Élet és Irodalom, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-30 / 35. szám - -kor-: A szesz mindenkié • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Simon Zoárd: Szunyokáló szerkesztő • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (k.): Megírta! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - na-pé.: Közönségszolgálat • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - faragó -: Én is fennakadok • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (-ci): Házirend • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -y -t: Elszabadult szavak • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Ulveczki Gábor: Kiegyenlítés • kép (9. oldal) - Ténagy Sándor: Váratlan fordulatok • vers (9. oldal)
páratlan oldal A SZESZ MINDENKIÉ A badacsonyi középiskolás Express-tábor előtt 14—18 éves fiúklányok vidáman iszogatnak. A legtöbb asztalon üveges sör, néhol pálinkás kupica. Kérdésemre azt a felvilágosítást kapom, hogy a tábori éttermet és a hozzá tartozó büfét azért telepítették a kapun kívülre, hogy nagyobb legyen a forgalom. Így ugyanis a büfét nemcsak a táborlakók látogatják, hanem mindenki, aki arra jár. Különben a büfé falán ott a felirat, hogy fiatalkorúakat szeszes itallal nem szolgálnak ki. Ha egy gyerek inni akar, az úgyis begyalogulna Badacsonyba. Elképedek. Nem tudom kellőképpen értékelni az okfejtés kristálytiszta logikáját. Csak a táborrend 6. pontja nyugtat meg, ez ugyanis így szól: „A tábor területére szeszes italt behozni tilos.” Nincs tehát semmi baj, a serdülő fiúk-lányok az Express-tábor felségterületén nem ihatnak. Ezek után javasolnám, módosítsák a táborrend idézett pontját, így: „A tábor területére szeszes italt behozni tilos és nem is érdemes. Gazdag italválasztékkal vár benneteket a kaputól 50 méterre levő büfé.” • kor SZUNYÓKÁLÓ SZERKESZTŐ Csak most került kezembe Hatvany Lajos Ady című remek könyvének 2. (..átnézett és bővített”) kiadása. Méltatlannak lát Ulveczki Gábor: Kiegyenlítés 1975. AUGUSZTUS 30. szik, hogy két hibát pécézek ki, de ahogy a szép nő arcán kirívó bármely kis pörsenés, a jó könyvben bántó minden szemernyi tévedés. Néhány stílusbicsaklás után szemet szúr a legkínosabb: „Petrencével összehányt sorok”. A petrence tudvalévően szénarakás, melyet aládugott rúdon lehet elvinni. Már a szerző életében javítani lehetett volna, ha a szerkesztő szeme érzékenyebb. A 120. lapon olvasom: „Amikor Aeneas felé Diana közeledik, Vergilius leírja a sort: In cessu patuit dea. Lépteiben nyilvánul isteni valója. Ez a sor kétezer éve él. Megérdemli hosszú életét, mert ünnepi szép sor”. Gyönyörű, lelkesedném, ha e négy latin szónak volna értelme. De nincs, ugyanis helyesen így hangzik: Incessu patuit dea. Az első szó kettészakítása még lehet sajtóhiba is, de az már biztosan emlékezetkihagyás,"hogy közeledő Dianát ír Hatvany, mikor az eredetiben távolodó Venusről (Aeneas anyjáról) van szó. Régi, elcsépelhetetlen igazság: Homérosz (s általában a szerző) olykor elszunyókálhat, de a szerkesztő soha. Simon Zoárd MEGÍRTA! Vajda Kornél a Film Színház Muzsika augusztus 16-i számában Németh László Sziget Erdélyben című nevezetes tanulmányát idézve különös következtetésekre jut: „A tervezett drámáról tehát lemond ... Németh László nem írta