Élet és Irodalom, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-24 / 4. szám - Károlyi Csaba: A régi és az új. A Mozgó Világról • Lepkeháló • Éjjeli menedék - két tételben (MTV2, január 5.) (8. oldal)

KÁROLYI CSABA: Lepkeháló -! A régi és az új — a Mozgó Világról — Darázsfészekbe múltak az Éjjeli me­nedék műsorának készítői (Katona Zsuzsa, Kóthy Judit, Lajos Tamás, Pé­csi Vera, Rózsa Péter és Tóth Ferenc), amikor a Mozgó Világ kalandos törté­netét próbálták bemutatni. A megol­dandó probléma az volt, hogyan épít­senek föl egy olyan folyóiratról szóló műsort, amely a 70-es évektől máig ugyanazon a néven jelenik meg, ám amelynek életébe 1983-ban az akkori szellemi, főleg irodalmi világot megrá­zó hatalmi beavatkozás történt (s ez a régi lap megszűnéséhez vezetett). Ezt máig nem dolgozta fel igazán, tisztes­ségesen a magy­ar értelmiség jelentős része, a maga és a nyilvánosság számá­ra sem. Máig nem történt meg az ügy megbeszélése az akkor két oldalon ál­lók (később aztán esetleg újra egy ol­dalra kerülők) között. A kérdés megkerülhetetlen: fenn­­áll-e bármilyen folytonosság a névazo­nosságon kívül a két lap, a régi és az új Mozgó között? Ez persze attól függ, hogyan emlékeznek a történet szerep­lői az 1983-as év őszére, hogyan érté­kelik az akkori helyzetet, a szerkesztés és a hatalom akkori viszonyát, az eltelt majdnem 15 év után mit tartanak fon­tosnak, igazolhatónak az akkori gon­dolataikból és tetteikből. Rózsa Péter műsorvezető először Berkovits Györggyel, Kulin Ferenccel és Szabados Árpáddal a régi lapról beszélgetett, majd a résztvevők feláll­tak, hogy a második félidőben Rózsa Bognár Róberttel, P. Szűcs Julianná­val és Vitányi Ivánnal üljön le ugyan­ahhoz az asztalhoz. Nem együtt be­szélgettek tehát, hanem, ahogy a mű­sor alcíme mondta: „két tételben”. (Közben irodalmi szövegrészeket mondtak el a színészek: Básti Juli, Kútvölgyi Erzsébet, Jordán Tamás, Vallai Péter, Papp Zoltán és Stohl­­András, az ilyen műsorokban megszo­kottakhoz képest nagy­on jól, értően és ügyesen — nekem különösen Papp Zoltán tetszett, remekül, egye­nesen fergetegesen mondta Csalog Zsolt szövegét.) Az első tétel egyértelmű volt. Léte­zett egy­ lap, amely a fiatalok fóruma­ként indult, majd a progresszív ma­gyar írástudók, művészek, tudósok egyre szélesebb köreinek az akkori vi­szonyokhoz képest feltűnően üde or­gánumává vált. Mivel túl jól sikerült a szerkesztők törekvése a lap spektrumá­nak bővítésére, a hatalom számára ké­­nyelmetlenné vált a folyóirat. Akkori főszerkesztőjét, Kulint lehetetlen hely­zetbe hozták, 1983 szeptemberében fölmentették, a szerkesztők pedig szo­lidaritást vállaltak vele és egymással, testületileg lemondtak, mielőtt kirúg­ták volna őket. Kulin odáig merészke­dett a mostani beszélgetésben, hogy szerinte ezzel kezdődött az értelmiség népi-urbánus megosztódásának elfaju­lása (ami a 80-as évek végi szerencsét­len kettészakadáshoz vezetett) , mert a régi Mozgó Világban a legkülönfélébb körök, felfogások még szót tudtak ér­teni egymással, de 1983-ban az éppen egységesülő magyar szellemi életet a hatalom szétverte. Tény az, hogy 25 oldalas párthatá­rozat született a lapról (Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspoliti­kai Munkaközösség állásfoglalása a ,Mozgó Világ” című folyóirat 1981-83- as