Élet és Irodalom, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 4. szám - Károlyi Csaba: A régi és az új. A Mozgó Világról • Lepkeháló • Éjjeli menedék - két tételben (MTV2, január 5.) (8. oldal)
KÁROLYI CSABA: Lepkeháló -! A régi és az új — a Mozgó Világról — Darázsfészekbe múltak az Éjjeli menedék műsorának készítői (Katona Zsuzsa, Kóthy Judit, Lajos Tamás, Pécsi Vera, Rózsa Péter és Tóth Ferenc), amikor a Mozgó Világ kalandos történetét próbálták bemutatni. A megoldandó probléma az volt, hogyan építsenek föl egy olyan folyóiratról szóló műsort, amely a 70-es évektől máig ugyanazon a néven jelenik meg, ám amelynek életébe 1983-ban az akkori szellemi, főleg irodalmi világot megrázó hatalmi beavatkozás történt (s ez a régi lap megszűnéséhez vezetett). Ezt máig nem dolgozta fel igazán, tisztességesen a magyar értelmiség jelentős része, a maga és a nyilvánosság számára sem. Máig nem történt meg az ügy megbeszélése az akkor két oldalon állók (később aztán esetleg újra egy oldalra kerülők) között. A kérdés megkerülhetetlen: fennáll-e bármilyen folytonosság a névazonosságon kívül a két lap, a régi és az új Mozgó között? Ez persze attól függ, hogyan emlékeznek a történet szereplői az 1983-as év őszére, hogyan értékelik az akkori helyzetet, a szerkesztés és a hatalom akkori viszonyát, az eltelt majdnem 15 év után mit tartanak fontosnak, igazolhatónak az akkori gondolataikból és tetteikből. Rózsa Péter műsorvezető először Berkovits Györggyel, Kulin Ferenccel és Szabados Árpáddal a régi lapról beszélgetett, majd a résztvevők felálltak, hogy a második félidőben Rózsa Bognár Róberttel, P. Szűcs Juliannával és Vitányi Ivánnal üljön le ugyanahhoz az asztalhoz. Nem együtt beszélgettek tehát, hanem, ahogy a műsor alcíme mondta: „két tételben”. (Közben irodalmi szövegrészeket mondtak el a színészek: Básti Juli, Kútvölgyi Erzsébet, Jordán Tamás, Vallai Péter, Papp Zoltán és StohlAndrás, az ilyen műsorokban megszokottakhoz képest nagyon jól, értően és ügyesen — nekem különösen Papp Zoltán tetszett, remekül, egyenesen fergetegesen mondta Csalog Zsolt szövegét.) Az első tétel egyértelmű volt. Létezett egy lap, amely a fiatalok fórumaként indult, majd a progresszív magyar írástudók, művészek, tudósok egyre szélesebb köreinek az akkori viszonyokhoz képest feltűnően üde orgánumává vált. Mivel túl jól sikerült a szerkesztők törekvése a lap spektrumának bővítésére, a hatalom számára kényelmetlenné vált a folyóirat. Akkori főszerkesztőjét, Kulint lehetetlen helyzetbe hozták, 1983 szeptemberében fölmentették, a szerkesztők pedig szolidaritást vállaltak vele és egymással, testületileg lemondtak, mielőtt kirúgták volna őket. Kulin odáig merészkedett a mostani beszélgetésben, hogy szerinte ezzel kezdődött az értelmiség népi-urbánus megosztódásának elfajulása (ami a 80-as évek végi szerencsétlen kettészakadáshoz vezetett) , mert a régi Mozgó Világban a legkülönfélébb körök, felfogások még szót tudtak érteni egymással, de 1983-ban az éppen egységesülő magyar szellemi életet a hatalom szétverte. Tény az, hogy 25 oldalas párthatározat született a lapról (Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalása a ,Mozgó Világ” című folyóirat 1981-83- as évfolyamáról) — ennek