Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám - M. J.: Csak • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - B. L.: Ékezetes betűk • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Ve.: Hol késik? • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - (tamás): Dózsa bon-bon • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Sz-y: Röpül a balta • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - N. J.: Végre • glossza | Véleményünk szerint (9. oldal) - Réber László: rajza • kép (9. oldal) - Somlyó György: Stílusgyakorlat • paródia (9. oldal)

CSAK Az alkohol elleni kampány pla­kátjai elárasztják az országot, de az alkohol — adókulcsa révén — változatlanul a legmagasabb hasznot hozó árucikk. Ezt az ellentmondást tükrözi az a korlátozó rendelkezés is, me­lyet a Belkereskedelmi Miniszté­rium adott ki június 17-én. Esze­rint ezentúl „Szeszes italt Csak ABC-, valamint általános áruhá­zakban, élelmiszer-, édességbol­tokban, általános vegyes üzletek­ben és a palackozott italok bolt­jában lehet árusítani.” ... „Az első fokú hatóság kivételesen in­dokolt esetben engedélyezheti ki­zárólag termelői palackozású bo­­rok árusítását zöldség- és gyü­mölcsüzletekben is.” ... „A cuk­rászdákban az italmérési jog csak likőrre, csemegeborra és borpár­latra adható ki.” ... „A sport­pályákon, a bajnoki, kupa-, vala­mint a nemzetközi mérkőzések kezdetét megelőző egy órától a befejezést követő egy óráig sem­miféle szeszes italt nem szabad árusítani. Más sportrendezvénye­ken időkorlátozás nélkül lehet, de kizárólag sört csapolni.” Örvendünk, hogy a magyar csa­patok szurkolói nem válhatnak olyan barbárokká ezentúl, mint a Glasgow-drukkerek Barceloná­ban. Ennél is örvendetesebb, hogy a gyárak, építkezési helyek és bá­nyák területén semmiféle­­ italt, a hivatalok és intézmények büfé­jében pedig munkaidő alatt csak palackozott szeszt szabad árusíta­­ni. Mindez nagyon szép. Hiszen vannak országok, ahol még több helyen árusítanak alkoholt, még több az idegbeteg, a szesz hatá­sára emberségéből kivetkőző em­ber, részeges szülőktől veszélyez­tetett gyerek, több a delirium tre­­mens és a garázdaság. De — ez sem utópia! — van­nak olyan országok is, ahol a zöldségesnél még palackozott ter­melői bort sem árulnak, csak zöldséget, a cukrászdában kávét, fagylaltot, Coca-Colát és se li­kőrt, se csemegebort, de még borpárlatnak becézett konyakot sem. Mi több: akad olyan intéz­mény, hivatal, ahol a büfében se palackozott, se kimért alkoholt nem lehet kapni. Még mini üveg­ben sem. Egész rendes, kulturált helyek mégis. Hogy vannak, akik az utóbb említett országokban is leihatják magukat a sárga földig? Persze. Csak nehezebben, drágábban és sokkal kevesebben. Ez a csak pe­­dig jelentősebb, mint az új kor­látozás csakjai. M. J. ÉKEZETES BETŰK Nyomdáink már tovább jutot­tak, a gépírásban még nem ér­tünk el a megoldásig. Igaza van a kitűnő Fischer Sándornak, aki a Telecsetepaté adásában szóvá­­tette, hogy nyelvünk kiejtett hangállománya azért szegényedik, mert iratos képe — a sok gépelt, ■ VÉLEMÉNYÜNK SZERINT stencilezett írás — ezt sugallja, rögzíti az olvasó tudatában, a ha­zánkban kapható írógépeken ugyanis hiányzik a hosszú í, ú és ű betű. Nem mindegyiken, láttam már csehszlovák gyártmányú iro­dai gépeket, amelyeken legalább ú és ű van már. Miután a magánvásárló NDK és cseh márka közt válogathat — ha éppen kapható —, mi sem ter­mészetesebb, minthogy eljusson szerény igényünk a megrendelő külkereskedelmi szervhez: ren­deljen a magyar táskaírógépekre is í, ú és ű betűt, amelyek a ma­gyar helyesírásban nélkülözhetet­lenek. Sokan nélkülözni tudnák a 13, a -j­ és az y jelet, teájét már­is — konstrukció-változtatás nél­kül — megoldható a kérdés, akár két változatban is. A szocialista országok egymás közti kereskedel­me alkalmazkodik a megrendelő minőségi igényéhez; miért nem rendel hát külkereskedelmünk ilyen, a magyar helyesírásban nélkülözhetetlen klaviatúrájú gé­peket? Sokan kicserélnék régi gépüket egy gazdagabb írásjelűre, miután hasztalan keres az ember olyan vállalatot, amely ezt az átalakí­tást elvégezné. De kérdés: mikor lehet ilyen betűkkel rendelkező írógépeket vásárolni? (Csak zárójelben: ebben az egy­­flekkes glosszában huszonhét be­tűt kellett filctollal meghosszab­bítani.) Nem energiapazarlás ez? B. L. HOL KÉSIK? Tudjuk jól, milyen sokáig tart, amíg egy kézirat eljut odáig, hogy könyv lesz belőle. De ha egy cikkben „közeljövőben meg­jelenő” könyvet emlegetnek, és ez a cikk az Irodalomtörténet cí­mű közismerten lassú átfutású lap 1971. 