Élet és Irodalom, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-02 / 9. szám - M. Lengyel László: Gazdátlan napok • publicisztika (1. oldal) - Tandori Dezső: Kutyakórház, váró • vers (1. oldal)

Történt pedig, hogy egy idegen folklórból kapott hőst a peresztroj­ka. A világ gondolataira leginkább ható angolszász sajtóban idegenül csengett volna Sztyenka Razin vagy a cárnő ellen cárként felkelt Je­­melka Pugacsov neve. tán kiszedni sem engedte volna a printer’s devil. Ki gondolta volna akkor, hogy a legendakört továbbgondolva hama­rosan nottinghami városbírót is ke­reshetnek az elemzők? Márpedig ez következik a dolgok logikájából: a Szentföldre készül az Oroszlánszívű király és bizonyára lion-hearted vitézei közül sokan követni fog­ják.★ Mihail Gorbacsov nem tudott mit kezdeni a párttagkönyvesek húsz­milliós seregével. Az állomány, a parancsnokok többségét örökölte­, és nem bizonyult elegendőnek a vezérek tanácsának lecserélése. Hiába irányította seregét bölcsen, sok kompromisszummal, vigyázva néhány kényes lábra, el nem moz­dulva középről, a bajok nem fogy­tak, sokasodtak. Nem tudta elvi­selni az eredetileg talán jót akaró irányítók kapkodó utasításait a csernobili 4-es blokk amúgy is ne­hézkes biztonsági rendszere. Az eleve hevenyében összetoldott uráli gázvezeték keményen megbosszul­ta, hogy már repedten próbálták még nagyobb nyomás alá helyez­ni. A gépipar kiemelt fejlesztésé­nek eredményeit bemutató agyon­reklámozott kiállítás után sem tör­ték az ajtót a szovjet külkereske­delmi vállalatokra az újdonságok iránt különösen fogékony nyugati cégek. A központi bizottság jól át­gondolt határozatától nem terjedtek futótűzként az „új szocialista tulaj­donformák” a mezőgazdaságban, és az amerikai uborkapalánták sem eredtek meg a Moszkva környéki szovhozok üvegházainak talajá­ban. Ukrajna nem kapott elég kevert takarmányt a központi alapokból, így jelezte: húsból kevesebbre szá­mítsanak tőle. Kevesebb élelmi­szert indít útnak a Baltikum, igaz, oda is alig szállítanak. A világ leg­nagyobb MacDonald’s étterme, a moszkvai, csak óránál hosszabb sorban állás után hozzáférhető és tizenhat tervezett társával együtt is csak „lehetne másképpen is” sóhajtásnak jó. Nem kell megijed­nie a konkurenciától a Sztavropoli Broiler Egyesülésnek, mert megje­lent az amerikai csirkecomb a szovjet főváros botjaiban, a gaszt­ronómiai divat változásával ugyan­is most éppen a fűszervajjal zafto­­sított csirkemell­­ett keresett a Kentucky Fried Chickennél. Hagymahiányt, vajhiányt néha a stagnálás időszakában is sikerült előidézni. De most állandósultak a bajok. Gorbacsov rájött: nem jó, ha a párt felelősséget vállal az esőért, amikor tartós aszály ígérke­zik. S ez még nem minden. A piros könyves bandériumok sem hajlan­dók már a zászló alá igazodni. A litvánok közölték: fittyet hánynak a véres kardnak, a központ hívó szavának. Az azerbajdzsánok mű­anyag zsákokba gyűjtötték az eldo­bott tagkönyveket. Jó párat nyil­vánosan égetett el tulajdonosa. Ör­ményországban, Grúziában, Moldá­viában is volt, van ok szabadulni a pártokmányoktól. Moszkvában köz­ben orosz kommunista pártot szer­veznek egyesek, mások szocialista­­szociáldemokrata platformot alapí­tottak — jobb összeszedni ami még használható a régi szerkezet­ből. A moszkvai utcára kiment vagy negyedmillió ember, aligha Gor­bacsov ellen és ellenére. Az anti­szemita, fasisztoid Pamjaty májusi pogromokról beszél. Most éppen Dusanbéban folyik öldöklés. Volt már Abháziában, Ferganában, Dél- Oszétiában