Élet és Irodalom, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám - Felvidéki András: rajza (részlet) • kép (3. oldal) - Lázár István: 78-as naptárlapok (3. oldal)
1979. JANUÁR 6. * január kicsit megtöppedt, de még így is arasznyi vastag a hó. És remekül tapad. Könnyű belőle hasas gombócot gurítani. Elindítok egy hógolyót, görgetem, fordítom, már alá kell feszülnöm, akkora. Kész is a törzse. Építjük a ... De miért hóembert épít mindenki? A döntés: mi most csakazértis hóasszonyt csinálunk. Tehát: a törzs, a két kar, a fej, ennyi megvan. Ezután kontyot kap a fejére, előre pedig két kihívóan nagy, fehér, hópuha mellet. Így vetünk véget annak, hogy oly sok mindenben érvényesül még az indokolatlan férfi-primátus. Miközben sárgarépát ások elő a fagyos földből orrának, dióhéjat keresek szemnek, makkot mellbimbónak s egy elszáradt gaz szálas virágzatából seprős szempillát sikerítünk — Fekete Gyula, Turgonyi Júlia, Kovács Judit és mások harcaira és vitáira gondolok. Ezek emlékműve hóasszonyunk a dombtetőn — amíg csak el nem viszi a s télvégi olvadás. február Első kocsim még nem volt egy éves, amikor nővéremmel, barátommal, annak feleségével és „másfél” gyerekével mentünk haza karácsonykor Sárospatakra. Túl az út kilenctizedén, Szerencs után egy bevágást telihordott hóval a szél. Egy teherautó után kapaszkodtam föl az út rézsűjén s tarlón, szántáson, dűlőutakon mentem utána; szerencsére, nyomomba szegődött a társa, s én evickéltem a két súlyos ZIL között. Kétszer húztak ki — csak a fél lökhárítóm bánta —, és pár kilométerrel odébb, már ismét a főúton, együtt ragadtunk meg végképp a hóban. Illetve addig, amíg egy hómarógép utol nem ért. Úgy éltem ezt át, hogy nem volt idő meggondolni veszélyt, következményeket. S ennek már — rossz rágondolni is! — tizenöt éve. Azóta minden évben elhatározom: ha azt hallom reggel a rádióban, hogy az ország egy települése megközelíthetetlen — a leggyakrabban ez a Bakonyban, Zirccel fordul elő —, azonnal indulok oda. De immár sokkal tapasztaltabban — és egyedül. Mert riporterként is szeretném megélni, s megírni azután, milyen is az, amikor utakat zár el a hóakadály. De van év, amikor összesen nincsen annyi hó, hogy egy nyomorult tanyaközpontot elzárjon akár pár órára csak. Máskor én vagyok influenzás, vagy az akkumulátorom merült ki éppen, netán a szerkesztőségi kötelmek elháríthatatlanok. Február végén megértem: az idén se sikerült. Nem tudom kísérteni a sorsomat. Nem tudom megírni ezt a tulajdonképpen szokványos, veszély-romantikus riportot. március Érdemes-e felfedezni Magyarországot? — kérdezi Szász Imre az Új Tükör március 5-i vezércikkében. Azt a cikksorozatot harangozza be, melyben a Magyarország felfedezése szerzői vallanak, hogy mi történt szociográfiájuk megjelenése óta. Volt-e hatása könyvüknek, szavuknak? Én kezdem a sort Sz. I. bevezetője után, már ebben a számban. Hajnalban vásárolom meg a lapot, és mert az Új Tükör Budapesten pénteken, a dátuma előtt két nappal jelenik meg, innen tudom, hogy március 3-án volt az a hajnal, amikor a nyomdaszagú lappéldánynyal kezemben elterpeszkedtem a miniszteri Mercedes hátsó ülésén. Az eddig írtak két része közt többé-kevésbé egyenes kapcsolat van. A szociográfus megdicsőülését akarom nyugtázni tehát? Aki szinteszinte partizánként indult el a 60-as évek végén anyagát begyűjteni, 78-ban pedig már olyan partnere a vezetésnek, akit a miniszter magával visz egy vidéken rendezett országos tanácskozásra, nem utolsó sorban azért, hogy útközben nyugodtan eszmét , cserélhessenek? Nem ez a témám. Odakünn tombol a tavasz. Ahová érkezünk, kiskabátban fogadnak. Most — épp ellenkezőleg, mint ami következett e 78-as évben — a túl korai természetnyílás fenyeget. Ám ebben az égi hatalmaknak lévén alávetve, olyasmikről beszélünk inkább, amiben az emberi cselekvésnek vagy mulasztásnak több tere következménye