Élet és Irodalom, 1991. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám - Jókai Anna: Nyilatkozat • reflexió | Visszhang • Bertha Bulcsu, ÉS, 1991. június 28. • J. A. a Magyar Írószövetség elnöke. (2. oldal) - Mezey Katalin: A hamis hangról • reflexió | Visszhang • Bertha Bulcsu: Hamis a „tiszta hang”. ÉS, június 28. (2. oldal) - Bertha Bulcsu: • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Dobrovits Mihály: Kinek is elnöke Jelcin? • reflexió | Visszhang • Farkas Zoltán, ÉS, június 21. (2. oldal) - Szakály Sándor: Hibaigazítás • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Dombay Győző: rajza • kép (2. oldal)
Nyilatkozat Megszoktuk már Bertha Bulcsu ismétlődő támadásait a Magyar Írószövetség ellen. A hangnemet is ismerjük. Ez a mostani azonban a csúcs. (ÉS, 1991. június 28.) Mondhatnám: rágalom, amely egyszerre érte a szövetség elnökségét, választmányát, elnökét és több tagját. Hogy a valóságban mi és hogyan történt, a választmányi ülésnek — a vitát is rögzítő — jegyzőkönyve tartalmazza, bárki megtekintheti. A határozatképes választmány titkos szavazással 33:13 arányban választotta meg a Magyar Napló új főszerkesztőjét — miután meghallgatta az elnökség az írószakszervezet javaslatát és az illető szerkesztőség szintén titkosan kialakított véleményét. Az elnök személyes voksát — bár megtehette volna — az ülésen még közvetve sem nyilvánította ki. Az érintettek a témára minden bizonnyal visszatérnek. Jókai Anna a Magyar Írószövetség elnöke ,, Αηη·. az írószövetség választmányi ülésén történt, azt nem én vittem ki az utcára, hanem a szövetség titkársága, vezetősége, így ez ügyben őket terheli a teljes felelősség. — Rosszkedvűen távoztam, de lezártam magamban az ügyet, s szinte már el is felejtettem, amikor az Új Magyarország címlapján, ami más lapokkal együtt az asztalomra került, csodálkozva láttam a tudósítást, ami a történtekről valótlan képet festett. Ezek után kénytelen voltam a tudósításra reagálni, leírni mindazt, ami távozásomig történt. Reméltem, hogy Jókai Anna, mivel nyilatkozatának a címében is idézi írásomat: „Hamis a tiszta hang”, reagál rá. Elmondja, hogyan keletkezett az amatőr tudósítás. A titkárságon eszkábálták össze és belecsúsztatták valakinek a zsebébe, vagy egy alkalmi „tudósítót” informáltak hamisan, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva az Új Magyarországot is. De erről az elnökasszony hallgat. Helyette, mint minden oroszok cárja, megnyilatkozik: „Megszoktuk már Bertha Bulcsu ismétlődő támadásait a Magyar Írószövetség ellen.” — Amit most az elnökasszony támadásnak tüntet fel, az védekezés volt. Az írószövetség, mint egyesülés, művészemberek csoportosulása, váratlanul ellenőrizni kezdte a Magvető Könyvkiadót, belebeszélt személyzeti ügyeibe, az igazgatót felelősségre vonta, beidézte, lépéseket tett az eltávolítására. Az igazgató védelmében szólaltam meg akkor, minősítve az írószövetség zsdánovi keletkezését, lelkiségét, hatalmi törekvéseit. Az írószövetség nem az ÉS-ben, hanem a Magyar Nemzetben válaszolt, és több folytatáson át támadta személyemet. Ezekre én nem reagáltam. Arra sem, amikor az elnökasszony a rádióban ingerült hangon megkérdezte, hogy a könyvbizottságban mit keres Hernádi Gyula és Bertha Bulcsu? — A jelek szerint az elnökasszony a pluralizmust képtelen elfogadni. Jókai Anna a választmányi ülésen vezetett jegyzőkönyvre hivatkozik, ami állítólag a vitát rögzítette. Ha ennek alapján készült az Új Magyarországban közreadott tudósítás, akkor ez nem tekinthető dokumentumnak, mellőzhető. Kíváncsi lennék például, hogy Sándor Iván önfeledt és elégedett mondatát, amit távozásomkor utánam engedett, rögzítette-e a jegyzőkönyv? Cseres Tibor megnyilatkozása, s a szó, a „manipuláció”, amit annyira nem szeretett az elnökasszony, vajon bent van? Amikor elmentem, 16 szavazat Jakai Anna ,,szatyrában” volt. Ő maga jelentette be, hogy 16 szavazat már nála van. És ekkor még nem ismertette a pályázatokat, a szavazás még el sem kezdődött. — Erről jó lett volna valamit hallani, de ez, az elnöki nyilatkozatból hiányzik. Nagyon kérem Jókai Annát, jobban már ne sértődjön meg, és ne mondjon le. Tartson ki a nehéz elnöki poszton. Hibák, bajok, tévedések, rossz szervezés távoli országok kormányzatában is előfodulnak. De az írószövetség nem kormány, csak egy egyesület a sok közül, s az ilyen családias közelségben élő emberek között, nagyobb nézeteltérések is megesnek. Talán jobb lett volna valakit kinevezni, vagy az elnökasszonyi szimpátiákat tiszteletben tartva, közfelkiáltással főszerkesztői székbe emelni. Nem így sikerült, de nem baj. Nincs tétje, az egész nem fontos. Kár vele terhelnünk az olvasót. Mindegy... Talán inkább nyaralni kellene.