Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-10 / 45. szám - Suha Andor: Csepel • riport (16. oldal) - Balikó Ferenc: Világítótorony • kép (16. oldal)

SUHA ANDOR RIPORTJA: Budapest, XXI. kerület, Csepel. Régebben önálló község, Csepelsziget északi csúcsán. Régi belvárosa földszintes, külvárosa — új városközpontja — tíz-tizenhat emeletes. A távolság a Boráros tértől a település központjáig gyorsvasúttal hét percre zsugorodott. A dupla vágány kettészeli a várost és aznap, amikor kint jártam, a sorompónélküli átjáróban, a város szívében a vonat kettészelt két aszszonyt Kilencvenezer ember él itt, ötvenezer az iparban dolgozik, ebből harmincezren a Vas- és Fémművekben. 1944. december elején a csepeli munkások szembeszálltak a magyar és a német fasisztákkal, s megakadályozták az üzem elhurcolását. 1956 októberében az ellenforradalmárok a tanácselnököt meggyilkolták, a pártbizottság titkárát nyomorékká verték. A munkáshatalom huszonöt évében tizenhét kerületi elsőtitkár váltotta egymást, ebből a legutóbbi három tizenhárom esztendeig vezette, illetve Ribánszky Róbert ma is vezeti a kerület kommunistáit ★ Somsály kis bányatelep, fent északon, Ózd mellett — innen származik a párttitkár. Ribánszky hatéves korában „találkozott” először Csepellel. Negyvenöt után gimnáziumba került Ózd, Gödöllő, Vác középiskoláit látogatta, ezekben ismerkedett meg a latinnal és a mozgalommal. Érettségi után a Külügyi Főiskolára került. Amikor a Szovjetunióba ment pártfőiskolára, már beszélt oroszul és angolul. A Külügyminisztériumban dolgozott, az ellenforradalom után a Minisztertanács apparátusában. Később a pártközpontban instruktor, majd a KISZ KB titkára. És most, negyedik éve, a csepeli kerületi pártbizottság első titkára. ★ Csepelen naponként több ezer tonna acélt öntenek, száz kerékpár, ötven különböző gép, harminc-negyven motorkerékpár gurul le a szalagról. Az itt gyártott csövek bekígyózzák a világot. Úgy mondják: itt készülnek a legszebb szőrmebundák, tartós posztók is, és Csepel a magyar papíripar bázisa. A Duna Termelőszövetkezetben ezer lány ülteti, ápolja a virágot, kapálja, locsolja a zöldséget, küldi a gombát a pesti piacokra. Csepelen harmincezer fiatal él. A településnek két mozija van. ★ Az Ifjúsági Park ezerhatszáz fiatal szórakoztatója. 1971-ben nyílt, azóta májustól októberig nyitva a kapuja. A program: hangverseny, tánc, szerelem. Itt a sör a legtöményebb ital és a legnagyobb durvaság a hetven decibeles zaj. A beat-zene apokaliptikus hangja elnyeli, elborítja a környéket . Ezt a technikát mi találtuk ki, mi csináltuk, a felnőtt nemzedék. És átadtuk a fiataloknak, itt van, játsszatok, szórakozzatok. És most mi, a felnőttek jövünk panaszkodni, befogjuk a fülünket menekülünk vissza az andalító tangóhoz és valcerhoz — mondja a titkár. A zaj pokoli, de három év alatt kevesebb pofon csattant itt mint akármelyik csellóban egyetlen este. A park ellen mégis keményebb háború folyik, mint az összes kocsmák ellen. Egy jobb sorsra érdemes, tehetős ember — a jövőről mit sem sejtve — évekkel ezelőtt pazar villát építtetett ide. Bent már nem bírták a közlekedés zaját, azért jöttek ide, a csöndes liget szélére. Most keseregnek. A rádió riportere együttérzésből segíteni akart, olajat öntött a tűzre. A helyzet természetesen változatlan. A frontvonal egyik oldalán néhány nyugalomra vágyó, csendet szerető ember áll, a másikon ezerhatszáz szórakozó fiatal és a hangos muzsika. M. L. húszéves fiú. Hogy adnánk már oda? Hova járnánk akkor? A köpködőbe vagy a Fő térre hőbörögni? Menjen az öreg odébb zárni, akárhogy kérik, követelik. Benne