Élet és Irodalom, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-26 / 9. szám - (marthy): Lámpasirató • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -laji: Pszt, építünk! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - G. F.: Hasbalőttek • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Sasvári László: Bújócska • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -tim-: Hol él Ady? • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Lengyel Gyula: Akasztó • kép (9. oldal) - Nagy Gábor: rajza • kép (9. oldal) - Timár György: Nem én írtam. Dobai Péter: A költő. Prejudikált ingerek avec vitézkötés und leltár | A prózaíró. Húsdarálók (regényrészlet) (9. oldal)
aRá r a f 1 a n O II I LÁMPASIRATÖ Idézek egy újsághírből: „A Városligetben, az Állatkerti körúton állnak a főváros legrégibb, a század elején készített lámpái, amelyeket hajdan »pásztorbotoknak« neveztek. Helyükre — és a trolik kedvéért a szomszédos Május 1. úton — ostornyeles tartókban higanygőzlámpákat helyeznek el.” Előveszem maradék borsómat, s méregetem a konok falat: érdemes-e egy glosszányit ráhánynom? Hányan írtak, s írnak — városféltők, értékmentők — arról, hogy múltjuk tárgyi emlékeiben gazdagabb, mondhatnám dúskáló városok is féltve őriznek minden faragott követ, megmunkált vasdarabot. Az ipari műemlékeket is óvják. Még a romoktól is visszaperlik őket. Leningrad lámpáira gondolok, a négyzetméterenként újjáépített Varsó belvárosának újrakovácsolt kapukopogtatóira, Prágára és Firenzére és... Íme, most ledöntjük, s beolvasztjuk a főváros legrégibb lámpáit (hozzáteszem, a villanylámpák közül a legrégibbek, de óvatosságból nem írom meg, hol találhatók tőlük alig fiatalabb társaik). Tíz vagy húsz esztendő múlva majd sopánkodhatunk: hova tűntek azok a régi ligeti lámpák? Legalább egyet fel kellene állítani a Közlekedési Múzeum előtt. Főútvonalon állnak, ahol hömpölyög az autóáradat, s kell a nagy fényesség? Ugyan... Hoszszú útszakaszról van szó? Dehogyis! Más, nagyobb forgalmú utakon viszont este sötét van. Majd ha muzeális értékűvé válnak az ottani fénycsövek, az utókor kicseréli őket. És így tovább ... (marthy) Hogy miért nem szabad mögéjük látni? Talány. Lehetséges, hogy csúnya, gusztustalan látvány újabban, ha épül valami. Vagy zavarja a munkát, amikor valakik nézik, hogy a munkások dolgoznak. Ha meg nem dolgoznak, a nézés még zavaróbb. Szóval csupa rejtély az egész. • Tegnap, azt hiszem, két építkezés rejtélyét megoldottam. Volt a Bajza utcában, írószövetségünktől saroknyira egy csecsemőotthon, remekmívű, kétembermagas kerítéssel. Átépítik. Tehát: a kétembermagas vaskerítésre átláthatatlan szuper-pozdorjalapokat szereltek, hogy ismét eldugják szem elől (az előzőleg már tönkretaposott) kertet. A Nemzeti Múzeumot is tatarozzák. Eddig kivételesen szabad volt nézegetni, hogyan halad a munka. Most, hogy a főbejárathoz értek, nem szabad. Ravaszul öszszetákolt, habszivacs panelekkel földtől tetőig elfedték előlünk a munkálatokat. Fölösleges. Kitaláltam. A Bajza utcai csecsemőotthonban végre készül az első magyar atombomba. A Nemzeti Múzeum bejárata mellé meg a rakétakilövő-állomás. De kérem az olvasót, ne mondja el senkinek. Titok. laji Nagy Gábor rajza PSZT, ÉPÍTÜNK! Járatlan vagyok építőiparunk- i felvonulási rendjének rejtelikéi- ! ben. Ezért gondolok összevissza mindenféléket, amikor tapasztalom, hogyan kerítik be komor következetességgel már hetekkelhónapokkal előre a jövendő építési területeket. Nemegyszer persze azt gondolom, kell az a bekerítés. Különben a járókelők széthurcolnák a hetekre-hónapokra kirakott építőanyagokat, szerelvényeket. Aztán azt gondolom, rosszul gondolom én ezt az elhordási dolgot. Hiszen lopkodók ellen megtenné a drótkerítés is. Építőink azonban az elkerítésre