Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-09 / 10. szám - Búcsú Bálint Lajostól • nekrológ (2. oldal) - Hegedüs Géza: A leleményes szerző • évforduló • Szigligeti Ede születésének 160. évfordulójára (2. oldal) - Tardi Sándor: rajza • kép (2. oldal) - Ruffy Péter: Dallos Sándor emléke • évforduló • Tíz éve halt meg Dallos Sándor (2. oldal)
! ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szombaton A oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSED : 1064 Budapest, Széchenyi utca 1 Telefont 111-424 310-920 314-164 14 Óra után: 113-221 KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VB., Lenin krt. 9—11 Levélcím: 1904. Postafiók: 223 Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél külföldön terjeszti a ,,Kultúra” Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, HU 1389 Budapest, Postafiók 149 Előfizetési díj: 1 Hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre 60 forint, egész évre: 120 forint INDEX 23 244 Talán még a gyöngynél is kisebb betűi voltak. Talán még a tűhegynél is élesebb ceruzái. Külön is vásárolt grafitbetéteket, melyeket pengével hegyezett. Két dolgozószobájára emlékszem. Az egyik a régi Pesti Hírlap épületében volt, majdnemhogy sötét, örökösen villanyfény mellett írt. Ezt a szobát a Hírlap örökölte, itt dolgoztam vele együtt 1946 ősze után. Másik dolgozószobája, az otthoni, ennél is kisebb feltétel.*. Egyetlen szék, asztal. Asztalán ceruzahegyek. Montblanc ceruza, ceruzabelek, pengék, bicska, kés. Mindkét szoba udvari. Udvari homály. Udvari komor. Dallos Sándor már túl volt a Dunántúli legendáskönyv, Az ember nyomában, a Mezei mirákulum prédikátori hevületén, izzó nyelvezetén, elbűvölő tájleírásain, a szent szegénység ábrázolásán, mikor megismertem. Napjait megosztotta e szerkesztőségbeli s az otthoni „cselédszoba” között. Ezekben élt, két édessötét ketrecében. Néha oldalról figyeltem. Nem látott senkit, engem sem. Nem látta a szobafalat sem. Minden leomlott, izzóvá vált körülötte. Úgy írt, ahogyan az acélt edzik. Hihetetlen hőfokon. Homlokára tolta szemüvegét, felugrott, kipenderítette maga alól a széket, két kitárt tenyeréből folyosót formált, s e két tenyér, mint mozgó felvevőgép, a magasból a mélybe tartva, külön pályát írt le. Utána roskadt csak le a székre hogy a hegyek hegyeivel följegyezze: körsvenk. Vagy valami hasonlót. E két udvari sötétségben már csak a fényeket látta. Az ábrázolás, a kifejezés szikrázását és világosságát. Már csak filmeket írt, ő vitte filmre, mint forgatókönyvíró, a Talpalatnyi földet. A „Semmelsweis”-ért József Attiladíjat kapott. Már nem volt Hírlap, nem volt újságriport, nem írt novellát, regényt, már megjelentette Munkácsy-ját, mikor pályája tornyát, a legfelső emeletét kezdte építeni. Hajnaltól. Mindennap hajnaltól. Hónapokon, éveken át. Hegyesre hímzett trónokkal, a látomás erejével, Arany Jánosával teljesen azonosulva. A Toldit írta, másodszorra. A Toldit, filmre. A Toldit, egy nép nagy hírének a dicséretére. Dallos Sándor azt hitte, mert úgy írta volt, hogy ettől a filmtől felmagasztosul a magyar nép. A szegénység népe. A forgatókönyv elkészült. Film nem lett belőle. A drága Toldi Miklós túl drága lenne. Mint film, a Toldi meghalt, mielőtt megszületett volna. Dallos Sándort trombózis érte. Megbénult a ceruzahegyező kéz, a szorgalmatos, a gyöngysoros. Dallos Sándor béna kézzel halt meg hatvankét éves korában. Már tíz esztendeje. Ruffy Péter Dallos Sándor emléke Megüresedett egy asztal a fészekben. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Bálint Lajos író, műfordító, dramaturg és színházi kritikus. Már életében legendás alakja volt a színházi életnek. Pályája irodalom- és színháztörténeti korszakokat ívelt át. 1886-ban született Újpestett. 1904-ben részt vett a Thália Társaság alapításában. A század elejétől kezdve színikritikus. Irt a Hétbe. 1910-től a Magyar Hírlapba, volt a Világ belső munkatársa — az elmúlt évtizedekben cikkeivel majd mindegyik fővárosi lapban találkozhattunk. Színházi jegyzetei egy időben az Ilet és Irodalomban is rendszeresen megjelentek. Nemcsak bírálója, szervezője és Bálint Lagostól szerzője is volt a színházaknak. A Tanácsköztársaság idején a vidéki színészet kormánybiztosa lett. 1915 és 1936 között a Nemzeti Színház dramaturg-főtitkáraként, 1936-tól pedig a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház dramaturgjaként működött. Száznál több színpadi és prózai művet fordított le és dolgozott át. 1935-ben nagy sikerrel mutatták be — Bajor Gizivel a címszerepben — Baskircsev Mária című darabját, 1942-ben pedig Támár című művét láthatta a közönség. A felszabadulás után a Csínom Palkó és a Bihari nótája egyik librettistájaként aratott sikert. Ezenkívül több egyfelvonásost is írt. Esszéi, tanulmányai, könyvei ma már színháztörténeti jelentőségűek. Színházi munkája mellett Bálint Lajos az irodalmi életben is fontos szerepet játszott. A két háború között a Géniusz könyve kiadó irodalmi vezetője volt, a háború után az írószövetség ügyvezető titkára lett, majd a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára. 1953-tól nyugdíjba vonulásáig (1959-ig) a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyetteseként munkálkodott. A színház egy tudós rajongójával és értőjével lettünk szegényebek. A LELEMÉNYES SZERZŐ Szigligeti Ede születésének 160. évfordulójára Szigligeti élettörténete a magyar színház csaknem fél évszázados történelmével azonos. Amikor a Nemzeti Színház végre létrejön, az akkor 23 éves fiatalember már ismert drámaíró és nélkülözhetetlen színházi mindenes, aki ha kell, énekes és táncos színész, ha kell, biztos kezű rendező, jó szemű dramaturg, gyors munkájú díszlettervező és díszletfestő, bámulatosan gyors műfordító és lelkiismeretes titkár. Amit egy színházban csinálni lehet, azt ő végigcsinálta és mint a Nemzeti igazgatója halt meg 1878-ban — 64 éves korában —, mindent előkészítve a Paulay fémjelezte fénykorhoz. Paulayt is ő hívta meg főrendezőnek és utódnak. De ő nevelte fel Paulay számára a nagy gárdát: Jászai Marit, Márkus Emíliát, Vízvárit, Gabányit, Újházit. Ő szerezte be fordítónak, dramaturgnak, majd házi szerzőnek Csiky Gergelyt. S mindehhez nemcsak száznál több színjátékkal gazdagította a műsort, hanem lelkesen — és liberális túlkönynyedséggel — teret adott ifjaknak és időseknek ahhoz, hogy ha színdarabot írnak, ám azokat adják is elő. Soha annyi bemutató nem volt magyar színházakban, mint az időben, amikor Szigligeti volt a színházi élet irányítója, a testet öltött színházpolitika. Persze szidták is. Miért is ne szidták volna, hiszen a középpontban állt, mindenünnét ő látszott. És