Élet és Irodalom, 1997. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1997-08-15 / 33. szám - Vári István: A nagyikat lelövik, ugye? (4. oldal) - Molnár Erzsébet: Házirendőr • Lichthof (4. oldal)
VÁRI ISTVÁN: A nagyikat lelövik, ugye? Március elején egy hetilap ördögi terv létezéséről írt. Ezt egy sajátságos rádióműsor idézte, erről egy másik hetilap írt, és a hír elterjedt: a Világbank a magyar népesség 3 és fél millió fővel való csökkentését sugallja. Minthogy nem esett említés arról, milyen gyorsan kellene ezt elérni, feltételezhetjük, hogy egy rövid távon, akár azonnal megvalósítandó tervről lehet szó. Azonban nem ismertették velünk, hogy milyen eszközökkel kívánják elérni ezt a szörnyű célt. Vizsgáljunk meg két lehetséges módot, hogy eldönthessük: egy ilyen terv egyáltalán megvalósítható-e vagy sem. Mindenekelőtt ki kell zárni a háborút a környező országokkal, mert azok népességének csökkentéséről nem esett szó, és az országok közti háborúk ma már nem követelnek ekkora áldozatot Századunkban azonban van példa arra, hogy egy ország népének egyharmada néhány év leforgása alatt elpusztult minden külső beavatkozás nélkül. Ez történt Kambodzsában Pol Pot uralma alatt. Lehet, hogy valaki a kambodzsai forgatókönyvet akarná megvalósítani a Kárpát-medencében? Ehhez azonban hiányoznak a vörös kmerekhez hasonló hazai fanatikusok. Mindezt áttekintve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ilyen terv nem kivitelezhető. Többek közt ezért is elképzelhetetlen, hogy a Világbank az ország népessége egyharmadának elpusztítását javasolta volna. Az azonban elképzelhető, hogy valamilyen elemzésben összehasonlították az egy főre eső magyar GDP-t az Európai Unió (EU) országaival. ..Az ilyen összehasonlításból, kitűnik, hogy az ország gazdasági teljesítménye, a még a legkevésbé fejlett El- országok, Portugália vagy Görögország szintétől is messze van. Ezen országok szintjének eléréséhez meg kellene duplázni az ország gazdasági teljesítményét. Ehhez azonban hiányoznak a megfelelő piacok, még ha a termelő kapacitások meglennének is. Ezért az egy főre jutó GDP-ta számláló növelésével nem lehet jelentősen növelni. Maradna tehát a nevező, vagyis a lakosság számának radikális csökkentése. Ez azonban képtelenség. Mint ahogy az is képtelenség, hogy a közeljövőben az egy főre jutó magyar GDP elérje akár a legkevésbé fejlett EU-országokét. Az ország gazdasági teljesítményének növekedése azonban már most is együttjár a népesség csökkenésével, ördögi tervek nélkül is, és ez így van már másfél évtizede. A népességcsökkenés oka a magas halandóság. A magas halandóság egy harminc éve tartó kedvezőtlen folyamat eredménye. A 30-65 éves korosztály férfiainak halandósága harminc éve növekszik, és a nőké sem csökken. Ezzel szemben a legtöbb európai országban a halandóság mindkét nemnél csökken. (A kilencvenes években a Szovjetunió utódállamai jelentenek kivételt) A magyar halandóság közelmúltbeli alakulása akkor is megdöbbent ha más középeurópai országokéhoz hasonlítjuk. Lengyelországban vagy Csehországban, ahol a halandóság a hetvenes-nyolcvanas években növekedett, a kilencvenes években jelentősen csökkent A lakosság száma a nyolcvanas években kezdett mérsékelt ütemen csökkenni. Azért csökkent lassan, mert a termékenység viszonylag magas volt. Ez így volt még 1996-ban is. A hetvenes évek közepe óta a magyar termékenység kissé magasabb, mint az európai átlag. A magasabb termékenység 1981-91 között még mérsékelte a magas halandóság demográfiai hatását. 