Élet és Irodalom, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám - Major Ottó: Mire ösztönöz Lengyel József? • Elhangzott Lengyel József egykori otthonában, a Lengyel József-ösztöndíj átadása alkalmából 1985. augusztus 5-én. (7. oldal) - Kósa László: Keressük, ami összeköt. Beszélgetés az összehasonlító néprajzról • interjú • Ujváry Zoltán, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, folklorista (7. oldal)
Mire ösztönöz Lengyel József? Lengyel József-ösztöndíja — az író végakarata szerint — annak ítélhető oda, aki „harminc évnél nem idősebb”. E kikötésnek emlékezetes előzményevan. Élete utolsó írószövetségi közgyűlésén Lengyel Józsefet imponáló szavazatszámmal a szövetség vezető testületébe választották. Ő azonban, magas korára hivatkozva, felajánlotta helyét oly fiatal írónak, aki nem idősebb, mint Petőfi Sándor volt halálakor. Ilyen életkorú — vagy akár harmincévesnél fiatalabb — tagja az Írószövetségnek akkoriban egy sem akadt. Lengyel József gesztusa nyilvánvaló figyelmeztetés volt. A fiatalokat nem szabad kirekeszteni irodalmi életünkből. Nem szabad kiskorúnak tekinteni és életkoruk alapján valamiféle ifjúsági „gettóba”, fiatal írók munkaközösségébe sorolni őket. Az effajta elkülönítés senkinek sem használ, abból semmi jó sem származhat. Ha akkor jobban figyelünk gesztusára, ha figyelmeztetését megszívlelték volna az illetékesek, bizonyára másként, kedvezőbben alakul az utolsó másfél évtized irodalmi élete és egész irodalmi fejlődésünk. Ebből a távlatból nézve, a végrendeletben hagyományozott ösztöndíj életkori kikötése teljesen egyértelmű. A pályakezdő írókat akarja segíteni abban, hogy munkájukkal, alkotásaikkal mihamarabb teljes jogú és számottevő tagjai lehessenek irodalmi életünknek. Tíz esztendővel a hagyatkozó elhunyta után, először van lehetőségünk arra, hogy — szerzői jogdíjainak erre fordítható hányadából — odaítéljük a Lengyel József-ösztöndíjat. Kuratóriumunk választása két fiatal költőre esett: Deák Márra és Koppány Zsoltra. A végrendelet, az életkori kikötésen kívül, egyéb kritériumokat nem ír elő, talán, mert ezek nyilvánvalóak. Az egyik kritérium: az írói talentum. A másik — a sokat szenvedett, nagy hitvalló, Lengyel József végakaratáról lévén , szó — a jellemszilárdság, az igaz emberség. Deák Mór mögött már kitűnő verskötet van: a Kozmoszkönyvek sorában. 1983-ban megjelent Levél a kikötőből. Ugyanitt vár kiadásra Koppány Zsolt első verseskönyve, Költői színjáték címmel. Verseik gyakorta olvashatók folyóiratokban, heti- és napilapokban. Mindketten más műfajokban is otthonosak. Deák Mór kritikái Elhangzott Lengyel József egykori otthonában, a Lengyel Józsefösztöndíj átadása alkalmából 1985. augusztus 5-én. Írásai jobbára az Élet és Irodalomban jelennek meg. Koppány Zsolt tehetséges, novellista, és kedvest rhűformája az írói interjú, még — ahogy ő nevezi — az esszénovella. Deák Mór költészetének vezércsillaga József Attila; kötete egyik legszebb versét neki ajánlja. Koppány Zsolt — Pilinszky János: az Egy szenvedély margójára című interjúsorozata a szombathelyi „Életünk”ben Pilinszky alakját idézi. E két eszménykép nemcsak művészi példa, hanem erkölcsi hitvallás is. Hadd tegyek személyes tanúságot! Közvetve-közvetlenül, úgyszólván süvölvénykoruk óta ismerem mindkettőjüket; az Új Tükör irodalmi szerkesztőjeként írásaik első megjelentetői közé tartozom. A fiatal csepeli géplakatos, Koppány Zsolt zsengéit — egész kévére valót — felfedezője, Hajnal Anna ajánlotta figyelmembe; sorkatona volt, amikor kézirataival először fordult meg szerkesztői szobámban. A tizenéves költő, az egykori „hajósinas” Deák