Élet és Irodalom, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-26 / 30. szám - N. I.: Max Frisch nem akar többé Faber lenni. A svájci író nyilatkozata egy lengyel lapban (8. oldal) - Benkő Ákos: Búcsú Gál Lászlótól • nekrológ (8. oldal)

A BUDAPESTI MOZIK MŰSORÁBÓL 1975. július 24-30. ALFA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) £4, h6, f9 BARTÓK: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) n, 11, £2 énoké a szó (kubai) 4, n7, f9 BÁSTYA: Nyomorultak I—II. (mb. NDK—fr—ol) nl0 Vadállatok a fedélzeten (sz) n2, f4, h8, 8 Piedone, a zsaru (pl) este 10 BÁNYÁSZ: A MAGYAR FILMEK MOZIJA A Noszty fiú esete Tóth Marival fl0, fl2 Fekete város I—n. h2 Szent Péter esernyője h6, 8 COR VLN: A szórakozott (fr) f4, h6, 8 CSOKONAI: Önöké a szó (kubai) f9, fnl, hl Nyomorultak I—II. (mb. NDK—fr—ol) 3, 7 DUNA: Nona (belg.) 4, n7, f9 KOSSUTH XIII.: Özönvíz II. (lengyel) 4, 7 MÁJUS 1.: Enyém, Tied — Kié? (mb. dl—fr—sp) i’9, 11, 12 Gyilkosság leírása (lengyel)** 4, 8, 8 MŰVÉSZ: Elefántkirály (mb. am.) 9, 11, 1 A második áldozat (cseh) 3, n6 Özönvíz L (lengyel) f8 PUSKIN: Özönvíz II. (lengyel) nlo. ni Egy királyi álom (mb. am.) 14, h6, 8 SPORT: Piedone, a zsaru (dl) f4, h6, 8 TOLDI: STÚDIÓ MOZI Magánbeszélgetés (am) f2, 4, f7, 9 TINÓDI: A szórakozott (fr) f9, fn­, fi Vad­ölő (NDK) f3, fő Négy muskétás újabb kalandjai (fr) f7, f9 URANIA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) f9, 11, f2 Nagyvárosi fények (am) 4, 6, 8 UGOCSA: Magánbeszélgetés (am) 3, 16, 3 Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) este fii 26-án VÖRÖS CSILLAG: Egy királyi álom (mb. am) 9, n12, 12 Puha ágyak, kemény csaták (ang)** 4, n7, 19 ALKOTMÁNY : Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) 3, 16, 8 Egy királyi álom (mb. am) 26-án es­te fni BUDAFOK: Négy muskétás újabb kalandjai (fr) két amerikai (mb. am)** 26-án éj­jel 10 DÓZSA: Enyém, Tiéd — Kié? (mb. dl—fr—sp) 24—29, 3, f6, 8 ördögcsapat (sz) 30-án f4, h6, 8 FELSZ­AB­ADULÁS: A kétéltű ember (sz) 24-én 3, n6, f3 Magánbeszélgetés (am) 25—30., f4, 6, f9 Apacsok (mb. NDK) 27-én de. nlő, ni2, n2 FÉNY: Egy királyi álom (mb. am) n9. fn­. hl Vörös sivatag (ol)** 24-én 3, f6, f8 Magánbeszélgetés (am) 25—30­, 3, f6, 8 Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (am—ol) 25-én éjjel fn­ KÖLCSEY­: Özönvíz II. (lengyel) 24—27, 3,6 Egy királyi álom (mb. am) 28—30, 14, h6, 8 KŐBÁNYA: özönvíz I. (lengyel) 24—27, 3. f7 Vörös sivatag (pl)** 28-án 3. f6, 8 özönvíz II. (lengyel) 29—30, 14, f7 MADÁCH: Négy muskétás újabb kalandjai (fr) 4. 