2. számában jelent meg, tehát a cikkíró, aki feltehetően azonos a könyv sajtó alá rende­zőjével, már 1970 derekán köze­linek tudta a megjelenés dátu­mát, akkor 1972 közepén talán jogos a kérdés: hol van a meg­ígért könyv? Németh Andor Vá­logatott írásai című kötetről van szó, melyet Réz Pál jelentett be, sokunk örömére, az említett fo­lyóiratban. Németh Andor a két háború közti magyar publicisztika egyik legizgalmasabb jelensége volt: irodalmilag is magas szintű mes­tere annak a következetesen és radikálisan antifasiszta újság­írásnak és kritikának, melynek tanúságtételét nem sokáig nélkü­lözhetjük — eddig is indokolat­lanul hanyagoltuk el —, ha e nehéz korban megpróbálunk el­igazodni. Németh Andor hagya­tékát csak nagy fáradsággal le­hetne összeszednie annak, akit ez a kor érdekel — és Vajon kit nem érdekelne a közelmúltunk? A közismert folyóiratokon kívül olyan bajosan elérhető lapokban is búvárkodnia kellene, mint A Toll, a rövidéletű, elsüllyedt folyóiratok, vagy a bécsi emig­ráns sajtó. De úgyszólván hozzá­férhetetlenek Németh Andor Jó­zsef Attiláról szóló írásai is, a leg­jobb és leghitelesebb kortársi vallomások, és teljesen ismeret­len többek közt Franz Kafkáról írt tanulmánya. Ha mindezt valaki már fárad­ságos munkával összegyűjtötte, mi késlelteti hát, hogy mind­nyájan okuljunk belőle? Vö. Héber László rajza N ! 1972. JÚNIUS 24. DÓZSA BON­BON Dózsa Györgyre emlékezünk. Szoboravatással, műsorokkal, ki­állításokkal, ünnepi lapszámok­kal. A Ceglédi Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat és a Magyar Édesipar azonban még emlékeze­tesebbé kívánja tenni a jubileu­mot: Dózsa desszert elnevezés­sel új bonbonmeggy-dobozt hoz forgalomba. A vezetők elmond­ták: exkluzív, tetszetős díszdo­bozról van szó, grafikusművész tervezi, csak a nyomdák kapaci­tása okoz gondot, hogy idejében boltokba kerülhet-e az újdonság. Dózsa bon-bon? Rossz-rossz, idétlen öt­let. (tamás) RÖPÜL A BALTA A férfi virágot vesz a szájába és fejét a céltáblára hajtja. Part­nere kötélen egyensúlyozva (im­­bolyogva) céloz: röpül a balta. A virágot találja el. A férfi diadal­masan emeli fel fejét. Szerencsé­je volt. Ezúttal megmaradt a feje. A gyengébb idegzetű nézők, akik néhány pillanatra elfordultak a képernyőtől, felszabadult sóhajjal visszafordulhatnak, és tovább szórakozhatnak a Ki mit tud kö­zépdöntőjén. De mi történt volna, ha a balta célt téveszt, balesetet, vagy halált okoz? Ha a mutat­vány egyik legfontosabb elemé­nek nem ezt tartanák, akkor a baltadobáló megelégedne ember­fej nélküli céltáblával. Az akrobatika, a cirkusz ve­szélyes műfaj. A felelősséget a mutatványt végző emberek vál­lalják — így szólhatna az ellen­vetés. Ez igaz. A humánus, és fő­ként a szocialista szemlélettel azonban nem fér össze az ilyen szórakoztatás. Még akkor sem, ha megfizetnék. A cirkuszban is kel­lenek a munka- és életvédelmi előírások. A Ki mit tud artistáit még a hivatásos artistáknál is jobban féltjük. Mert amatőrök. Ügyesek, tehetségesek, világszámot is pro­dukálhatnak, de nem bizonyos, hogy rendelkeznek azzal a meg­nyugtató szakmai tudással, rutin­nal, biztonsággal, amely a veszély kivédésére, a baleset elhárítására, enyhítésére alkalmassá teheti az artistát. A baltadobálóról min­denki láthatta, hogy nem is ruti­nos műkedvelő. A Ki mit tud-ban hibázhat a versmondó, csúszkál­hat a hangnemek között az éne­kes — emiatt csak bosszanko­dunk —, de nem csúszkálhat ide­­oda a balra. Sem a cirkuszban, sem a képernyőn — több millió néző előtt. Sz­y VÉGRE A házassági hirdetések feladói egyre pazarabbul jellemzik ön­magukat. Reprezentatív külsejű, igényes, saját lakással, autóval, önnyugdíjjal rendelkező, zeneba­rát és szenvedélyes utazó, lelkiek­ben gazdag és iparengedéllyel bí­ró... De olyan párkereső, aki az­zal kérkedik hogy tévében, mo­ziban sztárkodott, eddig — leg­alábbis tudtunkkal — nem hirde­tett aprót. Most ezt is megértük, íme: „Magyarországon először K. I.