Élet és Irodalom, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-08-13 / 33. szám - Balázs-Piri Balázs - Dallos Jenő - Mészáros András: siófoki kiállításáról • kép (9. oldal) - -n -ó: A hírközlés becsülete • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Vargha Balázs: Vadonatúj adat Csokonairól? • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Radványi Ervin: Kvízjáték a Margitszigeten • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -laji: Hátul • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Bali Brigitta: Patétikus füge (9. oldal) - Kiss G. István: rajza • kép (9. oldal) - Mester Ákos: Keresse a főnököt! (9. oldal)
te ezen kívül, sőt Csurgóra valahogy magával is vitte a sátoraljaújhelyi pálos szerzetesek 1765- ben előadott közjátékának szövegét. Ezt mindmáig még csak feltevésként sem kockáztatta meg senki. Furdal a kíváncsiság, hogy többet is megtudjak Csokonai és a katolikus iskoladráma kapcsolatairól. De attól tartok, hiába. Mert ez 1 ■ a csurgói előadás nem létezett. Vargha Balázs páratlan oldal A HÍRKÖZLÉS BECSÜLETE Csaknem két hónapja hatalmas felhőszakadás zúdult Budapestre. Kábelek áztak be, telefonok némultak el Néhány nap múltán a posta közzétette a szokásos nyilatkozatot, hogy a vihar által megrongált telefonvonalak ismét működőképesek. A nyilatkozat sajnos nem fedte a valóságot, annál is kevésbé, minthogy még ma sem fedi. Jóval a nyilatkozat közzététele után, a Császárfürdő környékén még mindig házak sorában volt rossz a telefon: a környék országos feladatkört ellátó, nagy kórházának egyes osztályai úgy érintkeztek egymással és a külvilággal ahogy Árpád korában e honfoglaló törzsek: hírvivő útján, élőszóval; néhány házban pedig még ma, két héttel az elemi csapás után is süket a telefon — a környéken egy másik közmű, a gázművek is munkát végez, minek következtében az eddig csak vízáztatta kábelaknát újabban elöntötte a gáz is. Jelenleg itt tartunk. A történtekből néhány következtetés adódik. 1. Egy prófétai. Várható, hogy hazánk fővárosa, Budapest, a közeli jövőben nagy reccsenéssel darabjaira esik szét. Z mr IW A ‘BSÖézségelni becsületté! .tájékozott ® fott ember sok mindent hajlandó megérteni és elviselni. Ugyanő viszont nem hajlandó elviselni azt, hogy tájékoztatás címén hülyének nézzék, és azt közöljék vele, hogy bedöglött telefonja rendben működik. 3. Egy politikai. Az, hogy egy közszolgálatot ellátó intézmény felelőse megengedhetetlenül nagyvonalú nyilatkozatot tesz, továbbá az, hogy a közintézmények szavahihetőségében bízó tömegtájékoztatás ezt a nyilatkozatot közzétéve, jóhiszeműen bár, de Valótlan hírt közöl, végül az, hogy ez a valótlan hír az elemi csapás okozta kényelmetlenségektől amúgy is megviselt idegzetű emberek sokaságát értelmetlenül és feleslegesen tovább bosszantja, nem egy nyilatkozó személyiség és néhány kárvallott előfizető családi ügye. Ez országos ügy. Mindenkire tartozik, aki a tömegtájékoztatás eszközeit arra kívánja használni, amire valók: tájékoztatásra és tájékozódásra. n ó Balázs-Firi Balázs, Dallos Jenő és Mészáros András siófoki kiállításáról VADONATÚJ ADAT CSOKONAIRÓL? Az egervári játékokon előadták két 18. századi iskoladráma humoros közjátékot, a Borka asszony és György deákot meg a Kocsonya Mihály házasságát. Az Esti Hírlap kritikusa azt írta az előadás kapcsán: „E vaskos bájú, szókimondó humorú, jóízű, harsány komédiákat kedvelte olyannyira Csokonai, hogy