Élet és Irodalom, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám - Balogh István: Levegőt vennénk • riport (16. oldal)

BALOGH ISTVÁN RIPORTJA: LEVEGŐT VENNÉNK — Borsodban csak a sör világos — mondja a gépkocsivezető, amikor Vatta község után megszakítatlan ködbe vész a hármas számú út. Másfél órás vakvezetés után Miskolcon ismét megered a pilóta nyelve: — Szentháromság tér — mutat körbe —, pártház, templom, szakszervezeti székház. Ott a mese, itt a mise, amott meg semmise. Ócska vicc, századszor hallom, de ekkora köd után mindennek örülni tud az ember. A környezetvédelmi hivatal megyei felügyelőségét keressük. Betonkaptárak lábánál fabarakkot találunk, körülötte sok szemét. Három órát késtünk, de G. I., a felügyelőség igazgatója kedvesen terel befelé a házba. — Egy kicsit várni kell a kollégáimra, elmentek ebédelni — mentegetőzik, amikor az irodában leülünk. Szóvá teszem az új házak környékét borító hulladékot. — Tekintheti az elcsúfított gyepet kulturális tesztnek. Az eredmény látható — legyint az igazgató. — Bárcsak minden disznóság ilyen szembetűnő volna... Éppen az a baj, hogy amit csinálunk, az gyakran afféle árnyékbokszolás. — K. I. barátom itt lakik még? Nemrégiben említette, hogy meglehet, feladja a harcot. — Elköltözött a múlt héten Egerbe. Mindkét gyereke asztmás lett. — Csakugyan olyan rossz a levegő? — Majd megtudja, ha velünk szívja néhány napig — biztat az igazgató. — Ez a köd sem természeti csapás. A légszennyezés miatt a Sajó völgyében évente átlagosan 180 nap ködös. Több mint ezernégyszáz üzem szennyezi a megye levegőjét. Közülük meghatározó jelentőségű az Ózdi Kohászati Üzemek, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Borsodi Hőerőmű Vállalat, Sajóbábonyban az Észak-magyarországi Vegyiművek, Sajókeresztúron a Borsodi Ércelőkészítő Művek, Miskolcon a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és a Hejőcsabai Cement- és Mészmű. Leninvárosban a TVK, a Tiszai Erőmű Vállalat és a Tiszai Kőolajfinomító Vállalat tevékenysége. Csoda-e, ha a levegő por tartalma, kéndioxid-, nitrózusgáz- és szénmonoxid-tartalma olykor többszöröse a törvényesen megengedett maximális értéknek. — Még hallgatni is ijesztő! — A kedvezőtlen városszerkezet miatt különösen Ózd levegője rossz, de nem sokkal marad el mögötte Miskolc sem. Kazincbarcika és Lenin város helyzete az ipartelepek és a lakóterület közötti védőtávolság miatt kedvezőbb. Az itt keletkező szennyezőanyagok inkább a környező községek, Sajószentpéter, Edelény, Tiszaszederkény és Polgár lakóit veszélyeztetik. Mialatt G. I. kiselőadását hallgatom, megérkeznek a többiek. B. P., a megyei környezetvédelmi titkár megnyugtatásul közli, hogy a területi alapból — 58 millió forintos megyei támogatással — az üzemek 300 milliót fordítottak környezetvédelmi beruházásra. — Dicsérhető az Ózdi Kohászati Művek, ahol a kohógáz tisztítására és az acélgyártás porszennyezésének csökkentésére erőfeszítéseket tettek — folytatta az igazgató. — Évente mégis 80 ezer tonna por és 60 ezer tonna szénmonoxid jut a város légterébe. — Itt a felügyelőség előterében láttam egy színes fotót. Négy gyárkémény magasodik rajta. — De csak három füstöl. Ezek a Tiszai Erőmű Vállalat kéményei. Az egyikben már elektrofilter van. Hasonló képet mutat a Borsodi Hőerőmű is. Ha minden sikerül, 1983-ra egyik sem rontja már a levegőt . Dr. K. S., a megyei kórház gyermekegészségügyi központjának adjunktusa, tizennégy éve lakik Miskolcon, az Avas lakótelepen. Megszokta már, hogy egy héten háromszor kell hajat mosnia, de a gyerekek sorsa nyugtalanítja. Az utóbbi években ugrásszerűen emelkedett a légúti megbetegedések száma. Különösen a csecsemők és kisded korúak szenvednek a rossz levegőtől. 