Élet és Irodalom, 1999. július-december (43. évfolyam, 26-52. szám)

1999-08-20 / 33. szám - Ószabó Attila - Vajda Éva: Fiúk a bányában. Az Orbán család vállalkozásai • riport (3. oldal)

Fiúk a bányában (Folytatás a 3. oldalról) Az igazi áttörésnek azonban az 1997-es év számított. Ebben az időszakban a cég nettó árbevétele az előző évi 153 millió forintról 249 millióra nőtt, az üzleti tevékenység eredménye pedig 9-ről 52 millió forintra emelkedett. Ennek nyomán az adózott eredmény az előző évi félmillió helyett 42 millió forint lett. Ebben forrásaink szerint nem kis szerepet játszott, hogy a Dolomit Kft. 1997-ben az egyik legnagyobb magyar vállalat, a Dunaferr Rt. beszállítójává vált. A nyersvasgyártásban fontos alapanyagnak számít a mészkőtartalmú dolomit, azonban a vállalatóriás beszállítóinak igen szigorú minőségi előírásoknak kell megfelelniük. Mint azt a Dunaferr marketingigazgatója, Schneider Mihály elmondta: korábban csak az iszkaszentgyörgyi, majd a magyaralmási kőbányából szállítottak a vasműnek, azonban a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt - melyek Dunaújvárosban megszüntették a dolomit törését - a vasmű Gántról is rendelt követ, miután akkor csak itt álltak rendelkezésre a szükséges kőtörő berendezések. Egy évvel később a másik két bánya is beszerzett ilyeneket, így jelenleg Gántról a szükséges dolomitmennyiség húsz százaléka érkezik, a másik két bányából szállítják a fennmaradó 40-40 százalékot. Az árak között nincs lényegi eltérés, miután a három bánya ismereteink szerint „szorosan együttműködik egymással", és az ár szempontjából „lényegében felosztották egymás között a piacot”. A kilencvenes évek második felére mindenesetre az Orbán család egy egész kis bányabirodalmat épített ki Fejér megyében. Olyannyira jól ment, hogy a korábban családi bázisnak számító alcsútdobozi házat a Dolomit Kft.-nek értékesítették, ők maguk pedig egy székesfehérvári villába költöztek. törzstőkével Hahót-Tőzeg Kft. néven újabb vállalkozást hoztak létre a terület hasznosítására. Ők időben kapcsoltak, és a helyi termelőszövetkezettől megszerzett tízhektáros területen geológiai kutatásokat kezdtek, majd az eredmény birtokában a teljes területet úgynevezett bányatelekké minősíttették. Ez a bányatörvény értelmében azt jelenti, hogy - noha az ásványi anyagok az állam kizárólagos tulajdonát képezik - a bányatelekké nyilvánítással a vállalkozó kap jogot a terület alatt rejtőző ásványi vagyon kitermelésére és hasznosítására. Ez azonban a földet birtokló tulajdonosokra nézve meglehetősen hátrányos, miután ettől kezdve a bányavállalkozó beleegyezése kell a bányatelken fekvő ingatlanok adásvételéhez. Amikor ez kiderült, elszabadult a pokol, a helyiek fűhöz-fához szaladgáltak fellebbezésükkel, ám hiába. A Pécsi Bányakapitányság 1997. szeptember 30-án bányatelekké nyilvánította földjüket, amelyen - a december 18-án jóváhagyott műszaki terv birtokában - meg is indult a kitermelés. Mint az egyik helybeli elmondta: „Annyira mohók voltak, hogy meg sem várták az engedélyeket, hanem a tulajdonukban álló földön rögtön elkezdték a bányászást.” A sietség érthető: a tőzeg óriási üzlet, kitermelés költségei igen alacsonyak, miközben köbméterének piaci árfolyama ezer-kétezer forint között mozog. A bányatelek pedig legalább 1,7 millió köbméternyi kitermelhető tőzeget rejt, ami közel 350 millió forintos bevétellel kecsegtet. A helyiek azonban nem adták fel, és formai hibára hivatkozva - a bányatelekké nyilvánítás előtt nem tájékoztatták a terület összes tulajdonosát - megtámadták a Bányakapitányság határozatát. Ezzel párhuzamosan pedig panaszt jelentettek be, mivel szerintük felmerül az