Élet és Irodalom, 2001. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

2001-07-06 / 27. szám - Seres László: Nemzetbiztonság • riport (3. oldal)

* 1­1 .A titkosszolgálatok sokféle módszerrel próbálják a titkokat megszerezni. Hírigé­­nyük szerteágazó. (...) Módszeresen fel­kutatják a titokbirtokosokat, majd nyílt, titkos vagy leplezett eszközök, módszerek alkalmazásával megpróbálják megszerez­ni a birtokukban lévő információkat.” (Őrizzük meg titkainkat! A Nemzetbiz­tonsági Hivatal honlapjáról) * Gwyn B. Jones titokbirtokost, az évek óta Budapesten élő, magyarul csak kicsit értő walesi tanárembert egy ismerőse „kommunista agitátorként” írta le, aki az ismert alternatív kocs­mákban „leült ismeretlenek mellé és kissé zagyván, de emelt hangon szidta a rend­szert és a globalizációt”. A „baloldali­szakszervezeti vonalon nyomuló” Jonest állítólag kifejezetten frusztrálta, hogy a budapesti EU/ΟΑΟΟ külügymi­niszteri találkozóra senki nem szer­vez semmit, így elhatározta, hogy legalább ő csinál valami antiglobalis­­tát - ha nem is magyar relációban. Jones és két magyar barátja, Bas­­sa Zoltán és Ferjéntsik Viola mobil­­telefonon abban állapodtak meg, hogy egy héttel a budapesti rendez­vény előtt a Blaha Lujza téren talál­koznak és röpcédulákat osztanak - nem az EU/NATO-találkozó, ha­nem a júliusi, genovai G8-csúcs el­len, amelyre hónapok óta készülnek a világ antiglobalistái. A történet in­nentől részben ismert: május 22-én délután négy órakor, a röpcédula­osztás megkezdése után alig egy perccel (a rendőrség szerint: tíz perccel­ három civil ruhás, kutyás nyomozó ment oda Joneshoz és Bassához az aluljáróban (Ferjentsik késett a találkozóról), „Police” felira­tú, nem fényképes igazolványt mu­tattak, igazoltatták, majd felkísérték őket a Corvin Áruház parkolójába, három másik civil ruháshoz és egy felirat nélküli zöld mikrobuszhoz. „Egy mögöttem álló egyenruhás, ala­csonyabb, rendkívül rövid hajú vagy bo­rotvált fejű rendőr hirtelen elrántotta a kabátom és maga felé rántott. Hogy ne veszítsem el az egyensúlyom, megpróbál­tam a kezem kiszabadítani, s ekkor levit­tek a földre úgy, hogy két ütést mértek a lábszáramra, s én előreestem. A jobb arc­jelemet többször belenyomták az aszfalt­ba. Egy személy a hátam mögött a jobb karomat a hátamon felfelé nyomta, míg más(ok) gumibottal ütéseket mértek rám” - állítja a Helsinki Bizottság ügy­védnőjével előadott rendőrségi pa­naszában a brit állampolgár. Jonest rövid mentőorvosi kezelés után be­szállították a VI-VII. kerületi kapi­tányságra („kérésem ellenére körülbelül hat órán keresztül semmit nem kaptam inni”), majd ugyancsak megbilin­cselve a Péterfy Sándor utcai kór­házba, ahol még a röntgenvizsgálat alatt is bilincsben tartották. Ezután visszavitték a kapitányság­ra, ahol röviden közölték vele: ki­utasítják az országból, mert lejárt a tartózkodási engedélye. Ennyi. Ha a Helsinki Bizottság nem tesz panaszt, a rendőrség a maga részéről lezárt­nak tekinti a 167-17-1295/2001 IR számú ügyet. Jones egyébként azt is elmondta az emberi jogi szervezet ügyvédjének, hogy tudomása sze­rint egy „államvédelmi speciális bűn­ügyi csoport” is részt vett az intézke­désben, bár elismeri, „elképzelhető, hogy az erre vonatkozó, magyarul el­hangzott közléseket félreértettem”. Bassa Zoltán szerint azonban egyértelmű­en rendőrigazolványokat mutattak a civilek, akikről azóta kiderült, hogy a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Metrórendészeti Osztályának mun­katársai (ilyen is van, nyilván létezik 6-os Villamos Akcióalosztály és 72-es Troli Kommandó is). Nem érti, mi szükség volt az erőszakra Jonesszal szemben, hiszen az ötvenes éveit ta­posó férfi „csont és bőr, fizikailag nem alkalmas az ellenállásra”. A rendőrség helyettes szóvivője akkor azt mondta a lapoknak, azért, mert a brit férfi „dulakodni kezdett”. Farkas Lilla