Élet és Irodalom, 1991. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám - Jókai Anna: Nyilatkozat • reflexió | Visszhang • Bertha Bulcsu, ÉS, 1991. június 28. • J. A. a Magyar Írószövetség elnöke. (2. oldal) - Mezey Katalin: A hamis hangról • reflexió | Visszhang • Bertha Bulcsu: Hamis a „tiszta hang”. ÉS, június 28. (2. oldal) - Bertha Bulcsu: • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Dobrovits Mihály: Kinek is elnöke Jelcin? • reflexió | Visszhang • Farkas Zoltán, ÉS, június 21. (2. oldal) - Szakály Sándor: Hibaigazítás • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Dombay Győző: rajza • kép (2. oldal)

Nyilatkozat Megszoktuk már Bertha Bulcsu ismétlődő támadásait a Magyar Írószövetség ellen. A hangnemet is ismerjük. Ez a mostani azonban­­ a csúcs. (ÉS, 1991. június 28.) Mondhatnám: rágalom, amely egy­szerre érte a szövetség elnökségét, választmányát, elnökét és több tagját. Hogy a valóságban mi és hogyan történt, a választmányi ülésnek — a vitát is rögzítő — jegyzőkönyve tartalmazza, bárki megtekintheti. A határozatképes választmány titkos szavazással 33:13 arányban választotta meg a Magyar Napló új főszerkesztőjét — miután meghallgatta az elnök­ség az írószakszervezet javaslatát és az illető szerkesztőség szintén titkosan kialakított véleményét. Az elnök személyes voksát — bár megtehette volna — az ülésen még közvetve sem nyilvánította ki. Az érintettek a témára minden bizonnyal visszatérnek. Jókai Anna a Magyar Írószövetség­­ elnöke ,, Αηη·. az írószövetség választmá­­­nyi ülésén történt, azt nem én vit­tem ki az­ utcára, hanem a szövet­ség titkársága, vezetősége, így ez ügyben őket terheli a teljes felelős­ség. — Rosszkedvűen távoztam, de lezártam magamban az ügyet, s szinte már el is felejtettem, ami­kor az Új Magyarország címlapján, ami más lapokkal együtt az aszta­lomra került, csodálkozva láttam a tudósítást, ami a történtekről va­lótlan képet festett. Ezek után kénytelen voltam a tudósításra rea­gálni, leírni mindazt, ami távozá­somig történt. Reméltem, hogy Jókai Anna, mi­vel nyilatkozatának a címében is idézi írásomat: „Hamis a tiszta hang”, reagál rá. Elmondja, hogyan keletkezett az amatőr tudósítás. A titkárságon eszkábálták össze és belecsúsztatták valakinek a zsebé­be, vagy egy alkalmi „tudósítót” informáltak hamisan, ezzel kelle­metlen helyzetbe hozva az Új Ma­gyarországot is. De erről az elnök­asszony hallgat. Helyette, mint minden oroszok cárja, megnyilat­kozik: „Megszoktuk már Bertha Bulcsu ismétlődő támadásait a Ma­gyar Írószövetség ellen.” — Amit most az elnökasszony támadásnak tüntet fel, az védekezés volt. Az írószövetség, mint egyesülés, mű­vészemberek csoportosulása, várat­lanul ellenőrizni kezdte a Magvető Könyvkiadót, belebeszélt személy­zeti ügyeibe, az igazgatót felelős­ségre vonta, beidézte, lépéseket tett az eltávolítására. Az igazgató védelmében szólaltam meg akkor, minősítve az írószövetség zsdánovi keletkezését, lelkiségét, hatalmi tö­rekvéseit. Az írószövetség nem az ÉS-ben, hanem a Magyar Nemzet­ben válaszolt, és több folytatáson át támadta személyemet. Ezekre én nem reagáltam. Arra sem, amikor az elnökasszony a rádióban inge­rült hangon megkérdezte, hogy a könyvbizottságban