Élet és Irodalom, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-08 / 2. szám - Szerk.: Madách Naptár '77 (6. oldal) - -nemere-: Az elszigetelt író • interjú • Truman Capote-t a Newsweek munkatársa kérdezi (6. oldal) - Julius Bárta: Ipari táj • kép • (Csehszlovákia) (6. oldal) - Halász Ferenc: Vendégünk: Bori Imre • interjú • Újvidéki egyetemi tanár (6. oldal) - Zöldi László: Vendégünk: Dan Culcer • interjú • Kritikus, költő, esszéista, a marosvásárhelyi Vatra c. folyóirat szerkesztője (6. oldal)
Madách Naptár '77 A baráti országokban megjelenő magyar nyelvű évkönyveit közül elsőnek a pozsonyi Madách Naptár 1977-es kötetét kaptuk kézhez. Az 55 ezer példányban megjelent 288 oldalas kalendáriumot Cselényi László állította össze. Gazdag tartalmú a pozsonyi könyvkiadó vállalkozása. Az évente visszatérő Szép Szó irodalmi összeállításban ezúttal Vörösmarty Mihály, Tamási Áron, Rácz Olivér, Ernest Hemingway, Arany János, Móricz Zsigmond, Csontos Vilmos, Jurij Nagibin, Nagy Lajos, Miroslav Válek, Charles Baudelaire, Goethe verseivel és prózájával találkozhatni. Az Adyévforduló alkalmából látott napvilágot Turczel Lajos Ady Endre és Fábry Zoltán című tanulmánya. (1977-ben ünnepeljük Ady születésének századik, Fábry Zoltán születésének pedig nyolcvanadik évfordulóját. Ezért tartotta indokoltnak a szerkesztő, hogy együttesen emlékezzen meg róluk.) A szerző megállapítja tanulmányában: „Ha majd egyszer (reméljük, nem túl későn) megíródik a csehszlovákiai magyar irodalom szisztematikus — a kor eszmei és művészi hatásait is feltérképező — története, abban Adynak a csehszlovákiai magyar költészetre és publicisztikára gyakorolt hatása külön fejezetet kap. És ezen a fejezeten belül az első helyen Fábry Zoltán fog állni, akinek fejlődésében Ady állandó alakító és színező erőként van jelen. Tudjuk, hogy Fábryt más nagy irodalmi hatások is érték (az expreszszionizmus, a rappizmus, az új tárgyiasság), de ezek mind csak átmenetiek, időlegesek voltak, míg az Ady-hatás Fábry egész pályáján töretlenül, nem lanyhuló erővel érvényesült.” A Madách Naptár 1977-es kötetét gazdag tudománytechnikai rovat is kiegészíti, melyben helyet kapott Lacza Tihamér tanulmánya is. A semmiből egy új, más világot teremtettem. A szerző Bolyai János születésének 175. évfordulójára emlékezik. TÁJÉKOZÓDÁS . AZ ELSZIGETELT ÍRÓ Truman Capote első regénye harmincöt évvel ezelőtt jelent meg, azóta szinte állandóan az érdeklődés középpontjában áll. A Newsweek munkatársa megkérdezte tőle: „Mikor határozta el, hogy író lesz?” • — Pontosan nem emlékszem arra a napra — kezdte Capote. — Nyolc-kilenc éves lehettem, iskolából hazafelé menet támadt egy ötletem. Otthon papírt, ceruzát ragadtam és elbeszélést írtam két nővérről, akik egy alabamai kisvárosban laktak... Az, hogy az amerikai Délen éltem, nagy hatással volt alkotásaimra. Az emberek arrafelé sokat mesélgettek, mindenki ismert több tucat történetet, hamar „megfertőztek” vele engem is... Az író saját stílusa úgy keletkezik, hogy előbb leír valamit mások stílusában, aztán egyre többet ír és ha valóban tehetséges, az idegen lakhatások-fokozatosan eltűnnek. A stílusnak meg kell születnie, lassan kifejlődnie — ezt nem lehet megtanulni, mert a stílus maga az író. „Milyen befolyással volt Önre az a tény, hogy nagyon fiatalon aratott irodalmi sikereket?” — folytatta a riporter. — Azonnal elvesztettem a barátaimat. Ehhez tudni kell, hogy igazán fiatal voltam, tizenkilenc éves, a valódi hírnevet pedig röviddel ezután, huszonegy évesen értem el. A legtöbben, akik között ekkor éltem, próbálkoztak már hírnévre vergődni, írással vagy festéssel. A hirtelen jött dicsőség eltávolított tőlük. Mivel nem érhették el, amit akartak — nekem pedig ez sikerült —, hát megszakítottak velem minden kapcsolatot. Ez akkor nagyon fájt. „Ön régóta ír. Vajon az írói pálya ennyi idő alatt nem változtatja meg az író személyiségét?” — Alighanem igen — mondta Capote. — Az írók mindenki másnál jobban megtanulják, mi a magányosság. Ha nincs természetes hajlamuk erre, akkor bizony sokat szenvednek, míg megszokják. Szerintem ez az oka, hogy rengeteg író az első könyv megjelenése után felhagy az írással. Nem bírják