6, 8 PALOTA: Csapda (rom) 24—25. és 27-én 5. fS Rocco és fivérei I—n. (pl)** 26-án f6 Bredow lovag nadrágja (mb NDK) 27- én h3 özönvíz II. (lengyel) 28—30, 6-kor PEST-BUDA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) 24 és 26—27, 5, f8 Vörös sivatag (ol)** 25-én 5, f8 A kalóz menyasszonya (fr)*** 27-én h3 A rendőrség csak áll és néz (mb. ol) 28— 30, n6, f8 rideg sÁndor műv. ház: Gyilkosság leírása (lengyel)** 25—27, h5, 7 Kis nagy ember (mb. am)** 27-én n3 Csapda (rom) 28—30, h5, 7 TÁNCSICS: Puha ágyak, kemény csaták (ang)** 14, h6, 8 TÁTRA: özönvíz n. (lengyel) 24—27, 4, 7 A második áldozat (cseh) 28—30, 4, n7, 19 Havonta kétszer ÖNNEK SZÓL A 1 mmm SZÍNES, KÉPES FOLYÓIRAT ÉLET ÉS­# IRODALOM MAX FRISCH NEM AKAR TÖBBÉ FABER LENNI A svájci író nyilatkozata egy lengyel lapban Max Frisch elvonultan él Svájc­ban, Zürichtől nem messze. Ottho­na szerény, „az egyszerűségre szük­ségem van írás közben is” — mondja. Nincs benne semmi termé­szetellenes, semmi póz. A látogatót — Jerzy Grent, a lengyel „PRZEK­­RÓJ” munkatársát — vörösborral kínálja, asztalához ülteti. A környezet nyilvánvalóvá, teszi, hogy az író a rohanás ellensége. „Valamikor régen oly lassan mú­lott az idő! Ma egy perc, egy óra annyi élményt jelent, annyi feszült­séget és félelmet, hogy az intenzí­ven ledolgozott nap után hirtelen a semmibe zuhanunk. A kisembert körülveszi az unalom, retteg a megsemmisüléstől, beleül hát ko­csijába, hogy valamilyen tevékeny­ségbe meneküljön ... Mindegy ne­ki, milyenbe. Csak menekülni a problémáktól, a félelemtől, ettől a semmitől. És rohan. A száguldás feledést jelent. Talán rövid fele­dést, talán hamisat De mégis fe­ledést ...” Frisch nem érzi jól magát Svájc­ban. A „semlegesség szigete Euró­pa politikai tengerén” nem felel meg neki. „Az én hűtőszekrényem üres. Tudja, mit jelent ez ebben az országban? Azt, hogy megszegem a törvényt. Mert minden svájci ál­lampolgárnak kötelessége hogy há­zában két hétre elegendő élelem álljon. Háború esetére... A rette­gés itt mindenütt jelen van. Ez a csődbejutottak félelme. Embereké, akik már csak az anyagi javaikat védik és képtelenek bármilyen új eszmét kitalálni. Sőt, még egy szuggesztív utópiára sem telik ne­kik.” Annak idején, mikor a Bieder­mann és a gyújtogatók diadalme­netben vonult végig a földrész­­ színpadain, Frischről kizárólag mint drámaíróról írtak és beszél­tek. „A színház...? Az szerelem volt, de ahogy az a szerelmekkel történni szokott, vége lett. Minden sajnálkozás nélkül állítom ezt. Soha többé nem térek vissza a szín­házhoz.” Egy ideje rögeszmeszerűen csak a „másmilyen próza” foglal­koztatja. A „másmilyen” jelzőn önéletrajzit ért. Az önéletrajzot tartja a prózaírás csúcspontjának. Néha úgy nyilatkozik, hogy szavai­ból némelyek a „fiktív irodalom” sírja felett tartott halotti beszédet vélik kihallani: „Nem akarok töb­bé Faber, Don Juan, Stiller, Gan­tenbein, Biedermann lenni — csak saját magam.” Amikor a „fiktív irodalom” leg­­megszállottabb művelője volt, kri­tikusai (titokban) és olvasói (nyíl­tan) azzal gyanúsították, hogy re­gényeibe önéletrajzi elemeket szőtt bele. A legtöbb ilyen „vád” a Ho­mo Faberrel kapcsolatban érte. „Faber egy apa, aki beleszeret sa­ját lányába, sőt