Élet és Irodalom, 1995. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1995-07-07 / 27. szám - Vezér Erzsébet: Ritoók Emma naplója • reflexió • Kozma György: A lélek kalandora (Hova tűnt Ritoók Emma naplója). ÉS 1995. június 2. (2. oldal) - Balogh Tibor - Szitányi György: Ki-mi hasad? • reflexió • Szitányi György: Máma ne hasadna tovább? ÉS, 25. sz. (2. oldal) - Molnár Erzsébet: Bükkszentlászló • Lichthof (2. oldal) - Szabó Sándor: Orr, fül, aranyér • reflexió • Tót Ambrus: Szervili (ÉS, 26. szám) (2. oldal)

Ritoók Emma naplója Kozma György A lélek kalandora (Hová tűnt Ritoók Emma naplója) címmel az ÉS jún. 2-i számában egy romantikus családi történetbe ágyaz­va adja elő a napló eltűnését. Érthe­tetlen számomra, miért beszél a nap­ló eltűnéséről, mikor néhány hónap­ja kölcsön is adtam neki részleteket a naplóból, és akkor elmondtam, hogy eredetileg a Széchényi Könyv­tár kézirattárában őrizték, és Ritoók Emma úgy rendelkezett, hogy halála után huszonöt évig zárolják, aztán pedig egy három tagú kuratórium: Halász Gábor, Rédey Tivadar és egy családtag határozza el, mi legyen a naplóval. Mivel a 25 év lejártával, 1970-ben már sem Halász Gábor, sem Rédey Tivadar nem élt, egy csa­ládtag vette magához. Én 1970-ben még néhány napig kutathattam, mivel akkor készítettük Karádi Évával a Vasárnapi Kör doku­mentumkötetet, és a Vasárnapra vo­natkozó részleteket ki is írtam belő­le. Aztán egy családtag (a nevét Ka­rádi Éva tudja) a Vasárnapra vonat­kozó néhány adatot még készséggel megadott Karádi Évának. Az igaz, hogy Ritoók, különösen a forradalmak alatt masszívan antisze­­mita volt. De úgy tudom, hogy a har­mincas években ismét progresszív szalonja volt, amit az is bizonyít, hogy Halász Gáborra és Rédey Tiva­darra bízta naplóját. Még egy tévedés van Kozma írásá­ban. Nem tudom, honnan veszi, hogy Ritoók Balázs Bélába volt szerelmes. Köztudott, hogy Ernst Bloch volt a nagy szerelem, akivel még Heidelberg­­ben ismerkedett meg. A szellem ka­landorainak egyik szereplője is Bloch. Elképzelhető, hogy antiszemitizmusá­nak egyik gyökere is abban lelhető meg, hogy Bloch nem vette feleségül. Balázzsal és Lukáccsal rendszere­sen levelezett, és maga írja, hogy ha ezek a zsidó fiúk nem lennének, sen­kivel se tudna filozófiáról beszélni. Egyébként a Kozma György családi krónikája rendkívül érdekes, és na­gyon jellemző a századelő társadalmi viszonyaira, hogy a híres szegedi rab­bi, Löw Immánuel és az antiszemita Ritoók Emma rokonok voltak. Vezér Erzsébet Ki — mi hasad? Szitányi György igen nagy képzelőe­rőről, s igen csekély ismeretanyagról árulkodó véleménnyilvánítással örven­deztette meg az „ÉS” olvasóit — ponto­sabban szólva közülük azokat, akik a jú­nius 23-i számot kézbe véve a rádiót hallgató, eminens tájékozottságával el­bűvölni szándékoló szerző jeles eszme­­futtatására kíváncsiak voltak (ÉS, 25. szám, Mária ne hasasdna tovább?) A hozzá nem értés negédes, meg­ejtő primitívsége süt Szitányi sorai­ból. Amit Szászról ír, úgy bornírt, ahogyan van; ha Szászt nem sikerült megértenie, legalább a Szász által kreált azon antológiát vette volna — a ráhangolódás nagyobb reményé­ben — kézbe, amelyben Karinthy novellái is helyt kaptak. Sajnos a „Száll a kakukk fészkére” — hogy memóriáját és kreativitását kímélendő pusztán erre