fölényes könnyedséggel vette tudomásul, bármit mondottak is vagy írtak felőle. Meg volt győződve, hogy nélkülözhetetlen, ha van is kifogásolni való műveiben, tetteiben, senki jobban nem csinálhatná, és főleg senki más nem adná úgy a maga teljes életét a színházért, mint ő. Léte volt a színház, ott zajlott magánélete is, ott virágoztak ki és hervadtak el szerelmei is, ott fűződtek barátságai és ott vetettek hullámokat ellenségeskedést. A kifogások, ellenségeskedéseik, szidalmak azonban hamarosan elcsitultak, de megmaradt a szeretet, a jó emlékezés. Szigligetit, a színészt szerették művésztársai, mert kedves volt és mindig segítőkész; a rendezőt szeretnék és becsülték a színészek, mert mindig tudta, mit akar, utasításai világosak és ésszerűek voltak; amit csinált, annak eleve sikerszaga volt; a művészeti vezetőt, majd igazgatót szerették a színháziak, mert méltányos volt és mindig számítani lehetett rá. És különös módon az írót szerették a többi írók, mert rendkívüli műveltsége és irodalom-szakmai hozzáértése ellenére szerény udvariassággal tudott mindenkit lebilincselni. Sohase mondták vagy írtak róla, hogy nagy vagy akár jelentékeny író. Nem is volt az igazi, leleményes színpadi szerző volt, kifogyhatatlan, az ötletekből, biztonságos a helyzetteremtésben, érzékeny minden aktualitás iránt Nem művésznek jelentékeny, hanem irodalomtörténeti jelenségnek. Vele diadalmaskodik színpadjainkon a Victor Hugo típusú vad romantika, ő egyengeti az utat a szellemes társalkodó vígjáték felé, némi előzmény után ő teremti meg a népszínművet (a szót is ő találja ki), de később, ő az első, aki elfordul a népszínműtől éskísérletezni kezd a már-már naturalista népdrámával, és még a realista igényű polgári társadalmi drámát is ő kezdeményezi nálunk, utat nyitva Csiky Gergelynek. Nagyon is hullámzó értékű életművének van néhány kétségtelenül maradandó értéke. Vígjátékirodalmunknak legalább két klasszikussá vált művet adott: a Liliomfit és a Fenn az ernyő nincsen kast. Népszínművei közül mindig találhatunk újrafelújítandókat, mindenek előtt a kitűnő népi krimit: A csikóst. De nem kellene megfeledkeznünk a komolyabb népdrámát előkészítő Lelencről sem. Gyulai Pál és nyomán egy nemzedéknyi irodalomtörténész A trónkeresőt tartotta a legjobb drámájának, van is benne némi schilleri igény, de történelmi drámái közül talán ennél is jobb a kitűnő szerepeket adó, feszülten romantikus Gritti, még jobb az ókori világ hanyatlását idéző Világ ura, és — úgy hiszem — a legjobb mégis az a Struensee, amelynek bemutatójakor az egész nemzet ünnepelte, hogy a sokk sikerű színházi ember immár századik színjátékát írta meg. De a száznál is több drámai műben az utókor mindig találhat új érdekességet, felújítani valót. Élete romantikus volt, akárcsak életműve. Még saját nevét is ki kellett találnia, hiszen eredetileg Szathmáry Józsefnek hívták. De a Nagyváradról Pestre került mérnökjelöltet romantikusan szigorú apja kitagadta, mert a fiú romantikus pátosszal színésznek állt. Az apa visszavette fiától a nevet, amelyet ő adott. Akkor lett belőle Szigligeti Eduárd, majd később az Eduárd magyarosodott Edére. 