Élet és Irodalom, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-08 / 2. szám - Szerk.: Madách Naptár '77 (6. oldal) - -nemere-: Az elszigetelt író • interjú • Truman Capote-t a Newsweek munkatársa kérdezi (6. oldal) - Julius Bárta: Ipari táj • kép • (Csehszlovákia) (6. oldal) - Halász Ferenc: Vendégünk: Bori Imre • interjú • Újvidéki egyetemi tanár (6. oldal) - Zöldi László: Vendégünk: Dan Culcer • interjú • Kritikus, költő, esszéista, a marosvásárhelyi Vatra c. folyóirat szerkesztője (6. oldal)

Madách Naptár '77 A baráti országokban megjelenő magyar nyelvű évkönyveit közül elsőnek a pozsonyi Madách Naptár 1977-es kötetét kaptuk kézhez. Az 55 ezer példányban megjelent 288 oldalas kalendáriumot Cselényi László állította össze. Gazdag tartalmú a pozsonyi könyvkiadó vállalkozása. Az évente visszatérő Szép Szó irodalmi összeállításban ezúttal Vörösmarty Mihály, Tamási Áron, Rácz Olivér, Ernest Hemingway, Arany János, Móricz Zsigmond, Csontos Vilmos, Jurij Nagibin, Nagy Lajos, Miroslav Válek, Char­les Baudelaire, Goethe verseivel és prózájával találkozhatni. Az Ady­­évforduló alkalmából látott nap­világot Turczel Lajos Ady Endre és Fábry Zoltán című tanulmánya. (1977-ben ünnepeljük Ady születé­sének századik, Fábry Zoltán szüle­tésének pedig nyolcvanadik évfor­dulóját. Ezért tartotta indokoltnak a szerkesztő, hogy együttesen emlé­kezzen meg róluk.) A szerző meg­állapítja tanulmányában: „Ha majd egyszer (reméljük, nem túl későn) megíródik a csehszlovákiai magyar irodalom szisztematikus — a kor eszmei és művészi hatásait is feltérképező — története, abban Adynak a csehszlovákiai magyar költészetre és publicisztikára gya­korolt hatása külön fejezetet kap. És ezen a fejezeten belül az első helyen Fábry Zoltán fog állni, aki­nek fejlődésében Ady állandó ala­kító és színező erőként van jelen. Tudjuk, hogy Fábryt más nagy iro­dalmi hatások is érték (az expresz­­szionizmus, a rappizmus, az új tár­­gyiasság), de ezek mind csak át­menetiek, időlegesek voltak, míg az Ady-hatás Fábry egész pályáján töretlenül, nem lanyhuló erővel ér­vényesült.” A Madách Naptár 1977-es kötetét gazdag tudománytechnikai rovat is kiegészíti, melyben helyet kapott Lacza Tihamér tanulmánya is. A semmiből egy új, más világot te­remtettem. A szerző Bolyai János születésének 175. évfordulójára em­lékezik. TÁJÉKOZÓDÁS . AZ ELSZIGETELT ÍRÓ Truman Capote első regénye harmincöt évvel ezelőtt jelent meg, azóta szinte állandóan az érdeklő­dés középpontjában áll. A News­week munkatársa megkérdezte tő­le: „Mikor határozta el, hogy író lesz?” • — Pontosan nem emlékszem arra a napra — kezdte Capote. — Nyolc-kilenc éves lehettem, iskolá­ból hazafelé menet támadt egy ötle­tem. Otthon papírt, ceruzát ragad­tam és elbeszélést írtam két nővér­ről, akik egy alabamai kisvárosban laktak... Az, hogy az amerikai Délen éltem, nagy hatással volt alkotá­saimra. Az emberek arrafelé sokat mesélgettek, mindenki ismert több tucat történetet, hamar „megfertőz­tek” vele engem is... Az író saját stílusa úgy keletkezik, hogy előbb leír valamit mások stílusában, aztán egyre többet­ ír és ha valóban tehet­séges, az idegen lakhatások-­fokoza­­tosan eltűnnek. A stílusnak