Élet és Irodalom, 1996. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-23 / 34. szám - Lukácsy Sándor: Petőfi nyomdászai (8. oldal)
LUKÁCSY SÁNDOR: Petőfi nyomdászat , 1848-ban a pesti — majd országos — forradalom a sajtószabadság önkényes megvalósításával kezdődött. „Cenzorhoz nem megyünk!” A történelmi tettet egy szemtanú, Degré Alajos így írta le: „Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal. E sajtót a nép nevében lefoglaljuk! Éles hangja bejárta a műhely minden zugát. — Erőszaknak ellent nem állhatok, felel Länderer. Erre a munkások éljen a nép! kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legügyesebb kezelői, átvették a kéziratokat, s lázas tevékenységgel a szedéshez láttak.” Nemsokára már az utcán kapkodta a tömeg a 12 pontnak és Petőfi Nemzeti dalának első példányait. A nagy napnak minden mozzanata, minden szereplője különös figyelemre tarthat számot, s nem érdektelen tudni, kik voltak azok a munkások, akik a forradalom első röpiratait készítették. Az egykorú tudósítások elmulasztották följegyezni nevüket, és csak fél évszázad múlva kezdtek érdeklődni utánuk. Ács Mihály, aki e tárgyról az első cikket tette közzé (Vasárnapi Újság, 1896), csak kettőt tudott felkutatni, a hazai nyomdászat történetírója, Fittinger Károly 1900-ban még kettőt. Träger Antal 1819-ben született Prágában. Pestre már mint képzett nyomdász került a negyvenes évek elején. Munkájával főnöke, Länderer Lajos elégedett lehetett, mert szakmai tudásának tökéletesítése végett — mai szemmel meglepő ötlet — két évre Párizsba küldte, s amikor 1846- ban hazatért, megtette üzletvezetőjének. Giersch G. Lajos szintén külföldi születés, a thüringiai Querfurtból jött, az akkoriban szokásos tapasztalatszervező vándorlás után, Magyarországba, és 1841-ben Landerer betűszedője lett. A forradalom idején huszonnyolc éves. Malatin Antal Gödöllőn született 1820-ban. Pesten a piaristáknál tanult, majd beállt Landererhez, 1838-ban ő is vándorútra kelt, végül ismét a pesti nyomdász műhelyében kötött ki. Prohászka Józsefről csak annyit tudunk, hogy 1833-ban született Pesten. Szokványos nyomdász-életpályák, fénybe csak a történelmi nap eseményei emelik őket. Ekkor még fiatalok, a márciusi ifjak kortársai, és mint Petőfihez, a világszabadság költőjéhez illik, származásukra nézve nemzetközi társaság. A század végén még életben volt szereplők beszámolói alapján Fittinger Károly így írja le a nyomdában történteket: „Träger magához véve a 12 pontnak már megírott magyar és német szövegét, intézkedett annak kiszedetése iránt, ami rögtön meg is történt. A magyar szöveget Potemkin Alfonz, Malatin Antal és Neumann Lajos szedték ki hamarosan, míg a németet Giersch Lajos és Weiss János állították elő. Ezzel egyidejűleg készült a Nemzeti dal szedése is. Mikor Petőfi megírta az első versszakot, a türelmetlen Vasvári azt rögtön ollóval levágta, s odavitte Malatinnak, kit mint az Életképek szedőjét jól ismert. Hasonló módon tett Träger a többi verszakokkal, másnak-másnak adva szedői közül mindegyiket, az utolsó versszak egy Kohn József nevű szedőnek jutott, kihez aztán Petőfi odaállott, s izgatottságában még diktálta is a kéziratot. Ennek megtörténtével később még egy második szedést csináltak a Talpra magyarból. Mikor kész volt az első szedés, beemelték a költeményt a Dingler-sajtón, melyen Demant András mint nyomó és Prohászka József mint festékfeladó fiú dolgozott; a 12 pont kinyomtatását pedig a Columbian-sajtón Golditz Vilmos nyoma végezte.” Ebből a leírásból egyrészt kiderül, hogy azon a „sasos” nyomdagépen, mely ma a Petőfi Múzeumban látható, a közhittel ellentétben nem Petőfi versét, hanem Irinyi 12 pontját nyomtatták, másrészt az idézett szöveg újabb hat munkás nevét örökíti meg. A továbbiakban Holmayer Ferenc gépmestert is említi Fittinger. 1906-ban Kálnoki Izidor újságírónak sikerült még egyet életben találnia Petőfi nyomdászai közül Glutsch Krisztián személyében; összesen tehát tizenkettejük nevét ismerjük. * Március 15-e után nemsokára más szerepben látjuk a szabadsajtó nyomdászait. A munkásság sokat várt a forradalomtól, melynek utcai tömegjeleneteiben népes tényező volt, de hamarosan csalódnia kellett. Dobsa Lajos a forradalom alatt Párizsban időzött, s találkozott magyarországi munkások csoportjaival. „Elérkezik hozzájuk a szabadsajtó híre... ott látják a 12 pontot, és a balgák villogó szemmel keresik az őket érdeklő pontot a 12 között... A hírlap száma teli miniszteri kinevezésekkel, de a munkás állapota javításáról semmi...”