Élet és Irodalom, 1996. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-30 / 35. szám - Koller Lőrinc: Öt kérdés a kormányfőhöz • televíziókritika (15. oldal) - Schéner Mihály: Dohnál Tibor rajzai mögé (15. oldal)

1996. AUGUSZTUS 30. Dohnár Tibor rajza KOLLER LŐRINC: Televízió Öt kérdés a kormányfőhöz Miniszterelnöki sajtótájékoztató az újságírószövetségben, időpont: 1995. december 19. ÚJSÁGÍRÓI KÉRDÉS: Miniszterel­nök úr, ön az elmúlt héten Dél-Kore­­ában járt, ahol találkozott Ro Te Vu, ottani kormányfővel is. Mennyiben volt előkészített ez a találkozás, és mennyiben befolyásolta a tárgyalások sikerét az a tény, hogy találkozásuk után egy nappal Ro Te Vu-t korrup­ciós vádak miatt letartóztatták? MINISZTERELNÖKI VÁLASZ: Először is nagyon szeretném a tisztelt újságírók figyelmét felhívni arra, hogy ugyanolyan körültekintően tudósítsa­nak, mint amilyen körültekintésre tö­rekszik a kormány. Tudniillik, amit ön fölvet, és ami megjelent a híradá­sokban, annak az égvilágon semmi köze a valósághoz. A koreai törvények értelmében ugyanis választások előtt föl kell menteni a miniszterelnököt, márpedig Dél-Koreában 1996 tava­szán választások lesznek. Az égvilágon semmi köze tehát ennek a korrupciós eljáráshoz. Jobb lett volna, ha aki er­ről tudósít, megkérdezte volna vala­melyik dél-koreai képviselőt, hogy mi­ért mentik föl a miniszterelnököt. TV HÍRADÓ, 1996. AUGUSZTUS 26.: Huszonkét és fél évre ítélték Ro Te Vu miniszterelnököt korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt. Az 1995 decemberében kezdődött perben a vád szerint Ro 355 millió dollár vesztegetési pénzt fogadott el 35 dél-koreai nagyvállalattól. Most, hogy kilenc hónappal a sajtó­­tájékoztató után ismét megnéztem vi­deón a miniszterelnök pökhendi, ki­oktató válaszát, ismét fölteszem — kis­sé kiegészítve, némiképp lebontva és kissé általánosabban is — a kérdést: 1. Megfelelőképpen előkészítettnek tekinthető-e egy kétoldalú miniszter­­elnöki találkozó még azok után is, hogy a két elnök közül egyiket a talál­kozót követő huszonnégy órában le­csukják? 2. Azok után, hogy egy kétoldalú miniszterelnöki találkozó másnapján az egyik elnököt korrupciós ládákkal elvezetik, helyénvalóé az az újságírói kérdés, hogy az elvezetés ténye mennyiben befolyásolta a találkozás si­kerét? 3. Miként tájékoztatták Horn Gyu­lát, hogy vajon minden távozó dél-ko­reai miniszterelnököt bilincsbe ver­nek e a mandátum lejárta után, vagy csak azt, amelyiket elképesztő mére­tekben tudtak korrumpálni? 4. Ha ez előbbi kérdésre a magyar kabinet nem tudja a pontos választ, akkor miért nem tájékozódik valame­lyik dél-koreai képviselőnél? 5. Ha Horn Gyula miniszterelnöki sajtótájékoztatón elhangzó válaszai­ban általában annyi az igazságtarta­lom és a megbízható ismeretanyag, mint a dél-koreai miniszterelnökkel kapcsolatos kérdésre adott válaszá­ban, akkor a magyar kormányfő van-e olyan helyzetben, hogy kioktasson bárkit is? 1— 1 ÉLET ÉS 195­1 IRODALOM 1. ___ Dohnál Tibor rajzai mögé Dohnál Tibor rajzait, festményeit, szobrait — immár három évtizede — sok helyütt, sokszor bemutatták. Munkáiról sokan, sokat, sokféleképpen írtak, mondtak... Egy, ami elvitathatatlan: öntörvényű, sok­oldalú munkássága mindenképp sajátos ér­téke a magyar képzőművészetnek. Rendhagyó módon e munkásságot kísé­rők véleményeiből idézve tartunk tükröt, mi­közben közreadunk egy keresetlen váloga­tást Dohnál régi, régebbi és újabb rajzaiból — a lélekállapot állandóságát és változását, a „kész mű” helyett a rezdüléseket érzékelte­tendő. Sajátos anatómia ez, egy élő testet is­merünk meg általa. „...Jegyezze meg kedves Dohnál, az ember különbözhet, ha már