meg kell születnie, lassan kifejlődnie — e­zt nem lehet megtanulni, mert a stílus­ maga az író. „Milyen befolyással volt Önre az a tény, hogy nagyon fiatalon ara­tott irodalmi sikereket?” — foly­tatta a riporter. — Azonnal elvesztettem a bará­taimat. Ehhez tudni kell, hogy iga­zán fiatal voltam, tizenkilenc éves, a valódi hírnevet pedig röviddel ez­után, huszonegy évesen értem el. A legtöbben, akik között ekkor éltem, próbálkoztak már hírnévre vergőd­ni, írással vagy festéssel. A hirtelen jött dicsőség eltávolított tőlük. Mi­vel nem érhették el, amit akartak — nekem pedig ez sikerült —, hát megszakítottak velem minden kap­csolatot. Ez akkor nagyon fájt. „Ön régóta ír. Vajon az írói pálya ennyi idő alatt nem változtatja meg az író személyiségét?” — Alighanem igen — mondta Capote. — Az írók mindenki másnál jobban megtanulják, mi a magá­nyosság. Ha nincs természetes haj­lamuk erre, akkor bizony sokat szenvednek, míg megszokják. Sze­rintem ez az oka, hogy rengeteg író az első könyv megjelenése után fel­hagy az írással. Nem bírják elvisel­ni a rájuk kényszerített elszigetelt­séget. Pedig ezt nem lehet elkerül­ni — ennek egészen egyszerűen így kell lennie. —nemere— Vendégeink: Az újvidéki egyetemi tanár a jugoszláviai magyar irodalom ve­zető egyénisége. Tizenöt tanul­mánykötete jelent meg, további négy antológiához szerkesztőként fűződik a neve, szenvedélyesen kutatja a magyar és délszláv kap­csolatokat. Nemrégiben előadást tartott a Katona József emlékére rendezett kecskeméti irodalmi napokon. — Sokat beszélnek a jugoszláviai magyar irodalom autonómiájáról. — Az autonómia a maga terem­tette értékeket a maga mértékeivel méri. Vagyis a nemzeti irodalom szokványos modelljével már nem lehet mit kezdeni: "változatlanul lesznek olyan művek, amelyek el­sősorban az egyetemes magyar kul­túra részévé válnak, másokat­­vi­szont elsősorban nálunk tartanak figyelemre méltónak. És fordítva: — Milyen hagyományokat fedezett fel magának a mai jugoszláviai ma­gyar irodalom? — Az elmúlt tíz esztendő kutatá­sai szinte betűről, betűre megcáfol­ták azt a feltételezést, hogy „ezen a művészietlen lapályon nincs sem­mi emlék”. Könyvsorozat is indult, Hagyományaink címmel. Elsőnek a kopácsi népmesék jelentek meg, majd négy népies hangvételű no­vellista gyűjteményét adtuk köz­re. Ez volt a Föld és a mag című válogatás. Az avantgárd költészeti törekvések sem ma­radtak ki, a Márciusi zsoltárban kaptak helyet. A szlavóniai ma­gyarságról szóló néprajzi és egyéb tanulmányokat a Szlavóniai hét­köznapok fogja össze. Rövidesen elhagyja a nyomdát Sinkó Ervin háborús naplójának egyik fejezete is. Szintén a sorozathoz kapcsolód­nak majd Borbély Mihály meséi, Burány Béla kötete pedig három­száz újabb gyűjtésű balladát és epikus éneket sorakoztat fel. Az ér­tékes hagyományok inspiráló erőt tartogatnak. Már a francia szürrea­lizmus és József Attila is fölfedez­te, hogy milyen sok népköltészeti elem rímel a huszadik századi vi­lágirodalmi törekvésekre. — Azt írta egyik művében, hogy a népiesség agóniájának vagyunk a tanúi. — Talán túl kategorikusan hangzik, de úgy érzem, hogy az BORI IMRE Irodalom erősen lemaradt a tár­sadalmi valóság fejlődése