Élet és Irodalom, 1991. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám - Sükösd Mihály: Két magasztos balek • könyvkritika • Károlyi Mihály levelezése II. 1921-1925 (Akadémiai Kiadó) | Sinkó Ervin: Az út. Naplók (Akadémiai Kiadó) (10. oldal) - (vándor): Sárbogárdi Jolán esete a hangjátékkal • interjú • Parti Nagy Lajos • Új magyar hangjáték pályázat díjazottja Parti Nagy Lajos. Lányregényparódiája Sárbogárdi Jolán álnév alatt: A test angyala. (10. oldal) - Szécsi Magda: rajza • kép (10. oldal)
SÜKÖSD MIHÁLY: Két magasztos balek E Károlyi Mihály levelezése II. 1921—1925 (Akadémiai Kiadó, 1094 old. 380 Ft.); Sinkó Ervin: Az út. Naplók (Akadémiai Kiadó, 652 old. 240 Ft). Helyszín Történetünk a a húszas évek első felében játszódik. 1919. március 21-én Károlyi Mihály lemond köztársasági elnöki címéről és — nem szabad akaratából ugyan, de — átadja a hatalmait Kun Bélának. Az októberi polgári forradalom után következik a Tanácsköztársaság. Károlyi nemsokára elhagyja az országot, előbb Prágában tartózkodik, aztán Olaszországban és Jugoszláviában. Hontalan. Sinkó Ervin, tizenkilenc éves költőjelölt 191 i-ban utazik fel a Bácskából Budapestre. A világforradalom hívője, a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, a diktatúra idején Lukács György tanítását hallgatja és közepes szintű politikai feladatokat teljesít. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekül, néhány évig grinzingi barakklakó. Hontalan. Mit cselekszenek a megváltozott körülmények között? Ők ketten? Átgondolják a hátuk mögött hagyott két forradalom történetét. A tanulságok nyomán igyekeznek tevékenységüket, folytatni. Tevékenységük csak alkatilag és világnézetileg hasonlít egymásra, a szakmát illetően alapvetően különbözik. Károlyi Mihály — balszerencséjére — gyakorló politikus marad, a hatalom övezetein kívül. Sinkó Ervin — szerencséjére — alkotó író lesz. Most megjelent kötetének legfontosabb írása Az út című, 1920- ban írt esszéisztikus öndokumentum. Keletkezésétől mostanáig kéziratnak számított, mivel viszonylag hosszú életének különféle korszakaiban Sinkó nem kívánta a nyilvánosság elé bocsátani. Eszmetörténeti fintor, avagy változat az Ó, idők, ó, erkölcsök kezdetű témára. A hetvenes évek végéig semelyik magyarországi kiadó nem tudta közreadni Sinkó Ervin főműveit, mivel magasztosan tisztelgő, ám sajnálkozóan negatív lektori véleményt róluk maga az irodalomtörténész-miniszterhelyettes alkotott. Most a Magyar Tudományos Akadémia kiadója jelenteti meg Sinkó önmaga által megtagadott, krisztiánus vezeklésének dokumentumait. Miként Károlyi Mihály levelezését is. Az óriás kötetet megemelni sem könnyű, olvadni — bármilyen testhelyzetben — úgyszólván lehetetlen. (Megolvastuk, persze, hála az uszodai kondicionálásnak.) Tehát: mit művelnek ők ketten, a hontalanság kezdetén? Leginkább írnak, megszállottan. Tudnivaló, hogy évszázadok óta — mondjuk, Dante száműzetésétől számítva — a politikai emigráns írással múlatja fölös idejét. Mihály gróf eszméi Híres „lélektani kísérletében”, a forradalmak bukása Jászi Oszkár keserves másnapján iróniával összegez egy közkeletű Károlyiképet: „Mihály gróf tehetségtelen volt, és nagyon becsvágyó, s emellett, mint sportsman és hazárdjátékos, nagyon hajlandó személyisége győzelméért mindent kockára tenni. Minthogy a zseniális és vaskemény Tiszával nem boldogulhatott, s minthogy őt Tisza csendőreivel a Parlamentben brutálisan megkínoztatta, Károlyit úgy rivalizálás és becsvágy, mint gyűlölet és bosszú a radikális politika karjaiba terelte..