azonosult...” Kassák Lajos (személyes beszélgetés —1968) „... Kisfiam, a vonal mesebeli hős, van is, meg nincs is. Igazából nincs, de mégis van. Olyan hitelt kér, mint a színek színe, a fe­hér...” Tóth Menyhért (személyes beszélgetés —1969) „...Dohnál »összegyűjti és továbbadja azt, ami a mélyből jön”; munkásságának szinte mottójául is választhatnánk Klee mondatait. Művészi indulásának pillanatától meghatá­rozott célok valóra váltása felé tör. Nem elégszik meg a puszta ábrázolással, hanem tartalmasabb, mélyebb szférák bemutatására vállalkozik... E vállalás avatja rangos művész­­szé őt..” Z. Szabó László (Katalógus előszó —1969) „...Dohnár Tibor sokoldalú művész, in­­venciózus ember, állandóan újra készülő feltaláló. Ugyanakkor vérbeli festő, s bravúros a rajztudása, technikai készsé­ge...” Sz. Kürti Katalin (Szabolcs-Szatmári Szemle ,1973) „...Dohnál Tibor kevés motívumot alkal­maz, de találó variációi révén gazdagok, mozgalmasak grafikái. Nagyon fegyelmezett mozgalmasság az övé, mértéktartó, akárcsak példaképei, az elbeszélést balladává sűrítő ősi ábrázolások...” Heitler László (Magyar Építőművészet , 1973) „...A festőművész Dohnál Tibor rajzai (is) új stílust visznek művészetünkbe, új hanggal gazdagítják azt... Helye nemzedéke élvonalá­ban elvitathatatlan...” Dévényi Iván (Pest megyei Hírlap — 1975) „...Dohnár Tibor művészetében a tegnap ölelkezik a mával. Ebben látja — és látjuk mi is — művészetének korszerűségét...” Bojár Iván (Magyar Hírlap — 1975) „...A motívumokból jeleket emelő Dohnál olyan széles érzelmi és értelmi skálán játszik tiszta szabatossággal, melyben a komolyság és a felszabadultság békésen megfér egymás mellett... Festészetéről is sok szót kell ejteni még a kritikának és a művészettörténetnek egyaránt..." Horváth György (Magyar Nemzet , 1975) „...Rend van-e benned? Kérdezik szigorú elegánsan Dohnál művei. Mert alkotóban és alkotásaiban rend feszül. Nem katonás, nem hivatalnoki, attól mélyebb. Szerelemről, szü­letésről, belső törvényszerűségeinkről szól ez a képzőművészeti rend. Méltóságosan, ne­mes egyszerűséggel... Üzenet. Érdemes meg­érteni...” Szigethy (Népújság, 1983) „...A maga mesterségének csínjait Dohnál a legtisztább fokon ismeri és műveli... Alko­tásainak jelrendszerében igény és igényes­ség mutatkozik, emberlétünk lényege... Va­lami tiszta és harmonikus állapot az, amit minden műve feltár és teremt; jó nézni a táj egészét és részeit is... »A virágzó rejtelem in­teget felénk« a látomások mélyén, ha job­ban odafigyelünk: a mindenkori Seb a kor­talan Cédruson...” Bodri Ferenc (Katalógus előszó —1986) „...Életmű van mögötte...” Salamon Nándor (Új Tükör— 1986) „...»Dohnál fölülemelkedett az öncélúsá­­gon, átadta magát a megértésnek«, így az­tán önnön csendje adja igazi hangját. A dohnáli csönd organikus, fölépített mű és valami sajátos-hiteles bölcselet, bús-remélő epigramma-tömörségű líra, mely épp úgy táplálkozik a természet nagy törvényeiből, mint az archaikus kultúrákból, hogy ősi-mo­dern (egyre elvontabb, de mindig kódolha­tó) jelbeszéde átléphesse az idő korlátait...” Csonka György (Új Hírek — 1993) Dohnál Tibor műveiben az önmagában rejtett ősi, tudatalattijából, hol homoid ar­­che-formákban — melyek biológia-organiz­musok, hol pedig geometriai struktúrákban, máshol a kettő találkozásában kívánkozik napvilágra. Megkülönböztetések és azonosu­lások ölelkezései a témái, rajzban megfestve és a térbe kiterjedő plasztikákban. Művei a népi entitás és az egyetemes ősi együttléte és szeretete. Munkássága és sokol­dalú kulturális tevékenysége alaposabb és méltóbb elismerést érdemel, mint amennyit eddig kapott. Schéner Mihály

Next