Élet és Irodalom, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám - Brády Zoltán: A megsértett házirend • riport (16. oldal) - Apostol Mária: Textilmotívum • kép (16. oldal)

BRÁDY ZOLTÁN RIPORTJA: A megsértett házirend Mindig is irigylésre méltó sétahelynek tartottam Sashalmot. A főváros XVI. kerületének ez a része kellemes kis kertváros. A földszintes családi házak kertjeiben zöldellnek a harsogó saláták, a szelíd vetemények, már a zöldborsó is bokrosodik, az ágaskodó, csupasz rózsalugasok duzzasztják leveleiket. A Fehérsas utca olyan, mint a többi zöld, fás, bokros kerítésű település. Magányos házak kopasz cserepei takarják, éreztetik a nyugalmat, az enyhet adó, békés A tényállás Mivel Budapesten kevés a lakás, Czimer József filmnyomó (textiles szakma) Pomázról járt be dolgozni. 1952-ben Ceglédre települt s egy háziipari szövetkezetben dolgozott. 1959-ben Pestre költözött családjával. Kezdetben egyik rokonánál éltek, Kispesten. Közben növekedett két fia és a lánya. Összegyűjtöttek 30 ezer forintot. Ezért még nem lehet lakást kapni. Kínálkozott egy lehetőség a Fehérsas utcában. Erdős Ferenc lakottan megvételre kínálta kertes családi házát 30 ezer forintért A házban lakik e riport egyik főhőse, Sásdi Sándorné özvegyaszszony és a szintén özvegy Lakos Józsefné. Hogy mégis megvette részletre a lakott házat Czimer József — e történet másik főszereplője —■, annak az volt az oka , hogy lakhatási lehetőséget kapott ötödmagával a kertben levő mosókonyhában. Ide költöztek Czimerék 1965-ben. Tulajdonképpen azóta nincs béke a Fehérsas utca 16-ban. Valahol hallottam: boldogtalan együttlakással kegyetlenebből meg lehet ölni az embert, mint egy baltával. A hetvenhárom éves Süthné negyvenéves fiával kényelmesen éldegél a kétszobás lakásban, özvegy Lakosné szoba-konyhája is szép. A háztulajdonos Czimer úr pedig a penészes, alacsony mosókonyhában lakik ötödmagával. Czimer tudta, hogy mit és hogyan vásárolt. Tudta, hogy Süthnét, vagy Lakosnét nem tudja kitenni a lakásból. Ezért kért építési engedélyt a tanácstól. Két szoba kialakítását tervezi. Süth néni riadt aggodalma kezdetben érthető volt. Huszonhét éve lakik e házban s a tulajdonost korábban egy évben, ha egyszer látta. Így nyugodtan használhatta az egész kertet, nyári estéken kényelmesen pihenhetett rózsákkal befuttatott szaletlijében — senki nem zavarta. Czimer megjelenése megriasztotta, a tulajdonos az udvarba költözött, most mi lesz? Csakugyan mi lett? 1965 óta csaknem huszonöt hatósági (rendőrségi, tanácsi, bírósági eljárás) zajlott le, ebben benne foglaltatik becslésem szerint 40—50 hivatalos ügyvédi levelezés is, mivel mindketten jogi képviselőt is fogadtak. Kezdetben ritkábbak voltak az összezördülések, most azonban már olyan gyakoriak, hogy a XVI. kerületi tanács Igazgatási Osztálya két-három Süth kontra Czimer ügyet is összefog egyszerre, azaz egy tárgyalási napra. Dr. Kovalik Pál, a szabálysértési csoport munkatársa nevetve legyintett e két név hallatán: „Mit csináljak, hisz jogukban áll védelmet és döntést kérni tőlünk jóformán mindenféle kis ügyben. Kötelességünk meghallgatni őket”. Az ilyen Süth—Czimer históriák nemcsak a Fehérsas utcára jellemzők. A házirend megsértése címén 1971-ben 234 határozatot hoztak a tanácsok szabálysértési előadói. Ez az adat csökkenő tendenciát mutat, mert 1970-ben 438, 1969-ben 584, 1968-ban 695 határozatra volt szükség, hogy véget vessenek a fülemüle históriáknak. Nem mondható ez el a csendháborításról. 