És Jászi hozzáteszi: ha progresszív intellektuelek ilyen torz képet képesek rajzolni, elképzelhető, miként ítélik meg Károlyit gyűlölködő osztálypoliitikusok és jámbor finiszterek. A fehérterror díszletei megszülető Horthy-korszak között számára Károlyi a bukott forradalmaik vezérlő démona. Ő, aki nem volt, s minden későbbi, átmeneti vonzalma ellenére sem lesz soha kommunista, bizonyos értelemben gyűlöltebb,mint Kun Béla. Kun Béla végül is csupán egy zsidó fizikászból lett bolsevik hazaáruló, Lenin ügynöke, aki végromlásba taszította az országot és még idejében elmenekült a lopott aranykincsekkel. Mihály gróf ellenben ősi családból származó magyar arisztokrata, aki veleszületett degeneráltsága, anglomán és frankófis hajlamai, valamint gyökértelen liberalizmusa okából évek során belülről bomlasztotta hazáját, majd a csatornapatkányoknak lökte oda. Fenti gondolatmenet alpári hangon a kezdődő kurzus szélsőjobboldali hírlapirodalmában olvasható. Valamivel választékosabb előadásban Tormay Cecile nevezetes művében, a Bujdosó könyvben, és Herczeg Ferenc Északi fény című regényében. Tudósi higgadtsággal Szekfű Gyula Három nemzedékében. A húszas évek elején Károlyi, az emigráns politikus főként leveleket ír. Franciául, angolul, németül, olaszul, magyarul. A feleségéhez, Jászi Oszkárhoz, Poincaré francia miniszterelnökhöz, Giolitti olasz belügyminiszterhez, Seton-Watsonhoz, Karintia kormányzójához, az Observer szerkesztőjéhez. Csaknem annyi levelet ír, mint évtizedekkel később Herzog, Saul Bellow felejthetetlen regényhőse. Ekkori eszmevilága bonyodalmas és zilált, az utókor számára nehezen megfejthető. Feltehetően Károlyi Mihály is nehezen rakott rendet önmaga akkori tudatában. Leginkább azt tudta, mit nem akar. Idegenkedett az USA-tól. Nem találta elég baloldalinak az akkori brit Munkáspártot. Közben túlságosan baloldalinak ítélte a magyar és az egyéb kommunista pártokat. Nem kedvelte a nemzetközi szociáldemokráciát. Leveleiben folyamatosan vitázott Jászi Oszkárral és más elvbarátaival, a kevéske magyar októbristákkal. Egyetlen levelét érdemes hosszabban idézni. Ezt feleségéhez írta, 1924 októberében. Amikor azon töprengett, ne telepedjék-e át Amerikába. „Egyelőre felsorolom a pro- és kontrákat. Ellene szól: 1. Hogy az Egyesült Államok annyira reakciósak és még hosszú ideig azok fognak maradni, hogy kérdés, nem lennénk-e állandóan kitéve zaklatásoknak ... 2. Amerika nemcsak Magyarországtól esik távol, de a szociális forradalomtól is. Ha oda telepednénk, ez kikapcsolódást jelentene nemcsak a magyar ügyekből, de az internacionális mozgalomból is ... 3. Nehéz, szinte lehetetlen volna nekem az állandó jobb és szélsőbal ugratásai elől kitérni. Színt kell vallani. Ha pedig az igazat vallom, sarokba szorítva, ez kitiltásunkat jelentené... Mellette szól: 1. Az anyagi megélhetési lehetőség. 