elviselni a rájuk kényszerített elszigeteltséget. Pedig ezt nem lehet elkerülni — ennek egészen egyszerűen így kell lennie. —nemere— Vendégeink: Az újvidéki egyetemi tanár a jugoszláviai magyar irodalom vezető egyénisége. Tizenöt tanulmánykötete jelent meg, további négy antológiához szerkesztőként fűződik a neve, szenvedélyesen kutatja a magyar és délszláv kapcsolatokat. Nemrégiben előadást tartott a Katona József emlékére rendezett kecskeméti irodalmi napokon. — Sokat beszélnek a jugoszláviai magyar irodalom autonómiájáról. — Az autonómia a maga teremtette értékeket a maga mértékeivel méri. Vagyis a nemzeti irodalom szokványos modelljével már nem lehet mit kezdeni: "változatlanul lesznek olyan művek, amelyek elsősorban az egyetemes magyar kultúra részévé válnak, másokatviszont elsősorban nálunk tartanak figyelemre méltónak. És fordítva: — Milyen hagyományokat fedezett fel magának a mai jugoszláviai magyar irodalom? — Az elmúlt tíz esztendő kutatásai szinte betűről, betűre megcáfolták azt a feltételezést, hogy „ezen a művészietlen lapályon nincs semmi emlék”. Könyvsorozat is indult, Hagyományaink címmel. Elsőnek a kopácsi népmesék jelentek meg, majd négy népies hangvételű novellista gyűjteményét adtuk közre. Ez volt a Föld és a mag című válogatás. Az avantgárd költészeti törekvések sem maradtak ki, a Márciusi zsoltárban kaptak helyet. A szlavóniai magyarságról szóló néprajzi és egyéb tanulmányokat a Szlavóniai hétköznapok fogja össze. Rövidesen elhagyja a nyomdát Sinkó Ervin háborús naplójának egyik fejezete is. Szintén a sorozathoz kapcsolódnak majd Borbély Mihály meséi, Burány Béla kötete pedig háromszáz újabb gyűjtésű balladát és epikus éneket sorakoztat fel. Az értékes hagyományok inspiráló erőt tartogatnak. Már a francia szürrealizmus és József Attila is fölfedezte, hogy milyen sok népköltészeti elem rímel a huszadik századi világirodalmi törekvésekre. — Azt írta egyik művében, hogy a népiesség agóniájának vagyunk a tanúi. — Talán túl kategorikusan hangzik, de úgy érzem, hogy az BORI IMRE Irodalom erősen lemaradt a társadalmi valóság fejlődése mögött. Mintha nem akarnának kiveszni a hagyományos falu- és parasztábrázolás sémái, pedig láthatóan megváltoztak a falvak és a parasztemberek. A nép hamarább eljut az európai szintézisig, mint a kávéházi életformáját élő író. Ma sem mondhat le az alkotó arról, hogy az igazi életet fejezze ki. Ma is érvényes, hogy az írástudóknak nem szabad megtagadniuk a jelent amelyből építkezünk. — Az anyanyelvtől való területi távolság íróilag nyilván hátrányos. Mivel kárpótol a több nyelvű környezet? — Nálunk együttesen hat a belgrádi Delo folyóirat, a zágrábi Fórum és a budapesti Kortárs vagy Új írás. S a jugoszláviai kiadványok nem egészen azt a világirodalmat közvetítik, mint a Nagyvilág. A különbség okai mélyre nyúlnak, más hagyományokról, ízlésrendszerről van szó. Amikor például Magyarországon Puskin Anyeginje hódított, a szerbek Lermontovtól A démont olvasták. Míg a magyar irodalomban alig lehet kimutatni Gogol realista hatását, a Holt lelkek a szerb írók bibliája volt. A közelmúltban sokan elborzadva figyelték az Új Symposion formabontásait. Odahaza kisebb volt a meglepetés, hiszen Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagy Szarajevóban ugyanúgy kísérleteztek a fiatalok. — úgy tudom, az oktatás is hasznosítja az újabb kutatási eredményeket. — A jugoszláviai magyar népköltészetből válogattam az idő, idő, tavaszidőt, amely az általános iskolások házi olvasókönyve lett. Most jelent meg a második kiadása, tízezer példányban. A régi gimnáziumi tanterv szerint az Irodalmi hagyományaink és az Irodalmunk évszázadai című köteteket forgatták a diákok az utolsó félévben, miután megismerkedtek Németh Lászlóval, Tamási Áronnal, Illyéssel, Déryvel, Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval. A középiskolák jelenleg másfajta, úgynevezett irányított oktatásra térnek át, amely csak az első két évben nyújt általános képzést, utána a szakosodás következik. Remélem, továbbra sem csökken a fiatalok olvasási igénye. Halász Ferenc Julius Bárta (Csehszlovákia): Ipari táj DAN CULCER Marosvásárhelyen él, az ott megjelenő Vatra című