1992 óta azonban a termékenység csökken, és nem ellensúlyozza többé a halandóságot és ez okozza, hogy a népesség egyre gyorsabb ütemben fogy. Vári István Párizsban élő szociológus A termékenység 1991-92 óta sok európai országban csökken. Másutt azonban nem látunk a magyarországihoz hasonló termékenység mellett népességcsökkenést Vegyük például Görögországot, Portugáliát vagy Csehországot. Ezekben a hazánkhoz hasonló lélekszámú országokban 1991- 95 között kevesebb gyermek született, mint Magyarországon. Lakosságuk száma azonban 1996-ban 1991-hez képest vagy nem volt kisebb, mint Csehországé, vagy növekedett, mint Portugáliáé vagy Görögországé. Magyarországon ez alatt az idő alatt a halálozások száma több mint 180 ezerrel felülmúlta a születésekét A következő kérdést kell feltennünk: képes-e a magyar társadalom megőrizni állampolgárai életét, egészségét, mint ezt más európai országok teszik, vagy ez meghaladja teherbíróképességét? Vajon a társadalomra nehezedő szociális kiadások nem jelentenek-e súlyosabb terhet, mint másutt, s ez akadályozza meg az országot abban, hogy az egészségügyi kiadásokra eleget áldozzon? Az egészségügyi kiadásokat, mint sok más országban, a gazdaságilag aktívakra nehezedő adókból és befizetésekből fedezik. Nincs-e aránylag több idős ember, nincs-e túlságosan sok eltartott, nem rosszabbá az aktív-inaktív arány, mint másutt? A magyar lakosságon belül az idősek aránya növekszik, de ez így van a világ legtöbb országában, kivételt csak a harmadik világban találunk. Magyarországon a kilencvenes évek közepén arányát tekintve valamivel kevesebb 60 vagy 65 évesnél idősebb ember él mint Portugáliában, vagy Görögországban, de valamivel több, mint Csehországban. (A magyar korszerkezet kedvezőbbnek mondható e két dél-európai országhoz képest a 20 évesnél fiatalabbak magasabb aránya miatt is.) Ha azonban azt nézzük, hogy mekkora az aktívok aránya, akkor a kép rosszabb. A legtöbb európai országgal összehasonlítva hazánk sajátos helyzetet foglal el. A Kárpát-medence az hely, ahol a férfiak között legkevesebb az aktív. Ennek egyik oka, hogy a 20-30 évesnél fiatalabb emberek között nagyon magas azok aránya, akik nem dolgoznak, és még munkanélküliként sem jelennek meg a munkaerőpiacon. 1990 és 1994 között 18 százalékkal csökkent a 20-24 évesek aktivitási aránya és 26 százalékkal a 25-29 éveseké. Másik sajátossága a magyar munkaerőpiacnak, hogy alacsonyabb a 45-55 évesek aktivitási szintje is, mint más országokban. A 45-49 évesek közül 20 százalék, minden ötödik férfi inaktív. Ez az arány 3-5 százalék Németországban, Franciaországban vagy Görögországban. A különbséget nagyrészt a munkaképességüket elvesztettek teszik ki, vagyis akik rokkantsági nyugdíjat kapnak, a leszázalékoltak. Akik rokkantsági nyugdíjat kapnak, azok idő előtt elvesztették munkaképességüket vagy annak nagy részét túl gyorsan elhasználódtak. Az elhasználódást fékezhette vagy akár megakadályozta volna, ha idejében megkapták volna a szükséges gyógykezelést. (Az idő előtti megrokkanás a halál árnyékát vetíti előre: a rokkantak hamarább halnak meg.) A népességcsökkenés a nyolcvanas években kezdődött Erről 1985-ben Kemény István