Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-20 / 16. szám - Gellért Kis Gábor: A szén - most • riport (16. oldal) - Csíkszentmihályi Róbert: Dombormű-terv • kép (16. oldal)
ÉLET ÉS ÍZ IRODALOM "■“"íll S. GELLÉRT KIS GÁBOR RIPORTJA: A SZÉN MOST 1969 szeptemberében az akkori nehézipari miniszter parlamenti expozéjában elmondotta,hogy a második ötéves terv időszakában és az azt megelőző időkben Magyarország energiaigényének kielégítésében a szén dominált. 1950- ben a szén részaránya az energiahordozók felhasználásában mintegy hetvenöt százalékos volt, ez az érték — jegyezte meg — 1970- ben várhatóan 48—49 százalékkal módosul. Távlati terveinkben gazdaságtalan bányák visszafejlesztését és a növekvő energiaigények szénhidrogénekkel való kielégítését úgy irányoztuk elő, hogy 1975-ben a szén részaránya 37— 39 százalékra, 1980-ban 26—28 százalékra változik. Ezzel egyidejűleg a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz játszik egyre nagyobb szerepet Két esztendővel később, 1971. áprilisában egy országgyűlési választási beszédből világossá vált, hogy mi a tényleges helyzet. Annak ellenére — hallhattuk —, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökkent, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igények kielégítésében az utóbbi évek során a gazdasági prognózishoz viszonyítva lényegesen nagyobb az energiaigény, biztosítani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedett feladatait zavartalanul elláthassa. Ezek a feladatok nincsenek ellentétben a hazai szénhidrogénprogrammal, a kőolaj- és gázkitermelés intenzív fejlesztésével. Helytelenül vélekednek, akik szembeállítják a két kérdést. Arról van szó ugyanis, hogy az elsőben meghirdetett program az akkori gazdasági kilátásoknak, energiaterveknek lényegében megfelelt. Csakhogy a gazdaság alakulásában is van szerepe, módosító szerepe az előre nem látható eseményeknek. Ez, persze, csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy a miniszteri nyilatkozatban foglaltakat több minisztériumi tisztviselő és bányaigazgató általános érvényűnek tetekintette, vagyis az összes szénbányára vonatkoztatta. Ennek következtében uralkodott el — néhány bányavállalat kivételével — az a szemlélet, hogy a szénbányáknak Magyarországon nincs jövőjük. Erősítette ezt a hiedelmet, hogy csökkent a szén iránti kereslet, mert a gyárak és az üzemek sokasága egyik évről a másikra áttért a szénfűtésről az olaj- vagy gáztüzelésre.• A három legfőbb fogyasztó az erőműhálózat, a kohászat és a belkereskedelem, vagyis a lakosság és a vállalatok. A lakosság szénfogyasztása csökken. A lakótelepeken távfűtés van, és a hőközpontokban sem szénnel melegítik a vizet. A régi lakások tízezreiben bontották le a cserépkályhát, hogy gázkonvektort szereltessenek fel. Százezerszámra adtak el olajkályhát is. Mindkettőnek egyszerű a kezelése, és tisztább, mint a szénfűtés. Számos hivatalban és középületben olajkazánokra cserélték a szénfűtéses kazánt. Az elmúlt években épült falusi házakban sem nagyon találnánk szeneskályhát, és a régiekben is jobbára fával fűtenek. Erőműveinknek több mint a fele ma is szénnel dolgozik. Az ott használt szenet nevezik a szakemberek energetikai szénnek. Ez lehet jó minőségű barnaszén és lignit. A régebbi erőművekben, például Ajkán, Várpalotán, Komlón és Tatabányán barnaszenet használnak. Mindegyik szomszédságában ott a bánya. Lignittel csak azokban az erőművekben tüzelnek, ahol a közelben, könnyen, a felszínről nyerik a fűtőanyagot. Ilyen a gyöngyösvisontai, és ilyen lesz majd a bükkábrányi is. A nógrádi szénbányákat azért kellett bezárni, mert ezekben a gyönge fűtőértékű szenet viszonylag nagy mélységről bányászták ki, végképp gazdaságtalanok voltak. Több erőművet avultsága miatt kellett átépíteni. A régi berendezések a dolog természetéből fakadóan ráfizetésesen működtek, és elöregedésük miatt nem voltak