1969-ben 1277 csendháborítót marasztaltak el Budapesten. 1970-ben már 1838 hangoskodót, míg tavaly 1717 lakost köteleztek a csendre... A szembenálló felek Süth néni bizalmatlanul fogadott. Azt hitte, hogy gyűlöletes ellenfele, a háztulajdonos küldött a nyakára. Elővett egy nagy halom papírt. — Kezdetben volt békesség, nem volt harag. Most már csak itt a lakásban van megmaradásom. Az udvarról beüldöz. Sírni kezdett. — Még jó, hogy a lányom kijár megvédeni. A háziúr kitúr a padlásról, a pincéből, mindenünnen. De nem hagyom, hogy kitúrjon. Védekezem, amíg élek. Hangja már megkeményedett, szemei haragosan villogtak. Kivitt az udvarra. — Ide szórta a homokját — mutatott a ház beszögellésénél emelkedő halomra —, holott itt szoktam pihenni. A szél meg behordja a lakásomba. Mondom, ide rakta, pedig már huszonhét éve, hogy használom ezt a helyet is. Innen elvett harminc centit a kertemből! Mit akar még? Czimer József: — Ez az asszony betegített meg. Mindig piszkál, tönkretesz. A mosókonyhából átalakított szoba sarkában horgászfelszerelések. Két nagy ágy egymás mellett. Itt alszik a háztulajdonos feleségével és három felnőtt gyerekkel. Czimer is elővette a szardahalmot. Bírósági, rendőrségi, tanácsi papírokat mutatott. A tulajdonos elmondta, hogy sohasem akarta kitenni Süth nénit a lakásból. Ezt képtelenségnek tartja. A mosókonyha mellé épít két szobát. Az engedély már megvan. Az építési fagak egy része már megérkezett. A homok miatt van az újabb botrány. Hát hova rakja? az ágy alá? Megírta ajánlott levélben Süth néninek, hogy el fogja majd vinni valahová. Véleménye szerint nem is az öregasszonnyal van a baj, hanem a lányával. Ő izgatja, biztatja az anyját Pedig nem is itt lakik, csak mindig ide jár. — Azt szeretném, ha már békesség lenne. Nyugodtan járhassak horgászni — mondta. Czimer is kikísért az udvarra (Süth néni a függöny mögül figyelt) s megmutatta az ominózus homokrakást — Mondtam, hogy az építkezéshez kell, majd eltűnik innét... látja, szemetet szórt rá. Ismét Süth nénihez kopogtattam. — Na, mit mondott rólam? Ezután elkérte az igazolványomat. Föltette a szemüvegét, s ceruzával kiírta az adataimat, születésem helyét, idejét, anyám nevét stb. Eszkaláció Az első hivatalos irat 1965-ben készült. Süthné leánya, Takács Jánosné akkor még az édesanyjával lakott. „HATÁROZAT — Takács Jánosné eladó, Bp. XVI. Fehérsas utca 16 szám alatti lakost részben Czimer József feljelentése alapján, részben hivatalos észlelés alapján az 1879. évi XL. Tc. 41. §-ban meghatározott, valamint az 1962. évi 10. számú TVR 48. 