mögött. Mintha nem akarnának kiveszni a hagyományos falu- és parasztábrá­zolás sémái, pedig láthatóan­ meg­változtak a falvak és a parasztem­berek. A nép hamarább eljut az európai szintézisig, mint a kávéhá­zi életformáját élő író. Ma sem mondhat le az alkotó arról, hogy az igazi életet fejezze ki. Ma is ér­vényes, hogy az írástudóknak nem szabad megtagadniuk a jelent amelyből építkezünk. — Az anyanyelvtől való területi tá­volság íróilag nyilván hátrányos. Mi­vel kárpótol a több nyelvű környe­zet? — Nálunk együttesen hat a bel­grádi Delo folyóirat, a zágrábi Fó­rum és a budapesti Kortárs vagy Új írás. S a jugoszláviai kiadvá­nyok nem egészen azt a világiro­dalmat közvetítik, mint a Nagyvi­lág. A különbség okai mélyre nyúl­nak, más hagyományokról, ízlés­rendszerről van szó. Amikor például­ Magyarországon Puskin Anyeginje hódított, a szerbek Lermontovtól A démont olvasták. Míg a magyar irodalomban alig lehet kimutatni Gogol realista hatását, a Holt lel­kek a szerb írók bibliája volt. A közelmúltban sokan elborzadva fi­gyelték az Új Symposion forma­bontásait. Odahaza kisebb volt a meglepetés, hiszen Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagy Szarajevóban ugyanúgy kísérletez­­tek a fiatalok. — úgy tudom, az oktatás is hasz­nosítja az újabb kutatási eredménye­ket. — A jugoszláviai magyar népköl­tészetből válogattam az idő, idő, tavaszidőt, amely az általános is­kolások házi olvasókönyve lett. Most jelent meg a második kiadá­sa, tízezer példányban. A régi gim­náziumi tanterv szerint az Irodal­mi hagyományaink és az Irodal­munk évszázadai című köteteket forgatták a diákok az utolsó félév­ben, miután megismerkedtek Né­meth Lászlóval, Tamási Áronnal, Illyéssel, Déryvel, Juhász Ferenc­cel, Nagy Lászlóval. A középisko­lák jelenleg másfajta, úgynevezett irányított oktatásra térnek át, amely csak az első két évben nyújt általános képzést, utána a szakoso­dás következik. Remélem, továbbra sem csökken a fiatalok olvasási­­ igénye. Halász Ferenc Julius Bárta (Csehszlovákia): Ipari táj DAN CULCER Marosvásárhelyen él, az ott megjelenő Vatra című folyóirat szerkesztője. Kritikus, költő, esz­­széista — műfordítóként a magyar irodalom egyik legavatottabb tolmácsolója. Kultúránk iránti érdeklődését orvos­ apjától örö­költe: Alexandru Culcer neves Petőfi-kutató. A fiatal román iro­dalmár az írószövetség ösztön­díjával tartózkodott hazánkban. — Úgy tudom, a Vatra kandal­lót jelent. — És tűzhelyet: azt a gondolatot sugallja, hogy az olvasó fényre és éltető melegre talál. Célunk a ha­gyományok tisztelete, ápolása, de megújítása is, elvégre a tűznek megtisztító jelentése is van. A Caragiale, Cosbuc és Slavici alapí­totta jogelőd hagyományait szeret­nénk átmenteni, azt például, hogy egy-egy szám mindig valami újsze­rűvel kecsegtessen és a megbéké­lést szolgálja. — Tulajdonképpen kik mele­gednek a kandalló tűz­énél — a szerzők közül? — A költő és kritikus Dumitru Muresan, a prózaíró és riporter Mihai Sin, az irodalomtörténész Se­rafim Duicu, a költő, prózaíró és műfordító Romulus Guga (egyéb­ként ő a főszerkesztő), no és jóma­gam. Persze, az alapítás óta el­telt hat esztendő alatt mások is megfordultak a szerkesztőségben: a szobrász, költő és műfordító Gav­­ril Sedran, a riporter Cornel Po­­gaceanu, a prózaíró és műfordító Ioan Radin, a költő és műfordító Tudor Baltes. — Túlnyomórészt fiatalabb év­járatú alkotók nevét említette. Feltűnően sok közöttük a műfor­dító. — A szerkesztőség átlagéletkora harminchárom év, ráadásul legtöbb belső és közeli munkatársunk jól ismeri a magyar nyelvet. Ezért el­határoztuk, hogy létrehozunk egy olyan munkaközösséget, amely mű­ködési területéül a magyar irodal­mat választja. Vállalkozásaink kezdetben csak a Vatra hasábjain jelentek meg, ám a bukaresti nem­zetiségi kiadó, a Kriterion is fel­figyelt tevékenységünkre: műfordí­tásainkból hamarosan gyűjtemény lát napvilágot, Domokos Géza igazgató gondozásában. Persze, nemcsak a magyar irodalomból szemelgetünk. Lapunk mindig is különös érdeklődést mutatott a szo­cialista országok szellemi élete iránt, példa erre lengyel, cseh, orosz, bulgár és német különszá­­ma.­­ A Román írószövetség díjat alapított „az együttélő nemzeti­ségek irodalmából készített for­dítások” minősítésére. Először ősit tüntették ki, Markovits Rodion Szibériai garnizon című regényé­nek tolmácsolásáért. — Hasonló elismerésben más műfordítók is részesültek, igaz­ őket még nem az írószövetség jutalmaz­ta. Mindenesetre a díj további munkára ösztönzött: a Kriterion megbízásából lefordítottam a bu­dapesti ELTE professzorának, Do­mokos Sámuelnek kítérnő­ Goga-mo­­nográfiáját.’ A kötet azért érdekes számomra és számunkra, mert ed­dig ismeretlen dokumentumokra támaszkodva rengeteg adalékot nyújt Octavian Goga költészetéhez és magyar — Adyt is népszerűsítő — műfordítói munkájához. Jelen­leg egy Németh László esszéiből összeállítandó antológián dolgozom, Budapesten —­ a Szerzői Jogvédő Hivatal és a témában járatos ku­tatók segítségével — sikerült be­szerezni azokat az írásokat, ame­lyekre szükségem van. — Miért éppen Németh Lászlót választotta? . — Mert európai színvonalú al­kotónak tartom. Művei megérdem­lik, hogy áttörjék a nyelvi elszi­geteltség falát. Aztán meg nálunk — legalábbis az érdeklődőbb olva­sók — jól ismerik románra for­dított regényeit. S az sem mellé­kes szempont, hogy alkotói korsza­ka körülbelül egybeesik Camil Petrescuével. Irodalmunk egyik leg­jelentősebb alakja maga is első­rangú próza- és drámaíró, esszéis­ta és újságíró volt; mindkettőjük életében ugyanazt a sóvár tudás­szomjat fedeztem föl: az intellek­tuális tenniakarás alkotó nyugta­lanságát — További tervei? — A kolozsvári Dacia a közeljö­vőben adja ki irodalmi kritikáim első kötetét, amely a Vatra 1971— 75-ös folyamatban megjelent bírá­latokat tartalmazza. Dolgozom még egy Vernéről szóló könyvön, vala­mint egy esszén is, amelyben az utópiáról fejteném ki gondolatai­mat. — Kedveli a sci-fit? — Szenvedélyesen művelem. La­punk is arra törekszik, hogy a ma­ga sajátos módján hozzájáruljon e műfaj megszerettetéséhez: rendsze­resen közlünk válogatásokat, for­dításokból és eredeti román mű­vekből is. Néhány hete, a poznani Európa-kongresszuson, megismer­kedtem magyrországi sci-fi szer­zőkkel is, közös elképzeléseink ha­marosan konkrét formát öltenek a Vatra hasábjain. • Zöldi László 1977. JANUÁR 8.

Next