Élet és Irodalom, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-52. szám)

1993-07-02 / 26. szám - Molnár Erzsébet: Szamárfül (1. oldal) - Kovács Zoltán: Szinopszis egy kolosszális történelmi operetthez (1. oldal)

IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM­ÁRA: 35 FT 1993. JÚLIUS 2. MOLNÁR ERZSÉBET: Elszaporodtak a magukban beszélő emberek a hatoson. Most nem tudom, kimondottan a hatos vonalán szaporodtak el, arra is laknak, esetleg ott kezdenek magukban beszélni, vagy már az egész város magában beszél; mindegy, tegnap már le se szálltam a Bla­­hán, továbbmentem egy férfi után, madár­szerű arca volt, még a Moszkva térnél is beszélt, nem szállt le, jött velem visszafe­lé, illetve hát magával, orra hegyes volt, mint a halottaké, szeme apró, mélyen ülő, a csuklós részen, a korlátnak támaszkodva állt, jól öltözött, ötven körüli, lomyonos nő ült háttal felé, időnként levette lomyo­­non függő szemüvegét, azzal hadonászott tovább, így szórta szitkait az ablaküvegen át az álmos körút felé, hogy le van az egész rohadt banda szarva, különösen az unokahúga, az a szemét, a lomyon időn­ként megakasztotta a lendületét, a nő ilyenkor a szemüvegre bámult, hunyorog­va illesztette az orrára, levette megint­ há­ta mögött a madárszerű beszélt, arcával, testével is, olyan valószerűtlen volt az egész, eleinte azt hittem, tréfál és mindjárt nevetni fog, nem anyázott vagy ilyesmi, hanem mesélt, mesélte a hatos villamoson Midasz király igaz történetét, nem ne­künk, csak úgy magának, el ne feledje végképp, mindenki elhúzódott tőle, már aki egyből tudta, mi van, mert a férfi időn­ként elhallgatott, ilyenkor egy-egy tudat­lan új felszálló az őt körülvevő légüres térbe csusszant, befészkelte magát a férfi mellé, elterpeszkedett a korláton, mint hadvezér nyert ütközet után (kétségtele­nül ez volt a legjobb hely az egész villa­moson), Midasz királynak szamárfüle nőtt, szólalt meg mellette a madárszerű férfi, amaz zavartan kapta föl a fejét, hogy hozzá szóltak-e és egyáltalán mi akar ez lenni, aztán lassan a légüres tér szélére hú­zódott ő is, nem egyből, mert demokrá­ciánk határtalanul tolerálja a másságot, meg aztán fejbe is verhetnek, leköphet­nek, ki tudja, egy ilyentől mi telik, csak úgy apránként, araszolva távolodott a fér­fitól, minthogyha nem is ő menne arrébb, csak a tér tágulna ki; azelőtt az ántivilág­­ban örökké egymással kellett beszélni mer' az ember közösségi lény volt, most meg itt ez a kapitális elidegenedés, senki se csodálkozik ha az ember magában be­szél; ennyi az egész, ez az elhúzódás, ez a­­kevéske légüres tér, ez maradt, hogy hát ez az ember nem mi vagyunk, mi nem be­szélünk magunkban ezen a villamoson, legföljebb egy másikon, na de itt fölszállt a bányász, bányász vagyok, mondta rög­tön ahogy fölszállt, innen tudtuk, hogy ő a bányász, a madárszerű férfi mellé furako­­dott, illetve hát nem is furakodott, ha mi­­nálunk valaki villamosra száll és rögtön azt mondja, ő bányász, egyből utat nyit­nak neki az emberek (a bányász ezt bólin­­tással köszöni meg), a Dob utcáig me­gyek, jelentette ki közvetlenül a bólintás után, hívatni kellett az udvari borbélyt, Midasznak addigra akkora lobonca lett, mesélte a madárszerű, meg is rázta nemlé­tező