Élet és Irodalom, 1994. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1994-07-01 / 26. szám - Csajka Gábor Cyprian: Keleti beütés (1. oldal) - Váncsa István: A Vu Quang ökör (1. oldal)

[ÉLET ÉS|#| I IRODALOM | IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA: 44 FT 1994. JÚLIUS 1. CSAJKA GÁBOR CYPRIAN: A kérdésre, milyen is legyen a­­ sajtó, lehet mondani persze, hogy legyen kritikai, sőt ellen­zéki, mert az igazi sajtó első­rendű feladata a kontroll. Ha­nem az is teljesen érthető, hogy egyesek az úgynevezett pro­fesszionális semlegesség köve­telményét hangsúlyozzák, leg­alább a szűken vett hírfogalma­zás legyen elfogulatlan és tárgy­szerű, hiszen a pártos hír, az irányzatos tény hullaként szüle­tik, úgy van, hogy azonnal nincs is. Mélységesen egyetértek azokkal, akik szerint a hírközlő szakember politikai meggyőző­dése maradjon az ő saját titka, a finom grimaszok, csücsöríté­­sek, intonációs kijelzések az ér­demi közlés ádáz útonállói, kommunikációs haramiák. E belátásokon túl azonban semmi se hoz ki a sodromból. Nem azért, mert éppen most annyira sötétnek látnám a mé­diahelyzetet, hanem a jelenlegi kedélyviszonyaim közepette képtelenség lázasan szólanom efféle ügyekről. Legföljebb ak­kor vagyok mérges, ha például egy bulvárlap felülmúlhatatlanul ostoba és ízléstelen címmel közli egy tragikus kimenetelű közúti baleset hírét („Halálra előzte magát"). Némely lapszer­kesztő leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy úgymond egy ki­csit feldobja a címeket, és a leg­­bárgyúbb szóviccekkel kínálgas­­sa a torokszorító tragédiákat. Hanem még ezeket a jelensé­geket se fogom én ezután szóvá tenni, legyen a sajtó olyan, ami­lyen lenni akar. És a televízió is. Teljességgel nézhetetlen televízi­ót csinálni legalább olyan nehéz, mint kitölteni a nulla találatos totószelvényt. Ameddig minden­féle játékok vannak, ameddig le­het betelefonálni, saccolni, gurí­tani, aladárhármazni, ameddig a műsorvezetők jelentékeny há­nyada pénzt tud osztogatni, ameddig autóriasztóért, Korfuért vagy egy pucsító lányért lehet huszonegyezni a géppel, addig a cég egyszerűen képtelen megzu­hanni, és médiatörvény se kell. A szellem lehet kicsi, ha eléggé já­tékos, és van mit kivenni belőle. Az úgynevezett tényműfajok­­kal kapcsolatosan se kell szigo­rúnak lenni. Kuroszava mester híres film­jének címe, A vihar kapujában hatalmas metafora. Minden ese­mény, tény és létezőség A vihar kapujába állítódik, ha megpró­báljuk elmondani. Egyetlen ese­ményből annyi történet hajt ki, ahányan elmesélik azt. Minden, amit mondunk. A vihar kapujá­ban áll, az özönlésében, amely mi vagyunk. Hatalmas és való­ságos játék ez a viharzás, kaoti­kus és „terelhetetlen". Ritkán adódnak helyzetek, amikor rá­kényszerülünk, hogy egyeztes­sük a történeteink, de azért adódnak. Például amikor né­hány éve a szomszédasszonyom a Híradó és az Egyenleg megte­kintése után azzal csöngetett be, hogy most akkor kell vér, vagy nem kell, mert a Híradó szerint kell, az Egyenleg szerint viszont Dunát lehet rekeszteni a vérrel, és ő egyszerűen imád vért adni, mert neki annyi van, hogy sokszor valósággal szét­megy a feje, és ha ő vért ad, az, ugye, ODA-VISSZA jó, csak a férje nem szívesen engedi. Ha­nem ha a tévéből kérik, az más. Ezt a két vértörténetet akkor nem bírtuk összerakni, most meg már végképp csak annyit lehet tenni vele, hogy nem lesz túldimenzionálva, lengedezzék a viharban tovább. Az újságírás meg a médiázás amúgy érdekes játék; talán az a legérdekesebb dolog benne, ha az újságíró észrevesz valamit. Akár bizonyos kapukat és hatá­rokat. Hogy bizonyos körülmé­nyek között a másik ember is egy kapu, sőt egy határ. Sőt. Amikor úgymond dilettáns mó­don vesz észre számára is nyil­vánvaló dolgokat, mondhatni, amikor szélcsöndben dolgozik, szerintem az a legfantasztiku­sabb. Ahogy tegnap a német-ko­reai meccset közvetítő pálya­kezdő riporter egyszerre csak azt mondta: igen, ezek a koreai játékosok rendkívül szívósak és állóképesek! Nyilván valamelyik küzdősportot is művelik, és egyáltalán, van bennük valami keleti beütés. Keleti beütés 1994. JÚLIUS 1. VÁNCSA ISTVÁN: A Vu Quang ökör Most először sikerült Vietnamban Vu Quang ökröt élve foglyul ejteni. Mint a Népszabadságban olvasható, mindössze néhány száz Vu Quang ökör él a dzsungelben — erdei ökörről van szó tehát—, a fajról 1992 óta tudnak a zoológusok, de eddig csak pata- és csontmaradványokat találtak belőle. A Wu Quang ökör feltétlenül megérdemli a figyelmünket. Ismeretes, hogy az ökör nem más, mint