Élet és Irodalom, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-52. szám)
1993-07-02 / 26. szám - Molnár Erzsébet: Szamárfül (1. oldal) - Kovács Zoltán: Szinopszis egy kolosszális történelmi operetthez (1. oldal)
IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁMÁRA: 35 FT 1993. JÚLIUS 2. MOLNÁR ERZSÉBET: Elszaporodtak a magukban beszélő emberek a hatoson. Most nem tudom, kimondottan a hatos vonalán szaporodtak el, arra is laknak, esetleg ott kezdenek magukban beszélni, vagy már az egész város magában beszél; mindegy, tegnap már le se szálltam a Blahán, továbbmentem egy férfi után, madárszerű arca volt, még a Moszkva térnél is beszélt, nem szállt le, jött velem visszafelé, illetve hát magával, orra hegyes volt, mint a halottaké, szeme apró, mélyen ülő, a csuklós részen, a korlátnak támaszkodva állt, jól öltözött, ötven körüli, lomyonos nő ült háttal felé, időnként levette lomyonon függő szemüvegét, azzal hadonászott tovább, így szórta szitkait az ablaküvegen át az álmos körút felé, hogy le van az egész rohadt banda szarva, különösen az unokahúga, az a szemét, a lomyon időnként megakasztotta a lendületét, a nő ilyenkor a szemüvegre bámult, hunyorogva illesztette az orrára, levette megint háta mögött a madárszerű beszélt, arcával, testével is, olyan valószerűtlen volt az egész, eleinte azt hittem, tréfál és mindjárt nevetni fog, nem anyázott vagy ilyesmi, hanem mesélt, mesélte a hatos villamoson Midasz király igaz történetét, nem nekünk, csak úgy magának, el ne feledje végképp, mindenki elhúzódott tőle, már aki egyből tudta, mi van, mert a férfi időnként elhallgatott, ilyenkor egy-egy tudatlan új felszálló az őt körülvevő légüres térbe csusszant, befészkelte magát a férfi mellé, elterpeszkedett a korláton, mint hadvezér nyert ütközet után (kétségtelenül ez volt a legjobb hely az egész villamoson), Midasz királynak szamárfüle nőtt, szólalt meg mellette a madárszerű férfi, amaz zavartan kapta föl a fejét, hogy hozzá szóltak-e és egyáltalán mi akar ez lenni, aztán lassan a légüres tér szélére húzódott ő is, nem egyből, mert demokráciánk határtalanul tolerálja a másságot, meg aztán fejbe is verhetnek, leköphetnek, ki tudja, egy ilyentől mi telik, csak úgy apránként, araszolva távolodott a férfitól, minthogyha nem is ő menne arrébb, csak a tér tágulna ki; azelőtt az ántivilágban örökké egymással kellett beszélni mer' az ember közösségi lény volt, most meg itt ez a kapitális elidegenedés, senki se csodálkozik ha az ember magában beszél; ennyi az egész, ez az elhúzódás, ez akevéske légüres tér, ez maradt, hogy hát ez az ember nem mi vagyunk, mi nem beszélünk magunkban ezen a villamoson, legföljebb egy másikon, na de itt fölszállt a bányász, bányász vagyok, mondta rögtön ahogy fölszállt, innen tudtuk, hogy ő a bányász, a madárszerű férfi mellé furakodott, illetve hát nem is furakodott, ha minálunk valaki villamosra száll és rögtön azt mondja, ő bányász, egyből utat nyitnak neki az emberek (a bányász ezt bólintással köszöni meg), a Dob utcáig megyek, jelentette ki közvetlenül a bólintás után, hívatni kellett az udvari borbélyt, Midasznak addigra akkora lobonca lett, mesélte a madárszerű, meg is rázta nemlétező loboncát, ott iszok egy fröccsöt, harsogta erre a bányász, nem hozzánk intézte, csak úgy általában nyilatkozott, békésen támasztotta a korlátot a madárszerű mellett és minden mondat után határozott pontot rakott, a rohadtak, vicsorintott az ablakra a lomyonos nő, lehulló szemüvege után kapott, a lomyon elkapta a szemüveget, a nő a lomyont, van rá pénzem, csapott aktatáskájára a bányász, régi, viharvert aktatáska volt, füle egész magasra fölkunkorodott, a bányásznak van pénze, nevetett a bányász boldogan és megint a szamárfülű táskára csapott, mi történt felséges füleiddel, csodálkozta pont a madárszerű; akinél nincs ezer forint, az nem úriember, ezt még apámtól tanultam, tanulta ezt még apjától a bányász (bár úrinőkre nem vonatkozott a tanítás, itt azért elfogott valami homályos bizonytalanság), Midasz királynak szamárfüle van, susogta erre a madárszerű férfi, minthogyha ő maga volna a nádas, ami a szégyenletes titkot világgá susogja; mámost régen is voltak, akik magukban beszéltek de régen azért nem lehetett ennyire beszélni, egy ilyen villamoson midaszozót vagy pláne bányászt egyből letartóztattak volna mint különösen veszélyes bűnözőt, na most máma ilyen nincsen, a rendőrség a rendes bűnözőket se bírja letartóztatni, nemhogy a különösen veszélyeseket, egész városrészeket a Hárshegyre se lehet bevinni, etetni, ruházni azt a sok embert, hát miből, meg különben is, ebben az országban már szabadon meg lehet szólalni, a miniszterelnökön meg még talán a Pálfynén kívül mindenki azt mond amit akar, az ember fölszáll a villamosra, elkezd beszélni, a rohadt anyátok, a szemét