van. S riadtan észlelem, hogy míg a Kiált Patak vára 12 ezer példányában magabiztosan próbáltam ítélkezni ha nem is „elevenek és holtak”, de rengeteg emberi cselekvés, szándék, igyekezet fölött, most viszont, az élőszó, a majdnem négyszemközt meghittségében, amikor azonban mondatomra rögtön felel a másiké, véleményre jön a helyeslés vagy az ellenvélemény, információra más szintű információ, küszködve fogalmazok. Az alkalom mégsem mindennapi, feltöltekeztem hát kérdezni és elírnom dana vajlóval. Erőt veszek magamon, elfojtom aggályaimat. Papíron könnyebb volt? A felelősség így és úgy ugyanaz... A tanácskozás elhúzódik, s egy újabb program miatt száguldanunk kell visszafelé, ahogyan csak bírja a kocsi. Márpedig ez bírja. Kicsit félek. És nemcsak a sebességtől. De az utolsó percig kihasználjuk az időt. április A környezetben senki nem csinál áprilisi tréfát. És ez már évek óta tart. De talán az idén történik először, hogy nem is hallok, nem is olvasok április elsejei beugratásról. „Április bolondja” megöregedett? Vagy csak nem figyeltem oda? május Dörgés, villámlás, zápor zavarja meg a könyvhét megnyitását Angyalföldön, a József Attila Színháznál. A sátrak szerencsére sátrak, a szónok tető alá hátrál, esernyők tömege nyílik. A protokoll-vendégek derűsek, a rendezőség kissé ideges. Én egy gyerekcsoportba keveredem: a falhoz lapulva igyekszünk szárazon maradni. Általános iskolás korúak. Aztán ismét összeverődve látom őket: vezetőjük félórát ad nekik a hazaindulás előtti találkozóig. Vidékiek. Fegyelmezettek, kedvesek, érdeklődők. Feltámad bennem a kisördög. Pest bármelyik iskolájából lehetne-e ilyen csapatot kihozni? Ezek az elkényeztetett, blazírt, fegyelmezetlen fővárosi tíz- és tizenegynéhány évesek tömörülnének-e ilyen kiscsirkebizalommal a pedagógus köré? Szélednek, sátorról sátorra járnak. Látom, amint előszámlált zsebpénzükön a RARE rikító zsebkönyvecskéit vásárolják maguknak. (Ekkor még kaphatók egy kis ideig ...) Még csak egynek a hátoldali ajánlását olvastam el: ízelítő a szövegből. Huszadik századi szabványhelyzet: férfi és nő ébred éjszakai szeretkezés után, s kérdik egymás nevét. Ismét a kisördög könyvnek és olvasójának éppen ezt a találkozását képzelte el a pedagógus is, aki Pestre ekkor és Pesten ide hozta kis tanítványait? Ám a kisördög eltűnik. A zápor elvonul, süt a nap, a gyerekek idejében gyülekeznek. Miért irigykedjek? Vöröslő füllel én is miket olvastam össze tizenévesen... június Valaha csöppet sem érdekelt, hogy az aranycsapat hazatéréskor mivel lepte meg nem a vámtisztviselőket, hanem idehaza, vámmentesen a hozzátartozókat és a feketepiacot. Most a Mundial idején nem figyeltem a meccsek eredményeire. Csak akkor ébredt bennem némi érdeklődés, amikor híre terjedt valami londoni áruházi ügynek, amelyben focista-hozzátartozók szerepeltek. Lehet, hogy ez a helyes viselkedésnek éppen a fordítottja? július Már másodszor töltünk szállodáában két hetet a dalmát tengerpar ton. Csak adminisztratív okból: mert így a nyaralás nem terheli a saját valutakeretet? Vagy végleg vége a kötetlen kemping-időknek, amikor az autó a lakásunk — mert sátrat nem viszünk soha —, szabadban főzött lecsó, roseibni rántottéval, melegített konzerv a kaja? Odafelé hamarabb indulunk, először a belgrádi kempingben alszunk, azután végigjárva a még sohasem látott jugoszláv Aldunát, a Vaskaput, még két kempingés következik. Most is ki tudjuk pihenni magunkat a lehajtott autóüléseken, most is csodás reggel az ébredés a ködfüggönnyel beárnyékolt kocsiban, az első kávé megfőzése pizsamában a szabad ég alatt. Mégis, mintha ez már a búcsú volna a huszadik századi nomadizálás romantikájától. Az út végén a szálló vár, a teljes panzió, reggel, délben, este kötött időben étkezés. Máskor csak hazafelé borulok el. Először fordul elő, hogy morcosán vezetek a Fekete Hegyek Országán