Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám - M. J.: Csak • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - B. L.: Ékezetes betűk • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Ve.: Hol késik? • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - (tamás): Dózsa bon-bon • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Sz-y: Röpül a balta • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - N. J.: Végre • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Réber László: rajza • kép (9. oldal) - Somlyó György: Stílusgyakorlat • paródia (9. oldal)
CSAK Az alkohol elleni kampány plakátjai elárasztják az országot, de az alkohol — adókulcsa révén — változatlanul a legmagasabb hasznot hozó árucikk. Ezt az ellentmondást tükrözi az a korlátozó rendelkezés is, melyet a Belkereskedelmi Minisztérium adott ki június 17-én. Eszerint ezentúl „Szeszes italt Csak ABC-, valamint általános áruházakban, élelmiszer-, édességboltokban, általános vegyes üzletekben és a palackozott italok boltjában lehet árusítani.” ... „Az első fokú hatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti kizárólag termelői palackozású borok árusítását zöldség- és gyümölcsüzletekben is.” ... „A cukrászdákban az italmérési jog csak likőrre, csemegeborra és borpárlatra adható ki.” ... „A sportpályákon, a bajnoki, kupa-, valamint a nemzetközi mérkőzések kezdetét megelőző egy órától a befejezést követő egy óráig semmiféle szeszes italt nem szabad árusítani. Más sportrendezvényeken időkorlátozás nélkül lehet, de kizárólag sört csapolni.” Örvendünk, hogy a magyar csapatok szurkolói nem válhatnak olyan barbárokká ezentúl, mint a Glasgow-drukkerek Barcelonában. Ennél is örvendetesebb, hogy a gyárak, építkezési helyek és bányák területén semmiféle italt, a hivatalok és intézmények büféjében pedig munkaidő alatt csak palackozott szeszt szabad árusítani. Mindez nagyon szép. Hiszen vannak országok, ahol még több helyen árusítanak alkoholt, még több az idegbeteg, a szesz hatására emberségéből kivetkőző ember, részeges szülőktől veszélyeztetett gyerek, több a delirium tremens és a garázdaság. De — ez sem utópia! — vannak olyan országok is, ahol a zöldségesnél még palackozott termelői bort sem árulnak, csak zöldséget, a cukrászdában kávét, fagylaltot, Coca-Colát és se likőrt, se csemegebort, de még borpárlatnak becézett konyakot sem. Mi több: akad olyan intézmény, hivatal, ahol a büfében se palackozott, se kimért alkoholt nem lehet kapni. Még mini üvegben sem. Egész rendes, kulturált helyek mégis. Hogy vannak, akik az utóbb említett országokban is leihatják magukat a sárga földig? Persze. Csak nehezebben, drágábban és sokkal kevesebben. Ez a csak pedig jelentősebb, mint az új korlátozás csakjai. M. J. ÉKEZETES BETŰK Nyomdáink már tovább jutottak, a gépírásban még nem értünk el a megoldásig. Igaza van a kitűnő Fischer Sándornak, aki a Telecsetepaté adásában szóvátette, hogy nyelvünk kiejtett hangállománya azért szegényedik, mert iratos képe — a sok gépelt, ■ VÉLEMÉNYÜNK SZERINT stencilezett írás — ezt sugallja, rögzíti az olvasó tudatában, a hazánkban kapható írógépeken ugyanis hiányzik a hosszú í, ú és ű betű. Nem mindegyiken, láttam már csehszlovák gyártmányú irodai gépeket, amelyeken legalább ú és ű van már. Miután a magánvásárló NDK és cseh márka közt válogathat — ha éppen kapható —, mi sem természetesebb, minthogy eljusson szerény igényünk a megrendelő külkereskedelmi szervhez: rendeljen a magyar táskaírógépekre is í, ú és ű betűt, amelyek a magyar helyesírásban nélkülözhetetlenek. Sokan nélkülözni tudnák a 13, a -j és az y jelet, teájét máris — konstrukció-változtatás nélkül — megoldható a kérdés, akár két változatban is. A szocialista országok egymás közti kereskedelme alkalmazkodik a megrendelő minőségi igényéhez; miért nem rendel hát külkereskedelmünk ilyen, a magyar helyesírásban nélkülözhetetlen klaviatúrájú gépeket? Sokan kicserélnék régi gépüket egy gazdagabb írásjelűre, miután hasztalan keres az ember olyan vállalatot, amely ezt az átalakítást elvégezné. De kérdés: mikor lehet ilyen betűkkel rendelkező írógépeket vásárolni? (Csak zárójelben: ebben az egyflekkes glosszában huszonhét betűt kellett filctollal meghosszabbítani.) Nem energiapazarlás ez? B. L. HOL KÉSIK? Tudjuk jól, milyen sokáig tart, amíg egy kézirat eljut odáig, hogy könyv lesz belőle. De ha egy cikkben „közeljövőben megjelenő” könyvet emlegetnek, és ez a cikk az Irodalomtörténet című közismerten lassú átfutású lap 1971. 