vele is él, de nem tudja, hogy ez az ő lánya. Ezzel is úgy vagyok, mint a dróttal, amely itt fekszik az asztalomon. Kézbe veszem, játszok vele, hajlítgatom, formálom ... Így voltam a Homo Faberrel is. A kezdetét egy látoga­tás jelentette. Az anya és a lánya nagyon szép nők voltak. Néztem őket, semmi érdekes nem történt. A levegőben nyugalom, a forró dél nyugalma és lastító unalma — és akkor elkezdtem játszadozni a kü­lönféle lehetőségekkel, esetleges eseményekkel... Hármunk közt, természetesen. Köztem és az anya közt, aztán köztem és a lánya közt, majd a két nő között, és így to­vább ... Így született a Homo Fa­­ber. Mert az ilyen játéknak nálam mindig ez a következménye: im­pulzusra van szükségem, hogy megörökítsem gondolataimat.” Frisch igyekszik elszigetelni ma­gát a világtól, de úgy, hogy az ne ártson írói-művészi érzékenységé­nek. Nagyon fél attól, hogy halála után mindaz, amit alkotott, meg­semmisülhet. „Bennem tudat alatt mindig él a vágy, hogy ez is, az is fennmaradjon utánam. Mikor írok, eltűnik a magányosságom. Nincs kétségem, hogy arra, amit írok, az embereknek szükségük van. És ... örülök, hogy sikerült, hogy mások­nak tetszett.” Max Frisch tisztában van fele­lősségével. Tudja, hogy manapság az írók cselekedeteikkel vagy pasz­­szivitásukkal nagy hatást gyako­rolhatnak az olvasókra. „Főleg a fiatalok keresnek műveimben min­tát, így hát számolnom kell velük is. Minden emberrel, minden cso­porttal szemben felelősséget ér­zek ... De ennek a felelősségérzet­nek is vannak határai. Például az ember ne legyen megalomániás!” A népszerűség terhére van, de az évek folyamán kidolgozta magában a „menekülés” módjait: ilyenkor a benne levő naivsághoz futamodik. Hogy ne tartsa magát erkölcscsősz­nek, játszó gyermekké, táncoló der­vissé kell válnia ... „Ettől függet­lenül kiderülhet, hogy amit írtam, nem ér semmit. Mégis meg akarom írni a bennem élő naivságot. Ha nem ezt tenném, minden szó, ame­lyet leírok,­­ hamissá válna ...” — fejezi be nyilatkozatát Max Frisch, N. I. Több ezer szovjet lapból közöl havonta válogatást a 180 oldalas zsebkönyv formájú szputnyik tzLitrCeljvlival a mai szovjet írónemzedék legtehetségesebb egyéni­ségeivel; közli a szovjet szellemi és irodalmi élet vitacikkeit a SZOVJET IRODALOM CÍMŰ FOLYÓIRAT Búcsú GÁL LÁSZLÓTÓL Ismét nagy veszteség érte a ju­goszláviai magyar irodalmat. Szirmai Károly és Majtényi Mi­hály után a harmadik „nagy öreg”, Gál László is eltávozott. Tudtunk betegségéről, július 15-i halála mégis váratlanul érte az irodalmi közvéleményt, hiszen alig egy héttel korábban — abból az alkalomból, hogy a Július 7-e díjjal tüntették ki — terveiről, újabb verseiről és prózai írásai­nak összegyűjtéséről nyilatkozott. Gál László 1902-ben született Alsókabolon. Középiskolai tanul­mányait Budapesten végezte, 1922-ben. Novellija címmel ott je­lent meg első verseskötete is. Bu­dapesti és