át, Montenegró hegyei közt, Dalmácia felé. augusztus Nyár végére világos, hogy idegenforgalmi világrekordok éve következett el. Véget ért az utazások megtorpanása az olajkrízis nyomán. Amerikát a dollár értékcsökkenése meglepően olcsóvá tette az európaiaknak. A fejlődők sokféle válságuk ellenére ügyelnek a turisták biztonságára. A szocialista országokban tovább tart a „nyitás” egymás között és kifelé egyaránt. S nekünk egyik szemünk nevet, de sír a másik. Mert számunkra az is világos, hogy minket speciel szinte szétfeszít ez a nyomás. Sem szállással, sem vendéglátóhellyel, de még áruval sem igen győzzük keleti és nyugati látogatóink — már nemcsak nyári — rohamát. És míg eddig árrendszerünk elsősorban önmagunkon át okozott gondot, most égetően előtérbe került, hogy rengeteget elvisz turistaforgalmunk remélt nyereségéből, sőt a támogatott árú cikkek kivitele közvetlenül is súlyosan terheli államháztartásunkat. Az idén nyáron ez mind nyilvánvaló lett. De meddig bírjuk? Mit és mikor tudunk tenni azért, hogy a turizmus mindenkinek — a vendégnek és a fogadónak egyaránt — előnyére váljék? szeptember Talán épp a különben igazán jó 77-es évben volt az a kora szeptemberi fagy, amely elég sok szőlőt, kukoricát „kapott el”, megállt az asszimiláció, félbeszakadt az érés. És a nyár végi , ősz eleji hideghullám megjön megint, menetrend szerint. Ebben az évben is, amikor pedig annyira más az időjárás rendje. De a lehűlés enyhe marad. Több milliárdos lett volna a kár, ha most beüt egyetlen fagyos éjszaka, amikor a kései tavasz miatt minden legalább három hét késéssel érik. S egy ilyen szeptemberi fagyot egy jó erőben levő gazdaság is megérez. Most? Egy perc fellélegzés sem volt az aratás után, amíg meg nem lett a kukoricánk is. Így már hagyján, hogy a szőlő viszont mégis irgalmatlan savanyú maradt. október Leányfalun bezár a strand. Leeresztik a medencéket, folyik az ellenőrzés. Ám később, mikor fagyos éjszakák jöhetnek, újratöltik. Hiszen a strand forrása meleg vizű, és így a legegyszerűbb védekezni a fagykárok ellen. Csakhogy ez: tantaluszi kín. Látja az ember a drága, párolgó vizet, a végre színüres medencét — és nem úszkálhat benne. Nyáron sem használok öltözőt, csak fürdőköpenyben leslattyogok a Virág utcából, amely a stranddal éppen szemben van. Most sem kellene kabin, kabinos. Ledobálnám a medence szélén a ruhát, és uzsgyi, befelé. Aztán gyors törülközés, felöltözés... De nem lehet. A néma strand lezárva gőzölög. Karinthy Ferenc is itt tanyázik a közelben. Arra gondolok, ő talán, mint volt vízilabdázó s egyébként is országos tekintély, módot lel, hogy szezonzárás után is átjárhasson úszni. És ha már van precedens___De hiába lesem. Kocsija sincs a házánál, ősztől nyilván ki se jár. S közben oly szemérmetlenül kínálkozik az az érintetlen, párázó nagymedence, éppen szemközt velünk, hogy el kell fordítanom a fejem. Mint egy gyönyörű nőtől, akinek se férje, se szeretője, mégis elérhetetlen. november Hó elején az őszi vetés csak néhol kezd még kélni a földeken. A késői aratás, a nehéz szántás, a nyár végi , ősz eleji szárazság ezt kellően magyarázza. Ám fönt északon, amerre járok, az út mindkét oldalát élénkzölden fölverte a fű. A látvány annyira szokatlan, hogy közelebbről is megnézem egy helyen. Fű? Dehogyis az. Az útmenti padkákon a betakarításkor a szállítójárművekről bőven elhullatott mag eredt meg. A földek képét meghazudtolóan, kihívóan, buján zöldes. december December 24-én este fél hatkor — már csak az „éjszakai járatok” közlekednek, de szinte minden taxi kint az utcán, és a magánautók torlódva, meg-megtorpanva haladnak . Budapesten a Rákóczi tér sarkán lassan, ráérősen megfordul a sarkán, kutatva pillant körül és cigarettára gyújt egy fiatal nő. Még nem tudja, hogy a szentestét kivel fogja tölteni. És hogy mennyiért. LÁZÁR ISTVÁN: 78-AS NAPTÁRLAPOK ÉLET ESI«■ pymm IRODALOM