loboncát, ott iszok egy fröccsöt, har­sogta erre a bányász, nem hozzánk intéz­te, csak úgy általában nyilatkozott, béké­sen támasztotta a korlátot a madárszerű mellett és minden mondat után határozott pontot rakott, a rohadtak, vicsorintott az ablakra a lomyonos nő, lehulló szemüve­ge után kapott, a lomyon elkapta a szem­üveget, a nő a lomyont, van rá pénzem, csapott aktatáskájára a bányász, régi, vi­harvert aktatáska volt, füle egész magas­ra fölkunkorodott, a bányásznak van pén­ze, nevetett a bányász boldogan és me­gint a szamárfülű táskára csapott, mi tör­tént felséges füleiddel, csodálkozta pont a madárszerű; akinél nincs ezer forint, az nem úriember, ezt még apámtól tanultam, tanulta ezt még apjától a bányász (bár úri­nőkre nem vonatkozott a tanítás, itt azért elfogott valami homályos bizonytalan­ság), Midasz királynak szamárfüle van, susogta erre a madárszerű férfi, mint­hogyha ő maga volna a nádas, ami a szé­gyenletes titkot világgá susogja; mám­ost régen is voltak, akik magukban beszéltek de régen azért nem lehetett ennyire be­szélni, egy ilyen villamoson midaszozót vagy pláne bányászt egyből letartóztattak volna mint különösen veszélyes bűnözőt, na most máma ilyen nincsen, a rendőrség a rendes bűnözőket se bírja letartóztatni, nemhogy a különösen veszélyeseket, egész városrészeket a Hárshegyre se le­het bevinni, etetni, ruházni azt a sok em­bert, hát miből, meg különben is, ebben az országban már szabadon meg lehet szólalni, a miniszterelnökön meg még ta­lán a Pálfy­nén kívül mindenki azt mond amit akar, az ember fölszáll a villamosra, elkezd beszélni, a rohadt anyátok, a sze­mét istenetek, senki oda se figyel, min­denki magával van elfoglalva, hogy hogy bírna ezen a hajnali órán még aludni ki­csit mielőtt leszáll, hát kit érdekel itt, ki volt és miért növesztett szamárfüleket va­lamikor egy király. Szamárfül / V . \ KOVÁCS ZOLTÁN: Szinopszis egy kolosszális történelmi operetthez 1. tétel. A magyaroknak egyelőre nincs semmi kedvük a földműve­léshez. Magyar vitéz áll a Duna partján, és kedvetlenül méregeti nemrég zsákmányolt csoroszlyáját. Azon morfondírozik, hogy szántson-e. Lelki kataklizma, melynek feloldásaként a vitéz dalra fakad. Elénekli, hogy esze azt diktálja: szántson. A szíve azonban Nyugatra húz. A szóló végén a csoroszlyát látványos mozdulattal a Dunába dobja, ló­hátra pattan és elindul Nyugat-Európába. Minthogy a többi magyar if­júnak sem fűlik a foga a szántáshoz, Bulcsú vezér vezetésével azok is megindulnak Nyugatra. Útközben a magyar vitézek kisebb-nagyobb ellenállásokba ütköz­nek, ezeket kegyetlenül leküzdik. A tömegjelenetben jól kitapintható a harcmodor, menekülést imitálnak, ám amikor üldözőbe veszik őket, gyorsan visszafordulnak és lenyilazzák az ellenséget. (Időben már valamivel később.) A magyarok úgy érzik, hogy nem szeretik őket Nyugat-Európában. Az első képen megismert magyar vitéz is súlyos identitászavarokkal sétálgat a Rajna partján, és arról énekel, hogy népét mindenki csak bántja. A szóló végén látványos mozdulattal dob a folyóba egy gótot. Az ugori lélek emelkedettségére utal, hogy a vitéz nagyon is vigyáz: a vízbe lökött föltétlen vízigót le­gyen. 2. tétel: A magyarok már biztosak abban, hogy nem szeretik