1977 januárjában kórházunk pulmonológiai rendelésén ötven gyereket kezeltünk, 1980 januárjában pedig háromszázkilencvenet. Kísérőm másnap az egyik nagyvállalat vezetőjével hoz össze. Kíváncsi vagyok a véleményére. A vezérigazgató fél órán át magyarázza, hogy a kibocsátott szennyezés minden kilója után negyven fillér bírságot fizetnek, a filterek felszerelése és üzemeltetése pedig tizenötször annyiba kerül. Jobban járnak, ha a bírságot fizetik. — A környezetvédelmi igények látszólag olyan ágazati gazdasági érdekeket sértenek, hogy a döntéseknél mindig a környezetvédelem húzza a rövidebbet — magyarázza a felügyelőség vezetője. — A környezetvédelmi érdekekkel szemben mindig anyagi érdeket állítanak, holott a környezetvédelem hosszú távon alapvető népgazdasági érdek. Csakhogy Magyarországon ennek közgazdasági összefüggései teljesen tisztázatlanok. Csak a gyárkéményeken ötmilliárd forint értékű energia kerül évente a levegőbe. Senki sem számolja hozzá a légszennyezésből eredő mezőgazdasági veszteségeket, a termőtalaj értékcsökkenését, a korróziós károkat és az emberek (munkaerő) egészségének romlását. Piros hó takarja a szántást a Borsodi Ércelőkészítő környékén. A szirmabesenyői Bükkalja Tsz jogásza, dr. Tóth László, egykedvűen sorolja veszteségeiket. A porszenynyezés hatására a növények légzési felülete eltömődik, a ködös napok száma növekszik. Későn élnek a növények és a termésátlagok csökkennek. Növekszik a gombás betegségek száma, több vegyszerre van szükség. — Vannak adataik a légszennyezés mértékéről? — Igen. 1977-ben gabonaérés idején a Köjált bíztuk meg a mérések elvégzésével. Szerintük négyzetkilométerenként 173 tonna vasérc por hull a földjeinkre. — A jogszabály szerint, vagyis törvényesen mennyi a megengedett? — Kettőszáz tonna. Az, hogy vörös búzát aratunk, és a termőtalaj évről évre romlik, senkit sem érdekel. Anyagi kárunkat sem téríti meg senki. — Miért nem szerel fel az ércelőkészítő védőberendezést? — Mert egyszer már megtette, de a szűrők néhány év alatt fölmondták a szolgálatot. Néhány éve Miskolcon gázpánik volt. Az emberek kirohantak a házakból az utcára és kétségbeesve hívták a gázszolgáltató vállalatot, hogy gázömlést észlelnek. Etilmerkaplan-bűz terjengett mindenütt. A gázszolgáltató vállalatnál mozgósítottak minden elérhető szakembert, de a műszerek sehol sem jeleztek gázömlést. Kiderült, hogy Sajóbábony felől fúj a szél, ahol az Észak-magyarországi Vegyiművek egy új gyomirtó szer kísérleti gyártását kezdte el. Az új termék két alapanyaga, a foszgén és a földgáz büdösítésére is használt etilmerkaptán. A riadalom elcsitult. De mi történik, ha ne adj isten csakugyan eltörik valahol egy gázcső, és a lakosság azt hiszi, hogy megint Sajóbábony felől fúj a szél? — A jövőben nem kerül ki tőlünk több etilmerkaptán, tehát veszélyt jelző funkciója megmarad a városban — mondja dr. Koppány Enikő, a sajóbábonyi gyár fejlesztési főosztályának vezetője. — Nehéz elhinni, amit mond — válaszolom —, mert a merkaptánszag az orommnál fogva vezetett Miskolctól eddig az irodáig. Szerintem nem ok nélkül panaszkodik magukra a lakosság. De hagyjuk a merkaptánt, hiszen az csak büdös. Beszéljünk új termékükről az eptánról. — Az eptán az intenzív kukoricatermelési rendszerekben nélkülözhetetlen gyomirtó szer. Magyarország háromezer tonnát importál belőle tőkés piacokról. Ezt a szert kizárólag a Staufer cég gyártja. Megpróbáltuk megvenni tőlük a technológiát, de nem kaptuk meg. Magunknak kellett a gyártást kipróbálni. Az Agrokémia II. egyezmény keretében hazánk vállalta, hogy 1983-tól nyolcezer tonna eptánt szállítunk a Szovjetuniónak. A szer alapanyaga foszgén és etilmeri kaptán. — Ez utóbbi nem mérgező, csak büdös. A foszgén viszont igen veszélyes; ezt a