összeférhetetlenség gyanúja. Orbán Győző egyik társa, Kappel Róbert ugyanis ma a Veszprémi Bányakapitányság helyettes vezetője (abban az időben dolgozója volt). Mint azt egyik sértett 1997. december 22-én írott panaszos levelében megfogalmazta: „Ezen lefedésre határozottan tiltakozunk, sérelem ért bennünket, mert kiszolgáltatottá tett bennünket a kft. javára, aki e területhez ingyen jutott hozzá. Ezzel a tulajdonosokat hátrányos helyzetbe hozta, a szabad értékesítést megakadályozta (piacgazdaság) (...) A kft ehhez így hozzájutott, a kapitányság dolgozóinak segítségével történhetett meg, akik kihasználták hivatali beosztásukat, hogy jogtalan előnyhöz jussanak.” A kitermelés azonban a jogerős határozat és az érvényes műszaki terv birtokában folyt tovább - az „okvetetlenkedők” pedig ajánlatot kaptak a vállalkozástól földjük megvásárlására. Ez azonban csak oly volt a tűzre, miután az ajánlat az egyik sértett szerint „pofátlanul alacsony” volt. Egy hektár földért 40 ezer forintot kínáltak, miközben az érintettek legalább egymillió forintra taksálták értékét. Ezt a pénzt szerintük más vállalkozások (osztrák kertészek és a közelben található másik tőzegbánya) megadták volna, ám a bányatelekké nyilvánító határozat miatt meg volt kötve a kezük. Ezt a „róka fogta csuka” helyzetet az Országos Bányászati Hivatal 1998. április 2-i határozata sem oldotta fel, amely a földterület bányatelekké nyilvánítására vonatkozó határozatot megsemmisítette ugyan, azonban a műszaki tervet jóváhagyó határozatot nem vonta vissza, így az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy nem létező bányatelken érvényes műszaki engedéllyel termelhettek tovább. Új eljárást kellett lefolytatni, ami 1998. augusztus 19- én, a helyszínen tartott meghallgatáson érte el csúcspontját. Orbán Győző itt azzal érvelt, hogy ha nem nyilvánítják a területet ismételten bányatelekké, akkor „ő a közel 200 ingatlantulajdonost nem fogja vételi ajánlattal megkeresni, és a terület továbbra is gazos-bokros állapotban marad”. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a területen fekvő ingatlanok bárkinek bárhol eladhatók, a tulajdonosok keze nincs megkötve. Ezt a kijelentését azonban a helyiek tamáskodva fogadták, miután többen még azt sem tudták, hogy pontosan hol helyezkedik el az általuk megvásárolt ingatlan. Az ott rögzített jegyzőkönyv szerint „Sz. J. felszólalásakor az indulatok elszabadultak, az addig is nehezen fenntartható rend üvöltözésbe ment át. A jelen lévő személyek majdnem egymásnak estek. Rendet a polgármester sem tudott csinálni. Az indulatok a jelenlévő volt földkiadó bizottság ellen irányultak, akit részrehajlással vádoltak. (...) Sz. J. kifogásolta - üvöltve -, hogy még mindig nem tudja, hogy hol van az ő területe, közben megfenyegette P. L.-t, a volt földkiadó bizottság elnökét, és felhívta a figyelmét, hogy ezt még erősen meg fogja bánni, és a bíróságon feljelentést fog tenni. Ezt követően az indulatok ismét elszabadultak, nyomdafestéket nem tűrő szavakat lehetett hallani, ami a bányakapitány részéről rendőri segítség bevonásának mérlegelését jelentette. Erre azonban nem került sor, ha nagy nehezen, de sikerült rendet teremteni a tárgyalóhelyiségben (ahol a Zalai Napló szerkesztője is jelen volt)”. Az indulatokkal azonban a tulajdonosok nem mentek semmire: a Pécsi Bányakapitányság 1998. augusztus 25-én ismét bányatelekké nyilvánította a vitatott földterületet, amelyen azóta is folyik a tőzeg kitermelése. Volt, aki azóta beadta a derekát, és alacsony áron értékesítette földjét a Hahót-Tőzeg Kft.