Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-01 / 35. szám - Gyurkovics Tibor: „Egyenjogú” lányok (8. oldal) - Mermeze Nóra: Két ex libris • kép (8. oldal) - Kiss Dénes: Időkön túlról • vers (8. oldal) - Boros Lajos: Játék • széppróza (8. oldal)
GYURKOVICS TIBOR: //Egyenjogú" lányok A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hetekben csőstül találkoztam az egyenjogúság felemás helyzeteivel • L. M. Fiatal dolgozó lány. Csinos, zöld-tó szemű, formás lábak, élénk temperamentum. Sokat dolgozik. Van úgy, hogy maga zár, a főnöke teljesen megbízik benne. Ilyenkor lehajol este tízkor és a redőny aljába erősíti az öklömnyi sárgaréz lakatot és bekattintja. Előzőleg a pincében botorkál magányosan, hogy az illetékes villanyórát lekattintsa. Ezt megelőzően összeadja a napi bevételt, kasszát csinál. Nem stimmel, kétszáz forinttal kevesebb. Izgatja magát Újraszámol — fölsóhajt. Megvan a kétszáz forint. Nem szeretné, ha nem bízhatnák rá a kasszát. Kémiai anyagoktól megfestett, remegő ujjakkal a kagyló után nyúl Hívja a fiúját Szereti. A fiú nincs otthon, mondja a mamája. Még nem jött meg Pécsről. Ott egyetemista. A lány nem tudja, mikor jön meg, a fiúnak sok dolga van. Majd megjön, akkor hívd — mondják a lánynak. A lány izgatja magát. Fáradt Hazamegy, lefekszik. Egy hét múlva újra számol este, újra telefonál A fiú nincs otthon, megjött, de elutazott Soroksárra. Talán holnap. Aztán megbeszélik, hogy lemennek Balatonra. A fiú nem tudja eldönteni, ráér-e, van-e kedve. „Majd telefonálj.” A lány fényképeket hív elő,, dolgozik, a fele pénzt hazaadja és telefonál. A fiú azt mondja majd meglátja, leugrik-e vele a Balatonra. A lány csak menjen. Legfeljebb lent találkoznak. A lány megváltja a jegyeket Vár a pályaudvaron, haja száll a szélben. Nézi a rohanó utasokat Arca szép. A fiú nincs a tömegben. A lány fölszáll és lemegy a Balatonra egyedül. Állítólag a fiú jövőre elveszi. P. K. egyetemista. Elsőéves. Humán. Fitos orra van, pikáns arca, barna, természetes haja és természetes humora. Itt a nyár. A fiú húsvétkor írta, hogy majd feljövök. A lány öt levelet írt... hogy szereti. Miért is ne? Aztán még egyet, hogy meglátogatja Cegléden a srácot, aki ott dolgozik, villamosmérnök. Amikor találkoztak legutóbb Pesten, a fiú egyértelmű volt, ami a közeledést illeti, csak náthás. Van ilyen. A lány lemegy. Üldögél kis bőrszoknyájában a szülők társaságában a ceglédi kisdíványon. „Maradj csak, meg kell jönnie...” Lekési a vonatot, vár. A fiú megjön, fél 12-kor. „Nem kaptam meg a lapodat, talán nem írtál irányítószámot, de örülök, hogy megjöttél és megvártál. Kapcsoljuk be a magnót Nézd... átépítem a lakást is... minden fel van fordulva... nagyon el vagyok foglalva, gondolhatod. Nem írtam, mert asztalom sincs, amin írjak. Látod, most is csak ez a két szék van a szobámban.” Szerencsére? A lány a kétórás beatzene után lefekszik a szülőkkel. „Majd írok.” A fiú reggel siet a munkájába. A lány vár. Nyár van, nem megy sehova, hátha megjön a levél. Két hónap telt el V. S. együtt jár N-nel. Közös gimnáziumba, közös táncklubba, közös ülésekre. Telt arcú lány, kék szeme ülik a puha barna hajhoz. Az osztályfőnök is helyesli ezt a kapcsolatot, ez a kapcsolat modern, a két diák jó magaviseletű, ideológiailag fejlett, és elég jó tanuló. Jó fejek — mondhatná az osztályfőnök, de olyan szavakat nem használ. Együtt járnak, nem hanyatlanak a tanulásban, a lány szorgalmasan tanítja a számtanpéldákat a fiúnak, akinek