Élet és Irodalom, 2001. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
2001-07-06 / 27. szám - Seres László: Nemzetbiztonság • riport (3. oldal)
* 11 .A titkosszolgálatok sokféle módszerrel próbálják a titkokat megszerezni. Hírigényük szerteágazó. (...) Módszeresen felkutatják a titokbirtokosokat, majd nyílt, titkos vagy leplezett eszközök, módszerek alkalmazásával megpróbálják megszerezni a birtokukban lévő információkat.” (Őrizzük meg titkainkat! A Nemzetbiztonsági Hivatal honlapjáról) * Gwyn B. Jones titokbirtokost, az évek óta Budapesten élő, magyarul csak kicsit értő walesi tanárembert egy ismerőse „kommunista agitátorként” írta le, aki az ismert alternatív kocsmákban „leült ismeretlenek mellé és kissé zagyván, de emelt hangon szidta a rendszert és a globalizációt”. A „baloldaliszakszervezeti vonalon nyomuló” Jonest állítólag kifejezetten frusztrálta, hogy a budapesti EU/ΟΑΟΟ külügyminiszteri találkozóra senki nem szervez semmit, így elhatározta, hogy legalább ő csinál valami antiglobalistát - ha nem is magyar relációban. Jones és két magyar barátja, Bassa Zoltán és Ferjéntsik Viola mobiltelefonon abban állapodtak meg, hogy egy héttel a budapesti rendezvény előtt a Blaha Lujza téren találkoznak és röpcédulákat osztanak - nem az EU/NATO-találkozó, hanem a júliusi, genovai G8-csúcs ellen, amelyre hónapok óta készülnek a világ antiglobalistái. A történet innentől részben ismert: május 22-én délután négy órakor, a röpcédulaosztás megkezdése után alig egy perccel (a rendőrség szerint: tíz perccel három civil ruhás, kutyás nyomozó ment oda Joneshoz és Bassához az aluljáróban (Ferjentsik késett a találkozóról), „Police” feliratú, nem fényképes igazolványt mutattak, igazoltatták, majd felkísérték őket a Corvin Áruház parkolójába, három másik civil ruháshoz és egy felirat nélküli zöld mikrobuszhoz. „Egy mögöttem álló egyenruhás, alacsonyabb, rendkívül rövid hajú vagy borotvált fejű rendőr hirtelen elrántotta a kabátom és maga felé rántott. Hogy ne veszítsem el az egyensúlyom, megpróbáltam a kezem kiszabadítani, s ekkor levittek a földre úgy, hogy két ütést mértek a lábszáramra, s én előreestem. A jobb arcjelemet többször belenyomták az aszfaltba. Egy személy a hátam mögött a jobb karomat a hátamon felfelé nyomta, míg más(ok) gumibottal ütéseket mértek rám” - állítja a Helsinki Bizottság ügyvédnőjével előadott rendőrségi panaszában a brit állampolgár. Jonest rövid mentőorvosi kezelés után beszállították a VI-VII. kerületi kapitányságra („kérésem ellenére körülbelül hat órán keresztül semmit nem kaptam inni”), majd ugyancsak megbilincselve a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol még a röntgenvizsgálat alatt is bilincsben tartották. Ezután visszavitték a kapitányságra, ahol röviden közölték vele: kiutasítják az országból, mert lejárt a tartózkodási engedélye. Ennyi. Ha a Helsinki Bizottság nem tesz panaszt, a rendőrség a maga részéről lezártnak tekinti a 167-17-1295/2001 IR számú ügyet. Jones egyébként azt is elmondta az emberi jogi szervezet ügyvédjének, hogy tudomása szerint egy „államvédelmi speciális bűnügyi csoport” is részt vett az intézkedésben, bár elismeri, „elképzelhető, hogy az erre vonatkozó, magyarul elhangzott közléseket félreértettem”. Bassa Zoltán szerint azonban egyértelműen rendőrigazolványokat mutattak a civilek, akikről azóta kiderült, hogy a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Metrórendészeti Osztályának munkatársai (ilyen is van, nyilván létezik 6-os Villamos Akcióalosztály és 72-es Troli Kommandó is). Nem érti, mi szükség volt az erőszakra Jonesszal szemben, hiszen az ötvenes éveit taposó férfi „csont és bőr, fizikailag nem alkalmas az ellenállásra”. A rendőrség helyettes szóvivője akkor azt mondta a lapoknak, azért, mert