herélt szarvasmarha. Mármost eddig úgy tudtuk, a herélés emberi közreműködést té­telez föl, a homo sapiens játékos kedvéből fakad, ha viszont egy vadon élő, ember nem látta faj egyedei hevétz állapotban kerül­hetnek elő a dzsungel mélyéből, akkor innentől kezdve a fenti megállapítás érvénytelen. Vagy azt kell feltételeznünk, hogy ez a három szimbiózisban él valami erős ollójú és anatómiailag fölké­szült rákfajjal, amely a megfelelő időpontban lebonyolítja a kasztrációt, vagy pedig azt, hogy a Wu Quang ökör pszichoszo­matikus úton önmagát heréli ki. Nekem az utóbbi hipotézis tet­szik jobban, de ezzel még nem jutottunk a végére. Az ökör, mint olyan, hímnek impotens, nősténynek meddő, azaz némiképp aszexuális jószág, ergo ivartalanul — például tisztán spi­rituális úton — kell szaporodnia. Ez az egyik lehetőség. A másik: talán egy ártatlan hajadon fordította a hírt, akinek sem az állatte­nyésztésről, sem az ivaros szaporodásról, sem a kasztrációról nin­csenek világos elképzelései, továbbá azt sem tudja, hogy az angol ox szó nemcsak ökröt jelent, hanem mindenféle marhát is általá­ban. Azaz lehet, hogy a Wu Quang ökör mindenestül egy leiterjakab. Nem is foglalkoznék vele, ha pár nappal korábban nem olvas­tam volna egy igen érdekes interjút a Kádár-rendszer visszaépü­lésének esélyeiről. Azt mondja benne a megkérdezett szocioló­gus, hogy ez a bizonyos alakulat megőrizte a kontinuitását, vidá­man tenyészik a függöny mögött, most pedig elemi erővel fog a színpadra betörni, pedig szíve szerint talán még a legnagyobb kormányzópárt vezetősége is megakadályozná ebben, ha képes volna rá. Viszont nem képes. Amennyire visszaemlékszem, a Kádár-rendszer, ha innen néz­zük, impotens volt, ha onnan nézzük, meddő, de mindenképp tö­­ketlen, pont mint a Wu Quang ökör. Ha pedig egy ilyen formáció hosszan fennmaradhat, akkor mert épp a Wu Quang ökör ne lé­tezhetne, ugyebár. Az említett interjú eléggé meggyőző sajnos. A részleteket illető­en vannak ugyan apróbb gondjaim, nem tudom például, milyen módon fogja elintézni a PB, hogy nyaranta egyáltalán ne legyen sör, meg hogy a mostani százfajta kenyér helyett a jövőben csak kettőt lehessen kapni, nagyobb ünnepek előtt pedig egyáltalán semmilyet, de ez is majdcsak megoldódik valahogy. Aztán lesz megint móka, kacagás. Mindez nem politikai vélemény, csupán tényeket akarok leszö­gezni. Az elmúlt­ eljövendő éra kedélyes volt és nótáskedvű, rep­rezentatív megjelenési formája a művészetekben éppen ezért a lakodalmas rock. Ez utóbbi úgy foglalja végső szintézisbe a Ká­dár-korszak totalitását, ahogy az Isteni színjáték szellemi síkon összegzi a középkort. Jó, lehet, hogy a lakodalmas rock és Dante nem egészen ugyanazt a színvonalat képviseli, dehát a középkor és a Kádár-kor között is észlelhető némi nívókülönbség, mármint a középkor javára, ha ezt egyáltalán hangsúlyozni kell. Természetesen a Wu Quang ökörrel nem ez a sajátosság kap­csolja össze, hanem a pszichoszomatikus úton történő önherélés iránti olthatatlan vágy — tudományos nevén castrophylla —, il­letve maga a folytatólagosan, visszaesőként és bűnszövetkezet­ben elkövetett autogén eltöketlenedés, amelynek eredményeképp a kor sajátos, utánozhatatlan karaktere összeállt. Ha egy ilyen organizmus fenn bír maradni, az csoda. Ha Magyarországon tud fennmaradni, azaz orrabukni és felká­szálódni megint, akkor előttünk áll a magyar Wu Quang ökör. Meglehet, ez a totemállatunk. A jelek legalábbis arra utalnak, hogy a turul teljes félreértés, a nép a Vu Quang ökröt szomjazza nagyon; nem baj, hogy vele együtt élni annyi mint vegetálni a pe­riférián, úgy érzem, Ázsia legnyugatibb, elhanyagolt, sáros és vi­gasztalan peremvidékén, ez másodlagos, ha eddig jó volt, jó lesz ezután is, a Wu Quang ökröt pedig már megszoktuk. Töketlennek ugyan töketlen, továbbá kicsit sunyi, álnok, agresszív, kiállhatat­­lan, falánk és büdös, egyszóval egy ronda, ótvaros barom — de a mienk. ­ A PVB V. és Terasza a Deák Ferenc utca sarkán gazdag salátabárral és Schöller fagylaltkülönlegességekkel várja vendégeit. Június 17 - július 17-ig a futball-világbajnokság izgalmait hatalmas vetítővásznon közvetítjük. A futballrajongóknak az első pohár "hónap söré"-vel és egy tippszelvénnyel kedveskedünk, amellyel értékes ajándékokat nyerhetnek. Főnyeremény: állófogadás 12 személy részére. Keddenként: élő jazz. Csütörtökönként: Old Boys koncert (belépődíj­) GRAND HOTEL CORVINUS Kempinski Budapest 1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8. Tel: 266-1000, Fax: 266-2000

Next