5. bekezdésében meghatározott szabálysértés szerint 150 forintra bírságolom ... Az eljárás lefolytatása során Lakos József és Lakos Józsefné tanúvallomásaiból megállapítottam, hogy Takács Józsefné kb. két-három héttel ezelőtt Czimer József budapesti lakost életveszélyesen megfenyegette ...” (1965. XI. 5.) . Takács Józsefné ezután rágalmazásért jelentette fel Czimer Józsefet a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. „... Előadom, hogy Czimer József a házba történő beköltözése óta a szocialista együttélés szabályaival ellentétes magatartást tanúsít. Ez ideig több alaptalan feljelentést tett ellenem, és különféle dolgokkal rágalmaz. Így feljelentést tett ellenem veszélyes fenyegetésért, továbbá, hogy a kerti csapot elloptam, a kéményt bedugaszoltam stb. és azt híreszteli, hogy erkölcstelen életet élek ... Kérem a terhelt szigorú megbüntetését” (1966). Ez az ügy vádelejtéssel végződött a bíróságon. A felek megígérték, hogy békességben fognak élni egymás mellett. Részletek a levelezésekből: „Czimmer József ügyfelünk megjelent irodánkban és felmutatta f. hó 13-i levelét, amelyben bizonyos karók visszahelyezését igényli. Ön jól tudja, hogy ügyfelünk az ingatlan tatarozási munkálatait köteles elvégezni, és az építési anyagot megfelelően tárolnia kell. A karóknak semmiféle használati értéke nincs, ezek eltávolítása az Ön birtoklását nem sérti...” (1971. X. 15.) „Ügyfelem jogaitól függetlenül — kizárólag a békés egymás melletti élés biztosítása végett — hajlandó it. Kartársam ügyfele részére a hátsó kertrészt átadni... Egyben kéri ügyfelem, szíveskedjék felhívni. ügyfele figyelmét, hogy a leszerelt tv-antennát, szárítókötelet helyezze vissza, nehogy emiatt kelljen hatósági intézkedést kérnie, s ezzel a kilátásba helyezett jó kapcsolatot elrontani...” (1971. nov. 8.) „... ügyfelemnek a békés együttélésre irányuló törekvését Ön azzal viszonozta, hogy f. hó 6-án a ruha teregetésére és a szárításra szolgáló padlásra ügyfelem hozzájárulása nélkül deszkákat rakott, s ezzel lehetetlenné tette rendeltetésszerű használatát. Ügyfelem megbízásából felhívom, hogy 5 napon belül a padláson elhelyezett deszkákat távolítsa el... mert ellen esetben ügyfelem kénytelen lesz birtokháborítás miatt ön ellen panaszt tenni... (1972. I. 9.) „Ügyfelem álláspontja..., hogy a padlás rendeltetésszerű használata. ügyfele részére zavartalan, minthogy az ott elhelyezett deszkák sem a ruha teregetését, vagy szárítását nem akadályozzák és a közlekedést nem gátolják...” (1972. I. 14.) „özvegy Süth Sándorné ügyfelem ellen f. hó 17-én „járda hamuval történő behintésével kapcsolatban” tanácsi eljárás volt, mit igen sajnálatosnak tartok azért, mivel a korábbi komoly nézeteltéréseket sikerült békésen rendezni ... Azonban még sajnálatosabb, hogy ez eljárásban a tárgytól eltérően személyeskedett, ügyfelemről és családtagjáról úgy nyilatkozott, hogy „25 éve laknak itt, a szomszédasszonyt is megverték és a másik szomszéddal sem beszélnek”. E többesszám használatával valószínűen ügyfelem leányára célzott és kijelentésével rossz színben kívánta feltüntetni ügyfelemet és hozzátartozóit. ... amennyiben elhangzott kijelentését fenntartaná, s ezért levelemre nem válaszolna, úgy ügyfeleim kénytelenek lesznek a törvényes lépéseket ön ellen megtenni.” (1972.. II. 18.) Ki az áldozat? Ki az agresszor? Egyre sűrűbb a levélváltás. Gondolom, Süth néni négyszáz forintos nyugdíjának tekintélyes részét az ügyvédi költségek emésztik fel. A harag egyre látványosabb. 