van a kerület fiataljainak tömérdek társadalmi munkája, izázadtsága, a minisztériumok, a vállalatok pénze. Viszont harmadik házat az iparos sem építhet. ★ — Már negyvenéves vagyok, de úgy érzem, a mai embert jól értem, és azt gondolom magamról, hogy lépést tartok a korral, divatosan szólva: korszerűen gondolkodom. És — sajnos -, még csak negyvenéves vagyok, vállalnom kell tehát a holnap emberét is, a modernség újabb hullámait. Félek a megcsontosodástól. Tegnap a X. kerületből érkezett vendégek, kollégák látogatták meg Ribánszkyékat. A kőbányaiak megnézték a Kis-Duna partján épült Ifjúsági és Úttörőtábort. Átmegyünk mi is. Tíz évig mondogatták: szükség van rá, meg kellene csinálni. Az idén, nyár elején két hónap alatt elkészült. Mindenki, aki hozzáfért segített, dolgozott. Renner Róbert tanár az elektromos hálózatot ellenőrzi. Jókedvű, bezzeg az, egyik nyári éjszaka ... Egész nap dolgozott, késő este hóna alá kapta a műszereket, bütykölni kellett még rajtuk valamit. Az ügyeletes járőr igazoltatta és bekísérte a rendőrségre. A tanár az éjszakát a hűvösön töltötte. Másnap a rendőrkapitány személyesen helyezte szabadlábra. Ilyen is volt. Mindegy, a tábor felépült, készen áll. Kolombusz tojása. Néhány műanyag épület, amelyet a tervezők eredetileg fedett uszodának szántak. Mindegyikben zuhanyozó, vízöblítés WC, hideg-meleg vizes mosdó. Ablakok, ajtók, emeletes ágyak, étterem, melegítő konyha, parancsnoki épület, csónakház, néhány lépésre a víztől a hűs erdő közepén. Száznyolcvan fiatal egy turnusban. Voltak már Tolnából, Moszkvából, Fejér megyéből, Varsóból és Csepelről. Jönnek még Borsodból, Szófiából, Vas megyéből és az NDK-ból . Az Állami Biztosító kimutatása szerint az egész országból a XXI. kerületben biztosítják a legkevesebben a vagyonukat és itt a legkevesebb a takarékba tett forint Viszont itt kötnek legtöbben életbiztosítást Budapest huszonkét kerületéből Csepelen mennek legroszszabbul a kocsmák, itt a legalacsonyabb a vendéglátóipar forgalma. ★ A sarkon kocsma, sötét tekintetű, kicsi ablakok, előtte az utcán emberek. Némelyiküket az asszony rángatja hazafelé. A Tanács rövidesen bezáratja. A vendéglátókat megkérték, alakítsák át a helyiséget eszpresszóvá. Ha annak se válik be, tejboltot csinálnak belőle. C. Gy. hatvanöt éves nyugdíjas: „Nyolc éves voltam, amikor takarító lettem, ötvenhét évet húztam le egyvégtébe a Fémműben. Voltam rakodó, éjjeliőr, de legtöbbet a hórukk-munkában dolgoztam. Utolsó fizetésem kétezernyolcvan forint volt, a nyugdíj kevesebb. Rosszkor születtem, én semmi mást nem kaptam a gyártól. Itt lakom a közelben, az asszonnyal, egy szobában. Pedig negyvenötben elmentem falura templomot építeni, utat javítani. Kivonultam az utcára a reakciósok ellen, agitáltam a jónépet a téeszekbe... Jólesik ez a kis sör, ez csak nem bűn.” ★ Hazánk legnagyobb üzeme a Csepel Vas- és Fémművek. Valóságos pénzverde: évenként sokmilliárddal járul hozzá az ország nemzeti jövedelméhez. A gyár 1-es számú főkapubejáratától tíz lépésre jobbra és balra húzódik egy ittfelejtett, harminc éve lebontásra ítélt roskadozó lakónegyed. Benne anakronizmusként élnek tűrhetően kereső, modern felfogású és életvitelű munkáscsaládok. Nappal az új technikával birkóznak, otthon tizennyolcan járnak egy WC-re. Ribánszky Róbert: — Nemrégen a Tervhivatalban azt mondta nekem valaki, hogy nem volt megalapozva a húsz évvel ezelőtti csatlakozás a fővároshoz. Az erőfeszítések ellenére Csepel falu maradt. — Jó, jó, sok igazság van abban, amit mond — válaszoltam neki —, de ha akkor nem tudtuk is terveinket kellően megalapozni és ha