a következőket írta: „Túlhajszoltak és elhasználtak. Ha valami bajuk van, ha betegek, nincs idejük orvoshoz menni. Amikor végül is elmennek, már túl késő. ” Idejében orvoshoz menni a bajmegelőzés része. Sok szó esik mostanában a megelőzésről. Akik erről beszélnek, komolyan gondolják-e, amit mondanak? Tekintsük a védőoltást, ami igazán fontos eleme a megelőzésnek. A tavalyi, 1995-96-os téli influenzajárvány több országban növelte meg a halálesetek számát a tavalyelőttihez, 1994-95 teléhez képest Utolsó telünk is influenzával fenyegetett és ezt a fenyegetést be is váltotta. A tél kezdetén védőoltás kampány kezdődött, és az orvosok ingyenes oltóanyagot kaptak. Az emberek siettek magukat beoltatni. Az összeg, amit erre szánt az egészségügyi kormányzat, nem bizonyult elégségesnek, még a járvány kezdete előtt elfogyott. Meg kellett tehát szakítani az ingyenes oltást. Sokan már csak térítés ellenében kaptak, például a „fiatal”, hetvenévesnél fiatalabb nagymamák. Végül is ez az utolsó tél közepesnek bizonyult: több áldozatot követelt a tavalyelőttinél, de kevesebbet a tavalyinál. Nemrégiben az egészségügyi miniszter bejelentette, hogy bizonyos védőoltások támogatását takarékossági okokból megszüntetik. Ez többek között érinti a hepatitisz B elleni védőoltást is. Ez a döntés nagyon figyelemreméltó. Ugyanis Magyarországon halnak meg arányban a legtöbben idült májbetegségek, májzsugor, és a máj rákos megbetegedése következtében Európában. Az utolsó adatok szerint annyian halnak meg Magyarországon májzsugorban, mint az ötször nagyobb Franciaországban, vagy mint Lengyelországban és Csehországban együtt. Ha ezt a halandóságot kizárólag alkoholfogyasztással akarnánk magyarázni, akkor bizonyítani kellene, hogy tízmillió magyar megissza ugyanazt az alkoholmennyiséget, mint 58 millió francia, vagy mint 48 millió lengyel és cseh együtt. Ehhez azonban azt is bizonyítani kellene, hogy a magyar alkoholfogyasztási adatok állnak a legmesszebb a világon a tényleges fogyasztástól és a nemhivatalos alkoholfogyasztás négyszerese a hivatalosnak. (Az alkoholfogyasztási statisztikák más országokban is estik az adózott fogyasztást veszik figyelembe és adózatlan fogyasztás másutt is van. A francia parlamentben lobbicsoport védi a finánc nem látta pálinkát főzök érdekeit.) Magyarországon hal meg alanyában a legtöbb hő a májrákos megbetegedése következtében Európában. Az utolsó adatok szerint annyi nő esik áldozatául ennek a betegségnek Magyarországon, mint a majd' hatszor nagyobb Franciaországban. Ha ezt az arányt kizárólag az alkoholfogyasztás magyarázza, akkor ez csak akkor lehetséges, ha ötmillió és pár százezer magyar nő megissza ugyanazt az alkoholmennyiséget, mint a harmincmillió francia nő. Sőt, annak is igaznak kellene lennie, hogy a magyar nők jóval több szeszt fogyasztanak, mint bármelyik más európai nép leányai-asszonyai. Az alkoholon kívül a krónikussá vált és egyébként tünetmentes hepatitisz B is okoz májrákot Nem tudjuk, hogy a döbbenetesen magas magyar női májrák-halandóságban mekkora szerepet játszik a hepatitisz B. Szerepe azonban mégsem elhanyagolható. Talán mégsem az ez ellen való védőoltással kellett volna kezdeni a takarékosságot Tekintsünk el az influenzától és a máj megbetegedéseitől, és vessük össze a magyar halandóságot általánosságban az európai országokéval. A kép nagyon