Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám - Pásztohy Domokos: Kik azok az „egyszerű” emberek? • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Nem egyszerű (ÉS 1972. június 10.) (2. oldal) - Gyarmati Béla: „Vidék” és vidék • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • (-gy): Vidék (ÉS 1972. június 10.) (2. oldal) - Pásztohy Domokos: Kutyák, divatkutyák • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Zelk Zoltán (ÉS 1972. június 17.) (2. oldal) - Szabados Árpád: Réka mesél • kép (2. oldal)
IÉLET ÉS□ incfidentt minden szombaton It oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszertesztő-helyettes: GARAY GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V- Alpári Gyula u. n. Telefon: 320—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin tcrt. 8/10 Tel: 221—284 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszd a Magyar Posta Előfizethető: Bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.) Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest 62. P O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT és rajzokat NEM ŐRZÜNK meg, és nem küldünk VISSZA ! INDEX: 25.244 Keressük Petőfit! Mi a költői nagyság mércéje? Petőfi példája bizonyítja — hihetetlen, s mégis oly magától értetődő —, hogy az emberek száz év múltán is jó ismerősüknek, rokonuknak, magukénak érzik, olyannak, akiről mindent tudni kell, akinek minden cselekedete fontos. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a számtalan, s bizonyított tényeket tartalmazó tudományos publikáció ellenére — amelyekből kiderül, Petőfi sohasem járt Szibériában, nem járhatott, mert a segesvári csatatéren életét vesztette —, olyan szívósan él a közvéleményben Petőfi szibériai fogságának legendája. Idős emberek emlékei, szeretete, olvasmányai és hallomásai támasztják fel újra és újra a Petőfiről szóló hiedelmeket. De ez azt is bizonyítja, s cáfolhatatlanul, hogy Petőfi, a költő, nem „általában” a népnek, a nemzetnek, hanem külön-külön mindenkinek fontos. Például azoknak, akik a Magyar Nemzetben közzétett felhívás óta megírják a Petőfi Emlékbizottságnak mindazt, amit Petőfiről valaha hallottak vagy olvastak, amit tudnak. Mint a nyolcvanhat éves özvegy Csobay Lajosáé Rektor Mária, aki így emlékezik: „Nagymamámtól hallottam, kinek férje Petőfivel volt katona, hogy 1849. július 31-én déltájon, amikor futottak az ellenségtől, a nagy katonacsoport mellett jobboldalt, jött egy hátasló, amin két katona ült. Petőfi odaugrott, megkapta a ló farkát és felugrott a lóra, de ő már nem fért fel, visszaesett, a csoport továbbrohant, néztek hátra, de Petőfit nem látták”... Egy másik levél írója Laciról a hetvenöt éves Fenyvesi Zoltán: „...a közleményt (hírt) a húszas évek egyik meleg nyári délutánján olvastam a Pesti Hírlap hírek rovatában: »...Tiszti fogolycsoport érkezett haza Oroszországból. A foglyok vallomása szerint Petőfi Alexander Petrovics leszármazottjai a csoportot elvezették a település temetőjébe és megmutatták Alexander Petrovics Petőfi sírját... A síremléken a név még olvasható volt. Ez a hely a Bajkál-tón túl, a kínai határhoz közel van.