiek azonban mindig fel­világosítják az újakat: munkaügyi osztály, KISZ, szakszervezet. Min­denen azok se tudnak segíteni. — Akkor léptem ki, amikor a névnapom volt. A kereskedelmi irodán a dolgozóik meg szokták egy­mást ajándékozni. Én is fizettem majdnem egy évig az öt-öt forinto­kat. De nekem nem gyűjtöttek, én semmit sem kaptam Katalinkot. Nagyon bántott, de nem mutattam, csak a vécében sírtam. Egész nap nagyon ideges voltam. Délután vendégek jöttek, és amikor bevit­tem a tálcát, eltörtem egy tolás­­poharat. Az osztályvezető kartárs azt mondta, meg kell fizetnem a kárt. Akkor fogtam magam, és ki­kértem a munkakönyvemet. Most tanítok képesítés nélkül. És most meg tetszik írni az újságba, hogy küldönc voltam? Minden ismerő­söm rajtam fog nevetni. B. L.-né a könyvelésből. — A múltkor megyek hátra az öntödébe, hát látom, hogy az út­­kanyarulatban egymásra rakott kockaköveken egy csomó kézbesítő­könyv. Odalopódzam, látom, hogy három lány hűsöl a fal tövében há­rom nyári gyakorlatban levő diák­kal. Vagy: találkozom a főrendész­­szel, nagy halom könyvet cipel.. Kérdem, hova viszi? Be az irodá­ba, feleli, gazdátlan kézbesítőköny­vek ezek, az alagsorban találtam. Meg­talált ott két fiút, két lányt, ingben, glóriában, ott, ahol a meleg jön a kazánházból. Sokszor elgon­dolkodom, hogy mennyire nem szégyenlősek, ha akarnak valamit, egyszerűen felhívják a férfit tele­fonon. És járnak a bizottság elé, vagy egyre-másra szülik a gyere­keket, hogy aztán a szakszervezet — ha jól meggondolom, az én pén­zemből is — agyonsegélyezze őket. A kézbesítők külön KISZ-szerve­zete állítólag akkor alakult meg, amikor egyetlen héten hét lány ment el szülni, s az illetékesek a fejükhöz kaptak: többet kellene foglalkozni velük. Megalakult a KISZ, munkatervet, akcióprogra­mot állítottak össze, kiránduláso­kat, klubnapokat szerveztek, több­­kevesebb rendszerességgel gyűlése­ket tartanak. Néhány tagot beírat­tak az alapfokú szemináriumra, ezek közül néhányan járnak is. A KISZ-titkár harmincéves asz­szony. — Kérem szépen, a KISZ-szerve­­zet a szakszervezettel karöltve mindent megtesz a kézbesítőkért mondja. — Vannak ugye, problé­más gyerekek, rossz családi kör­nyezet stb. Ilyenkor a szakszerve­zettel együtt felvesszük a kapcso­latot a gyámügyi osztállyal, amely ha tud, segít. Kapnak segélyt időn­ként, van, akit elhelyeztünk neve­lőotthonban. Rendeztünk egészség­­ügyi felvilágosító előadást. Nagyon érdekelte őket, azt mondja az üzemorvos, sokat kérdeztek. Hát persze, a politikai nevelésükkel is próbálunk törődni, ez nagyon ne­héz, mert nagy részük most végzi a hetedik, nyolcadik osztályt. Klub­napokat rendezünk, kirándulásokat szervezünk nekik, hogy jól érezzék magukat együtt. — Bocsásson meg: nem idős egy harmincéves asszony tizennégy­­tizennyolc éves lányok KISZ-titkár­­jának? — Ezen a poszton tárgyalóképes embernek kell állnia. Gyakran úgy kell kiharcolni a gazdasági veze­tőktől valamit az ifjúság részére. Ezt egy tizenhét éves lány aligha tudja. Nekem tizenötéves gyakorla­tom van ebben. Négy szinopszis lemásolva T. R.­­né, szakszervezeti szociálpolitikai felelős „Problémások” feliratú fü­zetéből. Sz. Erzsébet. Szül. 1954. Apja meghalt, anyja nyugdíjas. 