részleteit a műsorban be is olvasták a színészek. A párthatározat mindenben elmarasztalta a lapot, minden törekvését helytelennek, sőt ártalmasnak bélyegezték .A szerkesztőségnek munkájában nem sikerült visszaszorítania a negatív törekvéseket, ellenkezőleg, azok tovább szaporodtak. A fiatal értelmiség egy részének rossz közérzetére hivatkozva a folyóirat nemcsak e közérzet regisztrálójává, képviselőjévé, hanem olykor még erősítőjévé is vált, mivel torzan tükrözi vissza hazánk, népünk életét, munkáját”. (Szép, ugye?) „A folyóirat publikációi igen keveset tükröznek vissza hazafiságtudatunk és a haladó világhoz való tartozásunk szerves egységéből” — így egy másik szép passzus. Majd ezt hallottuk: ,A folyóirat kihasználva a nemzedéki sajátosságok, az olykor természetes kócosság iránti megértést, fokozatosan a nyilvánosságunkból okkal kizárt ellenséges, ellenzéki nézetek, színvonaltalan munkák, az esztétikumba rejtett torz indulatok gyűjtőhelyévé vált”. Ezután a műsorban Nádas Péter olvasta fel annak az általa 1983 november végén, a Mozgó Világ szerkesztőségének utolsó munkanapja estéjén létrehozott díjnak az alapító levelét, amelyet ő első ízben a Mozgó Világ szerkesztőinek adományozott. Majd a második tételben megkérdezte a műsorvezető Vitányi Ivánt, aki részt vett a pártdokumentum kidolgozásában, s azóta pedig az új Mozgó Világ szerkesztőségének tagjaként (kuratóriumi tagként) tünteti fel az impresszum. Mit szól ma az egészhez? Van-e folyamatosság a két lap közti A 83-as pártdokumentumban meghatározottakból nőtt-e ki az új lapkoncepció, amit esetleg Vitányi a mai napig tud képviselni? Itt kezdett igazán érdekessé válni a műsor. Két, az első percekben kissé feszengve ülő mai szerkesztő és a kuratóriumi tag magyarázta a bizonyítványát. Vitányi a pártiratról annyit mondott, hogy „az, ami akkori határozat történt, az megtörtént”. Majd így folytatta: „Énnekem az volt a filozófiám akkor is, most is, hogy az adott kereteket lehetőleg ki kell tölteni, ezért melegen javasoltam a Mozgó Világ jelenlegi szerkesztőinek, hogy vállalják el ezt a feladatot. Kontinuitás abban van, hogy az értelmiségnek az a kötelessége, hogy lehetőleg mondja a magáét”. A szerkesztők sajnáltaini próbálták magukat amiatt, hogy sokan (főleg az írók) bojkottálták az új lapot. Vitányi pedig kifejtette, hogy lényegében folytonosság van a két lap között, ha történelmi távlatból nézzük a magyar progressziót Jancsótól meg a pszichológia 60-as évekbeli feltámadásától kezdve, akkor ebbe a P. Szűcs szerkesztette Mozgó Világ is szervesen illeszkedik. Csakhogy, kérem szépen, ez itt, ebben az esetben mellébeszélés volt. Félreértés ne essék: az új Mozgó Világ érdekes lap lett, bár bizonyos rovatokban (leginkább a szépirodalomban) gyengébb, másokban viszont még jobb is, mint a régi. (A régi lapnak Mészölytől Esterházyig, Petiitől Nádasig, Oravecztől Bakáig, Hajnóczytól Kornisig a kortárs magyar irodalom legjobbjai voltak a szerzői, az újnak bizony alig akad ilyen szintű írója, sőt: irodalmi közlései általában kifejezetten gyengék.) Lehet-e azt mondani, hogy a mai lap bármilyen nézőpontból ugyanannak a folyamatnak a része lenne, mint a régi? Hogy szerves folytonosság lenne közöttük? Nem lehet ezt mondani, bármennyire