meg Bethlen Katáról tervezett drámáját.” Pedig Németh László megírta a Bethlen Kata drámát. Bárki fellapozhatja a művet a Szerettem az igazságot című életműsorozat első kötetében (Drámák 1931— 1955). Az előszóban és a fülszövegben olvashatjuk: „A trilógiának szánt Bethlen Kata, melynek csak az első ré szét írtam meg, egy erdélyi Antigoné akart lenni... A Szerettem az igazságot első kötetének anyagából három család válik ki... A harmadik család, a korai történelmi drámák: a VII. Gergely és a Bethlen Kata trilógia elkészült első része, mely itt jelenik meg először.” És utal már a drámára — a trilógia tervére — a Bethlen Kataesszé is, csak figyelmesen kell olvasni. Illetve: el kell olvasni. A nemcsak tervezett, hanem megírt drámával együtt. (k.) KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT Vettem egy inget. (Mindenkivel előfordulhat.) Civilizált körülmények között vásároltam egy civilizáltan csomagolt fehérneműt. Kibontva, az egyik gombon volt egy színes kartoncédula, mindenféle, rejtjeles számokkal, alatta egy fehér cédula, amelynek címe: „Kezelési útmutató.” Egyszerűség kedvéért idemásolom: „Termelő neve: Férfi Fehérneműgyár. Nyersanyag összetétel: 67% poliészter, 33% viszkóz. Rendeltetési cél: fehérnemű. Jellemző tulajdonságai: könnyen kezelhető, mosás hatására méreteit nem, vagy csak kis mértékben változtatja. E tulajdonságait sokáig megőrzi, ha betartja a kezelési utasítást.” Íme: az önnön farkába harapó kígyó példázata, a magyar könynyűipar nyelvén elbeszélve. Mindent megtudtam az „útmutató”ból, amire nincs szükségem, semmit, amire lenne. Mert azt persze mondani sem kell, hogy másféle utasítás — akár szalagon bevarrt szimbólumok formájában — az ing körül nem volt található. Viszont ha nem tudtam volna, most akár mindig tudni fogom,hiszen írásom vann róla: az ing — fehérnemű, napé. TÓNAGY SÁNDOR: Váratlan fordulatok Műteremsarok Intim pillanat: a szobrász Szobrász című szobra leveti magáról az örökkévalóságot, agyagért nyúl, hogy szobrot emeljen önmagának. Takarékosság A vers-ültetvényen termelési tanácskozás. Valaki javasolja: A költők köztesként a sorok közé is írjanak, miáltal jelentős mennyiségű papír takarítható meg. Másik javaslat: Takarékoskodjunk a nyomdafestékkel is, a költők hagyják el a központozást. Határozat: A költők ne írjanak verseket, így szépszámú költőt takaríthatunk meg. Sportverseny Megunván a sok világcsúcsot, titokban versenyre kelnek a stopperórák, ki méri lassabban az időt. ÉN IS’ FENNAKADOK Az Alkotmány napi vízi-légi parádén, mely természetesen „hagyományos” és „impozáns” volt, fennakadt az Országház tetejének kőcsipkéin az egyik ejtőernyős. Az ország közvéleménye a televízióból értesült a parádé e „kedves színfoltjáról!’, ám azóta is hiába lesi, mi lett a színfolt további sorsa. A kielégítetlen érdeklődésben két tényező munkál. Az egyik — az erősebb — tényező : a szenzáció-éhség. Nyilvánvaló, hogy a fennakadt ejtőernyős lett A Nap Érdekes Embere. A többiek „impozánsan” belepotyogtak a Dunába, de ő rendhagyóan fennakadt. Hogy történt? A teste akadt fenn, vagy az ernyője? Mit csinált a következő percben? Kiabált? , Integetett? Meddig lógott a kőcsipkéken? Lemászott? Lehozták? Vagy most is ott lóg még? A másik — az erőtlenebb — tényező: az