Mór, mint elsőéves egyetemi hallgató bízta rám verseit és, — nyílt szívű ifjúként — élete nem könnyű problémáit. Mindkettőjüknek fájdalmasan nehéz gyermekkoruk, küzdelmes ifjúságuk volt. S mindketten nagy erkölcsi erővel lettek úrrá mostoha életkörülményeik felett. Életük révbe érkezett. Megházasodtak, otthont teremtettek. Deák Mór, aki apátlanul nőtt fel, kétszeres apa; felesége óvónő, a napokban született második gyermekük, Dániel. Koppány Zsolt megértő művésztársra talált; ifjú felesége tehetséges koreográfus, az operaház szólótáncosa. Anyagi nehézségeik — mint általában a fiataloknak — nekik is vannak, írói érvényesülésük útja sem könnyű. Ezért is esett választásunk épp kettőjükre. A Lengyel József-ösztöndíj nem csupán anyagi segítség, hanem névadójának köszönhetően, afféle írói becsületrend is. Szerencsésnek érzem magam, hogy a Lengyel József Kollégium képviseletében az ösztöndíj okmányait én adhatom át a díjazottaknak. Szívből köszöntöm őket. 1945. AUGUSZTUS 9. Beszélgetés az összehasonlító néprajzról A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén az oktatás mellett kelet-közép-európai népek kultúrájának összehasonlító néprajzi vizsgálata is folyik. Erről a kutatómunkáról kérdezzük Ujváry Zoltán egyetemi tanárt, a tanszék vezetőjét, a neves folkloristát, a népszokásokkal foglalkozó több fontos kötet szerzőjét. — Ha magyarok és szomszédaik népi műveltségének összehasonlítására gondolunk, szívesen hivatkozunk Bartók Bélára, ám jóval kevesebb szó esik arról, hogyan fejleszti tovább ezt a rendkívüli örökséget a mai magyar néprajz. A tanszék tudományos kutatómunkájának évtizedek óta egyik fontos témaköre a Kárpát-medencei népek kulturális kölcsönhatása. Az átadás-átvétel kérdései jóval Bartók fellépése előtt, lényegében a múlt század közepe óta a magyarországi néprajzi érdeklődés előterében állnak, a vélemények és a módszerek azonban sokat változtak. ■ Elődeink nem mindig tudtak megbirkózni az egyoldalúság veszélyével. Például a napjainkban újra felfedezett kiváló etnológus, Róheim Géza a magyar néphiedelmek eredetéről azt a sokat bírált sommás megállapítást tette, hogy a „magyar néphit szláv néphit”. Saját kutatási eredményeim — elsősorban a településtörténet alapos mérlegelése nyomán — ez a tényszerű közlés úgy módosítható, hogy a magyar néphit és népszokás egy bizonyos rétege az idegen eredetű lakosokkal, telepesekkel magyarrá vált néphit és népszokás. — Nacionalista telítettségű kutatóit pedig éppen a saját népnek a szomszéd népekre tett egyoldalú hatását, „kultúrfölényét” hangsúlyozzák. — Az interetnikus kapcsolatok kutatása természetesen ebben sem merülhet ki. Történelmünk során olyan bonyolult hasonlóságok, közvetlen érintkezések és mélybe gyökerező kapcsolatok alakultak ki magyarok és szomszédaik között, hogy állítom, nincs Európának még egy tája, mely hasonlóan pompás terepül kínálkozna az ilyen vizsgálatoknak. Ezt azonban csak a lehető legszélesebb alapra helyezve lehet eredményesen folytatni. Tanszékünk egyik kiadványsorozatát éppen ezért szenteljük a Kárpát-medencei népek kulturális összefüggéseinek, s itt a szomszéd országbeli kutatók eredményeit is közöljük. — A kelet-európai néprajz nem kerülheti meg a nemzetiségi néphagyomány kérdéseit. — Kutatómunkánk fontos része a külföldi magyarok néphagyományainak gyűjtése is. Az utóbbi években a nagyközönség részéről is élénk érdeklődés nyilvánul meg a határokon kívül élő magyarok irodalma, művészete, folklórja, népköltészete iránt. Talán nem szakmai elfogultság, ha azt mondom, hogy a tágabb értelemben vett nemzeti önismeret ápolásában és tudatosításában — e