Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám - Boldizsár Iván: Európa visszarablása • heti jegyzet (1. oldal) - Balázs Irén: Hármasikrek (textil) • kép (1. oldal)

Zelk Zoltán és Ágh István ÚJ VERSEI (5. és 15. old.) ÍRÓVENDÉGEINK heti jegyzet EURÓPA VISSZA­RABLÁSA Európa a magyar nyelvben bűvös szó. Nem hinném, hogy van még egy irodalom földré­szünkön, amelynek költészeté­ben annyiszor szerepelne, mint a miénkben. Csokonai Erme­­nonville-je Európát jelent. Pe­tőfi Európa csendjéről panasz­kodik, amikor Magyarországra gondol. Arany ki sem mondja a szót, de Európához föllebbez, amikor a szigorú békekong­resszusról ír epigrammát. Ady­­nak Párizs a Bakonya volt, de a Bakony és Érmindszent Euró­pához tartozott, azért volt any­­nyira magyar és európai. Ba­bits európai irodalomtörténetet írt fogyó erejének megfeszíté­sével, amikor Európa felett a hitleri zsarnokság felhői gyü­lekeztek. A szó teljes bűvöle­tét, a fogalom rangját, a híres, a sokat idézett József Attila­­sor adta meg: „Fehérek közt egy európai...” Európa a magyar nyelvben és a köztudatban több, mint földrajzi fogalom. Egy politikai szó, hogy minőséget fejez ki, egyszerre szellemit és erkölcsit. Nem mondhatnám, hogy Euró­pa ehhez a ranghoz mindig méltó volt, de a magyar iroda­lom, írók, költők és az olvasók is mindig igyekeztek méltónak maradni ahhoz, amit mi Euró­pának képzelünk. Ezért volt annyira fájdalmas azon felül, hogy politikailag veszedelmes is, Európa kettészakadása. Ezért éreztük és érezzük még mindig személyes és nemzeti sérelemnek, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben az esz­ményi Európát, a költők Euró­páját, a mi Európánkat elra­bolta tőlünk a hidegháború. Mi, ha Európát mondtunk és írtunk, mindig az egész Euró­pára gondoltunk. Voltak, akik beszűkítették a fogalmat a fe­lére és ezzel megbántották nemcsak az eszményi Európát, de a földrajzit is. Most Helsin­kiben éppen ezekben a napok­ban helyreáll a dolgok termé­szetes rendje. Európa ismét Európa lesz. Olyasmi történik, amiben huszonnyolc éve, a fel­­szabadulás tavaszán annyira bíztunk. Amikor reménységét a hidegháború évei megfagyasz­tották, azt hittük — legalábbis az én nemzedékem, és az a hit mind a mai napig megőrzi őszülő fejünk alatt is fiatalsá­gunknak legalább egy részét —, hogy az emberellenes, tehát Európa-ellenes barbárság le­győzése után, ebben a többiek­hez képest szinte meghitten csöppnyi, tehát bejárható és kiismerhető kedves kis földré­szünkön biztonságban és jó együttműködésben fogunk élni. Annyi csalódás ért, hogy most, amikor Helsinkiben azzal fog­lalkoznak, Európát éppen eh­hez a két reménybeli és elve­szett fogalomhoz, a biztonság­hoz és az együttműködéshez kapcsolják hozzá, alig vesszük észre a történelem szelének zú­gását. A történelem sohasem kezdődik újra, de most valami régen várt történelmi út kez­dődik. Európát elrabolta tőlünk a­­ hidegháború. Most mi vala-­­ mennyien, európaiak „vissza-­­ raboljuk”, de nem erőszakkal,­­ hanem szép szóval. - S Boldizsár Iván ~­­­i (7. old.) Granasztói Pál: KINEK ÍR AZ EMBER? (4. old.) Berkovits György és Magyar Katalin RIPORTJA (3. és 16. old.) mriMZusn a«a·a!g,:aCT­ f‘ ‚.›• -y' '' díj Balázs Irén: Hármasikrek (textil) XVII. ÉVFOLYAM, 2T­ SZÁM 1973. JÚLIUS 7. ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP ARA: 2,50 Ft.

Next