ügyvéd, a Helsinki Bi­zottság munkatársa, aki az Ügyészsé­gi Nyomozó Hivatalnál is feljelentést tett az ügyben, lapunknak megerősí­tette: kizárásos alapon csak telefonle­hallgatás útján szerezhettek a rend­őrök (vagy más szervek) tudomást a Blaha Lujza téri röpcédulaosztásról, hiszen percre pontosan érkeztek. ,A lehallgatást persze soha nem tudjuk bizo­nyítani. Az biztos, hogy tudták, futva jön­nek, hiszen bejelentés alapján ilyen hamar nem érnek oda." Információnk szerint a Budapesten megvert és kiutasított brit állampolgár azt fontolgatja, hogy a strasbourgi bírósághoz fordul az ügyben. * Két héttel az EU/E­-­ külügymi­niszteri találkozó előtt, május köze­pén Simicskó István nemzetbiztonsá­gi államtitkár nagy figyelmet keltő kijelentést tett: „Bizonyos hazai anar­chista körökben felmerült, hogy demonst­rációval zavarják meg az értekezletet”, de német, dán, cseh és brit aktivisták részvételével is számolnak. Teljesen nyilvánvaló és könnyen belátható, hogy a biztonságunkért felelős szer­veknek kötelességük mindent meg­tenni annak érdekében, hogy Buda­pest ne váljon Seatlle-lé vagy Prágá­vá. A gond csak az, hogy Budapest nem szerepelt egyetlen nemzetközi antiglobalista protest-honlap agen­­dáján sem (egyedül az erőszakmen­tes Greenpeace készült demonstráci­óra, de lefújta), míg mondjuk Göte­borgra, Salzburgra és Genovára hó­napok óta készültek/készülnek. Ott vannak persze a hálón a zárt láncú levelezőlisták és chatszerű an­tiglobalista fórumok, de még a konspiratív anarchista „fekete blok­kok” tervezett akciói is előbb-utóbb rákerülnek valamelyik honlapra. Budapest és a NATO egyszerűen nem volt téma sem külföldi, sem hazai aktivistáknak (szervezett ma­gyar anarchista mozgalom amúgy sincs évek óta); ha valaki, akkor ezt az NBH internetfigyelő csoportja biztosan tudta. Tüntetés azonban valóban volt, kettő darab, békés, ép­pen az állami hisztériára válaszul. Paradox módon azonban sem a Humanista Mozgalom, sem az Alba Kör szervezőit nem hívták a nem­zetbiztonsági szervek, úgymond, be­szélgetésre. Másokat annál inkább. * Ferjentsik Violát, a Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Köz­hasznú Alapítvány munkatársát na­pokkal az EU/NATO-értekezlet előtt keresték meg telefonon az NBH ter­rorizmuselhárító csoportjától, mond­ván „ne ijedjek meg”, csak a „NATO- csúccsal kapcsolatban merültek fel aggá­lyaik”. A két ügynök, két órával a Bla­ha Lujza téri akció előtt egy kávézó­ban beszélgetett el a fiatal, Prágát is megjárt aktivistával, hogy megtudják tőle, tervez-e bárki bármilyen meg­mozdulást. Ferjentsiknak az volt a benyomása, hogy teljesen tájékozat­lanok az antiglobalista mozgalommal kapcsolatban - mégsem a szerveze­tek működéséről, hálózatépítéséről kérdezték. „Leginkább arra voltak kí­váncsiak, lesz-e valamiféle erőszakos csele­kedet. Féltek, hogy hasonló jelenségek lesz­nek, mint Prágában. Mondtam nekik, hogy ilyenről nem tudok, nem is tudnék. Aztán kiderült: tőlem várnak garanciát arra, hogy nem is lesz erőszakos megmoz­dulás. Tiltakoztam ez ellen, mondtam, hogy én erre nem tudok garanciát adni. Végig úgy beszéltek velem, mintha egy nemzetközi földalatti szervezet vezetője lennék. ” Azt még elmesélték a kör­nyezetvédő lánynak, milyen jó is volt az a rendszer, amikor még az úttö­rők gyűjtötték a vasat meg a fémet, majd kifizették a baracklevét. Bassa Zoltánt, a 15-20 tagot szám­láló trockista Forradalmi Szolidari­tás vezetőjét két nappal a Blaha Luj­za téri akció után hívta a Nemzetbiz­tonsági Hivatal a munkahelyén és a lakásán, elbeszélgetés céljából. Bassa azonban közölte velük, ha nem kö­telező a megjelenés (márpedig nem, mivel nem törvényes idézés történt), akkor ő inkább köszöni. Vida Viktort, a Védegylet kör­nyezetvédő szervezet aktivistáját Győrben, édesanyjánál kereste a Nemzetbiztonsági Hivatal hadna­gya telefonon, ugyan bemenne-e a fia