1971-ben szült. Apja felderítve, a gyereket vállalta. Házasságkötés 1971 május. Segély háromszáz, segély ezerkét­száz. Segély­ hatszázötven. „Unja a patronálást” (!). Szept., kilép, Sze­gedre költözik. Okt., levél: vissza­jönne, de nincs pénze. Munkatár­sai összegyűjtik az útiköltséget, visszaveszte volt műhelyébe. A gyereket bölcsődébe elhelyezik. Al­bérletet szereznek neki, ágyneműt vesznek, de el kell számolni a pén­zéről. „K kéri’ magának”, kilép 1971. dec. R. Kati. Szül. 1957. R. Nándorné, nagymamája a tmk-ból takarítónő­ként ment nyugdíjba 1971. júl. kéri, Katit vegyük fel kézbesítőnek. A szülők elváltak, az apa új felesége nem szíveli a gyereket, Kati a nagymamához menekült, de ő nem tudja a nyugdíjból eltartani. Kati elintézve, felvéve, sportosztályon kézbesít. Kati édesanyját felkeres­tük, vegye magához a gyereket, el­intézve, apa átadta, nov. 12. Dec. 1. az édesanya és nagymama beteg. Kati ápolja őket. Segélyek hatszáz, illetve nyolcszáz. T. Eszter, szül. 1955. Szervi szív­baj. Apa kőműves, anya segéd­munkás. Rossz családi élet. Szemé­lyes látogatás kétszer. Segély két­szer háromszáz-háromszáz. Eszter: öngyilkossági kísérlet kétszer. F. Klári. Szül. 1954. Apa segéd­munkás, anya segédmunkás. Nyolc gyerek, kettő állami gondozásban. Egy szoba. Apa kétszer kényszer­elvonó kúrán. Segélyek az apa miatt ruhaneműben és konzervben kiadva, összesen kétezernégyszáz­hatvan forint értékben. Klári 1971. júl.-ban a vállalati leányszálláson szobalány. Szeptembertől nevelő­­otthonban. Földszintes ház a külvárosban, a mosókonyha ablakán kopogtatok, hátul az udvarban. Szőke, szép ar­cú lány nyit ajtót. Leány? Asszony? A kályha mellett vesszőkosárban alszik a gyerek. — A szüleim nem váltak el és nem iszákosak. Sőt, nagyon rendes, művelt emberek. Az apám tisztvi­selő az OTP-ben, anyám kivarrónő a Textilben. Elvégeztem egy gim­náziumot is. De nyáron egy nappal tovább maradtam lent a Balatonon, és anyámék megtudták, hogy fiúk­kal laktam sátorban. Nagyon meg­vertek, pedig akkor még nem tör­tént semmi sem. Elszöktem a nagy­­nénémhez, ő váltott nekem munka­könyvet, így lettem kézbesítő, a nyolcszázötven forint nem volt sok, de anyámék is segítettek, mert közben megbékéltek, bár nem költöztem haza. A munkát szeret­tem. Gyakran hallottam, hogy az emberek általában nem sokra tart­ják a kézbesítőket, de én nem ta­pasztaltam közvetlenül. A mi osz­tályunkon a kéréshez mindig hoz­zátették: légy szíves. Ezért nagy büntetés volt, hogy amikor egy le­velet késve vittem el, máshova­, he­lyeztek. Ott kezitcsókolomot kö­szöntek a férfiak, nem tegeztek, de félrehívtak, és azt kérdezgették, mit csinálok délután. Ez ott mintha szokás lett volna. Akkoriban sokat nyüzsögtem a KISZ-ben , minden gyűlésen és kiránduláson ott vol­tam. Szórakoztam is eleget, igaz, főleg a fiúk fizették. Egyszer meg­bíztak, hogy válaszoljak a mi, lá­nyos KISZ-szervezetünk nevében a vasasok kollégiumának, ahol csupa fiúk voltak, és levelet írtak ne­künk, mert ismerkedni akartak. Hát nekem sikerült az ismerkedés. — Közben elvégeztem a gép- és gyorsíró iskolát. Feliratkoztam a várakozók közé. Két hónap múlva szóltak a munkaügyről, nemsokára előlépek. Akkor már terhes voltam, csak még nem látszott. Amikor ki­tudódott a dolog, nem esett több szó az áthelyezésről. Kézbesítőként vett gondozásba a szakszervezet a szülés előtt, és úgy tagadtak ki a szüleim is. — Kislányom apja elvállalta a gyereket, elvenni nem akart, én sem erőlködtem. Szerettem ugyan, de ha ő nem, hát