Élet és Irodalom, 2002. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

2002-07-05 / 27. szám - Tolnay Imre: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4., 5., 6., 12., 13., 15., 17., 19., 20., 21., 22., 24., 27. oldal) - Megyesi Gusztáv: Jászfalui asszony • vezércikk (1. oldal)

Esterházy Péter: 1 könyv - Történeteink * Kis János: A döntés kockázatai * Bokros Lajos: A végvári harcok alkonya és a szabadon mozgó csapatok küzdelme * Ketten egy új könyvről - Németh György: A Mozgó Világ története (Károlyi Csaba, Pályi András) * ÉS Irodalom: Bálint István, Csajka Gábor Cyprian, Csengery Kristóf, Ferdinandy György, Gellén­ Miklós Gábor, Inkei Bence, Péterfy Gergely, Szív Ernő [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Tolnay Imre rajza MEGYESI GUSZTÁV: Jászfalui asszony Kíváncsi vagyok, van-e a Magyar Postának elég pénze arra, hogy magas jutalomban részesítse a pilisjászfalui hivatalban dolgozó alkalmazottját, aki a hét elején kikergetett a postáról egy fegyveres rablót, mert - idé­zem az újságokat - kételkedett a pisztoly valódiságában. Kár, hogy nem volt ipari kamera a helyiségben, mert ezt azért megnéz­tem volna. Belép egy férfi a postára, a hivatalnokra szegezi fegyverét, s azt kiáltja, ide a pénzt. Az asszony azonban, mert a postán szigorú előírások vannak, előbb tisztázni kívánja, hogy a fegyver valódi-e, mert ha mondjuk, vízipisztoly, akkor nem jár a rablónak a pénz. A támadó hátrahőköl, kissé el is pirul, majd átadja a pisztolyt az asszonynak, aki szakszerűen szétszedi, s megállapítja, hogy valódisága erősen kétséges, ezenfelül nincs is a csöve rendesen megtisztítva, amiért fegyveres testületnél minimum három nap fogda járna. A rabló feladja a küzdelmet, s hanyatt-homlok elmenekül, az élet pedig visszatér rendes kerékvágásába, újra lehet sorban állni a postán, csak arra vigyázzunk, hogy ha ötnél több csekket adunk fel, akkor egy kü­lön cetlin kellően részletezzük a tételeket, majd a végén az egészet megfele­lően összesítsük, különben a postai alkalmazott újfent dühbe gurul. Ezért szép ez a nyomorult élet, s ezért van mindig remény. Csakhogy a Posta nem fog jutalmat adni a jászfalui asszonynak, mert nincs miből. A Fidesz ugyanis nem fizeti ki azt a 109 millió forintnyi postai költséget, ami azért jár, mert még a két választási forduló között Orbán Viktor három és fél millió tábori üdvözlőlapot küldött szegény Magyarországnak egyenesen a frontról. Ám nem mindenki kapta meg a levelet, példának okáért özv. Bodrácska Mihályné Magyar Nemzet-ol­vasó sem, ezért a párt most nem fizet, annak ellenére nem, hogy a pos­tai szabályzat szerint a levél feladójának akkor sem jár semmiféle kárté­rítés, ha a levél nem jut el a címzetthez. Mármost ez engem speciel legalább annyira izgat, mint az egész magyar hírszerzés történetének jelenlegi feldolgozása, különös tekintettel az IMF- hez való kágébés csatlakozás részleteire. Én úgy vagyok vele, hogy min­den hó végén számlákat szoktam küldeni különféle szerkesztőségeknek, és várom, hogy fizessenek. A boríték bal felső sarkába minden alkalommal akkurátusan felírom a nevem és a címem, de olyan akkurátusán, hogy a harmadik borítéknál már véletlenül a címzett helyére is a saját adataimat írom, kvázi magamnak küldöm el a számláimat. Ez úgy két éve tart, a pszichológusok már lemondtak rólam, innét tudom viszont, hogy öt eset­ből csak négyszer jön vissza a levél. De mi van azzal az eggyel? Azt a Posta lenyelte, mondom tehát, amit a Fidesz-vezetők is mondanak, a Posta nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét, mert se retúrlevél, se pénz, ha úgy vesszük tehát, akkor postai alapon „egy hajóban evezünk” a Fi­desszel, voltaképpen én akár egy polgári kör is lehetnék. Igen ám, de ha ezek pofátlan módon nem akarnak fizetni, miért nem egyenesen a postai szabályzatnak esnek neki, miért csak