mit keres Her­nádi Gyula és Bertha Bulcsu? — A jelek szerint az elnökasszony a pluralizmust képtelen elfogadni. Jókai Anna a választmányi ülé­sen vezetett jegyzőkönyvre hivat­kozik, ami állítólag a vitát rögzí­tette. Ha ennek alapján készült az Új Magyarországban közreadott tu­dósítás, akkor ez nem tekinthető dokumentumnak, mellőzhető. Kí­váncsi lennék például, hogy Sán­dor Iván önfeledt és elégedett mon­datát, amit távozásomkor utánam engedett, rögzítette-e a jegyző­könyv? Cseres Tibor megnyilatko­zása, s a szó, a „manipuláció”, amit annyira nem szeretett az el­nökasszony, vajon bent van? Amikor elmentem, 16 szavazat Jak­ai Anna ,,szatyrában” volt. Ő maga jelentette be, hogy 16 szava­zat már nála van. És ekkor még nem ismertette a pályázatokat, a szavazás még el sem kezdődött. — Erről jó lett volna valamit hallani, de ez, az elnöki nyilatkozatból hiányzik. Nagyon kérem Jókai Annát, job­ban már ne sértődjön meg, és ne mondjon le. Tartson ki a nehéz el­nöki poszton. Hibák, bajok, tévedé­sek, rossz szervezés távoli országok kormányzatában is előfodulnak. De az írószövetség nem kormány, csak egy egyesület a sok közül, s az ilyen családias közelségben élő emberek között, nagyobb nézeteltérések is megesnek. Talán jobb lett volna valakit kinevezni, vagy az elnök­­asszonyi szimpátiákat tiszteletben tartva, közfelkiáltással főszerkesz­tői székbe emelni. Nem így sikerült, de nem baj. Nincs tétje, az egész nem fontos. Kár vele terhelnünk az olvasót. Mindegy... Talán inkább nyaralni kellene.★ Mezey Katalin szakszervezeti dol­gozatában beismeri, hogy a vá­lasztmányt megkerülve, előzetes vé­leményt alakítottak ki ülésükön. Beismeri, hogy nyár lévén, szabad­ságra óhajtottak menni, így a sza­vazatukat előre leadták. Sajátságos.­­ „Tehát nem valamiféle »üzemi háromszög« bizánci stílusú meg­egyezése, hanem nyílt testületi vi­ta nyomán többségi akarattal szüle­tett döntés állt szavazataink hátte­rében” — közli. Írásomban a „bizánci stílusú" meghatározás nem szerepel. Ez a jelző, szervezete kapcsán Mezey Ka­talinnak jutott eszébe, ő írta le. Az írók szakszervezetének, a szövetségi tagok közül nem min­denki a­ tagja, az íróknak csak egy töredéke lépett be ebbe a szakszer­vezetbe. Így Mezey Katalin szak­­szervezete nem képviseli a szövet­ségi tagságot. Az egész tagságot a választmány képviseli, s a választ­mány jogosult szakmai kérdésekben dönteni. Alig érthető, hogy az anya­­írók, apaírók, írógyerekek, lakásta­­lan írók ügyeinek intézése helyett miért beszél bele személyzeti ügyek­be a szakszervezet? Csak egyetlen oka lehet. Tagadja, de mégiscsak az üzemi háromszög tagjának képzeli magát az írók szakszervezete. örülök, hogy a szakszervezet unalmában „megdöbbenéssel” is foglalkozik. Mezey Katalin azt ál­lítja, hogy én egy író embertársa­mat betegségéért kicsúfoltam. Saj­nálatos, ha egy elszakszervezetiese­­dett költő képtelen különbséget tenni a gúnyos nevetés és a men­tőöv között. Domokos Mátyás mentségére hoztam fel egy esetle­ges pajzsmirigytúltengést, hiszen a viselkedése másként megmagya­rázhatatlan. De hála isten, a vá­lasztmányi ülésen még semmi baja sem volt a szerkesztő úrnak, csak a szakszervezet gyengélkedett, hi­szen nem ugrott elő, hogy