sötét. A két legtöbb áldozatot követelő betegségcsoportban a lakosság helyzete nagyon rossz. Európában az összes rákos megbetegedést tekintve Magyarország megelőz minden más országot, férfiaknál, nőknél egyaránt. A keringési rendszer megbetegedéseiben csak a volt Szovjetunió utódállamai és Bulgária előzi meg hazánkat. Az idősek életesélyei is sokkal roszszabbak mint másutt Európában és ezt nem csak a szívbetegségek okozzák. A 65 évnél idősebb férfiak és nők közül Magyarországon arányában háromszor többen halnak meg esés következtében, mint Németországban. A magas magyar öngyilkossági halálozásban a 74 évnél idősebbek önkezi halála legmagasabb. A szokásos magyarázat az életmódból fakadó, egyéni magatartástól függő kockázati tényezőkkel indokolja a magas hazai halandóságot. E szerint a túlsúly, a rossz táplálkozási szokások, a kevés testmozgás, a dohányzás, az alkoholizmus okozza a magas hazai halandóságot. Ha valóban elsősorban ezek a tényezők lennének a felelősek, akkor azt kellene tapasztalnunk, hogy Európában, a volt Szovjetunió népeit kivéve, a magyarok a legkövérebbek, a legkevesebbet mozgók, a legiszákosabbak és a legtöbbet dohányzók. Az életmód kockázati elemei és az életesélyek kapcsolatának érvényesnek kell lennie kedvező irányban is. Vagyis lakosságon belül a községekben lakók, tehát a többet gyaloglók, a kisjövedelműek - tehát ételre-italra kevesebbet költők - életesélyeinek jobbaknak kellene lenniük. Ez ellentmond az adatoknak. (Például a romák halandósága jelentősen magasabb, mint a lakosságé általában, és az ország egy évszázaddal korábbi szintjét idézi.) Azt is adatokkal kellene alátámasztani, hogy a bársonyos forradalom óta a csehek óvatosabbak az étel-ital, dohánynemű fogyasztásában, mert a halandóság az utóbbi években jelentősen csökkent. (Javulást látni Lengyelországban is.) Nyilvánvaló, hogy nem az életmód kockázati elemei magyarázzák a javulást Csehországban. Kézenfekvő, hogy az életkörülmények változásán túl a cseh egészségügyi ellátás is javult, nagyobb lett a fogadókészsége és a társadalom többet is áldoz rá. Vajon a magyar egészségügyi rendszer jelenlegi reformja is erre tart? Az egészségügyi rendszer jelenlegi reformja elősegíti a megelőzést, mindenki számára könnyebbé teszi a hozzájutást a gondozáshoz? Aligha. A kórházak és más ellátóhelyek kényszerű takarékossága hiányt teremt. A hiány korlátozással, várakozással, késedelemmel jár. Ezek ellenszere a korrupció vagy a magánszféra. Ezeket azonban nem mindenki tudja megfizetni. Az áldozatok a gazdaságilag kevésbé versenyképesek lesznek: az idősek, a rokkantnyugdíjasok, a romák, a munkanélküliek, az iskolából kikerült, de munkát nem találó fiatalok. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM LICHTHOF A józsefvárosi önkormányzat és az önkényes lakásfoglalók közti harc legújabb állomása az lett volna, hogy az üres lakásokat egy-egy rendőrnek vagy tűzoltónak utalják ki abban a pillanatban, ahogy megüresedik, de dugába dőlt az egész, a rendőrök meg a tűzoltók visszautasították a felajánlott lakásokat. Hogy ők ott nem laknak. Értheteten. Ugye azelőtt voltak a Buffalo-fiúk, az önkormányzat a Buffalo Kft-re bízta az üres lakások őrzését, a fiúk naponta ellenőrizték mindegyiket, bicepszeiket tornáztatva elsétáltak az ajtó előtt, belestek a függönyökön, ijesztgették a lakást megközelítő