a brit férfi „dulakodni kezdett”. Farkas Lilla ügyvéd, a Helsinki Bizottság munkatársa, aki az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál is feljelentést tett az ügyben, lapunknak megerősítette: kizárásos alapon csak telefonlehallgatás útján szerezhettek a rendőrök (vagy más szervek) tudomást a Blaha Lujza téri röpcédulaosztásról, hiszen percre pontosan érkeztek. ,A lehallgatást persze soha nem tudjuk bizonyítani. Az biztos, hogy tudták, futva jönnek, hiszen bejelentés alapján ilyen hamar nem érnek oda." Információnk szerint a Budapesten megvert és kiutasított brit állampolgár azt fontolgatja, hogy a strasbourgi bírósághoz fordul az ügyben. * Két héttel az EU/E- külügyminiszteri találkozó előtt, május közepén Simicskó István nemzetbiztonsági államtitkár nagy figyelmet keltő kijelentést tett: „Bizonyos hazai anarchista körökben felmerült, hogy demonstrációval zavarják meg az értekezletet”, de német, dán, cseh és brit aktivisták részvételével is számolnak. Teljesen nyilvánvaló és könnyen belátható, hogy a biztonságunkért felelős szerveknek kötelességük mindent megtenni annak érdekében, hogy Budapest ne váljon Seatlle-lé vagy Prágává. A gond csak az, hogy Budapest nem szerepelt egyetlen nemzetközi antiglobalista protest-honlap agendáján sem (egyedül az erőszakmentes Greenpeace készült demonstrációra, de lefújta), míg mondjuk Göteborgra, Salzburgra és Genovára hónapok óta készültek/készülnek. Ott vannak persze a hálón a zárt láncú levelezőlisták és chatszerű antiglobalista fórumok, de még a konspiratív anarchista „fekete blokkok” tervezett akciói is előbb-utóbb rákerülnek valamelyik honlapra. Budapest és a NATO egyszerűen nem volt téma sem külföldi, sem hazai aktivistáknak (szervezett magyar anarchista mozgalom amúgy sincs évek óta); ha valaki, akkor ezt az NBH internetfigyelő csoportja biztosan tudta. Tüntetés azonban valóban volt, kettő darab, békés, éppen az állami hisztériára válaszul. Paradox módon azonban sem a Humanista Mozgalom, sem az Alba Kör szervezőit nem hívták a nemzetbiztonsági szervek, úgymond, beszélgetésre. Másokat annál inkább. * Ferjentsik Violát, a Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány munkatársát napokkal az EU/NATO-értekezlet előtt keresték meg telefonon az NBH terrorizmuselhárító csoportjától, mondván „ne ijedjek meg”, csak a „NATO- csúccsal kapcsolatban merültek fel aggályaik”. A két ügynök, két órával a Blaha Lujza téri akció előtt egy kávézóban beszélgetett el a fiatal, Prágát is megjárt aktivistával, hogy megtudják tőle, tervez-e bárki bármilyen megmozdulást. Ferjentsiknak az volt a benyomása, hogy teljesen tájékozatlanok az antiglobalista mozgalommal kapcsolatban - mégsem a szervezetek működéséről, hálózatépítéséről kérdezték. „Leginkább arra voltak kíváncsiak, lesz-e valamiféle erőszakos cselekedet. Féltek, hogy hasonló jelenségek lesznek, mint Prágában. Mondtam nekik, hogy ilyenről nem tudok, nem is tudnék. Aztán kiderült: tőlem várnak garanciát arra, hogy nem is lesz erőszakos megmozdulás. Tiltakoztam ez ellen, mondtam, hogy én erre nem tudok garanciát adni. Végig úgy beszéltek velem, mintha egy nemzetközi földalatti szervezet vezetője lennék. ” Azt még elmesélték a környezetvédő lánynak, milyen jó is volt az a rendszer, amikor még az úttörők gyűjtötték a vasat meg a fémet, majd kifizették a baracklevét. Bassa Zoltánt, a 15-20 tagot számláló trockista Forradalmi Szolidaritás vezetőjét két nappal a Blaha Lujza téri akció után hívta a Nemzetbiztonsági Hivatal a munkahelyén és a lakásán, elbeszélgetés céljából. Bassa azonban közölte velük, ha nem kötelező a megjelenés (márpedig nem, mivel nem törvényes idézés történt), akkor ő inkább köszöni. Vida Viktort, a Védegylet környezetvédő szervezet aktivistáját