németek harci gáznak használták a második világháborúban. — Foszgén emberre veszélyes mértékben csak itt, az üzem területén kerülhet a levegőbe, üzemzavar esetén — mondja a főosztályvezetőnő. — Sajóbábony vagy Miskolc lakosait semmiképp nem veszélyezteti. — Mennyi eptánt gyártanak most? — Háromezer tonnát. De most készül egy újabb háromezer tonna kapacitású üzem és már intézzük egy nyolcezres részleg hitelkérelmét. A légszennyezést az üzemben és a városban a KÖJÁL-lal együttműködve folyamatosan ellenőrizzük. — Az etilmerkaptánt Leninvárosból szállítják majd önökhöz. A foszgént pedig a BVK új üzeméből tartálykocsikban hozzák az itteni tárolókba. De mi történik, ha netán az egyik kocsi véletlenül fölborul? — Arról jobb nem beszélni. Ez engem is nyugtalanít. Okosabb volna, ha a gyártás és a felhasználás egy helyre kerülne. — Kitől kaptak engedélyt ezekre az istenkísértő új beruházásokra? — Az építészeti részek alól, úgy tudom, fölmentést kapott a vállalat. Ebben a megyei hatóságok döntöttek. — Kész tények elé állítottak bennünket — háborog Milley Vilmos, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal osztályvezetője. — Mi csak utólag közölhettük a telepítés feltételeként, hogy nagy szilárdságú csővezetéket építsenek és automatikus jelzőrendszerrel öszszekötött érzékelő műszereket telepítsenek a kerítés mentén. — A gyár közel fekszik az országúihoz — jegyzem meg. — Ha jól tudom, minimum egy kilométeres védőtávolságot írnak elő az érvényes rendelkezések. — Az új üzem felmentést kért és kapott ez alól, az ÉVM és az Egészségügyi Minisztérium közös állásfoglalása alapján. „ A sajóbábonyi orvosi rendelőben csak a két asszisztensnőt találom. Mindketten helyi lakosok. — Négyen vagyunk — mondja T.-né. — A lányom hetedikes, a fiam ötéves. Nagyon rossz itt a levegő. Sokszor majd megfulladunk. Éjszaka is gyakran fölébredünk erre a nyomott levegőre. Nyitnám az ablakot, de kintről még rosszabb jön. Sajnos, a lányom már asztmás. A fiúval is voltak bajok, de vele ritkábban. — Nem tudom, mire jutunk — veszi át a szót C.-né. — Mi a lakótelepen lakunk. Férjem a foszgénüzemben dolgozik. Amikor hazajön, két méterről érzem a leheletét. — Bírja még egészséggel? — Igen. Húsz éve dolgozik a gyárban. Hiába kérem, hogy költözzünk el innen. Nem akar. Megszokott itt. Pedig nem sok nyugdíjas él a faluban. — Dr. B. E., a barcikai kórház igazgatója, húsz éve él ebben a városban. — Mint tüdőgyógyász eleget tanulmányozhattam a légszennyezés egészségrontó hatását. Sajnos, amikor ezek a gyárak épültek, az ipartelepítő hatóságok a környezetvédelemmel végképp nem törődtek. A BVK régi üzemrésze itt, a város peremén engedi levegőbe a nitrózus, ammónia és kéndioxid tartalmú gázait. Főleg a berentei, a sajókazinci részen lakók szenvednek ettől. Megfigyelésem szerint az asztma és a tüdőrák tizenháromszor gyakoribb ezen a területen, mint a városban. A BVK környékén a növények hamar elsárgulnak, elpusztulnak. A madarak is messze elkerülik a vidéket. Egyedül az ember bírja még tüdővel ezt a szörnyű levegőt. Sajnos, ma még nem tudjuk pontosan, hogy a különböző vegyi anyagok milyen mértékű és milyen kiterjedésű krónikus ártalmakat okoznak a lakosságnak. Kevés intézet vizsgálja ezeket a hatásokat és következményeket. A KÖJÁL végez ugyan méréseket néhány szondával, de azok csak a legfontosabb szennyezőket: a kéndioxidot, az ammóniát, a nagy- és kisszemcsés porokat mérik. Elszomorítóak persze ezek az adatok is. Lehetetlen, hogy az illetékesek figyelmét ezek a tények még sokáig elkerüljék. Tudja ön, hogy itt évente hétszáz tonna por hull minden négyzetkilométerre? Az OKTH-nak egy kilenctagú csoportja Miskolcon három megye levegőjét vizsgálgatja. Telepített műszereik nincsenek. Mintavétel