★ Mezey Katalin szakszervezeti dolgozatában beismeri, hogy a választmányt megkerülve, előzetes véleményt alakítottak ki ülésükön. Beismeri, hogy nyár lévén, szabadságra óhajtottak menni, így a szavazatukat előre leadták. Sajátságos. „Tehát nem valamiféle »üzemi háromszög« bizánci stílusú megegyezése, hanem nyílt testületi vita nyomán többségi akarattal született döntés állt szavazataink hátterében” — közli. Írásomban a „bizánci stílusú" meghatározás nem szerepel. Ez a jelző, szervezete kapcsán Mezey Katalinnak jutott eszébe, ő írta le. Az írók szakszervezetének, a szövetségi tagok közül nem mindenki a tagja, az íróknak csak egy töredéke lépett be ebbe a szakszervezetbe. Így Mezey Katalin szakszervezete nem képviseli a szövetségi tagságot. Az egész tagságot a választmány képviseli, s a választmány jogosult szakmai kérdésekben dönteni. Alig érthető, hogy az anyaírók, apaírók, írógyerekek, lakástalan írók ügyeinek intézése helyett miért beszél bele személyzeti ügyekbe a szakszervezet? Csak egyetlen oka lehet. Tagadja, de mégiscsak az üzemi háromszög tagjának képzeli magát az írók szakszervezete. örülök, hogy a szakszervezet unalmában „megdöbbenéssel” is foglalkozik. Mezey Katalin azt állítja, hogy én egy író embertársamat betegségéért kicsúfoltam. Sajnálatos, ha egy elszakszervezetiesedett költő képtelen különbséget tenni a gúnyos nevetés és a mentőöv között. Domokos Mátyás mentségére hoztam fel egy esetleges pajzsmirigytúltengést, hiszen a viselkedése másként megmagyarázhatatlan. De hála isten, a választmányi ülésen még semmi baja sem volt a szerkesztő úrnak, csak a szakszervezet gyengélkedett, hiszen nem ugrott elő, hogy D. M. támadásaitól megvédjen. A szakszervezet, akkor már nyaralt. Jól tették, nyaralgassanak csak, s ha kipihenték magukat, gyűlésezzenek. Bertha Bulcsu Dombay Győző rajza A hamis hangról Bertha Bulcsú az írószövetség választmányi ülésén lezajlott főszerkesztő-választásról szóló — az Új Magyarország cikkére reagáló — írásával kapcsolatban a következőket kell megjegyeznem: 1. A TÉNYEKRŐL Az Írók Szakszervezete elnökségének június 11-i ülésén vitattuk meg a Magyar Napló főszerkesztő-választásának körülményeit. Ezután az elnökség tagjai szavaztak arról, hogy két, az írószövetség elnökségében és választmányában szavazati joggal bíró társuk (Fodor András elnök, és én), kit támogasson voksával a hat jelölt közül. (Noha egyikünk sem „szakszervezeti helyen” került be a neve■ zett testületekbe, hanem az íróSzövetség tagságának ill. választmányának szavazatai alapján, a döntés kényes voltára való tekintettel szükségesnek éreztük véleményünk ilyen módon való kialakítását.) A szakszervezet elnökségének állásfoglalása alapján Dérczy Péterre adtuk le voksunkat. Tehát nemvalamiféle „üzemi háromszög” bizánci stílusú megegyezése, hanem nyílt testületi vita nyomán többségi akarattal született döntés állt a szavazataink hátterében. Természetes, hogy erről Jókai Annát levélben értesítettem, nemcsak az ügy súlyára tekintettel, hanem mivel június 12-én szabadságra mentem, s más választásom nem is igen volt. (Fodor András június 15-én kezdte meg szabadságát, tehát tudtuk, hogy egyikünk sem vehet részt az ominózus írószövetségi üléseken.) 2. A HIÚSÁGRÓL Bertha Bulcsu cikkében felrója Jókai Annának, hogy az írószövetség választmányi ülésén nem emlékezett meg arról, hogy a Művelődési Minisztériumban a szépirodalmi könyvkiadók sorsáról rendezett tanácskozáson az Írókamara és a „Független írószövetség” képviselői vele vállvetve harcoltak az írói érdekekért. Viszont ő maga is megfeledkezik cikkében arról, hogy a nevezett ülésen az utóbbi két testületnél vagy négy esztendővel régebben működő Írók Szakszervezetének tisztségviselője is — természetesen — éppoly vállvetve harcolt, mint az általa említettek. 