aggodalom. Nem ütötte-e meg magát? Nem ijedt-e félholtra? Mit mondott, amikor végre földet ért a lába? Azt mondta, hogy katonadolog? Csak nyögni tudott? Hol van ,most? Otthon? Baleseti sebészeten? Idegklinikán? Vagy csakugyan most is ott lóg még? Jelképesen mindenképp ott lóg. A tájékoztató szervek — a sajtó, a rádió, a televíziót a kőcsipkéken hagyták. Én pedig nemcsak azért akadok fenn ezen a fennakadáson, mert a tájékoztató szervek — eredendő feladatukkal ellentétben — elszalasztották A Nap Szenzációját, hanem azért is, mert rossz beidegződéseink egyikét vélem fölismerni e mulasztásban. „Az Alkotmány napján minden eseménynek impozánsnak kell lennie, ez az esemény nem volt impozáns, ne foglalkozzunk vele, ne rontsunk ünnepet.” És éppen így rontottunk ünnepet. Hogy erre miből következtetek? Az Alkotmányból. Kielégíteni a kíváncsiságot, megnyugtatni az aggodalmaskodókat, alkotmányos kötelessége a tájékoztatásnak. Szó szerint nincs benne az Alkotmányban, de szelleméből következik. Szellemét pedig úgy ünnepeljük jól , ha követjük. Nincs vele bajom; jól tették, hogy összeállították, közérthetően megfogalmazták és kifüggesztették. Szelleme is rokonszenves, mert talányos fenyegetések, zavaros, ellentmondó utasítások helyett jórészt olyan pontok köré csomósodik, amelyek a lakók életének kellemessé tételét célozzák. Tudjuk, hogy mihez tartjuk magunkat, s ha a tételeket és a mögöttük munkáló kollektív szellemet elfogadjuk, mindnyájan jól járunk, kötelességeink gyakorlása mindenkinek hasznot hajthat. Mindössze egy hiányzik. A közlet kötelességeinek, vagyis a lakók jogainak jegyzéke. Azonos példányszámban, hasonló méretű plakáton, ugyanilyen világosan. Ott a helye a falon, konkrétan és jelképesen. Arányérzékünk kívánja? Gyakorlati életvitelünk igényelné? Is-is. Leginkább azonban kötelességeink jegyzékének hitele. " — faragó -HÁZIREND Dekoráció a lépcsőházakban: a házirend. Vagyis a lakók kötelességeinek tételes jegyzéke. " ____ rípunarar? ELSZABADULT SZAVAK Zsúfolt strand. Két fiú a fűben. Ha akarom, ha nem, hallgatom őket. „Mizújs?” „Ja.” „Vacak az az izé.” „Tegnap begürült a csaj.” „Rohadt légy.” „Bögöly.” „Légy.” „Tuti, hogy olaszból hozta azt az izét.” „Na, ja.” „Rohadt egy meleg.” „Az.” „A góré szabin van.” „Tisztára bepörgött a csaj.” És így tovább. Röpködnek a szavak, mintha a nap kiszárította volna a koponyákat, csak a szájaik beszélnek. Hogy beszéljenek. A szomszéd kertben vendégség. Ha akarom, ha nem, hallgatom a társalgást. „Cola?” „Fáradt a Lajos.” „Hallottad, hogy a Cica már megint?” „Na, ja. A Cica. Kurvából nem lesz szalonna?” „Nicht vor dem Kind.” „Játsszál, Lacika. Süket vagy? Tessék játszani.” „Maszek-csirke?” „Mit szólsz a kerítéshez?” „A Bánék kicserélték a kocsit.” „Lajosnak már megint idegállapota van. Mondtam?” „Nekem mesélhetnek akármit. Ezt az időjárást a műholdak csinálják.” „Lacika, ne nyúlj hozzá! Süket vagy?” „Nem szeretem a princessz szabást. Más az egyéniségem.” „Mit szólsz a kerítéshez?” „A Loli unokáját nem vették fel.” „Hogy mért nem kapni nálunk indiai szádát. Most mondd...” „Harminc dekát fogytam.” Repkednek az elszabadult szavak. Butaság és közöny szálldos a levegőben. „A kopasz énekesnő” végül is egy naturalista színdarab. y -t ÉLET ÉS|| IRODALOM!