Élet és Irodalom, 1991. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám - Szerényi Gábor: ellenőrzőkönyvéből • kép (9. oldal) - Koltai Tamás: Pályázat • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Rácz Péter: Rebeka Márton • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - K. Z.: Időzavar • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Orbán Ottó: Miért jó, ha az ember Orbán, avagy: Ottó, arccal a jelen felé! • páratlan oldal (9. oldal) - Kozmosz nincs jelen • kép (9. oldal)
páratlan oldal iiwiffriiCTWii’^Tw^’at^.'^aweib'-Í'niwafiVBflawBaMMBBBBMWBp .SZERÉNY GÁBOR ELLENŐRZŐKÖNYVÉBŐL PÁLYÁZAT Tisztelt Fővárosi Önkormányzat! Ezennel megpályázom a Thália Színház igazgatói állását. Bevallom, eleddig nem állt szándékomban színigazgatással próbálkozni, de az önök pályázati felhívásában szereplő feltételeknek nem tudok ellenállni. Elismerem, korábban elleneztem, hogy pályázatot hirdessenek a fent nevezett állás betöltésére, tagja voltam annak az önök által működtetett szakmai bizottságnak, amely a pályázat kiírása ellen szavazott. Minthogy azonban Önök nem hozták nyilvánosságra e bizottság véleményét, és javaslatával ellentétben a pályázat mellett döntöttek, továbbá a beérkezendő pályázatokat egy másik, „erre a célra összehívott szakmai testülettel’ fogják véleményezni — e három tény rejtelmes összefüggése bizonyára véletlen —, megváltoztatom korábbi álláspontomat. Értékelem az önök tapintatát, amellyel titkosan kezelték az előző bizottság ajánlatát — lehetővé téve ezáltal, hogy a pályázatot ellenző bizottsági tagok maguk is pályázzanak —, de én emelt fővel vállalom tévedésemet. Belátom azt a csábító lehetőséget, amely a Thália Színház jövendő igazgatója előtt áll, csakis a jelöltek sokaságát vonzó, legszélesebb nyilvánosság előtt lehetett meghirdetni. Itt van mindjárt az a részletkérdés, hogy az igazgató kinevezése 1991. február 25-től lép életbe. Első pillantásra ez nehézségnek látszik, hiszen márciusban már végleg lezárulnak a következő évadra szóló szerződtetések, de Önök, amint a pályázati felhívás következő mondatából kiderül, gondoltak erre: „A színháznak 39 fő — 1992. július 31-ig érvényes szerződéssel rendelkező — színész tagja van.” Így ami a jövő évadot illeti, a szerződtetés gondját levették az igazgató válláról. Az utána következő szezonra már idejében szerződtethet az új direktor, s ha elég ügyes, meg tudja kötni utódjának kezét is — hiszen a saját szerződése 1993. július 31-ig szól. A színház „jövőjére, művészeti, strukturális, gazdasági működésére és átalakítására” vonatkozó koncepciójának megvalósítására — amire a pályázati felhívás biztatja — eszerint teljes fél évada lesz. Ha 1993 márciusáig nem bizonyít, hasonló körültekintéssel nyilván új pályázatot hirdetnek. E markáns féléves lehetőség birtokában értelmezhető a következő mondat: „A pályázat nyitott minden új megoldásra”. Engedjék meg, hogy ennek szellemében röviden kifejtsem koncepciómat, sorra véve a felhívásban megadott játékhelyeket. A Thália Színház harminckilenc tagú társulatát, megőrizve a haladó hagyományokat, olyan új megoldással szeretném érvényesíteni, amelynek lényege egy