2. Hogy mind én, mind főleg Te, ismert alakokká válhatunk, és ezt fel lehet aprópénzre váltani. De azért Amerikában is minden csoda csak három napig tart. Állandóan abból élni, hogy az ember egy csodabogár, egy bolsi gróf, nem lehet.” A levél egyszerre bizonyítja Mihály gróf világnézeti idealizmusát, alkati tisztességét és képességét önmaga tárgyilagos megítélésére. Aki ilyen becsületesen balek, nemigen való a gyakorlati politika mezőire. Ervin Izidorovics eszméi A kommün bukása után Sinkó Ervin helyzete egyszerre könnyebb és nehezebb, mint Károlyi Mihályé. Nehezebb, mivel a pőre életét is alig sikerült Bécsbe kimentenie. Könnyebb, mivel nem egy bukott politika terhét cipeli a hátán. Önmagán kívül csupán eszméivel, megírandó könyveinek tervezetével, s legfeljebb még élete társával, Micivel,, azaz dr. Rothhart Irma orvosnővel kell törődnie. A húszas évek első felében Sinkó leginkább írással, olvasással és világképének átgrndolásával foglalkozik. Egyik grinzingi barakkból a másikba költözik, olykor napi kenyérre és levesre is alig telik a szó legszorosabb értelmében. Ámde ez nem gátolja abban, hogy a legkülönfélébb helyekről összekoldult pénzecskékből folyóiratot szerkesszen — Testvér a címe —, és azt többnyire önmaga verseivel és esszéivel írja tele. Ervin Izidorovics iránti minden hódolatunk mellett, az ő lírájáról sosem volt, ma sincs különösebb közölni valónk. Annál fontosabbak az ekkoriban írt naplók és tanulmányok. És az 1920-ban, tehát közvetlenül a kommün bukása után keletkezett Az út. Ebben ugyanis Sinkó Ervin lényegileg megtagadja a maga mögött hagyott proletárdiktatúrát. Amelynek tegnap még cselekvő részese volt. Bonyodalmas történet, távolabbról kell kezdenünk. Volt egyszer egy Vasárnapi Kör (vagy Vasárnapi Iskola), az első világháború utolsó éveiben. Vasárnaponként jeles magyar írók és gondolkodók cseréltek eszmét szellemről, lélekről, és a lírai szenzibilitásról. Többnyire a legelvontabb fogalmak szintjén, tea és habos kávé mellett. Mellesleg keresztbe szeretkeztek, olykor keresztbe házasodtak. Utólagos iróniánk nem sérti az akkori lényeget: a Vasárnapi Körben világhírűvé lett magyarok kezdték eszmei pályafutásukat. Volt aztán, nem sokkal később egy Szovjetház, a Tanácsköztársaság napjaiban. Ahol éjszakánként a szellemtörténészből épp imént kommunistává lett Lukács György magyarázott fiatal tanítványainak Kierkegaardról és Zoszima sztarec eszméiről. Meg arról, hogy a forradalom érdekében embert ölni nemcsak gyakorlatilag szükségszerű, de erkölcsi kötelesség is. Sinkó Ervin a legfogékonyabb tanítványok egyike volt. Miként az Optimisták majd felejthetetlenül ábrázolja, a szerző a proletárdiktatúrát tudathasadásos állapotban éli át. Elméletileg elfogadja a forradalmi terrort, gyakorlatilag — Kecskemét városparancsnokaként — képtelen alkalmazni. E hitelesen ábrázolt skizofréniától máig jelentékeny műalkotás lesz az Optimisták. Az út azért elképesztő olvasmány — ma, utólag —, mert szövegében az Optimisták csaknem teljes nyersanyaga és eseménytörténete olvasható, olykor epizódról epizódra. Csak épp merőben ellentétes világnézeti vélekedéssel. Sinkó e bűnbánó kéziratában visszavonul a Vasárnapi Kör kedvencei közé: a német romantikusok, Kierkegaard, Dosztojevszkij, az öreg Tolsztoj társaságába. Ahol a legfőbb példakép Jézus Krisztus. Különleges Jézus-képet alkot magának, semmilyen egyház és tételes teológia nem vállalná. Isten, ember, az egyetemes szeretet ősforrása