-nek. Néhányan azonban - többszöri fellebbezés után - perre mentek a bányakapitányság ellen, és a pécsi közigazgatási bíróságon keresik igazukat a szerintük „a földet elértéktelenítő” határozattal szemben. Személyes ügy Annyi hozadéka mindazonáltal volt az ügynek, hogy az Országos Bányászati Hivatal Kappel Róbert összeférhetetlenségére vonatkozóan belső vizsgálatot rendelt el. Ez azonban eredménytelenül zárult, miután Kappelék nem várták ki a vizsgálatot, hanem a Hahót-Tőzeg Kft.-ben meglévő tulajdoni hányadukat még ezt megelőzően értékesítették, és ma már az Orbán család a vállalkozás kizárólagos tulajdonosa. Ez a vizsgálat később bányászkörökben számos találgatásra adott okot, különösen akkor, amikor idén június elején új vezetőt neveztek ki az Országos Bányászati Hivatal élére Malárics Viktor veszprémi bányakapitány személyében. Malárics régóta ismeri Orbán Győzőéket, miután a tulajdonukban lévő négy Fejér megyei bánya a veszprémi bányakapitányság hatáskörébe tartozik. Ismereteink szerint azonban nem a személyes kapcsolat volt a döntő Malárics kinevezésében, őt ugyanis bányászkörökben jó szakembernek tartják, és úgy tudják, hogy az új elnök jó kapcsolatban volt a régivel. ,A bányászati hivatal másodfokú hatóságként jár el vitás ügyekben, amelyekre az elnöknek vajmi kevés befolyása van, így aztán nem sok értelme lenne úgymond saját embert ültetni oda” - mondta egy, a hivatalt régóta ismerő nyilatkozó annak a találgatásnak kapcsán, hogy az Orbán Győzőhöz fűződő személyes kapcsolata szerepet játszott-e Malárics Viktor kinevezésében. Ráadásul az érintett, Malárics Viktor úgy vélte: Orbán Győzőhöz nem fűzte bensőségesebb kapcsolat, mint a többi térségbeli vállalkozóhoz. Orbánék egyébként mindössze egyszer, Hahót ügyében kerültek a hivatal látókörébe. „Se bevallási, se fizetési fegyelmet soha nem sértettek, mindig pontosan befizették a bányajáradékot, és az ellenőrzések is simán mentek náluk” - mondta a Bányászati Hivatal egyik nemrégiben menesztett magas rangú dolgozója. Egy másik informátorunk Orbán Győzőt „korrekt bányavállalkozónak” írta le, aki mindig betartotta az előírásokat és soha nem szállt be fölösleges vitákba. Ennek egyik példája, hogy Vértessomlyón - két év huzavona után - tavaly nyáron végül maguk álltak el egy kőbánya megnyitásától, amelyet sem a természetvédelmi hatóságok, sem pedig a helyiek nem támogattak. Titkok világa Összességében tehát úgy tűnik: bár a kezdő lökést az üzlet beindításához kétségtelenül a Fidesz-közeli cégek adták, más karriertörténethez hasonlóan itt is igaz a mondás, „ha nem vizsgálod az első milliómat, tiszta vagyok”. Az viszont érthetetlen, hogy miért maradt ez az ügy máig homályban. A témával eddig egyetlen napilap, a Blikk foglalkozott tavaly szeptemberben, miközben a család gazdasági tevékenysége információink szerint részét képezi az úgynevezett megfigyelési ügynek is. Az annak alapjául szolgáló dokumentumok azonban forrásaink szerint „hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, és készítőik felületességéről tesznek tanúbizonyságot”. Tudomásunk szerint az Orbán-vállalkozásokkal kapcsolatban ilyen megjegyzések szerepelnek benne: „a nem látható (in situ) bányavagyon, az alig ismert Gánt (ahol a bánya fekszik) lehetőséget teremt akár több milliárd forint mozgósítására is. (...) Az jellemző, hogy a cégek telephelyei az Orbán család lakcímei is. (Bár megkezdték a Győrbe történő megjelenítődést. Lehet hogy Orbán Viktor ezért szeret Győrbe szerepelni?)”