csurgói tanár korában előadatta diákszínjátszóival.” Fontos, eddig ismeretlen adat Csokonai színjátszó pályájához. Eszerint ismerte azt a ferences rendi iskoladrámát, amelyet az ő születése előtt néhány hónappal adtak elő Kanta erdélyi falu katolikus iskolájában, majd pedig 1918-ban adták ki a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumban levő kézirat alapján. Ismer 1977. AUGUSZTUS 13. KVÍZJÁTÉK A MARGITSZIGETEN Azok az autón közlekedő, honi vagy külföldi állampolgárok, akik jegyet váltanak a Margitszigeti Szabadtéri Színpad valamelyik előadására, nem is sejtik, hogy a megvásárolt jeggyel jogot nyertek egy váratlan fordulatokat és térfás poénokat rejtegető kvízjátékban való részvételre is. Az első csattanó akkor éri a színpadra igyekvőt, amikor járművével az Árpád hídról bekanyarodik — pontosabban: bekanyarodnék —a szigeti lejáróra. Ott ugyanis már vagy nyolcvan kocsi várakozik hosszú sorban, hogy a hat forint óbulust lefizetve, bejuthasson a hőn óhajtott parkolóhelyre. Ilyenkor 'derül ám ki,kiben Täkik'Triad gyáros virtus, finesz, meg vállalkozókedv! Akik a leghamarább felfogják, hogy ez a tülkölő, csigalassúsággal előbbre vánszorgó autókaraván voltaképpen egy ügyesen megszervezett vetélkedő (v. ö. előjáték) a Carmen című opera előtt azok járgányukkal az egy sorból kettőt, hármat csinálva frissen, talpraesetten előrerugtatnak, hogy mielőbb elérjék a versengés célját, a parkolóhelyet Van is ám közben tréfás nyomakodás, vicces dühöngés, meg szentségelés! Hát még, ami ezután jön. Azok a játékosok, akik ezt az első feladatot sikerrel teljesítették (a jókora parkolóhely fölött egyetlen fényforrás sincsen), elindulhatnak gyalogszerrel az éjszakai alagutat idéző koromsötétben a Színpad felé. Itt már spontán nemzetközi csapatok verbuválódnak, és az estélyiruhás hölgyek lovagjuk karjába kapaszkodva vágnak neki az akadályokkal szellemesen telitűzdelt, jópárszáz méteres távnak. Az ismeretlen szervezők szemfülességét dicséri, hogy az építkezéssel, malterosládákkal, elhagyott nyugágyakkal, és a forró szerelmesek számára fenntartott zugösvényekkel tarkított terepen sem magyar, sem más nyelvű útjelző tábla, nyíl, mutatóujj vagy egyéb információs eszköz nincsen. Dehát minek is a tábla, ha egyszer az egész táték jótékony sötétségbe borul. Hogy a játékosok a szép ruhájukban nekimenjenek?! A szervezők egyetlen konkrét segítséget nyújtanak a színpadra igyekvőknek. Amikor ez utóbbiak körülbelül a félúton járnak, a távolból felhangzik az annyira óhajtott dalmű pattogó nyitánya. Mennyivel könnyebb most már így tovább botorkálni! És akik végre fáradtan, de győztesen célhoz érnek, azok ruhájukat rendbe hozva, a többszörösen felemelt helyárért két széksor között a lejárati mesgyén állva vagy a lépcsőre telepedve végignézhetik az opera első felvonását, vagy azt, ami még számukra megmaradt belőle. RaJványi Ervin HÁTUL A taxi, ahová beülünk, ragyog a tisztaságtól. Vezetője, a jólfésült szőke fiatalember frissen vasalt nyári ingben nyit ajtót, elöl az üléseken — szokatlan látvány — két vékony vászonpárna. Ilyenkor nyáron műbőrre sülés ellen fölöttébb hasznos. Meg is jegyzem, hogy milyen figyelmes ötlet ez a párna a vállalattól. — Nem a vállalaté .— igazít ki a vezetőnk. — A feleségem tette bele. — Még remekebb — kiáltom szinte, lelkesülten. — Jólesik beülni az ilyen kocsiba. Megszólal erre hátulról a lányom, hogy őneki olyan párna bezzeg nem jutott. — Volt hátul is — jegyzi meg komoran a gépkocsivezető — ott is kettő volt. — És? Hova lett? !