évfolyamáról) — ennek részleteit a műsorban be is olvasták a színészek. A párthatározat mindenben elmarasz­talta a lapot, minden törekvését hely­telennek, sőt ártalmasnak bélyegez­ték­ .A szerkesztőségnek munkájában nem sikerült visszaszorítania a negatív törekvéseket, ellenkezőleg, azok to­vább szaporodtak. A fiatal értelmiség egy részének rossz közérzetére hivat­kozva a folyóirat nemcsak e közérzet regisztrálójává, képviselőjévé, hanem olykor még erősítőjévé is vált, mivel torzan tükrözi vissza hazánk, népünk életét, munkáját”. (Szép, ugye?) „A folyóirat publikációi igen keveset tük­röznek vissza hazafiságtudatunk és a haladó világhoz való tartozásunk szer­ves egységéből” — így egy másik szép passzus. Majd ezt hallottuk: ,A folyó­irat kihasználva a nemzedéki sajátos­ságok, az olykor természetes kócosság iránti megértést, fokozatosan a nyilvá­nosságunkból okkal kizárt ellenséges, ellenzéki nézetek, színvonaltalan munkák, az esztétikumba rejtett torz indulatok gyűjtőhelyévé vált”. Ezután a műsorban Nádas Péter olvasta fel annak az általa 1983 no­vember végén, a Mozgó Világ szer­kesztőségének utolsó munkanapja estéjén létrehozott díjnak az alapító levelét, amelyet ő első ízben a Mozgó Világ szerkesztőinek adományozott. Majd a második tételben megkér­dezte a műsorvezető Vitányi Ivánt, aki részt vett a pártdokumentum kidolgo­zásában, s azóta pedig az új Mozgó Vi­lág szerkesztőségének tagjaként (ku­ratóriumi tagként) tünteti fel az imp­resszum. Mit szól ma az egészhez? Van-e folyamatosság a két lap közti A 83-as pártdokumentumban meghatá­rozottakból nőtt-e ki az új lapkoncep­ció, amit esetleg Vitányi a mai napig tud képviselni? Itt kezdett igazán érdekessé válni a műsor. Két, az első percekben kis­sé feszengve ülő mai szerkesztő és a kuratóriumi tag magyarázta a bizo­nyítványát. Vitányi a pártiratról annyit mondott, hogy „az, ami akko­ri határozat történt, az megtörtént”. Majd így folytatta: „Énnekem az volt a filozófiám akkor is, most is, hogy­ az adott kereteket lehetőleg ki kell tölteni, ezért melegen javasoltam a Mozgó Világ jelenlegi szerkesztői­nek, hogy vállalják el ezt a feladatot. Kontinuitás abban van, hogy­ az ér­telmiségnek az a kötelessége, hogy lehetőleg mondja a magáét”. A szerkesztők sajnáltaini próbálták magukat amiatt, hogy sokan (főleg az írók) bojkottálták az új lapot. Vitányi pedig kifejtette, hogy lényegében foly­­tonosság van a két lap között, ha törté­nelmi távlatból nézzük a magyar prog­ressziót Jancsótól meg a pszichológia 60-as évek­beli feltámadásától kezdve, akkor ebbe a P. Szűcs szerkesztette Mozgó Világ is szervesen illeszkedik. Csakhogy, kérem szépen, ez itt, ebben az esetben mellébeszélés volt. Félreértés ne essék: az új Mozgó Vi­lág érdekes lap lett, bár bizonyos ro­vatokban (leginkább a szépirodalom­ban) gyengébb, másokban viszont még jobb is, mint a régi. (A régi lap­nak Mészölytől Esterházyig, Petiitől Nádasig, Oravecztől Bakáig, Haj­­nóczytól Kornisig a kortárs magyar irodalom legjobbjai voltak a szerzői, az újnak bizony alig akad ilyen szintű írója, sőt: irodalmi közlései általában kifejezetten gyengék.) Lehet-e azt mondani, hogy­ a mai lap bármilyen nézőpontból ugyanannak a folyamat­nak a része lenne, mint a régi? Hogy­ szerves folytonosság lenne közöttük? Nem lehet ezt