D. M. tá­madásaitól megvédjen. A szakszer­vezet, akkor már nyaralt. Jól tet­ték, nyaralgassanak csak, s ha kipi­henték magukat, gyűlésezzenek. Bertha Bulcsu Dombay Győző rajza A hamis hangról Bertha Bulcsú az írószövetség választmányi ülésén lezajlott fő­szerkesztő-választásról szóló — az Új Magyarország cikkére reagáló — írásával kapcsolatban a követ­kezőket kell megjegyeznem: 1. A TÉNYEKRŐL Az Írók Szakszervezete elnöksé­gének június 11-i ülésén vitattuk meg a Magyar Napló főszerkesz­tő-választásának körülményeit. Ez­után az elnökség tagjai szavaz­tak arról, hogy két, az írószövet­ség elnökségében és választmá­nyában szavazati joggal bíró tár­suk (Fodor András elnök, és én), kit támogasson voksával a hat jelölt közül. (Noha egyikünk sem „szakszer­­­vezeti helyen” került be a neve­­■ zett testületekbe, hanem az író­­­Szövetség tagságának ill. választ­mányának szavazatai alapján, a döntés kényes voltára való tekin­tettel szükségesnek éreztük véle­ményünk ilyen módon való ki­alakítását.) A szakszervezet elnökségének ál­lásfoglalása alapján Dérczy Péter­re adtuk le voksunkat. Tehát nem­­valamiféle „üzemi háromszög” bi­zánci stílusú megegyezése, hanem nyílt testületi vita nyomán több­ségi akarattal született döntés állt a szavazataink hátterében. Természetes, hogy erről Jókai Annát levélben értesítettem, nem­csak az ügy súlyára tekintettel, hanem mivel június 12-én sza­badságra mentem, s más válasz­tásom nem is igen volt. (Fodor András június 15-én kezdte meg szabadságát, tehát tudtuk, hogy egyikünk sem vehet részt az omi­nózus írószövetségi üléseken.) 2. A HIÚSÁGRÓL Bertha Bulcsu cikkében felrója Jókai Annának, hogy az írószövet­ség választmányi ülésén nem em­lékezett meg arról, hogy a Műve­lődési Minisztériumban a szép­­irodalmi könyvkiadók sorsáról rendezett tanácskozáson az Íróka­­mara és a „Független írószövet­ség” képviselői vele vállvetve har­coltak az írói érdekekért. Viszont ő maga is megfeledke­zik cikkében arról, hogy a neve­zett ülésen az utóbbi két testület­nél vagy négy esztendővel régeb­ben működő Írók Szakszervezeté­nek tisztségviselője is — termé­szetesen — éppoly vállvetve har­colt, mint az általa említettek. 3. A HANGNEMRŐL Megdöbbentett az a hangnem, amelyet Bertha Bulcsú írásában használt. Nem „köztiszteletben ál­ló”, csak közrendű íróként is vég­telenül szégyellem például azt, hogy egy íróember (és nem „in­gerült publicista” — vö. 1. m.) embertársát (egyszersmind író­társát) a sajtó nyilvánosságát fel­használva betegségéért kicsúfoljon, nevetségessé tenni igyekezzék. A közelmúlt pártpolitikai csatározá­sain megedződve sem tudok szó nélkül napirendre térni efölött és az ehhez hasonlók fölött. Mezey Katalin VISSZHANG Kinek is elnöke Jelcin? Debolsevizálódunk, vagy sem — teszi fel a kérdést Farkas Zoltán az ÉS június 21.