biztonságosak sem. Néhányat azért kellett átépíteni, mert veszélyes mértékben szennyezték a környezetet. Ilyen volt a lakótelen közelében levő Kelenföldi Hőerőmű, itt ma már olajjal és földgázzal felváltva tüzelhetnek. A kohászatnak feketeszénre van szüksége, pontosabban a kokszolható feketeszénre. Idehaza ez csak a Mecsekben, Komlón és Pécsett van. Kitermelése nagyon sokba kerül, hiszen a bányászok hat-nyolcszáz méter mélyen dolgoznak. Ráadásul a szenet, amelyet kibányásznak, többször is át kell mosni, hogy a kokszoláshoz eléggé „vegytiszta” legyen. Utána szállítják a Dunai Vasműbe. • A hatvanas évek elején a kormány hatalmas összegeket fordított bányagépek és berendezések vásárlására; korszerűsítették, biztonságosabbá tették a munkakörülményeket. Az akció az évtized közepéig tartott, hatása azonban érződött 1967-ben és 1968-ban is. Attól kezdve viszont éppen csak annyi pénze volt — ha volt! — a bányavállalatoknak, hogy pótolják az elhasználódott eszközöket. Arra már nem jutott, hogy új széntelepeket készítsenek elő a későbbi esetleges termelésnöveléshez. Amikor úgy látszott: bizonytalanná vált a jövő, sok ezer bányász vette a munkakönyvét Kosztolányi Péter komlói vájár ott maradt. Több mint húsz éve dolgozik a mélyben, annak idején ő kezdte meg az első frontfejtést Zobákon. 1963 óta rendszeres vendége a kékestetői szanatóriumnak. Hatvanhárom kiló, és a tüdejében annyi szénpor rakódott le, hogy azt onnan már semmilyen kúrával sem lehet kitisztítani. Munkaképessége tavaly május óta 49 százalékos, inma és dohányoznia tilos. Ennek ellenére még ma is frontfejtésen dolgozik, hatszáz méterre a földfelszíntől. A hétezer kalóriás szénért „alá kell szállni”. A kas öt perc alatt ér le a csapattal a munkahely közelébe. — Négy-öt esztendeje sokszor mondták nekünk, persze nem hivatalosan, hogy olcsóbban úszná meg az állam a bányászatot, ha megkapnánk a fizetésünket és otthon maradnánk. — Sokan elmentek akkoriban? — Tizennyolcezerből háromezren. Többen az uránbányába, mások pedig, akiknek ismeretségük volt az iparban vagy a mezőgazdaságban, gyárba, illetve téeszbe mentek. Nem is kellett őket nagyon csalogatni. Főleg a fiatalok hagyták itt a bányát. Akiknek nem volt lakásuk. Elszegődtek a szövetkezetbe, kaptak házhelyet, kölcsönt az építkezéshez, persze hogy elmentek. — A jobb kereset sem marasztalta őket? — No hiszen! Volt idő, amikor a bányászok keresete alig haladta meg a mezőgazdaságban dolgozókét. Hát ki vállalta ezt a munkát azért a kis többletért? Fehér Ernő ajkai vájár ugyancsak frontfejtésen dolgozik, ő is több mint két évtizede jár a közeli bányába. — A bizonytalanság idején közülünk is sokan hátat fordítottak a bányának. Néhányan megbánták és visszajöttek. Változnak az idők, megint kell a szén. Az elmúlt négy esztendőben tizenháromezerrel csökkent a szénbányákban foglalkoztatott vájárok, csillések és más munkások száma. Akik végleg elmentek, ma is hiányoznak a bányából, helyükre nem jelentkeztek újak. Részint azért, mert a köztudat a bányászatot még ma is halódó szakmának tekinti, részint a munka nehézsége miatt. Piszkos, poros, veszélyes és igencsak megerőltető. — Ide mindig is hórukk emberek jöttek — mondta a Mecseki Szénbányák egyik vezetője. " Az iparban már gyakori, hogy a gépeken érettségizettek dolgoznak, a bányában nagyítóval is alig találni középiskolát végzett munkást. Szenet lehetett lapátolni négy elemivel, mégis jó pénzt kerestek vele. Van ugyan beiskolázási tervünk, de nem nagyon teljesítjük. Nincs utánpótlás, pedig a fiataloknak a legkülönbözőbb kedvezményeket ad-Valamelyest jobb a helyzet Ajkán. A dolgozók iskoláját helyben, a bányánál szervezték meg. A tanárok közt jó néhányan kötődnek a bányához: mérnökfeleségek és más vezetők házastársai. Már meghonosították az új munkásoktatási rendszert, vagyis hetente kétszer van tanítás, és fél év alatt végeznek el egy tanévet. A