is éppen ezt a látszatot szerette volna elhitetni az akkori kultúrpolitika is. Ha már történelmi távlatban gondolkodunk, éppen azt kellene belátnunk, ehhez a látszathoz használta fel eszközként az új szerkesztőséget Aczél György. A Vitányi módjára történő történelmi távlatból szemlélés elfedheti annak tényét, hogy itt egy, az akkori szellemi erjedés szempontjából nagyon fontos műhelyt erőszakkal megszüntettek, és a helyébe úgy csináltak egy másikat, hogy azt akarták bemesélni az olvasóknak: ez a lap ugyanaz a lap. Az olvasó azonban nem hülye, nyilván észrevett egyet s mást, és erre még ma is, történelmi távlatból is emlékezik. 1984 januárjától 1/ a lap borítója, tipográfiája megváltozott, 2/ a lap szerkesztősége tökéletesen más emberekből állt, más szerkezet, más rovatok jöttek létre, 3/ egészen más szerzők kezdtek el benne megjelenni, mint korábban. Ilyen finom jelzésekből lehetett valamire következtetini. A műsorban is fel-feltűnt a régi és az új lap egymástól eltérő borítója az irodalmi bejátszások elején. A két szerkesztőség pedig, mint láttuk, nem ült le egy asztalhoz. Vajon miért? P. Szűcs azt is megjegyezte, hogy a régi szerkesztők nemcsak hogy testületileg felálltak, de az anyagaikat is elzárták. Dehát mit kellett volna tenniük, oda kellett volna adniuk neki? A régi Mozgó szerkesztői az akkori viszonyok közt valóban példátlanul viselkedtek, mert összetartottak, mert nem akartak megalkudni, és mert kitartottak az igazuk mellett. Persze, ők sem voltak angyalok. Kulin is párttag volt akkor, s érdekes módon az maradt az elmozdítása után is. A később főleg média-ügyekben hírhedtté vált volt MDF-tisztviselő azonban akkor még egyértelműen méltányolt, karakán értelmiségi volt. Míg a mai MSZP- politikus, Vitányi Iván, sok érdeme mellett, ezzel a megnyilatkozásával nem biztos hogy utat talál a mai magyar progresszióhoz. Aki ezt a műsort megnézte, nem kerülheti el, hogy állást foglaljon az ügyben .-Akinek van szeme és van füle, az fölfoghatta a látottakat és hallottakat. Pedig a műsorkészítők mindenben igyekeztek visszafogottan, pártatlanul viselkedni. Mindössze értelmes kérdéseket próbáltak feltenni, és azokra egyenes válaszokat vártak. Úgy vélem azonban, a történet továbbra sincs megbeszélve. Erre, attól tartok, abban az esetben kerülhetne komolyan sor, ha a mai szerkesztők nemcsak azt mesélnék el, hogyan csináltak végül is a semmiből egy másmilyen, de karakteres és jó lapot, hanem azt is elmondanák egyszer nyilvánosan, érzékelték-e, minek a megszüntetésére használták fel őket akkor, 1983-ban, s vajon milyen belső viaskodás után gondolták akkor mégis úgy, hogy ezt a szerepet elvállalják. (Éjjeli menedék a két tételben, MTV 2, január 5. vasárnap este 22.55) levélpapírra * meghívóra * reklámra * ex librisnek 3 ív -126 db - 2950.-Ft (áfá-val) Rendelését postai utánvéttel is teljesítjük! SAJÁT BÉLYEGképre kerülhet emblémája, székháza, egyesülete, akár saját portréja- vagy bármi más, amit színes vagy fekete-fehér fotón, rajzon rendelkezésünkre bocsát. Bélyegére feliratot is rendelhet. A bélyegkép bérmentesítésre nem alkalmas. MY STAMP Kft. 1089 Bp. Rezső tér 15. Tel: 269-9235, Fax: 269-9236 SAJÁTBreiTniUrr IT• ÉLET ÉS B IRODALOM HHsmawi 1997. JANUÁR 24.