mondani, bármennyi­re is éppen ezt a látszatot szerette vol­na elhitetni az akkori kultúrpolitika is. Ha már történelmi távlatban gon­dolkodunk, éppen azt kellene belát­nunk, ehhez a látszathoz használta fel eszközként az új szerkesztőséget Aczél György. A Vitányi módjára történő történelmi távlatból szemlélés elfed­heti annak tényét, hogy itt egy­, az ak­kori szellemi erjedés szempontjából nagyon fontos műhelyt erőszakkal megszüntettek, és a helyébe úgy­ csi­náltak egy­ másikat, hogy azt akarták bemesélni az olvasóknak: ez a lap ugyanaz a lap. Az olvasó azonban nem hülye, nyil­ván észrevett egyet s mást, és erre még ma is, történelmi távlatból is em­lékezik. 1984 januárjától 1/ a lap bo­rítója, tipográfiája megváltozott, 2/ a lap szerkesztősége tökéletesen más emberekből állt, más szerkezet, más rovatok jöttek létre, 3/ egészen más szerzők kezdtek el benne megjelenni, mint korábban. Ilyen finom jelzésekből lehetett va­lamire következtetini. A műsorban is fel-feltűnt a régi és az új lap egymástól eltérő borítója az irodalmi bejátszások elején. A két szerkesztőség pedig, mint láttuk, nem ült le egy asztalhoz. Vajon miért? P. Szűcs azt is megje­gyezte, hogy a régi szerkesztők nem­csak hogy testületileg felálltak, de az anyagaikat is elzárták. Dehát mit kel­lett volna tenniük, oda kellett volna adniuk neki? A régi Mozgó szerkesztői az akkori viszonyok közt valóban példátlanul vi­selkedtek, mert összetartottak, mert nem akartak megalkudni, és mert ki­tartottak az igazuk mellett. Persze, ők sem voltak angyalok. Kulin is párttag volt akkor, s érdekes módon az ma­radt az elmozdítása után is. A később főleg média-ügyekben hírhedtté vált volt MDF-tisztviselő azonban akkor még egyértelműen méltányolt, kara­kán értelmiségi volt. Míg a mai MSZP- politikus, Vitányi Iván, sok érdeme mellett, ezzel a megnyilatkozásával nem biztos hogy utat talál a mai ma­gyar progresszióhoz. Aki ezt a műsort megnézte, nem kerülheti el, hogy­ állást foglaljon az ügyben­ .-Akinek van szeme és van fü­le, az fölfoghatta a látottakat és hal­lottakat. Pedig a műsorkészítők min­denben igyekeztek visszafogottan, pártatlanul viselkedni. Mindössze ér­telmes kérdéseket próbáltak feltenni, és azokra egyenes válaszokat vártak. Úgy vélem azonban, a történet to­vábbra sincs megbeszélve. Erre, attól tartok, abban az esetben kerülhetne komolyan sor, ha a mai szerkesztők nemcsak azt mesélnék el, hogyan csi­náltak végül is a semmiből egy­ más­milyen, de karakteres és jó lapot, ha­nem azt is elmondanák egyszer nyil­­vánosan, érzékelték-e, minek a meg­szüntetésére használták fel őket ak­kor, 1983-ban, s vajon milyen belső viaskodás után gondolták akkor még­is úgy, hogy­ ezt a szerepet elvállalják. (Éjjeli menedék a két tételben, MTV 2, január 5. vasárnap este 22.55) levélpapírra * meghívóra * reklámra * ex librisnek 3 ív -126 db - 2950.-Ft (áfá-val) Rendelését postai utánvéttel is teljesítjük! SAJÁT BÉLYEGképre kerülhet emblémája, székháza, egyesülete, akár saját portréja- vagy bármi más, amit színes vagy fekete-fehér fotón, rajzon rendelkezésünkre bocsát. Bélyegére feliratot is rendelhet. A bélyegkép bérmentesítésre nem alkalmas. MY STAMP Kft. 1089 Bp. Rezső tér 15. Tel: 269-9235, Fax: 269-9236 SAJÁTB­­reiTniU­rr­ IT• ÉLET ÉS B IRODALOM HHsm­awi 1997. JANUÁR 24.

Next