Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám - Kondor Béla: Várvédők (A Dózsa-sorozatból, rézkarc) • kép (1. oldal) - Alföldy Jenő: Dózsa György híre • Heti jegyzet (1. oldal)

heti jegyzet DÓZSA GYÖRGY HÍRE „Nem hallottátok Dózsa György hírét?” — vágta oda Petőfi a kihívó kérdést a ne­mességnek 1847-ben, nem sok­kal azután, hogy báró Eötvös József, a kiváltságos osztály élő lelkiismerete, közreadta Dózsa­­regényét, a Magyarország 1514- ben-t, a tárgyilagosság és az el­lenlábas társadalmi osztály iránti szenvedélyes rokonérzés művét. Úgy támadt föl irodal­munkban a parasztvezér alak­ja az 1848—49-es forradalom és szabadságharc előestéjén, mint a reformlehetőségek szakadék­pártjáig eljutott nemesség és arisztokrácia baljós rémlá­tása Eötvös József szellemidé­zésében, s mint a nép 1514 óta először, mindenre szántan fe­­nyíteni kész ökle, Petőfi fenye­getésében. Nem ismerhetjük pontosan életrajzát, arcvonásait; nem tudhatjuk bizonyosan, vajon csakugyan ez évben van-e az ötszázas számjeggyel kerek Dó­­zsa-év­for­duló. Azt hiszem, tu­datunkban élő szellem­ alakja is inkább nemzedékről nemze­dékre hagyományozódó örök­ség, semmint a történelem megingathatatlan tényrögzíté­se. Nemcsak történelmi alak — egy kicsit a hiányzó magyar népi eposz egyik eleven hőse; volt korszak, amikor puszta hírneve valóságos forradalmi erővé vált. 1848. március 15-én felröppent a hír: Petőfi vezeté­sével negyvenezer népfölkelő gyülekezik Rákos mezején, hogy leszámoljon a nyolc év­százada jogbitorló „dicsőséges nagyurakkal”. S abban, hogy a nemesség függetlenségi törek­vései találkozhattak a reform­értelmiség demokratikus szán­dékaival — valószínűleg Dó­zsának Petőfire, a soros nép­vezérre átszállt, félelmes híre is segített. A történettudomány talán végérvényesen válaszol majd arra a kérdésre: ki volt való­jában Dózsa György, s tárgyi­lagosan föltárja a paraszthá­ború jelentőségét. De talán a történelmi hagyatéknál — a té­nyeknél — nem kevésbé fon­tos a legendás hagyomány, melyből annyiszor merítettek Magyarország haladó társadal­mi mozgalmai. Kölcsey, Eöt­vös, Petőfi, Ady, Szántó Ko­vács János, Áchim András, Derkovits, Illyés Dózsája, a magyarság Dózsája mindig ugyanaz marad: a legnemesebb dühök és a legjogosabb fölhá­­borodás hétköznapról hétköz­napra érvényes jelképe, az el­szánt jobbítás magatartás­szimbóluma. S ha Szapolyai János országát szétszabdalhat­ta is török, osztrák — Dózsa országát semmi hatalom nem ítélhette halálra, semmiféle „tűz nem égett meg”. Alföldy Jenő 4) jö ‘0> Ott kiolöc 2 •O JQ O NOw < 8aou% M ■O o < o-a »«* >k. ‘0> • • 8k.O JÉ N Iszlai Zoltán: A BŰVÖS FORRADALMÁR (13. old.) Máriássy Judit: A KATEDRÁN (13. old.) / ia ÉLET ÉS|»| IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP, XVI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1972. JÚNIUS 24. DÓZSA GYÖRGY EMLÉKEZETE Barta Gábor, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Domonkos Sámuel, Käfer István, Tornai József és Vujicsics D. Sztoján írása (3-4-5. o­.) ÁRA: 2.50 Ft Serfőző Simon és Brády Zoltán RIPORTJA (8. és 16 old.)

Next