nem olyan fejlett a természettudományos érzéke. Jólesik együtt a tanulás, a példák izgalmasak. A lehelletek is, a kéz- és lábérintések. „El is kéne jegyeznünk egymást” — mondja a fiú egy lankasztó számtanpélda után. A lány hátrasimítja az arcába huzott puha hajat, mélyről felsóhajt, látja az ujján villogni a jövendő, elég vastag gyűrűt... Még egy év, érettségiznek és kész... A bal gyűrűsujján érzi a jövendő gyűrű enyhe szorítását. Jön a nyár. A lány nagyon magas talpú cipőt hord, de nem veszi föl, ha a fiú megjelenik, mert akkor öt centivel magasabb nála. Laposban jár, alacsonyan. A fiú építőtáborba megy. Egy hónap. Az a szőke lány is ott van, akivel ennek előtte járt. A fiú nem akarja kihagyni a helyzetet, egy hónapig csak nem tétlenkedik. Levele jön. „Ki itt?” — kérdi a dundi szőke lány. (Egyébként a barna is dundi, csak szebb.) „Á, csak a menyasszonyom ... Remélem, nem zavar?” „Engem? Hát én veled élek, nem vetted észre?” A lány otthon áhítatosan nézi a bal gyűrűsujját, ahová a gyűrű kerül Múlik a nyár, de ő csak lapos cipőben mászkál, hátha öszszeakadnak... nem akar magasabb lenni nála ... I. T. Nagyon szép. Tizennyolc éves. Hosszú szőke haja a derekát verdesi, kibontva hordja. Utánaájulnak a középkorúak, az idős férfiak, a lézengő srácok is az utcán. Vékony derekú. Nem festi magát, gépírólány egy hivatalban. Megközelíthetetlen és remek munkaerő, mindig lehet rá számítani. A fiú Németországba készül. Anyját elvette egy német állampolgár, kitelepülnek. Autókkal. A lány szereti a fiút, szilveszterkor, vízkeresztkor is, március idusán is. „Szép ez a szerelem...” — énekli egy gúnár a presszó lemezén. A lány ideges. Telefonál, mert meg van adva, hogy telefonálj, mert nemsokára elutazunk. A fiú nem jön el a lányért, a lány elmegy a fiúért, hiszen annak annyi gondja van az utazás előtt. Kölnbe költöznek. Köln szép, és majd ír onnan a szerelemről, az emberi kapcsolatok szépségéről. Ősszel esetleg visszajön érettségizni s akkor megkeresi a lányt. Érzékeny, mélyreható búcsú. Eleinte levelek. (Kettő.) A lány vár, szabadságát a fiúra tartogatja, a gépen összekeveri a betűket. Lefogy. Sovány, de még mindig szép. A váró lány szép. Múlik a nyár. A hőség az ablakot veri, a lány nem napozik, levelet vár Németországból. A lány sápadt. Verejtékes az arca, pedig munkakönyve is van, rendes fizetése. A fiúnak a barátait próbálja fölkutatni, hátha nekik írt, hogy jön. Nem írt oda sem neki, ő ír, szorgalmasan, a nyárban leomló hajjal. Kis betűire karikákkal jelzi a pontot. Miért? Lehetséges, hogy a fiú valóban Magyarországon fog érettségizni! Akkor úgyis jelentkeznie kell. Majd kopog... Jön... Belép ... És akkor nemüknek megfelelően, egyenrangú partnerként fognak találkozni. Talán már holnap délután. Igen, délután kéne jönnie, amikor anya nincs még itthon. Csak ne lenne iyen hőség... Olvasom a lapokban, hogy a pedagógus-szakszervezet egyik balatoni csoportja és a helyi népfront-bizottság vitát rendezett a nők egyenjogúságáról az iparban és a mezőgazdaságban. A korreferensek részint pszichológiai, részint etikai oldaláról világítják meg a kérdést. A megbeszélést — jegyzi meg kedvesen az egyik lap — fürdőruhában tartották a nagy meleg miatt, és kitértek a szexuális felelősség, a családtervezés, a kölcsönösség és az azonos munkáért azonos bért alapvető kérdéseire. Úgy hallom, az én fent említett lányaim nem vettek részt a tanácskozáson. Vártak, telefonáltak, levelet írtak és tartalékolták a szabadságukat ezeknek a kérdéseknek a gyakorlati megoldására. Majd jövő nyáron lesülnek Siófokon. *r*. * F-iSz&v+H'i Mermeze Nóra: Két ex libris .