és mintaképe, akinek példája egységbe fűzi a meggyötört földi halandókat, mígnem az egyetemes üdvözülés elérkezik, ezt is Ne értelmezzünk. A megváltó Jékísértetiesen emlékeztet megváltó Leninre. A fordítottja is a megtörténik majd Sinkó Ervin őszinte és naivul okös gondolatmenetében. A messianizmus mérgei A XX. század uralkodó eszméi közül a két leginkább kártékony: a populizmus és a messianizmus. Ne tévesszen meg senkit, hogy a populizmus többnyire jobboldali, a messianizmus viszont általában baloldali politikai jelmezt visel. Sziámi ikrek ők, gyakorta közös alakban jelennek meg a színen. Károlyi Mihály messianisztikus eszmékben nem hitt ugyan, de politikai utópiákban annál inkább. Racionálisan fegyelmezte a tudatát (jobb időszakaiban), mégis úgy képzelte, létezik egy lehetséges Magyarország, amely az ő baloldali irányításával érkezik majd egy elképzelt modernizációs szakaszon át egy elképzelt Európába. Azaz Utópiába. Sinkó Ervin egész életútja során hitt, s azonnal kételkedett is önmaga hitében. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezzel a folyamatos kétértelműséggel lehetett jelentékeny író. Telivér messianisztikus alkat volt, felváltva hitt Leninben, Jézus Krisztusban, Titóban. Néhány átmeneti évig Sztálinban is (de ezt csak szemlesütva említjük, Ervin Izidorovics ma is hűséges magyarországi famulusaként). Kettejük sorsa a későbbiekben sokban különbözik. Károlyi Mihály megmaradt a száműzött politikus státusában. Pályafutása nem bővelkedett sikerekben, hogy illedelmesen fogalmazzunk. Ha brutálisan kell mondanunk: Mihály gróf a magyar októberi forradalom után igazából soha nem kellett senkinek. A húszas években nem kellett — lehetséges politikai szövetségesként — Masaryknak, a cseh köztársaság elnökének. Mivel politikai hatalmat nem jelentett, nem kellett a nyugati polgári demokráciáknak. A moszkvai magyar kommunisták nem kedvelték, mivel csupán polgári radikálisnak ítélték. Jászi Oszkár hosszú évekre szakított vele, mert 1919 óta „a marxista szérum nyilván még nagyobb erővel dolgozik benne...” Antifasiszta tevékenysége a második világháború során Angliában gyakorlati eredményt alig ért el, mivel az Új Demokratikus Magyarországért nevezetű csoportosulás Károlyi maroknyi táborából állt csupán. A háború után a hazasóvárgót nem hívták azonnal haza, Magyarországra, s nem lett belőle újból köztársasági elnök. Rákosi és a mögötte állók célirányos politikai érzékkel mérték fel, hogy egy zengő szavú református lelkész, az imént győztes Kisgazdapárt vezérlő politikusa népszerűbb lesz a Magyar Köztársaság elnöki székében, mint a sereg nélküli, görnyedt hátú, raccsoló exarisztokrata. Tudott dolog, hogy élete utolsó nyilvános státusában Károlyi Magyarország párizsi nagykövete. A Rajk-per után lemond hivataláról, élőként már nem tér vissza Magyarországra. Attól kezdve végképp nem kell senkinek. Ha a gyakorló politikust eredményei minősítik. Károlyi bizonyára rossz politikus volt. Miként azt a Horthy-korszak történészei nyomán újabban ismét hirdetni szokás. Naiv volt, hiszékeny és jóhiszemű, túlságosan erkölcsös. Egy kései Suetonius vagy Tacitus bizonyára a moralista jellemrajzát örökítené meg róla. Az adalékokat megtalálták Károlyi utolsó könyvében. Hit, illúziók nélkül. Sinkó Ervin kallódásos