azóta nem tudtuk céljainkat megvalósítani, most kell pótolnunk és gyorsabb ütemre kapcsolnunk. Az eredeti célok eléréséhez talán nem kell újabb húsz év. — Sokat veszekedtünk már a pénzért. Dühösek vagyunk és haragosak, pedig tudjuk, hogy ez sem jó. Próbálunk magunkon uralkodni, indulatainkat visszafogjuk, de ez nagyon nehéz. — Hatszáz millió kellene és eltűnne az egész régi negyed. A helyén parkot építenénk. Sok pénz ez, nagy pénz, de megérné. — Az üzemek, a vállalatok és a nagy gyár segítenek, de megítélésünk szerint keveset. A maguk útját járják, elborítják őket saját gondjaik. Úgy tűnik, acélt megtanultunk önteni, de nagyvonalúan fejleszteni, faluból szocialista várost építeni még nem. Az új városok építése egyszerűbb. A miénkhez nagyobb energia és rengeteg pénz kell. P. S. munkás: — Negyvenkét éves vagyok, géplakatos. Harminc éve dolgozom a gyárban, itt voltam inas is. Ráckevéről járok be mindennap. Szép kertes családi házban lakunk. A ház körül minden megterem. Az utóbbi években erősen küzd értünk a gyár, mi is ráverünk a munkába. Háromezerhatot viszek haza. Megbecsülnek. Megkaptam az aranygyűrűt, mindenben megkérdeznek. Ha tudok, válaszolok. ★ Részlet az Új MagyarLexikonból : „... Csepel ... Eredetileg mezőgazdasági település, gyorsan fejlődött ipari központtá... A felszabadulás és különösen 1950 óta a város lakónegyede, kulturális, egészségügyi intézményei is gyors ütemben fejlődnek.” Királyerdő. A nagyváros és a kerület széle. Külön világ, homoktenger és gyümölcsfa. Alföldi falu a múlt századból. Mint fogfájós ember arca, szomorúra dagadt a házak oldala. És új villák. Huszonötezer ember él itt, többségükben munkáscsaládok. Az utat meglocsolták fáradt olajjal, ettől a burkolat nem lett szilárd. A járdán, iskolából hazafelé, óvatosan emelgetik szép lábukat a lányok. Sajnos, előfordulhat, hogy e vidéket az ezredfordulóig sem tudják csatornázni. A sarkon fura épületi öregek napköziotthona. Régebben nyilvánosház, még régebben kápolna, legutóbb kultúrotthon. Bemegyünk, ragyog minden. Pedáns nénik és bácsik ülnek a társalgóban. Az „Országutak” filmsorozat ismétlését nézik, este elaludnának. Zavarjuk őket. Elköszönünk, lábujjhegyen távozunk. A gondnok lecipel bennünket a pincébe. Mutatja: becsorog a kazánhoz. Ribánszky arca bosszús. — A régi roskadozó mozit lebontottuk, bauxitos cementből épült, mondja. — Megmutatom, hová épül az új kulturális központ a királyerdeieknek, masszív, jó betonból. Lesz benne mozi, könyvtár, előadóterem, klubhelyiség, szakkörök, minden. Tízmilliót a pénzügyminiszter ad, a többit az üzemek. Amíg összejön a pénz, segít az OTP. Huszonhét millióba kerül az egész. ★ Óránként új ember születik és minden napra jut két-három bűntény. Vidékről ideszakadt néhány száz család, munkaképes tagjai a mindent felszippantó gyáróriásban dolgoznak, a zöldterületen felhúzták a vadtelepet. Engedély és malter nélkül, közművek nélkül, de kőből. Csakhogy a kő nem vályog, a kő malter nélkül életveszélyes. Valahol lakni kell, vonogatják vállukat a telepesek. Csepelen a lakásigénylők száma háromezer, az utak, utcák fele földes. A negyedik ötéves terv végére sem tudnak minden utcában járdát építeni, még az egyik oldalon sem. A városközpontban kétezerkétszáz új lakás épül. A nagy házakban berendezett pinceklubok létesülnek. És egy modern városközpont tartozékai: iskola, óvoda, bölcsőde, presszó, áruház, pártház. Sok óvoda, sok iskola, tele gyerekekkel. És uszodák, tanuszodák, tornatermek, valamint szilárd utak, járdák, parkok, parkolók és fényes lámpák. Mozogjanak, járjanak szépen a csepeliek az ezredfordulón. A