Élet és Irodalom, 1996. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-30 / 35. szám - Koller Lőrinc: Öt kérdés a kormányfőhöz • televíziókritika (15. oldal) - Schéner Mihály: Dohnál Tibor rajzai mögé (15. oldal)
1996. AUGUSZTUS 30. Dohnár Tibor rajza KOLLER LŐRINC: Televízió Öt kérdés a kormányfőhöz Miniszterelnöki sajtótájékoztató az újságírószövetségben, időpont: 1995. december 19. ÚJSÁGÍRÓI KÉRDÉS: Miniszterelnök úr, ön az elmúlt héten Dél-Koreában járt, ahol találkozott Ro Te Vu, ottani kormányfővel is. Mennyiben volt előkészített ez a találkozás, és mennyiben befolyásolta a tárgyalások sikerét az a tény, hogy találkozásuk után egy nappal Ro Te Vu-t korrupciós vádak miatt letartóztatták? MINISZTERELNÖKI VÁLASZ: Először is nagyon szeretném a tisztelt újságírók figyelmét felhívni arra, hogy ugyanolyan körültekintően tudósítsanak, mint amilyen körültekintésre törekszik a kormány. Tudniillik, amit ön fölvet, és ami megjelent a híradásokban, annak az égvilágon semmi köze a valósághoz. A koreai törvények értelmében ugyanis választások előtt föl kell menteni a miniszterelnököt, márpedig Dél-Koreában 1996 tavaszán választások lesznek. Az égvilágon semmi köze tehát ennek a korrupciós eljáráshoz. Jobb lett volna, ha aki erről tudósít, megkérdezte volna valamelyik dél-koreai képviselőt, hogy miért mentik föl a miniszterelnököt. TV HÍRADÓ, 1996. AUGUSZTUS 26.: Huszonkét és fél évre ítélték Ro Te Vu miniszterelnököt korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. Az 1995 decemberében kezdődött perben a vád szerint Ro 355 millió dollár vesztegetési pénzt fogadott el 35 dél-koreai nagyvállalattól. Most, hogy kilenc hónappal a sajtótájékoztató után ismét megnéztem videón a miniszterelnök pökhendi, kioktató válaszát, ismét fölteszem — kissé kiegészítve, némiképp lebontva és kissé általánosabban is — a kérdést: 1. Megfelelőképpen előkészítettnek tekinthető-e egy kétoldalú miniszterelnöki találkozó még azok után is, hogy a két elnök közül egyiket a találkozót követő huszonnégy órában lecsukják? 2. Azok után, hogy egy kétoldalú miniszterelnöki találkozó másnapján az egyik elnököt korrupciós ládákkal elvezetik, helyénvalóé az az újságírói kérdés, hogy az elvezetés ténye mennyiben befolyásolta a találkozás sikerét? 3. Miként tájékoztatták Horn Gyulát, hogy vajon minden távozó dél-koreai miniszterelnököt bilincsbe vernek e a mandátum lejárta után, vagy csak azt, amelyiket elképesztő méretekben tudtak korrumpálni? 4. Ha ez előbbi kérdésre a magyar kabinet nem tudja a pontos választ, akkor miért nem tájékozódik valamelyik dél-koreai képviselőnél? 5. Ha Horn Gyula miniszterelnöki sajtótájékoztatón elhangzó válaszaiban általában annyi az igazságtartalom és a megbízható ismeretanyag, mint a dél-koreai miniszterelnökkel kapcsolatos kérdésre adott válaszában, akkor a magyar kormányfő van-e olyan helyzetben, hogy kioktasson bárkit is? 1— 1 ÉLET ÉS 1951 IRODALOM 1. ___ Dohnál Tibor rajzai mögé Dohnál Tibor rajzait, festményeit, szobrait — immár három évtizede — sok helyütt, sokszor bemutatták. Munkáiról sokan, sokat, sokféleképpen írtak, mondtak... Egy, ami elvitathatatlan: öntörvényű, sokoldalú munkássága mindenképp sajátos értéke a magyar képzőművészetnek. Rendhagyó módon e munkásságot kísérők véleményeiből idézve tartunk tükröt, miközben közreadunk egy keresetlen válogatást Dohnál régi, régebbi és újabb rajzaiból — a lélekállapot állandóságát és változását, a „kész mű” helyett a rezdüléseket érzékeltetendő. Sajátos anatómia ez, egy élő testet ismerünk meg általa. „...Jegyezze meg kedves Dohnál, az ember különbözhet, ha már