istenetek, senki oda se figyel, mindenki magával van elfoglalva, hogy hogy bírna ezen a hajnali órán még aludni kicsit mielőtt leszáll, hát kit érdekel itt, ki volt és miért növesztett szamárfüleket valamikor egy király. Szamárfül / V . \ KOVÁCS ZOLTÁN: Szinopszis egy kolosszális történelmi operetthez 1. tétel. A magyaroknak egyelőre nincs semmi kedvük a földműveléshez. Magyar vitéz áll a Duna partján, és kedvetlenül méregeti nemrég zsákmányolt csoroszlyáját. Azon morfondírozik, hogy szántson-e. Lelki kataklizma, melynek feloldásaként a vitéz dalra fakad. Elénekli, hogy esze azt diktálja: szántson. A szíve azonban Nyugatra húz. A szóló végén a csoroszlyát látványos mozdulattal a Dunába dobja, lóhátra pattan és elindul Nyugat-Európába. Minthogy a többi magyar ifjúnak sem fűlik a foga a szántáshoz, Bulcsú vezér vezetésével azok is megindulnak Nyugatra. Útközben a magyar vitézek kisebb-nagyobb ellenállásokba ütköznek, ezeket kegyetlenül leküzdik. A tömegjelenetben jól kitapintható a harcmodor, menekülést imitálnak, ám amikor üldözőbe veszik őket, gyorsan visszafordulnak és lenyilazzák az ellenséget. (Időben már valamivel később.) A magyarok úgy érzik, hogy nem szeretik őket Nyugat-Európában. Az első képen megismert magyar vitéz is súlyos identitászavarokkal sétálgat a Rajna partján, és arról énekel, hogy népét mindenki csak bántja. A szóló végén látványos mozdulattal dob a folyóba egy gótot. Az ugori lélek emelkedettségére utal, hogy a vitéz nagyon is vigyáz: a vízbe lökött föltétlen vízigót legyen. 2. tétel: A magyarok már biztosak abban, hogy nem szeretik őket Nyugat-Európában. Modena falai alatt állnak, és elképedve olvassák egyes modenai elemek nyilvánvalóan hangulatkeltési szándékkal fogalmazott írását, amely a közelben békésen nyilazgató magyarok ellen irányul. „Krisztus hitvallója, imádkozva könyörögj, bár hitvány szolgáid vagyunk, védj meg minket a magyarok nyilaitól." A történelmi játék egyik alappillére következik. A magyar vezér könnyes szemmel fordul a nép felé, és megállapítja, hogy nem működik kellő hatékonysággal a propaganda, nem elég vérbő a magyarság-népszerűsítő véna. Majd kijelenti, hogy nem szegény rokonként kopogtatunk, amin maga is meglepődik. Patetikus beszédbe fog, melyben előadja, hogy esztelen száguldozásaink kellő határozottsággal mutattak rá a nyugat-európai urbanizáció fejletlenségére: mi, magyarok kényszerítettük kővárépítésre és a városokat összekötő úthálózat kialakítására a nyugatiakat, a civil lakosság lenyilazása ennek a tudatfejlesztési programnak csupán intenzív pillanata volt, amiért köszönet illetne minket és nem lejáratási kampány. A jelenet végén a már megismert magyar ifjú egy longobárdot látványos mozdulattal dobna a vízbe, de Modenában speciel nincsen se tó, se folyó, ezért hát csak úgy a földre dobja, igaz viszont, hogy lovastul. 3. tétel: A magyar vezér kapcsolatokat keres. Történetesen az éppen arrafelé portyázó Rollon viking vezérrel, valamint az észak-afrikai területekről különös kegyetlenséggel betörő Abd ar Rahman mór kalifával. A magyar vezér jó érzékkel dolgozta ki a relatív kegyetlenkedés elméletét, ugyanis a magyaroknál a vikingek is, a mórok is lényegesen kegyetlenebbek, egy esetleges hármas szövetségben mi legföljebb mint a jámbor tag jöhetünk szóba, kivíva ezzel a szimpátiát, amelyik ilyen bemetszésben nyilvánvalóan szintén relatív lehet, legföljebb. Rollon, a viking vezér elénekli, hogy milyen értetlenül tekint rájuk Nyugat-Európa, majd belép Abd ar Rahman kalifa, és így már kánonban szomorkodnak. Trióvá lesz akkor, amikor Bulcsú vezér is belép, együtt éneklik, hogy Cserebogár, sárga cserebogár. Amikor a trió befejezi, előlép az első képeken megismert, időközben igriccé lett harcos, és mélabús dalában azt énekli, hogy teljesen más lett volna az európai, az ázsiai és az afrikai történelem alakulása, ha a körülmények szerencsésebb összejátszása esetén létrejön a magyar-viking-mór szövetség, és ezek a népek kolonializálják az atlanti partvidéket. Ez alighanem az egész emberiség javára vált volna. Amikor a bánatos igric befejezi, saját nagyságától és zsenialitásától elfehéredve hajítja el lantját. Ez véletlenül épp egy folyóba esik. MAGICAL MISTERY TOUR METROPOLIS •M- TRAVEL ^ Címünk: 1122 Budapest, Beatles emléktúra koncertekkel: Donovan, Gerry és a Pacemakers, Searches. London—Liverpool, Strawberry Fields, Cavern Club, Rock Circus Repülővel, szállással, ellátással. Időpont: augusztus 27.—szeptember 3. ANGLIA—SKÓCIA KORÚT London—York—Glasgow—Edinburgh—Loch Ness—Gretna Green Repülővel, szállással, ellátással, 8 nap. Hajnóczy utca 11. . Telefon: 175-1170, 175-0527 Időpontok: július 16.—július 23., augusztus 6—13. 00 | ÉLET ÉS — AJÁNDÉK: HOZZA MAGÁVAL A LAPOT__UTASAINK 5% EGYÉNI KEDVEZMÉNYRE JOGOSULTAK ÉLET ÉS B IRODALOM