elbeszélgetésre, a Pesten élő fia­talembert azonban Pesten már nem találták. Jász-Nagykun-Szol­­nok megyében az NBH szintén egy Pesten élő lány iránt érdeklődött. A pacifista Alba Kör szervezőjét, Perneczky Lászlót rendőrök állítot­ták elő lánchídi „halálcsillagos” tün­tetésük után, és nem igazán mé­lyen, de érdeklődtek más lehetséges tüntetések szervezői iránt. „Ők kor­rektek voltak velem, én meg nem adtam ki nekik más szervezők nevét ” — mondta az ÉS-nek Perneczky, hangsúlyozva, hogy nem telefonon szervezték meg demonstrációjukat, így történhetett meg, hogy a rendőrök csak fél óra késéssel érkeztek a Lánchídra. Egy neve elhallgatását kérő székes­­fehérvári fiatalembert viszont meg­próbálták téglának beszervezni az antiglobalista mozgalomba. Az NBH agilis, 26 év körüli, állítólag Csikós nevű munkatársa előbb állandó lak­címén, édesanyjánál hívta, majd sze­mélyesen jelent meg a baloldali fiú­nál anélkül, hogy bármiféle igazol­ványt felmutatott volna. „Nem érdekel­te, mit gondolok a globalizációról. Az ér­dekelte, hogy ki szervez milyen tüntetést, és hogyan lehetne megfékezni az erőszakot, igaz, azt is elmondta, hogy nem vagyok köteles válaszolni. Megkérdezte, jelente­nék-e nekik, ha bármit megtudok. Én azonban mondtam neki, hogy nem fogok velük együttműködni. ” Székely Péter, a Munkáspárt ifjú­sági szervezetének számító Baloldali Front elnöke kérdésünkre elmond­ta, az NBH nem kereste meg őket, de egy - általa szavahihetőnek tar­tott - forrás e-mailen arra biztatta őket, ha jót akarnak, menjenek vi­dékre az EU/NATO-értekezlet ide­jére, vagy ha Pesten vannak, zár­kózzanak be a lakásukba, „különben begyűjtenek minket”. Más forrásból úgy tudjuk, hogy „a szerv” egy la­káslátogatással is nyomatékosította kérését az ifjúkommunistáknak. „Hatékonyság: a kitűzött célokat, a várt eredményeket a legrövidebb úton, a leg­célszerűbb megoldási móddal, a lehető legrövidebb ideig tartó munkával, csak az elengedhetetlenül szükséges résztve­vők bevonásával, a legeredményesebb eszközök és módszerek, alkalmazásával kell elérni.” (A nemzetbiztonsági mun­ka alapelvei. NBH Évkönyv, 2000.) * A magyar titkosszolgák felfigyeltek - és mint kiderült, nemcsak az utóbbi hetekben - a pár száz fős underground-punk, hardcore szubkultúrára is. Mint az egyik punk/hc koncertszervező elmond­ta, többnyire tizenéves, békés, al­ternatív és anarchista meggyőződé­sű fiatalokról van szó, „hetven száza­lékuk biztosan vegetáriánus”, soha nem volt erőszak miatt balhéjuk a rendőrséggel. Ehhez képest többen közülük állítják: megfigyelik őket, felbontják a csomagjaikat, olvassák a fanzinjeiket, ahonnan címeket, telefonszámokat szereznek. A budapesti EU/NATO-értekezlet előtt - és arra hivatkozva - Szentend­rén a rendőrség (másik forrásunk ál­lítása szerint: az NBH) egyik munka­társa meghiúsította a J. R. Ewing norvég, valamint a Newborn és az Inside Fears magyar punkzenekarok június 9-re tervezett közös fellépését, mondván, „a kettőből az egyik magyar zenekart megfigyelik”. A kocsma bepá­­nikolt tulajdonosa az önkormányzat­hoz fordult, ahol közölték vele: ha megtartja a koncertet, számítson raz­ziára. Információnk szerint az NBH nyomást gyakorolt egy sárvári klub anarchista tulajdonosára is, ne ren­dezzen meg egy július 7-8-ára (!) ter­vezett punkfesztivált. Történetünk szempontjából a leg­érdekesebb beszélgetést S. D. punk fiatalember, fanzinkészítő és hard­core koncertszervező folytatta május elején az NBH két munkatársával, akik előbb telefonon keresték, majd autóval eljöttek érte a főiskolája elé és egy presszóba vitték. A jól öltözött, kedélyes, de határozott modorú nő és férfi („látszott, hogy ügynökök”) arra volt kíváncsi, ,h­ogy van a punkmozga­­lom felépítve”, és „milyen terrorista-anar­chista szervezkedések vannak azon belül”. S. D. elmondta nekik, hogy szó sincs terrorizmusról, ő maga erőszakmen­tes