és legfőképpen Szum­­gaitban, Bakuban, a Karabah- Hegyvidéken. Naponta több mint kétszáz család hagyja el az orszá­got. Zsidók, volgai németek, görö­gök, örmények. A párt hatalmon van, ma még külön pont rögzíti az alkotmány­ban, hogy ez a szervezet a társa­dalom vezető ereje. Elviekben kö­telezők lefelé a felül hozott intéz­kedések. Közben lehet embereket agyonverni, ablakon kihajítani a magasabb emeletekről, elvenni tő­lük mindent. Lehet több száz kilo­méteren megnyitni a határt, ez­rével menni oda meg vissza, lehet büntetni más vidékeket azzal, hogy nem engednek oda egyetlen vagont vagy teherautót heteken át. És le­het elfoglalni hivatali épületeket, rendőrőrsöket, fegyvert zsákmá­nyolni, harci osztagokat szervezni, lőni és visszalőni. De nem lehet néhány martalóc kivételével elfog­ni és felelősségre vonni a megbújó bűnösöket, a károkat azokkal meg­téríttetni, akik okozták őket. Igazság nincs több, csak egy. Hozzávezető út lehet többféle, meg következmény. Olyannyira, hogy néha kimondani sem érdemes azt az egyet. Az igazságot. A londoni irodák aligha jegyeznek magasan bizonyos fogadásokat a Nobel-bé­­kedíjra, így eshetett, hogy miköz­ben a világban emberére talált az elmúlt év, egyes vélemények sze­rint az évtized is, a Szovjetunió­ban egyre több nap sétál gazdát­lanul. Mert nem erről volt szó. Gorba­csov jobb jövőt, több boldogságot ígért a népének, de nem úgy, hogy az ütközetben elébe rohannak, fe­lülbírálják a parancsokat, és a szár­nyak önállósítják magukat. Ellen­állnak, akiknek meg kellett volna adniuk magukat, és más harcokra tartalékolják erejüket elit csapa­tok. Türelem, meg válságtűrő ké­pesség, meg hazafiság — mindez benne volt a stratégiai számítások­ban. De ha a premisszák hamissá­gán bukik meg a koncepció? A szillogizmus felállítója sem köteles már ragaszkodni a képlethez. ★ A Szentföldre készül tehát az Oroszlánszívű király. Megtalálni a Grált, színültig tele hatalommal. Akkor majd elnöknek fogják ne­vezni, mint az amerikaiak vagy a franciák urát. Nem lesz többé szűk a páncéling, amelyet az apparátus húzott rá. Igaz, jó lett volna több idő nagyobb sereget gyűjteni, és hogy erőre kapjon új lova, a min­den cselekvési szabadsággal felab­­rakolt szovjetek­ struktúrája. Ott maradt a régi sereg alkotmányban szavatolt hatalom nélkül, a demok­ratikus centralizmus óhajával, a régi tisztek által irányíthatatlanul. Lesz nottinghami városbíró és lesz János herceg, s fordul majd az ír Robin Hood kezében. A­­ttn­ie Born King néha majd enged új katonáinak, bár tudja: egyik-másik lovagja már a hadjá­rat előtt megkezdte a fosztogatást, de a többpártrendszernek és a ma­gántulajdonnak is megvannak a maga nemesei, akiknek kijár, ami az övék, különben elhagyják a tá­bort. Egyébként is, mindezért kár­pótlást nyújthat a becses kehely csillogása. És a királynak igaza lesz, ha közben gazdájául szegődik az elárvult napoknak. M. LENGYEL LÁSZLÓ: GAZDÁTLAN NAPOK ♦ 1990. MÁRCIUS 2. XXXIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM Papp Zsolt: Politikai miniatűrök ♦ Interjú Nyers Rezsővel és Pető Ivánnal Temesi Ferenc: Amerikai bűneimből IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP ! "■ ------- --------- 1 ......................... —T TANDORI DEZSŐ: Kutyakórház, váró Dehogy rakunk be a kutyakórházba, bundás kis fehér barátnénk, lelenc pásztor eb, huszonhárom kilós, két és fél éves illető! Vackodról, pokróc-tömkelegről, mit hajnalra összetúrsz, hadd ugasd csak szakszerű k­utyasággal a kollégáidat, ahogy a gazdák