a saját jogaikat értelmezik, az én polgári pénzem és leveleim érdekében miért nem lépnek fel? - kérdezhetném egy olvasói levélben, ha jászfalui asszony volnék, de nem vagyok az. Ezért a lakoskodás minden megnyilvánulá­suk, akár a magyar föld védelméről, akár benzinárakról, nyugdíjról vagy éppen a múltról beszélnek, hogy ki tolta itten a diktatúra szeke­rét; minden mögött csak ők maguk vannak. Most minden a hírszerzés körül forog, tudjuk, miről van szó. Az na­gyon szép, hogy itt 90 előtt minden hírszerző, bármit csinált is, a dikta­túrát szolgálta, idegen hatalom érdekeit védte. Ám ha volna némi kö­vetkezetesség az urakban az alakoskodáson túl, akkor itt az elmúlt négy év alatt minden olyan hazai hírszerzőt, aki a rendszerváltás előtt a Ma­gyar Népköztársaság ellen kémkedett, ki kellett volna tüntetni, nyilvá­nosan rehabilitálni, nemzeti hősnek kikiáltani és sürgősen szántót adni neki Felcsút környékén, hiszen a diktatúra ellen harcolt. Am­ilyenről még nem hallottam az elmúlt négy évben. Azt azért jelezném Medgyessy Péternek, hogy annyira mégse legyen büszke a múltjára, mert akkor nekem viszont­ szégyellnem kell magam, ti. nem voltam semmilyen hírszerző. Továbbá bármi van is, olyan nincs, hogy hagyjanak békében, nekem most országot kell vezetnem, s hogy az embereket nem érdekli a múlt sötét kútja, csak kizárólag az, hogy az autópályán lehet-e menni. Az nem úgy van, hogy az egyik probléma ki­oltja a másikat, az emberi agy a kutatók szerint maximum csak öt száza­lékban van kihasználva, még Rogán Antal is mozgósítani tud fél száza­lékot, kapacitás tehát volna. Én azért nem tudok a nyasgemen kívül többet mondani erről az egészről, mert nem látok és nem is láthatok bele a múlt feneketlen kút­jába, azt ugyanis nagy közösen sikerült teleszarni, az onnan kivett alkal­mi Köjál-mintákat pedig sem alkotmányosan, sem morálisan nem tu­dom elemezni. Nem tudok semmit, csak hogy becsaptak. Hogy itt most kúttisztítás lesz, az meglehet, mindenesetre Tóth szocialista képviselő a héten már interpellált egyet, „igaz-e, hogy az egyik fideszes vezető még kiska­­tonaként rendszeresen jelentéseket adott katonatársai vallási szokásairól”, a tévé szerint pedig az egyik fideszes vezetőnek az apja besúgó volt. Na, kikről lehet szó? Pár nap, és elképzelhető, hogy az egész ország hazafias köte­lessége lesz morálisan lázban égni, s eldönteni mások kútfejéből, hogy kinek a múltja bűzlik jobban, valamint hogy apai ágon ki hogyan van múltilag eleresztve, s ki kiabál ma semmit se sejtve. Anyátok, mondaná a jászfalui asszony, és kirúgna mindenkit a teremből. Azt viszont nagy örömmel hallom, hogy a szocialista frakció 90 ezer forintra büntette egyik képviselőjét, mert az egyik szavazás ideje alatt hirtelen támadt hasmenésből kifolyólag folyamatosan a parlamenti vé­cében tartózkodott, komolyan veszélyeztetve ezzel a törékeny koalíciós többséget. Minthogy a képviselő a budiról visszatérve semmiféle orvosi igazolást nem tudott felmutatni a hiányzását igazolandó, a köztársasági őrezred pedig hallgat, mint a sír, a szocialista képviselő beismerte bű­nét, és fizetett, mint a katonatiszt. Még pár ülésnap, és nyilván morálisan is rendben lesz az ország. (Lapzárta után érkezett a hír, hogy Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke és parlamenti frakcióvezetője minden tisztségéről lemondott, mert ki­derült, hogy édesapja Pákozdi József néven 1989-ig besúgó volt.) PHONAK Eltüntetjük mobiltelefonját! PHONAK A fülben elhelyezhető miniatűr - 15 mm-es - indukciós vevőkészülékkel tiszta, érthető kommunikáció válik lehetővé zavaró vezetékek nélkül, miközben mindkét keze szabadon marad. Ha fontos Önnek a szabad mozgás vagy éppen a diszkréció, a Phonak Communications a legjobb választás! Phonak Center Kft. 1036 Budapest, Bécsi út 81. Tel./Fax: 250-4718 www.phonak.hu;www.phonakcom.com

Next