manapság már sokkal szívesebben használják a változatos méretű pozdorjalapokat Lehet ugyan, hogy hamarább tönkremennek és többet kerülnek, mint a többször föl-letekerhető drót. De megvan az az előnyük, hogy bajos mögéjük látni. Lengyel Gyula: Akasztó 1977. FEBRUÁR 26. HASBALŐTTEK Valószínűleg ellenszenves vagyok neki. Már többször leterített. Múlt héten a fejemre célzott, meghúzta a ravaszt, géppisztolysorozatot adott le rám. Csak úgy villogott a fegyver torkolattüze! Ma haslövéssel érkeztem a családomhoz, még mindig visszhangzik fülemben a fegyver kattogása, látom a maszatos gyermekarcon a győző örömét Mitévő legyek? Vele talán még sikerülne békét kötnöm. Fölébe is kerekedhetnék egy korszerűbb játékfegyverrel. Végtére az övé csak az a 135 f forintos DT, amelyik minden magyar játéküzletben kapható. De hogy értsek szót a papával, aki minden alkalommal ott áll, egy fának támaszkodva a téren és elégedetten figyeli, hogy fiacskájától megijed a szomszéd kislány, a szórakozott postás, a padon üldögélő öreg néni? Hogy mondjam el a papának: a gyerekvirtuskodás természetes ösztön, de a felnőtt dolga az, hogy megértesse a kicsivel: ne álljon soha lesben másik gyerek, másik ember fejére vadászva. Haslövésem határozottan sajog. Az általános leszerelést jó volna a gyerekeknél kezdeni. A családban. G. F. BÚJÓCSKA Szabolcs-Szatmár megye történelmi emlékeit búvó örökségnek nevezték egy kisfilmben. Nyilván ennek az örökségnek felfedezését szorgalmazza az az írás, amely az Országos Idegenforgalmi Tanács időszaki kiadványában, a Hol üdüljünk? legutóbbi számában jelent meg. Húsz falu népi műemlékeiről olvashatunk a cikkben, többek között a nemesborzovai haranglábról, a gerendavázas mándi református templomról, valamint a mándoki görögkatolikus fatemplomról. Aki netán kedvet kapna ahhoz, hogy az imént felsorolt jellegzetességeket a helyszínen is megnézze, alighanem pórul jár: idestova három esztendeje a szentendrei skanzenbe telepítették őket. Sasvári László HOL ÉL ADY? Ady Endre születésének századik évfordulóját ünnepeljük, Ady Endre verseit hiába keressük a könyvesboltokban. Amiből kitetszik, hogy a költő jóslata beteljesedett: ifjú szívekben él. Verseskönyvek helyett. —tim— TÍMÁR GYÖRGY: Nem én írtam Dobai Péter Petur bűn legbékétlenebb szépunokája. Kifakadásainak rejtett oka az, hogy a Dimitrov teret nem telepítheti át Havannába, sem a José Marti repülőteret a Belgrád-rakpartra. Modern kelléktárában (vö.: avantgardrobe) jelen vannak az újmódi filozófiák (Volkswagen stb.) csakúgy, mint a német—magyar és francia— magyar szótár hiányzó lapjai, valamint idegen szerzők fontosabb művei eredetiben, a saját bőrébe kötve. Mint poéta, az antik költészetből végre kidobta az egyik ká-betűt, meg hasonlatairól pedig zárt helyen dolgozatokat is írnak. Regényíróként szintén jeles újító, egyebek közt az ő nevéhez fűződik az egy helyben vágtató cselekmény feltalálása. A költő Prejudikált ingerek avec vitézkötés und leltát valahol elvesztettem, a nagy kezdőbetűt annyi baj legyen tant pis (Voltaire) legalább más vagyok körben hullámfrázisok merev dühéi egy állig lefegyverítet hapóleon modorában ac wie schön (ahogy valamelyik klasszikus mondta was weiss ich kicsoda) ha a fejemre csináltok se de ha nem akkor se ent oder weder (peter weiss) betonbunker betonmértan betonrácsozat betonfej betonung (nietzsche) az előbb még azt is tudtam hogy voltaképp mi bajom van sag schon (goethe) akkor most megismételhetetlenül mint egy kafka- oldal n’est-ce pás (beckett) lebronzoljuk (soós Zoltán) a bronzvezérek metaforává züllött köztéri mosolyait (mosoly — felhúzódó ridtus a frázisos tehát tézises antitézises és protézises szájak végén megnyugtatni a cinkosan sétáló skanzenlátogatókat) és számításba vesszük hol is hullhatott ki