nem. A pénzt küldi rendesen, igaz, még csak négy hó­nap telt el. A „bajban” már me­gint a nagynéném meg a szakszer­vezet segített, aztán, amikor anyá­mék látták, hogy megállok a ma­gam lábán is, megint megbékéltek. Haza nem mehettem, de az albér­letért ők fizetnek. Tisztességgel fel tudom, nevelni a gyerekemet. — Nemsokára visszamegyek, a szakszervezetiek megígérték, elin­tézik a bérelszámolóban a gépírást. Csakhogy én kézbesítőnek akarok visszamenni, és újra beállni a sor végére. Ennyivel tartozom magam­nak. Tizenkilenc éves vagyok, kéz­besítőnek már öreg, de tudok várni még egy kicsit. Gyerekkel is. — A kézbesítő a legkisebb em­ber a gyárban — mondom. Határozottan felel: — Azért lehet szeretni ezt a munkát. És nincs is igaza. Az ud­­varsepregető a kézbesítőnél is ki­sebb ember. De nélküle se gyár a gyár. * GÁRDONYI BÉLA RIPORTJA: — —--------------------------------------------­A legkisebb emberek Könyvet mindenki kezébe! AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE AJÁNNAK: i.­­. pld. Illyés Gyula: KORA TAVASZ - MINT A DARVAK 30.- Ft Az életmű sorozat legújabb kötetében két mű található. Az első 1939-41 között íródott regé­nye, míg a második a szerző visszaemlékezései 1942-ről. pld. ÍRÓSZEMMEL 1971 .................................................. 25,- Ft A kötet szerkesztője Nemes György arra töre­kedett, hogy a mai magyar valóság sok­színű, érdekes képét tárja az olvasó elé.­­.. . pld. Pándi Pál: „KÍSÉRTETJÁRÁS” MAGYARORSZÁGON ......... 69,- Ft A kétkötetes munka a múlt század huszas éveitől kezdve követi nyomon az utópista szo­cialista, a szocialista és a kommunista moz­galmakat Magyarországon.­­.. . pld. RIVALDA 70-71 ........................................ 38,- Ft Könyvhéten 19,- Ft A kötet a könyvheti hagyományokhoz híven a 70-71-es színházi évad legsikeresebb magyar darabjait tartalmazza. . pld. Szabó Pál: A NAGY TEMETŐ............................... 30,- Ft A nemrég elhunyt író Dózsa György életéről és koráról írt történelmi regénye, mely a Dózsa­­évforduló alkalmából most új kiadásban jelent meg.­­pld. SZÉP SZÓ Antológia ............................................. 22,50 Ft A Népszava hasonló című mellékletéből válo­gatott legszebb prózai írások, versek, tanul­mányok gyűjteményes kiadása. .... pld. Váci Mihály: TOLDI FELTÁMADÁSA.................... 44.- Ft Szerk. Simon István Az 1970-ben elhunyt Kossuth-díjas költő posz­tumusz kötete prózai írásait tartalmazza. Tanul­mányok, esszék, irodalomtörténeti munkák, szo­ciográfiák gyűjteménye. ... . pld. Veres Péter: ASZÁLY - GYEPSOR - NAPSZÁMOS ÉNEKEK. 25,- Ft A kötetben Veres Péter egy eddig ismeretlen regénye az Aszály, továbbá elbeszélései és fiatalkori versei találhatók. A felsorolt könyvek egyenként is megrendelhetők. 100,— Ft felett nertó- és költségmentes szállítást, 160,— Ft felett négyhavi részlet­­fizetési kedvezményt biztosítunk. Kérjük a hirdetést kivágni és kitöltve bélyeggel ellátott szabványméretű borítékban címünkre feladni szíveskedjék. címünk : könyvet - postán Budapest 4. Postafiók 103. MEGRENDELŐ NEVE: ........ ............................................................ ... PONTOS CÍME: ........................................................................................... SZEMÉLYI IG. SZÁMA (csak részletrendelés esetén): ..................... 1972. MÁJUS 27.

Next