-i számában. A cikk, lehet, jó, azonban átüt raj­ta valami, amit ugyan megpróbál­tak belénk nevelni oroszóráink bé­kés unalmában, azonban itt lenne az ideje, hogy sürgősen elfelejt­sük. Tanulmányainkkal ellentét­ben, a Szovjetunió nemcsak, hogy nem a „béke földje”, hanem még csak nem is azonos Oroszország­gal. Még akkor sem, ha éppen friss sütetű „debolsevizáltságunk” állapotában oly nagyképűen „Szá­­sázzuk” és „Ivánozzuk” le a Jaa­­nokat, Hajkokat, Dilmurádokat és Ahmedeket. Tudván vagy sem, ugyanúgy járunk el, midőn mi kíséreltük meg a tőlünk „eggyel­­Nyugatabbra” született ismerő­seinknek kézzel lábbal bizonygat­ni: nem, mi nem vagyunk oro­szok! Ámde, mit tehet szegény „leruszkizott” jakut, csecsen, ka­raim, kamük, nogaj, tat, avar, parja, even, kamcsadál vagy esz­kimó? Nem sokat. Legfeljebb köp egyet utánunk, igaz, nekik való­ban Borisz Jelcin az elnökük. A Farkas Zoltán által emlegetett Al­­jonának viszont nem. Hiába orosz ő, ha orosz és nem ukrán vagy belorusz. Ha még mindig Tádzsi­kisztánban él, akkor bizony az ő elnöke Kahhor Mahkamov névre hallgat. A miniszterelnökét pedig Hajojevnek hívják. (Ha úgy tet­szik, Aljona kisebbségi sorsot ka­pott az Égtől.) A tadzsikok pedig aligha fognak „utánunk igyekezni Európába’, mivel elégedettek sa­ját közép-ázsiai muzulmán voltuk­kal. Mi több, éppen azt nehez­ményezik, hogy a forradalom után oly intenzíven kínálták meg őket a „bolsevizmus” nevezetű, szá­mukra tisztán európainak tűnő kultúrtermekkel. Nem is hálásak érte az „oroszoknak”, hívják őket bárhogy: Lénának, Ivánnak, Harisnak vagy Mihálynak. S hogy ezt kifejezendő, alkalmilag éppen e sorok szerzőjét is agyon szándé­koztak verni, az voltaképpen fufla. Ők is „debolsevizálnak”, és ötezer kilométer távolságból már nekik is vszja ravno, hogy Veng­­rija köztársasági elnöke nem Ha­vel, és lakosai nem oroszok. Q. E. D. Dobrovits Mihály L­ív- Hibaigazítás Az ÉS 1991. június 28-i számá­ban megjelent írásomba — A ma­gyar hadba lépés — három olyan hiba került be, mely az eredeti kézirat másolatának tanúsága sze­rint nem az én lelkemen szárad. Mielőtt bárki is a tények „nem is­meretével” illetne, jelzem, hogy a kéziratban Horthy Miklós még kormányzó és nem kormányfő. Az alcímben — miután az állítás — nem szerepelt kérdőjel és a Dél­vidéket is egybeírva használom. Igaz utóbbi esetében a géppapír széléhez érve elválasztottam azt. Szakály Sándor ­L£TÉS1© IRODALOM Megjelenik minden pénteken 16 oldalon Főszerkesztő: ΒΑΤΑ IMRE Főszerkesztő-helyettes: VÁMOSA ISTVÁN Főmunkatársak: BELLA ISTVÁN BERTHA BULCSU MEGYESI GUSZTÁV MEZEI ANDRÁS GRAVECZ IMRE Szerkesztők: BÁN ANDRÁS (információ, grafika) KOVÁCS ZOLTÁN (publicisztika) SZÉKY JÁNOS (kritika) Rovatvezetők: ALFÖLDY JENŐ (vers) CSAJKA GÁBOR CYPRIAN (próza) SZEKRÉNYESY JÚLIA (visszhang) Szerkesztőség:­ Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 153-3122 153-3287 153-3590 111-3221 Fax: 111-1087 Kiadja: Az Élet és Irodalom Baráti Társaság megbízásából az Arany Lapok Kiadói Kft. Budapest, Szalay utca 10-14. 1055 Telefon: 112-3098. . 112-7870 Felelős kiadó: Szabó B. István ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézb­esítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és tápellátási Irodánál (HELIR), Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HEI­IR 219—936336 Postabank Rt. 021-0279$ pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 1200,- Ft, fél évre 600,- Ft, negyedévre 300,— Ft, 1 hónapra 100,— Ft. 91—4892. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr Csöndes Zoltán vezérigazgató Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848. 1091. JÚLIUS 5.

Next