nyolcadik osztály után vájárképző vagy aknászképző tanfolyamra mehetnek. De ez még mindig csak belső szakmunkás utánpótlás. Kívülről igen kevesen jönnek. A városból, Ajkáról pedig egyáltalán nem, hiszen ott a nagy lehetőség: a Tipiföldgyár. Múlt ősszel a bánya fiatal mérnökei fölkerekedtek és elmentek a Dunántúlra, hét nevelőotthonba. Filmet vetítettek a nyolcadikos fiúknak a bányáról, az ott használt gépekről és próbálták rábeszélni az állami gondozott gyerekeket, jöjjenek! Elmondták nekik, hogy a bánya mellett szakmunkásképző és kollégium van.Az ötvenes években épült. Akkoriban több mint hatszáz leendő bányászt oktattak. Most viszont, jelentkező híján, öt éve nem indítottak első osztályt. Más szakmák tanulói használják az intézetet.) A látogatókon úton az ajkaiak beszámoltak a fiataloknak a kereseti lehetőségekről s a munkakörülményekről. Azt még nem mondhatták el, hogy a vállalat tervezi minden állami gondozott fiúnak, aki a bányát választja, vásárolnak egy rend ruhát , öltönyt, fehérneműt, inget. Így is csak arra számítanak, hogy tizenöt tanulóval végre ismét elkezdhetik az utánpótlás nevelését. A fiúk leggyakoribb kérdése ez volt: milyen jövője van a bányának?• Horváth Gyula ajkai bányaigazgató: — Most készült el a távlati tervünk. Felbecsültük a völgyben húzódó szénvagyont, és annak ellenére, hogy már száztíz esztendeje termelik ki a szenet erről a területről, a minták alapján mondhatom: itt, Ajkán, az ezredfordulóig minden bányásznak lesz munkája. Azonos minőségű szenet, ha kell, a mostaninál is többet tudunk adni az erőműnek. Ezenkívül azonban vannak még feláratlan telepeink is. De ez már a jövő évezred dolga lesz. Mit tud a bánya jövőjéről Fehér Ernő vájár? Meddig ad a bányászoknak kenyeret Ajka-Csinger? — Pontosan nem tudom meddig, de sokáig! Az Ajkai Hőerőmű a mi szenünket használja, az abból termelt áramot pedig a timföldgyár fogyasztja. A timföldgyárat, ugye, fejlesztik, akkor pedig több áramra lesz szüksége. Ebből következik, hogy a mi szenünk is kell. Sőt, több szén kell. És hogyan látják a jövőt a Mecsekalján? — Amíg a Dunai Vasműre szükség van, a mi szenünknek is lesz helye — mondta a bánya egyik vezetője. — Csakhogy ... csakhogy néhány évvel ezelőtt százmilliós nyereségünk volt. Sorra nyitottuk az új munkahelyeket. Nyereségünk azonban egyre csökkent, sőt, a múlt évben már majdnem százmillió volt a veszteségünk. Közrejátszott ebben a tavalyi Kossuth-bányai tűz, amikor hat fejtés közül öt használhatatlanná vált. Nagy érvágás volt! Ettől függetlenül, évek óta nem kaptunk annyi pénzt, amennyivel istenigazából talpra állíthattuk volna a bányát. Végre úgy fest a dolog, hogy rend lesz, megkaptuk a rávalót. — Beszélnek a bányászoknak is a gondjaikról? — Ez közös érdek. És a bányászok nem szeretik a kertelést. Vélnénk, hogy az utánpótlás a bányászcsaládokból érkezik, hiszen a bányászat egykor generációkon át öröklődött szakma volt. Nem ritkán együtt dolgozott az apa és a fiú, sőt három nemzedék is. Fehér Ernő nős, két fia van. A bányásztelepen lakik, a saját házában. Az idősebbik fiú harmadikos gimnazista. — Érettségi után idejön a gyerek a bányába? — Majd ő maga eldönti. De nem hiszem, hogy idejön. Biológus lesz vagy matematikus. Az ilyesmi érdekli. Kosztolányi Péter ingerült, amikor az új bányásznemzedékről kérdezem. — Tudja, milyen vén a mi bányánk? Az átlagéletkor negyven év körül van. — Maga mennyi idős? — Negyvenhat. — Fia van? — Most katona. Egyébként szobafestő, de van gépkocsivezetői képesítése is. — Őt nem akarta a bányába hozni ? — De igen, ide tartott a fiú. Aztán a jelentkezése előtt három nappal valahogy mégis elintézte, hogy festő lehessen. • Ha nem vonzó a munka maga, a többi iparágánál magasabb fizetés segíthet A szánbányászat ma — újra — nemcsak szavakban, keresetben is kiemelt szakma. A mecséki bányásztól kérdem: — Mennyi a fizetése? — Hét- és nyolcezer forint