. Itthon a munkások szervezkedni kezdenek a céhek vagy a tulajdonosok ellen. Április 23- án pozsonyi nyomdászok levelet írnak pesti kollégáiknak: fogjanak össze főnökeik ellen, akik „gazdagodásuk puszta eszközének tekintenek minket”; lépjenek föl együtt követeléseikért; ha eredménytelenül, akkor fellebbezzenek Európa közvéleményéhez (!). A pestiek nem voltak ennyire radikálisak, inkább a minisztériumhoz írtak kérvényt (melyet Táncsics fordított magyarra): „Mi könyvnyomó segédmunkások ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy teljesen egyenlő jogunk van a törvények korlátai közt azt követelni, hogy a nyomdatulajdonosok fáradságunknak illő gyümölcsét adják, mert mi munkások adjuk a sajtótulajdonosoknak minden nyereségüket, ennél fogva munkabérünknek megjavítását igazságosan kérni, sőt követelni is jogunknak tartjuk, annál is inkább, mert semmi túlságost nem kívánunk, hanem csak méltányosságot óhajtunk. Okaink, hogy mert tesszük e lépést, a sajtótulajdonosok előtt eléggé ismeretesek, csakhogy ők készakarva behunyták erre szemeiket, hogy ne lássák, és éppen azon zsarnoki önkény némított el eddig, mely a sajtót magát is hallgatásra kárhoztatta.” Ezután a munkások részletesen felsorolják követeléseiket, hozzátéve: ha május 15-éig nem teljesítik őket, sztrájkba lépnek. Beadványukat az „Éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség!” szavakkal zárták, és sajátkezű aláírásukkal erősítették meg. Az aláírások közt megtaláljuk a Nemzeti dal és a 12 pont valamennyi ismert nyomtatójának nevét. (Träger Endréét kivéve, de hát ő cégvezető volt.) A bérharc megegyezéssel végződött: május 13-án megkötötték a hazai történelem első kollektív szerződését. Akik a szabad sajtó első kezelői voltak, ezúttal ismét históriai szereplők lettek. Jó volna tudni, értesült- e Petőfi „az ő” nyomdászainak mozgalmáról; ha értesült (ami valószínű), mi lehetett a véleménye a betű munkásainak, a szellem napvilága terjesztésében testvéreinek, a cenzúra széttörésében való részvételük után újfajta fellépéséről. Nem tudjuk, annyi mindent nem tudunk Petőfiről... Valamit talán mégis sejthetünk, hiszen ő írta 1847- ben: „Törjetek szét minden láncot...” Felhívás A korábban az egész országot behálózó Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatot — privatizáció ürügyén — 1992-ben úgy szüntették meg, hogy az Állami Vagyonügynökség (az ÁPV Rt jogelődje) és a kulturális tárca már korábban elvonta a cég vagyonának egy jelentős részét. A Művelt Nép megszüntetésekor kifizetetlenül hagyták saját dolgozóikat, s (egyéb cégeken, szervezeteken kívül) 66 könyvkiadót is , azaz a bolsevik típusú államosításnál is erkölcstelenebb és törvénytelenebb eszközöket alkalmaztak: az amúgy is nehéz helyzetben lévő könyvkiadókat a szakadék peremére taszították. Az ÁPV Rt törvénybe ütköző módon a mai napig nem hajlandó kifizetni a könyvkiadókkal szembeni tartozásait annak ellenére, hogy —jogi szakértők egységes véleménye szerint is — kezesi felelőssége alapján köteles lenne a követelések kifizetésére. Több alkalommal, levélben és szóban egyaránt felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy az ÁPV Rt ma már mintegy egymilliárd forintra rúgó tartozásainak napi kamata is közel félmillió forinttal terheli a nemzetgazdaságot. Az ÁPV Rt — bár kezesi felelősségét elismeri — hatalmi helyzetével visszaél, halasztó-halogató taktikája nyilvánvalóan arra irányul, hogy közben a kiadók jelentős része tönkremegy, és beszünteti tevékenységét. Mi, magyarországi — minden törekvés ellenére talpon maradt — könyvkiadók úgy véljük, jogos követeléseinknek csak a legszélesebb nyilvánosság adhat igazi támogatás. Ezért — nemcsak a 66 könyvkiadó és annak mintegy 1000 dolgozója nevében —, hanem a magyar könyvkultúra és az olvasók nevében is tüntetést szervezünk az ÁPV Rt székháza előtt 1996. szeptember 6-án (pénteken) 11 órakor. A szervező bizottság levélpapírra * meghívóra * reklámra * ex librisnek 3 ív -126 db - 295fL-Ft (áfá-val) Rendelését postai utánvéttel is teljesítjük! SAJÁT BÉLYEGképre kerülhet emblémája, székháza, egyesülete- akár saját portréja- vagy bármi más, amit színes vagy fekete-fehér fotón, rajzon rendelkezésünkre bocsát. Bélyegére feliratot is rendelhet. A bélyegkép bérmentesítésre nem alkalmas. MY STAMP Kft. 1089 Bp. Rezső tér 15. Tel: 269-9235, Fax: 269-9236 ÉLET ÉS# IRODALOM 1996. AUGUSZTUS 23.