«" A síremlék azt bizonyítja, hogy mint fogoly Szibériában élt egy ideig, sőt családot alapított... A leszármazottak birtokában föltétlen kell írásbeli bizonyítéknak lenni... Mert hogy többet soha nem vett volna tollat a kezébe, fogsága ideje alatt, azt én ugyan el nem hiszem .. HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Kik azok az „egyszerű" emberek? Az ÉS június 10-i számában megjelent Nem egyszerű című glossza késztetett továbbgondolkodásra. Mert mostanában valóban mind többször halljuk és olvassuk ezt a kifejezést: „egyszerű emberek”. De korántsem Petőfi: „Lehet-e fenséges, ami nem egyszerű?” megfogalmazásának értelmében, hanem pejoratív, azaz rosszabbító hangsúllyal. „Közember”, „beosztott”, sőt mi több: „fizikai munkás” értelemben. Ezzel sehogy sem érthetünk egyet! Az „egyszerűség” nem a „ranglétra” vagy (mai nyelven), az alsóbb pozíciót jelenti. Még világosabban: nem az „átlagemberséget”, hanem — s helyesen csakis ezt: — a mindennapi társas érintkezés természetes közvetlenségét, az annyit emlegetett emberiességet, a másokkal együttérző, résztvevő humanizmust, amely éppen akkor és azért lehet „fenséges”, illetve nagyszerű, amikor és amiért mindenki által felfoghatóan egyszerű és nyilvánvaló. Az emberi egyszerűség tehát a közösségi magatartás szépsége, tisztasága, s így a „lélek” dolgaihoz tartozó. A két éve olyan hirtelen elhunyt Váci Mihály például Pesten járó vidéki ismerősömnek egyszer a Rákóczi úti áradatban addig integetett a túloldalról, amíg végre észrevette, és „fogadta” köszönését. S a költő ment át hozzá a csikorogva fékező autók között egy baráti kézfogásra. Vagy itt a következő példa: a már sajnos szintén elhunyt Veres Péter, egyik nyáron a maga főzte „valódi” lebbencslevesre várt akarattyai házacskájába. S étkezés közben — életformája „egyszerűségét” szándéktalanul is bizonyítva — huncutkás mosollyal jegyezte meg: „Na látod, lebbencsen is lehet jó könyveket írni!” Kik is az „egyszerű” emberek!? Meggyőződésem szerint a nagyszerű egyszerű együttes értelmezésében — s a mai magyar valóságban csak így képzelhető el — a felelősen élő-dolgozó állampolgárok. É spedig: az üzemi munkástól, s a téesz-paraszttól az országos politikusig s az európai vagy éppen a világhírű íróig, tudósig egyaránt. Hiszen minden igazi „nagyemberség” szolgálat, a nép szolgálata. Pásztohy Domonkos Az ÉS június 10-i számában Vidék cím alatt örvendezik a szerző (így), hogy az idei országos középiskolai tanulmányi versenyekben a „vidéki oktatás nemcsak megállja a helyét a fővárossal szemben, hanem túl is nő rajta.” A versenyt magam is nagy figyelemmel kísértem, de nem lelkesedem ennyire. Mert nézzük csak, mely városok középiskolái képviselik a győztes vidékieket. Nagykanizsa, Tata, Szekszárd, Keszthely, Esztergom, Debrecen, Eger, Budapestről nézve valóban vidéki városok. (A debreceni embernek viszont Hajdúhadház, Püspökladány, míg a miskolcinak Sárospatak, Mezőkövesd a vidék. A patakiak Mezőkeresztest tartják vidéknek.) De nem erről van szó, hanem arról, hogy a keszthelyi, debreceni, esztergomi, egri érettségik mindig is értek annyit az oktatás „tőzsdéjén”, mint a fővárosi iskolákban szerzett végbizonyítványok. Ezek után sem tagadhatjuk — és erre jó példa Nagykanizsa —, hogy javult a vidéki oktatás színvonala. Engem csupán az keserít el, hogy a 10—12 esztendeje szervezett gimnáziumok (kisiskolák) tanulói közül egyetlen gyerek se jutott szóhoz a tanulmányi versenyen. Ezeken a kisebb