között van, a különféle munkahelyi pótlékokkal. Ezenkívül háromszáz méterre lakom az üzemtől és elég sokat vagyok túl műszakon. A társaim úgy hatezer körül keresnek. A magas jövedelemnek természetesen nyoma van a bányászok életében. A részegeskedés, ha előfordul is, akár nem jellemző a bányászokra. De hogyan élnek? Ajkán két esztendeje felmérést végeztek: a bányászok közül kinek van gépjárműve — autó vagy motorkerékpár —, kinek van háza, telke, szőlője? A válaszokat sokszorosított papíron, név nélkül kérték. Így sem töltötte ki mindenki az ívet. Ezt is tekintetbe véve, az eredmény: a fizikai dolgozók felének van autója vagy motorja, hetvenöt százalékának ingatlana. A felmérés kétesztendős, ezek a számok tehát túlhaladottak már. Több bányász érkezik kocsival, műszakkezdéshez, mint 1972-ben, és mert azóta kedvezményes áron telket is kaptak a Balaton mellett, többen mondhatják magukról, hogy telektulajdonosok. A legfőbb szórakozás a televízió. Moziba ritkán járnak, a veszprémi Petőfi Színház előadásait — minden héten játszanak Ajkán — a bányászok alig-alig látogatják. Szórakozás a motor vagy a kocsi bütykölése, tisztogatása, a kerti munka, nyáron pedig a telek, a szőlő. Kosztolányi Péter háza ott áll, ahová a Komlói Erőmű füstje már nem ér el. öt szoba, hozzá erkély és veranda. Kívül garázs, benne az autó. A kertben gyümölcsfákat ápol. A pincében fotólaboratóriumot rendezett be magának. Két szórakozás van: a természetjárás és a fényképezés. Otthonában olajjal fűt, pedig jár neki a „hűségszén”. Inkább pénzben váltja ki. Így kényelmesebb. És rajta kívül is egyre többen kérik pénzben a hűségszenet, illetve az árát. — Én már elsirattam néhány barátomat, társamat, magam is álltam az omlásban egyszer — mondja csöndesen. — Csak a nyakam meg a fejem maradt szabadon, úgy irányítottam a mentést. Másfél óra múlva szabadítottak ki. De ezt bele kell kalkulálni. Aki a bányába jön, annak tudnia kell: lehet itt víz, gáz, sújtólég. Ezért kapjuk a több pénzt, nem a szép szemünkért. • Ha történetesen tizenöt-húsz év múlva a mostani mennyiséget kérnék a szénbányászoktól, alighanem megoldhatatlan feladat elé kerülnének. A bányászok derékhada addigra ugyanis kiöregszik. Ám kérdés, hogy lesz-e ennyi szénre szükség? Ez attól függ, hogy milyen ütemben és milyen mértékben foglalja el a szén helyét a többi energiahordozó: az olaj, a földgáz, és az atomenergia. Irányadó a népgazdaság idei fogyasztása: szükségünk van 28 millió tonna szénre, 8,7 millió tonna kőolajra, és 4 és fél milliárd köbméter földgázra. Ezenkívül — megállapodás szerint — vezetéken 22 milliárd kilowattóra áramot használunk fel. A szenet kizárólag hazai bányák adják. Kétmillió tonna olajat a hazai kutakból nyerünk, 5,4 millió tonnát a Barátság vezetékeken kapunk a Szovjetuniótól, és 1,3 millió tonnát vásárolunk a Közel-Keletről. A földgáz, bár mennyisége tetemesnek látszik, még nem látszik jelentékeny szerepet ebben az együttesben. Ami a jövőt illeti: a paksi atomerőmű például a következő évtized elején kezd áramot adni, és amikor majd teljes erővel működik, több áramot fog adni, mint a jelenlegi erőművek együttvéve. Az olajról ilyen prognózist ma még nem lehet adni, pedig elkészült az energiarendszer hosszú távú fejlesztési terve. Ám az elképzeléseket módosíthatják a világpiaci árak és az a körülmény, hogy a szakemberek nemzetközileg is vitatják-keresik az olaj hasznosításának legésszerűbb módozatait. A távlati tervek a korszerűsítés követelményeit szem előtt tartva számolnak az adottságokkal és a lehetőségekkel. Bizonyos, hogy fokozatosan növekszik majd az olaj és a földgáz felhasználása, és a magyar ipar szerkezete nem változik olyan rohamos gyorsasággal, hogy a szénről lemondhatnánk. Az ezredfordulóig biztosan nem. Addig, ha ugyan nem tovább, nyitva kell tartani a bányákat, és nem vehettük le tekintetünket a bányászokról. 1974. ÁPRILIS 20.