tekintetben — legtöbbet a néprajztudomány, különösen a folklorisztika tett. Ez a ténykedés nemcsak a hazai kutatásokra hatott ösztönzően, hanem a külhoni magyarok saját azonosságtudatát is növelte. Az európai néprajz egyik alapgondolata — amiről, sajnos, sokszor elfeledkeznek—, hogy sehol a világon nem hagyhatjuk figyelmen kívül: az országhatárok nem jelentenek kulturális határokat is. Különösen ott nem, ahol a hagyomány azonos etnikai zónában folytatódik. — Jól mutatja ezt az a népdal- és balladaanyag, amelyet hosszú időn át gyűjtött a szlovákiai magyarok körében. — Bizonyítják az elszigetelten élő magyar közösségek is, ahol a nyelv és a népi kultúra a nemzetiségi önmegtartás legfontosabb eszköze. Saját kutatásaimban példa erre a Belgrád melletti, al-dunai székelyek folklórja, amelyből úgyszintén megjelent gyűjtésem. A szakkutatásnak a szórványokra megkülönböztetett figyelmet kellene fordítania, hiszen fokozatosan ki vannak téve az aszszimilációnak, így például avatott megfigyelőre várna az 1946/47-ben Csehországba telepített és ott rekedt, napjainkra szinte teljesen elfelejtett magyarok felkeresése. Az amerikai magyar szórványok vizsgálata is éppen az utóbbi években lendült fel. — Ide tartozik a magyarországi nemzetiségek vizsgálata is, hiszen ők teljesen diaszpórában élnek. — Sokszor gyűjtöttem magyarországi románok, szlovákok és németek körében. A nemzetiségek népi kultúrája általában egy korábbi állapotot tükröz, a többségi nép hagyományaihoz viszonyítva. Ez nemcsak a központoktól való távolság, elszigeteltség vagy valamiféle fejlődésbeli elmaradottság eredménye, hanem a nemzetiségi önmegtartás természetes következménye. Nem mindig szerencsés, mert gyakran túlzott bezárkózáshoz vezet. De nem vitatható, hogy a hagyományokhoz ragaszkodás a nemzeti identitás egyik kifejezője. — Nem merülnek föl nyelvi problémák? Hogyan oldja meg a tanszék ezt a feladatot? — Magam épp az összehasonlító munka kedvéért tanultam meg szlovákul. Egyébként szoros kapcsolatot tartunk elsősorban szlovák néprajzi szakemberekkel, akikkel közös kutatásokat is szervezünk. Kiadványainkban szlovák, román, ukrán anyagot publikálunk. Talán kevesen tudják, hogy lengyel szórványok is akadnak a mai Magyarország területén, sőt számon tartunk egy lengyel falut. Ennek a falunak, Istvánmajornak Borsod megyében néhány évvel ezelőtt megkezdtük a teljes néprajzi feldolgozását. A krakkói Jagelló Egyetem néprajzi tanszékével kötött tudományos kapcsolat révén lengyel kutatók is részt vettek a munkában. Hazai munkatársaim között pedig vannak, akik beszélik vagy értik a nemzetiségi nyelveket. — Nem itt kell vitatkoznunk arról, vajon a politika vagy a szociológia kiket és miért tart nemzetiségeknek a mai Magyarországon. Vannak és voltak azonban népcsoportok, vallási kisebbségek, melyeknek néprajzi vizsgálata azonos vagy majdnem azonos kérdéseket vet föl a nemzeti kisebbségekével. Csakhogy a magyar néprajztudomány eddig alig fordított figyelmet például a falusi zsidóság néprajzára. Pedig számos adat bizonyítja, hogy a zsidóknak szerepük volt a nagyobb falvak, kisebb mezővárosok parasztságának elpolgárosításában. Most folytatunk vizsgálatokat egy gömöri településen. De már nyomtatásban olvasható eredményünk is van: egy dunántúli falu zsidó közösségéről, tanszéki kiadványként, tavaly jelentettünk meg egy tanulmányt. — Mi a helyzet a cigánykutatással? — Velük a múltban, éppen néprajzkutatók is, sokan és sokféleképpen foglalkoztak. Közismert, hogy az utóbbi időben szinte divattá vált a cigányokról írni, úgy látom, különböző felfogású emberek és csoportok egymással szemben állnak, és