Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám - Boldizsár Iván: Európa visszarablása • heti jegyzet (1. oldal) - Balázs Irén: Hármasikrek (textil) • kép (1. oldal)
Zelk Zoltán és Ágh István ÚJ VERSEI (5. és 15. old.) ÍRÓVENDÉGEINK heti jegyzet EURÓPA VISSZARABLÁSA Európa a magyar nyelvben bűvös szó. Nem hinném, hogy van még egy irodalom földrészünkön, amelynek költészetében annyiszor szerepelne, mint a miénkben. Csokonai Ermenonville-je Európát jelent. Petőfi Európa csendjéről panaszkodik, amikor Magyarországra gondol. Arany ki sem mondja a szót, de Európához föllebbez, amikor a szigorú békekongresszusról ír epigrammát. Adynak Párizs a Bakonya volt, de a Bakony és Érmindszent Európához tartozott, azért volt anynyira magyar és európai. Babits európai irodalomtörténetet írt fogyó erejének megfeszítésével, amikor Európa felett a hitleri zsarnokság felhői gyülekeztek. A szó teljes bűvöletét, a fogalom rangját, a híres, a sokat idézett József Attilasor adta meg: „Fehérek közt egy európai...” Európa a magyar nyelvben és a köztudatban több, mint földrajzi fogalom. Egy politikai szó, hogy minőséget fejez ki, egyszerre szellemit és erkölcsit. Nem mondhatnám, hogy Európa ehhez a ranghoz mindig méltó volt, de a magyar irodalom, írók, költők és az olvasók is mindig igyekeztek méltónak maradni ahhoz, amit mi Európának képzelünk. Ezért volt annyira fájdalmas azon felül, hogy politikailag veszedelmes is, Európa kettészakadása. Ezért éreztük és érezzük még mindig személyes és nemzeti sérelemnek, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben az eszményi Európát, a költők Európáját, a mi Európánkat elrabolta tőlünk a hidegháború. Mi, ha Európát mondtunk és írtunk, mindig az egész Európára gondoltunk. Voltak, akik beszűkítették a fogalmat a felére és ezzel megbántották nemcsak az eszményi Európát, de a földrajzit is. Most Helsinkiben éppen ezekben a napokban helyreáll a dolgok természetes rendje. Európa ismét Európa lesz. Olyasmi történik, amiben huszonnyolc éve, a felszabadulás tavaszán annyira bíztunk. Amikor reménységét a hidegháború évei megfagyasztották, azt hittük — legalábbis az én nemzedékem, és az a hit mind a mai napig megőrzi őszülő fejünk alatt is fiatalságunknak legalább egy részét —, hogy az emberellenes, tehát Európa-ellenes barbárság legyőzése után, ebben a többiekhez képest szinte meghitten csöppnyi, tehát bejárható és kiismerhető kedves kis földrészünkön biztonságban és jó együttműködésben fogunk élni. Annyi csalódás ért, hogy most, amikor Helsinkiben azzal foglalkoznak, Európát éppen ehhez a két reménybeli és elveszett fogalomhoz, a biztonsághoz és az együttműködéshez kapcsolják hozzá, alig vesszük észre a történelem szelének zúgását. A történelem sohasem kezdődik újra, de most valami régen várt történelmi út kezdődik. Európát elrabolta tőlünk a hidegháború. Most mi vala- mennyien, európaiak „vissza- raboljuk”, de nem erőszakkal, hanem szép szóval. - S Boldizsár Iván ~i (7. old.) Granasztói Pál: KINEK ÍR AZ EMBER? (4. old.) Berkovits György és Magyar Katalin RIPORTJA (3. és 16. old.) mriMZusn a«a·a!g,:aCT f‘ ‚.›• -y' '' díj Balázs Irén: Hármasikrek (textil) XVII. ÉVFOLYAM, 2T SZÁM 1973. JÚLIUS 7. ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP ARA: 2,50 Ft.