Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám - Kiss Anna: Lúdas Matyi • kép • Naív művész (1. oldal) - Máriássy Judit: Illem • heti jegyzet (1. oldal)

B­EEP Somlyó György: XVII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1973. MÁRCIUS 24 OLVASNI Rákos Sándor Mocsár Gábor BUDAPEST NÉPE (13. old.) b­u­m /u/s/fi 7/lfl'lí/tfílj Kiss Anna naív művész: Lúdas Matyi VITA A TANYÁKRÓL (4. old.) Mezei András vietnami útinaplója A BÉKE ELSŐ NAPJA Tamás István riportja HOLTSZEZON ■ nBHaHHOB­ARA: 2.50 Ft ILLEM Az emberi érintkezés, a tár­sasélet szabályai épp oly válto­zóak, mint szókincsünk, fogal­maink tára, a köszönések, meg­szólítások, az illem. Változik a gyűlések illemtana is. A jelö­lőgyűléseken sorra tapasztal­hatjuk, hogy alaposan és ro­konszenvesen változik. A szó­nokok közügyekről számolnak be és bár többnyire még papír­ról olvassák a beszámolót, a papír is az új illemtanhoz iga­zodik, nem hallgatja el a gon­dot, a be nem váltott ígéretet, a lakóterület megoldatlan problémáit. Amikor javaslatot tesz a jelölt személyére, nem farag belőle kivételes államfér­fit, a közjó rettenthetetlen baj­nokát sem, arról tájékoztat, mi­lyen ember, miért és milyen közös érdekből alkalmas a bi­zalomra. A beszámoló után kezdődik a vita. Más, mint két évvel ezelőtt és nagyon más, mint tíz éve. Hevességét több­nyire már az is jelzi, hogy né­melyek a régi, mások az új il­lemszabályokhoz tartják magu­kat. Egy fiatalember adatokat sorolva higgadtan beszél a kör­zet rossz áruellátásáról. A hát­só sorokban néhány idős vá­lasztópolgár bosszúsan pisszeg. Hogy kerül a csizma az asztal­ra? Szerintük az ünnepélyes közéleti aktust nem illik elcsú­fítani holmi zöldség-tejtermék ügyekkel, kicsinyes problémák­kal. A fiatalember most már dühösen, de csakazértis folytat­ja. S a következő felszólaló is megsérti a régi játékszabályt. Az Ingatlankezelő munkáját bírálja, választ kér egy régeb­ben elhangzott javaslatra, arra biztatja az új jelöltet, hogy ha megválasztják, szorgalmazza a határidők betartását. Jogszabá­lyokra hivatkozik, új rendelke­zéseket említ, a pisszegőket fel­kéri, halkabban pisszegjenek. Miért is háborognak a jelölő­gyűlés rutinosabb résztvevői? Ők azért jöttek, hogy jó egész­séget, sikeres munkát kívánja­nak X-nek, a jelöltnek, akinél kiválóbb embert messze földön nem ismert egyikük sem. Ré­gen ugyanis ebből állt a jelölés processzusa. Illett eljönni, illett tapsolni, nem illett kérdezni, nem illett vitatkozni. A gyűlé­sek most tovább tartanak. Az új illemhez igazodókat nem si­kerül elhallgattatni, sőt — ahol jelen van a válaszra illetékes hivatal képviselője — igyekszik nyomban felelni is a kérdésre, javaslatra. Voltaképpen tehát nem csak az illem változott. Nemcsak a jelölőgyűlések színtere tága­sabb. A közélet demokratiku­­sabbá lett szelleme nem hagyja magát lepisszegni. Máriássy Judit

Next