Győrben, édesanyjánál kereste a Nemzetbiztonsági Hivatal hadnagya telefonon, ugyan bemenne-e a fia elbeszélgetésre, a Pesten élő fiatalembert azonban Pesten már nem találták. Jász-Nagykun-Szolnok megyében az NBH szintén egy Pesten élő lány iránt érdeklődött. A pacifista Alba Kör szervezőjét, Perneczky Lászlót rendőrök állították elő lánchídi „halálcsillagos” tüntetésük után, és nem igazán mélyen, de érdeklődtek más lehetséges tüntetések szervezői iránt. „Ők korrektek voltak velem, én meg nem adtam ki nekik más szervezők nevét ” — mondta az ÉS-nek Perneczky, hangsúlyozva, hogy nem telefonon szervezték meg demonstrációjukat, így történhetett meg, hogy a rendőrök csak fél óra késéssel érkeztek a Lánchídra. Egy neve elhallgatását kérő székesfehérvári fiatalembert viszont megpróbálták téglának beszervezni az antiglobalista mozgalomba. Az NBH agilis, 26 év körüli, állítólag Csikós nevű munkatársa előbb állandó lakcímén, édesanyjánál hívta, majd személyesen jelent meg a baloldali fiúnál anélkül, hogy bármiféle igazolványt felmutatott volna. „Nem érdekelte, mit gondolok a globalizációról. Az érdekelte, hogy ki szervez milyen tüntetést, és hogyan lehetne megfékezni az erőszakot, igaz, azt is elmondta, hogy nem vagyok köteles válaszolni. Megkérdezte, jelentenék-e nekik, ha bármit megtudok. Én azonban mondtam neki, hogy nem fogok velük együttműködni. ” Székely Péter, a Munkáspárt ifjúsági szervezetének számító Baloldali Front elnöke kérdésünkre elmondta, az NBH nem kereste meg őket, de egy - általa szavahihetőnek tartott - forrás e-mailen arra biztatta őket, ha jót akarnak, menjenek vidékre az EU/NATO-értekezlet idejére, vagy ha Pesten vannak, zárkózzanak be a lakásukba, „különben begyűjtenek minket”. Más forrásból úgy tudjuk, hogy „a szerv” egy lakáslátogatással is nyomatékosította kérését az ifjúkommunistáknak. „Hatékonyság: a kitűzött célokat, a várt eredményeket a legrövidebb úton, a legcélszerűbb megoldási móddal, a lehető legrövidebb ideig tartó munkával, csak az elengedhetetlenül szükséges résztvevők bevonásával, a legeredményesebb eszközök és módszerek, alkalmazásával kell elérni.” (A nemzetbiztonsági munka alapelvei. NBH Évkönyv, 2000.) * A magyar titkosszolgák felfigyeltek - és mint kiderült, nemcsak az utóbbi hetekben - a pár száz fős underground-punk, hardcore szubkultúrára is. Mint az egyik punk/hc koncertszervező elmondta, többnyire tizenéves, békés, alternatív és anarchista meggyőződésű fiatalokról van szó, „hetven százalékuk biztosan vegetáriánus”, soha nem volt erőszak miatt balhéjuk a rendőrséggel. Ehhez képest többen közülük állítják: megfigyelik őket, felbontják a csomagjaikat, olvassák a fanzinjeiket, ahonnan címeket, telefonszámokat szereznek. A budapesti EU/NATO-értekezlet előtt - és arra hivatkozva - Szentendrén a rendőrség (másik forrásunk állítása szerint: az NBH) egyik munkatársa meghiúsította a J. R. Ewing norvég, valamint a Newborn és az Inside Fears magyar punkzenekarok június 9-re tervezett közös fellépését, mondván, „a kettőből az egyik magyar zenekart megfigyelik”. A kocsma bepánikolt tulajdonosa az önkormányzathoz fordult, ahol közölték vele: ha megtartja a koncertet, számítson razziára. Információnk szerint az NBH nyomást gyakorolt egy sárvári klub anarchista tulajdonosára is, ne rendezzen meg egy július 7-8-ára (!) tervezett punkfesztivált. Történetünk szempontjából a legérdekesebb beszélgetést S. D. punk fiatalember, fanzinkészítő és hardcore koncertszervező folytatta május elején az NBH két munkatársával, akik előbb telefonon keresték, majd autóval eljöttek érte a főiskolája elé és egy presszóba vitték. A jól öltözött, kedélyes, de határozott modorú nő és férfi („látszott, hogy ügynökök”) arra volt kíváncsi, ,hogy van a punkmozgalom felépítve”, és „milyen terrorista-anarchista szervezkedések vannak azon belül”. S. D. elmondta nekik, hogy szó sincs terrorizmusról, ő maga erőszakmentes anarchista, de ezt az NBH-sok tudták, sőt, megnevezték azt az underground újságot is, ahová korábban írt. A punk fiú beszámolt nekik arról is, hogy tudomása szerint semmilyen hazai szervezet nem készül az EU/NATO-eseményre, de ha lenne szervezkedés, akkor külföldről, német, dán, brit és cseh részről lenne elsősorban. Egy hétre rá S. D. azt olvasta a Népszabadságban, hogy nemzetbiztonsági források szerint fel kell készülni német, dán, brit és cseh anarchisták budapesti tüntetésére, így meg kell szigorítani a határellenőrzést. S. D. kicsit kiforgatva, de hírforrás lett, a legtöbb idézett „elbeszélgetés” ezután történt. * Mi a közös ezekben az emberekben? Az, hogy túlnyomórészt ott voltak Prágában, és jó esetben csupán néhány óráig, rossz esetben három héten át élvezték a cseh rendőrségi fogdák vendégszeretetét (többüket rendszeresen verték is, mint B. Lászlót, a Gondolkodó nevű anarchokommunista antikvárium tulajdonosát). Nevük, állandó lakcímük minden jel szerint a hagyományosan virágzó cseh-magyar belügyi együttműködés keretében jutott el a hazai hatóságokhoz (bár, mint a cseh Helsinki Bizottság aktivistája levelében megjegyezte, a magyar konzulátust akkor nemigen érdekelték bebörtönzött állampolgárai). Kérdésünkre többen határozottan állították: Prága óta visszhangzik a mobiltelefonjuk, kattan a vezetékes készülékük. Ráadásul úgy tűnik, mindaz, amit vázoltunk, teljesen törvényes: a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 54. §-a szerint „a titkos információgyűjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok a) felvilágosítást kérhetnek; b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek; c) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel; (...) i) az 56. §-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik a külső, bírói engedély nélkül. Az 56. § pedig azt írja, hogy a titkosszolgálatok külső engedély birtokában ,,c) levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik; d) közcélú telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik”, amivel ugyanott vagyunk, sose tudjuk meg, szerzett-e a szerv bírói engedélyt lehallgatásunkhoz. Kontrollt, törvényességi felügyeletet csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága jelent, állampolgári jogunk az iratmegismeréshez nincs. * Az ügyben (ezen belül is elsősorban a megvert és kiutasított brit állampolgár ügyében) természetesen megkerestük az illetékes szervek illetékes embereit is. Ám sem Simicskó István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter politikai államtitkára, sem a BRFK hivatalvezetője, dr. Barta Erika rendőrezredes, sem a VI-VII. kerületi rendőrkapitányság vezetőjét, dr. Béres Lászlót helyettesítő rendőri vezető nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Ez utóbbiak arra hivatkoztak, hogy a vizsgálat még folyik. (Ezekre visszatérünk.) SERES LÁSZLÓ RIPORTJA: Nemzetbiztonság A Berlusconi-kormány miniszteri szinten folytatott párbeszédet az antiglobalista mozgalmakkal a genovai G8-csúcs előtt, és meg is állapodott velük arról, hogy közös akarattal akadályozzák meg a radikálisok rendbontását. Az Orbán-kormány titkosszolgálata és rendőrsége ezzel szemben a május végi EU/ΟΑΟΟ külügyminiszteri találkozó előtt magyar és külföldi antiglobalistákat zaklatott és veretett meg, besúgókat próbált toborozni, és állítólagos külföldi anarchista csoportok várható rendbontásával pánikolta tele a médiát, minden alap nélkül. Ez utóbbit azért állítjuk ilyen biztosan, mert megtaláltuk az NBH-s információ legvalószínűbb forrását: egy „beszélgetésre invitált” punk fiút. Bálind István rajza ÉLET ÉS#3 . IRODALOM