szentmiklósi negyedben ezernegyvenhét lakással új szövetkezeti lakótelep épül. És ifjúsági klub, még az idén. A szakmunkásképző intézet hatszáz személyes kollégiuma modern szálloda lesz. ★ A piac tarkán nyüzsög. Rikácsoló papagáj, hófehér karfiol, édes szőlő, vert kötél, cigánykovácsok és kolduló cigányok, felséges sült illatok. Halat eszünk. A párttitkár körbemutat: — Az egészet leradírozzuk, ide csarnokot építünk — mondja. A halsütő asszony kérdi, milyen a hal. Hümmögünk. Akár az ára: jó. — A gomb már megvan az új kabáthoz. Itt van ez az új ABC- áruház — a titkár a modern épületre int. — Nem volt az építésre pénzünk és mégis hozzáfogtunk. Bíztunk a munkások szövetkezésében, bíztunk az állami és a szövetkezeti segítségben. Nem csalódtunk. Segítettek. ★ Ribánszky Róbert mondja: — A kerület munkásai, vezetői, a vállalatok, az üzemek, intézmények sokat dolgoznak. A kerület vezérkara is derekasan küzd Csepelért. Verekszünk hivatalokkal, miniszterekkel, igazgatókkal, papokkal, saját embereinkkel, a gyáriakkal. És verekszünk saját magunkkal is. Ez a legnehezebb. Gyakran nem az értelemmel van a baj, hanem a szívvel, az akarással. Sokat vitatkoztunk a KÖZÉRT-tel. Kértük őket, építsenek új ABC- áruházat. Nincs pénzük, válaszolták. Nem baj, mondtuk, építenek nekünk majd a Fejér megyeiek. Székesfehérvár a mi testvérvárosunk, a centenáriumra felajánlott egy hatszázhúsz négyzetméter területű új ABC-áruházat. Természetesen a haszon is az övék lesz. Csoda történt, a KÖZÉRT is mélyebben nyúlt a zsebébe és már építik az ezer négyzetméteres új ABC-t a Karácsony Sándor utcában. De építik a boltot a Fejér megyeiek is a kerület másik végében, oda is kell. A Katona József utcában új KÖZÉRT és bisztró, a Vasmű főbejáratánál egy hatalmas élelmiszeráruház és bisztró létesül. ★ K. J. 35 éves munkás: — Az asszony nemrégen szült, itt a szülőotthonban. Nem akartam hinni a szememnek, lavórban fürdették a gyereket. Nincs más. Az országban sokmillió ember nőtt fel fürdőszoba nélkül, de hát egy szülőotthonban...! A kórház majdnem összeépült a nagy gyárral. A folyosókon és a kórtermekben a Vasmű savanyú füstszaga elegyedik az éter és karbolszaggal. Ötven éve építtette Weisz Manfréd ezt a spirált. Az egészet rábízta betegeskedő, széplelkű lányára, aki eligazgatta itt a betegek, az intézmény sorsát. A kórház akkor, ötven évvel ezelőtt, megfelelt céljának. — Ezzel nehezen bírunk, ez egyelőre legyőzött bennünket. Ehhez is sok pénz kellene — mondja a párttitkár. " ★ Nemzetközi szabadkikötőjében évenként hét tenger hajói fordulnak, érkeznek és indulnak megrakodva áruval. Huszonhat zárolt transzformátor körzete van. Erre az agyonterhelt hálózatra már semmit sem lehet kapcsolni, kidobott pénz, kár a villanyvasalóért. Előfordulhat, hogy a gyárban elektromos automatikával dolgozó ember odahaza a lakásában vaksi tévéje előtt ül, csökkentett világításnál mereszti a szemét. — A lexikon adatai, állításai viszonylag régiek, de a szerkesztők — valószínű — előlegezték a bizalmat kerületünknek. Nem tudtunk minden beváltani — mondja Ribánszky és hozzáteszi: — Különös világ a miénk. Hallottuk, hogy néhány fővárosi nyomda fejlesztést tervez. Kértük őket, építsenek nálunk. A Zrínyi Nyomda ráállt Tudjuk, hogy a nyomda nem akármilyen üzem, nem egy a sok közül. Csarnoképülete már áll. És épül az új kenyérgyár. Ebben jövő augusztus 20-án megsütjük az új kenyeret . Bőg a hajóduda. A kikötőben hatalmas tengerjáró lavíroz. A dokkmunkások eltapossák cigarettájukat, vakaróznak, nyújtózkodnak és elindulnak a dokk felé. Az Ifjúsági Parkot nem lehet be- 1973. NOVEMBER 10.