a műalko­tásra hivatkozzam — sem volt eléggé attraktív számára ahhoz, hogy észre­­vétesse: mennyire ráfogás, stigmati­­záció, artefaktum gyakorta az az íté­let, amely kategorizálásunk eredmé­nyeként rögzül valakin. Nyilván a jótékony tájékozatlanság akadályozta meg a szerzőt abban is, hogy Szász nevéről Watzlawickéra, Lain­­géra asszociáljon. Legyen könnyű neki a társításképtelenség mgabiztossága. Az azonban, ahogyan Buda Bélát minősíti, a „mentális alkalmatlan­ság” avagy a „tények által magát be­folyásolni nem engedő ‘géniusz’” besorolást kívánja meg. Az „ÉS” persze nem szakmai or­gánum (mily nagy szerencséje ez különb s különb szakmáknak!) —, ám a rádiót ekként figyelmező in­­terpretátor fölöttébb torzító néze­teit e megállapítás sem képes — vé­leményem szerint — elfogadhatób­­bá tenni. Balogh Tibor ÉLET ÉS ÍR IRODALOM VISSZHANG□ LICHTHOF A megboldogultakat Trabantok első ülésén, beköt­ve szállítják a temetőbe a vállalkozók, és ez fölháborí­­tó, mondta a televízióban a minap egy temetőigazga­tó. Hát nem tudom. Ha a hátsó ülésen szállítják és nincs bekötve, akkor meg minden fékezéskor előre­bukik. A vállalkozó, ha hátra is fordul, fél kézzel nem tudja rendesen megigazgatni, a megboldogult foly­ton oldalra dől, zakója félrecsúszik, pláne ha a vállal­kozó a hajtókájánál ragadja meg, ismételt fékezésnél már a sebváltó környékén landol, aláhulló feje beszo­rul a két első ülés közé, innen kiráncigálni már csak­nem lehetetlen, anyád, mondja a vállalkozó, akadj már ki baz’­meg; a megboldogult nem válaszol, végül ki­akad ugyan, de visszazuhan; a rava­talozóig egyesben kell menni, hátul dudálnak, öklöket ráznak. Meg aztán a hivatalos temetői szolgáltatások se tö­kéletesek; nem is a temetői állapotokra gondolok, hanem mit tudom én, a mozdulatra, ahogy a múltkor például váratlanul kezembe nyomták Mária nénit. Mária néni egy urna bensőjében lapult, és nem tud­ta, hogy én fogom Tapolcáról Kővágóőrsre vinni bu­szon, meg hogy még nejlont se hoztam; nejlonja van, kérdezte a gondnok, aki az urnákat tologatta az aszta­lon; nejlon...? kérdeztem én; ja, vagy valami; nincs, mondtam én, és automatikusan két kezembe fogtam Mária nénit uriástól. Igazság szerint elfért volna az egyik tenyeremen is, de olyan lett volna az egész, mintha pincér lennék és épp indulnék kifelé, hogy a teraszon szolgáljam föl a vendég narancslevét. Mária néni tehát a két tenyerem közt ért az utcára, s haladt a sarokig tovább, a bátyámat kerestem a szememmel, még egy sarokkal arrébb, egy padnak támaszkodva állt, bámult maga elé, nejlonod van, néztem rá; nej­lon...?, hökkent meg; ja, vagy valami, böktem állam­mal az urna felé; nem ők viszik át....?, kérdezte ő; egy urnáért nem megy kocsi, adtam tovább az informáci­ót; darab ideig álltunk tanácstalanul; ott van valami, mondtam a bátyámnak, és a szemközti boltra mutat­tam, járkáltunk nejlon után. Tapolcán mindent barna papírzacskóba csomagol­nak. Szereztünk egyet mégis, az volt ráírva .A jéghideg Coca Cola az igazi­, a bátyám tartotta, én kezdtem csúsztatni belé az urnát, a szemfödél a szélébe akadt, élt nyolcvanhét évet­­te, én ebbe nem rakom bele, mondtam, a testvérem bólintott, zsebre rakta a nej­lont, még épp elértük a kővágóőrsi buszt, igaz át kel­lett szállni, nehogy leejtsd, mondta a bátyám és