hazaviszik őket éjfél tájt nagyfilm vagy Napzárta után; lábam hadd nyalogasd, ahogy kitámolygok álmosan, el nem mulasztva legalább ennyi együttlétet. A váróba, ahol ambuláns betegként ülsz, kihallatszik az a sok vonyítás a ketrecekből, az a hangzavar, melytől legalább ennyire azért megkímélhetünk téged. Volt benne részed a menhelyen elég! Kis kutyánk, lassan öregedő Szuszi, kezded beszerezni magadnak a bajokat, úgy látszik, e világ lakója vagy mind inkább olyk­épp is, hogy nincs rád megoldás. De hát légy nyugodt, szeretünk téged, legalább rólad ilyen egyszerű szavakat le tud írni az ember, ne aggódj. Itt leszel, míg megvagyunk, ne tarts semmiféle erőszakos változástól. Kijár hozzád majd a doktor bácsi, meg a másik doktor bácsihoz elviszünk oltásra, megvizsgálnak, egész konzílium van körülötted, ha mind­ez erőket összeadjuk. Meg ott a Szpéró, akinek ma van a születésnap-féléje, és amarra­ világunk mindenféle álomképei, ahogy fejünkben kavarognak, tenyér­simítás formájában futnak végig kutyakoponyádon, karcsúsítólag, és szemed még hatalmasabb, ahogy a fül és a szőrzet hátrasimul. Kedves Szuszi! Telefonbeszélgetések hosszán jössz elő emily-oly gyakorlati témák háttérbe szorítója! Rólad aztán csakugyan érdemes beszélni. A düsseldorfi „Kö” végében, a kis vizek alatti élősövény madarait etetve, a mieink rokonait, rólad mesélek valakinek, aki otthagyta ebét rácsos ketrecben, délig csak, foghúzásra, s az a Mausie akkorra összeomlott, meghalni vitték csak haza már. Vagy a madara, meséli, aki épp e kutyára féltékenyen halt meg, állítólag. Mennyi bizonytalanság! S mondja barátom, ki döntésem helyesli, s riogatott délben, mondja délután most, hogy míg a gazdikával a váróban üldögélsz, rettegve, gondolom, most, hogy visszahívtam, mondja ez a barátom, azért nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, nincs kutyamód, hogy minden a legrosszabb legyen abban! Hát szép kis vigasz, de mit mondhatnánk jobbat és reményteljesebbet ennél! Csöngettek, ti vagytok azok most, rohanok, beengedlek benneteket, látom, megvagytok szépen, így megyek vissza a műfordítási honoráriumok szerteágazó kérdésköréről és a japán haiku-versekről beszélgetni, és oly megkönnyebbüléssel mondom el barátomnak tegnapi délutánomat s estémet, mikor boldogságomban, hogy jól döntöttem felőled, nekivágtam a városnak, és akkorát csavarogtam, hogy a Paulay Ede utcán és a Lánchídon éjfél után gyalog tértem haza, és hajnalban a földre ágyazódva ébredtem itt, és te mellettem álltál, és nyalogattad a bokámat, a homlokomat, s néztél rám nagy ambuláns tekintettel, mint akit már nem is lehet elhagyni többé, ahogy Szpéróval is ott röppenünk ide-oda azon az amonnani Lánchíd-terepen és utca-vidéken, a másvilágon­.. .­ Meg-megcibálja bozontos üstököd ő ott, ez a fehér szárnytollú madár, megadja neked a magadét, de hogy fogalmad sincsen róla, mi lenne különb bizonyítéka, hogy nem mindegy, hogyan is telnek napjaink itt, ha túlról-szempár-sokaság figyel minket, és még Vak Pipi Néni Társunk is megfeni ezek hallatán a csőrét, beleütöget a kalitkarácsba, süket fülünk itteni szűk hangvilága tágul e zajok hallatán, miket csak te érzékelsz nyilván, azzal a bizonyos sokszoros­ képességeddel, amiért ezt is oly halkan igyekszem gépelni, és idején, hogy tudom, visszhangot ver füledben minden betű, de mi az neked! Csak a társak boldogtalan borzadály vonyítását hallanod ne kelljen; alkatom akár a földön, te örömest jössz, ébresztesz érdes nyelved nyalintásával, kis kutyánk! ÁRA: 13,50 Ft

Next