18 éves korában már színpadi szerző volt. Ettől kezdve érzelemformáló tevékenységgel élte át a reformkort, a forradalmat és szabadságharcot, az elnyomatást és a kiegyezést. Látványos múltidézésével és szívbeli derűjével a nemzet vigasztalója volt, amikor vigaszra volt szükség. Egész léte a kor liberális demokratizmusát fejezte rá. Egy pillanatig sem volt forradalmár, egy pillanatig sem volt a haladás ellensége: együtt haladt korával és kielégítette napi szükségleteit. És főleg: értett mindahhoz, ait csinált. Ezzel vívta ki magának a nemzeti halhatatlanságot. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM LUIGI PRETI: IFJÚ LÉLEK, IFJÚ LÉLEK ... Regény. (Európa) BORISZ VASZILJEV: A HAJNALOK ITT CSENDESEK. A LEGUTOLSÓ NAP. Kisregényeik. (Európa) GAAL GÁBOR: LEGYÜNK KORTÁRSAK. Novellák, cikkek, levelek. (Kossuth) BENYÓ JUDIT: TETOVÁLT SZAVAK. Versek. (Magvető) ISTVÁN MARIAN: VESZÉLLYEL VEMHES VILÁG. Versek. (Magvető) REJTŐ JENŐ: CSONTBRIGÁD. Regény. (Magvető) TÓTH ESZTER: A VÁLASZTOTT SOKASÁG. Versek. (Magvető) TERMO ÉKES ÁG: Magyar költők versei az anyáról. Antológia. (Kozmosz) FODOR JÓZSEF: EGY PLANTA ÉNEKEI ÉS MÁS VERSEI. (Szépirodalmi) TANULMÁNY, ALBUM, ESSZÉK. SZŰCS JULIANNA: MORANDI. (Corvina) MÁTRAI LÁSZLÓ: ÉLMÉNY ÉS MŰ. Esszék. (Gondolat) A RÓMAI MŰVÉSZET VILÁGA. Antológia. (Gondolat) L. N. SZTOLOVICS: A SZÉP KATEGÓRIÁJA ÉS A TÁRSADALMI ESZMÉNY. (Gondolat) BANSZKY PÁL: NÉMETH JÓZSEF. (Képzőművészeti Alap) Filmbemutatók A BÍBORMADÁR. Színes, szélesvásznú, kétrészes szovjet film. Bemutató: március 14-én. A DIKTÁTOR. Amerikai film. Bemutató: március 11-én. RIPORT A KIKÖTŐBEN. Színes bolgár film. Bemutató: március 14-én. Színház O ÉVA, ÉVA ... Bemutató az Irodalmi Színpadon, március 12-én. M—A—D—A—C—H. Bermiutató a huszonötödik Színházban, március 14-én. Hangversenyek PESKÓ GYÖRGY orgonaestje a Zeneakadémia nagytermében, március 9-én. GYARMATI VERA hegedűestje a Zeneakadémia kistermében, március 9-én. J. S. BACH ÉS FIAI. A MÁV Szimfonikusok hangversenye a Zeneakadémia kistermében, március 10- én, vasárnap délelőtt 11 órakor. Vezényel: Dőry Dénes. VARSÁNYI LÁSZLÓ zongoraestje a Zeneakadémia kistermében, március 10-én. A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, március 11-én. Vezényel: Németh Gyula. BACHER MIHÁLY zongoraestje a Zeneakadémia nagytermében, március 12-én. A POSTAS SZIMFONIKUS ZENEKAR hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, március 13-án. Vezényel: dr. Vasady-Balogh Lajos. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, március 15-én. Vezényel: Pécsi István. Kiállítások DEIM PÁL festőművész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: március 16-án. VASSÁNYI BÉLA fotóművész kiállítása a Fényes Adolf-teremben. Megnyitó: március 15-én. BORNEMISZA LÁSZLÓ festőművész kiállítása az egri Rudnay Gyulateremben. Megnyitó: március 14-én. IFJ. BENEDEK JENŐ festőtsművész kiállítása a szolnoki Aba-Novákteremben. Megnyitó: március 14-én. HIBAIGAZÍTÁS Január 26-i számunkban A hét kulturális eseményeiből rovatunk a Szegedi Nemzeti Színház meghívója alapján közölte a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról február 1-i szegedi bemutatójának adatait. Az ott feltüntetett szöveghez híven nálunk sem szerepelt Pós Sándornak, I. regény színpadra alkalmazójának a neve. Pós Sándor kérésére most a következőképpen egészítjük ki eredeti információnkat: A helyes cím: Déry—Pós — Presser — Adamis ; Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.