Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám - Kiss Anna: Lúdas Matyi • kép • Naív művész (1. oldal) - Máriássy Judit: Illem • heti jegyzet (1. oldal)
BEEP Somlyó György: XVII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1973. MÁRCIUS 24 OLVASNI Rákos Sándor Mocsár Gábor BUDAPEST NÉPE (13. old.) bum /u/s/fi 7/lfl'lí/tfílj Kiss Anna naív művész: Lúdas Matyi VITA A TANYÁKRÓL (4. old.) Mezei András vietnami útinaplója A BÉKE ELSŐ NAPJA Tamás István riportja HOLTSZEZON ■ nBHaHHOBARA: 2.50 Ft ILLEM Az emberi érintkezés, a társasélet szabályai épp oly változóak, mint szókincsünk, fogalmaink tára, a köszönések, megszólítások, az illem. Változik a gyűlések illemtana is. A jelölőgyűléseken sorra tapasztalhatjuk, hogy alaposan és rokonszenvesen változik. A szónokok közügyekről számolnak be és bár többnyire még papírról olvassák a beszámolót, a papír is az új illemtanhoz igazodik, nem hallgatja el a gondot, a be nem váltott ígéretet, a lakóterület megoldatlan problémáit. Amikor javaslatot tesz a jelölt személyére, nem farag belőle kivételes államférfit, a közjó rettenthetetlen bajnokát sem, arról tájékoztat, milyen ember, miért és milyen közös érdekből alkalmas a bizalomra. A beszámoló után kezdődik a vita. Más, mint két évvel ezelőtt és nagyon más, mint tíz éve. Hevességét többnyire már az is jelzi, hogy némelyek a régi, mások az új illemszabályokhoz tartják magukat. Egy fiatalember adatokat sorolva higgadtan beszél a körzet rossz áruellátásáról. A hátsó sorokban néhány idős választópolgár bosszúsan pisszeg. Hogy kerül a csizma az asztalra? Szerintük az ünnepélyes közéleti aktust nem illik elcsúfítani holmi zöldség-tejtermék ügyekkel, kicsinyes problémákkal. A fiatalember most már dühösen, de csakazértis folytatja. S a következő felszólaló is megsérti a régi játékszabályt. Az Ingatlankezelő munkáját bírálja, választ kér egy régebben elhangzott javaslatra, arra biztatja az új jelöltet, hogy ha megválasztják, szorgalmazza a határidők betartását. Jogszabályokra hivatkozik, új rendelkezéseket említ, a pisszegőket felkéri, halkabban pisszegjenek. Miért is háborognak a jelölőgyűlés rutinosabb résztvevői? Ők azért jöttek, hogy jó egészséget, sikeres munkát kívánjanak X-nek, a jelöltnek, akinél kiválóbb embert messze földön nem ismert egyikük sem. Régen ugyanis ebből állt a jelölés processzusa. Illett eljönni, illett tapsolni, nem illett kérdezni, nem illett vitatkozni. A gyűlések most tovább tartanak. Az új illemhez igazodókat nem sikerül elhallgattatni, sőt — ahol jelen van a válaszra illetékes hivatal képviselője — igyekszik nyomban felelni is a kérdésre, javaslatra. Voltaképpen tehát nem csak az illem változott. Nemcsak a jelölőgyűlések színtere tágasabb. A közélet demokratikusabbá lett szelleme nem hagyja magát lepisszegni. Máriássy Judit