azonosult...” Kassák Lajos (személyes beszélgetés —1968) „... Kisfiam, a vonal mesebeli hős, van is, meg nincs is. Igazából nincs, de mégis van. Olyan hitelt kér, mint a színek színe, a fehér...” Tóth Menyhért (személyes beszélgetés —1969) „...Dohnál »összegyűjti és továbbadja azt, ami a mélyből jön”; munkásságának szinte mottójául is választhatnánk Klee mondatait. Művészi indulásának pillanatától meghatározott célok valóra váltása felé tör. Nem elégszik meg a puszta ábrázolással, hanem tartalmasabb, mélyebb szférák bemutatására vállalkozik... E vállalás avatja rangos művészszé őt..” Z. Szabó László (Katalógus előszó —1969) „...Dohnár Tibor sokoldalú művész, invenciózus ember, állandóan újra készülő feltaláló. Ugyanakkor vérbeli festő, s bravúros a rajztudása, technikai készsége...” Sz. Kürti Katalin (Szabolcs-Szatmári Szemle ,1973) „...Dohnál Tibor kevés motívumot alkalmaz, de találó variációi révén gazdagok, mozgalmasak grafikái. Nagyon fegyelmezett mozgalmasság az övé, mértéktartó, akárcsak példaképei, az elbeszélést balladává sűrítő ősi ábrázolások...” Heitler László (Magyar Építőművészet , 1973) „...A festőművész Dohnál Tibor rajzai (is) új stílust visznek művészetünkbe, új hanggal gazdagítják azt... Helye nemzedéke élvonalában elvitathatatlan...” Dévényi Iván (Pest megyei Hírlap — 1975) „...Dohnár Tibor művészetében a tegnap ölelkezik a mával. Ebben látja — és látjuk mi is — művészetének korszerűségét...” Bojár Iván (Magyar Hírlap — 1975) „...A motívumokból jeleket emelő Dohnál olyan széles érzelmi és értelmi skálán játszik tiszta szabatossággal, melyben a komolyság és a felszabadultság békésen megfér egymás mellett... Festészetéről is sok szót kell ejteni még a kritikának és a művészettörténetnek egyaránt..." Horváth György (Magyar Nemzet , 1975) „...Rend van-e benned? Kérdezik szigorú elegánsan Dohnál művei. Mert alkotóban és alkotásaiban rend feszül. Nem katonás, nem hivatalnoki, attól mélyebb. Szerelemről, születésről, belső törvényszerűségeinkről szól ez a képzőművészeti rend. Méltóságosan, nemes egyszerűséggel... Üzenet. Érdemes megérteni...” Szigethy (Népújság, 1983) „...A maga mesterségének csínjait Dohnál a legtisztább fokon ismeri és műveli... Alkotásainak jelrendszerében igény és igényesség mutatkozik, emberlétünk lényege... Valami tiszta és harmonikus állapot az, amit minden műve feltár és teremt; jó nézni a táj egészét és részeit is... »A virágzó rejtelem integet felénk« a látomások mélyén, ha jobban odafigyelünk: a mindenkori Seb a kortalan Cédruson...” Bodri Ferenc (Katalógus előszó —1986) „...Életmű van mögötte...” Salamon Nándor (Új Tükör— 1986) „...»Dohnál fölülemelkedett az öncélúságon, átadta magát a megértésnek«, így aztán önnön csendje adja igazi hangját. A dohnáli csönd organikus, fölépített mű és valami sajátos-hiteles bölcselet, bús-remélő epigramma-tömörségű líra, mely épp úgy táplálkozik a természet nagy törvényeiből, mint az archaikus kultúrákból, hogy ősi-modern (egyre elvontabb, de mindig kódolható) jelbeszéde átléphesse az idő korlátait...” Csonka György (Új Hírek — 1993) Dohnál Tibor műveiben az önmagában rejtett ősi, tudatalattijából, hol homoid arche-formákban — melyek biológia-organizmusok, hol pedig geometriai struktúrákban, máshol a kettő találkozásában kívánkozik napvilágra. Megkülönböztetések és azonosulások ölelkezései a témái, rajzban megfestve és a térbe kiterjedő plasztikákban. Művei a népi entitás és az egyetemes ősi együttléte és szeretete. Munkássága és sokoldalú kulturális tevékenysége alaposabb és méltóbb elismerést érdemel, mint amennyit eddig kapott. Schéner Mihály