személyi számítógép. Ebbe beletáplálnám az elmúlt évtizedek előadásaiban részt vett szerzőik, színészek, rendezők, tervezők — esetleg nézők — nevét. A komputer az adatok feldolgozása után készített programjában csekély idő alatt ki fogja dobni a bemutatandó darabok címét, szereposztását, rendezői koncepcióját — nem lehetetlen, hogy egy kis teljesítményű robot segítségével meg is rendezi a darabot, költségvetését és közönségét. Felhívom szíves figyelmüket a megoldás gazdaságosságára: a személyi számítógép mint egyszeri beruházás sokkal kisebb volumenű a gazdasági hivatal és a közönségszervezés megszüntetéséből származó költségcsökkenésnél. Az „egykori Arizona mulatóból kialakított Thália Stúdiót” — megértve a felhívásba rejtett gyöngéd célzást — vízirevüvé alakítanám, olyan módon, hogy váltakozva hol a nézőtér, hol a játéktér kerülne víz alá. Ezzel az új megoldással folytatnám az Arizona legvonzóbb hagyományát, ti. a süllyeszthető szeparét. Egy úszómester fölfogadása mint pluszkiadás bőségesen megtérülne Kozák, Szabó Gyula, Rátonyi trió a műúszószámának csobbanó sikerétől. (Jelmezre viszonylag keveset kellene költeni.) Ami a Körszínházat illeti, földig rombolnám, fölszántanám, bevetném sóval — esetleg pétisóval —, és évelő kultúrnövényt termesztenék a helyén. A termény eladásából származó jövedelmet a Biblia és a Budapesti Telefonelőfizetők Névsora újbóli kiadására fordítanám; e könyvekből a palántagondozásban részt vevő színészek, hogy ne jöjjenek föl a gyakorlatból, időnként részleteket olvasnának föl a Városligetben sétálóknak. Helyszűke miatt csupán vázlatosan ismertetett elgondolásaimat természetesen részletesen is kifejtem a nagyrabecsült és minden új megoldásra nyitott Fővárosi Önkormányzat előtt, ha felismeri pályázatom horderejét, és engem nevez ki a Thália Színház igazgatójának — amiben egy percig sem kételkedem. Addig is maradok tisztelettel őszinte hívük: Koltai Tamás REBEKA MARTON Avagy Benjámin Zsófia, Rebeka Márton vagy Benjámin Zsófia. Ismételgetem a neveket, még nekem is szoknom kell őket. Egyelőre szükség van mindkettőre, de aztán az egyik elmarad. E pillanatban még nem tudom, hogy fiam születik-e és úgy hívom, hogy Benjámin Zsófia, vagy lányom és Rebeka Márton lesz a neve. Megállapítom, hogy a nevek iránti hagyománytisztelet e hazában erős. Rácz Rebeka nyom, Rácz Márton, a lányom, LaRebeka Márton. „Az ön fia, Rácz Benjámin Zsófia mára nem mételten készült latinból, ezért isfigyelmeztetésben részesítettem.” Értetlenség, homlokráncolás. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete nehezen veszi a levegőt a Vár vastag falai közt. Már az előszobában közli, hogy a név nem jó. De szabadkozik, hogy ő nem hatóság. Csak ajánlhat. De ezt nem. Az iskolában csúfolni fogják. Fennakadás a személyi nyilvántartásban. Be fogják hívni katonának, holott. Nem fogják behívni, pedig. Szexvizsgálatnak kell alávetni, bár szabad szemmel is. Hátrányos helyzetből indulok, alighogy a szobába léptem, máris a Bíróhoz irányítottak. Különleges nevekkel a Bíró ■ foglalkozik. A Bíró elmél az érveim hallatán. Hogy felrázzam, bedobok egy harmadik nevet: Rebeka Márton Janka, illetve