3. A HANGNEMRŐL Megdöbbentett az a hangnem, amelyet Bertha Bulcsú írásában használt. Nem „köztiszteletben álló”, csak közrendű íróként is végtelenül szégyellem például azt, hogy egy íróember (és nem „ingerült publicista” — vö. 1. m.) embertársát (egyszersmind írótársát) a sajtó nyilvánosságát felhasználva betegségéért kicsúfoljon, nevetségessé tenni igyekezzék. A közelmúlt pártpolitikai csatározásain megedződve sem tudok szó nélkül napirendre térni efölött és az ehhez hasonlók fölött. Mezey Katalin VISSZHANG Kinek is elnöke Jelcin? Debolsevizálódunk, vagy sem — teszi fel a kérdést Farkas Zoltán az ÉS június 21.-i számában. A cikk, lehet, jó, azonban átüt rajta valami, amit ugyan megpróbáltak belénk nevelni oroszóráink békés unalmában, azonban itt lenne az ideje, hogy sürgősen elfelejtsük. Tanulmányainkkal ellentétben, a Szovjetunió nemcsak, hogy nem a „béke földje”, hanem még csak nem is azonos Oroszországgal. Még akkor sem, ha éppen friss sütetű „debolsevizáltságunk” állapotában oly nagyképűen „Szásázzuk” és „Ivánozzuk” le a Jaanokat, Hajkokat, Dilmurádokat és Ahmedeket. Tudván vagy sem, ugyanúgy járunk el, midőn mi kíséreltük meg a tőlünk „eggyelNyugatabbra” született ismerőseinknek kézzel lábbal bizonygatni: nem, mi nem vagyunk oroszok! Ámde, mit tehet szegény „leruszkizott” jakut, csecsen, karaim, kamük, nogaj, tat, avar, parja, even, kamcsadál vagy eszkimó? Nem sokat. Legfeljebb köp egyet utánunk, igaz, nekik valóban Borisz Jelcin az elnökük. A Farkas Zoltán által emlegetett Aljonának viszont nem. Hiába orosz ő, ha orosz és nem ukrán vagy belorusz. Ha még mindig Tádzsikisztánban él, akkor bizony az ő elnöke Kahhor Mahkamov névre hallgat. A miniszterelnökét pedig Hajojevnek hívják. (Ha úgy tetszik, Aljona kisebbségi sorsot kapott az Égtől.) A tadzsikok pedig aligha fognak „utánunk igyekezni Európába’, mivel elégedettek saját közép-ázsiai muzulmán voltukkal. Mi több, éppen azt nehezményezik, hogy a forradalom után oly intenzíven kínálták meg őket a „bolsevizmus” nevezetű, számukra tisztán európainak tűnő kultúrtermekkel. Nem is hálásak érte az „oroszoknak”, hívják őket bárhogy: Lénának, Ivánnak, Harisnak vagy Mihálynak. S hogy ezt kifejezendő, alkalmilag éppen e sorok szerzőjét is agyon szándékoztak verni, az voltaképpen fufla. Ők is „debolsevizálnak”, és ötezer kilométer távolságból már nekik is vszja ravno, hogy Vengrija köztársasági elnöke nem Havel, és lakosai nem oroszok. Q. E. D. Dobrovits Mihály Lív- Hibaigazítás Az ÉS 1991. június 28-i számában megjelent írásomba — A magyar hadba lépés — három olyan hiba került be, mely az eredeti kézirat másolatának tanúsága szerint nem az én lelkemen szárad. Mielőtt bárki is a tények „nem ismeretével” illetne, jelzem, hogy a kéziratban Horthy Miklós még kormányzó és nem kormányfő. Az alcímben — miután az állítás — nem szerepelt kérdőjel és a Délvidéket is egybeírva használom. Igaz utóbbi esetében a géppapír széléhez érve elválasztottam azt. Szakály Sándor L£TÉS1© IRODALOM Megjelenik minden pénteken 16 oldalon Főszerkesztő: ΒΑΤΑ IMRE Főszerkesztő-helyettes: VÁMOSA ISTVÁN Főmunkatársak: BELLA ISTVÁN BERTHA BULCSU MEGYESI GUSZTÁV MEZEI ANDRÁS GRAVECZ IMRE Szerkesztők: BÁN ANDRÁS (információ, grafika) KOVÁCS ZOLTÁN (publicisztika) SZÉKY JÁNOS (kritika) Rovatvezetők: ALFÖLDY JENŐ (vers) CSAJKA GÁBOR CYPRIAN (próza) SZEKRÉNYESY JÚLIA (visszhang) Szerkesztőség: Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 153-3122 153-3287 153-3590 111-3221 Fax: 111-1087 Kiadja: Az Élet és Irodalom Baráti Társaság megbízásából az Arany Lapok Kiadói Kft. Budapest, Szalay utca 10-14. 1055 Telefon: 112-3098. . 112-7870 Felelős kiadó: Szabó B. István ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és tápellátási Irodánál (HELIR), Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HEIIR 219—936336 Postabank Rt. 021-0279$ pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 1200,- Ft, fél évre 600,- Ft, negyedévre 300,— Ft, 1 hónapra 100,— Ft. 91—4892. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr Csöndes Zoltán vezérigazgató Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848. 1091. JÚLIUS 5.