gyakran hevesen védelmezik álláspontjukat. — De ez éppen nem menti, hogy a tényleg nagy ciganológiai hagyományú magyar néprajz elhanyagolja a témát. — A cigányság kultúrájának feltárásához a nyelvtudomány és a néprajztudomány járulhat hozzá leginkább. Megfelelő szakemberekre volna szükség, jól felkészült ciganológusokra, akik az egész országra kiterjedően megszerveznék a kutatást, és a cigánykultúráról részletes topográfiát készítenének. Míg nincs a cigánykultúráról gazdag archívumunk, aligha tehetünk érvényes általánosító megállapítást a cigány néprajz legkisebb kérdésében. Tanszékünkön több cigány témájú szakdolgozat is készült. Egyetemünkön elsőként Európában ciganológiai előadásokat tartottunk, és meghirdettük a cigány nyelv oktatását. Kiadtunk cigány néprajzzal kapcsolatos munkákat is. Mégis, úgy látom, nem vezetnek igazán célhoz az elszigetelt, szinte autodidakta kutatások, míg nem intézményesítjük a ciganológiát. A cigányság múltjának feltárása, jelenének és jövőjének alakulása szempontjából ez előbb-utóbb kikerülhetetlenné válik. — Elhangzott az előbb Gömör mint tájnév. Ismerve az ön szakirodalmi munkásságát, tudom, hogy több könyve és tanulmánya foglalkozik gömöri hagyománnyal. Honnan e különös vonzalom? — Kutatómunkánkban jelentős szerepet kapnak az egy-egy régióval összefüggő komplex néprajzi vizsgálatok. A tanszék az ötvenes években Szatmárban, majd Zemplénben folytatott kutatásokat. Újabban, több mint öt éve, dél-gömöri falvakban dolgozunk. Az Ózd, Putnok, Aggtelek által határolt tájegység termelőszövetkezeti parasztságának, bejáró munkásainak az életmódját, régi és megváltozott kultúráját figyeljük. Országos pályázatként támogatott munkánk eredményeként Gömör néprajzából eddig öt kötetet készítettünk elő kiadásra. Gömör a történeti Magyarország egyik legnagyobb megyéje volt; síkság, dombság, magas hegyek, városok változatossága miatt egykor méltán mondták róla, hogy „Magyarország kicsinyben”. Azért is esett rá a választás, mert ezen a területen alig folyt néprajzi kutatás. Végül, nem tagadom, motivált az is, hogy gömöri vagyok. Szülőföldem iránti ragaszkodásomnak és szeretetemnek néhány évvel ezelőtt egy népköltészeti gyűjteménynyel igyekeztem jelét adni. — Messzebb nem merészkednek? — A tanszék munkatársai más vidékek kutatásában isrészt vesznek. Régi és jelenlegi tanítványaink a Tiszazug, az Ung-vidék és a Káli-medence falvainak tájegységi monográfián dolgoznak, de jelentős részt vállaltak a palóc néprajzi monográfiában is. — Beszélgetésünk során újabb és újabb kiadványokat tett az asztalra illusztrációul. Hogyan lehet manapság ilyen eredményes kiadói tevékeenységet folytatni? — Három kiadványsorozatunk van. Évkönyvünk, a Műveltség és Hagyomány 1960-ban indult. Újabban, a nemzetközi érdeklődésre tekintettel, idegen nyelven jelenik meg. A Studia-sorozatban egy-egy témakör monografikus igényű feldolgozását adjuk közre. A Folklór és Etnográfia nevű sorozatban pedig különböző témakörű írásokat publikálunk, ebben jelennek meg az egyetemi jegyzetek, kutatási kérdőívek és módszertani tanulmányok. A debreceni egyetem ennyi kiadványt nyilvánvalóan nem tudna pénzügyileg támogatni, ezért kapcsolatot keresünk azoknak a területeknek a tanácsaival, téeszeivel, megyei múzeumaival, ahová a kutatott téma földrajzilag tartozik. Az anyagi támogatás révén van lehetőségünk nagyobb számú kiadvány megjelentetésére. Újabban akadémiai intézmény is bekapcsolódott a kiadási programunkba. Remélem, hogy munkánk és kiadványaink hasznosan hozzájárulnak a magyar népi kultúra és szomszédaink minél jobb megismeréséhez. Kósa László I IRODALOM!