Benjámin Zsófia Kelemen. Hogy meglegyen a születendő nemének megfelelő névtöbbség. Három név! Arcán látom a megpróbáltatások nyomait: az egész ország keresztanyjának lenni nem könnyű. Előttem nyalka pár járt nála: a lány fekete füll miniszoknyában, a film lila színű melegítőnadrág, fezében szőrmés kulcscsomó. Vajon milyen névhez kértek engedélyt? Prancella? Catania? Juszta? Ha valaki elém áll és közli, hogy ő János, gyakran ébred bennem kétely: olyan biztos ez? Egészen? Egészen János? Nem egy kicsit valami más is? Na na!! És elég csak egy kicsit jobban megnézni, máris látom rajta, hogy egy kicsit Márta vagy Zsuzsa is. Már tudniillik jellem. A női princípium részaránya Jánosban. Néha eléri a harminc százalékot is. Ez a helyzet. Úgy gondolom, a második névvel ezt kellene dokumentálni. Finom mosoly. Odakint pilinckázik a hó. Fő érvem után a könnyűtüzérség. Türelmetlenségét néhány műveltségpatronnal pukkasztom szét: Rilke, Weber, Brandauer. Áttesz egy másik skatulyába. Ami nem tilos, azt szabad. USA, latin államok, védőszentek. Védőszentek alkalmazása a névben. Megkontráz: a Szovjetunióban is bármilyen név engedélyezett. No lám, a nyelvi szigethatás. Kárpát-medencei izoláltság. Utolsó csatlós. Mi az, ami antikonzervatív is, meg antiliberális is? Megkérdezi azért a főnökét. (Jaj!) Bár ne reménykedjek. Keménynek hívják. Hát igen, ha a Bíró főnöke Kemény, nem sokra számíthatok. Amikor a M. Tud. Akadémia megmondja, hogy az én gyerekemet hogyan ne hívják, az már majdnem névadás. Jöjjek vissza a válaszért pénteken. Pénteken minden titokzatos a házban. Most feltűnik a rács az ablakon és a súlyos ajtók. Kerülik a tekintetemet. Se Bíró, se Kemény egy óra múlva se. Hm. A titkárnő furcsán mosolyog. Hhm. „Az ember szájában — írja K. G. a 2000-ben —, már születésekor egy fejsze jön létre, és mindazok, akik balgán vagy mihaszna módon beszélnek, ezzel a fejszével önmagukat sebzik meg”. Látod, kedves Rebeka Márton vagy Benjámin Zsófia, hamarost neked is ott van a fejsze a szádban, készülj az igaz és barátságos beszédre! Aztán mikor már elolvastam a lapot és valamit bizonyára nem vettem észre, fölpattan az ajtó és az M. Tud. Akadémia mondjuk Jámborfi Némo nevű munkatársa közli a végzést: Téged, te Megszületendő, nem hívhatnak sem Rebeka Márton Jankának, se Benjámin Zsófia Kelemennek. Forduljanak a Belügyminisztériumhoz, ők, vagyis az M. Tud. Akad. Nyelvtud. Int. dolgozói nekem drukkolnak. Vagyis magam mögött tudhatom őket, a Várban, miközben aláereszkedem Pestre. És majd szóljak, ha mégis sikerült. Hát így állunk most, két héttel születésed előtt. Születendő. Rácz Péter HÁD KoZn V 'd*^*rrZ7* ■ H0*y *«*%*?*, ^r dj m«Mt, ,ις-204 *e6~ Hc&y, **'>■■ ■ ■ 1991. JANUAR 18. ORBÁN OTTÓ: Miért jó, ha az ember Orbán, avagy: Ottó, arccal a jelen felé! — Itt Vitézy. Viktor? — Elnézted, Laci. Eggyel arrébb. — Mit? Hogy? Vitézy beszél. Nem Viktor? — Mondom, Laci, hogy elnézted. Te a Viktort keresed, én meg az Ottó vagyok. Ugrott a szemed egy sort. Nem nagy dráma: öregszünk. — Nahát. Micsoda marhaság! Én a Viktort keresem a magisztrátus ügyében; tudod... Téged is beválasztottak? — Engem nem. — (kis csönd, majd