életútján a kevés szerencse egyike, hogy sosem adta a fejét hivatalos politizálásra. Idevágó hajlamait átmenetileg a tanulmányírásban élte ki, elég eredménytelenül. Hatalmas életművében a politikai publicisztika a leginkább múlandó és felejtendő fejezet. Mármost mi következik e fentiekből? Hogy politika és morál összeférhetetlen? Gyakorlati politizálás és alkotói tevékenység nem illenek össze? Korántsem mondanánk. Csupán az alkatot kell a mindenkori történelmi körülményekkel józanul összhangba hozni. És elkerülni a messianisztikus hiedelmek méregkamráit. Az év könyve A Time és több tucat vezető amerikai lap egyhangúlag a fiatal új-zélandi tanár, Brian Boyd Vlagyimir Nabokovról írott életrajzi művét, az Oroszországi éveket nevezte meg az első helyen Az év könyve pályázaton. Boyd kamaszkora óta rajongója az emigrációba kényszerített írónak, hosszú éveket szentelt munéskássága tanulmányozásának. Öt évig járta anyaggyűjtés céljából az Egyesült Államok és Európa városait, megismerkedett az író özvegyével, Vera Nabokovával is, aki a rendelkezésére bocsátotta férje archívumát. Boyd elutazott Moszkvába is, ahol „az oroszoknak láthatóan gondot okozott a makacs újzélandi, aki az ő honfitársuk iránt érdeklődik”. A könyv múlt év októberében jelent meg és nyomban a élére került. bestsellerlista Most készül az orosz és a francia fordítás. (AN) IÉLET ÉS|#| Sárbogárdi Jolán esete a hangjátékkal A napokban volt az Új magyar hangjáték pályázat ez évi eredményhirdetése. Esterházy Péter és Lázár Ervin mellett a díjazott szerzők között volt Parti Nagy Lajos költő is, aki egy hétvégén Sárbogárdi Jolán álnéven lányregényparódiát írt. Címe: A test angyala. — Mikor leültem az írógéphez még nem tudtam, mi lesz a dologból. Mivel a füzetes regények háromívesek, az volt az elképzelésem, hogy 50-55 oldalt kell írjak. Tehát 55 flekkes bornírt lektűr született, amely egyfelől műforma-, műfaj-paródia, másfelől egy stílus, a dilettáns stílus paródiája. Először nem is akartam publikálni, aztán a Jelenkor lehozta Balassa Péter előszavával. A regény publikációs mechanizmusa tehát valamelyest a Csokonay Lili mintájára ment, de magának a szövegnek amúgy semmi köze ahhoz. — Hogyan került kapcsolatba aztán a Rádióval? — A regény megjelenése után Varga Lajos Márton műsora, a Mindennapi irodalmunk lőtte le elsőként a személyemmel kapcsolatos poént, talán egy kicsit korábban is, mint szerettük volna. S ő volt az is, aki a hangjátékváltozat gondolatát felvetette. Ennek megírása sem jelentett különösebb gondot. A főszereplő áttételesen maga az író, Sárbogárdi Jolán lett, egy kallódó vénkisasszony Törökbálintról, aki a maga patentjeivel és dilettantizmusával látja és láttatja a világot, a szerelmet, az erotikát. — Szokott ön hangjátékot hallgatni? Egyáltalán íróként mit gondol a hangjátékról, mint műfajról? — Kedvelem a műfajt. Úgy gondolom, az irodalmi lapok és műhelyek szegényedésével a Rádió egyre fontosabb lesz. Mostanában elég nehéz írásból megélni, a Rádió viszont egyre jobban odafigyel az élő irodalomra. Egyelőre még van pénze is, és vannak hagyományai, műhelyei, és kedve, tehetsége az igényes munkához. És belülről nézve is jó ott a hangulat, jó volt Magos Györggyel és csapatával dolgozni. (vándor) Szécsi Magda rajza 1991. FEBRUÁR 22.