1972. április 8-án állítólag Czimer lapáttal Süth néni karjára ütött, amikor az öregasszony tiltakozott a homokpakolás ellen. Azonnal orvoshoz rohant. Czimer azt mondta, hogy védekezésből tartotta maga elé a lapátot, mert Süth néni nekiment Czimer még aznap feljelentést tett a rendőrségen az idős asszony ellen életveszélyes fenyegetés miatt. Süth néni pedig a látletet birtokában április 10-én tett feljelentést könnyű testi sértés miatt — ugyanazon a rendőrségen. Süth néni panaszát fürgébben intézték. Május 8-án volt a bírósági tárgyalás, ez bizonyítékok híján vádelejtéssel végződött. Czimer feljelentése még nem érkezett meg a Bíróságra Május 3-án sikerült Süth néni lányával találkoznom. Azzal fogadott, hogy egy nyomozó ismerősével utánam nézetett, s nem tudnak rólam a sajtóbörzén. Elszomorodtam, s megint előszedtem igazolványaimat, a tévést, az újságíróit, még a nemzetközit is elétettem. — Ja, maga nem Bárdy, hanem Brády? Rosszul írta ki az édesanyám. Majd így nézetek maga után. Megnyugodtam. Czimer József csaknem húsz évvel fiatalabb Süth néninél, de az öregasszony erősebb, energikusabb, jobban bírja. Néhány héttel ezelőtt egy tárgyaláson Czimer rosszul lett, elájult, orvost kellett hivatni és a tárgyalást elnapolták. A diagnózis szerint „idegrendszeri panaszainak hátterében súlyos szituatív neurózis, nyaki gerinc elváltozással, és idegrendszeri laesiával kapcsolatos cephalogia, és nervus vestibularis hypotesia áll. Javaslat: kímélő, pihenő életmód stb...” — Ez a história tesz tönkre — legyint. Ezt meghallotta Süth néni és azonnal levelet írt. „Czimer vegye tudomásul, hogy rágalmazásért följelentem, mert a maga betegsége nagyon jól tudja, mikori keletű, maga állandóan betegállományban volt már, amikor idejött (7 éve) és az Állam nem az én jó voltomból százalékolta le, a lakás nem 250 ezret ér nekem, hanem félmilliót, mert maga nem találna üreset és ilyen kerteset, mert akkor magának már 30 évvel ezelőtt Pestre kellett volna jönnie, hogy ilyen lakáshoz jusson — Süthné — a lakás és a kert bérlője — másolattal.” • Tanúk Molnár Kálmánná, Bp., XVI., Gordonka u. 36. — Értem én azt az öregasszonyt! Ismerem már 1929 óta. Lakott az én körzetemben is, mikor én voltam a bizalmi. Itt volt egy fűszerüzlet, ide járt vásárolni. Kérem, az a személy mindig vergálódott (azaz összeférhetetlen volt — a szerk.). Minek tűri a Czimer? A Czimer mafla! Minek hivataloskodni, mert az ilyen törvényes törvénykedésnek sohasem lesz vége. Az az öregasszony élvezi már azt a históriát. Egyedül van, leköti, élteti a sok tárgyalás. Mert mi baja van, ha elmarasztalják? Jóformán semmi. Én másképp cselekednék. Volt egy szomszédasszonyom, aki lopta a tyúkjaimat. Kilestem. Mondtam, ha még egyszer elkapom, feljelentem, ő megint lopott. No erre egyszer — mikor egy tanú sem volt a közelben — adtam neki két olyan pofont, hogy az árokba esett, és a lábaival fenyegette az eget. Azóta nem lop tőlem. Tóth Györgyné Bp. XVI. Lomb u. 19., lakóbizottsági helyettes: — Nem tudom, hogy a tanács miért nem tesz pontot e piszlicsáré ügy végére. Miért olyan kesztyűs kezűek? Hogy ez a két ember miért nem tud zöld ágra vergődni? Hogy én mit csinálnék? Süth nénit száműzném