Élet és Irodalom, 1994. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1994-07-01 / 26. szám - Csajka Gábor Cyprian: Keleti beütés (1. oldal) - Váncsa István: A Vu Quang ökör (1. oldal)
[ÉLET ÉS|#| I IRODALOM | IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA: 44 FT 1994. JÚLIUS 1. CSAJKA GÁBOR CYPRIAN: A kérdésre, milyen is legyen a sajtó, lehet mondani persze, hogy legyen kritikai, sőt ellenzéki, mert az igazi sajtó elsőrendű feladata a kontroll. Hanem az is teljesen érthető, hogy egyesek az úgynevezett professzionális semlegesség követelményét hangsúlyozzák, legalább a szűken vett hírfogalmazás legyen elfogulatlan és tárgyszerű, hiszen a pártos hír, az irányzatos tény hullaként születik, úgy van, hogy azonnal nincs is. Mélységesen egyetértek azokkal, akik szerint a hírközlő szakember politikai meggyőződése maradjon az ő saját titka, a finom grimaszok, csücsörítések, intonációs kijelzések az érdemi közlés ádáz útonállói, kommunikációs haramiák. E belátásokon túl azonban semmi se hoz ki a sodromból. Nem azért, mert éppen most annyira sötétnek látnám a médiahelyzetet, hanem a jelenlegi kedélyviszonyaim közepette képtelenség lázasan szólanom efféle ügyekről. Legföljebb akkor vagyok mérges, ha például egy bulvárlap felülmúlhatatlanul ostoba és ízléstelen címmel közli egy tragikus kimenetelű közúti baleset hírét („Halálra előzte magát"). Némely lapszerkesztő leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy úgymond egy kicsit feldobja a címeket, és a legbárgyúbb szóviccekkel kínálgassa a torokszorító tragédiákat. Hanem még ezeket a jelenségeket se fogom én ezután szóvá tenni, legyen a sajtó olyan, amilyen lenni akar. És a televízió is. Teljességgel nézhetetlen televíziót csinálni legalább olyan nehéz, mint kitölteni a nulla találatos totószelvényt. Ameddig mindenféle játékok vannak, ameddig lehet betelefonálni, saccolni, gurítani, aladárhármazni, ameddig a műsorvezetők jelentékeny hányada pénzt tud osztogatni, ameddig autóriasztóért, Korfuért vagy egy pucsító lányért lehet huszonegyezni a géppel, addig a cég egyszerűen képtelen megzuhanni, és médiatörvény se kell. A szellem lehet kicsi, ha eléggé játékos, és van mit kivenni belőle. Az úgynevezett tényműfajokkal kapcsolatosan se kell szigorúnak lenni. Kuroszava mester híres filmjének címe, A vihar kapujában hatalmas metafora. Minden esemény, tény és létezőség A vihar kapujába állítódik, ha megpróbáljuk elmondani. Egyetlen eseményből annyi történet hajt ki, ahányan elmesélik azt. Minden, amit mondunk. A vihar kapujában áll, az özönlésében, amely mi vagyunk. Hatalmas és valóságos játék ez a viharzás, kaotikus és „terelhetetlen". Ritkán adódnak helyzetek, amikor rákényszerülünk, hogy egyeztessük a történeteink, de azért adódnak. Például amikor néhány éve a szomszédasszonyom a Híradó és az Egyenleg megtekintése után azzal csöngetett be, hogy most akkor kell vér, vagy nem kell, mert a Híradó szerint kell, az Egyenleg szerint viszont Dunát lehet rekeszteni a vérrel, és ő egyszerűen imád vért adni, mert neki annyi van, hogy sokszor valósággal szétmegy a feje, és ha ő vért ad, az, ugye, ODA-VISSZA jó, csak a férje nem szívesen engedi. Hanem ha a tévéből kérik, az más. Ezt a két vértörténetet akkor nem bírtuk összerakni, most meg már végképp csak annyit lehet tenni vele, hogy nem lesz túldimenzionálva, lengedezzék a viharban tovább. Az újságírás meg a médiázás amúgy érdekes játék; talán az a legérdekesebb dolog benne, ha az újságíró észrevesz valamit. Akár bizonyos kapukat és határokat. Hogy bizonyos körülmények között a másik ember is egy kapu, sőt egy határ. Sőt. Amikor úgymond dilettáns módon vesz észre számára is nyilvánvaló dolgokat, mondhatni, amikor szélcsöndben dolgozik, szerintem az a legfantasztikusabb. Ahogy tegnap a német-koreai meccset közvetítő pályakezdő riporter egyszerre csak azt mondta: igen, ezek a koreai játékosok rendkívül szívósak és állóképesek! Nyilván valamelyik küzdősportot is művelik, és egyáltalán, van bennük valami keleti beütés. Keleti beütés 1994. JÚLIUS 1. VÁNCSA ISTVÁN: A Vu Quang ökör Most először sikerült Vietnamban Vu Quang ökröt élve foglyul ejteni. Mint a Népszabadságban olvasható, mindössze néhány száz Vu Quang ökör él a dzsungelben — erdei ökörről van szó tehát—, a fajról 1992 óta tudnak a zoológusok, de eddig csak pata- és csontmaradványokat találtak belőle. A Wu Quang ökör feltétlenül megérdemli a figyelmünket. Ismeretes, hogy az ökör nem más, mint herélt