a fejemből d’une fagon momentanée (Ionesco) tehát adva van potenciálisan (hajjaj!) a józsefvárosi lakás úgymint por ejemplo (eche guevara) a nagymama levendulás komódja és benne a dédi legyezője natürlich (enzensberger) továbbá a nacikaszniban a dédpapa bilije és a, nyamvadt kálnoky egyéb emlékei új kiadásban meg a törött rugójú sezlon (a chippendale-garnitúra utolsó megmaradt darabja puáh) rajta halad vörös terítőrojtjaival meg az emlék felfújható fenekével ahogy lento furioso (verdi) mint egy rozsdás biciklikerék kinyikorogsz jelenidőmből A prózaíró Húsdarálók (Regényrészlet) — Was sagen Sie dazu, mon général, hogy ez a Vérhassy milyen absolute nem gentlemanlike benehmolja magát? — kérdezte Iklady, majd, hogy a tábornok nem válaszolt, hozzáfűzte: — Pedig nem tudom, mire olyan collet-monté ez a riesen-patriote, hiszen már a pákozdi Schlachtban is ő volt az egyetlen, akinek eszébe jutott retirálni. Nem szólva arról, hogy ha Terenczénél nem a retirátból csinál Festungot, akkor Görgeynek még most is kezében az alegelett fegyver. Bizony, az európai szabadság ott vérzett el Vérhassy terenczei árnyékszékén, Haynau avec aisance foglalhatván el Budivárát. La Majesté der Kaiser jót röhöghetett Schwarzenberg markába Schönbrunnban. — Ezek már abgelaufen dolgok, mon cher colonel — szólt mélabúsan Ryczenswierski gróf.— Törökországban vagyunk, idegenek portáján, s itt már más a Naturgesetz. Egyetlen teendőnk maradand, a struggle for wife. Quant au reste, wie soll ich sagen, az ,néma csend, as Hamlet told it, caro amigo. Pongemájes? — Továbbá — folytatta zavartalanul Sklady, ezúttal a szoba sarkában rángatódzó Kozierswojczechskihez intézve szavait —, ha Kiss és Nagy Révgalacsi aszalóknál nem pikétet játszik a fássufniban, hanem fogja magát és bekeríti Doppelgänger generálisnak már Hódászvirányosnál ziemlich megfogyatkozott troupe-jait... Odalépett a térképhez és obszcén módon fogdosni kezdte a Rábaközt. — Úgy hallom, Dobai pasa lányokat ígért nekünk estére — jegyezte meg a Singer nevű torlaszharcos, aki, mint szabó, Kossuth szakadt kleidungsstückjeit varrogatta volt napszámaitól Világosig. — Wie heisst lányokat? Kéjnőket! — Lefekvőket a felkelőknek — plaszírozta banmot-ját Savassy-Schwalbennest Richárd ütegparancsnok, de még idejekorán elkapta fejét a repülő csizma elől. Most váratlanul megszólalt Bem. — Assez, meine Herren. Eleget havardíroztak. Nekem Action kéll, értik? Action, mégpedig möglichst rögtön. Sklady, intézkedjék. — Action?! — ámult el Rycziewswierski — Dobaj pasánál?! Ausgeschlossen. Nem azért ülünk itt nála. De még ha húsz évig kell is itt ülnünk, ilyesmire akkor se kerülhet nála sor. Unmöglich. Gondoljanak a politikai szituációra, uraim. Dobaj pasa nem akar lovat adni az angolok alá, másfelől, ha a dumától nem fél is, a cártól igen. Miféle Actionban reménykedhetünk? — Traktátusokkal traktáltatunk, mint holmi philosopterek — fakadt ki Zwierzsychzbierczecholszychowalski, aki amióta a többiek közé érkezett, egyetlen szót sem szólt, annyira belefáradt a bemutatkozásba. — Mi, a cselekvés emberei! Unerhört! — Die Periode der Gesundheit ist vorbei, nun sollen wir etwas den Kranken und Ermüdeten bieten — jegyezte meg Savassy-Schwalbennest, nem tudni, miért. — Kossuth már a tengeren van — jegyezte meg Iklady. — Az ajtóhoz sétált, megerőszakolta a kulcsjukat, majd folytatta: — Bien joué, Herr Gouverneur. Önről, ebben szinte bizonyos vagyok, még szivarkát is elneveznek, mi meg itt legalább hatvan éves, korhadt ajtókkal folytatunk liaisont. Wie nimmt sich das aus? — C’est la fin — legyintett Ryczewswierski. — Néma csend. igen. Némán kisiklunk a históriából, meine Herrschaften. Néma határon. Néma vonaton. — Nähmaschinen — bólintott Singer, a szabó. Azzal lefeküdtek aludni rffain fein