családokat, ha csak egy bolha be akart jutni, előkapták a baseballütőt. Csakhogy az önkormányzat nem tudott a nap huszonnégy órájában Buffalo-fiút állítani minden lakás elé, képzeljük el hetven-nyolcvan Buffalofiú napidíját, meg mennyit ehetnek ezek, ebédjegy, hatlövetű colt juttatás, satöbbi, és hát figyelőszolgálata a lakásfoglalóknak is van, különben honnan tudnák, hova lehet költözni és mikor. Nem lakást foglalni, de még cserélni is szoktak egymást közt, időnként kisebből nagyobbá költöznek, rendesen teherautóval. Szóval a lakásfoglaló-figyelőszolgálat ráállt a Buffalo-fiúkra, azt is tudták, mikor mennek wc-re. Valamirevaló lakásfoglaló család egy óra alatt behurcolkodik, elég egy Buffalo-ebédszünet. Na most a Buffalo-fiúknak értelemszerűen nem lehetett fölajánlani nyolcadik kerületi lakásokat, a rendőrök hátsója viszont köztudottan kilóg a gatyából, a tűzoltóknak meg sokszor létrájuk, fecskendőjük sincs, úgy fújják el a tüzeket: mindenki azt gondolta, boldogan ellaknak a Dankó utcában. Kivéve magukat a tűzoltókat, rendőröket. Finnyás egy rendőrségünk meg tűzoltóságunk van. Jóllehet a megoldás tökéletes, maga Piszkos Harry se találhatna ki jobbat, a rendőrnek van hol lakni, ráadásul állandóan keze ügyében vannak a letartóztatandók, hazamegy, le se vetkőzik, lakása előtt járőrözik tovább, riogatja a lakásfoglalókat, kik irigykedve bámulják, hogyan lakják be lakásukat a rendőrfeleségek meg a rendőrgyerekek. Vacsoraidőben a házirendőr csak benyújtja tányérsapkáját az ajtón, már meg is kapja a levest, elkártyázik az udvaron a tűzoltóval, Fedák Sári, csillagos ég, csaltál baz’meg, még hogy én, közben a lakásfoglalók megközelítik a házi tűzoltó lakását, de az észreveszi, fölkapja a fecskendőt, beindítja a lajtoskocsit, ez modortalanság, viszont a támadók visítozva vonulnak vissza, a tűzoltó visszaül revansra, illetve nem, előbb megkergeti a villanyszámlást a tűzlépcsőn, sisakját átmenetileg utánahajítja, az még jobban behorpad, ugye nem játszhatjuk egész nap az udvarias belügyminisztert vagy a hős tűzoltót, valamennyire alkalmazkodni kell, különben előbb-utóbb kinéznek bennünket; ha állandóan kifizetjük a villanyszámlást, azt hiszik, fölvágunk. Ha viszont képesek vagyunk valamennyire belesimulni környezetünkbe, most nem az hogy elkezdünk lakást foglalni, csak hogy mondjuk a szomszéd betörőcsaládnak néha kölcsönadjuk a rendőrségi pajszert (minek fejében a betörőcsalád besegít a lakásfoglalás megakadályozásába), a lakásfoglalás egy idő után annyira el fog lehetetlenülni, hogy a lakásfoglalók az egyetlen lehetséges megoldást választva előbb-utóbb jelentkeznek tűzoltónak, rendőrnek, s mint ilyenek rendes emberek lesznek és kiutalt lakásokba költöznek. Lehetne a házakba költöztetni egy-egy felcsert is, voltaképp házállamok keletkeznének, házon belül oldódna meg a társadalombiztosítás, akár a házi tűzoltóval meg a házirendőrrel, a tűzvédelem és a közbiztonság. Amíg ez a rendőrök és a tűzoltók hozzáállása miatt lehetetlen, önkormányzati figyelőszolgálatot kellene kiépíteni, s mikor a lakásfoglalók az elfoglaltnál jobb lakásba költöznek, gyorsan önkényesen elfoglalni a lakást. Mindjárt lenne házi-önkormányzat is. Vagy maradnak szimplán a Buffalo-fiúk. Bár a kerületben az terjedt el, inkább a tele lakásokat kellene velük őriztetni. Házirendőr i g sors — 1997. AUGUSZTUS 15.