— Ellopták. — Kik? — Utasok. — Honnan? — Innen hátulról. — És maga? — Én? Elöl voltam. — Hol? — A kocsiban. — Az a hátsó párna is a maguké volt? .— próbálkozom egy mentő- vagy vígaszkérdéssel. De hiába, nincs mentség, az is az övéit volt. — Rejtély — mondom Hangosan, mert mi egyébet mondhatnék — rejtély, ami van. Hátul már nem érdemes hozzánk jónak lenni. - laji BÁLI BRIGITTA: Patétikus füge mikor megtekeredik nyakam körül az ég semmi felsikkanás hogy lassan a testtel miegymás ehelyett veszek egy tollat baromi ócskát valahonnan a múltból exhumálom e királysírból ahová gyémánt dolgaim jóelőre beásódtak előlem és felpiszkálom egy létemről vízjel adó papír szenvtelen idegrostjait egymásnak feszülő betűimmel (nagymellű nagyfarú kunkorodó véglények ők a civil TOTÁL vagyis a Mennyei Szájkosár) gondolataimra fölcsatolom a korcsolyát meg a sérvkötőt hogy meg ne húzódjanak én meg mint a tengeri szélben hétrét görbülök belefogódzom a tollba az a papírba így repülünk míg közben a sasok sasokat némzenek fejjel lefelé csüng isten az égből mint a trópusi papagájok akinek ÉDES anyja volt kibírja ezt is ahogy a halált vérszerinti rokonként fogadja mintha kistestvére volna mert a tragédiák családiasak ez nyugodt lelkiismerettel kizárólag róluk mondható mondom is MOST SZERDÁN (ÉJJEL van pont FÉL-ÉJFÉL) az ágyamon szól a rádió pattognak a falakról mesterséges hosszúlábú fények (— original felhúzható bolhabál) a nappali kisugárzás karikái valóságos glóriák elhulahoppozik velük a lélek mindannyiunk misztikus nullája (00; vagy 0:0 úgymint döntetlen) most a síromon növendő fűre gondolok (jaj ez a zöld Ö:Ö; JÖ:VÖ) a meg nem érkezett ki nem várható idő (képzelődés hidrosztatikus emelőszerkentyűje vagy mifene zárójel bezárva) nalám ez a dicsőség vasdiploma után a fa- és földdiploma holnap ellenben valaki megint elmagyarázza nekem miért AZT OTT AKKOR és ÚGY mikor pedig lehetett volna AZT OTT AKKOR és ÜGY is mitagadás az ember az ilyet felszeletelt kiklopfolja aktát iktat róla majd kitörli vele az alfelét (nota be ne lássátok alfeleim mikrologmák dallamu nóta) befejezésül megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját bitang sós könnyeimet e percben szárított angolnaként árulják a firenzei piacon Uráért (ami nem vers) ezekkel ma nem öntözöl kertitörpéket kicsikém habár szemrevalók vagyunk a föld felett és a kukac is szemrevaló de a föld alatt lassabban kell járnunk úgy bizony ez a nagy tolongás világ vére szó ember kiokádott zsigerei hang tüzes papirom arany állkapcsa forog malomkerék mindazonáltal szárnyalás Kiss G. István rajta Keresse a főnököt! íróasztalomban őrzök egy újságcikket, amely arról szól, hogy egy ágazati szakszervezeti elnökség beszámoltatott egy vezérigazgatót, mert arra volt kíváncsi, miként gondoskodik a munkások biztonságáról, egészségvédelméről. A vezérigazgató egyebek mellett elmondta, hogy szemlét tartott huszonnyolc munkahelyen. „Tapasztalataim vegyesek voltak — jelentette ki —, az észlelt hibák miatt két művezetőt azonnal felfüggesztettem, két ittas dolgozót a munkából hazaküldtem.” Az ágazati szakszervezet elnöksége elfogadta a vezérigazgató jelentését, nekem viszont az jutott eszembe, hogy az észlelt hibákat vajon miért a vezérigazgatónak kellett észlelnie? Miért nem vették észre a közvetlen munkahelyi főnökök, akik ezeket a hibákat