településeken — ahol éppen a hátrányos helyzetben élő munkás- és paraszt gyerekek miatt szerveztek középiskolákat — bizony korántsem megnyugtató az oktatás színvonala. Bármilyen furcsán hangzik, a „hátrányos helyzetet” éppen az iskolák súlyosbítják, a sok képesítés nélküli nevelővel (Borsodban több mint 500-at számlálhatunk, a siklósi járásban nyolcvanan vannak a képesítés nélküliek), a középiskolákban tanító általános iskolai tanárokkal, s „Vidék"és vidék azokkal, akik nem szaktárgyukat oktatják. Mi ennek a következménye? Idézem az MTI napokban kiadott jelentését: „A fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya a bölcsészettudományi karokra jelentkezettek között 20—30 százalékos, a természettudományi karokon 10—14 százalék, a jogi karokon pedig 27—32 százalék.” Nyilvánvaló, hogyha az általában említett kisiskolák továbbtanulóinak szándékait vizsgálnánk, még kedvezőtlenebb lenne az arány... A vidéknek — engedtessék meg, hogy én most Csengerre, Ibrányra, Szikszóra gondoljak — bizony még nincsenek ott a középiskolásai az országos tanulmányi versenyeken. A kisiskolákban tanító pedagógusok mégis megérdemlik a megbecsülést és a kitüntetést, sőt azt is, hogy ne csak a pedagógus napon gondoljunk rájuk. Gyarmati Béla Kutyák, divatkutyák A kutyákhoz annyi a közöm, mint mondjuk a fecskéhez vagy a szarvasokhoz. A nagyvárosban startott kutya véleményem szerint két funkciót tölthet be úgy-ahogy: enyhítheti a tulajdonos magányát (nemcsak otthon, hanem sétálás közben is), és még házat is őrizhet (ha félős a tulajdonos). De akutyabarátoknak azt is látniuk kell, hogy kedvenceik már-már lehetetlenné teszik az önfeledt gyalogos közlekedését a parkokban és egyebütt, s azzal különösképpen számolniuk kell, hiszen szeretik a kutyát, hogy a nagyvárosi kutya élete: testet-kutyalelket megrontó rabság. Erről egyébként a kutyaürülék silány állaga is tanúskodik a pesti utcán. Zelk Zoltán erélyesen tagadja, (ÉS, június 17.) hogy státusszimbólum lenne — az esetek zömét tekintve — a kutya. Holott formás cikke csak azt bizonyítja: nem minden kutyatulajdonos tehetős. A státusszimbólum fogalma azonban nem ilyen értelemben használatos. A státusszimbólumok hajszolása nem a megállapodott gazdagságra, hanem a feltörekvő, esetleg csak látszólagos gazdagodás folyamatára jellemző. Egyszobás lakás is bővelkedhet státusszimbólumokban, nyugati italok, cigaretták címkéiben, nyugati gépkocsik fényképeiben. Az autó fényképének dédelgetése éppúgy státusszimbólum lehet, mint maga az autó! Hiszen a „státus” jelképéről van szó. Én sem állítom, hogy minden kutya a tulajdonos státusát hivatott mutatni. Még a pedigrés kutyákról sem állítom ezt, hiszen a pedigrés kutya csakugyan szebb és „jobb” kutya, mint a korcs. De úgy gondolom, az esetek többségét tekintve — és itt nem a vidékies jellegű kerületekre gondolok, mint amilyen Pesterzsébet is — a kutyák újmódi divatja félreérthetetlenül tükrözi a hivalkodás (esetleg öntudatlan) igyekezetét. Akár státusszimbólumnak nevezzük, akár valami másnak, a kutyatartás pesti divatossága sokatmondó társadalmi jelenség. Pásztohy Domokos 1 \I\^2 /j JTi \ 1 l\ft nPviCAi VI M ' V ■ % \ V ' , 1 K 1i Ljp fb! Idaltárok Szabados Árpád: Réka meséi A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK SIMON LAJOS: ÚGY IS