2. számában jelent meg, tehát a cikkíró, aki feltehetően azonos a könyv sajtó alá rendezőjével, már 1970 derekán közelinek tudta a megjelenés dátumát, akkor 1972 közepén talán jogos a kérdés: hol van a megígért könyv? Németh Andor Válogatott írásai című kötetről van szó, melyet Réz Pál jelentett be, sokunk örömére, az említett folyóiratban. Németh Andor a két háború közti magyar publicisztika egyik legizgalmasabb jelensége volt: irodalmilag is magas szintű mestere annak a következetesen és radikálisan antifasiszta újságírásnak és kritikának, melynek tanúságtételét nem sokáig nélkülözhetjük — eddig is indokolatlanul hanyagoltuk el —, ha e nehéz korban megpróbálunk eligazodni. Németh Andor hagyatékát csak nagy fáradsággal lehetne összeszednie annak, akit ez a kor érdekel — és Vajon kit nem érdekelne a közelmúltunk? A közismert folyóiratokon kívül olyan bajosan elérhető lapokban is búvárkodnia kellene, mint A Toll, a rövidéletű, elsüllyedt folyóiratok, vagy a bécsi emigráns sajtó. De úgyszólván hozzáférhetetlenek Németh Andor József Attiláról szóló írásai is, a legjobb és leghitelesebb kortársi vallomások, és teljesen ismeretlen többek közt Franz Kafkáról írt tanulmánya. Ha mindezt valaki már fáradságos munkával összegyűjtötte, mi késlelteti hát, hogy mindnyájan okuljunk belőle? Vö. Héber László rajza N ! 1972. JÚNIUS 24. DÓZSA BONBON Dózsa Györgyre emlékezünk. Szoboravatással, műsorokkal, kiállításokkal, ünnepi lapszámokkal. A Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Magyar Édesipar azonban még emlékezetesebbé kívánja tenni a jubileumot: Dózsa desszert elnevezéssel új bonbonmeggy-dobozt hoz forgalomba. A vezetők elmondták: exkluzív, tetszetős díszdobozról van szó, grafikusművész tervezi, csak a nyomdák kapacitása okoz gondot, hogy idejében boltokba kerülhet-e az újdonság. Dózsa bon-bon? Rossz-rossz, idétlen ötlet. (tamás) RÖPÜL A BALTA A férfi virágot vesz a szájába és fejét a céltáblára hajtja. Partnere kötélen egyensúlyozva (imbolyogva) céloz: röpül a balta. A virágot találja el. A férfi diadalmasan emeli fel fejét. Szerencséje volt. Ezúttal megmaradt a feje. A gyengébb idegzetű nézők, akik néhány pillanatra elfordultak a képernyőtől, felszabadult sóhajjal visszafordulhatnak, és tovább szórakozhatnak a Ki mit tud középdöntőjén. De mi történt volna, ha a balta célt téveszt, balesetet, vagy halált okoz? Ha a mutatvány egyik legfontosabb elemének nem ezt tartanák, akkor a baltadobáló megelégedne emberfej nélküli céltáblával. Az akrobatika, a cirkusz veszélyes műfaj. A felelősséget a mutatványt végző emberek vállalják — így szólhatna az ellenvetés. Ez igaz. A humánus, és főként a szocialista szemlélettel azonban nem fér össze az ilyen szórakoztatás. Még akkor sem, ha megfizetnék. A cirkuszban is kellenek a munka- és életvédelmi előírások. A Ki mit tud artistáit még a hivatásos artistáknál is jobban féltjük. Mert amatőrök. Ügyesek, tehetségesek, világszámot is produkálhatnak, de nem bizonyos, hogy rendelkeznek azzal a megnyugtató szakmai tudással, rutinnal, biztonsággal, amely a veszély kivédésére, a baleset elhárítására, enyhítésére alkalmassá teheti az artistát. A baltadobálóról mindenki láthatta, hogy nem is rutinos műkedvelő. A Ki mit tud-ban hibázhat a versmondó, csúszkálhat a hangnemek között az énekes — emiatt csak bosszankodunk —, de nem csúszkálhat ideoda a balra. Sem a cirkuszban, sem a képernyőn — több millió néző előtt. Szy VÉGRE A házassági hirdetések feladói egyre pazarabbul jellemzik önmagukat. Reprezentatív külsejű, igényes, saját lakással, autóval, önnyugdíjjal rendelkező, zenebarát és szenvedélyes utazó, lelkiekben gazdag és iparengedéllyel bíró... De olyan párkereső, aki azzal kérkedik hogy tévében, moziban sztárkodott, eddig — legalábbis tudtunkkal — nem hirdetett aprót. Most ezt is megértük, íme: „Magyarországon először K. I.