szarvasmarha. Mármost eddig úgy tudtuk, a herélés emberi közreműködést tételez föl, a homo sapiens játékos kedvéből fakad, ha viszont egy vadon élő, ember nem látta faj egyedei hevétz állapotban kerülhetnek elő a dzsungel mélyéből, akkor innentől kezdve a fenti megállapítás érvénytelen. Vagy azt kell feltételeznünk, hogy ez a három szimbiózisban él valami erős ollójú és anatómiailag fölkészült rákfajjal, amely a megfelelő időpontban lebonyolítja a kasztrációt, vagy pedig azt, hogy a Wu Quang ökör pszichoszomatikus úton önmagát heréli ki. Nekem az utóbbi hipotézis tetszik jobban, de ezzel még nem jutottunk a végére. Az ökör, mint olyan, hímnek impotens, nősténynek meddő, azaz némiképp aszexuális jószág, ergo ivartalanul — például tisztán spirituális úton — kell szaporodnia. Ez az egyik lehetőség. A másik: talán egy ártatlan hajadon fordította a hírt, akinek sem az állattenyésztésről, sem az ivaros szaporodásról, sem a kasztrációról nincsenek világos elképzelései, továbbá azt sem tudja, hogy az angol ox szó nemcsak ökröt jelent, hanem mindenféle marhát is általában. Azaz lehet, hogy a Wu Quang ökör mindenestül egy leiterjakab. Nem is foglalkoznék vele, ha pár nappal korábban nem olvastam volna egy igen érdekes interjút a Kádár-rendszer visszaépülésének esélyeiről. Azt mondja benne a megkérdezett szociológus, hogy ez a bizonyos alakulat megőrizte a kontinuitását, vidáman tenyészik a függöny mögött, most pedig elemi erővel fog a színpadra betörni, pedig szíve szerint talán még a legnagyobb kormányzópárt vezetősége is megakadályozná ebben, ha képes volna rá. Viszont nem képes. Amennyire visszaemlékszem, a Kádár-rendszer, ha innen nézzük, impotens volt, ha onnan nézzük, meddő, de mindenképp töketlen, pont mint a Wu Quang ökör. Ha pedig egy ilyen formáció hosszan fennmaradhat, akkor mert épp a Wu Quang ökör ne létezhetne, ugyebár. Az említett interjú eléggé meggyőző sajnos. A részleteket illetően vannak ugyan apróbb gondjaim, nem tudom például, milyen módon fogja elintézni a PB, hogy nyaranta egyáltalán ne legyen sör, meg hogy a mostani százfajta kenyér helyett a jövőben csak kettőt lehessen kapni, nagyobb ünnepek előtt pedig egyáltalán semmilyet, de ez is majdcsak megoldódik valahogy. Aztán lesz megint móka, kacagás. Mindez nem politikai vélemény, csupán tényeket akarok leszögezni. Az elmúlt eljövendő éra kedélyes volt és nótáskedvű, reprezentatív megjelenési formája a művészetekben éppen ezért a lakodalmas rock. Ez utóbbi úgy foglalja végső szintézisbe a Kádár-korszak totalitását, ahogy az Isteni színjáték szellemi síkon összegzi a középkort. Jó, lehet, hogy a lakodalmas rock és Dante nem egészen ugyanazt a színvonalat képviseli, dehát a középkor és a Kádár-kor között is észlelhető némi nívókülönbség, mármint a középkor javára, ha ezt egyáltalán hangsúlyozni kell. Természetesen a Wu Quang ökörrel nem ez a sajátosság kapcsolja össze, hanem a pszichoszomatikus úton történő önherélés iránti olthatatlan vágy — tudományos nevén castrophylla —, illetve maga a folytatólagosan, visszaesőként és bűnszövetkezetben elkövetett autogén eltöketlenedés, amelynek eredményeképp a kor sajátos, utánozhatatlan karaktere összeállt. Ha egy ilyen organizmus fenn bír maradni, az csoda. Ha Magyarországon tud fennmaradni, azaz orrabukni és felkászálódni megint, akkor előttünk áll a magyar Wu Quang ökör. Meglehet, ez a totemállatunk. A jelek legalábbis arra utalnak, hogy a turul teljes félreértés, a nép a Vu Quang ökröt szomjazza nagyon; nem baj, hogy vele együtt élni annyi mint vegetálni a periférián, úgy érzem, Ázsia legnyugatibb, elhanyagolt, sáros és vigasztalan peremvidékén, ez másodlagos, ha eddig jó volt, jó lesz ezután is, a Wu Quang ökröt pedig már megszoktuk. Töketlennek ugyan töketlen, továbbá kicsit sunyi, álnok, agresszív, kiállhatatlan, falánk és büdös, egyszóval egy ronda, ótvaros barom — de a mienk. A PVB V. és Terasza a Deák Ferenc utca sarkán gazdag salátabárral és Schöller fagylaltkülönlegességekkel várja vendégeit. Június 17 - július 17-ig a futball-világbajnokság izgalmait hatalmas vetítővásznon közvetítjük. A futballrajongóknak az első pohár "hónap söré"-vel és egy tippszelvénnyel kedveskedünk, amellyel értékes ajándékokat nyerhetnek. Főnyeremény: állófogadás 12 személy részére. Keddenként: élő jazz. Csütörtökönként: Old Boys koncert (belépődíj) GRAND HOTEL CORVINUS Kempinski Budapest 1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8. Tel: 266-1000, Fax: 266-2000