íjreagy IRODAlJOMI / BOROS LAJOS: JÁTÉK Józsika még egy marék homokot vett a kezébe. Behunyta az egyik szemét, és félrehajtott szemmel méregette a várat. Elgondolkozva csurgatta egyik tenyeréből a másikba a csillogó szemcséket. — Ide teszem! — közölte magával határozottan, és egy, a kívülálló számára érthetetlen helyre rakta. Gyurika ezalatt begyújtotta magát, pöfögött, sebességet váltott, majd bekanyarodott a vár udvarára. Csikorogva fékezett. Kiszállt magából, és jól becsapta az ajtót — Jó vár. Jó magas. — Azt meghiszem! — Csak mégse jó. — Nem is igaz. — De igaz! — És mert nem mégse jó? — Mert nincs körülötte folyó. — Igenis ahogy nincs. Ilyen vár. — Akkor nem is jó vár. — De igenis jó vár. Gyurika megvonta a vállát. Kivette zsebéből a sluszkulcsot, kinyitotta magát, beszállt. Begyújtotta a motort. Mielőtt elindult, kihajolt az ablakán. — Ha nincs folyó, nem is igazi vár! Józsika még egy vödör vizet öntött a várárokba. A víz felszisszent, homokot kapott a nyakába, és sárrá sápadt. Gyurika a súlytalanság állapotában fennakadt a vár tornyán. Felhúzta szkafanderének ablakát. Lenézett. — Jó vár. Jó magas. — Én csináltam. — És a folyó? Kiszáradt? — Ez földalatti folyó. — Olyan nincs. — De igenis hogy van! — Nincsen. Mer akkor nem lehet berni© hal. A folyóban meg hal van. Józsika ott guggolt a várárok mellett, és azt figyelte, hogy a fényes víz tetején ráncot vetve megremeg a magas ház, mégpedig fejjel lefelé. Gyurika megállt mellette. Csak úgy. Gyalog. — Hű, azannyát! — Na?! meg — És milyen mély? — Száz méter. — És halak is vannak benne? — Rengeteg. — Hazudol. — Nemén. — Akkor fogjunk halat — Mivel? — Mivel mivel! Pecával! Bot madzag. Gyurika ott guggolt Józsika mellett Mindketten sáros madzagot lógattak a sápadozó pocsolyába. — Neked pedzi? — Nekem igen. Neked? — Nekem nem. És neked se nem. — De nekem igen. Mindjárt felakad. — Nem is igaz! Józsika keze hirtelen megrándult A bot furcsán lehajtott. Józsika nyögve húzta-vonta. A víz teteje fodrozódni kezdett Először csak a szivárvány színű hátúszók jelentek meg. Aztán kibukkant a különleges hegyes csőr is. A padnál a nyugdíjas bácsi lejjebb eresztette az újságot, szemüvege felett végigmérte a zsákmányt — Kardha. Vagy húsz kiló. Veszélyes bestia. Aztán tovább olvasott. A srácok gyűrűt alkottak Józsika és Gyurika körül. — Hű, mekkorát — Felfújható? — Ez él! — Add nekem! Gyurika megfogta Józsika kezét, odébb lépett vele, és a fülébe suttogott — Ez a hal nincs. — Dehát ott van! — Nem lehet ott Nem fér oda. — Én fogtam! — Amikor a vödörben hordtad a vizet akkor is benne volt? — Nem Akkor nem — Na ugye! A nagy hal vergődött még egy párat, aztán körvonalai bizonytalanná váltak, és csak a nedves homok maradt utána. KISS DÉNES: Időkön túlról Mikor először moccantam anyámban nyár volt aranyos füsttel égtek dombokon a búzatáblák Temetőben a halott kistestvérek ezt sose látták Mikor először moccant énbennem anyám elcsitult az idő fergetege Égcsúcsán a nap ragyogott és azt kérdeztem miért jöttem el én ide mit keresek két halál között Azóta én hordom ki őt Nem tudom milyen lesz az ismeretlen gyerek Borzongva mocorognak a temetők fa virág titkolja az enyészetet De tudom: arcom horpadása mind gyermekvonásaim sírürege Mind mélyebbről figyel az eltemetett Már-már időkön túlról szivárog tekintete 1973. SZEPTEMBER L