nyilván naponta látják? Miért kell a hibák megszüntetéséhez vezérigazgatói szemle, szigor és fegyelmezés? Továbbá: miért a vezérigazgatónak kell észrevennie, hogy két művezető semmibe veszi az óvó rendszabályok betartását? Miért a vezérigazgatónak kell hazaküldenie azokat, akik ittasan jelennek meg munkahelyükön? Egyszóval: miért a vezérigazgató illetékes olyan intézkedésekben, amelyekhez adott esetben elegendő volna például egy csoportvezető, vagy brigádvezető is? Nem arról van szó, hogy a vezérigazgató illetéktelen az ilyen ügyekben, hanem arról, hogy a munkahelyi vezető az önálló döntést, intézkedést, fegyelmezést és a felelősséget nem ruházhatja át, még a vezérigazgatóra sem. Ilyen alapon ugyanis az illetékesség és a vele járó felelősség könnyűszerszel továbbpöccinthető, az illetékest kereső érdeklődő pillanatok alatt lerázható, mert elkezdődik felfelé mutogatás, „keresse a főnököt”. Csakhogy a főnöknek is van főnöke és ezen a lépcsőn addig megy az ember fölfelé, míg vagy belefárad, vagy akad valaki, aki visszaküldi. hlert ’ez is előfordul. Riporter kollégám nemrégiben megkereste az egyik Közért Vállalat igazgatóját, mert arra volt kíváncsi, hogy miért tartják zárva a forgalmas budai Közért üzletét? városrész néhány Az igazgató azt mondta, ő nem adhat felvilágosítást, nem jogosult rá, tessék a Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelmi Főfelügyelőségéhez fordulni. A továbbküldött riporter ott valóban választ kapott a kérdésre, bár tapintatosan felvilágosították, hogy tulajdonképpen az a Közért-igazgató lett volna illetékes, aki hozzájuk irányította. Akinek az a foglalkozása, hogy szinte naponta illetékeseket keres, jól tudja, hogy ez a fajta oda-vissza lépcsőjárás a hivatali felelősség különböző emeletein még mindig jobb, még mindig több reménnyel kecsegtet, mint az, amikor a vállalati portás gyanús betolakodóként kezeli az újságírót vagy a kérelmezőt, amikor az illetékes szakember sajnálkozva orra elé dugja a szigorúan belső hivatali használatra készült körlevelet, amely szerint vezérigazgatói engedély kell ahhoz, hogy bárki, bármikor szóba álljon a sajtó vagy a rádió képviselőjével. Ez egyébként már nem szokás. A körlevelet visszavonták, a portás barátságosabb, az illetékes nem zárkózik el, legfeljebb továbbküld egy még illetékesebbhez. így jutunk el a vezérigazgatóig, akinek persze minden perce drága. Már csak azért is, mert olyan ügyekben is ő intézkedik, amelyekhez elég volna a csoportvezető, vagy a brigádvezető. Ilyen összefüggésben érdemes megvizsgálni, miért a vezérigazgatónak kell hazaküldenie az ittasan dolgozó embert, és miért olyan nehéz az újságírónak megtalálni, szóra bírni az illetékeseket. Bár — ami az utóbbit illeti — vannak kedvező jelek is. Nemrégiben kaptam kézhez az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium sajtótémajegyzékét, amelynek kísérő levelében egyebek mellett ez olvasható: „A Minisztérium érvényei szerint az újságírók sajtóutasítása bármelyik minisztériumi főosztály, vagy osztály vezetőjéhez, illetve munkatársához közvetlenül is fordulhatnak, mivel saját munkakörükben jogosultak információt adni. Ugyanez vonatkozik a vállalatok vezetőire, dolgozóira is.” Ezt a két mondatot minden hivatali szobában, ahol felelős munkát végző ember dolgozik, bekeretezve kifüggeszteném,. De ez persze csak tréfás óhaj. Hiszen — nem vagyok illetékes. Mester Ákos m v.«j »~.J0ü *V k ELET ÉSti IRODALOM!