részvevő hangon) Megint valami, ami megoszthatja az embereket... — Egy túrót, egész jól egyben vagyok. De hogy te ne öld magad vízbe a bánattól, elmondok egy történetet a pártállam korából. — Itt Mándy Iván beszél. István? — Szevasz, Iván, itt nem István, itt Ottó. Elnézted, hö-hö ... — Nem értem ... halló ... hogy micsoda.. . hogy ... halló ... (majd keményen, férfiasan) Mándy Iván keresi Örkény Istvánt. — Iván, Orbán Ottóval beszélsz. Örkényt akartad hívni és Orbánt hívtad. Nyilván egymás alá vagyunk fölírva nálad. — (kis csönd) Jézusom! (újabb kis csönd) Tudtam ... Tudtam, hogy egyszer ez lesz. Tudtam, hogy egyszer ... (még újabb kis csönd, majd) Szóval az a kitűnő ebben a könyvben, hogy a sztoriból egyszercsak kibomlik ... — És ha hiszed, ha nem, elmondta nekem azt, amit Örkénynek akart elmondani. Iván, úgy sejtem, utál telefonálni, nagyon rákészülhetett erre a hívásra. És most már feszítette a nagy lélegzet, amit magába szívott, ki kellett fújnia. Pályafutásom egyik legszebb kritikáját kaptam Örkény István novellisztikájáért. És nem akárkitől. Mégis, a Mándy! Az egyik legnagyobb, élő magyar író! Az ilyesmi, minek tagadjam, jólesik. Két hét múlva összefutunk Örkénnyel, kérdem, fölhívta-e Iván őt is? Őt ugyan nem. Persze minek is hívta volna, emlékeztettem Örkényt Mándy melegen méltató szavaira, ha egyszer már mindent elmondott nekem. Ebbéni aztán könnyesre röhögve magunkat, egyetértettünk. Ezzel együtt, Laci, te hívd föl a Viktort. Ez már egy más kor. Az Ágit meg csókolom. — Én is a hölgykoszorút. Nahát... Hívom a Viktort, szia. IDŐZAVAR A Magyar Fórum főszerkesztője levelet fogalmazott a TV1 igazgatójának, ennek néhány sorát idézném is: „Különös megtiszteltetés volt számunkra, hogy január 4-én, éjfél előtt néhány perccel az első csatornán, a Híradó 3-ban három-négy mondatot mondhattam lapunkról, az újra induló Magyar Fórumról. (...) A minap az ugyancsak újra induló, ám liberális Világot főműsoridőben, hosszasan mutatták be, a Híradó 1- en. Világos: Európa ilyenkor ébren van. Éjféltájban viszont ő is aluszik. Legalábbis szundít. Ilyenkor jövünk mi.’’ Milyenkor? Ez csak azért vetődik föl, mert amikor nálunk éjfél van, akkor az elérni áhított Nyugat-Európában még nincs. Vagyis: amikor nálunk, éjfél előtt néhány perccel bemutatták az újra induló Magyar Fórumot, még csak háromnegyed tizenegy múlt Angliában, Franciaországban, sőt a Benelux államokban, hogy csak a fontosabbakat említsem. Tehát a holland polgár teljes szellemi frissességgel ihatta a főszerkesztő szavait. Ez egyébként nem boszorkánysági tudomány. Minthogy a Nap mozgásával a helyi idő meridiánról meridiánra változik, gyakorlati szempontok alapján létrejött egy olyan megállapodás, melynek értelmében nagyobb területrészeket egységes, úgynevezett zónaidőrendszerbe foglaltak össze. E zónaidők a világidőnek nevezett greenwichi (e. grinicsi) időtől egész vagy félórákban különböznek. Attól tartok, soha nem érjük el Európát, ha azt se tudjuk, merre hány óra. K. z. KOZMOSZ NINCS JELEN. Mii.m ho 1 VkVor »it •»»•nifci Mázéi >* Ín lire ■» umV. * •k HM. C * •K. ·.. SvVtc Τ [UNK]Λ·'**β [UNK]τ· IZf-Attl *TAT LeKo^kTAtC... 4