folyóirat szerkesztője. Kritikus, költő, eszszéista — műfordítóként a magyar irodalom egyik legavatottabb tolmácsolója. Kultúránk iránti érdeklődését orvos apjától örökölte: Alexandru Culcer neves Petőfi-kutató. A fiatal román irodalmár az írószövetség ösztöndíjával tartózkodott hazánkban. — Úgy tudom, a Vatra kandallót jelent. — És tűzhelyet: azt a gondolatot sugallja, hogy az olvasó fényre és éltető melegre talál. Célunk a hagyományok tisztelete, ápolása, de megújítása is, elvégre a tűznek megtisztító jelentése is van. A Caragiale, Cosbuc és Slavici alapította jogelőd hagyományait szeretnénk átmenteni, azt például, hogy egy-egy szám mindig valami újszerűvel kecsegtessen és a megbékélést szolgálja. — Tulajdonképpen kik melegednek a kandalló tűzénél — a szerzők közül? — A költő és kritikus Dumitru Muresan, a prózaíró és riporter Mihai Sin, az irodalomtörténész Serafim Duicu, a költő, prózaíró és műfordító Romulus Guga (egyébként ő a főszerkesztő), no és jómagam. Persze, az alapítás óta eltelt hat esztendő alatt mások is megfordultak a szerkesztőségben: a szobrász, költő és műfordító Gavril Sedran, a riporter Cornel Pogaceanu, a prózaíró és műfordító Ioan Radin, a költő és műfordító Tudor Baltes. — Túlnyomórészt fiatalabb évjáratú alkotók nevét említette. Feltűnően sok közöttük a műfordító. — A szerkesztőség átlagéletkora harminchárom év, ráadásul legtöbb belső és közeli munkatársunk jól ismeri a magyar nyelvet. Ezért elhatároztuk, hogy létrehozunk egy olyan munkaközösséget, amely működési területéül a magyar irodalmat választja. Vállalkozásaink kezdetben csak a Vatra hasábjain jelentek meg, ám a bukaresti nemzetiségi kiadó, a Kriterion is felfigyelt tevékenységünkre: műfordításainkból hamarosan gyűjtemény lát napvilágot, Domokos Géza igazgató gondozásában. Persze, nemcsak a magyar irodalomból szemelgetünk. Lapunk mindig is különös érdeklődést mutatott a szocialista országok szellemi élete iránt, példa erre lengyel, cseh, orosz, bulgár és német különszáma. A Román írószövetség díjat alapított „az együttélő nemzetiségek irodalmából készített fordítások” minősítésére. Először ősit tüntették ki, Markovits Rodion Szibériai garnizon című regényének tolmácsolásáért. — Hasonló elismerésben más műfordítók is részesültek, igaz őket még nem az írószövetség jutalmazta. Mindenesetre a díj további munkára ösztönzött: a Kriterion megbízásából lefordítottam a budapesti ELTE professzorának, Domokos Sámuelnek kítérnő Goga-monográfiáját.’ A kötet azért érdekes számomra és számunkra, mert eddig ismeretlen dokumentumokra támaszkodva rengeteg adalékot nyújt Octavian Goga költészetéhez és magyar — Adyt is népszerűsítő — műfordítói munkájához. Jelenleg egy Németh László esszéiből összeállítandó antológián dolgozom, Budapesten — a Szerzői Jogvédő Hivatal és a témában járatos kutatók segítségével — sikerült beszerezni azokat az írásokat, amelyekre szükségem van. — Miért éppen Németh Lászlót választotta? . — Mert európai színvonalú alkotónak tartom. Művei megérdemlik, hogy áttörjék a nyelvi elszigeteltség falát. Aztán meg nálunk — legalábbis az érdeklődőbb olvasók — jól ismerik románra fordított regényeit. S az sem mellékes szempont, hogy alkotói korszaka körülbelül egybeesik Camil Petrescuével. Irodalmunk egyik legjelentősebb alakja maga is elsőrangú próza- és drámaíró, esszéista és újságíró volt; mindkettőjük életében ugyanazt a sóvár tudásszomjat fedeztem föl: az intellektuális tenniakarás alkotó nyugtalanságát — További tervei? — A kolozsvári Dacia a közeljövőben adja ki irodalmi kritikáim első kötetét, amely a Vatra 1971— 75-ös folyamatban megjelent bírálatokat tartalmazza. Dolgozom még egy Vernéről szóló könyvön, valamint egy esszén is, amelyben az utópiáról fejteném ki gondolataimat. — Kedveli a sci-fit? — Szenvedélyesen művelem. Lapunk is arra törekszik, hogy a maga sajátos módján hozzájáruljon e műfaj megszerettetéséhez: rendszeresen közlünk válogatásokat, fordításokból és eredeti román művekből is. Néhány hete, a poznani Európa-kongresszuson, megismerkedtem magyrországi sci-fi szerzőkkel is, közös elképzeléseink hamarosan konkrét formát öltenek a Vatra hasábjain. • Zöldi László 1977. JANUÁR 8.