meg­fogta a könyököm a lépcsőn, tenyerem útközben az urnához izzadt, ar­ra gondoltam ez ta­lán jól esik Mária néninek, meg már az is mekkora fegy­vertény hogy el­hamvasztották, port és hamut nem szo­kás hűtés nélkül pajtában sőt kórhá­zi mellékhelyiségben tárolni, Trabant első ülésére meg bekötni se lehet egyáltalán. Azt írja az újság, Miskolc mellett van egy falu, Bükkszentlászló, ahol évek óta nincs temetés, közbe’ temetnek. Nem jelentik be, nem kérik el Miskolcról a ravatalozó kulcsát se, a plébánosnak van másolata, nem fizetnek a sírhelyért, nem rendelnek halottszállí­tást, koszorúvivést, ha meghal valaki, a halálos ágyból egyből a temetőbe viszik, kimegy az egész falu, na, itt jó lesz, böknek egy tisztásra, elkezdenek ásni, szegény Jóska, még élhetett volna, a pap beszédet mond, be­temetik a sírt, megülik a tort, kész. A bükkszentlászlóiak azt mondják, egyszer csak ele­gük lett a temetőigazgatóságból. A temetőigatóság szerint abszurd a helyzet, ha vala­ki megkérdi, azt se tudják megmondani, ki hol fek­szik. Igaz, eddig még nem kérdezte őket senki. Bükkszentlászló Lám, igaza volt Thomas Szász pro­fesszornak — az általam recenzált műsorban —, azt mondta, a pszichiát­ria körüli nézetkülönbségek valláshá­borúkat idéző barbársággal csapnak össze. Mivelhogy szerinte a pszichiát­ria nem tudomány, hanem vallás. Ennyit Balogh úr csaknem elegáns modoráról. A világért sem kioktatásként, csak a ködöt ritkító szándékkal hívom fel szí­ves ügyeimet arra, hogy amit tőlem ol­vasott, nem a vallásháború része, mind­össze egy rádióműsor mint rádióműsor recenziója. E műsorban szólt Szász mel­lett, de hangsúlyozva, hogy pszichiáter­ként, az általam is tisztelt Buda Béla, akinek műsorbani produkciója magá­val ragadott. Számos politikus megiri­gyelhetné a teljesítményt. Balogh Tibornak személyére szóló válaszom nincs, ilyen tónusban nem képes megszólítani. Szitányi György Télipróba Újságíró Stúdió 1995 szeptemberében immár negye­dik évfolyamát indítja a Bajor Nagy Er­nő által alapított Tolipróba Újságíró Stú­dió, amelynek bizonyítványa a Magyar Újságírók Szövetsége rendes tagságának elnyeréséhez is ajánlás. A máig végzettek többsége azóta rendszeresen publikál az írott és elektronikus sajtóban (a hallga­tók egyike első díjat nyert épp az ÉS ri­portversenyén) . A tízhónapos kurzusra jelentkezni lehet írásban vagy telefonon: Pelikán Könyvkiadó, Budapest V, Irányi u. 17. — 1056; telefonon: 118-1608 és 129-4304 (utóbbin üzenetrögzítő). Minden érdeklődőnek írásos, rész­letes tájékoztatót küld a stúdió veze­tője, Hárs György. Hibaigazítás Múlt heti számunkban Kenyeres Zoltán könyvének címe pontatlanul szerepelt. A cím helyesen: Irodalom, történet, írás. Az érintettek elnézését kérjük. Évadzáró utcabál Immáron hagyománnyá lett, hogy a francia nemzeti ünnep előestéjén, július 13-án a Francia Intézet Fő ut­cai épülete előtt és a Duna-parton az Intézet utcabálra hívja az itt élő fran­ciákat és a francia kultúra összes ba­rátját, de a tanév és a vizsgaidőszak befejezése után fellélegző, bulizni vágyó minden fiatalt is, 19-24 óráig. „A Szívbeteg gyermekek védelmében” Alapítvány A Magyar Televízió 1-es csatornája július 13-án, csütörtökön 20 óra 55 perces kezdettel sugározza a „GYER­MEKSZÍV” című filmet. A film célja: felhívni a figyelmet