-es vizsgás, tv-ben, moziban, kiállításokon szereplő, győztes szülőktől származó, HPJ fekete középuszkárban fedeztetést vállal. Levélajánlatokat várom." Ilyen valóban először van Magyarországon. Hogy egy középuszkár levélajánlatokat vár. Igényei ismeretlenek. SOMLYÓ GYÖRGY: Stílusgyakorlat Változatok egy táncdal-témára TÉMA Kellene már végre egy kis haccáré, hacacáré* hadd legyen a szád a számé — Tádé, mért vagy másé? Kilesi a ván hold ingyen csipkés kis hálóingem, Ha valaki cinkosan nevet rám, az velem a mennybe száll! MOTTO: Minthogy a lírai költészetben végül is az alany fejeződik ki, az bármily jelentéktelen tartalommal is beérheti. Mert mindenekelőtt a szubjektivitásnak, mint olyannak a kifejezéséről van szó, a maga sajátos tartalmáról, lélekről és érzelmekről, és nem valami, bármily közelálló külső dologról. A lírai költészetnek a tárgy, a tartalom a legesetlegesebb eleme, és csak a művészi felfogás és kifejezés az, ami számít... A lírai költemény anyagát nem a tárgy képezi, úgy ahogy a maga realitásában létezik és megmutatkozik, hanem a költő belső, szubjektív lendülete ... Az a különös lelkiállapot és az fölfogásmód, amely a költő sajátja, már a választott versmértékben kifejezést nyer. Hegel: Esztétika, IV. kötet, II. fejezet, B. — A lírai költészet. ELSŐ VÁLTOZAT Balassi Bálint: Kit egy cíterás lány szerzett Ne legyen szerelmed mindig csak a Marsé, Elkelne már végre egy kis hacacáré, Szüvem édes Tádé, Lelked a telkemé, légyen szám a szádé. Röpkéd az éjszakán csipkés hálóingem, Ne hagyd, hogy a vén hold kapdoshassa ingyen, Ha ki szeret engem, Azt én a csillagzó mennyekbe fölviszem. A MÁSODIK VÁLTOZAT Berzsenyi Dániel: Barátnémhoz, vészek közt Vérbe fürdik szerte a nagyvilág, nézd, Ázsiák és Afrika vad csatákban, Hozz te lelkemnek nyugovást, a búban Kis hacacárét! Percre bár, mig leskel a zordon agg hold, Lessem én is csipkeszegélyü inged, Mint liheg szárnyként, mely az égbe von fel, Számon a száddal. HARMADIK VÁLTOZAT Kosztolányi Dezső: A Nő szól Szeretném, ha történne valami, mennyegző, tor, mindegy, kis hacacáré. Hagyd telkemet telkedhez hajlani, te az enyém vagy és a szád a számé. Ne sírj. Ne szólj. A hold ma oly kaján, fényéből szövi könnyű éji ingem. S oly meztelen vagyok, mint soha tán. És meztelen a hold. Az Éj. A Minden. NEGYEDIK VÁLTOZAT Francia sanzon a Magyar Rádióban: Clair de Lune Je voudrais, je voudrais, mon ami, aprés tant de proses que passe quelque chose de poésie (egy kis hacacáré) qu’en un moment farouche ta bouche sóit ma bouche, ma bouche ta bouche (a szád a számé). Je voudrais, je voudrais, tendre hőte, que la lune irise ma légére chemise quand je V öté, (csipkés hálóinge m), parce qeu célúi que j’ aime, droit au ciel je l’ a méné, si je V aime (a mennybe viszem), si je l’ aime (a mennybe viszem). UTOLSÓ VÁLTOZAT S. Gy.: Mese a hálóíngről Kellene végre már valami. Ez, az, amaz. Vagy amaz se, az se, ez se. Hiszen mind ugyanaz. Valami, ami nem olyan, mint amilyen. Egy szó, amilyet én le nem írnék soha. Szó? Talán nem is szó. Valami más. Haccáré? Vagy: hacacáré? Ez jött a je-je-je után. És ezután mi jö-j ö-j ön? Ha a ca meg a cá meg a r é is a múlté lesz, mint a si, amelyen Dante dalolt? Mi lesz az új, a legújabb, a legeslegújabb dolce stil nuovo? Ki tudja? Köröttem az éj. A hold a te hálóinged? Vagy a te hálóinged a hold? Majd megtudod, ha mosolyod űrhajója velem az égbe lobog.