őket Nyugat-Európában. Modena falai alatt állnak, és elképedve olvassák egyes modenai elemek nyilvánvalóan hangulatkeltési szándékkal fogalmazott írását, amely a közelben békésen nyilazgató magyarok ellen irányul. „Krisz­tus hitvallója, imádkozva könyörögj, bár hitvány szolgáid vagyunk, védj meg minket a magyarok nyilaitól." A történelmi játék egyik alap­pillére következik. A magyar vezér könnyes szemmel fordul a nép fe­lé, és megállapítja, hogy nem működik kellő hatékonysággal a propa­ganda, nem elég vérbő a magyarság-népszerűsítő véna. Majd kijelen­ti, hogy nem szegény rokonként kopogtatunk, amin maga is meglepő­dik. Patetikus beszédbe fog, melyben előadja, hogy esztelen száguldo­zásaink kellő határozottsággal mutattak rá a nyugat-európai urbanizá­ció fejletlenségére: mi, magyarok kényszerítettük kővárépítésre és a városokat összekötő úthálózat kialakítására a nyugatiakat, a civil la­kosság lenyilazása ennek a tudatfejlesztési programnak csupán inten­zív pillanata volt, amiért köszönet illetne minket és nem lejáratási kampány. A jelenet végén a már megismert magyar ifjú egy longobár­­dot látványos mozdulattal dobna a vízbe, de Modenában speciel nin­csen se tó, se folyó, ezért hát csak úgy a földre dobja, igaz viszont, hogy lovastul. 3. tétel: A magyar vezér kapcsolatokat keres. Történetesen az éppen arrafelé portyázó Rollon viking vezérrel, va­lamint az észak-afrikai területekről különös kegyetlenséggel betörő Abd ar Rahman mór kalifával. A magyar vezér jó érzékkel dolgozta ki a relatív kegyetlenkedés elméletét, ugyanis a magyaroknál a vikingek is, a mórok is lényegesen kegyetlenebbek, egy esetleges hármas szö­vetségben mi legföljebb mint a jámbor tag jöhetünk szóba, kivíva ez­zel a szimpátiát, amelyik ilyen bemetszésben nyilvánvalóan szintén relatív lehet, legföljebb. Rollon, a viking vezér elénekli, hogy milyen értetlenül tekint rájuk Nyugat-Európa, majd belép Abd ar Rahman kalifa, és így már kánon­ban szomorkodnak. Trióvá lesz akkor, amikor Bulcsú vezér is belép, együtt éneklik, hogy Cserebogár, sárga cserebogár. Amikor a trió be­fejezi, előlép az első képeken megismert, időközben igriccé lett har­cos, és mélabús dalában azt énekli, hogy teljesen más lett volna az eu­rópai, az ázsiai és az afrikai történelem alakulása, ha a körülmények szerencsésebb összejátszása esetén létrejön a magyar-viking-mór szö­vetség, és ezek a népek kolonializálják az atlanti partvidéket. Ez alig­hanem az egész emberiség javára vált volna. Amikor a bánatos igric befejezi, saját nagyságától és zsenialitásától elfehéredve hajítja el lantját. Ez véletlenül épp egy folyóba esik. MAGICAL MISTERY TOUR METROPOLIS •M- TRAVEL ^ Címünk: 1122 Budapest, Beatles emléktúra koncertekkel: Donovan, Gerry és a Pacemakers, Searches. London—Liverpool, Strawberry Fields, Cavern Club, Rock Circus Repülővel, szállással, ellátással. Időpont: augusztus 27.—szeptember 3. ANGLIA—SKÓCIA KORÚT London—York—Glasgow—Edinburgh—Loch Ness—Gretna Green Repülővel, szállással, ellátással, 8 nap. Hajnóczy utca 11. . Telefon: 175-1170, 175-0527 Időpontok: július 16.—július 23., augusztus 6—13. 00 | ÉLET ÉS­ — AJÁNDÉK: HOZZA MAGÁVAL A LAPOT__UTASAINK 5% EGYÉNI KEDVEZMÉNYRE JOGOSULTAK­ ÉLET ÉS B IRODALOM

Next