a szívbeteg gyermekek kezelésének meglévő problémáira, ezen felül egy széleskörű társadalmi összefogást sürgetni az Országos Gyermekkardi­ológiai Központ létrehozására. A film rendező-operatőre: Koltay Gergely. A Kortárs ■ w a ■ ■ júliusi számából: A hetvenéves Nagy lászló — Szent­­kuthy Miklós: Raguza — Horváth Elemér, Utassay József, Orbán Ottó versei — Gion Nándor A Málnasze­dő gyógyulása — Czigány Lóránt vi­tacikke — Veress Miklós Kis magyar haláltrakta — Egy liberális konzerva­tív a 30-as évekből — Németh László esszéinek belső értelme. Orr, fül, aranyér „Én úgy vagyok vele, elvtársak, hogy szeretem, ha valami az, aminek nevezik. Tehát a krumplileves le­gyen valóban krumplileves.” Remélem, hogy meszesedő agyam nagyjából szöveghíven őrizte meg a később felkapott és ma is föl-fölem­­legetett kádári bonmot-t. Ez azért jó volt a vén bűnöstől, ismerjük el. Ad notam fogom fel a politika körül bö­gölyködő humort: akkor az igazi, ha csípős, vitriolos, nemcsak döngicsélő — ha szatíra a javából. Így aztán egyet is értek Tót Ambrusnak az Uborka című tévéprodukció lagyma­tagságát kifogásoló, Szervili című füstölgésével. (És, 26. szám) Gon­dom csak ezzel van: „Ha egy­ politi­kusnak húsz centis a füle és nincs egy értelmes mondata a két választá­si ciklus alatt sem, akkor tessék azt az orrot ötven centisre formázni, be­kenni pirosra, a hülyeséget meg el­vinni az abszurdumig”. (Kiemelések tőlem — Sz. S.) Most akkor fül vagy orr, kérdem tisztelettel? El kéne dönteni, mert így a mondatnak se füle, se farka, de­ szó sincs arról, hogy itt és ezzel óhajtom poentírozni szösszenete­­met, mert Tót a következő bekezdés­ben ad egy még magasabb szervát. Amikor is azt írja, hogy „megfáradt és aranyeres kabarészerzők tucatpo­énjaira épül a dramaturgia...” Jó „mancsos” ez, az árgyélusát! Lehet, hogy itt a megszenvedett tudás sú­lyos aranyfedezetével volna dol­gunk...? Szabó Sándor ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Szerkesztők és fogadóórák: Műbírálat: MEGYESI GUSZTÁV hétfő, csütörtök 10—13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10—13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11—13 Interjú: MIHANCSIK ZSÓFIA csütörtök 12-13 Könyvek: BODOR BÉLA hétfő 12—16 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10—14 Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ KARDOS G. GYÖRGY KERTÉSZ ÁKOS MOLNÁR ERZSÉBET ORAVECZ IMRE Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1437. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. Budapest, Bajza utca 68. 1062 Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel u. 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 4050 Ft, fél évre 2028 Ft, negyed évre 1014 Ft. Nyomtatás: VESZPRÉMI MI NYOMDA RT. Felelős vezető: Fekete István igazgató A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft támogatásával készül. További támogatóink: Állami Fejlesztési Intézet Rt., Bábolna Rt., Central-European International Bank Ltd., EGIS Rt., Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, Graphisoft Kft., Inter-Európa Bank Rt., Medicor Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Pannonplast Műanyagipari Rt., Taurus Rt., Westel Rádiótelefon Kft. Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. WMfin 1995. JÚLIUS 7.

Next