. A bányák esetében jóval több figyelmet érdemel a Quality Invest Rt. tevékenysége. Ez a cég ugyanis meghatározó szerepet játszott a Fidesz életében, és egyike volt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a pénzt gyűjtötték a párt számára. Felbukkanása az Orbán család vállalkozásai körül azt a feltételezést látszik erősíteni, hogy a Fidesz vezetőjének esetében - legalábbis a kezdeti időszakban - nem volt éles a határvonal a párt számára végzett tevékenység és a személyes gyarapodás között. Ennek tisztázása várhatóan a hatóságok feladata lesz. Információink szerint a szabad demokraták a Fidesz-közeli cégek ügyében tett beadványát a Legfőbb Ügyészség a napokban átadta a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, ahol tavaly ősz óta folyik a nyomozás Josip Tot és Kaya Ibrahim, illetve a nevükkel fémjelzett vállalkozások ellen. M. Tóth Éva rajza Ajándékozzon Élet és Irodalmat! ÉLET ES IRODALOM□ . enfóU eggütt Lepje meg családtagjait, barátait, üzletfeleit az Élet és Irodalomra szóló, egyéves előfizetéssel! Ha szerkesztőségünknél telefonon, faxon vagy levélben (akár e-mail-en is) kéri, postafordultával igényes grafikai kivitelű ajándékutalványt kap, amely féléves ÉS-előfizetést testesít meg. Befizet 2300 forintot, az utalványt pedig átadja annak, akit tartalmas és maradandó ajándékkal kíván megtisztelni. Az ajándékutalvány a szerkesztőségben személyesen is megvásárolható. Címünk: 1089 Budapest, Rezső tér 15., telefon: 210-2157, fax: 303-9241. E-mail: irodalom @ westel900.net Minden pénteken új ajándék! ÉLET ÉS AZIRODALOM Hahóti indulatok A vállalkozások terjeszkedése azonban ekkor sem állt meg, sőt: átlépték Fejér megye határát is. A Zala megyei Hahót községben azonban nem fogadták kitörő örömmel az Orbán család érkezését: az általuk a település határában megnyitott tőzegbánya egy máig húzódó per tárgya, amely a helyiek jelentős részéből komoly indulatokat váltott ki. Ennek oka, hogy a falu külterületén fekvő 210 hektáros, korábban a helyi szövetkezet tulajdonában álló földterületen közel kétszázan osztoznak, akik főként kárpótlási jegyek ellenében szereztek itt tulajdont. Azt azonban kevesen tudták, hogy a föld mélye olcsón kitermelhető ásványi anyagot - többek között a virágföldek alapanyagául szolgáló tőzeget - rejt. Nem így Orbán Győző és fia, illetve társaik, Kappel Gizella bányamérnök és férje, Kappel Róbert, a Veszprémi Bányakapitányság dolgozója, akik együtt, egymillió forintos Módszertan A cikkben szereplő információk gyűjtésekor az újságírásban honos módszerek széles skálájából kellett választanunk. Számos dokumentum áttanulmányozása mellett körülbelül harminc személlyel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezek mindegyike 1999 július eleje és augusztus közepe között történt. A cikk megírása előtt szerettük volna id. Orbán Győző véleményét is meghallgatni, ő azonban azzal zárkózott el, hogy soha nem ad interjút. Mivel a cikk témája és a benne szereplő információk jellegüknél fogva számos üzleti, politikai és személyes érdeket sértenek, az információk ellenőrzése és bizonyítása igen nehéz volt. Ellenőrzöttnek tekintjük azt az információt, amelyről írásos vagy egyéb technikai eszközzel rögzített bizonyítékunk van, illetve amelyet legalább kettő, de lehetőség szerint több, egymástól független forrás részleteiben is megegyezően hozott tudomásunkra. A források védelme érdekében a cikkben ők nem nevesítettek. Ahol egy-két mondat idézőjelek között szerepel, az azt jelenti: forrásunk szó szerint így fogalmazott a háttérbeszélgetés során. Amikor közvetett beszédben idézünk valakit, az azt jelenti: forrásunk tartalmát tekintve pontosan a leírtakat mondta, legfeljebb más szavakkal. Amikor egy információ pontosságáról nem vagyunk meggyőződve, de közlését mégis nélkülözhetetlennek tartjuk a történet megértése szempontjából, ott ezt a szövegben külön jeleztük, az ilyen információk közlését mindazonáltal igyekeztünk elkerülni. 1999. AUGUSZTUS 20.