anarchista, de ezt az NBH-sok tudták, sőt, megnevezték azt az un­derground újságot is, ahová koráb­ban írt. A punk fiú beszámolt nekik arról is, hogy tudomása szerint sem­milyen hazai szervezet nem készül az EU/NATO-eseményre, de ha lenne szervezkedés, akkor külföldről, né­met, dán, brit és cseh részről lenne elsősorban. Egy hétre rá S. D. azt ol­vasta a Népszabadságban, hogy nem­zetbiztonsági források szerint fel kell készülni német, dán, brit és cseh anarchisták budapesti tüntetésére, így meg kell szigorítani a határellen­őrzést. S. D. kicsit kiforgatva, de hír­forrás lett, a legtöbb idézett „elbe­szélgetés” ezután történt. * Mi a közös ezekben az emberekben? Az, hogy túlnyomórészt ott voltak Prágában, és jó esetben csupán né­hány óráig, rossz esetben három hé­ten át élvezték a cseh rendőrségi fog­dák vendégszeretetét (többüket rendszeresen verték is, mint B. Lász­lót, a Gondolkodó nevű anarcho­­kommunista antikvárium tulajdono­sát). Nevük, állandó lakcímük min­den jel szerint a hagyományosan vi­rágzó cseh-magyar belügyi együtt­működés keretében jutott el a hazai hatóságokhoz (bár, mint a cseh Hel­sinki Bizottság aktivistája levelében megjegyezte, a magyar konzulátust akkor nemigen érdekelték bebörtön­zött állampolgárai). Kérdésünkre többen határozottan állították: Prága óta visszhangzik a mobiltelefonjuk, kattan a vezetékes készülékük. Ráadásul úgy tűnik, mindaz, amit vázoltunk, teljesen törvényes: a nemzetbiztonsági szolgálatokról szó­ló törvény 54. §-a szerint „a titkos in­formációgyűjtés keretében a nemzetbiz­tonsági szolgálatok a) felvilágosítást kér­hetnek; b) a nemzetbiztonsági jelleg lep­lezésével információt gyűjthetnek; c) tit­kos kapcsolatot létesíthetnek magánsze­méllyel; (...) i) az 56. §-ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az ész­lelteket technikai eszközökkel rögzíthetik a külső, bírói engedély nélkül. Az 56. § pedig azt írja, hogy a titkosszolgá­latok külső engedély birtokában ,,c) levelet és egyéb postai küldeményt fel­bonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartal­mát technikai eszközzel rögzíthetik; d) közcélú telefonvezetéken vagy azt helyet­tesítő távközlési szolgáltatás útján továb­bított közleményt megismerhetik, az ész­lelteket technikai eszközzel rögzíthetik”, amivel ugyanott vagyunk, sose tud­juk meg, szerzett-e a szerv bírói en­gedélyt lehallgatásunkhoz. Kont­rollt, törvényességi felügyeletet csak a parlament Nemzetbiztonsági Bi­zottsága jelent, állampolgári jogunk az iratmegismeréshez nincs. * Az ügyben (ezen belül is elsősorban a megvert és kiutasított brit állam­polgár ügyében) természetesen megkerestük az illetékes szervek ille­tékes embereit is. Ám sem Simicskó István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter po­litikai államtitkára, sem a BRFK hi­vatalvezetője, dr. Barta Erika rend­őrezredes, sem a VI-VII. kerületi rendőrkapitányság vezetőjét, dr. Bé­res Lászlót helyettesítő rendőri veze­tő nem kívánt lapunknak nyilatkoz­ni. Ez utóbbiak arra hivatkoztak, hogy a vizsgálat még folyik. (Ezekre visszatérünk.) SERES LÁSZLÓ RIPORTJA: Nemzetbiztonság A Berlusconi-kormány miniszteri szinten folytatott párbeszédet az anti­­globalista mozgalmakkal a genovai G8-csúcs előtt, és meg is állapodott velük arról, hogy közös akarattal akadályozzák meg a radi­kálisok rendbontását. Az Orbán-kormány titkosszolgálata és rendőrsé­ge ezzel szemben a május végi EU/ΟΑΟΟ külügyminiszteri találkozó előtt magyar és külföldi antiglobalistákat zaklatott és veretett meg, be­súgókat próbált toborozni, és állítólagos külföldi anarchista csoportok várható rendbontásával pánikolta tele a médiát, minden alap nélkül. Ez utóbbit azért állítjuk ilyen biztosan, mert megtaláltuk az NBH-s infor­máció legvalószínűbb forrását: egy „beszélgetésre invitált” punk fiút. Bálind István rajza ­ÉLET ÉS­#3 . IRODALOM

Next