római újságíróskodás után a harmincas évek derekán költözött Jugoszláviába, ahol a szabadkai és az­ újvidéki magyar lapok közölték írásait. Munkatár­sa volt a Kalangyának, a Hídnak, szerkesztője és alapítója a Gri­masz című haladó szellemű sza­tirikus hetilapnak, amely a fel­­szabadulás után — ugyancsak az ő szerkesztésében — a Magyar­ Szó heti mellékleteként került újra az olvasók asztalára. Bár a két világháború között írt költe­ményei is a jugoszláviai magyar közéleti líra első vonalába tartoz­nak, a háborús években munkás­mozgalmi múltja miatt — 1918 óta tagja volt a KMP-nek —nem publikálhatott. Költészete csak a felszabadulás után bontakozha­tott ki. Sorra jelennek meg ver­seskötetei, humoreszkjei, elbeszé­lései, glosszái, jegyzetei. A Szerb Népköztársaság állami díja után megkapja a legrangosabb irodal­mi elismerést jelentő Híd-díjat is. 70. születésnapjára napvilágot lát költeményeinek Rozsdás esték című reprezentatív gyűjteménye. Gál László nemcsak verseket, hanem rádió- és tévéjátékokat is irt. Az utóbbiak közül Az éhes hajót a magyar televízió is be­mutatta. Benkő Ákos A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM DALLOS SÁNDOR: TÁMADÁS A SZELLŐ UTCÁBAN. (Szépirodal­mi) GYURKOVICS TIBOR: SZERETLEK, AKÁRKI VAGY. (Szépirodalmi) MÓRICZ VIRÁG: HIÁBA. (Szépiro­dalmi) SZENT­ MU­HALYI SZABÓ PÉTER: LE­­BÍRHATATLAN. (Szépirodalmi) BÁRÁNY TAMÁS: EMBERI HANG. (Szépirodalmi) TANULMÁNY A JEL TUDOMÁNYA. (Gondolat) SZAMUELY TIBOR: ÖSSZEGYŰJ­TÖTT írások és beszédek. (Magvető) IRŐK, KÉPEK II. írók, költők gyer­meke és ifjúkora. (Tankönyvkiadó) Filmbemutatók SIVATAGBAN, ŐSERDŐBEN. Színes, kétrészes lengyel film. Bemutató: július 31-én. A HATTYÚK IDE SZÁLLNAK. Szé­lesvásznú szovjet film. Bemutató: július 31-én. HOGYAN KELL EGY SZAMARAT etetni? Színes NDK-film. Bemu­tató: július 31-én. Színház BEETHOVEN: FIDELIO. Bemutató a Szegedi Szabadtéri Játékokon, jú­lius 26-án. Hangversenyek A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR hangversenye Magyar Tudományos Akadémi martonvásári kutató intézetének parkjában, július 28-án. (Esőnap július 27-én). Vezényel: Oberfrank Géza. FELLEGI ADÁM zongoraestje a Ze­nélő Udvarban, július 28-án. (Eső nap: július 29.) A MAGYAR KAMARAZENEKAr hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarában. július 30-án. (Esőnap augusztus 1.) Hangversenymester Tátrai Vilmos. A COLLEGIUM MUSICUM hangver­senye a Zenéld Udvarban, júliu 30-án. (Esőnap: július 31-én.) A MAGYAR KAMARAZENEKAr hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarában, július 31-én. (Esőnap augusztus 1.) Hangversenymester Tátrai Vilmos. KOVÁCS ENDRE orgonaestje a Má­tyás templomban, augusztus 1-én Kiállítások III. KISGRAFIKAT BIENNALE A keszthelyi Balaton Múzeumban. Meg­tekinthető: szeptember 12-isr. RATKAI GYÖRGY grafikus kiállítá­sa a Stúdió Galériában. Megnyitó Július 30-án. 1975. JÚLIUS 26.

Next