alapján, laboratóriumban mérnek. Kétévenként kerítenek sort egy-egy üzemre. — Jó-e a levegő tisztaságát védő rendelet? — kérdem dr. Árvai Józseftől, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetőjétől. — Már nem. A mostani előírásoi mindössze harmincegy anyagra terjednek ki, és csak az elviselhetőség határát rögzítik, összehasonlításul elmondom, hogy a nemzetközi gya,korlatban százötven anyagra dolgoztak ki határértéket. Ráadásul a jelenlegi szabályozás csak a kéményeken át kibocsátott szennyezéseket bünteti. Aki nem épített kéményt vagy lebontatta azt, megszabadul a csekély mértékű bírság terhétől is. Mindebből következik, hogy új levegővédő rendeletet kell készítenünk. Gondunk lesz rá, hogy a bírság ne legyen kifizetődőbb a gyáraknak, mint a védőberendezések fölszerelése és üzemeltetése. — És a mostani diffúz légszenynyezők büntetlenül továbbra ronthatják a levegőt? — Közelítve a nemzetközi színvonalhoz, szeretnénk legalább ötven-hetven anyagra kiterjeszteni az imisszió szabályozását. — Nem akarok ünneprontó lenni — vetem közbe —, de meg kell jegyeznem, hogy a mostani rendeletben fölsorolt harmincegy anyagból a gyakorlatban csupán hetet vizsgálnak: a port, a kéndioxidot, a nitrogén-oxidokat, a fluort, a klórt, az ammóniát és a szénmonoxidot. Csupán ezek mérésére van alkalmas műszer Magyarországon. Ráadásul ezekből is csak néhány darab. Félő, hogy a légszennyező üzemek vezetői az új rendeleteket sem tartják be, hiszen tudják, hogy az ellenőrzéshez szükséges műszerek hiányoznak. Lehetséges. Ám előbb-utóbb ki-ki a maga tüdején érzi, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a rendeleteket. + Dr. K. M., az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője nem lepődik meg a kérdésemen. — A Sajó völgyében (és az egész magyar „ipari tengely” körzetében) a levegő portartalma, kéndioxid-, nitrózusgáz- és helyenként a szénmonoxid-tartalma, jelentősen meghaladja a megengedett mértéket. A légszennyezés egészségrontó hatásával mégsem foglalkozik nálunk senki. Miért? — A légszennyezés közvetlen kárát nagyon nehéz kimutatni. A szennyező anyagok hatását laboratóriumi állatkísérletekkel is mérjük. A lakosság egészségének romlását csak átfogó felmérések után lehet bizonyítani. Birtokunkban van egy öt esztendőt felölelő adathalmaz, erre már lehet majd alapozni ilyen vizsgálatokat. K. J. fiatal vegyészmérnök. Egy kohászati üzem környezetvédelmi mérnöke volt, mielőtt az OKTH kötelékébe került. Három napig kijelölt kísérőm ezen a riportúton. — Nagyon unatkozott? — kérdem tőle a búcsúzáskor. — A gyárak adatait, helyzetét ismerem — válaszolja. — De megáll az eszem, ha a volt igazgatómra gondolok, aki mellett néhány hónapja magam is ott áltam mint műszaki szakértő. Tíz centit nőtt, amikor a gyárról beszélt. Élete művéről. Pedig a fia tüdőrákban halt meg. ÉLET ÉS A IRODALOM IRODALMI És POLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: JOVANOVICS MCLÓS, helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS Szerkesztőség: Budapest, Széchenyi utca 1.. 1054 Telefon: 310 920 310 928 310 929, N óra után 113 221 KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZtüNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT. Budapest VII. Lenin krt 9—11 Levélcím: 1900 Postafiók 323 Telefon: 221 205 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató. 81—1763. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerti lett) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. H-1389 Budapest Postafiók H9 Előfizetési díj havonta 24 forint, negyedévre 72 forint, félévre 144 forint, egész évre 288 forint TNDFX: 25 244 HD ISSN 0424—8848 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON 12 OLDALON 1981. ÁPRILIS 25.