MEGHALHATUNK. Versek. (Magvető) EMLÉKVIRÁGZÁS. Amerikai szerelmes versek. (Magyar Helikon) JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL. Válogatott versek. (Szépirodalmi) DRÁMÁK NÉMETH LÁSZLÓ: KÍSÉRLETI DRAMATURGIA. Drámák, 1960—1969. (Magvető és Szépirodalmi) ÖT magyar DRÁMA. (Diákkönyvtár — Szépirodalmi) SZÉPPRÓZA VOLODEVHA DROZD: KATASZTRÓFA. Regény. (Európa) TADEUSZ KONWICKI: ÁLLATEMBERREM. Regény. (Európa) LERMONTOV: KORUNK HŐSE. Regény. (Európa) MIHAIL SADOVEANU: A BALTA. Kisregények. (Európa) MESA SELIMOVIC: AZ ERŐD ÉS FOGLYA. Regény. (Európa) VÁMOS MIKLÓS: ELŐSZÓ AZ ÁBÉCÉHEZ. Novellák. (Magvető) FEHÉR KLÁRA: LESZ NEKEM EGY SZIGETEM. Gyermekregény. (Móra) MIKSZÁTH KÁLMÁN: TAVASZI RÜGYEK ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK. (Móra) ILLYÉS GYULA: PUSZTÁK NÉPE. (Diákkönyvtár — Szépirodalmi) SZIRÁKY JUDIT: HAJNALI MADÁR. összegyűjtött elbeszélések. (Szépirodalmi) FÉLIX SALTEN: BAMBI GYERMEKEI. Regény. (Bratislava, Mladé Letá — Budapest, Móra) ESSZÉK, TANULMÁNYOK NIKOLAUS PEVSNER: AZ EURÓPAI ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETE. (Corvina) JACEK BOCHENSKI: A SZAMOZÖNT OVIDIUS (Európa) HANS DIETRICH DISSELHOFF: VARÁZSKÖVEK AZ INKÁK FÖLDJÉN. (Gondolat) GERŐ LÁSZLÓ: AZ ÉPÍTÉSZETI STÍLUSOK. (Gondolat) NEUMANN JÁNOS: A SZÁMOLÓGÉP ÉS AZ AGY. (Gondolat) A SZEXUÁLIS ÉLET SZOCIOLÓGIÁJA. Tanulmányok. (Közgazdasági és Jogi Kiadó) PAUL F. LECORD—W. CARL BACKMAN: SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA (Kossuth) KISS FERENC: MŰVEK KÖZELRŐL. Tanulmányok. (Magvető) DEMETER IMRE: SOMLAY ARTHUR. (Szépirodalmi) Filmbemutatók .Z ÖRVEZETŐ HÉT MENYASSZONYA. Színes, szinkronizált szovjet film. Bemutató: június 29-én. AZ ÖRDÖG FOGADÓJA. Színes, szélesvásznú japán film. Bemutató: június 29-én. SZTROGOFF MIHÁLY. Színes, szélesvásznú, szinkronizált, bolgár—olasz film. Bemutató: június 29-én. Színház DANIEL AUBER: HÉT ERDŐ ÖRDÖGE (Fra Diavolo). Bemutató: az Állami Déryné Színházban, június 24-én. Hangversenyek A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye Martonvásáron (MTA Kutatóintézet) június 24-én, rossz idő esetén június 25-én. Vezényel: Erdélyi Miklós. Közreműködik: Gidon Krémer, Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Réti József, Antalffy Albert és a Budapesti Kórus (karigazgató: Forrai Miklós). A BARTÓK VONÓSNÉGYES hangversenye a Pest megyei Tanács Díszudvarában, június 26-án. Rossz idő esetén a hangversenyt a Zeneakadémián tartják meg. Közreműködik: Pongrácz Péter. Kiállítás ORTUTAY TAMÁS József Attila emlékmű-tervének bemutatása a Csepel Galériában. Megtekinthető: július 2-ig. HIBAIGAZÍTÁS Lapunk múlt heti számában Török Sándor Szakmai dolgok című cikkében értelemzavaró sajtóhiba csúszott. A helyes szöveg: „Némelyek összevesztek, úgy váltak el tőlük . .. A kéményseprő egy faluban a községházán maradt le munkára, mert ott nem volt kéményseprő, s gazdákkal tárgyalt, bíróval, jegyzővel, szertekémlelt ügyesen ...” Kamocsay Ildikó könyvkritikájában az „alkotás kenyere” helyett az alkotás kényszerének kellene szerepelnie . Karinthy Ferenc Ősbemutató című regényéről nem azt írta: ez a regény „szimbolikus életműve”, hanem azt, hogy szimbolikus értelművé válik. Egy másik könyvkritikában Ordas Iván keresztnevét „Istvánénak szedték. MÉLET ÉS ÍRZ IRODALOM 1972. JÚNIUS 24.