egy lakatlan szigetre, ahol nincs szomszédja. Ott veszekedhetne a levegővel és a fákkal! Szabó Józsefné, Bp. XVI., Fehérsas u. 12. — Nem mondok semmit. Nem teszem ki magam a Piri szájának (Süth néni lánya — a szerk.). Kis Kálmán, Bp., Fehérsas u. 14. — Tizenegy évvel ezelőtt volt egy súlyos afférom Süth néniékkel. Az ügy az igazságommal lezárult. Nem törődöm velük. Czimert sajnálom, mert mindig tanúk után szaladgál; hogy látta ezt, hallotta ezt? Ha hozzám jön, azt mondom, nem láttam, nem hallottam semmit, még ha az orrom előtt történt is valami. Igyekszem távol tartani magam az udvartól. Mikor lesz béke ? Valószínű, hogy még jó darabig eltart ez a békétlenkedés. Régebben Süth néni volt az élénkebb, a kezdeményező mindennel az ügyvédhez szaladt. Czimer eleinte nem is reagált a levelekre. Aztán megízlelte a hatósági eljárások szinte korlátlan mennyiségi lehetőségét, s most már ő is jelentget mindent mindenhová. Czimer („örök bajom, hogy mindent mellre szívok”) nem „játékos”, halálos komolyan veszi ezeket az ügyeket. Szervi betegségei emiatt is súlyosodnak. Dr. Kovalik Pál szabálysértési előadó is tehetetlen. Panaszkodott, hogy komolyabb dolgokra alig marad ideje. — Kihasználják a jog adta lehetőségeket. Nekünk minden, ügygyel foglalkoznunk kell. 1972. május 3-án két tárgyalást tartottak az Igazgatási Osztályon. Mindkét esetben Czimer József volt a feljelentő. Az első tárgyalás témája (14— 15-ig) „Több esetben előfordult, hogy a rádióját akkor, amikor lepihenek, olyan hangerővel hallgatja, hogy a pihenésemet lehetetlenné teszi.” A második téma (15.20—17h-ig)„Az általam hozott homok tetejére szemetet öntött.” 14 óra. A folyosóra megérkeznek a tanúk. Valamennyien Czimert akarják igazolni. Dr. Kovalik behívja a két ellenérdekű felet. Süthné magabiztosan ül a recsegő széken. Czimer hátrább húzódik, hogy kikerülje az ellenfél tekintetét. A tanúk csak jöttek és jöttek, és tanúskodtak. Volt közöttük fuvaros (épp arra járt, amikor üvöltött a rádió), kőműves (a szemközti házban dolgozott és ő is hallotta a hangos rádiózást) stb. A tárgyaláson tizenöt perces kérdezősködés témája volt, hogy az a bizonyos hamuréteg hány centiméter vastag lehetett... Nem bírtam végighallgatni. Kimentem a folyosóra. Riadt, idézést szorongató tanúk ültek a kopott padokon. Ők hivatottak igazolni többek között azt is, hogy Süth néni szemetet öntött Czimer homokjára. Ez ügyben egyébként helyszíni szemlét rendelt el dr. Kovalik Pál. Este a lakásomon csörgött a telefon. Czimer kétségbeesetten hadart. — Képzelje, szerkesztő úr, a tárgyalások után este Süth néni dühiben a lányával vödrökkel elhordta a homokomat... — Mire maga? — Kihívtam a rendőröket, csöndet. Az utca neve századeleji romantikus hangulatot idéz. A házak közt sétálva azt gondolná az ember, hogy a közelben zsibong a Fehér Sas vendéglő, ahol kövér pincérek hordják a keményhabú sort. Ehelyett azonban csak egy sivár húsboltot lehet találni a buszmegálló mellett. A környéken mindenki ismeri a Fehérsas utca 16. számú ház lakóinak történetét. Szélében mesélik, kommentálják a majd alább következő,furcsa, izgalmas históriát. Apostol Mária: Textilmotívum rmman IRADALOM—31 1972. JÚNIUS 24.