-es vizsgás, tv-ben, moziban, kiállításokon szereplő, győztes szülőktől származó, HPJ fekete középuszkár­ban fedeztetést vál­lal. Levélajánlatokat várom." Ilyen valóban először van Ma­gyarországon. Hogy egy közép­uszkár levélajánlatokat vár. Igé­nyei ismeretlenek. SOMLYÓ GYÖRGY: Stílusgyakorlat Változatok egy táncdal-témára TÉMA Kellene már végre egy kis haccáré, hacacáré* hadd legyen a szád a számé — Tádé, mért vagy másé? Kilesi a ván hold ingyen csipkés kis hálóingem, Ha valaki cinkosan nevet rám, az velem a mennybe száll! MOTTO: Minthogy a lírai költészetben végül is az alany fejeződik ki, az bármily jelentéktelen tartalom­mal is beérheti. Mert mindenekelőtt a szubjektivitás­nak, mint olyannak a kifejezéséről van szó, a maga sajátos tartalmáról, lélekről és érzelmekről, és nem va­lami, bármily közelálló külső dologról. A lírai költé­szetnek a tárgy, a tartalom a legesetlegesebb eleme, és csak a művészi felfogás és kifejezés az, ami számít... A lírai költemény anyagát nem a tárgy képezi, úgy ahogy a maga realitásában létezik és megmutatkozik, hanem a költő belső, szubjektív lendülete ... Az a kü­lönös lelkiállapot és az fölfogásmód, amely a költő sajátja, már a választott versmértékben kifejezést nyer. Hegel: Esztétika, IV. kötet, II. fejezet, B. — A lírai költészet. ELSŐ VÁLTOZAT Balassi Bálint: Kit egy cíterás lány szerzett Ne legyen szerelmed mindig csak a Marsé, Elkelne már végre egy kis hacacáré, Szüvem édes Tádé, Lelked a telkemé, légyen szám a szádé. Röpkéd az éjszakán csipkés hálóingem, Ne hagyd, hogy a vén hold kapdoshassa ingyen, Ha ki szeret engem, Azt én a csillagzó mennyekbe fölviszem. A MÁSODIK VÁLTOZAT Berzsenyi Dániel: Barátnémhoz, vészek közt Vérbe fürdik szerte a nagyvilág, nézd, Ázsiák és Afrika vad csatákban, Hozz te lelkemnek nyugovást, a búban Kis hacacárét! Percre bár, mig leskel a zordon agg hold, Lessem én is csipkeszegélyü inged, Mint liheg szárnyként, mely az égbe von fel, Számon a száddal. HARMADIK VÁLTOZAT Kosztolányi Dezső: A Nő szól Szeretném, ha történne valami, mennyegző, tor, mindegy, kis hacacáré. Hagyd telkemet telkedhez hajlani, te az enyém vagy és a szád a számé. Ne sírj. Ne szólj. A hold ma oly kaján, fényéből szövi könnyű éji ingem. S oly meztelen vagyok, mint soha tán. És meztelen a hold. Az Éj. A Minden. NEGYEDIK VÁLTOZAT Francia sanzon a Magyar Rádióban: Clair de Lune Je voudrais, je voudrais, mon ami, aprés tant de proses que passe quelque chose de poésie (egy kis hacacáré) qu’en un moment farouche ta bouche sóit ma bouche, ma bouche ta bouche (a szád a számé). Je voudrais, je voudrais, tendre hőte, que la lune irise ma légére chemise quand je V öté, (csipkés hálóinge m), parce qeu célúi que j’ aime, droit au ciel je l’ a méné, si je V aime (a mennybe viszem), si je l’ aime (a mennybe viszem). UTOLSÓ VÁLTOZAT S. Gy.: Mese a hálóíngről Kellene végre már valami. Ez, az, amaz. Vagy amaz se, az se, ez se. Hiszen mind ugyanaz. Valami, ami nem olyan, mint amilyen. Egy szó, amilyet én le nem írnék soha. Szó? Talán nem is szó. Valami más. Haccáré? Vagy: hacacáré? Ez jött a je-j­e-j­e után. És ezután mi j­ö-j ö-j ön? Ha a ca meg a c­á meg a r é is a múlté lesz, mint a si, amelyen Dante da­lolt? Mi lesz az új, a legújabb, a legeslegújabb dolce stil nuovo? Ki tudja? Köröttem az éj. A hold a te hálóinged? Vagy a te hálóinged a hold? Majd megtudod, ha mosolyod űrhajója velem az égbe lobog.

Next